Belépés
holdlany.blog.xfree.hu
Ellenállhatatlan varázs van abban, ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk. (Jósika Miklós) Sárközi Katalin
1949.07.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Jó éjt szép álmokkal
  2011-10-31 19:26:00, hétfő
 
 



A csillagig

Mely felragyog - a csillagig
Oly mérhetetlen út van,
Hogy sok ezer év kell, amíg
A fénye hozzánk juthat.

Útközben rég kihúnyt, lehet,
A kékben szálló szikra,
Ám sugara csak mostan vet
Fényeket arcainkra.

A holt csillagnak képe, ím,
Még fenn halad az égen:
Míg volt - nem látták szemeink,
Most látjuk s nincs már régen.

Ép így, ha vágyunk már nem ég
S vak éjszakába süppedt,
Halott szerelmünk fénye még
Egyre követ bennünket...

Eminescu
 
 
0 komment , kategória:  Üdvözletek  
Édesanyámnak
  2011-10-30 17:58:41, vasárnap
 
 






"Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből."

"Hófehér galamb szeretnék lenni,
Egy szép pillanatban Hozzád repülni.
Némán elkísérni felhőkön át,
De a mennyország kapuját nem léphetem át.
Szeretném szemed cinkos mosolyát még egyszer látni,
És elmondani, mennyire tudsz hiányozni!"



Thomas Immoos Weltenrose: Az én jó anyám

Az én jó anyám előttem lebeg
Tengercsillag az éj ködében
Hét-tenger távol
Hét-korszak hosszan

Az én jó anyám az én otthonom
Dávid városa a Királyhegyen
Hét-szeretet távol
Hét-alázat széles

Az én jó anyám megtölti a házam
Misztikus rózsakegyelem-illattal
Hét-öröm-fényesen
Hét-fájdalom-mélyen

Az én jó anyám a sírban nyugszik
Már oly sok éve
Hét láb mélyen
Hét láb hosszan

Az én jó anyám az Istennél dalol
Hét-mennyország-magasan
Hét-angyalkórus-csengéssel...

(B. Hunyadi Dalma fordítása)





Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból. .
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.





Falus Lajos: Nekem már nincs anyám


Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,

Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...






 
 
0 komment , kategória:  MINDENSZENTEK  
Gyászolunk,emlékezünk
  2011-10-30 17:50:04, vasárnap
 
 



Mndenszentek napja


Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. Mindenkiért gyújtsunk egy szál gyertyát.




Ady Endre fájóan szép sorai:

Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.

/Ady: Halottak napján /





Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd



Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
,,Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: ,,Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: ,,Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.







 
 
0 komment , kategória:  MINDENSZENTEK  
Hűség
  2011-10-30 17:30:29, vasárnap
 
 



Hűség

Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad;

ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként felérj
tiszta homlokoddal;

ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy- szemedben,
s nyitott szemmel nézhess- magad
magaddal szembe;
Ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű énhozzám is;
maradj mindig az, aki vagy,
s a szívem már hisz.

Váci Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák  
Minden barátságban szükséges..
  2011-10-29 08:08:44, szombat
 
 



Minden barátságban szükséges egy bizonyos vágyódás, amely összeköti- és forrasztja a lelkeket; ellenben a megunásig való együttlét, amely nem ismeri időnként a távollét okozta vágyat, az elteltség túlsága folytán eltávolítja az embereket egymástól. Platón
 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Jó reggelt mindenkinek
  2011-10-29 08:00:27, szombat
 
 


Uram, olyan vagyok, mint egy kavics.
Add, hogy olyan legyek, mint egy kalács!

(Tolsztoj)
 
 
0 komment , kategória:  Üdvözletek  
Nyárvégi sóhaj.
  2011-10-27 18:16:16, csütörtök
 
 



Kormányos Sándor

Nyárvégi sóhaj..

Még zuhog rám a fény...
De a vérvörös alkonyokban
már lassan haldoklik a nyár.
Ó ősz! Bár úgy jönnél,hogy ne fájna
ez a mindent elborító konok szürkeség
mely puha ködként omlik el bennem.
Ilyenkor úgy érzem, mintha
belőlem születne a fájdalom...
Odakinnt feljajdul a szél.
Nyaram kerengve hulló emlékein át
felém menetel a bánat.
Még zuhog rám a fény...
Téged kereslek a bágyadt
zsongásba szelídülő
hosszú délutánok elillant
percei között..
Hiányod rezgő sóhaj
mely átsuhan a halni készülő
rétek felett.
Elmentél a nyárral...

 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák  
Messze szálló dal
  2011-10-27 17:54:37, csütörtök
 
 


Messze szálló dal

Magányos vándort messze utadon
mindenütt utolér a gondolatom.

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc

S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.

B.Radó Lili
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák  
Szomorúság rózsái
  2011-10-26 10:12:53, szerda
 
 


Fodor József

Szomorúság rózsái


Hogy rózsázza be a szomorúság
Alkonya szívemben az ormokat.
Alant lebegve erdeim felett.
Mint valóságos alkonyi Nap!
Tüzesen csattanó szomorúság
Szívem tarka lombú, szép erdején -
Vajjon van-e ily ragyogó, avaros,
Tüzes szomorúság, mint az enyém?

Szívem díszbe öltözött: este van.
Égő bánat Napja szívem felett.
Szívem díszbe öltözött: este van,
Tűzsugárban úsznak a levelek.
Most rőt kín-felhők gomolyganak fel.
De süt a Nap fénye s köztük kitör -
S elborítja szívem a lágy kínon
Átolvadó tüzes bánat-gyönyör.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák  
Aranylevél
  2011-10-26 10:08:44, szerda
 
 



Visky András: Aranylevél

Aranylevél,
míg földet ér,
aranylevel
még táncra kél vele a szél.

Libeg-lebeg
az út felett,
zenét zizeg és integet.

Lebeg-libeg,
így érzi meg,
már lesben áll a nagy hideg.

Aranylevél
most útra kél,
de visszatér, még visszatér!

Lehull a nap,
egy szép kalap:
az éjszaka utánakap.



 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek,képek  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2011.09 2011. Október 2011.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 64 db bejegyzés
e év: 996 db bejegyzés
Összes: 1272 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 13
  • e Hét: 65
  • e Hónap: 294
  • e Év: 294
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.