|
2010-08-28 07:16:58, szombat
|
| |
| |
Csodás lett a papi béles
2010. augusztus 20. | péntek
Címkék:CsaládGasztronómiaFalusi vendéglátásA borsodi Hejőpapi híres-nevezetes süteménye a papi béles, melynek mindmáig legnagyobb mestere Erzsike néni. Konyhájában aztán szó esik a zserbóról és a hadikifliről is.
Mikor a Fodor házaspár szőlőlugasos kis házában a papi bélest említem, a 74 éves Erzsike néni felnevet:
- Az már igaz, nálunk sütemény nélkül megállna az élet! A férjem édesszájú, s ha nincs itthon majszolnivaló, rögtön sopánkodik: akkor én most mit egyek?
A 78 éves Sanyi bácsi erőnlétének szemmel láthatólag csak használtak a sütemények. Ám Erzsike néni gyengélkedik: fájó csípője miatt jár kezelésekre. De a sütéssel nem hagyott fel. Szombaton mindig az asztalra kerül a gyúródeszka. Elém meg a diós, lekváros aprósütemények. Bár már egy hete készültek, az élesztős tészta puha és finom. Az anyai nagymama receptje ez is, aki hadikifli néven jegyezte be a füzetecskéjébe - tán mert az ura elesett a háborúban.
- Nagymamámtól tanultam mindent, tizenkét évesen már sütöttem. Papi bélest is, mert eljegyzésre, lakodalomra, keresztelőre, disznóölésre elhagyhatatlanul az asztalon kellett lennie. Egyházi ünnepekre, falunapokra is sütöttem.
- Mi is az a papi béles?
- Nagyon régi helyi jellegzetesség, nem tudjuk, ki találta ki. Rétesféle, de mégsem az. Igazából liszttel, tojással, pici sóval, langyos vízzel deszkán kigyúrt tészta, mint a hosszú- vagy cérnametélt. Gyúrás után pihentetem, aztán körbe-körbe járva az asztalt, tenyérrel hártyavékonyra nyújtom. Utána olvasztott vajjal vagy margarinnal az utolsó centiig bekenem, és addig hajtogatom, míg kisebbfajta kocka lesz belőle. Hűtőbe teszem, hogy a rákent zsiradék megkeményedjen, majd újból két lappá kinyújtom. A tepsiben közé kerül a töltelék: főleg túró, de lehet almás, diós, mákos is.
- A túró az igazi! - szól közbe Sanyi bácsi. - Az a hagyományos. A múlt század húszas éveiben a faluszélen volt a Kocsmapart, rajta vendégfogadóval. A Miskolc-Mezőcsát között járó fuvarosok nemcsak borért álltak meg ott: a hejőpapi asszonyok rendre kihordták és árulták a túrós papi bélest, ami mindég elfogyott. Még ötvennégy éve is, mikor összeházasodtunk. De az asszony sosem árult, ő csak magunknak és a lagzikba sütött.
- Fél kiló tésztához a töltelékbe kilónyi túró kell - folytatja Erzsike néni. - Aztán egy tojássárgája, habbá vert fehérje, cukor annyi, hogy édes legyen. A párom szerint, mert ő volt a vőfély, úgy háromszáz lagziba vittem belőle. A nagyapám meg a zserbót imádta, mindég kunyerált: ,,Kislányom, süssél nékem zsebrót". Mert ő így hívta. Sütöttem is, meg kőttest, fánkot, csörögét. Két fiunk, négy unokánk, de még Csöpi kutyánk is ácsingózik értük. A menyeim is remekül kitanulták.
Fodorék tősgyökeres papiak. Amikor Sanyi bácsi 24 évesen elvette a 20 éves, szép, karcsú Erzsikét, nem tudta, hogy konyhatündére a főzésben miként remekel. A sütemény csak megédesítette a szerelmüket, ami mára óvó szeretetté vált. Kérdi a mamát: fájós derékkal miért kell minden vasárnap olyan ebédet rittyentenie, ami egy hadseregnek is elég?
Hadikiflivel teli szájjal, szívemben picinyke irigységgel hallgatom Fodorékat. Fél évszázadnál is éltesebb házasságukat aligha a csirkepörkölt és túrós béles tartja össze mindhalálig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
