Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
A város
  2010-08-31 17:49:58, kedd
 
  Konsztantinosz Kavafisz:: A VÁROS

Azt mondtad: - "Más országba megyek, másik tengerhez,
és más várost találok, ennél jobbat és szebbet.
Bármit teszek, a sors itt lesújt rám, újra s újra,
szívem megállt s elporlik, mint sírjában a hulla.
Meddig maradjak még itt, s tegyem magam tönkre
e pusztaságban? Szemem hiába tekint körbe:
csak fekete romokat látok, bármerre nézek.
Nincs maradásom többé, felőrölnek az évek."

Nem találsz majd más tengert, nem találsz más országot.
Ez a város követ csak. Régi utcáit járod
máshol. Aztán megvénülsz az ismert környezetben,
és a házak körötted is azonosak lesznek.
Bárhová mégy, végül csak ideérsz. Ne reménykedj!
Vihet hajó vagy műút: nem visz el innen téged.
Ha a világ egyik kis sarkában megölted
magad, elpusztítottad vele az egész földet.

(Faludy György fordítása)


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Tudod20
  2010-08-31 17:47:30, kedd
 
  Azt gondolom, hogy igen,
az örömöket, a szép dolgokat
tudatosan kell tartósítani,
nem szabad megszokni,
meg kell őrizni az újdonság varázsát.
Az embernek emlékeztetni kell magát arra,
hogy ez mekkora öröm volt újkorában,
milyen rossz lenne nélküle,
és hogy most is az,
csak hajlamosak vagyunk megfelejtkezni róla.
Évekig várunk egy otthonra,
ha megvan, attól kezdve
csak a vele járó gondokat emlegetjük.
Megszületik a várva várt gyerek,
előtte azt képzeli az ember
mekkora boldogság lesz,
azután pedig elfelejt örülni,
a sok vele való munka, aggódás,
elfelejteti a miatta érzett boldogságot.
Ha nagy néha találkozik egymással két ember,
akik egymásnak szárnyakat adhatnának,
ami már magában is csoda,
különleges csoda,
ők is elfelejtik a csodát,
mert a szárnyaknál erősebb a lehúzó erő,
és az ember kishitű,
és könnyen lemond a szárnyalásról.
Talán tudatosabban kellene
a szárnyakat próbálgatni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az eső mindig szép volt
  2010-08-29 21:41:26, vasárnap
 
  Lelkes Miklós Az eső mindig szép volt

Az eső mindig szép volt,
gyógyító gondfelejtés
futott a vízfonálon,
majd frissen jött a Nap:

éledt kristályok éle,
s a kékzöld messzeségből
villant az álom, játszott
ezüsttű-pillanat.

Az eső mindig szép volt,
meghajoltak a rózsák,
guruló gerlehangok
kérték: gyúljon a fény,

s fehér szirom lebegjen,
piros szirom lobogjon
szétömlő végtelenség
csillagdús tengerén.

Az eső mindig szép volt,
de hol vannak az esők?
Felejtő vízfonálon
elfut a Múlt, s a Nap,

ha jön, megáll az álom,
s kristályok égő élén
a voltba, nincsbe villan
át minden pillanat.

Az eső mindig szép volt,
de hol vagytok ti, esők,
rózsák a föld-kezekben,
tündércsend-arcú lány,

felfénylő Gyönyörűség
csókja a kékre, zöldre,
szilajpiros szabadság,
te, gyermekkor-hazám?

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tudod19
  2010-08-29 21:38:01, vasárnap
 
 
Tudod, egy idő után,
ha az ember már elvégezte
a feladatát,
jó lenne csendben,
békében félrevonulni,
öreg tóvá változni,
csak úgy lenni,
örülni,
mikor fürdőzők jönnek,
oda csak azok jönnének,
akik szeretik,
csak azok jönnének,
akik fürödni akarnak
a vizében,
akik a ő vizét szomjazzák,
nem megszokásból,
nem kötelességből,
nem illendőségből,
addig maradnának,
ameddig jó nekik,
addig jó a tónak is,
amíg jó a fürdőzőknek
azután mikor elég volt,
elfáradtak a lubickolók,
elfáradt az öreg tó,
a fürdőzők,
a viszontlátásig
szépen hazamennének,
talán egyszer Te is jönnél,
egy fa mögül figyelnél,
megvárnád,
míg a ricsajozók elindulnak,
ha megkeresnél,
hűs vizemmel szelíden
körülölelnélek,
elmesélnéd nekem,
mi történt a nagyvilágban,
én pedig,
hogy mi az én kisvilágomban,
maradnál, míg akarnál,
s ha már mennél,
búcsúznál
lehet, kevesen jönnének,
de többen nem is hiányoznának,
csak akik örömmel jönnének.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy láng
  2010-08-28 20:40:05, szombat
 
  Karinthy Gábor: Egy láng


Mit is törődsz a vén vizekkel, pajtás?
Egyhangu sodruktól szilárd-magad
nem hagyod, ugy-e megdönteni? - Hadd,
hadd az unalmas felhőket is, álmos
pilláikkal csak hunyorogni tudnak
és egyre csak cammognak a virágos
mezők fölött, hosszán az égi utnak.

És hadd a kórók lengeteg táncát is,
s mind a kiszáradt, sárga füveket,
egy lobogó láng integet neked,
egy lobogó láng nagymessze virágzik:
mint furcsa szirmok, százfele száz nyelve
szétterül és közepe felsugárzik
szivó szárként az ég felé meredve!


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Ha bántanak
  2010-08-28 20:33:27, szombat
 
  Ha bántanak, ess gondolkodóba

Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz, nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét, netán a dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád. Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad ,,veri költségbe magát", hibázik, akár tudja, akár nem: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire se jó, ha csak arra nem, hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem vehetnél észre. És aminek úgy látszik, most van itt az ideje. Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.

(Kornis Mihály)
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Reggel
  2010-08-25 22:45:53, szerda
 
  Kaffka Margit: REGGEL

Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.

Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény,
Iromba fantomok, száz újszínű lény
Surran előttem, amig üldi a fény;
Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Az ötödik kutyakölyök
  2010-08-24 22:21:47, kedd
 
  Egy gazda szeretett volna eladni néhány kiskutyát. Festett egy táblát, amelyen a négy kutyakölyköt reklámozta. Azután elindult, hogy a birtoka szélén levő oszlopra tűzze. Amikor az utolsó szögett ütötte be, valaki meghuzogatta a ruháját. Ahogy lenézett, tekintete egy kisfiúéval találkozott.

-Uram-szólt a gyermek- szeretnék venni egy kölyköt.

-Nos- mondta a gazda,miközben letörölte tarkojáról az izzadságot- ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek.

A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét, azután mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé nyújtotta.

- Ennyi pénzem van. Elég arra, hogy megnézhessem őket?

-Persze-válaszolta a gazda, és füttyentett egyet.

-Ide, Foltoska!

A kutyaház felől odafutott az anyakutya,akit négy kicsi szőrgombóc követett. A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát. Szeme ragyogott a boldogságtól. Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől.

Lassan, lassan még egy kis szőrlabda jelent meg, sokkal kisebb,mint a többiek. Azután, valahogy furcsán bicegve, minden erejével megpróbálta utolérni a többieket.

-Azt a legkisebbet szeretném!- mondta a kisfiú,a csenevészre mutatva. A gazda leguggolt a ksifiú mellé, és így szólt:

- Fiam, te nem akarhatod azt a kölyköt.Sosem tud majd úgy futni és játszani veled, ahogy más kutyák.

Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni a nadrágszárát, felefedve az acélrudat, amely végigfutott a lába két oldalán, és egy speciális cipőhöz csatlakozott.Visszanézve a gazdára ezt mondta:

- Látja, uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti.

A gazda a könnyeivel küszködve lehajolt,és felemelte az apró kölyköt. Óvatosan a kisfiú kezébe adta.

-Mennyibe kerül?-kérdezte a kisfiú.

-Semmibe- válaszolta a gazda- a szeretet és a gondoskodás nem kerül semmibe.

(forrás: Vetés és aratás, 2010/2)
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Félelem
  2010-08-22 21:54:27, vasárnap
 
  Őri István
Félelem

Egyszer csak elkezdett fázni a Nyár
sapkát vett gyorsan, sálat tett a nyakába
nagykabátba bújt és meleg csizmába
majd kutatva körül nézett:
"Mi történt?
ki jött, ki hozott hideget
sötét didergést, pengő jeget?"
a Nyár nem látott senkit
mégis fázott
szorosabbra húzta magán a kabátot
pedig a levegő illatos volt
virágok nyíltak mindenütt
a fák lombjain átsütött
a meleg nyári nap...

s akkor észrevette
hogy csend van körös-körül
mozdulatlanság
a szél nem énekel
a patak vize megdermedt
két csobbanás között
a tücskök és a madarak
elmentek messzire...

a Nyár kétségbeesve körülnézett
kereste a hangot
a mozgást
a dalt
az Életet
körbefutott a világban
bejárt eget s földet
mindenkit megkérdezett
akivel útközben találkozott:
"Mi történt?
Miért mozdulatlan minden?
Miért fázom?"
A kérdezettek
csak a vállukat vonogatták
s még szorosabbra húzták
magukon a bundát
mert ők is fáztak
s a Nyár csak ment
hét világon át
majd lassan elfáradt
útközben elhagyta a remény
a világ végén
egy zöldellő réten leült
beburkolta magát a kabátjába
és elaludt...

a fákról lassanként
elkezdtek hullni
az első megsárgult levelek...



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Élj úgy
  2010-08-21 21:04:36, szombat
 
  Alhana : Élj úgy

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Mondd mennyit ér egy igaz szó,
Ha nem hallgatja senki sem?
Mennyit ér a bölcsesség,
Ha nincs mögötte értelem?
Mondd mit ér az irgalom,
Ha képmutatás övezi?
És mennyit ér a fájdalom,
Ha nem oszinte, emberi?


Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Ha láncok közt, mondd mit remélsz?
Élj hát úgy, hogy szabad légy,
Bátran vállald mennyit érsz!
Élj hát úgy, hogy bármit tégy,
A tükörbe majd büszkén nézz!
Légy önmagad, az Egyetlen,
Minden perced igaz legyen!
Mondd mennyit ér a hatalom,
Ha ostoba és féktelen?
Mennyit ér a szerelem,
Ha szívtelen, lélektelen?
Mondd mit ér a szabadság,
Ha múló remény, semmi több?
Mennyit ér a boldogság,
Ha csak pillanatnyi káröröm?


Mennyit ér a becsület,
Ha béklyó csak, mi gúzsba köt?
És mennyit ér az igazság,
Ha körbelengi hazug köd?
Mondd mennyit ér a barátság,
Ha torbe csalja árulás?
És mennyit ér egy imádság,
Ha nem hiszed, hogy hallanák?
 
 
0 komment , kategória:  vers  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2010.07 2010. Augusztus 2010.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 351 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 478
  • e Hét: 478
  • e Hónap: 11055
  • e Év: 166428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.