Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kőkrisztus
  2011-10-30 09:13:45, vasárnap
 
  Megemlékezés helyett a Reformáció emléknapjára.

KŐKRISZTUS

Hát ismét találkozunk.
De sokszor vitt el melletted utam
Kaszával vállamon, nyári hajnalon.
Úgy tartozol e tájhoz, mint útjelző tábla,
Életutunkon a néma lelkiismeret.
Bánom már, sokáig észre sem vettelek.
Ma már kasza nélkül járva
Beteg szívvel e dűlőúton sétálva
Jól esik előtted megállva pihenni kicsit.
Felszegzett lábadnál friss a csokor .
Reszkető kezű nénék gondolnak reád
De téged imád, hozzád emeli fel fejét,
A tűzpiros pipacs is, és a búzavirág.

Nézlek, míg menni erőre vár szívem. Látom,
Nem vádol arcodon a néma fájdalom.
Óh mondd! Megtennéd-e értünk újra,
Rálépnél-e a jeruzsálemi útra?
Hol virágszőnyegen mentél, és éltetett,
Hozsannázott a megváltót váró tömeg,
Hogy aztán öt nap múlva egyként kiáltsa:
Feszítsd meg!

Ah, buta kérdés. Másként nem tehettél.
Mégis kérdem, megtennéd-e újra,
Ha látod előre mivé lesz a világ?
Ha látod, szívedet zászlajukra varrva
Neveddel indulnak egymás ellen harcba?
Mondád: Tegyétek tanítványokká a népeket!
Rád hivatkozva hánytak kardélre kisdedet, öreget.
Hisz halálod árán nékik, már előre megbocsáttatott!
Megtennéd-e újra, ha látnád:
Máglyán hamvad el, ki másként imádja neved.
Mert nem vált törvénnyé a szeretet.
Pénzért árulták a bűnbocsánatot.
Kinek elég pénze volt, ölhetett, csalhatott.
Meghallottad-e a gályarab-papok könyörgő énekét,
Kiknek nevedben láncolták padhoz lábát kezét?

Megtennéd-e ha látnád,
Mint dőzsöl ma millió profitra éhes kufár
S közben milliárdokat fenyeget éhhalál?
Egyetlen reményük neved csupán.
Amíg nem késő, szállj le keresztedről!
Jöjj el, váltsd meg újra, mentsd meg a világot!
S jöjjön el végre a te igazi országod!

Csabai Lajos /Miskolc. 2007.augusztus
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
A női egyenjogúságról
  2011-10-23 15:51:20, vasárnap
 
  A NŐI EGYENJOGÚSÁGRÓL

Olvasva Zsolt Barátom írásait a női egyenjogúságról,
nem tudom elhallgatni véleményemet.
Tulajdonképpen minden sora helytálló. Egyik szemszögből.
Csakhogy az igazság, ha van, csak minden szempontból
összevetve lehet igazság. Így az én itteni véleményem is
csak az egyik szempont igazsága.
Ha össze kellene foglalnom az eddigieket, röviden ez mondható :
A nőknek kiemelt szerepük van életünkben, életünk továbbvitelében,
mely sok területen nincs helyén kezelve férfioldalról, az is igaz,
hogy nők oldaláról sok visszaélés is hátráltatja az egyértelmű
megítélést. Szerintem a nő, mint emberi szervezet több, mint
a férfi szervezete. Úgy is szoktam mondani, hogy a nő maga
Isten teremtő műhelye, míg a férfi bár 50 százaléknyit ő ad a
nemzéshez, ezzel azonban testileg le is tudta feladatát, míg az anya
kilenc hónapig csodát épít, nemritkán nehézségek közepette.

Jeles íróbarátom mondogatja, hogy a dolog ott lett elszúrva, amikor
az ősférfi rájött, hogy a természetben mindent megkaphat, 1-2
dolgot kivéve. És ez az 1-2 dolog sarkalta arra, hogy hegyen
völgyön hazacipelje a mamutot, hogy némi testi-lelki helyrebillenést
reméljen érte ősnőjétől cserébe. Itt borult fel az egyensúly végképp.
Eladta függetlenségét, felsőbbrendűségét, önbecsülését egy tál.....
na nem tál, kedvességért. Hisz többet ért számára néhány óra, néhány perc
mennyei kedvesség, mint tízszer annyi küszködés a mamuttal,
természeti elemekkel.
És itt a lényeg. A női agy differenciáltabb !. Mert hiába nem volt még
feltalálva az írás, az ősasszony nem olvashatta Marxot, mégis hamar rájött
arra, hogy e függőségből bizony komoly tőke kovácsolható.
Itt a pont, ahol válasszuk ketté a búzát az ocsutól.
Lássuk előbb az ocsut : a mindenét áruba bocsájtani kész celebet, aki
előre beáraz minden mosolyt, és akad m.... aki megfizeti.
És lássuk a búzát : a mindennapi kenyeret, a mindenünket, harmóniánkat,
férfibüszkeségünket megadó nőt, aki továbbviszi génjeinket, aki egyáltalán
értelmet ad az életünknek.
S bár mindkét részről sok a visszaélés, félreértelmezés, azt hiszem, még mindig
az utóbbié az elsőbbség.
Én még 65 évesen átadom a helyem a buszon, de előtte szemébe nézek a
hölgynek. Ha szemében szépet látok, azért, ha nem szépet, akkor más okból,
de neki is.
Én tehát a búzára esküszöm. Én nagyságrenddel többet kaptam a nőktől, mint
amennyit adtam /rosszmájú aki rosszra gondol / Mindezt e helyen is megköszönöm.
És hogy mégse legyen vérre menő ez a vita, egy viccel zárnék.
************

Buszon egy nagyhangú hölgy:
--Kérnék egy szabad helyet egy várandós anyának !
Egy férfi felugrik, de mert nem látja terhesnek a nőt megkérdi :
--Mégis, mióta terhes kedves ?
-- Óh, van annak már egy órája is....
 
 
1 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
Kilencévesen 1956 ban
  2011-10-22 14:39:26, szombat
 
  KILENCÉVESEN 1956 BAN

Ne higyje senki , hogy a történelem néha nehezen érthető összefüggései
nem érintik a fiatal lelkeket. Ígyekeznek ők is megérteni és lereagálni mindent.
Bár az 1956 ot megelőző évek történései a félelem légkörében a gyermek
fülnek nem volt érthető, a forradalom napjai mégis mindnyájunkat orientáltak,
legyen bár pajtásunk családja a másik oldalon elkötelezett.

Az eseménydús napok hangulata örökre belénk ívódott, ettől szüleink sem
tudtak, vagy akartak megóvni bennünket. Talán így hasznosabb.
Három villanásnyi esemény rémlik most fel.
Az első, a hatalmas tüntetés a forradalom egyik bölcsőjének tekinthető
városunkban Miskolcon, ahol gyáristák százai vonultak útcára, és egyetemistáink,
kik külön "Egyetemvárosban " voltak tevőleges résztvevői a nagy napoknak.
Bár egyik helyen sem voltam jelen, ma is felrémlik az aggódás. ahogy a tüntetés
miatt apánk a szokottnál sokkal később jött haza, miközben hozzánk már rémhírek
jutottak el. Megnyugvást apánk megérkezte hozott, aki nem jött egyedül, vele
volt egy közepén lyukasra vágott magyar zászló is. Ezt nyelétől megfosztva alig
két hét mulva már rejtegetni kellett a padláson, és bizony apánk
halála után valahogy nem kerestük, és már nem is találtuk meg. Rejtély hová lett.

Ami a kisfiús emlékeket illeti, egy jó és egy rossz emlék kitörölhetetlen.
Mindkettő már az oroszok bejövetele utánra, a forradalom leveréséhez kapcsolódik.

November 4 a vérbefolytás napja volt. Hétvégi hajnalon ágyúdörgésre ébredtünk.
Apánk hirtelen elkomorult. Tudta hogy a lövések az egy kilométerre lévő Egyetem
felől jönnek. Délután már városvégi keskeny útcánkban is katonákkal megrakott
katonai járművek keresték a "lázadókat ". Aznap este talán az izgalmaktól, de
idős nagyapánk rosszul lett, tartani lehetett a legrosszabbtól.
Apánk anyánk a sötétedő utcára merészkedett, hogy talán utoljára láthassák az öreget.
Dilemma volt számukra, mi legyen velem. Magukkal vinni nem mertek, otthon hagyni féltek.
Különben is ott volt még két kicsi testvérem, maradnom kellett. Azért aggódva megkérdezték,
itthon merek e maradni a sötétben ?
-- Tessék behozni nekem a nagybaltát, akkor nem fogok félni. ! -mondtam.
Ma is mosolygok magamon, a baltanyél kétszer volt vastagabb, mint a karom, vajon mire
gondoltam, mire lesz az jó, ha baj van ?
Ez a " bátorság " itt önfényezően hangzik, ellensúlyozásként elmesélem másnapi esetemet.
Anyámmal bementünk a faluba, így mondtuk, hogy vásároljunk ezt azt, mert kezdtek
kiürülni a boltok. Ma sem tudom miért az élesztő és a tojás volt a sláger, a keresett
hiánycikk. Háromszoros áron adták, ha volt. Minden bolt a főútcán volt, éktelen hosszú sorokkal.
Ahogy sorakoztunk, a főútcán ami egyben országút is volt, hatalmas katonai konvoj közelgett.
Az első jármű tetején egy forgatható gépfegyvert kezelve minden irányba a fegyverrel pásztázva forgatva egy katona fedezte a többi járművet igen élénk tekintettel minden mozdulatra figyelve..
Ránézve a fegyvert szinte felénk szegezte, tekintetünk találkozott, és egyszeriben minden bátorságom elszállt, kiugrottam anyám mellől, és a szomszéd kis mellékútcában kerestem menedéket.
Hát ennyi az én 1956 os civil emlékem.
Illetve még egy, mely jóval későbbi keletű, de hihetetlen érték.
Hol volt még akkor a magnetofon? Mégis megmaradt a forradalom napján Nagy Attila színész
által városunkban többezer ember előtt kétszer elszavalt Nemzeti dal eredeti helyszíni hangfelvétele. többezer ember refrénkiáltásával együtt.
Ahhoz fogható szuggesztív szavalatot azóta sem hallottam, és ma is féltve őrzöm.
Dicsőség a Hősöknek.
 
 
0 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Szerelem kolera idején
  2011-10-20 23:06:08, csütörtök
 
  SZERELEM KOLERA IDEJÉN

Regény és film Garcia Gabriel Marquez művéből.
Marquez, a Nobel dijas író regénye egyszerre
történelmi, kolumbiai útikalauz és nem mellesleg egy
az örök romantikus szerelem eposza. És közben lebilincselően
szórakoztató olvasmány. A többszáz oldalt 2 nap alatt
habzsoltam be, és ittam minden szavát. És ha csak napokra is, de
kicsit másként láttam a világot. S benne a szerelem helyét.
Nem akármilyen történetet e regény az író csodálatos tollából.
Több mint ötven évet ível át, és ebből alig pár év az igazi szerelem,
a többi várás a percre. Ami az emberi alkony idején végre beteljesedik.

Régi, mégis eleven a regény élménye bennem. Ehhez kaptam-kaptuk
ajándékba ma az M1 tv-ben a regény filmadaptációját.
Megvallom ritkán nézek filmeket. A TV csatornák mondjuk ki, elsekélyesedett
műsorpolitikája elszoktatott az ilyen tipusú filmek remélt élményeitől.
Így széles összehasonlításra nincs is módom.
A regényt olvasva átlagosnak mondott fantáziám kialakított az író leírása
nyomán bennem egy Kolumbia-képet. A film a fantáziámbeli képet
messze túlszárnyata.. Az 55 évnyi kor áthidalása szereplő választásban.
maszkírozásban több volt mint bravúros.. Ugyanez mondható a szereplők játékáról,
a dialógusok átélt közvetítéséről. Ritkán mondok ilyet : most köszönöm TÉVÉ !

Reméljük, ismétlésre is sor kerül. Addig magát a regényt ajánlom ködös őszi estékre.
Nem bánják meg.!
/ KÉPEK A KOMMENTNÉL /
 
 
1 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
Isten hozott, október !
  2011-10-01 00:28:35, szombat
 
  ISTEN HOZOTT OKTÓBER:

Isten hozott október , te sokszínű hónap.
Palettája természetnek, életnek, világnak,
Ezer pompája álomra készülő fának, bokornak.
Bíbormustot, piros honfivért folyató október.
S mily idők tanúja dicső-tragikus hónap
Szabadságért vérhullató aradi október,
Őszirózsás elvetélt reményű október.
Világuralommal szembeszálló magyar október.
Tankdübörgő, hóhér hurokvető október.
Emlékezések októbere.
Októbert pompájában éneklő költők hada
Monoton szitáló esőt hozó októberi napok,
Feltűrt gallérú nyári emléket kutató siető alakok
Elmúlt májusok szív melegét felidéző
Ködös napokon duruzsoló kályhák előtt egymás
kezét fogó őszülő párok...óh te mindent megszépítő
Tragikus és mégis kedves levélhullató október .
Isten hozott
De kérlek fagyos kedved fogd vissza még kicsit
 
 
4 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2011.09 2011. Október 2011.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 56 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.