Kihuny már a nyár szerelme,
ajkát nyújtja búcsú-csókra.
Ősz országa elközelge,
bús szél súgja, itt az óra!
Könnyes szemmel válok én el,
drága nyár, hát vége..., vége.
Álmaimban őrizgetlek,
míg emlékszem minden szépre!
Nyári napból az utolsó,
visszaforgatni nem lehet.
S meg nem állít soha senki,
múló időt, sorskereket.
Hűvös éjen búcsú ének,
ajkaimról messze zengő.
Orcámra folyt könnyek árja,
tengerré vált őszteremtő.
Majd ha újra eljön a nyár,
Csoóri Sándor:
Kifelé a nyárból
Ebből a nyárból se marad más,
csak a tegnap esti barbár kicsapongás
emléke: a dombot szétrugó mozdulat.
Már viszi is a korai vonat
a hantokat s a fényes romokat
a tájról: hajad szétzilált rakományát,
csípődet, széna-ágyadat;
a birkacsapások sár-göröngyeit,
a fűben kinnfelejtett könyveinket,
tollászkodó énem sötét árnyékait
a fák alól. A szombatokat, vasárnapokat.
Viszi, viszi a virágok nevét
az űrbe, föl a vakvilágba,
vagy még azon is túlabb-túlra,
hol csak most hűl ki egy-egy bolygó
és még se bűn, se csoda nem virágzik.
Nyitva az ősz országhatára, tárva, nyitva.
A hegyek tetején búcsúpohár.
Megállok egy fa mögött s nézem,
mintha a sárga erdő felé te rohannál.
SZABÓ LŐRINC:
ŐSZI ÉJSZAKA
Éjfélen az óramutatók! - És távol: fekete erdők!
Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban!
Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek -
Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása!
Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt
a pénzszerzésbe... - Barátaim, hát ennyi, csak ennyi az élet? -
Csönd, őszi csönd, és vége. És szomorú, hogy ez a vég,
szomorú, hogy az egészből egy szomorú vers marad csak.
Egy szomorú vers, mely tétován s gyűrötten röpdös a szélben,
mint a piros ősz ázott lobogói... Ma reggel, óh, ma reggel
még őzike volt, ugrált a kedvem! bujkált! - De nemsokára
megjött az eső, puha csepegés... Óh, lágy zene! néma giliszták!
Megjött az eső, és nézd: megállítja az óramutatókat:
perc, perc, perc: egyik se halad, mind beleragad a sárba!...
- Felejtsük el, kedves, a holnapot; itt vannak a fekete erdők:
merüljünk vissza porhanyó életnek a puha halálba
"Csak egy bűn van - a szeretet hiánya. Légy bátor, légy képes szeretni, még akkor is, ha a szeretet rettenetes és csalárd dolognak tűnik. Találj örömet a szeretetben. Találj örömet a győzelemben. Kövesd, amit a szíved diktál."
(Paulo Coelho)
Nagyon szépen köszönöm!Neked is csodás vasárnapot kivánok!--Gaby
"A szeretet nem kész lakás, amelynek kulcsát kezünkbe adják, hanem otthon, amelyet el kell gondolni, fel kell építeni, rendben kell tartani és gyakran kijavítani."
(ismeretlen szerző)
,,Tejet, álmot, gyönge leánykát..." (régi görög ének)
Jön az este; mit hoz az este?
,,Tejet, álmot, gyönge leánykát..."
Már a fáradt dajka, a Nap,
a jó kerítéslécek árnyát
a puha fűben
egymás mellé fekteti szépen.
Így készül a világ az éjre;
hever az árny, állnak a lécek,
mint túl a gatyás jegenyék,
őrnek, e nagy, marcona, délceg
strázsa - legények:
hogy elrémüljenek a Rémek.
A szél, mely úgy tépte a felhőt,
akár egy ideges kisasszony
selyemkendőjét: most eláll,
mint zene, ha nincs ki húzasson.
Tán már alusznak
az angyalok, akiknek húzna.
S te mért lázadsz az Este ellen
-ki hisz kegyelmes és hatalmas -
s félsz, mint piros-szemű, ravasz
hipnotizőrtől, hogy elaltat?
Lesed a holdat?
És remegsz, hogy mit hoz a Holnap?
Kérdjed inkább, mit hoz az Este?
- ,,Tejet, álmot, gyönge leánykát..."-
s hagyd érni mit érlel az ÉJ
hagyd nőni a bűvös palántát:
s Bűvész sípja
zeng már, és fátyla leborítva.
Halld, halld, szívem, micsoda kórus.
S az égen is tejek csobognak.
Oly nyugtalan ma a világ:
de a nagy Varázsok nyugodtak.
Húnyd szemed, húnyjad:
mire kinyitod, itt az Új Nap!
(Babits M.ford.)
xMagazin
Offline
