Belépés
jakabgasparne.blog.xfree.hu
az élet folytatodik a gyerekek által Jakab Gáspárné
1946.06.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 171 
Szép vasárnapot mindenkinek
  2010-08-15 08:16:26, vasárnap
 
  Köszönöm, hogy itt voltál,érezd jól magad szép vasárnapod legyen, szeretettel-Manci










Szabó Lőrinc

Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? - kérdeztem és gyülöltem,
ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyülöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kivül,

túl kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, - de mire kimondom,
már tűnik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörű napon, -

s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
lassankint vers lett a panaszból,
amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!
 
 
18 komment , kategória:  Általános  
Tarbay Ede:Alagútban
  2010-08-15 08:09:21, vasárnap
 
  Tarbay Ede:
Alagútban

Hosszú, kopár, kanyargós út után váratlanul futott be a vonat a szemben álló hegyek egyikébe. Váratlanul futott be, és hirtelen lett sötét, olyan sötét, mint régen a tanyán, Apu gyerekkorában,amikor az eget felhő takarta be, s még a csillagok is eltűntek mögötte.
- Sötét van - mondta a gyerek, és közelebb húzódott apjához.
- Alagútban vagyunk - hallotta Apu hangját, és mégis érezte: még közelebb kell bújnia, mert a sötétben hirtelen egyedül maradt.
- Akkor is világosságot szeretnék - mondta, és Apu karja alá dugta a fejét.
- Azt nem lehet, kislányom - szólalt meg a szemközti mogorva bácsi, aki eddig egyetlen szót sem szólt, csak az állát fogta, mintha a foga fájna.
"Bár ne szólt volna most se" - gondolta a gyerek, aki fiú volt, csak a haja hosszabb.
- Azt nem lehet -folytatta a Mogorva -, mert, ahogy mondták: alagútban vagyunk.
Ha ennyire makacskodik - gondolta a gyerek -, megmondom neki, hogy tévedett."
És meg is mondta. Azt, hogy ő fiú. És azután azt:
- Világosságot szeretnék!
- Jól van - mondta Apu. - Legyen úgy, fiam.
És abban a pillanatban a sötét vasúti fülkében kisütött a nap, pedig a vonat még mindig benn volt az alagútban.
A szemközti mogorva utas hirtelen elmosolyodott, levette a kezét az arcáról és azt mondta:
- Úgy látszik, ebben is tévedtem. Hiába no, az ember gyakran téved.
- Igen - bólintott az, aki mellette ült, és az utazás kezdetétől újságba temetkezett. - Mindnyájan tévedünk. Én például abban, hogy elbújhatok az újság mögé. Senkit se akartam látni, nem akartam, hogy zavarjanak, és most tessék, ebben a ragyogó fényben szertefoszlott a papír!
Az újságpapír valóban semmivé lett, és annak, aki eddig mögéje bújt, még a szeme is mosolygott.
- Az semmi, hogy a papír - vette át a szót az ajtó melletti utas -, de az a szép és bozontos szakállam is eltűnt.
A szakálla valóban nem volt már az arcán, és nem volt ott még a bajusza sem, csupán a haja, és most végre láthatták: egészen fiatal, s már ő maga sem tudta, miért bújt szakállba.
- Nem akarsz sakkozni? - fordult a gyerek felé, s a zsebéből kiss sakktáblát húzott elő. Ahogy kinyitotta, apró, fekete és fehér figurák bukkantak elő: lovak és bástyák, királyok és királynők, futárok, apró kis parasztok. Mind éppen elfértek a tenyerében, és úgy moccantak ott, mint az elevenek.
- Nem tudok sakkozni - rázta meg a fejét a gyerek, de ez a sarokban ülő fiatalembert nem zavarta.
- Ha akarod, megtanítlak.
- Ugyan, egy gyereket - vágott közbe az a néni, aki vele szemben zöld fügét evett. Egész úton hol ez, hol az került elő a csomagjából: mogyoró, mandula, cukorka, s utoljára éppen zöld füge, amit a gyerek sohasem látott még.
Már félórája nézte, azóta, hogy az alagút előtt jártak, a kopár hegyoldalban.
És most, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a néni eléje tette a kicsi, levelekkel kibélelt kosárkát.
- Tessék, vegyél - mondta. - Ilyet úgysem ettél. Ez a zöld füge. Jó. Érett. Eheted. Csak ezt a csomós végét hagy meg - és rámutatott egy kicsi, sötét göbre.
A gyerek hálásan nézett rá, mert a füge jó volt, és még jobb attól, ahogyan kínálták.
- Én semmit se tudok adni neked - mondta az a bácsi, aki szemközt az ablak mellett trónolt. Valóban trónolt, mert olyan hatalmas volt, akár egy király vagy valami óriás vagy éppen óriáskirály, és örökké a szivarján rágódott. - Nem tudok adni semmit - ismételte -, csak virágokat.
És ahogy fújta a füstöt, az virággá változott. Rózsák, szegfűk röpködtek a levegőben, illatuk betöltötte a fülkét, és olyan erős volt, hogy szinte tüsszenteni kellett.
- Igazán érdekes - mondta a mogorva bácsi, de ezt a kisfiú csöppet sem értette. Neki mindez természetesnek tűnt, hiszen Apu nem tett mást, mint teljesítette azt, amit ő kért: világosságot hozott a hosszú alagútba, sötétség helyett fényességet.
Az a csontos, fekete ruhás asszony is, aki eddig az ablak és ő közöttük ült, felállt, és helyet cserélt Apuval és vele.
- Ülj ide. Nézz ki. Mindjárt itt lesz a tenger.
A sakktábla akkor még a gyerek kezében volt, szájában a füge, a levegőben fehér, piros, kék virágok. És mindenki mosolygott.
Észre sem vették, mikor értek ki az alagútból, és azt sem, hogy mindannyian más nyelven beszélnek. Erre csak akkor döbbentek rá, amikor meglátták a tengert, és egyszerre kiáltottak, mind-mind a maga nyelvén:
- Itt a tenger!
- A tenger!
Ebben az ámulatban mindannyian megfeledkeztek arról, ami nemrég az alagútban történt. Elfelejtették, pedig emlékezniük kellett volna arra, hogy a sötétben fény vette körül őket.
Fény, mert egy apuka teljesítette kisfia kívánságát.



 
 
2 komment , kategória:  szép történetek  
A szeretet himnusza--pps
  2010-08-15 07:57:17, vasárnap
 
  LinkA szeretet himnusza--pps

 
 
4 komment , kategória:  pps/diavetités  
Erdélyi József-Reggel--pps
  2010-08-15 07:55:37, vasárnap
 
  LinkErdélyi József-Reggel--pps



Erdélyi József-Reggel

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Földünk szépségei--pps
  2010-08-15 07:52:07, vasárnap
 
  LinkFöldünk szépségei--pps

 
 
1 komment , kategória:  pps/diavetités  
A szívnek nincsenek ráncai
  2010-08-15 07:48:35, vasárnap
 
 

 
 
2 komment , kategória:  idézetes képek  
A virágot a napfény fejleszti
  2010-08-15 07:47:44, vasárnap
 
 

 
 
1 komment , kategória:  idézetes képek  
Arcodat őrzi az arcom
  2010-08-15 07:46:49, vasárnap
 
 


Rutkai Éva:
Arcodat őrzi..

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.

Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más,mióta másnak szól.

Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt,ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
 
 
1 komment , kategória:  idézetes képek  
Azért mert szerettek, jöttem a
  2010-08-15 07:45:22, vasárnap
 
 

 
 
1 komment , kategória:  idézetes képek  
Barátság csillag az égen
  2010-08-15 07:44:04, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetes képek  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 171 
2010.07 2010. Augusztus 2010.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 171 db bejegyzés
e év: 1908 db bejegyzés
Összes: 10840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 121
  • e Hét: 1527
  • e Hónap: 3195
  • e Év: 250934
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.