Regisztráció  Belépés
gigi55.blog.xfree.hu
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak legyél folyó, ha támad majd a tél páncélod lesz, kemény és hófehér." Kerepesi Jánosné
1963.06.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Amarillisz
  2011-05-04 20:12:09, szerda
 
  Amarillisz
Hippeastrum

Az amarillisz, más nevén lovagcsillag, azok a növények közé tartozik, melyek télen szép virágokkal örvendeztetnek meg bennünket. Vágott virágként hosszú szárral árulják, cserepes virágként rövid szárú.

Szép, erős növény
Az amarillisz magára vonja az ember figyelmét. Először megjelennek a virágok, egy vagy néha két szár, mindegyik négy kürtalakú virággal. Ritka szerencsés esetben a száron öt halvány rózsaszín vagy vörös virág is kifejlődik. Az amarillisz levelei csak később jelennek meg.

Egy név két jelentéssel
A latin Hyppeastrum névnek két magyarázata is van. Az elsőt a görög= lovag és ,,astron" = csillag szavakból vezetik le, innen ered a lovagcsillag elnevezés. Mások szerint a görög ,,hippos" = ló szóból ered, mert az összezáródott virágok alakja egy kissé lófejre emlékeztet. Ugyanehhez a családhoz tartozik az ,,igazi" Amaryllis belladonna, a Belladonna liliom. Ősszel, amikor a levelek már elhervadtak, 6-12 virág jelenik meg a szárán.

Késői levelek
A pompás virágokhoz képest a levelek igen szerények. Sötétzöldek, 40-60 cm hosszúak, és a virágzást követően jelennek meg. Nyáron, amikor a növény felkészül a nyugalmi időszakra, lehullanak.

Új fajták Hollandiából
Mindenekelőtt a hollandok alakítottak ki keresztezéssel és nemesítéssel sok új fajtát. Ma az amarillisznövényt Dél- Afrikában termesztik nagy területeken és szárazhagyma formájában szállítják Európába. Nálunk hagyma vagy bimbós növény kapható, ősztől tavaszig.

Az amarilliszt magunk is szaporíthatjuk
Az amarilliszt a legegyszerűbben az un. sarjhagymák segítségével szaporíthatjuk. Ezek kicsi hagymák, melyek az anyahagyma oldalán helyezkednek el. Óvatosan válasszuk el az anyahagymától, és ültessük tápanyaggazdag földbe. Megjegyzés: virágot csak két-három év múlva várhatunk.
A liliomhoz hasonlóan lehetséges a hagymahéj-dugványokkal történő szaporítás, de akárcsak a magról történő szaporítás, ez is nehézkes. A magok egy éven keresztül igen magas hőmérsékletet és magas nedvességtartalmú levegőt igényelnek. Ezek olyan követelmények, melyek tulajdonképpen csak melegházban teljesíthetők, egy lakószobában aligha. Hagyjuk meg ezeket a módszereket a szakembereknek.

Virágok már karácsonyra
Ha azt szeretnénk, hogy már decemberben virágzó amarillisz álljon az ablakpárkányon, magunknak kell a hagymát kihajtatnunk. Ez viszonylag egyszerűen megy, örömet okoz, viszont néhány hétig eltart. Kezdjünk hozzá ősszel: tegyük a hagymát egy napra egy langyos vízzel teli tálba, majd töltsünk meg egy cserepet tápanyagban gazdag, nedves földdel, és helyezzük bele a hagymát úgy, hogy egy harmada a föld fölött legyen.

Ezután jön a ,,kalap"
Ezután kartonpapírból vagy papírból készítsünk egy csákót a növényre (mint a jácintnál) és tegyük azt 20-25°C-os helyre. Öntözzük takarékosan, de ne hagyjuk a földet kiszáradni.
Négy-hat hét után megjelennek az első zöld hajtások. Ezután már kiadósabban öntözhetjük. Ha a hajtások már kb. 10 cm-esek, vegyük le a kalapot, és tegyük a növényt világos, de még mindig meleg helyre.

Augusztusban kezdődik a nyugalmi időszak
A virágzást követően csökkenthetjük az öntözést. Hamarosan megkezdődik a nyugalmi időszak. Ősztől januári/februárig a cserepet hűvösebb helyre kell állítani, kb. 16-17°C-os hőmérsékletre. Trágyázni szinte már nem is kell, locsolni is csak igen keveset. Január végén megjelenik egy újabb kocsány.

NÖVÉNYDOKTOR

A foltos levelek és az elszáradt növényi részek gombásodásra utalnak. Vágjuk le az érintett részeket, és kezeljük a növény többi részét ellenszerrel.
Különösen félelmetes a vörös üszök, mely gyakran az egész hagymát elkorhasztja. Az ilyen gombabetegségek szinte minden esetben a nem megfelelő kezelés miatt alakulnak ki.
A leveleken, bimbókon vagy a hagymán megjelenő kicsi fehér vattalabdácskák a gyapjastetvek tevékenységére utalnak. Szórjuk be őket ellenszerrel. Ha a hagymát is megtámadták, a hagymahéjak közé spirituszoldatot juttathatunk.
Megjelenhetnek a levéltetvek, a vörös pókok, de általában csak akkor, ha valamilyen hiba történt. Állapítsuk meg ezért először mindig a probléma okát: jó helyen tartottuk-e, megfelelően kezeljük-e a növényt.

ÖTLETEK A VÁSÁRLÁSHOZ

Az amarilliszt többnyire közvetlenül virágzás előtt vásároljuk meg. A jácintokhoz hasonlóan gyakran látunk már kihajtott hagymákat papírkalap alatt. Ha a növényen már bimbók láthatók, megkülönböztethetjük a jót a kevésbé jótól.
Élettartam: Egy erős hagyma többször is virágzik, ha a nyugalmi időszakban megfelelően kezeljük.
Idény: A virágzás idején árusítják a tél kezdetétől egészen júniusig.
További nevek:
Lovagcsillag.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN
Méret és növekedés
A virágzás idején az amarillisz nagy helyet igényel. A levelek ritkán lesznek 30-40 cm-nél hosszabbak, a szár azonban fél méter hosszú is lehet.

Virág és illat
Az amarillisz virága igen nagy, 15 cm-re is megnő. A színe a fehértől a vörösig változhat, Illata kissé édes, a fehér fajtáknál a legerősebb.

Fény és hőmérséklet
A növekedés során a növény sok napfényt, friss levegőt és magas páratartalmat igényel. A virágzás alatt a hőmérséklet lehetőleg ne haladja meg a 18°C-ot, télen viszont ne essen 16°C alá.

Öntözés és trágyázás
Minél jobban nő a növény, annál több vizet igényel. Július végéig hetente egyszer kell trágyázni. Szeptembertől decemberig szinte szárazon áll.

Föld és átültetés
Csak minden harmadik-negyedik évben kell átültetni, a nyugalmi időszakot követően. Vegyünk jó vízáteresztő virágföldet.

Nyesés, visszavágás
Az elvirágzott kocsány és a levelek maguktól elszáradnak. Az átültetéskor a száraz, vagy korhadt hagymahéjakat el kell távolítani.

Szaporítás
A legegyszerűbb sarjhagymával, bár két-három évig tart, míg az új növény virágzik.

Környezet
Az amarillisz akkor a legszebb, ha virága alacsonyabb zöld növények közül emelkedik ki, például egy tálban.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Papucsvirág
  2011-05-04 20:01:00, szerda
 
  Papucsvirág
Calceolaria

A Calceolaria különféle színekben pompázó papucs alakú virágának köszönheti magyar nevét. Tavasszal olyan üde benyomást kelt, hogy szinte tehetetlen ellenállni neki. Az egyszer nyíló növények közé tartozik; virágzás után elhervad.

A tavasz előhírnöke
A kora tavasszal nyíló papucsvirág páratlan szépségével szinte vonzza a tekintetet. Gondozása nagy pontosságot igényel: nem tűri a közvetlen napfényt, a rossz levegőt, a dohányfüstöt és a huzatot, földlabdájának pedig soha nem szabad kiszáradnia. Amint azt neve is elárulja, virágai apró papucsokra emlékeztetnek, amelyek lehetnek egyszínűek, pöttyösek vagy csíkosak, és a citrom-vagy narancssárga, a piros vagy a vörösesbarna bármely árnyalatában pompázhatnak .

Chiléből származik
A papucsvirágnak hazájában, Chilében egy- és többnyári, sőt fás szárú, alacsony bokrot alkotó fajtái is léteznek. A termesztett változatok többnyire egyévesek és kevéssé ellenállóak. Ezek közé tartoznak olyan szobai hibridek, mint például a Grandiflora- és a Multiflora-növények. Előbbiek hat, utóbbiak négy centiméteres virágokkal büszkélkedhetnek. Színpompás virágzatuknak és üde zöld leveleik- nek köszönhetik különös népszerűségüket az alacsony, mindössze 15—20 cm magasra növő Nana-fajták.

Egy kertbe való fajta
A Calceolaria integrifolia olyan fajta, amelyet kertben is nevelhetünk. Ágyásba vagy erkély- ládába ültetve egészen őszig díszelegnek sárga virágai. Soha ne felejtsük el, hogy a papucsvirág egynyári növény, ezért teljesen természetes, hogy virágzás után betegnek tűnik, majd végül elpusztul.

Magunk is vethetjük, de...
A papucsvirágot legegyszerűbb megvenni, hiszen nem is kerül sokba. Ennek ellenére magunk is megpróbálkozhatunk ültetésével, de nem biztos. hogy szépek lesznek a növények.

Így csináljuk:
A magokat szórjuk a földre, de ne takarjuk be. A vetésre legalkalmasabb a június és a július. Használjunk átlátszó fedelű szaporítóládát és jó minőségű tőzegkorpát. melybe egy kevés kavicsot kevertünk. A talajt tartsuk mérsékelten nedvesen, a túl sok víz ugyanis kedvez a gombák szaporodásának

Csíráztatás
Északi fekvésű ablakban. körülbelül 18°C-os hőmérsékleten a csírázás két-három hétig tart. Ha a növények teljesen kitöltik a ládát, ültessük szét nagyobb cserepekbe, és októberig hagyjuk növekedni őket.

Téli nehézségek
A növényeket egész télen hagyjuk nagyon világos, 6°C-os hőmérsékletű helyen. Ha lehet, szerezzünk be növekedést elősegítő lámpát. Az alacsony hőmérséklet a virágok kialakulásához szükséges. A rügyek a tavasz folyamán jelennek meg. Ezután a növénynek még egy ideig 10°C-os hőmérsékleten kell állnia ahhoz, hogy a virágok teljesen Csak később tegyük át melegebb helyre.

Egy újdonság
A közelmúltban került piacra az Anytime F1-hibrid, amelyet csaknem egész évben nevel- hetünk. A virágrügyek kifejlődéséhez nincs szüksége hűvös időszakra. és már a vetés után négy-öt hónappal teljes erővel megindul a virágzás. Az alacsony növésű Anytime 4 cm-es rózsaszín, skarlát- vörös vagy sárga virágait szürke foltok díszítik.

NÖVÉNYDOKTOR

A formájukat vesztett, ragacsos levelek levéltetű jelenlétére utalnak. Ez a kártevő a túl szárazon tartott növényeket támadja meg. Rovarirtó szeres permetezéssel védekezhetünk ellene. A levéltetvek vírusfertőzést is terjeszthetnek. Ilyenkor a leveleken sárga foltok jelennek meg, a levélerek megbarnulnak. Mivel a vírus ellen nem lehet védekezni, el kell dobnunk a növényt.

A lisztszerű, szürke lepedék a leveleken lisztharmatra utal. Gondoskodjunk megfelelő szellőzésről és elegendő vízről. Kezeljük a növényt gombaölő szerrel.

A túlöntözés a gyökérnyak és a gyökerek feketedését, illetve rothadását okozza. Ha ezt a fajta gombás megbetegedést ún. gyökérégést tapasztaljuk, dobjuk ki a növényt.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Posts Tagged ‘rózsa̵
  2011-05-04 19:55:25, szerda
 
  Rózsa (Rosa)

Az emberek régóta kedvelik a rózsát. Kína és Perzsia császári kertjeiben már évezredekkel ezelőtt is virágzott. Nincs még egy ilyen sok fajt és fajtát felvonultató növény.

A szerelem jelképe
A rózsa egykor Aphrodité görög istennő virága volt. Papnői fehér rózsa- koszorút viseltek. Az utakra, amelyeken az istennő képét hordozták, szintén rózsát hintettek. Egy, az i.e. XVI. századból való krétai falfreskó stilizált rózsát ábrázol
— ez Európa legrégebbi rózsaképe. Sok-sok menyasszonyt ékesítettek az idők folyamán rózsák, annak ellenére, hogy a keresztény egyház pogány jelképpé nyilvánította ezt a virágot. A rózsák, különösen a vörös rózsák, mindmáig a szerelem jelképei maradtak.
Elterjedt rózsatermesztés
Sok rózsafajta hosszas és munkaigényes nemesítés eredményeként született, amelynek alapja a tapasztalat és a szakmai jártasság volt.
Rózsa minden ízlésnek
Rengeteg rózsafajta létezik, bármilyen alkalomra bárkinek találhatunk megfelelőt. Lehetnek magasak és alacsonyak, kecsesek vagy erősebb szárúak. Színük pedig a fehértől és rózsaszíntől kezdve izzó sárga, narancssárga és vörös is lehet.
Számtalan fajta
A különféle fajtákhoz tartozó rózsákat csoportokba sorolják, például a teahibrid, a polyantha és polyantha hibrid, a floribunda, a mini- és a törperózsák csoportjába. További kategóriákat alkotnak a vadrózsák, a parkrózsák, a folyton nyíló bokor- és kúszó- rózsák közé sorolható fajták. A vágott virágnak való rózsákat a virágok mérete szerint különböztetik meg: léteznek nagyvirágú, középnagy és kisvirágú rózsafajták.
A polyantha rózsák
Ezek a rózsák egy-egy száron több virágot is hoznak. Ide tartoznak még a polyantha hibridek (nemesített hibridek) és a nagy virágokkal rendelkező floribunda rózsák, amelyek a legutóbbi idők nemesítéseinek eredményei.
Teahibridek
Ezeknél a rózsáknál egy szár csak egyetlen nagyméretű virágot hordoz.
A több sorban elhelyezkedő sziromlevelek szabályos spirál alakban rendeződtek.
Mini- és törperózsák
Ezek a fajták apró levelűek és virágaik is kicsik. Cserepes növénynek kiválóan alkalmasak, de védett helyen erkélyládába is ültethetjük őket. Egyes fajták erősen illatosak, néha kétszínűek vagy kúszók is lehetnek.

NÖVÉNYDOKTOR
A levágott rózsát elszakítjuk gyökerétől, azaz természetes tápanyagforrásától, így idővel tönkremegy. Hogy vágás után még hosszú ideig megmaradjon, tegyünk a váza vizébe tartósító szert, vagy cukrot és ecetet.
Mindezek ellenére gyakran megtörténik, hogy a rózsa feje elhervad. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, levágás után leforrázhatjuk a szárat úgy, hogy alsó 5—6 cm-es darabját kb. egy percig forró vízbe tartjuk. Ezáltal az edénynyalábokban szabaddá válik az út, és a virág Újra felveheti a vizet és a tápanyagokat. Éjszakára hideg vízzel megtöltött kádba is helyezhetjük a rózsaszálakat.
Rothadás akkor jelentkezhet, ha a levelek is vízben állnak, mert azokból káros anyagok oldódnak ki.

A vágott rózsák tartóssága
A vázába tett friss rózsacsokor csodálatos látványt nyújt. Gyakran azonban rövid időn belül megváltozik a helyzet, a virágok hervadni kezdenek, fejüket lógatják. Ekkor valamit rosszul csinált a kertész, a kereskedő vagy éppen mi. A rózsák tartósságának szempontjából Ugyanis éppen olyan fontos a megfelelő vágás miatt a gondozás.
A vágás megfelelő ideje
A rózsák levágásához a legmegfelelőbb időpont az, amikor a két legalsó sziromlevél már kinyílt. A váza vizéhez tegyünk tartósító szert; ilyenkor nem kell naponta cserélni a vizet, csak rendszeresen pótolni. Általában vásárláskor beszerezhetjük a tartósító port is, de egy-egy teáskanál cukrot és ecetet, vagy akár egy kockacukrot és egy csepp chlorint (gyógyszertárban kapható) a vízhez adva helyettesíthetjük is azt.
A levelek ne érjenek a vízbe
Távolítsuk el azokat a leveleket, amelyek bele- érhetnek a vízbe, mert a virágzást károsító anyag oldódhat ki belőlük, Ne állítsuk a rózsákat érett gyümölcs közelébe, mert azok illóolaj tartalma szintén hervadást eredményezhet.
Rózsák a kertészetből
A szárakból folyó víz alatt, éles, tiszta késsel mindig vágjunk le egy kis szeletet. Lehetőleg minél nagyobb metsz lapot alakítsunk ki, tehát ne merőlegesen vágjuk el a szárat.
Rózsák a saját kertünkből
A kerti rózsákat kora reggel vagy este vágjuk le. A rózsafej külső,
kevésbé szép szirmait távolítsuk el így néhány nappal meghosszabbíthatjuk a virágok élettartamát.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Csíkolt lándzsarózsa
  2011-05-04 19:41:17, szerda
 
  Csíkolt lándzsarózsa (Aechmea fasciata)

A csíkolt lándzsarózsa kissé mereven felálló növekedése ellenére is kimondottan szép. Különösen a virágszár és a levelek szokatlan színárnyalatai miatt nagyon vonzó és romantikus hangulatú dísznövény.

Színpompás növény

A csíkolt lándzsarózsát általában akkor vásároljuk meg és ajándékozzuk szeretteinknek, amikor virágzik. Ez érthető is, hiszen a pompás virágszár tekintélyt, erőt, ugyanakkor kecsességet és gyengédséget sugároz. Pedig a növény nem is annyira gyengéd. A hosszú, merev, szürkésfehér levelek szélén található rövid fogak ugyanis olyan élesek, hogy könnyen megsérthetik a bőrünket.

Tartós virágszár
A valódi virágok világoskék vagy lila színűek és meglehetősen kicsik. A bimbók és az új virágok gyorsan kifejlődnek. Az igazán feltűnő rózsaszín fellevelek hónapokig szépek maradnak.

Csak egyszer virágzik
A csíkolt lándzsarózsa sajnos csak egyetlen egyszer virágzik. Szerencsére azonban olyan sokáig tart a virágzási időszak, hogy ez idő alatt a növény oldalhajtásokat nevelhet. Ezeket az anyanövényről leválasztva és külön cserépbe ültetve új növényeket nevelhetünk.

Epita növény
A csíkolt lándzsarózsa az ananászfélék családjába tartozik. Nem pozsgás, mégis nagyon ellenálló növény. Tulajdonképpen a dél- és közép-amerikai esőerdők fáinak ágvilláiban nő. Az epifita növények nagyon igénytelenek. Talajként beérik egy maroknyi lehullott falevéllel. A szükséges vizet és tápanyagokat a levegőből veszik fel, amelyek a növény tölcsérében (ciszternáiban) gyűlnek össze.

A csíkolt lándzsarózsa gondozása
A csíkolt lándzsarózsa a lakásban az év bármely időszakában jól fejlődik. Ellentétben más, szobában tartott növénnyel, nyáron nem vágyik a szabad levegőre. Tartsuk inkább mindig a lakásban. A többi ananászféléhez hasonlóan az ellenálló szobanövények közé sorolható.

Nyár
A növényt nyáron rendszeresen kell öntöznünk. A lágyított, szobahőmérsékletű vizet mindig a növény tölcséreibe öntsük. Gyakran ellenőrizzük, hogy a növény gyökérlabdája is mindig egyenletesen nyirkos legyen, földje pedig laza. Tavasszal és nyáron a növény csak alacsony koncentrációjú tápoldatot kapjon. A tápoldatot szintén a levelek tövénél kialakuló tölcsérekbe öntsük.

Tél
A csíkolt lándzsarózsát 15—16 Celsius fokos hőmérsékletű helyen teleltessük. Ilyenkor tápanyag-utánpótlásra nincs szüksége. Ha a levegő páratartalma megfelelő, a növénynek elegendő a levegőből felvett nedvesség. A növény földjét tartsuk nyirkosan, Ugyanúgy, mint nyáron.
Évente legalább háromszor öntsük ki a növény tölcséreiben felgyülemlett vizet, tisztítsuk meg a növény közepét, és öntsünk bele újra tiszta, lágyított vizet. Ez a következők miatt szükséges: az állott víz egyrészt nagyon gyorsan megromlik, ami károsíthatja a növényt (és a kellemetlen szag a lakásban is érezhetővé válhat), másrészt olyan üledékek képződhetnek, amelyek lerakódnak az érzékeny növényi szövetekben.

NÖVÉNYDOKTOR
Az ananászfélék családjába tartozó csíkolt lándzsa- rózsa nagyon ellenálló növény. Ha a leírtaknak megfelelően gondozzuk, betegségek és kártevők megjelenésével nem kell számolnunk.
Alacsony hőmérséklet esetén a levélrozetta rothadni kezdhet. Ezért fontos, hogy a tölcsérben felgyülemlett vizet időről időre kicseréljük.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Cserepes rózsák
  2011-05-04 19:30:32, szerda
 
 

A cserepes rózsák különféle rózsafajok keresztezéséből származó újabb fajtacsoport tagjai. Az apró Rose Chinensis örökletes tulajdonságai valamennyiükben fellelhetők. Ezek elsősorban cserepes virágok, szobanövények, de többségük erkélyládába, kőedényekbe és kertbe is kiültethető.
A Rosamini fajtacsoport számos fajtája mindössze 15-20 cm magas és ugyanilyen átmérőjű. Közülük kiemelkedően jó felépítésű és egyenletesen fejlődő a halványrózsaszín virágú (Sweet Rosamini). A Meillandina sorozat fajtái lassúbb fejlődésűek és termetesebbek, 25-30 cm magasak, viszont télállóbbak és virágládákba is kiválóak. A Minijet sorozat szintén elsősorban cserepes növénynek alkalmas. A közismerten alacsony növekedésű kerti rózsák, mint a Baby Maskarade és társai ugyancsak nevelhetők cserepes növényként is.
A kertészek a cserepes rózsákat az első bimbójuk megjelenése idején megvágott, egyleveles, egyrügyes dugványaikkal szaporítják a legnagyobb számban. Két héten át melegben, 22 fokon és csaknem telített páratartalomban gyökereztetik, négyesével, 9 cm átmérőjű cserepekbe dugványozva. A számukra megfelelő talaj az egyharmadrész rostos tőzeg, dupla mennyiségű fekete tőzeg és tízszázaléknyi őrölt agyag keveréke. Ennek tápanyagtartalma literenként egy-két gramm Osmocote vagy hasonló egyéb tartós műtrágya bekeverésével javítható, a gyengén savanyú kémhatása pedig 2,5 g szénsavas mész - Futor - adagolásával állítható be.
A hajtásokon a meggyökeresedésük utáni ötödik héten már megjelenhetnek a bimbók. Ekkor a negyedik íz felett, lehetőleg egyenlő magasságban vissza is kell vágni mindegyiküket. A hatodik héttől tápoldatozással is serkenthető a fejlődésük. Ilyen módon a 13. hétre már készen is lehet a cserepes rózsa. A gyökereztetési időszakot kivéve, teljes fényt igényelnek. Télen, a természetes fény nem is teljesen kielégítő számukra.
Fontos, hogy lehetőleg mindig világos és hűvös helyen legyen a cserepes rózsa. Világos ablak, illetve ablakköz a legjobb helye. Bőséges öntözést kíván, öntözés után azonban ne álljon alatta víz. Az elvirágzás után vissza kell vágni az elágazásai fölött, minden hajtáson három levelet hagyva. Visszavágása után kéthetenként kétezrelékes töménységű tápsós oldattal öntözzük.
Valamennyi cserepes rózsa kikerülhet a szabadba, és kertbe is kiültethető, lehetőleg védett, napos helyre. Szeptembertől viszont már nincs elegendő ideje felkészülni a fagyokra, és ha ilyen későre marad a kiültetése, könnyen kifagyhat. Középkötött talajon érzi igazán jól magát. A szabad földben is célszerű az elvirágzást követően mindig újra visszavágni, ami jól bokrosít, és a következő virágfejlesztést serkenti.

A cikkek az ezermester.hu oldalon találhatók
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Muskátli megújítása
  2011-05-04 19:19:13, szerda
 
  Az átteleltetett muskátlik télen rendszerint csak kevés fényhez jutnak, ezért tavaszra leveleik nagy részét elvesztik, a megmaradtak pedig megsárgulnak. Az időközben kifejlődött új hajtások megnyurgulnak, végeik kifehérednek, csak ritkán virágosak. A kerti vagy övös muskátlik még a szakszerű téli tárolás után is - kötegelve, gyökérzetüket papírba vagy műanyag fóliába csomagolva, fagymentes helyen tartva - teljesen élettelennek tűnnek, valósággal összeaszalódnak. Kiültetésük első lépése ezért mindig több órás vízben áztatás legyen.

Ezután egy kis kozmetikázás következzen. Elsőként éles késsel azokat a hajtásokat kell levágni a még élő részről, amelyek tönkrementek vagy pusztulásnak indultak.

A nyurga, csak a csúcsukon leveles hajtásokat is legjobb a tőrészük közelében visszavágni. A fényszegénységben nőtt cérnavékony, sápadt, kis levelű hajtásokat is ajánlatos megkurtítani, az elsárgult vagy sárguló leveleket le kell szedni, és a kifejlődött virágbimbókat sem érdemes megtartani. A levelesen maradt töveket a tőrészüktől néhány centiméterre vágjuk vissza, ezzel késztethetők arra, hogy a rejtett rügyekből kihajtva újra szép bokros, formás alakúra fejlődjenek, dúsan virágozzanak. A visszavágás biztonságosabb akkor, mikor már újra hajtani kezdenek. Minél fiatalabbak a tövek, annál gazdagabban virágoznak majd visszavágásukat követően.
Sokan a borostyánlevelű, ill. a futómuskátlit a gyökérnyaktól 5-6 cm-re visszavágják, mondván; így jobban fejlődik. Mások tapasztalata szerint - a közönséges vagy kerti muskátlival szemben - a futómuskátli akkor virágzik igazán dúsan, ha az idős hajtások csaknem egészét sikerül átteleltetni. A megkurtított muskátlitöveket legjobb kivenni a tartóedényükből, hogy az abban lévő földet legalább részben ki tudjuk cserélni. A cserépben nevelteket viszont csak akkor érdemes átültetni friss földbe, ha beültetésükkor nem jó földet használtunk. Ellenkező esetben legfeljebb csak a felső - rendszerint már cserepesedett, zöld mohokkal ellepett - földrétegüket elegendő lehántani, és helyébe friss, tápdús földet vagy földszerűvé érett trágyát teríteni.
A megújítással egyidejűleg elvégezhető bujtás a legbiztonságosabb szaporítási mód. Legegyszerűbb a nagyon hosszúra nyúlt rugalmas hajtások lehajlítása közvetlenül a cserépben. A szakszerűen feltöltött cserépbe előbb vízgyűjtő sóderréteget öntsünk, majd erre enyhén nyirkos, tőzeges földet terítsünk. A cserép egyharmad mélységéig lebujtatott hajtásról a felesleges leveleket, a levélnyél tövében lévő pálhalevelekkel együtt távolítsuk el, nehogy rothadást idézzenek elő. A hajtás csúcsának szabadon kell maradnia. A hajtásképződés megindulása és annak gyorsasága elsősorban a hőmérsékleti viszonyoktól függ. A bújtatással létrehozott új növény önállósító hajtáslevágásával meg kell várni a jó gyökeresedést.

A borostyánlevelű, illetve a futó muskátli levágott zömök, egészséges hajtásdarabjai is meggyökereztethetők. A hosszabb hajtásokat csúcsuktól legfeljebb kis arasznyi hosszúra hagyjuk, ezek még fel is darabolhatók két-három ízes részre. Egy napos fonnyadás után dugványozzuk el, esetleg egyszerűen csak állítsuk tiszta csapvízbe, ahol három-négy hét alatt meggyökeresedik, feltéve, hogy nincs túl hűvös vagy fényszegény helyen.
A futómuskátli dugványok áttört falú, rácsos kis műanyag cserépben gyökeresednek igazán jól. Ezt rostos tőzeg és homok egyenlő arányú keverékével, vagy kevés homokkal kevert, nem trágyás kerti földdel célszerű feltölteni. A meggyökeresedett dugványok a rácscseréppel együtt kerülhetnek két mérettel nagyobb cserépbe, megfelelő földkeverékbe. A házi készítésű muskátliföld legjobb kiindulási alapja a fekete tőzeg és a jó kerti föld egyenlő arányú keveréke. Ehhez lazítóként egy tized arányban homok vagy perlit keverhető, és literenként fél deka tartós hatású műtrágya is kerüljön bele, jól elkeverve. A túlzott savasság Futorral, vagyis takarmánymésszel, literenként két-három grammnyi bekeverésével ellensúlyozható, a túl sok mész pedig savanyú kémhatású rostos tőzeggel (amilyen pl. kertészeti hansági tőzeg).
A megújított muskátli tövek minél világosabb, de ne erősen tűző napos, meleg helyre kerüljenek. A fokozatosan melegedő időjárásban egyre bőségesebb szellőzést kapjanak; legjobb közvetlenül az ablak előtt vagy az ablakközben elhelyezni őket. A déli erős naptól árnyékolással védjük őket. Ha földjük kiszáradna, langyos vízzel addig öntözzük, amíg teljesen át nem nyirkosodik. Öntözésnél a levelek lehetőleg maradjanak szárazon, a levelekre kerülő víz ugyanis pusztulást idézhet elő, akárcsak a cserépben meggyűlt víz is.
A sárguló leveleket szedjük le, különben ezek is további fertőzések kiindulóhelyei lehetnek. A kifejlődő virágbimbók legalább egy részét is a legjobb még kezdetekben kitörni. A virágok ebben a stádiumban ugyanis csak a kívánatos növekedést gyengítenék a tápanyagelvonásukkal. Amikor az idő melegebbre fordul, nyugodtan kirakhatjuk az előkezelt muskátlis töveket a szabadba. Először csak nappalra, majd a melegedés erősödésével már éjszakára is kint hagyhatjuk a virágosládákat.

Ha végleges helyére került, őszig kertünk díszévé válik.
A tartóedény kiválasztásakor nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a muskátlik nem kedvelik az edényben megrekedt ún. pangó vizet. Ezért a legfontosabb, hogy az edény alján legyen egy kifolyónyílás, ahol a felesleges öntözővíz távozhat. Ha műanyag ládákat választunk nekik, inkább a szélesebb, 20 cm-est javasoljuk. Ennek oka, hogy ha a ládába több virágföld kerül, így jobban táplálja a gyökereket, valamint védi a növényt a túlzott felhevüléstől is nagy nyári melegek idején. A kiválasztott tárolóedény színe és formája önkényesen választható, a kiselejtezett talicskától a fa dézsán át egészen a régi vasalókig. Egyetlen tényezőre kell csak odafigyelni: a tárolóedény ne legyen a növényre ártalmas bevonatú: pl. réz, ón, cink stb.
Gondoljunk a stabilitásra is: ha a muskátli terebélyesedik, egy erősebb széllökés könnyedén felboríthatja a gyenge lábakon álló kaspónkat. Ha virágosládáinkat az erkélykorlátra szeretnénk elhelyezni, legjobb megoldásnak az állítható virágláda-konzolokat tudjuk javasolni. Az újonnan használatbavételre kerülő cserepeket még a beleültetés előtt vízbe kell állítani addig, amíg légbuborékok már nem szállnak fel a vízből. Ezzel eltávolíthatók az esetleges gázalakú és pórusokban megragadt szennyezőanyagok, valamint megakadályozzuk, hogy a száraz agyagcserép vízszívó hatása értékes nedvességet vonjon el a muskátli tövektől. Régi cserép felhasználásánál szintén legyünk körültekintőek: mindenképp bő, tiszta vízzel öblítsük ki. Ha csak a lehetősége is fennáll, hogy előzőleg beteg növény lehetett benne - pajzstetűvel fertőzött -, ne felejtsük el kifertőtleníteni (mondjuk hypóval), majd ezt is alaposan kiöblíteni.
A helyválasztás legfőbb szempontja, hogy a muskátlik szubtrópusi származásuk miatt sok napfényt és meleget igényelnek. Lakásunkban a legjobb hely számára a déli fekvésű ablak vagy erkély. Levelei jól bírják a szikrázó napsütést, ám gyökerei a nagy hőségre kifejezetten érzékenyek. Ennek orvoslására a ládának legalább a napos falát fa vagy hungarocell-lemezzel burkoljuk be, a földfelszín kéregborításával pedig megakadályozhatjuk a virágföld idő előtti kiszáradását.
Nagyon fontos, hogy megfelelő típusú virágföldet válasszunk a muskátliknak: leginkább a gazdag humusztartalmú, 1/3 részben agyagot is tartalmazó, finom morzsás szerkezetű földet kedvelik. Azért szükséges agyagos talajba ültetni, mert ez jobban megköti a tápanyagot, valamint a vizet is jobban raktározza. Az ideális földkémhatás 7,0-7,2 Ph közötti. Ha már használt virágföldet szeretnénk újrahasznosítani, minden 10 liter virágföldhöz legfeljebb 70 gramm mennyiségű érett szerves trágya hozzákeverése szükséges. Ajánlott fajták a Terra-Vita, a Szuperkomposzt vagy szárított istállótrágya készítmények egyike.
Amíg a virág fiatal, legalább 6 hétig fontos, hogy megfelelő mennyiségben kapjon nitrogénes szerves trágyát: ez segíti a szár és a levél növekedését. A virágok növekedését ezután foszfortartalmú teljes trágyával serkenthetjük,

pl. Vitaflorával vagy Muskátli-táppal. Szerves trágyapótlók lehetnek műtrágyák is, mint például az Osmocote készítménycsalád. Ezek nagy tápanyagkészlete víz vagy hő hatására válik fokozatosan felvehetővé. Ennek ajánlott mennyisége tövenként egy evőkanálnyi, vagy egy 80 cm-es ládára számítva 5-6 ugyanekkora adag.
A virágok cserépbe ültetésekor fontos a vízelvezetés biztosítása. A láda aljára célszerű agyaggranulátumot vagy cserépdarabokat helyezni, mert így biztos, hogy nem tömítődik el a láda alján lévő lyuk. Erre kerülhet egy felmosórongy-szerű textildarab, ami megakadályozza, hogy a virágföld összekeveredjen az alulra elhelyezett réteggel, valamint hogy segítse a felesleges víz lefolyását. A földet mindig nyirkosan rakjuk a cserépbe, legfeljebb enyhén tömítve. A beültetésre kerülő földlabdát az áthelyezés előtt jól locsoljuk meg, mert a kiszáradt tő csak nehezen tud az új környezetbe illeszkedni. Oda kell figyelni, nehogy megsérüljenek a muskátli hajszálgyökerei: átültetéskor nem szabad eltávolítani a fiatalkori (már benőtt) rácsos cserepet. Az új cserépbe helyezvén ügyeljünk arra, hogy se mélyebbre, se magasabbra ne kerüljön, mint előző tartójában volt. A legfelső, elhasználódott földréteget óvatosan, a felszíni gyökerek megsértése nélkül cserélhetjük le.
Egy folyóméteren belül ötnél több tövet ne ültessünk. Függőtartóba (25 centiméteresbe) max. 3 tő futó- vagy félfutómuskátli szükséges. Ha más növényekkel akarjuk összeültetni, fokozottan érvényes a túl sűrű ültetés tiltása. Társai lehetnek: futó-csüngő petúnia, vasvirág és lobélia.

Fontos!

Futómuskátlikat látványosságuk fokozása érdekében kissé ferdén, előredöntve kell ültetni,
Az ültetés közben esetleg letört leveleket, virágokat mindenféleképp el kell távolítani.
Az ültetést másnap óvatos beöntözés kövesse; hogy az esetleg megsérült hajszálgyökerek beszáradjanak, mire az öntözővízzel érintkeznek.
Óvjuk a muskátlikat a nagy esőktől, viszontagságos időjárástól: készítsünk előtetőt, ahol szükségét érezzük.

Ezt tudta?
Régen a falusi házak ablakai roskadásig voltak muskátlival. Ennek oka nem csupán az, hogy széppé varázsolja házunkat. A muskátlinak van egy olyan speciális illata, amit a legyek (amiből a disznótartással foglalkozóknál elég sok van) nem szeretnek. Így az esztétikus virágosláda egyfajta szúnyoghálóként is viselkedik.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Muskátlik téli tárolása
  2011-05-04 19:14:06, szerda
 
 

Ablakaink, erkélyeink gyönyörű díszét a több színben pompázó muskátlik jelentik. Átteleltetéséhez az első októberi fagyoktól egészen tavaszig, különlegesen kell tárolni.

A borostyánlevelű, ismertebb nevén futó muskátli, vékony lecsüngő hajtású. Október közepétől védett és világos helyen kell tárolni. Fontos, hogy minél kevesebbet legyenek háborgatva telelésük során. A legjobb, ha az eredeti tárolóedényükben és talajukban hagyjuk mindegyiküket. Ügyeljünk, hogy világos, de fagymentes helyre helyezzük, ahol 5-8 °C-nál nincs melegebb. Kifejezetten házi körülmények között érzik jól magukat, sötét és meleg helyre téve meg sem érik a tavaszt.

Viszont az egészséges, dús hajtások jól átteleltetett töveik, igazán gazdagon színpompáznak a tavasz beköszöntével.
A közönséges kerti muskátli tövek bokrosan elágazó, pozsgásan vaskos hajtásúak. A rajtuk lévő mirigyszőrökkel dúsan borított levelek a nyári szárazságon és erős napfényen kívül, még az első kora őszi fagyokat is jól tűrik. Általában még elviselik a mínusz 1-2 fokos lehűlést is. Éppen ezért jól viselik a lakótelepi lakások világos, ám kissé hűvös lépcsőházait. Ha 10 fok körüli hőmérsékleten tároljuk, akkor havonta legalább egyszer meg kell öntözni, de nem túl sok vízzel. A pusztuló levelektől és hajtásrészektől is mindig meg kell tisztítani. A legbiztonságosabb megoldás a közönséges kerti muskátli tövek esetében, ha legkésőbb az őszi fagyok előtt, bő gyökérzettel és enyhén nyirkos földdel együtt kiemelve, megfelelő méretű cserépbe vagy faládába ültetjük. A ház kamrájában, pincében, garázsban vagy más hasonló helyiségben, enyhén nyirkos homokba vagy földbe "elvermelhetjük" a sikeres átteleltetés reményében. Így fagymentes és viszonylag száraz, de nem túl sötét helyre kerüljenek.
Legbizonytalanabb az átteleltetés, ha a növény gyökérzetéről a rátapadt földet is teljesen leszedjük. Azután papírba vagy műanyag fóliába csomagoljuk, és zsineggel jól elkötjük a gyökérnyaknál. Ilyenkor az elinduló rothadás mellett, még a kiszáradás veszélye is fenyegeti. Tavasszal viszont hiába várjuk a dús virágzatból álló tövek fejlődését.
Ezzel szemben a helyesen elteleltetett muskátlik tavaszi virulása gyönyörű látványt nyújt számunkra.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
A muskátli
  2011-05-04 19:11:11, szerda
 
  A májustól virágzó muskátli népszerűsége töretlen. Szebbnél szebb változatai igen nagy számban megtalálhatók a kertekben és az erkélyeken.

A mai muskátli választékból nálunk a kerti muskátli (Pelargonium zonale) a legkedveltebb és legelterjedtebb. Viszonylag alacsony termetű és csak idősebb korára válik termetessé. Elágazóan bokros növésű, levelei szórt állásúak, kerekdedek és kissé húsosak. Felületükön finoman szőrösek, molyhosak ezért rothadásra is hajlamosak. Virágzásukat egész nyáron át csodálhatjuk, ha megfelelő körülmények között van tartva. A hosszú kocsányokon kifejlődő virágzatokban nyíló virágok többnyire teltek és egyszerűek. Kedvezőtlen sajátossága a telt fajtáknak, hogy a szirmai elnyílás után nem hullnak le maguktól, hanem elbarnultan visszamaradnak, és esős időben csúnyán meg is rothadnak a száron. Az egyszerű vagy szimpla virágok viszont elnyílásuk után szinte kivétel nélkül lepergetik szirmaikat vagyis öntisztulók. A futó muskátli néven ismert (Pelargonium peltatum) csüngő levelű muskátli szára hosszú, vékony, lecsüngő, és így könnyen letörik vagy elpattan. Ezért érzékeny a szélre és a huzatra. A hosszú kocsányokon a virágok tavasztól késő őszig nyílnak szinte szakadatlanul. A muskátlik több színben is pompázhatnak pl.: fehér, piros, lilásrózsaszín, rózsaszín valamint tarkák, csíkosak és foltosak is lehetnek. A futómuskátli hosszúra nyúló hajtásai el is takarhatják a földfelszínüket. Az ilyen hajtások tömege nagyon mutatós. Minél jobban sikerül az átteleltetés ideje alatt megőrizni a hajtásállományt, annál dúsabb lesz majd a virágdíszük tavasszal. Csodálatos mutatós díszként felhasználható ablakokban, kertekben és erkélyeken.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
A futómuskátli
  2011-05-04 19:09:37, szerda
 
 

A futómuskátlik - tudományos nevükön Pelargonium peltatum - igen divatos és közkedvelt dísznövények. Az erkélyek ládáiba ültetett valóságos zuhatagszerű virágözön csodálatos látványt nyújt. Formája kifejezetten nyúlánk, így akár lehet a földön elfekvő vagy fákra felfutó is. Mérete 25-30 cm-től másfél méterig terjedhet. Hajtásai és szárai kúszók, ritka kivételtől eltekintve gyengék; emiatt is elfekvő vagy csüngő a növény. Aránylag vékonyak is, rendszerint sérülékenyek, és könynyen törnek.

Virágzásuk folyamatos, különösen, ha meleg, napos helyen vannak, ahol legalább 12 órán át, süti őket a nap. Máskülönben a virágzás csökken, vagy akár teljesen elmarad. Fényszegény helyen rendszerint csúnyán meg is nyúlhatnak. A fagyra érzékenyek, sőt fagypont alatt teljesen elpusztulhatnak. Talajigényük kielégíthető, közepesen kötött, agyagot tartalmazó humusszal és tápanyagban gazdag levegős földkeverékkel. A muskátli föld akkor kedvező igazán, ha legalább az egyharmad része agyag.

A napfény és a meleg mellett viszonylag kevés víz serkenti a virágképzésüket. Az sem baj, ha egy kicsit kiszárad, ugyanis szárukban és húsos levelükben sok vizet tudnak tartalékolni. Tartóedényként praktikus a műanyag vagy faanyagú virágláda, azonban jól érzik magukat cserépben, kőedényben, kaspóban és másféle függő tartóban is. Fontos, hogy a választott tartóedényen legyenek vízkivezető nyílások. Célszerű cserépdarabokat fektetni az edénybe, a cserépdarabokra pedig egy jó nedvszívó, laza szövésű textíliát, így a rongy megakadályozza a földbemosódást a cserepek közé és a vízelvezető nyílások eldugulását.
Ápolásuk a beültetésüket követő óvatos beöntözéssel kezdődjön. Ha ültetésük közben virágjuk, bimbójuk vagy hajtásrészük letört, ezeket maradéktalanul el kell távolítani, nehogy betegségek kiinduló helyévé váljanak. Metszésük fontos: a hosszúvá vált, elkorcsosult, alakját eltorzító részeket vissza kell vágni. Ezt azonban szükség szerint meg is kell ismételni.

Az öntözésük mindaddig nem szükséges, amíg a földjük érezhetően elég nyirkos. Amikor már öntözést igényelnek, akkor viszont bőségesen kapjanak vizet. Nagyon meleg, erősen napos nyári időben pedig szükségszerű lehet a napi kétszeri öntözés: ha lehetséges, mindig kora este, alkonyatkor vagy reggel történjen, a párolgási veszteség miatt. Hűvös borús, esős időben nem szükséges napokig megöntözni, mert a tartós nedvesség gyökérrothadáshoz vezethet.
Tápanyagpótlásuk is szükséges: hetente műtrágyaoldattal vagy folyékony műtrágyával a csomagolóanyagán feltüntetett használati utasítás szerinti töménységgel öntözzük. Ezek közül is ajánlott a nagyobb foszfortartalmú szerek használata, mert azok növeli a virágzási hajlamot. Ezen kívül beszerezhető speciális muskátli trágya is.
Vigyáznunk kell a levéltetvekkel, mert elég gyakoriak, viszont jól felismerhetőek a levelek alján vagy a hajtásokon. Miattuk az új levelek összesodorva nőnek, és világos szívásnyomokat hagynak maguk után. Az ellenük hatékony rovarölő és biológiai szerek egymást követő, többszöri használatával küzdhetők le.
Szaporításuk nyirkos homokba, szaporító tőzegbe, eldugványozással, tavasszal vagy inkább nyáron történhet. Az így kapott fiatal egyedek átteleltetése sokkal biztonságosabb, mint az idősebb egyedeké. Tavasztól pedig ismét gyönyörködhetünk bennük az ablakok, erkélyek és teraszok díszeként.
 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
Petúniák fajtái
  2011-05-04 19:01:41, szerda
 
 

A petúnia - tudományos nevén Petunia x hybrida - Dél-Amerikából származik. Elnevezése a brazíliai hazájában, a dohány rokonának nevére, a petunra vezethető vissza. A petúniával beültetett ablak- és erkélyládák igen mutatósak, sőt még cserepes virágként is nagyon szépek.

Alakja mereven feltörő bokros, vagy elfekvő, illetve leomló. Magassága 20-30 cm, ennek viszont többszöröse (60-100 cm) szélességi kiterjedése. Hajtásai fölállók vagy elfekvők, csüngők, enyvesen mirigyes szőrzetűek. Levelei tojásdadok vagy hosszúkásak, ép szélűek és levélnyél nélküliek. Virágai levélhónaljiak, rövid kocsányon egyesével nyílnak. Gyakran még kellemes illatúak is.
Virágszíne tiszta fehér, kék, lila, piros, vagy rózsaszín. Ritka a tarka, illetve a csíkosan többszínű fajtája. Virágmérete is nagyon változatos. Korábban inkább nagy, mondhatni óriási volt, mostanában viszont mini méretűek. Termése felnyíló kis tok, benne apró magvakkal.

A petúniának többféle fajtája létezik:
A csüngő petúnia (P. surfinia) sűrű elágazásokkal dús tömött bokrot képez, nagy méretet elérve leomló hajtású. Levelei palántakorban kerekednek ki, majd megnyúlnak, és vékonyak lesznek.
A dúsvirágú petúnia (P. calibrachoa) némileg csüngő, szétterülő és sűrűn elágazó hajtású. Erős növésű enyhén szőrözött. Virágai többnyire kis méretűek 2-3 cm átmérőjűek. Függőcserépben nagyra nő.
A futó petúnia (P. kahuna) magról szaporítható, viszonylag gyorsan fejlődik és nagy méretű lesz, úgynevezett félcsüngő hajtású. Virágai középméretűek, 4-5 cm-esek, mély torkúak.
A nagy teltvirágú (P. grandiflora plena) szegfű petúnia néven is ismert. Rojtos szirmú, egyszínű és illatos. Folyamatosan fejleszti sokszorosan telt virágait.
A sokvirágú petúnia (P. multiflora) többnyire kiegyenlítetten növekszik és dúsan elágazó lesz. Közepes termetű, ritkábban kicsi, 3-4 cm átmérőjű. Jól tűri az erős napsütést, és az esős idő ártalmait is hamar kiheveri. Fényigénye olyan mértékű, hogy kizárólag napos helyen virul. Hőigénye miatt egyáltalán nem érheti fagy. Talajigénye a jó vízgazdálkodású, tápdús, tőzeges földdel elégíthető ki. Vízigénye rettentő nagy, bár átmenetileg a kiszáradást is elviseli, és mikor újra vizet kap, képes teljesen felfrissülni. Ezért öntözése mindig bőséges legyen. Metszése ne csak az elnyílt virágok lecsipkedéséből álljon, hanem amikor már a hosszabb hajtásai fejlődnek, ezek egy részét felére vágjuk vissza. Szaporítása a levágott hajtásainak dugványozásával, illetve gyökereztetésével történik.

 
 
0 komment , kategória:  növények,szoba növények  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2011.04 2011. Május 2011.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 662 db bejegyzés
Összes: 1216 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 804
  • e Hét: 1524
  • e Hónap: 21842
  • e Év: 147962
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.