Regisztráció  Belépés
cilamami.blog.xfree.hu
A lélek varázslatos gyógyítója a szép szó. /Szokratész/ Polyák Miklósné
1951.06.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 146 
Gizikém hozta emailben
  2011-01-31 23:01:40, hétfő
 
  jonapot

kivanok csodas szep napot es hetet koszonom a kedves baratsagod es a kedves leveled latogatasod sok szeretettel gizike!!










































köszönöm
 
 
0 komment , kategória:  Ajándékok amit tőletek kaptam  
Barátságunk jeléül
  2011-01-31 22:03:03, hétfő
 
 











Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándék ra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre.






Link
 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Szeretni és szeretve lenni
  2011-01-31 21:54:27, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső-Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves bolti leányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."






Mit akarnak a nők
Volt egyszer egy jelentéktelen kis ország.A szomszédos hatalmas királyságnak azonban nem volt tengeri kikötője és akkor terjeszkedni szeretett volna.Hadat indítottak a kis ország ellen és a harcban a kis ország fiatal királyát is foglyul ejtették.A fiatal király nem veszítette el a fejét és egy kompromisszumot kínált:építsenek együtt egy utat a kikötőig és akkor mindkét ország szabadon használhatja majd a tenger vizeit.A hatalmas király elgondolkozott , majd szabadjára engedte fiatal ellenfelét mondván, hogy egy év múlva elfoglalja mégis az országát, ha ilyen okosan mint az út ügyében, nem válaszol a következő kérdésre: MIT AKARNAK A NŐK?
A kis király boldogan távozott, mert nem számolt azzal, hogy mennyire nehéz válaszolni a kérdésre.Amint haza érkezett kikérdezte a tanácsosait, az udvarhölgyeket , de senki sem tudott egy figyelemre méltó választ adni.Elindult hát ide-oda országában és sorozatosan feltette ezt a kérdést asszonyoknak és férfiaknak, még a papokat és a koldusoknak is.Kicsi volt az országa, így hát a király mindenkit ismert.Kiszámította, hogy most már mindenkit kikérdezett kivéve egy csúnya öreg boszorkányt aki az erdőben élt.Megkérdezte tehát őt is .A boszorkány egy feltétellel válaszolt a kérdésre .A királynak feleségül kell vennie őt, ha válasz helyes lesz.A király elfogadta a feltételt és meglepetésére végre megkapta a megfelelő választ." minden nő azt szeretné, hogy azt tehessen az életével amit szeretne"volt a boszorkány válasza.A király futárt küldött a hatalmas birodalomba . Ott meglepetéssel fogadták és a hatalmas kijelentette, hogy az ilyen bölcs szomszéddal érdemes kiegyezni.Amint elmúlt az ellenség jelentette vihar, a kis király elhatározta, hogy be kell tartania az ígéretet és kitűzette a menyegző napját.Az esküvő napján egy pompás hatalmas csokrot vitt a menyasszonynak .Ámuldozva nézte, hogy nem egy csúnya öregasszony áll előtte hanem egy csodaszép fiatal lány.Csodálkozására a lány megmagyarázta, hogy mágikus erejükkel egyes nők megtehetik azt , hogy néha csúnya boszorkányok legyenek és máskor csodaszépek.Egyúttal megkérte vőlegényét, hogy döntsön: melyik napszakban legyen csúnya és mikor legyen szép.A fiatal király nagy dilemmában volt mert szerette volna mindenkinek megmutatni csodálatos aráját, de éjszaka is szeretett volna karjai közt tartani egy vonzó nőt.Nem tudott dönteni és akkor ezt mondta:"Rád bízom.Tegyél az életeddel amit akarsz. Nekem így is úgy is kedves vagy."A boszorkány furcsa melegséget érzett a szíve táján.Megszerette ezt az embert .Ettől a perctől nem volt többé boszorkány csak egy szerelmes asszony.






Wass Albert - Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehet a sarki lámpa fénye.






Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az orvos megérkezik. Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az óráját. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszédbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonában kell menjen, ahogyan évek óta teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatja magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve már nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: ,,És ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: ,,Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő."
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietős léptekkel távolodó öreget...
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:
,, Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjában véve, ilyen az igazi szerelem?! Nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...






Petőfi Sándor-Ha én kedvesemről gondolkodom...
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.

Foly a lemenő nap arany vére
Violaszín hegyek tetejére.
Még messzebb van tőlem, kit szeretek,
Mint azok a violaszín hegyek.

Mért jár a nap keletről nyugatra?
Ha nap volnék, nem járnék én arra,
Nyugatról járnék én kelet felé,
Mert a legszebb lyány ott keleten él.

Feljött az égre az esti csillag,
Ma megint oly különösen csillog,
Felöltözött ünnepi ruhába,
Tán azért, mert kedvesemet látta.

Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?
 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
József Attila:VÉGTELEN ÓTA...
  2011-01-31 21:28:39, hétfő
 
  VÉGTELEN ÓTA...
József Attila

Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.

Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.

Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.

1921. okt. 31.
misztiné katika




 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Lángolj, kisze, vidd a telet!
  2011-01-30 21:28:39, vasárnap
 
  Téltemetés, tavaszköszöntés.

Ma már vidéken is csak elvétve ismerik és tartják meg ezt a hagyományos, régi ünnepet, amely úgy zajlik, hogy a gyerekek készítenek egy bábot, az úgynevezett kiszebábot, valamint különféle zajkeltő szerszámokat, majd kivonulnak a térre (mi a Tisza-partra) - élükön egy dobossal és egy kikiáltóval - miközben télűző rigmusokat kiabálnak például: Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj, és közben zörgetik a zajkeltő eszközöket, dudákat, sípokat, dobokat.
A babona szerint a kiszebáb elégetése megszabadítja az embereket minden bajtól







kisze bábú

felhők fodrán napfény csillan
tél hidege most elillan
kisze bábú tűzben égett
tavaszt hozzon az igézet

madár dalos hűvös reggel
rügyben őrzött levelekkel
kisze bábú vízbe fulladt
elvitte a jeges múltat

egy játékos szellő gyerek
kerget pajkos verebeket
kisze bábú szalma teste
elszaladt a tél, a beste

virágok nyílni akarnak
színt adni barna avarnak
kisze bábú sajnálhatod
Te ezt már meg nem láthatod
Komáromi János






kisze, kisze

kisze, kisze szalmából
perzselődj a lángoktól
vörös táncban hamvadj el
nekünk most már tavasz kell

kisze, kisze halálod
könnyű lesz, majd meglátod
pernyeként az égbe szállj
napsugarat megtalálj

kisze, kisze tél hava
jégszakállú, menj haza
dideregtünk eleget
vártuk már a meleget

kisze, kisze áldozat
tűz emészt, nem kárhozat
emléked még bennünk él
eltűntél már, mint a tél
Komáromi János






Lángolj, kisze, vidd a telet!

Ahogyan a kisze ég,
úgy tűnjön el minden jég!
Csorduljon a jégcsap könnye,
éltet adjon minden csöppje!

Amikor a kisze lángol,
fusson a fagy hét határról!
Dőljön le az összes hófal,
tavasz jöjjön minden jóval:

gólyahírrel, napsugárral,
szárnyaljon a víg madárdal,
csattogjon a gólyakelep...
szaladj már tél, ott a helyed,

ahol hívnak, ahol várnak,
szíves szóval invitálnak.
Hadd fogadjuk a víg tavaszt,
mely orcánkra mosolyt fakaszt,

derűt ígér, víg kacagást -
felednénk már a havazást.
Csobbanjon a csermely fodra,
rügy pattanjon sombokorra!

Lila sáfrány, csillagvirág
hirdesse, hogy szép a világ.
Lángolj, kisze, vidd a telet,
bimbózz, tavasz, itt a helyed!

Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!
Mentovics Éva







Kiszedal

Kisze, kisze, kiszebáb,
rojtos már a rokolyád.
Tüzet hozok, vizet hozok,
napsugárban pernye potyog.
Iszkoljon a tél!

Kisze, kisze, cibere,
ébred már a venyige.
Bú megszakad, bánat apad,
szerencséhez jókedv ragad.
Iszkoljon a tél!

Iszkolj, iszkolj, iszkolj tél,
nézd a szél tavaszt regél!

Tavasz hátán nyár üzen,
búcsúzz szépen, szelíden!
Tóthárpád Ferenc






 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
A nyugalom szigetén
  2011-01-30 21:20:00, vasárnap
 
  Az életnek egyetlen,legnagyobb értelme a szeretet.Aki lélekben oly magasra tud emelkedni,hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén át nézi,az boldogabb mindenkinél,mert virágot talál ott is,ahol mások csak gyomot látnak...






József Attila
A NYUGALOM SZIGETÉN

Te, kinek lelke zaklatott!
Mesélj, Te még nem jártál ott?
Nem leltél a helyre, mire én?
Nem voltál a nyugalom szigetén?
Ahol hallani a csend hangját,
Ahol hallani a Nap szavát?
Ahol éjszaka a hold táncol,
S te a csillagokkal játszol?
A szellő édesen simogat,
A tenger szelíden hívogat?
Ahol nincs magány és fájdalom,
Ahol csend honol és nyugalom?
Ahol tovaszálltak a felhők,
Eltűntek a hatalmas erők?
Ahol tengernyi a jóság,
Ahol megszűnt a gonoszság?
Te, kinek lelke zaklatott!
Mesélj, Te nem jártál ott?
Vagy tán nem tudod a helyet,
Ahol mindezt meglelheted?
Ülj csendben s hallgasd némán,
Onnan belülről, hogy kiállt!
Mindez megvan szíved mélyén,
Bátran keresd ott, a helyén!






Dévényi Erika
Csend

A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted
A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.



Dévényi Erika
A nyugalom tava

Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet.
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet.
Megalkotja belőle a nyugalom tavát.
Ha belenézel, egy békés arcot látsz.

Félelmeidet zárd be egy dobozba.
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba.
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba.
Nem sodorhatja víz sohasem a partra.

Senki, ki arra jár nem találhatja meg.
Hisz keresve sem jutna közelebb.
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja.
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava.



Csomós Marianna
Az én csendem

Az én csendem nem szürke némaság,
Nem feszül bezárt falak közé,
Fölösleges szó pora nem lepi útját,
Szabadon, hallhatóan száll fölé.

Az én csendem szélfútta hárfadal,
Hegyek visszhangja, nádi beszédek,
Tücskök hegedűje, égtájak harsonája,
Kő súlya, víz kékje, hegycsúcsa, nap fénye.

Az én csendem nem szótlan, nem kopár,
Nem bújik a hallgatás ölébe,
Napfényen és holdsugáron jár,
Ott van az őszi hajnalok ködében.

Az én csendem madarak kórusa,
Ég és föld viharban csattanó csókja,
Vizek parttól-partig locsogása,
Ezer virág hallgatag bókja.

Az én csöndem a téli tó rianása,
Az alkonyattal fogyó nap sóhaja,
Csapodár szúnyogok zümmögő násza,
Éj libegő táncának halk zaja.
 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Az ég ajándéka
  2011-01-29 21:27:15, szombat
 
  Fecske Annamária:Az ég ajándéka

A kisfiú egyedül üldögélt a padon. Az ősz lehelete látszott a levegőben, jobb híján ezzel játszott. Kopott, szakadt ruhája alig védte a hidegtől, cipő helyett vastag rongydarab volt a talpára kötözve.
Idejét se tudja, mióta élt az utcán, igaz, azt sem tudta pontosan, hány éves. A Piás szerint négy lehet, de ő inkább ötnek szereti mondani magát. Még túl kicsi, hogy tolvaj legyen, így kéregetni szokott az utcán. A többiek elszedik, amit összekoldul, éhen is halhatna tőlük. A piacon néha adnak neki ételt, ott eszik, igaz, mindig éhes.
Szőke fürtjei mocskosan tapadtak a feje búbjára, pisze orra és ragyogó kék szeme volt, ajka csöppnyi, szívforma, szegletében két gödröcske, ha mosolygott. Angyalkának gúnyolták a többiek, bár ő nem tudja, mi lehet az, angyalka.
Bizonyosan valami csúfság.
Most nyugodtan ücsöröghet, hideg időben a népek nem járnak szívesen az utcán. Aki meg igen, az nem ad neki egy fillért se. Délutánig a többiek sem zaklatják, de estére kinéz neki egy alapos verés, ha üres zsebbel tér haza... Számtalanszor megrugdosták már, a fellendített kéztől is összerezzen, mint egy kis riadt madárka.
Elmélyülten szemlélte a parkot, a távoli úton lovas kocsik haladtak, valahonnan hallatszott a tejeskocsi csilingelése is, a robusztus muraközi lovak nyakán rázkódtak a kis csengők.
A tej gondolatára megkordult a hasa. Ma nincs piac. Éhesen fog lefeküdni, hacsak nem szánja meg valaki. Megborzongott, ahogy az őszi szél rongyai alá kapott. Ideje továbbállni, gondolta. Elindult hát a sétányon a park másik vége felé.
Ahogy közel ért a kapuhoz, hangot hallott, egy idős úr búcsúzott épp ismerőseitől, majd sétapálcáját lendítve elindult feléje.
Alacsony, köpcös ember volt, hosszú bajusszal az orra alatt.
A kisfiú odaszaladt hozzá, megszólította:
- Uram, uram! - kiáltotta. - Szánjon meg! Éhezem, uram!
Égkék szemeivel az öreget vizslatta, igyekezett minél elesettebbnek mutatkozni, ahogy tanították a többiek.
- Mondd, fiacskám! Mit keresel te idekint, ilyen cudar időben? - kérdezte a férfi.
- Koldulok, uram! - felelte.
- Hát az apád?
- Nem tudom. Nekem olyan nincsen.
- Édesanyád csak van? - horkantotta az öreg.
- Az sincsen, uram! Magam vagyok, amióta az eszemet tudom!
A kisfiú magában már letett az alamizsnáról. Az öregember csak kérdezősködik, de az ő pocakja üresen marad.
- Hogy hívnak?
- Angyalkának, uram! - mondta büszkén
- Angyalkának? Hát ez meg miféle név? - nevetett az öregember.
- Gúnynév.
- Nos, ifjú Angyalka! Nem kísérnél el a park végéig? Öreg vagyok már, és jól jönne a támogató kéz! - kérte.
- Hát... ha megszán az úr, némi pénzért szívesen!
- No, jól van. Megkapod, te kis gézengúz - nevette az öreg.
Elindultak hát egymás mellett. Az öreg lassan lépdelt, markában a kisfiú puha kezével. Nem volt támasza a gyerek, hisz még a derekáig sem ért. Átsétáltak a parkon, ki az északi kapun.
- Itt forduljunk balra, ott a házam! - szólt az öreg.
A kapuban azután rákérdezett Angyalkára.
- Nem vagy éhes, kisfiam?
- De igen, uram, nagyon - felelte a kisfiú halkan. Lelke mélyén felhorgadt a remény, talán mégis megtömheti a pocakját, vagy ha pénzt kap, legalább a verés elmarad.
- Akkor gyere be. A házvezetőnőm készít neked szendvicset meg kakaót.
- Köszönöm, uram! - felelte a kisfiú, bár fogalma sem volt, hogy mi is az a szendvics, és mi fán terem a kakaó.
A házban meleg volt és félhomály. Az öreg letette a kalapját és a köpenyét, lábait csoszogósan letörölgette, majd beterelgette a gyereket a nappaliba.
- Foglalj helyet - mondta.
A gyerek letelepedett a földre, mire az öregember felvonta a szemöldökét.
- Miért nem a szófára ülsz? - kérdezte
- Az micsoda? - csodálkozott a kisfiú, ezt a szót még sosem hallotta.
- A szófa? Hát az az ülőalkalmatosság... ott, a kandalló előtt!
Angyalka felkecmergett és óvatosan leült a szélére, vigyázva, mocskos rongyai ne koszolják össze a huzatot. Kezdett félni, idegen volt számára ez a tiszta, úri környezet, gyomrában ismeretlen feszültség ült, akár valami rút szörnyeteg. Az öreg behívta a szolgálót, kakaót és elemózsiát hozatott.
Az asszony szúrós szemmel nézte a gyereket, halkan morgolódott, hogy mit akarhat az ura ettől a mocskos kis vakarcstól, miután kiment, az öreg a kisfiúhoz fordult.
- Ha ettél, ittál, megkapod a pénzed és elmehetsz...
- Igen, uram! - felelte. Szemével igyekezett gyorsan beinni a szoba képét, hogy majd az utcán, a hidegben legyen miről álmodoznia. Ennyi gyönyörűséggel az emlékei között sokáig elbújhat a csattanós ütlegek elől.
"Milyen szép az a tűzhely" - csodálta a kandallót. Mindenhol vastag szőnyegek, nehéz kárpitok, könyvek. Por és levendula elegye lengett a levegőben, mint valami titok illata. Vágyódóan pillantgatott körbe, irigykedett, ha van gyerek a házban, milyen boldog lehet.
- ....de nagyon örülnék, ha itt maradnál, ha te is akarod...- az öregember hangja rántotta vissza gondolataiból, de csak percek múlva fogta fel, mit is mondott. Nagy szemeivel vizslatta az embert.
- Lakhatsz itt velem. Ehetsz, ihatsz. Lesz ruhád, cipőd. Tisztességesen élhetsz, tanulhatsz is. Öreg vagyok már, ki tudja, meddig élek. Örökösöm nincsen, a fiam meghalt. Nem maradt már senkim, aki utolsó napjaimat derűssé tehetné. Akkor léptél elém, ott a parkban, amikor épp elbúcsúztam a barátaimtól, úgy terveztem, hogy örökre.
Megfordult a fejemben, hogy megölöm magam, vágyódtam a családom után, a sírba.

A gyerek nem értette, amit az öreg mondott, nem tudta, mit jelent az: "megölöm magam", azt sem tudta, mi az, hogy sír, de szájában keserűvé vált a nyál.
Hát mit szórakozik ővele ez a vénember? Még hogy itt élhet! Kegyetlen tréfa ez egy koldussal! Szemeit elfutották a könnyek, ez az ostoba tréfa jobban fájt, mint a társaitól kapott ütlegek. Közben bejött a cseléd az uzsonnával, az asztalra tette a tányért, rajta a dúsan megpakolt hatalmas kenyérszeletekkel. A kakaó édes illatától nagyot nyelt, mohón nézte az ételt, de nem mert érte nyúlni.

- No, fiam! - noszogatta az öreg -, egyél! Azután, ha maradnál, Rosalie megmutatja neked az ágyadat, megmosdat és lefekhetsz aludni.
A gyerek még mindig értetlenül, de az éhségtől vezérelve falni kezdett. Lenyelte az utolsó falatot is. Riadtan nézett az öregre, nem tudta, mit mondhatna, persze, hogy maradni akart.
- Köszönöm, uram!
- A szerencsédnek köszönd, fiam! Meg a jó Istennek! - az öreg rámosolygott. Egyenes, őszinte tekintetétől a kisfiú megnyugodott.

Évekkel később, amikor Angelo St. James a régi szalonban ücsörgött portóit kortyolgatva, még mindig maga előtt látta nevelőapja mosolygó arcát. St. James professzor a nevére vette, iskolába küldte és olyan boldog gyermekkort adott neki, amilyet talán a saját fia sem élt át. Nemrég távozott az élők sorából, kilencvenhét évesen, ágyban, párnák között, boldog elégedettséggel, hiszen mellette volt a fia. Ő pedig egyedül maradt, annak a régi őszi napnak a jutalmával, a kényelmes, nyugodt élettel.

Másnap ellátogat az árvaházba, Mrs. Collins-szal már minden papírt elintéztek, holnaptól ismét egy szőke, kék szemű kisfiú nevetése zengi majd be az ódon házat.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék, Szép történetek  
A szeretet nem keresi...
  2011-01-29 20:35:45, szombat
 
  A szeretet nem keresi a maga hasznát

Volt egyszer egy kisfiú, Vilmos, aki már kisgyermekként megismerte Jézust, már befogadta Isten szeretetét a szívébe. Az édesapja, édesanyja meghalt, mindkettő a katonaságnál dolgozott.A gyermek ott maradt a katonaságnál. Amikor befogadta Jézust, akkor olyan ragyogó tekintete lett, mintha két csillag ragyogna, ezért a katonák úgy hívták, hogy a kis Vilmos, a ragyogó szemű gyerek. És ez a gyermek imádkozott. Nem azért, hogy mit kapna, hanem azt kérte: "URam, mentsd meg ezeket a katonákat! ÚR Jézus segíts, hogy megtaláljanak Téged, hogy el ne vesszenek! URam segíts, hogy valamilyen módon megmeneküljenek!" Mindig beszélt nekik Jézusról, mindig kinevették, butának,együgyűnek mondták, aztán egyszer eljött a nap, amikor a katonák nyári gyakorlatra mentek. Az őrmesternek azt mondta a százados, hogy ne vigyék a kis Vilmost, mert nagyon gyenge gyerek, nem fogja kibírni. Az őrmester erre azt válaszolta, hogy ne hagyjuk itthon, mert egész évben csúfolni fogják: olyan gyenge gyermek vagy, hogy még a nyári gyakorlatra sem vittünk el. Abban az időben nagyon durva újoncok voltak. Egyik csínyt a másik után követték el. A százados elhatározta, hogy ezt nem lehet tovább nézni. Szigorúan meg kell büntetni azt, aki valamit elkövet, mert így nem lesz rend a táborban. Aki legközelebb csínyt tesz, akárki legyen, megkorbácsoltatom.
Egy pár nap múlva történt, hogy az egész tábor területén lebontották a céltáblákat, úgy, hogy nem lehetett lőgyakorlatot tartani. Elkezdődött a nyomozás. Minden nyom abba a barakkba vezetett, ahol a kis Vilmos is lakott. A százados kiállította az egész barakk lakót, ott álltak sorban előtte. "Fiúk, az éjjel valaki lebontotta az összes céltáblát, álljon elő, aki tette!" Néma csend, senki. "Fiúk, ha senki nem vállalja, akkor az egész barakk lakosságot megbüntetem. Mindenkit megkorbácsoltatok. Ha nem vállalja senki, akkor mindenkit büntetek." Csend, senki. A százados már felháborodva mondta: "fiúk, hát legyen már valaki férfi, és vállalja fel amit tett!" Senki sem szólal meg, a nagy csendben kilép a kis Vilmos. Tíz éves gyermek, ott áll a többiek előtt, a százados ránéz, "te fiú, te meg sem tudtad tenni! Egy ilyen kisgyermek erre nem képes! De százados úr, azt mondta, hogy valaki vállalja, a többiek nem szólnak semmit, én vállalom!" A százados később feljegyezte, hogy élete legkellemetlenebb pillanata volt. A szavát adta, meg kellett korbácsoltatnia a kis Vilmost.A többieket azzal büntette, hogy nézniük kellett. Ott állt az egész század vigyázva, a kis Vilmos levetette az ingét, akkor látták, hogy milyen gyenge gyermek. Amikor az első korbácsütés csattant a hátán, a kis Vilmos leesett a földre. Egy kis sikoly hagyta el a száját. Abban a pillanatban előugrott az egész katonaság fekete báránya, a gonosz Jimmy, és ezt mondta: "Hagyjátok abba, én voltam!" A kis Vilmos a földről szólalt meg:" Századosúr, Jimmynek nem lehet már semmi baja, én elszenvedtem a korbácsot, Jimmy szabad!" Jimmy szabad volt, de a kis Vilmost elvitték a kórházba. A százados azt mondta, hogy nagyon meghatotta a gyermek története, másnap bement a kórházba és a folyosón találkozott az orvossal. Megkérdezte, hogy mi a sorsa ennek a gyermeknek. Az orvos azt válaszolta, hogy sajnos a gyermek meg fog halni, súlyos tüdőbajban szenved, csak ez a korbácsütés hiányzott neki. Tüdővérzése van, nem tudnak rajta segíteni. A százados bement a kórterembe, az ágyon ott feküdt a kis Vilmos. A százados leírta, hogy soha olyan szemeket nem látott, ragyogtak, mint a csillagok. De az ágy mellett ott térdelt egy katona, a gonosz Jimmy. A katona zokogott. Nem tudta felfogni, hogy volt képes a gyermek odaállni helyette, és elszenvedni a korbácsütést. A kis Vilmos nagyon halkan válaszolt."Én annyiszor beszéltem nektek Jézusról! Őt nemcsak megkorbácsolták, Ő a véres vállára felvette a keresztet, Ő három órán keresztül függött ég és föld között, ti nem értettétek! Jimmy, mostmár érted?" Zokogva hangzott a válasz:"Mostmár értem!" Testvér te érted? Neked keményebb a szíved a gonosz Jimmy szívénél? Három nap múlva volt a kis Vilmos temetése. Az egész század ott volt. Egy szem sem maradt szárazon. A sírkőre odaírták, hogy "Értünk halt meg!" De mindenkinek eszébe jutott, hogy Isten Fia értünk halt meg. A szeretet nem keresi a maga hasznát! Köszönöm Jézus!




 
 
0 komment , kategória:  Mesék, Szép történetek  
Az élet szép …
  2011-01-29 19:27:19, szombat
 
 



Az élet szép ... Tenéked magyarázzam?"Nem ismerem Heltai Jenő írásait, de ez a verssor mantrázódott ma reggel a fejemben. A google rendes volt, és kidobta, hogy A néma levente c. vígjátékából való. Íme:

“SETÉT LAJOS

És megint
Hallgatni fogsz, ha jő?

ZILIA

Hallgatni, mint
Hallgattam eddig. Most higgyen nekem?
Két karja közt szerelmes kábulatban
Amit ma éjjel titkoltam, tagadtam,
Most mondjam azt, hogy szeretem?
Amit nem tudtam adni bőven,
Önként, a szép szót, most beteg,
Vad gyávaságom csalja ki belőlem?

SETÉT LAJOS

Vad gyávaságod? Az a gyáva, Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri,
Mért várod őt, ha nem ezért?
A boldog élet vágya nem kisért?
Galambok közt, virágos szigeten,
Békés családi kör, parányi házban.
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?
Vallj néki úgy, mint vallottál nekem.

ZILIA

Nem én, bakó."






Szép az élet Tenéked magyarázzam ????

olyan valakire pazaroltam az energiámat az elmúlt hónapokban, aki ... meg sem érdemli. A hit, a remény abban, hogy csak az érzékeim csalódnak, az ösztönöm hazudik, végleg elpárolgott tegnap. Szeretettel közeledtem, őszinte voltam, és kaptam helyette újra egy nagy pofont. De legalább tudom, hogy reménytelen a dolog. Elnéztem sok mindent, lenyeltem a bántásokat, de itt van az “Állj!".

A kontraszt nagy. Túl nagy. Ember és ember között. A hozzám való viszonyuk között. Már csak nekem kell megtanulnom, hogy létezik ilyen szép is, és tudnom kell elfogadni, és persze adni. A kicsinek is örülnöm kell! Csak hálás lehetek az életnek, hogy megismertem Őt.







Az élet szép, tenéked magyarázzam˝
Halandó ennél többet nem remél
Mit a felszín hordoz, az csak látszat
Mi a mélyben dereng, az a remény

S a mit a kétség, s a pillanatnyi vágyak
Selyemfátyollal fedve sejtetnek
Képzeletben tornyosuló légvárak
Mit szürke sziklák felejtenek

Felröppen, s szárnyal fészkéből a lét
Körötted kering, s tolláról a fény
Árnyékod bontja, értékes ez a tét
Folyóssá olvad lelked, mely kemény

Forrás: Internet






Aranyosi Ervin: Az élet szép...

Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet. “







Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? - felelte Sam. - Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet."

Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben."
(Dan Millman - A békés harcos útja)







A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által.
Hioszi Tatiosz






A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,
néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.
Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,
de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!"
Önmagában a szeretet nem elég.
Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek
felett, akiket szeretünk.
Soha sem elég azt mondani szeretlek,
hanem minden áldott nap ki is kell
mutatni azt a szeretetet.
Még akkor is, amikor akadályokat gördít elénk az élet.
Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.






Kisfaludy György: Élet himnusza

A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, a szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.
Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.
Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.
Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.
Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.
Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.
Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.
Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.
A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy ausztrálián.
Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.
Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.
Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.
Szeresd kedvesed és az ölelés,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam énalkotta szád.
Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi név,
a perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.
Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam!
Ég veled.






B.Marika
 
 
0 komment , kategória:  A netlog-on kaptam  
Gizikém hozta emailben
  2011-01-28 22:06:48, péntek
 
 























































































Köszönöm szépen
 
 
0 komment , kategória:  Ajándékok amit tőletek kaptam  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 146 
2010.12 2011. Január 2011.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 146 db bejegyzés
e év: 886 db bejegyzés
Összes: 10807 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 959
  • e Hét: 959
  • e Hónap: 24813
  • e Év: 390974
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.