Regisztráció  Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
keserű
  2010-08-31 05:54:58, kedd
 
  keserű

ami félreérthető: azt félreértik
végül azt is ami félreérthetetlen

érti ezt is
lassan megérti az ember


(Megjegyzés: egy-két hónappal ezelőtti versecske, de olyan mint a szívlövés.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Schön für Dich
  2010-08-30 20:43:19, hétfő
 
  Nem tudtam, hogy ennek a mondatnak van a fiatalok körében egy, a szó szerinti jelentésen kívüli jelentése is. Jó neked, szép neked, ízlelgettem magamban, keresve a megfelelő értelmet. Aztán Szandra unokám, a maga hét évével megfejtette: Ki nem szarja le? (Kit érdekel? stb.)
No ennyit a tükörfordításról. Aztán lányom is megerősítette, van ennek olyan jelentése is, hogy érdektelen számomra.
Szerintem Szandra jobban tudja, ő fejezte be most az óvodát, s van német-bajor közegben.
Én, a nagypapa meg csak bámulok.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elpereg lassan
  2010-08-30 07:01:04, hétfő
 
  Még nyáron írtam ezt a verset, a korábbi "Mikes" versek lezárásaként. Aztán hozzágépeltem a többihez,de elfeledkeztem róla. Most megleltem a céduláját, s idemásolom.


Elpereg lassan

(Mikes a Mosoni-Duna parton)


Már nem vágyom el innen sehova
Lélekben sosem voltam itt
Elfogadtam csak köszönet nélkül
Rodostó ajándékait

A tengert amely eltöltött reménnyel
Mert a messzi végtelenbe nyílt
Ütött fák bogyóit s nem éreztem
Minden percben azt a kínt

Mely marta szívemet kerestem
A mindent átható lényeget
Értelmét ennek az egésznek
Amit csak én nem értek s lehet

Hogy mindenben ott lüktet már
Nem baj hogy nem tudhatom
Szemlélődni ez jutott nekem
Nyugodtan mégsem alhatom

Egyedül maradtam én és a tenger
Felelünk egymásnak és kérdezünk
Válasz nincs sehol együtt öregszünk
S elpereg lassan az életem az életünk
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ilyen napnak is kell lennie
  2010-08-30 05:19:24, hétfő
 
  SZombaton elmentünk Tuba Lacihoz, végig zuhogott az eső. Az ábrahámhegyi házikóról rálátni a Balatonra, még ilyen időben is vergődött benne néhány vitorlás. Eszegettünk és beszélgettünk, vittem neki korrekturát is, s újságokat. S persze híreket városkájából.
Jó volt beszélgetni, csak az a baj, hogy oda-vissza nagyon hosszú az út, észak-dél irányba nehéz közlekedni.
Aztán tegnap a kertet "raktam" össze. Egy kis gyomlálás, a medence tisztítása, télre eltevése. (Ez egy 3600 literes műanyag "lavór". A szemét elégetése stb. Közben főztünk, lecsót tettünk el, s összeállítottam a bánáti gyümölcskenyér anyagát. A hűtőben pihennek a szárított gyümölcsök rumágyban.
Kerülgettem a fontos munkát, számlák, abyagi ügyek átnézése stb.
A hét már ősz. Megkezdődik a tanítás.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kitelepítés, a barbárság kora
  2010-08-29 05:52:27, vasárnap
 
 
Nagy Pista blogjában leltem erre a beszédre, tegnap éjjel jegyezhette föl, s jól tette, mert beugrott: szeptember eleje jön, a kitelepítésekre való emlékezés. Hajdan volt Moson vármegye nagy traumái között az egyik, a "hétköznapi" brutalistások egyike: a svábok deportálása. Aztán ide villan a másik kép, a magyarok elűzése a Felvidékről, alapvető emberi jogaiktól való megfosztása. Előtte még egy kis holokauszt, Moson zsidóságát is deportálták. Kissé korábban a vármegye kétharmad részének amputálása.
Hát aki arról röfög, hogy ezekre emlékezni sincs jogunk, annak nincsen emberi arca. Vannak ilyenek. Isten se bocsássa meg vétkeiket.
Eloroztam a beszédet. Íme:


"Egy olyan eseményre jöttünk össze emlékezni, mely hatvannégy éve történt és a magyar történelem tragikus eseményeinek sorát emelte.
Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit, aki megjelent, hogy együtt emlékezzünk meg a 64 évvel ezelőtti történésekre, amikor településünkön is, mint oly sok helyen az országban, ezekben a hónapokban zajlott a német nemzetiségiek kitelepítése. Fontos,hogy emlékezni és nem ünnepelni jöttünk.

Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak a magyarországi németekről, azon belül is a Moson megyei német nemzetiségiekről.

Jelenlétüket már az Árpád korból igazolják írott források elsőként, amikor a szentkereszti cisztercita apátság kapott jogot az elnéptelenedett Moson megye nyugati részeinek német lakossággal való betelepítésére. Aztán mivel határ megye is voltunk Ausztriával, ezek a területek sokszor voltak magyar királyok által elzálogosítva az osztrák hercegeknek.
A XIV-XV. században a magyar-osztrák háborúskodások idején, az elnéptelenedő határvidéken lassú beszivárgás indult meg bajor-osztrák területekről Ezt a folyamatot erősítette a magyaróvári királyi uradalom - melybe Levél is bele tartozott - Habsburg tulajdonba kerülése 1522-ben, mikor II. Lajos király feleségének Habsburg Máriának ajándékozta birtokul.
Mohács után a törökök 150 éves magyarországi ittlétének eredményeként az ország három részre szakadásának idején, mi mindig is a Magyar Királyság részét képeztük melyet a Habsburg-házból való magyar királyok irányítottak.

Az 1720-as, -30-as években országszerte szervezett telepítések folytak, mely Moson megyét is érintették. Azonban itt nem szórvány németségről, hanem egybefüggő közösségről beszélhetünk, mely terület Heidebodennek neveztek el, melyen a heidebodenek éltek.
A történelem során e megye lakosságának legtöbbjét a németség alkotta, aztán a horvátok és a kisebbséget a magyarok képviselték. Mindig békés együttlétben éltek egymás mellett, soha semmiféle nemzetiségi probléma nem adódott. A helyi németség főként mezőgazdasággal foglalkozó, evangélikus vallású, kulturált, szorgalmas emberek voltak. Anyanyelvüket végig megtartották, melyben korlátozva nem voltak. Nekik is volt köszönhető, hogy a kiegyezés után Moson megye volt az ország legkultúráltabb megyéje, ami az írni és olvasni tudók arányában mutatkozott meg.
Talán az sem volt véletlen, hogy Ujhelyi Imre -a község díszpolgára- a magyaróvári Szarvasmarha Tenyésztési Egylethez kapcsolódóan a községi Tejszövetkezetek megalakításakor Levélt választotta tevékenysége fő helyszínéül. Ez vitte a falu hírét világszerte, hogy Skandináviából, Angliából és még Japánból is csudájára jártak a községnek. Az itteni betelepült nemzetiségek a történelem során magyar érzelműekké váltak és ezt bizonyították is.

1848. októberében még levéli nemzetőrök is hallgathatták Kossuth Lajos toborzó beszédjét a magyaróváron - a mai Deák téren - és vonulhattak vele a schwechati csatába. Az I. világháborúban is helytálltak, azonban a trianoni békediktátum következtében az ország, az elrabolt területeinek visszaszerzése érdekében, a német érdekszféra hálójába került és kiszolgálójává vált.
1924-ben megalakult a Magyarországi Német Népművelődési Egylet -MNNE az: Ungarlandisch-Deutscher Volksbildungsverein -UDV.

1938-ban aztán az ausztriai anschluss után megalakult a Magyarországi Németek Népi Szövetsége a: Volksbund der Deutschen in Ungarn, céljuk: kulturális érdekeik előmozdítása és a német élettér megóvása minden téren.
A Németországgal való szimpátia bizonyos külpolitikai kényszer következménye volt, hiszen a trianonnal elveszített magyar lakta területeink csak német segítséggel voltak visszaszerezhetőek. Egy év múlva már 25000 bejegyzett tagja volt, ami családtagokkal számolva már 100000-res nagyságrendet is elért. Ez a szervezet lett a félmilliós németség érdekképviseleti szerve. Levélen is megalakultak 1939. július 9-én, 38 taggal, és bővült 1945 elején háromszáz fő felettire. A háború azonban mindent megváltoztatott!

A visszavonuló németekkel a frontvonal közeledésével már két hullámban menekültek a levéli németajkúak, először 65, majd 78 család. Ez családtagjaikkal számolva a 41-es népszámlálás alapján 1670 fős település lakosságának harmadát jelentette!
Maga a kitelepítés, a német nép kollektív büntetése, már a Szövetséges nagyhatalmak - Szovjetunió, Amerika, Anglia - 1943. decemberi teheráni konferencián szóba kerül, amit aztán a háború végén deklaráltak is.
A postdami értekezleten, 1945. augusztus 2-ai jegyzékben határoztak a Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból való németek Németországba történő áttelepítéséről. Indokként, hogy: ,,a német nép bűnhődik szörnyű bűneiért, amelyeket azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett". A magyarországi német nemzetiség kitelepítését további két dolog is befolyásolta: a földosztás és a Csehszlovákiából való magyar lakosság áttelepítése.

Az Ideiglenes Kormány un. Népgondozó Hivatalokat állított fel megyénként a kitelepítés lebonyolítására és az érintett személyek igazolására. Az akkori kommunista - és parasztpárti - álláspont szerint a statisztikai bevallás alapján mindenkit kitelepítendőnek ítéltek, aki 1941-ben német anyanyelvűnek vallotta magát, ez aztán a népszámlálásoknak évtizedekre való hitelvesztését jelentette, hogy mit merjenek bevallani későbbiekben az emberek.
Az áttelepítésekre kötelezetteknek csak 10%-át lehetett mentesíteni. Olyanoknak is, mint a mosoni Kühne családnak is igazolást kellett szereznie, hogy ők jó magyarok voltak.
A kitelepítésről való tudomás csak néhány óra vagy egy nap alatt történt meg, és csak 20-30 kg ingóságot vihettek magukkal. Mindenüket hátra kellett hagyniuk, házaikat, földjeiket, jószágaikat, esetlegesen rokonságukat, és az egész addigi életük eredményét, mely őseik óta öröklődött rájuk. Voltak akik a hadifogságból hazaérkezve egyből a lágerbe találták magukat, nem értve, hogy őket az a haza taszítja ki, melyért akár az életét áldozni is köteles lett volna.

Levélről még további 127 főt gyűjtöttek a mosonszolnoki gyűjtőtáborba 1946 tavaszán és indították őket el főként nyugat-Németországba. A kitelepítettek helyére már 1945-ben megkezdődött a betelepítés, Borsod, Somogy és Szabolcs megyéből, Erdélyből és Csehszlovákiából érkeztek telepesek. A kitelepítések és a vele járó vagyonelkobzások még 47-ben is folytatódtak.
A kitelepítettek új hazájukban új polgárok voltak akiket nem igazán szerettek. Nehezen éltek és bizony megkapták, hogy miattuk vesztették el a háborút, és kijárt nekik a ,, jöttment" jelző.
Németországban egy lerombolt országot kellett újjáépíteni, mindenkinek volt munkahelye. A 250-300 évvel ezelőtti telepesek szellemével, szorgalommal, összefogással újra megteremtették egzisztenciájukat. Megvetették lábukat egy olyan országban, mely kényszerűségből lett az új hazájuk. Rengeteg erőt és energiát kívánt tőlük az, hogy Németországban elölről kezdjék az életüket.
Levélen a falu főleg építészeti stílusában mindmáig őrzi az egykori jómódú német polgárság emlékét, pl.: a községháza, templomok, Fő utcai szép polgárházak, stb.

A II. világháború áldozatai és a kitelepítettek emlékét őrzi a Rieger Tibor által 1990-ben készített emlékmű a falu főterén, és az 1991-ban készült Dr. Czerny Károly által tervezett terméskőből épült ,,Heideboden" emlékgúla.
A német hagyományok ápolása érdekében először - még a Hazafias Népfront idejében - Németajkúak Klubja néven alakult egy szervezet, majd rendszerváltás után 1995-ben a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat is megalakult."

A kitelepítettek számára 1956 után vált lehetővé, hogy vízummal Magyarországra utazhattak, a többség újra látni szerette volna a hazáját és hazalátogatott. Bár itt elvették mindenüket, a szívükben mégis szeretettel őrizték a magyar haza emlékét. Nem szemrehányásokkal, hanem megbocsátó és békés lélekkel jöttek haza. Csak az számított, hogy ,,haza" jöhettek a rokonokhoz és barátokhoz. Volt hazájuk szülőhelyén anyagilag is kiveszik részüket régi épületek, emlékek felújításában.
Mindezeket ez alkalommal is nagyon köszönjük nekik!
Évről évre - amíg koruk és egészségük engedi - több napot itt töltenek rokonaik, ismerőseik, barátaik körében, mely a rendszerváltás óta szervezett keretek közt az ún.: Kitelepítettek Találkozójában valósul meg.
Reméljük, nem csak ők, de leszármazottaik is gyakorolni fogják jó szokásukat a ,,haza látogatásban". A mi feladatunk pedig az, hogy megőrizzük számukra az otthon érzését. Szeretetünkkel feledtetve a régi, fájó sebeket. Hajtsunk fejet a kitelepítés áldozatai előtt, ugyanakkor emeljük fel fejünket és szavunkat azért, hogy soha hasonló esemény ne történhessen.
Isten Áldja meg Őnöket!"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretet és megalkuvás?
  2010-08-28 06:09:47, szombat
 
  Olvastam egy blog címet: Szeretet megalkuvás nélkül. Ez a két szó kilövi egymást. Mert ha szeretek és közben megalkuvásnak érzek kedves dolgokat, akkor az a szeretet önszeretet is.
Ezt nem így gondolom, ezt így élem. Így lehet boldog az ember.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma Balaton - esőben
  2010-08-28 05:40:38, szombat
 
  Tuba Lacihoz készülődünk Ábrahámhegyre. Fürdőruhát nem kell vinni, szakad az eső. Tegnap Tomival elhoztunk a nyomdából egy propektust, elindultunk 28 fokban, s Lébénynél 18 lett. Meg leszakadt az ég.
Azért beszélgetni lehet, bár legalább kirándulni kellene. Van bennem némi mozgáséhség.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Káposztaleves
  2010-08-27 10:31:45, péntek
 
  Tegnap Tamással hosszabban elbeszélgettünk, ideje volt már, mindekettőnknek jót tett. Mondtam neki, hogy ma fokhagymát árulnak makóiak itt a bolt előtt, s veszek neki is. Nagyon szép hagymát kaptam, magamnak két kilót vettem, kilója csak 500 forint volt.
S mivel reggel egy 1892-es szakácskönyvet olvasgattam, megjött a főző kedvem. A könyv nyelve csudaszép, receptjei is jók, olvasása önmagában néhány kiló hízást eredményez. Tetszett, hogy a mérték a bádogkanál. Én még emlékszem rá. Majd egy-egy receptet elkészítek, s leírom őket.
Én káposztalevest találtam ki, az Aldiben vettem egy zacskó káposztát a múltkor.
Egy fej vöröhagymát megfonnyasztottam egy csöpp füstöltszalonnán, házikolbászt karikáztam rá, beletettem ezt a fél kilónyi káposztát, só, fokhagyma, jól felöntöttem vízzel.
Fél óra sem kell. Most isteni szag terjeng a lakásban.
Vigyáznom kell, hogy kenyeret ne kívánjak mellé, mert az hízlal.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pótvizsga - evezés evező nélkü
  2010-08-27 05:47:14, péntek
 
  Kicsit kevés hely van a címnek.
Tegnap pótvizsgáztattunk. Nekem csak egy nebulóm volt, mert a többi (még három) elmenekült előlem. Kiaradt, többől bukott stb. A pótvizsga a legnagyobb szamárság, akinek az egész évi munkája nulla, az nyáron nem tud pótolni. Végül a saját taníványom hozzám már be sem jött, történelemből a pótvizsgán sem ment át.
Kolléganőm három fiú pótvizsgázója szépen szerepelt. Meglepett, azt gondoltam, hogy magyarból a fuúk nem tudnak megbukni. Nálam ez ritkán fordult elő. Tegnapig, mert kiderült, hogy van egy osztályozó vizsgát tévő gyermekem is. A fiúcska gyakorlatilag úgy jött el, hogy még azt sem tudta, hogy mi a különbség a vers és az elbeszélés között. Nyilván, mint megtudtam harmadszor, megbuktattuk. (Magántanuló? Ezt nem lusta dögöknek találták ki.)
Délben telefon a nagyfőnöktől: engedjem át, kiveszik a gyereket, másutt hadd folytassa (!) tizedikben.
No comment. Rábíztam a döntést tíz perces nyűglődés után. Ez is megalkuvás, mert azt kellett volna mondanom, hogy nem.
Így meztelen is maradt a király meg nem is. De hogy a kölyöknek rosszat tettünk, az biztos.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Forgácsok
  2010-08-26 05:30:16, csütörtök
 
  Ide másolok egy verset, ami az októberi tűnődés árnyékában, - annak maradékából? - keletkezett.
Ezt nem tudom jobban megírni, pedig érzem, hogy kissé másolata korábbi dolgaimnak.
Káldi János, volt főiskolai tanárom írta egyszer, hogy egy kötetet egy-két tartópillér versnek kell összefognia. Ez nem azt jelenti, hogy a többi hulladék, de kell egy lüktető szív. Nálam ilyen az újak közül a Rendületlenül. Aztán - ezt bánom azóta is - öregkori, késői kötetét nem éppen szépen recenzáltam az akkori Műhelyben. Persze, a harsány versek mellett, meg az átpolitizáltak mellett az a fajta szelíd tájlíra, amely az övé volt, akkor nem tűnt hatalmas teljesítménynek. Pedig szép verseket írt. A Szigetköz című kézirata is nálam van.
Ne várjunk kíméletet.
Tegnap értekezletek az iskolában. Szokatlan volt egy helyben ülni. Ma pótvizsga, egy nebulóm van, Áginak három. Vagyis kettőnknek négy. Kis számok összeadása még megy.


Magyar október

Október jön erős színekkel,
Vörösökkel, rozsdával, feketével.
Rézsút fényekkel, Arad vastagon
felkent véres színével.

Pirossal, elfolyó sűrű pirossal,
forradalom sós-édes ízével.
Október jön, leválik a hús a
holtakra öntött oltatlan mészben.

Magyar október, más ez mint másutt,
nem sütkérezés a vatta fényben.
Felállás, gerinc egyenesítés, elég volt!
kimondása a megposhadt időben.

Október szép vagy, te vagy a remény,
érted még érdemes élni.
Nem múlt, nem csak jelen, de jövő.
Másként nem lehet a mát sem kibírni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2010.07 2010. Augusztus 2010.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 38 db bejegyzés
e év: 272 db bejegyzés
Összes: 2487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 143
  • e Hét: 1197
  • e Hónap: 3555
  • e Év: 74136
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.