Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Elszállnak a lepkék
  2010-09-30 21:09:35, csütörtök
 
  Ady Endre: Elszállnak a lepkék


Már nincs az égen festék,
Már nincs a Napnak friss ina
S gyalogolnak az esték.

Néha még nincs hat óra
S már készitjük gyors füleink
Esti harangozóra.

Olykor még forr a gőgünk:
Ejh, mindegy: Élet vagy Halál,
De éjjel félünk, bőgünk.

De éjjel újra vesszük
Életünket és a napot,
Hogy újból eltévesszük.

Gondolkozunk, fecsérlünk
Kevésből, mit az Élet ad
És azt hisszük, hogy élünk.

Különös furcsa lángok
S ezer, bolondos bántalom,
Jön, ki sohase bántott.

Valamit tán szeretnénk,
Pillangó-élet hasonát
S tünnek tőlünk a lepkék.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Napok, napok
  2010-09-29 21:11:40, szerda
 
  Reichard Piroska: Napok, napok


Eljött megint a tegnapesti szél,
az ég kékje megint gyöngyszínre olvadt:
megint egy éj, megint egy hosszú éj
s mögötte vár megint egy hosszú holnap.

Harangszó búcsuztatja a napot,
zokogva kong: hiába volt, hiába,
napok, napok, egyforma tegnapok
belemúlnak borúló éjszakába.

Napok, napok, egyforma gyöngyszemek,
fáradt kezemből egyenként kihullnak,
arra sem vágyom már, hogy pár szemet
még felfűzhessek emlékkoszorúnak - - -



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Tudod22
  2010-09-29 21:09:27, szerda
 
  Hányszor írtam neked a szeretet hatalmáról, most pedig úgy érzem, az ember védtelen, a szeretettel szemben is védtelen, mint ahogy mindennel szemben az, védtelen az időjárás viszontagságaival, a bűnnel, az örömmel szemben is, minden, ami öröm, amire nagyon vágyik, könnyedén megsebezheti, mint a bűn ellen, úgy kell védekezni a szeretet, a szépség, a jóság ellen is, gyenge az ember, nehezen bírja el, talán nem is a szeretetnek, a fájdalomnak van a legnagyobb hatalma, általa születik valódivá az ember, ha szeret, akkor a legsebezhetőbb, a gyűlölet ellen a szeretet se véd meg, talán, a fájdalom szüli a gyémántot, ha valakit mindenki elhagyott, talán akkor, a magány fájdalmában lesz az ember sebezhetetlen, a sokáig hordott fájdalom hozza napfényre a kincset, vetkőzteti az embert a lélekig, fosztja meg a rárakott kolonctól, szokásoktól, szabályoktól, a fájdalom szabadítja fel az embert rabságából, ha kibírja a kibírhatatlant, mezítelenül is sérthetetlen lesz, a halálos fájdalomban nincsen már színjáték, ott már csak én, és ő van, én és a fájdalom, a fájdalomban meghal a régi, a sebezhető, aki átélte a legnehezebbet, a krisztusi kínt, és megszületik az új, az igazi, benne már kárt semmi nem tehet, könnyedén kibírja, még a legnagyobb szeretetet is.

Voltál már úgy,
hogy mondani akartál valamit,
valamit nagyon akartál mondani,
csak éppen nem voltak szavaid?
Mintha az ember simogatni akarna,
és nem mozdulna a karja,
vagy boldogan valakihez szaladna,
szíve az örömtől kiszállna,
de mielőtt lépne
földbe gyökerezne a lába,
voltál már úgy,
hogy mondani szeretnéd,
de úgy eluralkodik rajtad az érzés,
hogy már a szavakat se találod,
elakad a hangod,
pedig fontos,
amit mondanod kell,
kell, mert kikívánkozik,
voltál már úgy,
hogy kerested a legszebb szót,
amit szeretnél kimondani,
talán azt, hogy szivárvány,
átadni,
Neki,
mint a legszebb virágot,
de a legszebb szó is kevés,
ha azt akarom mondani Neked,
hogy szeretlek.

De talán szüksége van a fájdalomra,
anélkül elszürkül,
a pokolig kell eljutni annak,
aki a mennyországra vágyik,
egymást teszik,
a pokol a mennyországot,
a mennyország a poklot,
talán azért fáj ennyire a szerelem,
hogy egyszer mennyország lehessen.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tamás 1972.09.28-1982.03.10
  2010-09-28 18:43:09, kedd
 
  Mándy Stefánia: Csak csillag ő, csak látomás



A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdő megremeg,
Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag ő, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.



 
 
1 komment , kategória:  emlékezés  
A tizenkét hónap
  2010-09-27 22:59:44, hétfő
 
  Cseh mese: A tizenkét hónap

Volt egyszer három testvér. Az egyiket hívták Tövisnek, a másikat Csalánnak, a harmadikat Ibolyának. Tövis és Csalán, nevéhez illően, szúrós és csípős volt, míg ellenben Ibolya szelíd és kedves. Tövis már nagy leány volt s ő parancsolt és két kisebbnek, de amíg Csalánkát kényeztette, Ibolykát gyötörte. Talán azért, mert Csalánka éppen olyan kegyetlen volt, mint ő.

Egy zord téli napon Csalánnak nagyon rossz kedve volt.

- Mi bajod, Csalánka? - kérdezte Tövis. - Kívánsz valamit?

- Szeretnék ibolya-bokrétát tűzni a keblemre, Töviském - felelt Csalán.

- No, ha ez a kívánságod, ezen segíthetünk - mondotta Tövis és gonoszul mosolygott.

Előkiáltotta Ibolyát.

- Mit parancsolsz, Tövis?

- Eredj az erdőbe és szedj egy bokrétára való ibolyát!

- Most? Télen? - csudálkozott a kislány.

- Most! És ne sokat beszélj, mert pórul jársz.

Ezzel megmutatta körmeit, melyek csakugyan hegyesek voltak, mint a tövis.

Ment, mendegélt Ibolya. Az erdő fehér volt a hótól. Fehér a fa, fehér a föld. Fázott a leányka, de nem mert engedetlenkedni, mert félt testvéreitől. Egyszer egy tisztásra ért, melyen lobogó tűz körül tizenkét öreg ember ült. Ezek voltak a hónapok.

- Mit keressz, kis lányom, ilyenkor az erdőben? - kérdezte a leghosszabb és legfehérebb szakállú. Ez volt Január apó.-

- Ibolyát.

- Télen? Mi jut eszedbe?

- Nem nekem jutott eszembe, hanem a két testvéremnek. Ők parancsolták meg nekem, hogy hozzak egy bokrétára valót.

Január apó most az egyik öreghez fordult.

- Ugyan, Május pajtás, adj ennek a kis leánynak ibolyát!

- Szívesen - felelt Május apó, s ezzel rálehelt a hóra. Hát egyszerre elolvadt a hó egy karikán és egy bokrétára való kékszemű ibolya bújt ki a földből.

No, bámult a két gonosz testvér, amikor húguk beállított az ibolyával.

- Csalánkám, mi a bajod megint? - kérdezte Tövis másnap a húgától.

- Eperre éhezem. Nem lesz addig jó kedvem, míg friss epret nem eszem.

Egyéb sem kellett Tövisnek: tüstént küldte Ibolyát epret szedni az erdőbe. A szegény Ibolya engedelmeskedett, noha tudta, hogy hiába megy.

A tisztáson ismét ott találta az öregeket.

- Mit keressz az erdőben?

- Epret.

- Megint gonosz nénéid kergettek ki eperért a hóba? Június testvér - fordult az apó egyik társához - adj egy kis epret ennek a pöttön kis lánynak.

Június nem kérette sokáig magát, rálehelt a hóra, hát mindjárt ott nevetett Ibolykára az érett eper. Telided tele lett a lányka kosara.

- Én is kimegyek ibolyáért és eperért az erdőbe - mondta Csalánka, mikor látta, hogy Ibolya milyen szerencsével járt.

Amint a hónapok meglátták Csalánkát, Január apó így szólt:

- No, December pajtás, eressz a nyakába egy kis havat ennek a gonosz teremtésnek!

December hamarjában úgy elkezdte ontani a havat és fújni a vihart, hogy Csalán se nem látott, se nem hallott. Eltévedt, elfáradt és lerogyott a hóba. Odahaza nagyon aggódott Tövis, hogy Csalán estig sem tért haza. Ment tehát húga keresésére. Január apó azonban, láttára, így kiáltott fel:

- November, December, Február, rajta, rajta, mind ontsuk a havat! Itt az erdőben a legrosszabb testvér!

A négy hónap versengve hányta a havat Tövisre, még a fényes szemű Március is hozzávágott néhány hólabdát. Mikor Tövis ráakadt a hóval fedett Csalánra, maga is úgy kimerült, hogy eszméletlenül hullott melléje.

A két testvér bizonyosan megfagy az erdőben, ha Ibolyka lámpával és kutyával keresésükre nem megy. Megtalálta félig megfagyott testvéreit, fölélesztette és hazavitte őket.

Nem is bántotta ezentúl a két rossz testvér Ibolykát, de mivel természetüket megtagadni nem tudták, hát egymást szurkálták és csipdesték.

Gyűjtötte: Sebők Zsigmond


 
 
0 komment , kategória:  mese  
Cérnáját fűzi a remény
  2010-09-26 19:59:44, vasárnap
 
  Tóth János: Cérnáját fűzi a remény

November jár a kopár fák alatt
erőtlen szél ejti le levél játékát,
s az egy pocsolya vizére tapadt
összetörve a ruhátlan tükörkép fát.

Alkony lép át a délután fölött,
fényeit zabolázva poroszkál a nap,
ég peremén felhőbe ütközött
s vérfénye festi a hófehér fodrokat.

Estbe fordul az idő, cérnáját
fűzi a remény s tépett vágyaim varja,
talán ma lelkem szép álmokat lát,
az üresség elenged, s nem ölel karja.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Ha megállapítottuk
  2010-09-26 19:53:44, vasárnap
 
  Ha megállapítottuk, meddig terjed a felelősségünk, képesek leszünk eleget tenni kötelességeinknek, és elengedni azokat a dolgokat, amelyekért nem mi vagyunk a felelősek. Így több örömünket lelhetjük abban, ha támogatjuk embertársainkat, és harmonikusabb együttműködésen alapuló kapcsolatot létesíthetünk velük.
Dan Millman
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Minden jól van
  2010-09-25 20:56:19, szombat
 
  Reményik Sándor:: MINDEN JÓL VAN

Azt akarod, hogy kilépjek magamból.
Hát jól van, most kilépek.
Vallom veled, hogy nem hiába élek.
Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség
És áldás az átok
Kell, hogy a termő magot földbe vessék,
És néha vérrel és szennyel befessék
A rejtett Cél felé futó világot.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van,
Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok
A végtelenbe lendülő hajóban.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van.
Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, -
Hogy minden egész, - minden összefügg,
És rab-voltomban van a szabadságom,
Erőm az erőtelenségben,
A betegségemben a gyógyulásom.
A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,
A vétek is, amit itt elkövettem,
Kristállyá érik messze valahol:
Vallom, lélekben, testben megtörötten.
Vallom, vallom veled mindezeket,
Mert szépek és mert lehetetlenek, -
S szeretném lehajtani fejemet
Világfeletti gondolataid
Kőszikláira, mint puha párnákra. . .
Hallod, hallod, igent mormol reá
S áment dörög a tenger orgonája.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
A bánat útja
  2010-09-24 19:26:39, péntek
 
  Szép Ernő: A bánat útja

Egyszer csak felkerekedtem,
A hátamra zsákot vettem,
Botot vágtam száraz fáról,
Elmentem erről a tájról,
Mentem, mentem, mendegéltem
Mindenfelé ahol éltem.

Minden könnyem összeszedtem,
Kit szememből elejtettem
Harcmezőről vérből, sárból,
Hoteleknek vánkosáról,
Szép leány keze fejéről,
Hű könyveknek leveléről,
Temető hideg kövéről,
Szegényeknek küszöbéről.

Összeszedtem minden szómat,
Visszacsaltam minden óhmat,
Sóhajaim elkapkodtam
Mindent felgombolyítottam,
Boldog órám után jártam,
Boldog órám nem találtam,
Lépéseim mind megleltem,
A nyomát mind felemeltem.

Mindentől amihez értem
Sorba bocsánatot kértem,
Mindent megköszöntem híven,
Amitől csak fájt a szívem.
Elbúcsúztam a világtól:
A tengertől és a fáktól,
Kerti, mezei virágtól,
Kezemet nyaló kutyáktól.

Zsákomat hátamra véve
Mentem a világ végére,
A világ végén leültem,
A nagy csendnek úgy örültem
És azóta mind csak nézem
A felhőket fenn az égen.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Benjamin Franklin
  2010-09-24 17:21:27, péntek
 
  Benjamin Franklin számadása életéről



Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

1. MÉRTÉKLETESSÉG

Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.

2. CSÖND

Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.

3. REND

Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.

4. HATÁROZOTTSÁG

Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg amit elhatároztál.

5. TAKARÉKOSSÁG

Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.

6. SZORGALOM

Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.

7. ŐSZINTESÉG

Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz eképpen szóljál.

8. IGAZSÁG

Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.

9. MÉRSÉKLET

Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.

10. TISZTASÁG

Ne tűrd sem tested,sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.

11. NYUGALOM

Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.

12. MAKULÁTLANSÁG

Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.

13. ALÁZAT

Kövesd Jézust és Szókratészt

Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.

Elsőül állítottam a Mértékletesség-et, mert az elmében hűvös tisztaságot teremt, mely oly fontos, ha résen kell állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és az örökös kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve útján: igyekeztem tehát letenni a fecsegés, szójátékfaragás, tréfálkozás szokásáról, mely csak a semmirevaló társaság előtt kedves, épp ezért az erények sorában második helyre a Csönd-et tűztem. Ettől s a soron következő Rend-től reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít megmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az Őszinteség és Igazság gyakorlását, etc., etc.

Majd eszembe vettem, hogy Püthagorasznak az Arany Versek-ben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki. Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erénynek külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam, megjelölvén mindeniket egy-egy erény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal jelölhettem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.



Mértékletesség: Ne egyél tunyulásig; Ne igyál részegségig.



Úgy határoztam hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztulásától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.
/Jamekka/
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2010.08 2010. Szeptember 2010.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 351 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 478
  • e Hét: 478
  • e Hónap: 11055
  • e Év: 166428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.