Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 336 
Kellemes pihenést,jó éjszakát!
  2011-01-31 16:30:38, hétfő
 
 










 
 
2 komment , kategória:  Kép  
Amaryllis
  2011-01-31 16:25:50, hétfő
 
 














/ Gazlap Fórum /
4
 
 
0 komment , kategória:  Virágok  
Jessica Alba és a paparazzik
  2011-01-31 16:19:52, hétfő
 
 




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2 lábú disznó
  2011-01-31 16:08:43, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Állatok, tengerben élnek  
Hitler Bulldog
  2011-01-31 16:07:01, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Állatok, tengerben élnek  
Madarak
  2011-01-31 16:05:33, hétfő
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Állatok, tengerben élnek  
Csőben sült kolbászos penne
  2011-01-31 13:51:57, hétfő
 
  Csőben sült kolbászos penne
/No Salty/

hozzávalók 4 főre

25 dkg penne tészta
egy szál parasztkolbász
25 dkg csiperkegomba
2 dl tejszín
1 kis doboz tejföl
sajt a tetejére (én kékpenészes sajtot morzsoltam rá)

bors

elkészítés
A penne tésztát sós vízben kifőzzük, majd egy kissé kiolajozott hőálló tálba tesszük, ha lecsöpögött.
A gombát megpucoljuk, szeletekre vágjuk, és pici olajon megdinszteljük, a felkarikázott kolbászt is rátesszük és egy kicsit megsütjük a gombával.
A gombát és a kolbászt a tésztára kanalazzuk, de a kolbászból kisült zsírt nem tesszük rá. Összeforgatjuk fakanállal.
Összekeverjük a tejfölt és a tejszínt, enyhén borsozzuk, és a tésztára öntjük, óvatosan összeforgatjuk.
A tetejére sajtot reszelünk és forró sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütjük.
Norci79


 
 
5 komment , kategória:  Receptek és háztart.ötletek  
Az „Év vadvirága”
  2011-01-31 13:48:25, hétfő
 
  Az ,,Év vadvirága" 2011-ben a leánykökörcsin
Bőhm Éva Irén (Csukóka) - 2011.01.26

A magyar botanikusok új kezdeményezése: megválasztották az "Év vadvirágát".



(Sajtóközlemény, fotók: Csukóka)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az ,,Év madarát", a Nyugat-magyarországi Egyetem pedig az ,,Év fáját" választja meg minden évben. E mozgalmak nyomán a honi botanikusok az idei évtől megválasztják az ,,Év vadvirágá"-t.

A kezdeményezés célja, hogy évről-évre ráirányítsa a figyelmet egy látványos és veszélyeztetett vadon élő virágos növényünkre.

A magánkezdeményű ötletet követő internetes vita, majd szavazás eredményeként 2011-ben, a leánykökörcsin re (Pulsatilla grandis) esett a választás. A remények szerint a következő évtől már egy szakmai intézmény vagy szervezet irányításával folytatódik és válhat hagyományteremtő mozgalommá ez a természetszeretetre, természetvédelemre nevelő kezdeményezés.



A kora tavasszal virító leánykökörcsin megkapó szépségű növény, melyet sokan ismernek, szeretnek. A kékesibolya különböző árnyalataiban játszó feltűnően nagy virágok a még szalmasárga, látszólag élettelen gyepekben mindenkinek felejthetetlen látványt nyújtanak. Ez a bársonyosan szőrös vadvirág ma még hazánk jelentős részén elterjedt. Egyes előfordulási helyei kirándulók és fotósok tavaszi zarándokhelyévé váltak. Sokan óvják, ugyanakkor sajnos állományai - különösen települések közvetlen közelségében - fogyatkozóban vannak vagy akár már el is tűntek. A veszélyeztető tényezők között említhető a lelőhelyek beépítése, az egykor legeltetett termőhelyek becserjésedése, az illegális motocrossozás és quadozás, a gyepek télvégi felégetése, valamint virágainak leszedése és töveinek kiásása is.

Kökörcsin szavunk ótörök eredetű, az elfogadott magyarázat szerint a ,,kök", azaz kék szóból ered. A nemzetség tudományos neve - Pulsatilla - a harang alakú virágokra utal ( pulsare = rázni, harangozni); a leánykökörcsin pedig tudományos fajnevét - grandis - feltűnően nagy virágai után kapta.



Számos népi elnevezése - lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics - arra utal, hogy a magyar nép egyik régtől fogva jól ismert vadvirága. A növény minden része mérgező, de a népi gyógyászat egykor felhasználta: a virágából és leveléből készült teát asztmás görcsök és fejfájás csillapítására, valamint vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására is alkalmazták. Egy 16. századi kódex tanúsága szerint juhok himlőjét gyógyították vele és festéket készítettek belőle.

Hazánkban a leánykökörcsin mellett további 4 kökörcsinfaj - a tátogó, a magyar, a fekete és a Zimmermann-kökörcsin - fordul elő. Mindegyik védett növény. A leánykökörcsin természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Az ,,Év vadvirága" kezdeményezés sikerének záloga az összefogás és tenni akarás. Botanikusok és nem szakmabeliek, hivatásos és amatőr természetvédők, pedagógusok és diákok egyaránt sokat tehetnek az év vadvirágáért. A leánykökörcsin, többi honos vadvirágunkkal együtt a nemzeti vagyon része, megóvása közös érdek és közös feladat.

(Farkas Sándor - Molnár V. Attila)
Bőhm Éva Irén (Csukóka) rovata (bohmevairencsukoka.virtus.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Természetről minden  
Pórázon / 43.
  2011-01-31 13:42:26, hétfő
 
  Pórázon / 43.
S. Szabó István - 2010.11.05

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túl élni. Mégt akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember.

Belépve, az ünnepi díszbe öltözött lovagterembe, elhaladok a felsorakozott pincérek sorfala mellett. Hátul, az ebédlő végében, két páncélos vitéz között, hatalmas fenyőfa hirdeti Jézus születését.

Kényelmesen elhelyezkedem székemen. Láthatatlan hangszóróból karácsonyi muzsika szól.

Természetesen, mint ittlétem alatt annyiszor, megint egyedül vagyok.

A nagyra nőtt, tűlevelű fa roskadozik az ezüstösen csillogó, tömérdek dísz súlya alatt. Plafont érő csúcsa szikrázó fénnyel veri vissza a Pazar csillár világát.

Kölök koromban úgy mondták az öregek, ott fent, a kupolában lakik az Öreg Ajándékozó.

Az egyik pincér a fenyőhöz lép, gyufa lobban. Halk, sercegő hang után, millió tüzes csillag hull a vastag szőnyegre. Észre sem veszem Bélám érkezését.

- Mit szólni uram? Ez lenni nagyon szép!

Bólintok, és vörösbort töltök poharainkba.

Koccintunk.

- Én úgy látni uram, mi megint vacsorázni kettesben.

Megrántom vállaimat, mint akit nem érdekel a dolog.

- Nincs mit tenni - felelem. - Úgy látszik társainknak nem ünnep az ünnep.

Emberem a fenyőt vizslatja.

- Nagyon szép! - mondja. - Mikor én lenni kiskölök nagy kóterban, ott is nevelők állítani ekkora fa. Minden gyerek kapni kis ajándék. Fiúk kapni fapuska, lányok kapni babácska. Aztán mi puskával lelőni lányok babácskája. Reggelre lányok összegyűjteni sok puska, és meggyújtani. Nevelő lenni kurva ideges, mert tűz lenni klotyóban, és nem tudni szarni. Szirénázva jönni tűzoltók, de nem lenni víz tartályban. Estére leégni egész gyermekotthon.

- És megsérült valaki? - kérdezem, és meglehetősen jól szórakozom Bélám szabatos előadásmódján.

- Persze! - bólogat. - Megsérülni pedellus bácsi.

- Megégett?

Mielőtt folytatná, kortyint a borból.

- Á! Nem égett! Ő nagyon megijedni, amikor kitörni pánik, és bátorságot meríteni bolsoj üveg vodka. Erre kedves felesége, akit nevezni Idegbeteg Mása, mert mindig ideges némber, meglökni kezét, amiben lenni pálinkás üveg. Flaska leszaladni torkára, egész mélyre, szerencsétlen majdnem megfulladni. Közben minden pia ömleni bele beleibe. Naná, hogy berúgott, de nagyon. Olyan részeg lenni, hogy kilépett ablakon másodikról, és nagyon megütötte hisztis feleségét, mivel magával rántotta és rája esett.

Horpadt mellű pincérünk hallevet tesz az asztalra.

Falatozunk.

Roppant szokatlan, hogy egy ekkora teremben csak ketten vagyunk. Holott, van még tizenegy vendég rajtunk kívül. Igazán nem tudom mire vélni a dolgot. Legszívesebben felpattannék, megkeresném Miklós bátyámat, és kifaggatnám.

A bejáratnál felsorakozott pincérek mogorván figyelnek minket. Lehet, hogy üldözési mániám van, de semmi jót nem ígér ránk szegezett tekintetük.

Valami van a levegőben. Bizonytalan, megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába.

Ismét csillagszóró lobban, halkan szól a zene, nyugalom van, és mégis!

Most rántott hal, tartár és köret kerül asztalunkra. Bélám rizst szed magának, én a sült krumplira szavazok. Lassan, komótosan eszünk. A tányérom szélére mintát rakok ki szálkákból.

- Elnézést uram! - emelkedik fel Bélám. - Rögtön jönni, csak lenni dolgom toalettben.

Ismét bort töltök magamnak, iszom és gondolkozom.

Az is előfordulhat, hogy az öregek valamilyen elmebeteg szekta tagjai, akik nem ünneplik a karácsonyt. Lehet, azért jöttek fel ide, hogy bűnös, idióta bálványuknak adózzanak. Bár! Elég jó emberismerő vagyok, és Miklós bátyámból nem nézem ki ezt az őrültséget. De ki tudja? Remélem az elkövetkező napok, választ adnak majd minden kérdésemre.

Emberem izgatott megjelenése vet véget elmélkedésemnek.

- Uram! Történni valami nagyon furcsa! - hadarja. - Jönni gyorsan!

Mióta ismerem, még nem láttam őt ilyen feldúltnak. Gyanakodva kérdezem.

- Csak nem ég a ház, kedves uram?

- Jönni gyorsan! Gyerünk már!

Kifelé menet veszem észre, hogy a pincérek mind egy szálig eltűntek az ajtóból. Átmegyünk a hallon, ki, a hideg éjszakába.

A szállodába vezető lépcsőfeljáró tetején, karba font kezekkel, félkörben áll a kastély teljes személyzete.

A süvítő szél kitartóan támadja az erdő sűrű fáit. Arcunkba hordja a havat, fehér lepellel fedi be zakónkat.

Távol az épülettől sötét tömeget veszek észre.

Amikor szemem hozzászokik a sötétséghez, akkor fedezem fel, hogy telelő társaimat látom a térdig érő hóban.

Egyenlő távolságban állnak egymástól, arccal az erdő felé.

Kíváncsian megyek közelebb. Nem tudom mire vélni viselkedésüket.

Bélám a nyomomban.

Elsüllyedünk a hóban, félcipőinkben lefagy a lábunk.

Mozdulatlanul állnak a hóviharban, könnyező szemüket az ég felé emelik, és valami, számomra ismeretlen dalt kántálnak. Elfagyott kezeikben, apró, keretes képeket tartanak.

Kinek, vagy minek a fényképe, nem tudom. Innen, ahol állok, nem tudom megállapítani, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem visz rá a lélek, hogy közelebb menjek.

Állunk a fergetegben. Mérhetetlen szánalom és szomorúság vesz rajtam erőt.

Minden eddiginél dühödtebb a vihar támadása. Üvöltve korbácsolja a meggörnyedt fákat, rázza az ablakok bezárt spalettáit. A megrémült hold bebújik a komor fellegek mögé, és onnan szemléli kíváncsian a szomorú gyülekezetet.

Egyre hangosabban száll az ének, a panaszos ének!

Túl üvölti, túl harsogja a megvadult elemeket.

Kezeiket az ég felé emelik, öklüket rázzák, patakzik könnyük.

Döbbenten állunk az Istenverte hidegben.

Mi ez? Mi történik? Mi közöm az egészhez?

Elhalkul az ének, lehanyatlanak a kezek.

Csend van, csak a szél süvít.

A táncoló hópelyhek lassan belepik a fekete kabátokat, megfagy a lehulló könny.

Sarkon fordulok, magammal húzom ijedten bámuló emberemet. Felmegyek a lépcsőn.

A csokornyakkendős, felnyírt hajú gyülekezet, pökhendin figyeli az eseményeket.

Elhaladunk mellettük, besietünk a meleg étterembe.

Átfagyva ülünk vissza asztalunkhoz. A hidegtől, vagy talán mástól remegő kezemmel italt töltök.

Kiszáradt szájamnak jól esik a vörösbor.

Sok időbe telik, mire meg tudunk szólalni.

- Ez lenni magyar népszokás? - kérdezi Bélám.

Tanácstalanul tárom szét kezeimet.

- Nem! Biztos, hogy nem!

Pincéreink is visszatérnek megszokott helyükre. Gúnyos grimasszal arcukon teszik a dolgukat.

Órámra nézek. Lassan éjfél. Elköszönök társamtól, szobámba megyek.

Nyugodtan telik az éjszaka.

Csupán az öreg zsivány matat a fölöttem lévő szobában.

Le-föl sétál titkos rejtekén, mankójával kocogtatja a nehéz tölgyfa padlót.

Egy-kettő! Egy-kettő!

Hajnalra alábbhagy a vihar tombolása. A hó továbbra is rendületlenül hullik, belepi az utakat és ösvényeket. Elrejti az élelmet az éhező állatok elől, és betakarja a szétfutó nyomokat.

Reggelihez gyülekezik a társaság. Elvira kivételével, mindenki a megszokott helyén ücsörög. Sikerül a tegnapi hangulatot átmenteni. Olyan érzésem van, mintha egy halotti tor közepére csöppennék.

Miklós bátyám penge vékonyra szorított szája, Judit riadt tekintete, Zicher remegő keze, mind-mind a tegnap estét juttatják eszembe.

Kérdések sokasága tolul ajkamra, már-már kibuggyannak fogaim közül, de valami azt súgja: Ne kérdezz! Jobb, ha nem tudsz semmit!

Vajat kenek kenyeremre, teámat kavargatom. Bélám kaszinótojással és virslivel csillapítja állandó éhségét.

Judit vet véget a némasági fogadalomnak.

- Most, hogy túl vagyunk mindenen, szeretném, ha közösen kirándulnánk az erdőben.

- Elvirám, biztos, hogy nem tart velünk - mondja Miklós bátyám. - Gyengélkedik.

Zicher veszi át a szót.

- Miklós! Megint veszekedtetek?

Szomorúan int nemet fejével az öreg. Szalvétával törli meg száját.

- Nem! De megint engem hibáztatott. Azóta is én vagyok a bűnös - lemondón legyint a kezével. - Ezen már csak a halál fog változtatni.

Bélám rám emeli tekintetét, jelezve, hogy megint milyen vidám témát boncolgatunk.

Judit megpróbálja a lehetetlent. Megnyugtatni Miklóst.

- Tudod, hogy mindig kikészül ilyenkor. Legyél türelmesebb hozzá.

Felcsattan a bátyó hangja.

- Türelmesebb! Azt mondod, legyek türelmesebb! Hogy? Könyörgök! Hogy? Amikor mindenért engem hibáztat! Az Isten verje meg! - idegességében feldönti poharát. Oda sem figyel, emelt hangon folytatja. - Ott voltunk mindnyájan! Meg tudtuk védeni őket? Feleljetek! Meg tudtuk védeni őket?

A másik asztaltól is felénk fordulnak. A kérdés még ott lebeg a levegőben.

- Nem! Nem volt mit tenni! - mondja Geiger. - De jól tudod! A feleséged másként gondolja. Ő nekik ment!

Idegesen felpattan az öreg. Kirohan az ajtón, fellöki a kávéstálcát egyensúlyozó pincért.

Oda se neki.

Rohan tovább, át az előtéren, fel az emeletre.

Ismét hallgatásba burkolózik a társaság. Csak az evőeszközök csörömpölése hallik.

Bélám meglök a könyökével, fülembe súgja.

- Te tudod, mi van, uram?

Rázom a fejem, és a tököm tele van az egész rejtéllyel.

Kis idő múlva a szőke démon ül át asztalunkhoz.

- Na, Juditom! Megyünk az erdőbe? - kérdezi.

A nő megrázkódik, mintha valami mély álomból ébredne.

Sziszegve fordul a kifestett nőhöz.

- Veled én nem megyek sehova! Érted?

- Hahaha! Hát még mindig haragszol? - kacag fel gúnyosan a szőke.

A szakállas megragadja barátnője karját, és elráncigálja asztalunktól. Közben pöröl vele.

- Megmondtam neked, te ócska ribanc, nincs jogod bántani őket! Megértetted? Nincs jogod! Kérj bocsánatot!

Sátáni kacaj hagyja el a kifestett szájat.

- Hahaha! Még hogy bocsánatot? Hülye vagy te ember! Ezektől én nem kérek semmit! Érted! Semmit!

Tenyérrel veri a nő hátát a férfi. Közben üvölt.

- Bocsánatot kérsz! Megértetted? Különben kitaposom a beledet!

Az asszony már a földön fekszik, vinnyog, mint egy sebzett vad.

Felemelkedem, hogy segítsek neki, de Geiger megfogja a karomat.

- Kérem! Most az egyszer, kérem! Ne avatkozzon bel.

Tehetetlenül ülök vissza a helyemre. Utálom, ha nőt vernek. Még akkor is, ha megérdemli.

- Ne bánts! - könyörög az asszony. - Kérlek, ne bánts! Bocsánatot kérek, ígérem, csak ne bánts!

A szakállas felráncigálja a földről, Judit elé penderíti.

- Hadd halljam! - kiáltja.

- Bocsánatot kérek, Juditom. - rebegi nagyon halkan.

Mécsné gőgös arccal nyugtázza a bocsánatkérést. Férje felemelkedik ültéből, felsegíti feleségét, kisietnek a helységből.

A másik asztalnál is szedelőzködnek. Négyen maradunk a teremben.

Geiger hosszan bámul a távozók után.

- Szegény Ottónak sok problémája van az új asszonnyal.

Zicher kávéját kavargatva fejti ki véleményét.

- Nem lett volna szabad más nőt választania, szegény Veronika halála után. Főleg nem egy harminc évvel fiatalabbat.

Geiger nevetve hozzáteszi.

- Aki fehérmájú, az ne akarjon öreg heréltet, amikor a legelő tele van fiatal csődőrrel.

Nevetünk a szövegen, lazulni látszik a feszültség.

Folytatja az eszmefuttatást.

- Bolond cafka! A rőfös pénzére utazik, azért a nagy szerelem. Nem tudja az ostoba némber, hogy a manit az alapítvány örökli. Ezt, az a ravasz Ottó elfelejtette közölni őnagyságával. Kíváncsi leszek, ha megélem, milyen pofát vág majd őribanca, ha felbontják a végrendeletet.

Felteszem egyik kérdésemet, a sok közül.

- Mi az ellentét a két hölgy között?

Zicher adja meg a választ.

- Judit és Veronika remek barátnők voltak. Amikor Ottó feleségül vette Katit, akkor Mécsné nem rejtette véka alá véleményét. Tudja fiam, milyenek az asszonyok. Kígyót-békát kiabáltak egymásra, nem volt maradásuk egy társaságban.

- De most mégis együtt vannak! - mondom.

- Ez most más. Nekünk karácsonykor együtt kell lennünk. - kis idő múlva hozzá teszi. - Mindig együtt kell lennünk karácsonykor.

És Bélám felteszi a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb kérdést.

- Miért?

Zicher az abroszt fixírozza, kávéscsészével, kiskanállal játszik. Geiger szalvétát gyűröget. Nagy sokára szólal meg.

- Erről talán most ne beszéljünk. Talán egyszer valaki közülünk elmondja magának, maguknak, a tegnap este előzményeit. Az is lehet, sose tudják meg. Nem tudom! - tárja szét karjait.

Ezzel, mintegy lezárva az utat a további kérdések elöl, búcsút intenek nekünk.

Ketten maradunk. A levegőben feltevések, talányok, kérdések lebegnek.

Bélám szája elé teszi lapátnyi kezét, és óriásit böfög.

Kisétálok a szálloda elé, a hóba. Megszemlélem a legfelső emelet spalettáit.

- Te mit lesni uram?

- Őszintén szólva, nem tudom. Valaki az éjszaka kellős közepén sétált a fölöttem lévő szobában. Tudni szeretném, kicsoda?

Ekkor emberem érdekes kijelentést tesz.

- Én is hallani csámborgást. Kimenni éjszaka folyosóra, mondani magamban, én felmenni emeletre, szólni neki, lehet befejezni csatangolás.

- És mit mondott?

Mintha kicsit sápadt lenne a fiú, amikor folytatja.

- Uram! Ez lenni kísértet!

- Ugyan már! Kísértetek csak a mesében léteznek! - felelem.

- Akkor hogyan menni föl oda? - mutat a szobánk felett lévő szintre.

- Nem értem a kérdést.

- Én körbejárni egész emelet. - mondja. - És sehol nem találni lépcső. Te érteni ezt uram? Nincs lépcső!

Hitetlenkedve nézek rá.

- Ez biztos?

- Sértődve kérdez vissza.

- Te azt hinni uram, hogy én lenni vak és hülye?

- Dehogy! Csak szeretnék valamiféle normális magyarázatot kapni a történtekre.

Ismét feltámad a szél, rázza a titokzatos ablaktakarókat.

Bélám lehajol, elhajít egy hógolyót.

- Ha te akarni uram, akkor megkereshetjük feljárót!

Elindulunk. Körbejárjuk az egész épületet. Kívül keressük a lépcsőt, mivel testőröm szerint belül, egész biztos, hogy nincs.

Sehol semmi!

Se lépcső, se létra, se lift.

Egyel több a titok, és még csak december 25-e van.

S. Szabó István rovata (sszaboistvan.virtus.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Mindenmás /történ.,elbesz/  
Vitamin ABC
  2011-01-31 13:26:33, hétfő
 
  Vitamin ABC
/Vitamin Sziget/

Acidophilus
Eli Metchnikoff Nobel-díjas tudós mintegy 70 éve felfedezte, hogy Dél-Európa egyes részein az emberek sokkal tovább élnek, mint másutt. Kutatásai során kiderült, hogy ezeknek az embereknek az étrendje nagy mennyiségű aludttejet tar­talmazott, aminek a készítésében egy bizonyos baktérium is szerepet játszott.

Minthogy az ott élők rendszeresen fogyasztottak aludttejet, ez a baktérium állandóan jelen volt az emésztőrendszerükben.

Az említett baktériumnak Metchnikoff a Lactobacillus Bulgaricus nevet adta. A további kutatások során kiderült, hogy még az L. Bulgaricusnál is hatásosabb bak­térium a Lactobacillus Acidophilus, ismertebb nevén Acidophilus, amely 10 napig vagy tovább is képes életben maradni az emésztőrendszerben.

Ez azért is fontos, mert a bél hasznos baktériumai öt napon belül elpusztulnak, ha nem jutnak folya­matosan tejsavhoz vagy tejcukorhoz, például az Acidophilus révén.

Az Acidophilus kedvezőtlen környezetet teremt a különféle kórokozók, például a mikrokokkuszok, a clostridiumok, a különböző kólibaktériumok, illetve a gombák számára. További előnye, hogy elősegíti egy gyönge antibiotikum, a colicin ter­melődését, így nemegyszer feleslegessé teheti az antibiotikus kezelést.

Csökkenti az Acidophilus a koleszterinszintet, segít a tejfehérjék, az aminosavak, a zsírok és a laktóz feldolgozásában. Szerepe van a szervezet számára oly fontos B-vitaminok szintézisében.

Az orálisan (szájon át) szedett antibiotikumok elpusztítják a hasznos bélflórát, és a Candida albicans nevű gomba elszaporodását idézik elő, ami hasmenéshez, székrekedéshez vagy egyéb emésztési zavarokhoz vezet. Gombásodás kezdődhet a tüdőben, a szájban, a kézen, a lábon, az ujjakon, a körmök alatt és a hüvelyben is.

Az utóbbi évtizedekben lépten-nyomon alkalmazott antibiotikum-kezelések egyik ,,mellékhatásaként" népbetegséggé vált Magyarországon a bőrgombásodás. Gondoljuk csak el, hogy ,,a városi lakosság nagy része, a középiskolások 60-80 százaléka szenved bőrgombásodásban" (dr. Oláh Andor közlése). Ez a betegség nagyobb mennyiségű Acidophilusszal néhány hét alatt orvosolható.

Az Acidophilus alkalmazásával megszűnik a kellemetlen szájszag, amit a bél­ben végbemenő bomlási folyamat okoz, és kezelhetővé válik az akne, illetve más bőrbántalmak. Rendszeres használata tisztán tartja a beleket. A tudomány nem ismer az emberre ártalmas Acidophilus fajtát.

FIGYELEM!
Hasmenés esetén elég 5-6 napig szedni a bélflóra helyreállításához.
Mélygombás fertőzések (bőrgyógyászati, nőgyógyászati problé mák) helyi kezelése mellett, illetve utána hónapokig kell szedni az Acidophilust fenntartó adag­ban (1-2 kapszula).
A gombás betegségek leküzdésében a fokhagyma és az arginin nevű aminosav is segíthet.
ADAGOLÁS:
Javaslat szerint.


 
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 336 
2010.12 2011. Január 2011.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 336 db bejegyzés
e év: 928 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 385
  • e Hét: 2262
  • e Hónap: 5535
  • e Év: 5535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.