Regisztráció  Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/62 oldal   Bejegyzések száma: 612 
Sokatmondó képek a Parlamentbő
  2011-11-30 20:57:06, szerda
 
  Sokatmondó képek a Parlamentből...
2011. 11. 30. szerda. - 02:21


http://kitartas.mozgalom.org/aktualis/sokatmondo-kepek-a-parlamentbol




A fenti képek tükrében most pedig olvassunk néhány gondolatot attól az embertől, akit kikiáltottak az ehhez hasonló semmirekellő figurák az emberiség legnagyobb gonosztevőjének, ám azok, melyeket leírt, ma aktuálisabbak, mint valaha...

"Ezek azok az emberek, akiknek egyetlen igazi meggyőződésük a szemtelen tolakodással és az arcátlan hazudozás művészetével párosult meggyőződés nélküliségükben rejlik.

Ha aztán ilyen alak a parlamentbe is bekerül, akkor kezdettől fogva tudnivaló, hogy számára a politika lényege csak a húsosfazék közelségét jelenti. Esetleges családi gondjai pedig a mandátumért folytatott harcát csak szívósabbá teszik. Minden más, politikai ösztönnel megáldott emberben személyes ellenségét látja, minden új mozgalomban az ő pályafutása végének a kezdetét és minden nagyobb emberben csak politikai pályafutásának a veszélyeztetőjét nézi."

(...)

"Pár száz népképviselő volt jelen, akiknek éppen egy fontos gazdasági jelentőségű kérdésben kellett állást foglalniuk. Már az első nap is elegendő volt ahhoz, hogy engem hetekre gondolkodóba ejtsen. A tárgyalás szellemi színvonala már amennyiben azt az összevissza fecsegést egyáltalán meg lehetett érteni valóban nyomasztó "magasságban" mozgott. Néhányan az urak közül nem németül, hanem szláv anyanyelvükön, helyesebben tájszólásukkal beszéltek. Amit addig csak az újságokban olvastam, most saját fülemmel hallhattam: azt a gesztikuláló, mindenféle hangnemben kiáltozó, vadul hullámzó tömeget. amelyben egy izzadó, ártatlan, ősz öreg bácsi igyekszik hol lázas csengetéssel, hol intő szavával a Ház méltóságát biztosítani. Nevetnem kellett.

Néhány héttel később ismét bent voltam a Házban. A kép teljesen megváltozott; alig tudtam ráismerni. A terem kongott az ürességtől. Aludtak benne. Mindössze néhány népképviselő volt a helyén, akik kölcsönösen egymásra ásítoztak. Az egyik közülük szónokolt. A Ház egyik alelnöke volt jelen, aki látható unalommal meredt bele a terem ürességébe. Kételkedni kezdtem. Most már, hacsak valamiképpen is megengedte időm, újra bementem a Házba és figyelmesen szemléltem az eseményeket. Meghallgattam a beszédeket, már amiket meg lehetett érteni, és tanulmányoztam a különböző népei kiválasztottjainak többé-kevésbé intelligens szavait. Így lassanként kialakult a véleményem.

Egy csendes megfigyeléssel eltöltött esztendő elégséges volt ahhoz, hogy erről az intézményről táplált véleményemet teljes mértékben megváltoztassam. Bensőben már nemcsak az elgondolás ausztriai torzszüleménye ellen foglaltam állást, hanem most már magának a parlamentnek a létjogosultságát sem tudtam elismerni. Az osztrák parlament szerencsétlenségét mindeddig a német többség hiányának tulajdonítottam. Ettől kezdve maga az intézmény tűnt fel végzetesnek előttem. A kérdések egész sora vetődött fel bennem.

Tanulmányozni kezdtem a többség határozatán nyugvó demokratikus elvet, mint ennek az intézménynek az alapját. De ugyanilyen figyelmet szenteltem azok szellemi és erkölcsi értékeinek, akik a népek kiválasztottjaiként ezt a célt lettek volna hivatva szolgálni.

Egyszerre ismertem meg az intézményt és annak letéteményeseit. Néhány esztendő leforgása alatt plasztikus világossággal bontakozott ki előttem e korszak legjellegzetesebb típusainak egyike: a parlamenti típus. Benyomásom állandó érvényűnek bizonyult. A gyakorlati tényeknek szemléltető tanítása ezúttal is megkímélt engem attól, hogy elsüllyedjek az elmélet posványába."

(...)

"Még ha szörnyű következményekkel járó határozatot is hoz a parlament, senki sem vállalja érte a felelősséget, senkinek sem lehet azt a terhére írni, mert ugyan bizony felelősségvállalást jelente, hogyha egy példátlan összeomlás után a kormány lemond? Ha a koalíció összetétele megváltozik? Vagy a parlamentet feloszlatják? Vagy egyáltalán lehet-e az emberek egy állandóan ingadozó többségét kérdőre vonni? Nincsen-e mindennemű felelősség gondolata személyhez kötve?

Vagy lehet-e egy kormány vezetőjét gyakorlatilag felelősségre vonni azokért a tettekért, amelyeknek léte és keresztülvitele kizárólag több ember akaratától és beleegyezésétől függ?

(...)

Mialatt a parlamentáris többségi elv elveti az egyén tekintélyét és annak helyére a mindenkori tömeg számát teszi, vétkezik a természet arisztokratikus alapgondolata ellen miközben persze semmi esetre sem szükséges az arisztokratizmust a mi felső tízezrünk mai dekadenciájával azonosítani.

Hogy milyen pusztítást végez ez a modern demokratikus parlamenti uralom, azt a zsidó újságok olvasói feltéve, hogy nem tanultak meg önállóan gondolkozni és mérlegelni csak nehezen tudják elképzelni. Mindenekelőtt ez az oka politikai életünk hihetetlen elposványosodásának és napjaink minden értéktelen jelenségének. Az igazi vezér visszavonul az olyan politikai tevékenységtől, amely legnagyobb részt nem áll alkotó munkából, hanem sokkal inkább a többség kegyeiért való versengésből. Ezzel szemben a kis szellemeknek éppen ez a tevékenység felel meg leginkább, ez részükre a legvonzóbb.

Minél törpébb egy ilyen szatócs szelleme és tudással minél inkább belátja a maga bárgyúságát, annál inkább ragaszkodik ehhez a rendszerhez, amely tőle nem az óriások erejét és zsenialitását követeli, hanem annak fölébe helyezi a félművelt ember tudálékosságát, és az ilyenfajta bölcsességet többre becsüli a periklészi mélységeknél. Emellett egy ilyen fajankót sohasem izgat tetteinek felelőssége. Annál kevésbé lehetnek ilyen gondjai, mert tudja, hogy állampolgári baklövéseinek eredményeként egyik napon így is, úgy is, át kell adnia a helyét egy hasonló "nagy" szellemnek. Ugyanis az is a bomlás tünete, hogy amilyen mértékben csökken az egyesek értéke, éppen olyan mértékben növekszik az államférfiak száma. A parlamenti többség befolyásának növekedésével egyre nő a függési viszony, és kisebbedik az ember, mert amint a nagy lelkek visszautasítják, hogy semmittevők és fecsegők poroszlói legyenek, éppen úgy megfordítva, a többség népképviselői sem gyűlölnek semmit jobban, mint a szellemi fölényt.

(...)

Érdemes megfigyelni egy ilyen szélhámost, és látni, hogy miként könyörgi ki gondterhes arccal minden intézkedéshez a többség beleegyezését, aminek révén biztosítja a szükséges cinkostársakat és lerázhatja magáról a felelősséget. Ebben leli magyarázatát azután, hogy az ilyenszerű politikai tevékenység minden tisztességesen gondolkodó férfiú számára gyűlöletes, míg minden gyönge jellem olyan, aki gyáva kutyaként kihúzza magát a személyes felelősség alól és kibúvót keres és kap utána. Hogyha egy nemzet vezetői ilyen gyönge jellemekből állnak, az idővel súlyosan megbosszulja magát. Nem lesz vállalkozó, aki bátor lenne a határozott tettek keresztülvitelére, és mindenkor inkább elviseli a szégyenteljes megvetést, semhogy viselné a felelősséget egyenes, határozott döntésekért.

Egyet ugyanis nem szabad elfelejteni: a többség ebben az esetben sem tudja pótolni a nagyságot. A többség nemcsak a butaság, hanem a gyávaság megtestesítője is, és amint száz üresfejű fráter nem tesz ki egy bölcset, úgy nem lehet száz gyávától sem hősies elhatározást vámi.

Minél kisebb aztán az egyes vezér felelőssége, annál inkább meg fog azoknak a száma növekedni, akik bár minden rátermettség nélkül úgy érzik, hogy a nemzet vezéri szolgálatába kell állítaniuk "halhatatlan" erejüket. Alig tudják kivárni, hogy sorra kerüljenek: ott állnak hosszú sorokban, fájdalmasan számoljak az előttük állókat, és szinte kínos pontossággal számolják ki, hogy emberi számítás szerint mikor kerülhetnek sorra. Örömmel üdvözölnek minden változást, minden botrányt, amely megritkítja az előttük állók sorait. Ha valaki mégsem akar tágítani a már bevált állásából, azt szinte a kölcsönös szolidaritás megszegőinek tekintik. Gonosz indulattól vezetve nem nyugszanak, amíg ki nem túrják helyéből és nem bocsátja a köz rendelkezésére állását, hogy aztán az ilyen kimozdított egyhamar vissza se kerülhessen a helyére. Mert az ilyen állásából kitaszított mindjárt ismét megkísérli a vállalkozók soraiba való beférkőzést, hacsak a többiek fokozódó szidalma és ordítása vissza nem rettenti őt.

Ennek az egész állami berendezkedésnek következményeként szinte félelmetes gyorsasággal változnak a legfontosabb állások és tisztségek viselői; olyan következmény, amely gyakran végzetszerű hatással lehet. Mert nemcsak az alkalmatlan és üresfejű esik a változó rendszer áldozatául, hanem még inkább az igazi vezéregyéniség is, akit a sors véletlenül ilyen állásba juttatott. Az ilyen egyéniség ellen ugyanis rögtön egységes frontot képeznek azok, akik nem tartják, nem érzik maguk közül valónak őt, és egész egyszerűen közös ellenségüknek tekintik. Beverik a fejét annak is, aki az emberi nullák közül tehetségével kiválhatnék, és ebben az irányban ösztönük annál erőteljesebb, minél inkább hiányzik ez náluk minden egyéb vonatkozásban.

Ennek a következménye azután a vezető rétegek mind nagyobb arányú szellemi elszegényedése. Mit jelent azonban ez a nemzetre és államra nézve, azt mindenki megállapíthatja, feltéve. hogy nem tartozik ő is a "vezéreknek" ehhez a rendjéhez."

(...)

"Ezáltal megszűnik minden felelőssége is. Hogy mihez vezet ez az út, arra könnyen rájöhetünk, ha meggondoljuk, hogy a megválasztott ötszáz népképviselő összetétele az egyesek hivatása vagy képességei szerint éppen olyan egyenetlen, mint sivár képet mutat. Mert ne higgye senki, hogy a nemzetnek ezek a kiválasztottjai egyben szellemi és értelmi kiválasztottak is! Remélhetőleg nem gondolja senki, hogy ennek a minden egyéb, mint szellemdús választói tömegnek a szavazócédulái nyomán az államférfiak százai nőnek ki. Egyáltalán az ember nem tudja eléggé elítélni azt a balga hiedelmet, hogy az általános választásokból zsenik születnek. Elsősorban is egy-egy nemzet számára csak nagy, szent időkben adódik egy-egy igazi államférfiú, de semmi szín alatt sem száz és még több egyszerre; másodsorban a tömeg szinte ösztönszerűleg idegenkedik a lángelméktől. Előbb megy át a teve a tű fokán, semmint egy választás felfedezzen egy igazi nagy férfit.

Az, aki az általános átlag fölé emelkedik, a világtörténelem folyamán mindig személyesen szokott jelentkezni.

Így azonban több mint ötszáz szerény képességű ember határoz a nemzet legfontosabb kérdéseiben, állít össze kormányokat, amelyeknek azután minden esetben és minden különösebb kérdésben a gyülekezet hozzájárulását kell kikérnie, tehát röviden azt mondhatjuk, hogy valójában ötszáz ember csinálja a politikát. Úgy is néz az ki. "

(...)

Igazságtalanság lenne azt hinni, hogy az ilyen parlament minden egyes képviselő tagja már önmagában ennyire kevés felelősségérzettel rendelkezne. Nem. Semmi esetre sem.

Mialatt azonban a rendszer az egyest arra kényszeríti, hogy olyan kérdésekben foglaljon állást, amelyekhez egyáltalán nem ért, lassanként megöli a jellemet is. Senkiben nem lesz bátorság annak kijelentésére: "Uram, én azt hiszem, hogy mi ehhez az ügyhöz nem értünk, én legalábbis semmi esetre sem értek. " (Egyébként ez is keveset változtatna a dolgon, mert nemcsak hogy nem értenék meg a becsületes nyíltságnak ezt a módját, de nem is engednék egy ilyen becsületes szamár miatt az egész játékot felborítani. ) Aki azonban az embereket ismeri, az tisztában van azzal, hogy egy ilyen kitűnő társaságban senki nem akar a legbutább lenni, annál kevésbé, mert bizonyos körökben a becsületesség egyet jelent a butasággal.

Így azután, ha egy alapjában véve becsületes képviselő kerül a parlamentbe, idővel kénytelen maga is együtt ordítani a farkasokkal. Már az a meggondolás, hogy egyetlen embernek az ellenkezése az egészen mit sem változtat, megöl minden Jóindulatú elhatározást. Lassanként bebeszéli magának, hogy ő személy szerint távolról sem a legrosszabb és hogy az ő együttműködése talán sok rossz megakadályozását jelentheti.

Felvetődhet az ellenvetés: lehet, hogy az egyes képviselő ehhez vagy ahhoz a kérdéshez nem ért, de viszont az ő állásfoglalása a politikáját irányító frakció megbeszélésének a tárgyát képezi, melynek megvannak a maga külön szakosztályai, amelyek szakértőik útján kellőképpen tájékozottak.

Első látszatra ez tényleg így is van. De akkor viszont felmerül a kérdés, miért kell ötszáz embert választani, ha egyébként is csak néhányan rendelkeznek a legfontosabb közérdekű kérdésekben való állásfoglaláshoz szükséges tudással. Itt van a kérdés lényege.

A mai demokratikus parlamentarizmusunknak nem is célja, hogy a bölcsek együttesét teremtse meg, hanem sokkal inkább az, hogy függési viszonyban lévő szellemi senkiket hozzon össze, akiknek bizonyos irányban való vezetése annál könnyebb lesz, minél nagyobb az egyes személyek korlátoltsága. Csak így lehet mai értelemben vett pártpolitikát folytatni, és csak így lehetséges, hogy a tulajdonképpeni főmozgató mindig a háttérben maradjon anélkül, hogy őt valamikor is felelősségre lehessen vonni. Ha a nemzetre bármilyen káros határozatot hoznak is, azt nem egy mindenkitől ismert személy rovására írják, hanem egy egész frakció terhére. "


Adolf Hitler (Általános politikai megfigyelések bécsi tartózkodásom alatt - Mein Kampf)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kezdődik Angliában is: hatalma
  2011-11-30 20:04:35, szerda
 
  Kezdődik Angliában is: hatalmas sztrájk!

2 millió ember szünteti be a munkát és kezd sztrájkba a nyugdíjreformok miatt.
Wed, 2011/11/30 - 10:34 Szent Korona Rádió

Angliában 2 millió közalkalmazott szünteti be a munkát, ezzel tiltakozva az őket is elért nyugdíjreform ellen. Eddig, soha nem volt ekkora méretű sztrájk!
Az 1970-es évek vége óta nem látott nagyságú közalkalmazotti sztrájkkezdődött szerdán éjfélkor Nagy-Britanniában. Előzetes becslések szerint legalább kétmillióan csatlakoznak a munkabeszüntetéshez, amellyel az érdekképviseletek a konzervatív-liberális kormánykoalíció nyugdíjtervei ellen tiltakoznak. (...)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kiterített Magyarország ...
  2011-11-30 19:58:48, szerda
 
  Kiterített Magyarország ...


Miért nem nyomtat forintot az MNB? Miért hordták teherautóval a pénzt a Postabankba? Milyen érdekből és hogyan juttatták hazánkat ebbe a helyzete?


Rozgonyi Ernővel, a Jobbik országgyűlési képviselőjével, pénzügyi szakpolitikusával készített interjúnkból megtudhatja.
Korábbi felszólalásában a jegybanki működésről, vagyis jobban mondva jegybanki nem működésről beszélt. Mi a baj a jegybankunkkal?

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalosan még mindig jegybank. Jegybank, csak épp ezt a feladatát nem látja el. Az MNB-nek bankjegy-kibocsátási monopóliuma van, csak ő hozhat forgalomba pénzt. A bank azért is felel, hogy a gazdaságban megfelelő pénzmennyiség legyen, ha ugyanis sok van, akkor az növeli az inflációs veszélyt, ha kevés van, akkor döglődik az ipar, a kereskedelem, akkor pénzszűke van. Valakik, pontosan én sem tudom, hogy kik, az Antall-kormány idején megtiltották az MNB-nek, hogy éljen a bankjegy-kibocsátási monopóliumával. Ennek több oka van.
A legfontosabb, hogy így lehetett belekényszeríteni egyre mélyebben az országot abba, hogy mindenét eladja, úgymond spontán privatizáljon, kölcsönöket vegyen fel, azaz ugyanannyi pénzt használjon el, amennyit a bankjegy-kibocsátással is megtett volna, csak épp nem önköltségi áron, hanem busás kamatfizetésért, ami egy bizonyos szinten gyakorlatilag visszafizethetetlenné válik. Most itt tartunk, ennek isszuk a levét.

Ez azért fontos dolog, mert közben Horn Gyula és kormánya kiárusította a teljes magyar bankrendszert, nincs kereskedelmi, ipari vagy épp mezőgazdasági bankunk. Ezeket mind eladtuk. Ezzel a teljes magyar kétszintű bankrendszert átadtuk a külföldi pénzintézeteknek.
Mi lenne a jegybank feladata, ha még mindig jegybank volna?

A jegybank a bankok bankja, azaz kutya kötelessége kézben tartani, ellenőrizni, hogy ezek a külföldi bankok mennyi pénzt bocsátanak ki, mennyit hiteleznek. Ehhez az kellene, hogy bizonyos dolgokat megköveteljen, korlátozza vagy elősegítse a hitelnyújtást. Ezzel a jogával sem él a nemzeti bank.

Erre a legjobb példa a Postabank-botrány. Akkor érdekes módon teherautó-számra tudták a Postabankba szállítani a pénzt, miközben Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter és Horn Gyula úgy nyilatkozott, hogy itt az égvilágon semmi baj nincs. Igen, mert a kutya sem ellenőrizte azt a tranzakciót.

Úgy tűnik erre volt lehetőség, ahogy a bankkonszolidációra is mindig volt keret. Hogyan értékeli ezeket a döntéseket?

Érdekes módon arra mindig volt pénz, hogy feltőkésítsék azokat a bankokat, amelyeket előtte kifosztottak, tönkretettek. Arra is mindig volt pénz, hogy a külföldiek bejöjjenek és az adott ingatlant, üzletrészt egyéb befektetési lehetőségeket, azok valós értékének 10 százalékáért megvásárolják, esetleg foglalkoztassanak pár embert.

Volt egy olyan pénzpolitika, amelyik mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez az ország ne tudjon talpon állni. Feltételezem, hogy szándékosan hozták az országot olyan helyzetbe, hogy ne tudjon gazdaságilag megerősödni, függővé váljon, részben a tőkepiacoktól, részben pedig az ipari és a kereskedelmi tőkétől.

Az elmúlt huszonegy évben milyen típusú politika jellemzi az MNB-t?

A Magyar Nemzeti Bank restriktív, vagyis megszorító politikát folytat, amivel akkor szoktak élni, ha monetáris okok miatt, túlzott bankjegy-kibocsátás miatt túl sok a pénz van a piacon. Az efféle helyzet - amely egyébként inflációt okoz - megoldásaként általában alapkamatot emelnek, azaz csökkentik az igényt a hitelre, hogy kevesebb pénz áramoljon ki. Nos, az MNB ezt a politikát folytatja immáron 21 éve, csak éppen egy olyan országban, ahol állandóan azt mondják, hogy nincs pénz semmire, azaz a ,,túl sok pénz van a piacon" helyzet nem áll fenn.

A magyar piacon az a probléma, hogy kevés a pénz, az is lassan forog, és a jegybanki alapkamat is folyamatosan magas?

A külföldi bankok a jegybanki alapkamathoz igazodnak, ahhoz mérten állapítják meg a saját hasznukat. Ez azt jelenti, hogy elképesztő hitelfelvételek vannak, már jó kondíciójú hitelnek minősül, ahol 35-40 százalékos a teljes hiteldíj-mutató. Hogyan tudja ezt egy magyar vállalkozó kitermelni, aki mondjuk bedolgozója, beszállítója egy külföldi cégnek, amelyik lenyomja az árakat, 90 és 120 napra fizet? Úgy tűnik, minden úgy működik ebben az országban - beleértve a kormányt is a szabályozások elmulasztása miatt -, hogy hazánkat egyre mélyebb kiszolgáltatottságba taszítják. Gyarmati állapotban vagyunk, a mozgásterünk majdnem a nullával egyenlő.

Az ,,elmúlt nyolc évben" kifejezéssel kezdődő mondatokat naponta többször is hallhatják a parlamenti üléseket figyelemmel kísérő nézők.

Hiába hivatkozik a Fidesz-kormány az utóbbi nyolc évre, a mostanra kialakult állapot az elmúlt 21 év politikájának következménye. Ezt a folyamatot az Antall-kormány indította el, amikor az élelmiszeripart eladta, s a földvisszaadási törvény is csak felemás megoldást adott a helyzetre. A megindult negatív folyamatokra a Horn-kormány még rátett két-három lapáttal. Az első Fidesz-kormány szintén ludas a gazdaság és bankszektor jelenlegi állapotáért. Gyurcsány Ferencet és kabinetét teljes joggal szidják, ám a mai állapotnak nem egyedüli okozója, igaz a negatív folyamatok miniszterelnöksége alatt felgyorsultak.

Hogyan lehet a jelen helyzetre megoldást találni?

Megoldást jelenthet, hogy nem veszünk fel újabb kölcsönöket. Meg kell állapítani egy hiánycélt, amihez konokul ragaszkodni kell. Ehhez a kormánynak gondoskodnia kell az adóbevételekről, megfelelő szabályok közé szorítva a multinacionális cégeket. Nem különadókkal kellett volna élni, hanem ugyanolyan feltételeket kényszeríteni rájuk, mint amelyek a hazai szektorra is vonatkoznak. Ma a legtöbb multinacionális cég még mindig kihasználja, a ki tudja hány éves adómentességét. Emellett még extraprofitot is termelnek a minimális bérköltségekkel, a késleltetett kifizetésekkel. Ebből az egészből a magyar nemzetnek és költségvetésének egy büdös fillér haszna nincs.

Emellett a legfontosabb a magyar ipar és mezőgazdaság talpra állítása. Meg kell keresni, mi az a gazdasági terület, amivel a nemzetközi piacokon azonnal meg tudunk jelenni. Belülről kell dinamizálni a gazdaságot, a magyar államnak pedig ebben oroszlánrészt kell vállalnia, mert az embereknek nincs pénzük. A korábbi időszakokból tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság optimális esetben 25-30 millió embert el tud látni jó minőségű termékekkel. Ha ehhez még egy jó feldolgozóipar is járul, akkor ennek van piaca. Lehet, hogy nem az unióban, de egyrészt itthon száműzni kell minden külföldi árút, amit magyar termékkel is lehet helyettesíteni, másrészt a régi, hagyományos piacainkat újra meg kell találnunk.


http://egerjobbik.blogspot.com/2011/11/kiteritett-magyarorszag.html?spref=fb
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ezeréves zsidó aknamunka Orosz
  2011-11-30 19:44:10, szerda
 
 
Ezeréves zsidó aknamunka Oroszországban - lapszemle 1942-ből



Győri Nemzeti Hírlap, 1942. november 29.

Európa egyetlen országában sem olyan régi a zsidó befolyás, mint Oroszországban. A zsidóság aknamunkája ezer év alatt rendszeresen aláásta a birodalmat, hogy végleg a bolsevizmus karmába kerüljön ország és nép. Már a Déloroszországban élő kazároknál is ott találjuk a zsidókat, akiknek sikerült vallásukat is ráerőszakolni erre a népre. A kazár birodalom ezután hamarosan megszűnt a 9. században. Száz év múlva ismét feltűnnek a zsidók Kijevben. ahol próbálják hitükre téríteni Wladimir nagyherceget, de ez a kereszténységet veszi fel, sőt szentnek ismeri a történelem.


Ukrajnai zsinagóga a XIX. században

Kijevben a 11. és 12 századok folyamán többször lázongás tör ki a zsidóság ellen, a zsidók negyedét nem egyszer felgyújtja a kizsákmányolt nép.
Néhány kijevi fejedelemnek pénzre van szüksége, és jogokat ad a zsidóknak, de Monomach Wladimir minden izraelitát kiutasít országából. Halála után persze visszasompolyognak, behálózzák Begeljubszki Andrej nagyherceget, aki hivatalosan is megengedi a visszatérést. Életével fizet érte, egy zsidó összeesküvést szervez ellene, ami a fejedelem meggyilkolásával végződik. A 13. században tatárok árasztják el egész Oroszországot.

Az ,,Arany Horda" Lengyelországig terjedő birodalmában zsidók lesznek vámszedők és adóbehajtók, kedvenc foglalkozásukat a legnagyobb örömmel végzik.
Később Novgorodban tűnnek fel Mózes fiai. Rettenetes Iván azonban megtiltja nekik a moszkovita birodalomban való tartózkodást. A Rurik-ház letűnése után általános zűrzavar uralkodik az országban, alkalmas talaj a zsidóknak üzérkedésre. Mihály, az első Romanov-családból való cár alatt még óriási a befolyásuk. Utódja, a ,,békés" Alexej kénytelen őket Moszkvából kiutasítani. Így settenkednek a zsidók, mint patkányok az orosz nép körül.
Nagy Péter nem titkolta zsidóellenes érzéseit. Egyik rendeletében ezt olvashatjuk:

,,Inkább akarom magam előtt látni a mohamedán és pogány vallások képviselőit, mint a zsidókat, akik egytől egyig csalók és gazemberek. Zsidóknak tulajdonában sem lakás, sem üzlet nem lehet, bármennyit próbálkozzanak is és még ha megvesztegetik hivatalnokaimat, akkor sem." De hiába minden rendelet és parancs, állandóan beszivárog a kiválasztott nép. I. Katalin 1727-ben ukázzal tiltja el a zsidók beutazását. Erzsébet cárnő megismétli ezt a rendelkezést. A szenátus közbeveti, hogy a zsidók jelenléte ,,nagyon előnyös a kereskedelemre", mire a cárnő saját kezűleg írja a szenátus beadványára: ,,Krisztus ellenségeitől semmiféle előnyt nem akarok!"

A 19. században felderül a zsidóság hajnala. A ,,liberalizmus és haladás" századában a ,,szabadelvű" eszmék terjedése folytán egyre jobban befészkelődnek a zsidók Oroszországban. A titkos forradalmi aknamunkát egy évszázadon át zsidók irányítják és szítják. A jobbágyságot felszabadító és számos reformot elrendelő II. Sándor ellen intézett merényletet Londonban ülő zsidók szervezik meg. A tettesek megtévelyedett oroszok, akik akasztófával bűnhődnek. A cár meggyilkolását pénzelő Goldenberg, Zuckermann és Liebermann urak persze büntetlenül élik tovább életüket. A földalatti munkát folytató forradalmár szervezetek vezetői pedig a következő hangzatos nevű zsidók: Nathansohn, Leiser, Friedensohn, Aisig és Zundelevics.

A századforduló idején már az egész liberális orosz sajtó a zsidóság kezén van. Zsidó agitátorok dolgoznak és izgatják tüntetésekre a népet, eljön a ,,véres vasárnap" 1905. január 9-én; ugyanez év őszén Pétervárott ül össze a tanács, amelynek elnöke a zsidó Noaar. Szívós tevékenységgel furakodik be mindenhova a zsidó forradalmárok serege, lazítja és aláássa a talajt, hogy végül az általános összeomláskor könnyű szerrel ragadja magához azt a hatalmat, amelyhez egy évezred aknamunkája juttatta el.

Ez a bolsevista-zsidó hatalom fenyegeti azóta is az egész keresztény Nyugatot, amíg hős katonáink végleg le nem győzik a vörös uralmat.

(TFK)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A bukás - Orbán és a leminősít
  2011-11-30 19:32:11, szerda
 
  A bukás - Orbán és a leminősítés


http://www.youtube.com/watch?v=u1oB6RdplBM
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
MÁV Cargo eladása: A kormány n
  2011-11-30 19:28:34, szerda
 
  MÁV Cargo eladása: A kormány nem jó szántából fizet a vasutasoknak



Magyarországon az egyetlen egységes munkástömeget (még) a MÁV dolgozói képezik. A másik tömeg a rendőrség, de az koránt sem egységes és nem is munkás. Ezzel a juttatással a lehetséges általános megmozdulások egyetlen veszélyes tényezőjét kiemelték a sorból. A MÁV dolgozói nélkül sem sztrájk, sem demonstráció nem lehet eredményes. Nos, ez a nagy adakozás oka.

MTI - A kormány kifizeti a MÁV Cargo eladásából a vasutasoknak járó privatizációs bevételt - erről írt alá nyilatkozatot Orbán Viktor miniszterelnök és Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) elnöke szerdán, Budapesten a MÁV-Gépészet kocsijavító műhelyében.

Orbán Viktor miniszterelnök az aláírás alkalmából kiemelte: súlyos nemzetstratégiai hiba volt, hogy az előző kormány eladta a MÁV-Cargót, hiszen a vasúti teherszállítás jövedelmező üzletág.

A miniszterelnök kijelentette: előbb-utóbb a MÁV-nak ismét lesz teherszállítása, mert enélkül nehéz elképzelni, hogyan lehet talpra állítani a nyakig eladósodott vállalatot.

Gaskó István elmondta, hosszú küzdelem eredményesen zárult le a megállapodással, az Orbán-kormány biztosítja a kifizetés fedezetét. Az idén 1 milliárd forintot, 2012-ben és 2013-ban 4 milliárd forintot ad a vasutasoknak járó kifizetésre.

Jövőnk.info
2011. november 30.

http://www.jovonk.info/2011/11/30/mav-cargo-eladasa-kormany-nem-jo-szantabol-fize t-vasutasoknak
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hét naiv feltételezés a politi
  2011-11-30 19:13:24, szerda
 
  Hét naiv feltételezés a politikusokról



A közelmúltban kormányközeli elemző intézetek már nyilvánosan is elismerték, hogy Magyarországon 50% alá csökkent a választási hajlandóság, ami azt jelenti, hogy a következő választások már eredménytelenül zárulhatnak. Lehetett tudni, hogy ez így lesz, de talán még a "passzív szavazókban" sem tudatosul, miért is nem mentek el szavazni. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy a fennmaradó alig több mint 40 százalék miért megy el még mindig szavazni? Tévedések sora az oka annak, hogy egy átlag választópolgár még mindig behúzná azt az ikszet négyévente.

Első tévedés: A politikus szakember.

A legtöbb választópolgár alapvetően azért megy el szavazni, mert a következő tévképzet él az emberekben: A szakember azért szakember, mert ért egy adott szakmához. A csőszerelő, lakatos, asztalos a saját szakmájához ért, és nem jó, ha valaki hozzá nem értőként elkezd belebeszélni a szakmai kérdésekbe. Mindebből következik, hogy a politikus a politikához ért, ezért az átlagember legfeljebb választhat azok közül, akik végzettségüknél, szakmájuknál fogva jobban értenek hozzá - de "A Politikus" képe mindenféleképpen valamiféle nagyobb hozzáértést jelenít meg.

Alapvető nézet, hogy "valakire szavazni kell" - de miért él ilyen kényszeredetten az emberekben ez a kép? Mert az előző gondolatmenet alapján úgy gondolják, csak a politikus ért a "nagypolitikához", mint szakember a saját szakmájához. Így aztán amikor választani mennek, azért "kell" választani, mert nincs más. A politikusok pedig tovább fűtik ezt a tévképzetet, ezért használnak folyamatosan olyan idegen kifejezéseket, amiknek valós jelentését senki nem tudja, ezért mindenki azt lát bele, amit akar. Abban a környezetben, amiben a mai politikusok mozognak, a jelentés nélküli idegen kifejezések használata egyenlő a szakértelemmel. Olyan stílusban beszélnek, ami egy átlag ember számára idegesítő, így nem szívesen hallgatja, és úgy véli az ember, "ehhez a távoli dologhoz csak ők értenek, hadd csinálják, majd lesz valahogy".

Ez a vélekedés egy hatalmas tévedésen alapul. Ugyanis a politikusok, akik a parlamentben ülnek, egyáltalán nem szakemberek. Mi a szakember? Én a szakmai oktatómtól erről a következőt tanultam: Nem az a szakember, aki nem téved! Minden ember tévedhet. Az a szakember, aki a hibáját tökéletesen helyre tudja hozni!

Nos, a mai politikai helyzetet elnézve, az ország siralmas állapota láttán azt kell mondani, a politikusok nem szakemberek, hanem pancserek. Az összes! Az ország addig nem tud a bajból kikeveredni, amíg nem érti meg és nem tudatosítja magában: nem az okosok ülnek a parlamentben! Nem "muszáj" választani közülük.

Második tévedés: A politikus nagy ember.

A politikusok nem nagyemberek! Rajtuk a kicsinyesség és a rövidlátás az úr. Négyévente hazudni kell, annál tovább nem látnak. Mi tenné őket naggyá? Ezt Jézus fogalmazta meg, és mutatta meg saját példájával. Az elsők az utolsók, és az utolsók az elsők. Az Isten és az emberek előtt azok a legnagyobbak, akik szolgálják az embereket. Viszont minél inkább szolgája valaki az embereket, annál inkább szegény, és hátul áll a gazdasági ranglétrán. Akik ott a legelső helyeken állnak, nos ők a legutolsók. A legalja. A nagyemberek a hétköznapokban szolgálják a népet, dolgoznak érte, a szabadságért, a jogaikért, míg a "legnagyobbak" éppen elnyomják őket.

Akik a parlamentben ülnek, attól még, hogy ott ülnek, nem nagyok. Nagyokká az eredmények tehetnék őket. Ha lenne olyan. De csak bukott bizonyítványok serege sorakozik. A bukottak pedig nem nagyok, hanem bukott szamarak, senkik. Nem nagyok, legfeljebb befolyásosak. Az viszont csak pillanatnyi állapot, és megváltoztatható.

Harmadik tévedés: A politikusok igazat mondanak és megbízhatóak.

Ugyan azt mindenki tudja, hogy minden politikus hazudik, de valahogy a saját pártjával mindenki elnéző, és egy társasági beszélgetésben igyekezik védelmezni. Az emberek úgy fogadják el a politikusok gondolatait, mintha igazuk lenne, míg az ellentábor mindig hazudik.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy nemrég a parlamentnek mindössze 3%-a vallotta be nemzetiségét (mármint hogy magyar), a 97% zsidónak tekinthető. Pártállástól függetlenül. Márpedig minden zsidó hazudik és mindig, nincs kivétel. Egyik pártpolitikus sem mond igazat, és kivétel nélkül megbízhatatlanok. Ideje leszámolni a "jó politikus, minket képvisel" halálos illúziójával!

Negyedik tévedés: Többpártrendszer van.

Nem, nincs többpártrendszer. Az emberekben valahogy nem tudatosul, hogy egy-egy politikus nem csak saját pártjának tagja, hanem más szervezet(ek)nek is. Ahogy a humorista mondta egyszer: csak fent és lent van. A fentiek (politikusok) mind a saját érdeküket nézik. Viszont kiváló színészek, és jól elő tudják adni (hazudni), hogy valakivel törődnek. Azt mind meg tudja mondani, hogy mit kellene tenni, de amikor tenni kellene, nem tesz semmit. A szóban legradikálisabb sem. Mondja, de nem cselekszik - pontosan úgy, ahogy a farizeusok és a saddoczeusok kétezer évvel korábban. Ez a képmutatás azt az illúziót erősíti, hogy többpártrendszer van, pedig nincs; csak a fenti hazudozók, és a lenti átvertek két jól elkülönülő csoportja létezik. Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan párt, ami betartotta volna az ígéreteit. Nem mondani kell és ígérgetni, hanem cselekedni! Ez a pártoktól nem várható el.

Ötödik tévedés: Felelős, független magyar kormány.

A rendszerváltás legnagyobb hazugsága. Felelős? A pártrendszer a felelőtlenség megtestesítője. Négy évre kell gondolkodni, de négy évre is csak jól hangzó ígéretekben. Négy évig kihúzzák valahogy, semmit nem tesznek. Miért nem? Azért nem tesznek semmit, mert azzal rosszabb lesz a helyzet. Ha rosszabb a helyzet, más párt majd megígérheti, hogy megoldja. Együtt a páholy tagsága, és bizony nem kell foglalkozni a pártpolitikával. Még irigynek sem kell lenni, mert egyértelmű: minél inkább tétlen az egyik, annál könnyebben szerez támogatást a másik. (A legutóbbi választások alkalmával a Fidesz kétharmada nem a Fidesznek köszönhető, hanem az MSZP-nek)

A mostani, rendkívül kiábrándító helyzetbe nem felelős kormányok juttatták a társadalmat. Nem lehet őket felelős kormánynak nevezni, mivel egyetlen kormánytagot sem vontak felelősségre az utóbbi húsz évben. Soha semmi nem volt a politikusok hibája, az adók mindig csak emelkedtek, a létszínvonal csökkent, míg mára százezrek vannak az utcákon, vagy teljesen elszegényedve. Nyilvánvaló, hogy felelőtlen kormányról beszélhetünk csak. Magyarországnak sosem volt felelős kormánya!

Független? Magyarország a szocialista időszakban százszor függetlenebb volt, mint most. A mostanihoz képest a szocialista rendszer nem diktatúra volt, hanem jóléti társadalom. Ma pedig a teljes csőd és a pusztulás rendszeréről beszélhetünk csak, kimondhatjuk, hogy ez a halál végletekig romlott társadalma. Emellett azt is elmondhatjuk, hogy a magyar kormány nem független (nem magyar érdekeket képvisel). Az egész költségvetésünket külföldi bankok pénzelik a tőlünk kicsalt pénzekből. Külföldi vállalatok gazdagodnak magyar földön, magyar támogatással, magyar munkavállalók nyomorából. Rég nem vagyunk függetlenek, és a magyar kormány inkább a leigázott ország helytartói tanácsának tekinthető.

Hogy a kormány mennyire magyar, arra is megkaptuk a választ. A politikusok 3%-a adott csak választ arra a kérdésre, hogy rendelkezik-e kettős állampolgársággal.

Hatodik tévedés: Emberi jogok és szabadság Magyarországon.

A politikai rendszer hivatalosan a szabadságjogokért, a szabadságért harcol, a politikusok elvileg a szabadság, a jog és az igazság bajnokai. Valójában mindent ellep a korrupció, a szabadság csak szabadosságot jelent, az embereknek ma csak meghalni van joga. A törvényhozók milliókat ítéltek éhhalálra, nyomorra és szegénységre. Viszont a kábítószer-kereskedelem, a szervkereskedés, a prostitúció virágzik. Buzi is bárki szabadon lehet. A politikusok biztosítják számunkra a jogot, hogy ilyen társadalomban élhessünk. Ezek az emberi jogok, ez a szabadság ma. A lakhatás, a megélhetés nem alapvető emberi jog a mai Magyarországon, Nyugaton meg végképp nem.

Hetedik tévedés: Szabad választások.

Ki gondolja komolyan, hogy valaha is voltak szabad választások? Egy olyan rendszerben, amelynek minden szereplője hazug és a nemzetidegen érdekeket képviseli, a választások is megrendezett színjátéknak minősíthetők. A választási eredmények összesítése egy programon múlik, amiről senki sem tudja, hogy ki írta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mostani politikai elitet senki sem választotta meg; ha meg is választottak valakit, hát biztosan nem erre a feladatra. Vagyis mást választottak, és más került be a hatalomba. Az egyik az illúzió, amit elhitetni akartak az emberekkel, a másik a kegyetlen valóság. Ha ugyanis az emberek azt kapták volna, amit megszavaztak, nem fordulnának el az emberek állandóan csalódottan a választott politikai párttól. A kedvezményezett kevesek kivételével nincs senki, aki kijelentené, hogy akire leadta a szavazatot, azt betartotta az ígéretét. Az emberek ezért soha nem valakire, hanem valami ellen szavaznak. A helyzet javításának már az illuziója sincs meg, csak az ellenkezésnek, a "sokkal rosszabb" elkerülésének.

Az emberek ígéreteket szavaznak meg, ezért ígéreteket kapnak! Ezért ábrándul ki a magyar társadalom a demokráciából, ezért csökkent 50% alá a választásokon a részvételi arány.

Kemény Gábor - Jövőnk.info
2011. november 30.

http://www.jovonk.info/2011/11/30/het-naiv-feltetelezes-politikusokrol#.TtZxxrSXD x4.facebook
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Összeomlás: Magyarországnak ni
  2011-11-30 18:31:00, szerda
 
  Összeomlás: Magyarországnak nincs segítség

2011.11.30

Miközben a többi visegrádi ország tagja lehetne az európai elitklubnak, nekünk még csak nem is segítenének a bajban, a Fidesz-kormány ugyanis eljátszotta mindenki jóindulatát. (Fotó: hirado.hu)

A Financial Times egyik mértékadó publicistája szerint úgy tíz napon belül eldől, hogy fennmaradhat-e az eurózóna. Hozzá hasonlóan egyre többen gondolják, hogy hamarosan megtörténhet, ami két hónappal ezelőtt is szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ha valóban felbomlik az eurózóna, ránk, magyarokra különösen cudar idők várnak.


Mi a baj?

Mostanra elég pontosan leírható, hogy mi is a baj az eurózónával. Alapvetően az, hogy az elrontott válságkezelési kísérletek során annyira kitömték az Unió bankjait állampapírokkal, hogy a rendszernek mára nem maradt egyetlen egészséges pontja sem. Ugyanis akkor, ha egy méretesebb tagország esetleg csődöt jelent, az valamennyi tagállamot lehetetlen helyzetbe hozza, amennyiben legfontosabb bankjaik azonnali és rendkívül nagy mértékű tőkepótlásra kényszerülnek a csődbe kerülő ország államkötvényein elszenvedett veszteségeik miatt.

Az európai bankrendszer problémái mára olyan kiterjedtségűvé váltak, hogy egyre kevesebb hitelezőt találni, aki hajlandó ezeknek a bankoknak hitelt nyújtani. Ennek hiányában azonban bármilyen jelentősebb tőkepótlás csak állami pénzből történhet, ami viszont tovább növeli az európai országok egyébként is óriási adósságállományát.

Vagyis három probléma jelentkezik egyszerre: az európai bankrendszer romló likviditási helyzete, az európai bankok középtávú tőkeproblémája, illetve az európai országok államadósság terhe.
A forgatókönyvek

Ennek a helyzetnek nincs egyszerű megoldása, és az a néhány opció, ami elérhető lenne, mind-mind azt igényelné, hogy az eurózóna kormányai hirtelen megtalálják a közös hangot és egységesen felsorakozzanak egy fenntartható finanszírozási stratégia mellett. A helyzetet nehezíti, hogy a fentieken túl a relatíve jó helyzetben lévő országoknak, mindenek előtt Németországnak azt is vállalnia kellene, hogy átveszi a nála felelőtlenebbek terheinek egy jó részét. De az is biztosnak tűnik, hogy nincs valódi megoldás fiskális unió, azaz anélkül, hogy a szóban forgó országok szuverenitásuk még nagyobb részét feladva nagyon szigorú közös szabályokat fogadjanak el az éves költségvetéseikre nézve.

Mindennek az alternatívája nemcsak a közös pénz megszűnése, hanem valószínűleg az európai integráció számos korábbi eredményének szinte automatikus felszámolódása, illetve két-három rettentő mély recesszióban elöltött év lehet.

A sikeres mentési kísérletnek pedig könnyen elképzelhető, hogy az lesz az ára, hogy megvalósul az ún. kétsebességes Európa, ahol a legjobb helyzetben lévő országok szűk köre egy föderalista államhoz egyre inkább hasonlító államalakulatba szerveződik, míg a többiek amolyan másodrangú tagként, az Unió perifériájaként működnek tovább. Fontos azonban megjegyezni, hogy még ez a forgatókönyv is lényegesen vonzóbb, mint az eurózóna és vele együtt az Európai Unió belső piacának szétesése.

Nekünk a legrosszabbkor jött

Magyarországot az összes európai ország közül az egyik legfelkészületlenebbül érné az esetleges kataklizma. A bankrendszerünket a végsőkig gyengítette a magyar kormány önsorsrontó politikája, devizatartalékunk az elmúlt időszakban ahelyett, hogy nőtt volna, csökkent, továbbá az államadósságunk egy tapodtat sem mozdult el a másfél évvel ezelőtti szintről. Mindeközben a magyar kormány tönkretette a forint és a magyar államkötvénypiac egyetlen komolyan vehető hazai bástyáját, a magánnyugdíjpénztári rendszert is.




De sajnos legalább ilyen fontos, hogy az összes lehetséges szereplőnél, aki mentőövet dobhatna vagy segíthetne nekünk, a jóindulat utolsó szikráit is elveszítettük, köszönhetően a Fidesz-kormány ,,Majd én megmutatom nektek!"-típusú politizálásának. Nemcsak arról van szó, hogy az esetleges belső európai régiónak, európai elitklubnak a többi visegrádi ország akár még tagja is lehetne, miközben Magyarország részvétele fel sem merülhet. Hanem arról is, hogy az ,,amilyen az adjonisten..." elve alapján mára kifejezetten sok olyan külföldi kormány és befolyásos lobbicsoport van a számunkra kulcsfontosságú nyugat-európai országokban, akik egy ilyen esetben nagyon szívesen viszonoznák a keménykedő Orbán-kormány eddigi kedvességét.

Mindezek miatt sajnos valószínűnek tűnik, hogy az euró bukása magával rántaná Magyarországot is.


http://velemenyvezer.blog.hu/2011/11/30/ha_osszeomlik_europa_rajtunk_senki_nem_se git?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az államtitkárok bankszámlájá
  2011-11-30 18:16:35, szerda
 
  Az államtitkárok bankszámlájáért is mi fizetünk

Janecskó Kata

2011. november 30., szerda 13:53





A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárai idén fejenként ötvenezer forintot vettek fel folyószámlaköltség-térítésként, vagyis azért, hogy fenntartsanak egy bankszámlát, amire át lehet utalni közel egymilliós havi fizetésüket. Más tárcáknál is van ilyen juttatás, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál és a Miniszterelnökségnél fejenként évi 1000 forintot osztottak erre a célra. Orbán Viktor is kapott, de ő csak 1000 forintot.

Folyószámla-költségtérítés címen is kapnak pénzt egyes állami vezetők, derül ki a kormany.hu-ra feltöltött dokumentumokból, melyek a miniszterek, államtitkárok juttatásait összesítik. Ez a tétel az ,,egyéb pénzbeli juttatás adatok" között szokott megjelenni, ugyanott, ahol például a deviza-napidíjak vagy a cafeteria-juttatások.


A közzétett kimutatások szerint 2011-ben összesen 50 000 forintot vett fel ezen a címen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium valamennyi - egyébként havi bruttó 997 200 forintot kereső - államtitkára: Völner Pál, Fónagy János, Halasi Tibor, Nyitrai Zsolt, Molnár Ágnes, Bencsik János és Hegmanné Nemes Sára. Megkapta az 50 000 forintot Fellegi Tamás is, aki miniszterként havi 1 101 900 forint bruttót keres.


A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál (KIM) és a Miniszterelnökségnél már jóval szerényebb összeg járt az állami vezetőknek folyószámla-költségtérítés címen. Tavaly és idén is 1000-1000 forintot vett fel Navracsics Tibor, Balog Zoltán, Szászfalvi László, Répássy Róber, Rétvári Bence, Kovács Zoltán és Szabó Erika. Orbán Viktor, Varga Mihály és Semjén Zsolt kimutatásában csak a tavalyi 1000 forintos összeg szerepel.


A többi minisztérium állami vezetőinek kimutatásaiban nem szerepel folyószámlaköltség-térítés, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők ne kapnának. Valószínűbb, hogy csak arról van szó: nem egységes a tárcák gyakorlata a közérdekű adatok közzétételében. Törvényben tételesen nincs felsorolva, hogy mi mindent kell feltüntetni az egyéb pénzbeli juttatások között. A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény csak annyit rögzít, hogy ,,a politikai vezető részére e megbízatására tekintettel juttatott egyéb juttatásokra vonatkozó adatokat" közzé kell tenni. Van olyan minisztérium, ahol minden szóba jöhető tételt feltüntetnek a kimutatásokban, és van, ahol rendszeresen teljesen üresen hagyják ezt a részt.
Már 0 forintért is van

Folyószámlaköltség-térítést lényegében azon az alapon lehet adni, hogy a munkavállaló számára nem okozhat többletköltséget, hogy a fizetését nem készpénzben kapja, hanem bankszámlára utalják neki. Ez a szabály 2007 tavaszán került be a mindenkire vonatkozó munka törvénykönyvébe, de a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényekben már korábban is benne volt.

Az, hogy pontosan mennyi pénzt lehet kapni a bankszámla fenntartásának költségeire, az adott munkahelyen múlik. A Miniszterelnökség közszolgálati szabályzata például azt mondja ki, hogy havonta bruttó 2500 forint értékben térítik meg a munkatársaknak azokat a költségeket, amelyek a bérek bankszámlára utalásával és a készpénzfelvétellel járnak. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumban évi bruttó 10 000 forintban húzták meg a felső határt.

A bankszámla fenntartásának költsége banktól függően változik - van, ahol akciósan egészen pontosan 0 forintba kerül. A legdrágább, prémium ügyfeleknek ajánlott konstrukciók havi 4000 (évi 48 000 forintba) kerülnek ugyan, de általánosságban elmondható, hogy könnyen lehet olyan pénzintézetet találni, ahol havi 150, vagyis évi 1800 forintnál nem kerül többe a számla fenntartása.

http://index.hu/belfold/2011/11/30/az_allamtitkarok_bankszamlajaert_is_mi_fizetun k/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mától él a 2012-es adók egy ré
  2011-11-30 17:47:58, szerda
 
  Mától él a 2012-es adók egy része?

Index

2011. november 30., szerda 16:22 | |



Egy kötőjel helyett vessző került a Schmitt Pál köztársasági elnök által a november 29-i Magyar Közlönyben (pdf) kihirdetett adótörvénybe. Ez azt eredményezheti, hogy a kihirdetett törvény alapján nem 2012. január 1-jén, hanem a mai napon emelkednek drasztikusan a közigazgatási eljárási és a bírósági eljárási illetékek, emellett mától élnek a baleseti adóra vonatkozó rendelkezések, változnak a chipsadóval kapcsolatos terhek, valamint a magánszemélyek kommunális adójával kapcsolatos szabályok is.

A hiba kapcsán az MSZP közleményt adott ki, amelyben úgy fogalmazott: ,,Schmitt Pál köztársasági elnök példátlan módon megváltoztatta az Országgyűlés döntését, átvette a törvényalkotó szerepkörét". A hibát az LMP is észlelte, a párt három képviselője már be is nyújtott egy törvényjavaslatot ,,a meggondolatlan jogalkotási tevékenység során elkövetett egyes hibák orvoslásáról". A törvénytervezet szerint a hamarabb hatályba lépett szabályokat csak akkor lehetne alkalmazni, ha az az adózónak kedvező.
hirdetés

A törvény 477. paragrafusának negyedik bekezdésébe csúszott a hiba. Itt a 154 és 196 számok között kötőjel kellett volna, azonban oda vessző került. Itt sorolták volna fel, mely törvényhelyek lépnek hatályba január elsején. A hiba azt eredményezte, hogy a felsorolásba szánt több adónem az eredetileg tervezettől eltérően nem január elsejétől, hanem a kihirdetést követő naptól, vagyis szerdától léphet hatályba.

Kérdés, hogy kezeli a kormány, a közlönykiadó vagy az elnöki hivatal a hibát. A hibát viszont súlyosbítja, hogy az adóváltozások részletes feldolgozása enélkül is hónapokba telhet a kisebb könyvelő cégeknek, a törvényt még az utolsó pillantban is több száz helyen módosították.

,,Ez egy nagyon furcsa, számomra érthetetlen hiba, aminek egyelőre még nem is látom pontosan a következményeit, de az biztos, hogy nem segíti a jogkövető adózói magatartást, és komoly bizonytalanságot okoz" - mondta kérdésünkre Hegedüs Sándor, az RSM-DTM adópartnere.

Mivel a törvény alapesetben valóban az elfogadását követő napon lép hatályba, így ez a hatályba lépési szabály vonatkozik minden olyan paragrafusára, amit nem sorolnak fel külön, vagyis ebben az esetben a 155 és 195 közötti sorok. Az adószabályokra ugyanis vonatkozik egy olyan előírás, hogy azokat csak a törvény megalkotásától számított 30 nap után lehet bevezetni. Kérdés, hogy ebben az esetben a két egymásnak ellentmondó törvényi előírás - a mai hatályba léptetés, illetve a 30 napos szabály - milyen viszonyban van egymással.

Az adótanácsadó cég jogászai szerint akár megoldás lehetne, ha ma megjelenhetne a Közlönyben egy helyesbítés, mert ekkor még a 30 napos határidőt nem sértve lépne hatályba a javított adócsomag. (Csakhogy a jogalkotásról szóló törvény szerint csak a hatályba lépést megelőzően lehet helyesbítést kérni.)

Az adószakértő szerint az is csak rögösen járható út, hogy újra kihirdessék a törvényt a holnapi vagy a következő napok valamelyikén megjelenő Magyar Közlönyben. Ebben az esetben ugyanis, szintén a 30 napos előírás miatt, az egész adócsomag nem léphetne hatályba január 1-jén, csak egy későbbi időpontban, ami tovább növelné a jogbizonytalanságot (hacsak egy új törvénnyel akár még a héten nem csökkentik a 30 napot 20 napra vagy 15-re).


http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/11/30/egy_vesszohiba_miatt_matol_elnek_az_uj _adok/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/62 oldal   Bejegyzések száma: 612 
2011.10 2011. November 2011.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 612 db bejegyzés
e év: 5608 db bejegyzés
Összes: 63821 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1346
  • e Hét: 1346
  • e Hónap: 379955
  • e Év: 1804695
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.