Élet fánkról ismét lehull, mint ért gyümölcs egy esztendő
Titkon ajtaja kitárul: Vajon mit hoz a jövendő?
Lesz-e béke és megértés emberek közt-e világon?
Átszegzett kéz magához hív téged, engem hogy megáldjon
A gyorsan tűnő idővel mennyi minden megváltozik
De az ige ezután is bennünk és köztünk lakozik
Tárd ki hát szíved néki még ez órában nem késő
Hordozzad Megváltód híven míg eljön napod a végső.
Teremj addig sok gyümölcsöt, amíg azt nem mondja: Elég!
Végezd munkád hűségesen míg az éden jön majd feléd
Múló idő azt kopogja, nem sokáig nyílik ajtó
Belép a világba ismét Jézus Krisztus a megtartó
Addig pedig harcolj tovább bízva- bízz és küzdve- küzdjél
Bölcsen szolgálj és szeressél idejében elmerüljél
Engedjed hogy fogja kezed,vezessen egy életen át
Míg a hitharcodnak végén elnyered majd a koronát