Regisztráció  Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
A Da Vinci kód 96.
  2011-12-31 16:50:23, szombat
 
  Harmincötödik fejezet

A Saint-Lazare pályaudvar belülről ugyanúgy festett, mint bármelyik európai vasútállomás. Az egyszerre nyitott és zárt hatalmas csarnokban a szokásos figurák lézengtek: hajléktalanok kartondobozokkal, diákok, akik vagy a hátizsákjuknak dőlve aludtak, vagy hordozható MP3-lejátszóikat hallgatták, míg elszórt csoportokban kék ruhás hordárok szívták a cigarettájukat. Sophie fölnézett a fejük felett az óriási kijelzőre. Feketefehér táblák pörögtek rajta az induló vonatok folyamatosan frissülő információival. Amikor leállt a pörgés, Langdon tanulmányozni kezdte a választékot. A legfölső táblán ez állt:
LILLE - RAPIDE - 3:06
- Bárcsak előbb indulna! - mondta Sophie -, de Lille amúgy megfelel.
Előbb? Langdon megnézte az óráját. Hajnali 2:59. Hét perc múlva indul a vonat, és még jegyük sincs.
Sophie a pénztárak felé kormányozta Langdont, majd felszólította:
- Vegyen két jegyet a hitelkártyájára.
- Én úgy tudtam, hogy a kártyahasználatot le lehet nyo
mozni. ..
- Úgy is van.
Langdon letett arról, hogy kövesse Sophie Neveu agyműködését. Vett két hálókocsijegyet a Visa-kártyájával, és átnyújtotta Sophie-nak.
Sophie a vágányok felé terelte Langdont, ahol a hangosbeszélő a jól ismert tónusban utolsó figyelmeztetést intézett a lille-i vonat utasaihoz. Tizenhat vágány nyúlt el előttük. Jobbra a távolban, a harmadik peronon a lille-i mozdony dudálva, morogva készülődött az indulásra, de Sophie már bele is karolt Langdonba, és elindult vele pontosan az ellenkező irányba. Keresztülvágtak egy oldalcsarnokon, elhaladtak egy nonstop kávézó mellett, és egy mellékajtón kijutottak egy csendes utcára a pályaudvar nyugati oldalán.
Magányos taxi várakozott a kijárattal szemben.
Amikor a sofőr meglátta Sophie-t, felvillantotta a lámpáit.
Sophie beugrott a hátsó ülésre, Langdon pedig beszállt mellé.
Ahogy a taxi eltávolodott a pályaudvartól, Sophie elővette az imént vásárolt vasúti jegyeket, és kettétépte őket.
Langdon felsóhajtott. Hetven dollár ment füstbe.
Amikor a taxi már egyenletes sebességgel haladt velük észak felé a rue de Clichyn, Langdon csak akkor merte remélni, hogy most már megmenekülhetnek. A jobb oldali ablakon át a Montmartre-ot látta és a Sacré-Coeur gyönyörű kupoláját. A békés képet rendőrautók villogó fényei zavarták meg, amelyek éppen az ellenkező irányba tartottak.
Langdon és Sophie lebukott, amíg el nem halt a szirénák hangja.
Sophie azt mondta a sofőrnek, hogy csak hajtson kifelé a városból, és határozott arckifejezéséből Langdon arra a következtetésre jutott, hogy már a következő lépésen töri a fejét.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Babonák újévre
  2011-12-31 07:54:23, szombat
 
  Süss rétest, főzz gombócot, de ne moss! - Szilveszteri babonák

Még azok is, akik nem babonásak, szilveszterkor betartanak bizonyos szabályokat és fogadalmakat tesznek.
Nemcsak vidéken tartja magát sok babona, az óév búcsúztatása és az új év köszöntése mindenütt rengeteg babonával, fogadalommal és tilalommal fonódott össze. Nézzük a legismertebbeket!

Szilveszterkor nem ajánlott baromfihúst enni, mert a baromfi elkaparja a szerencsénket. Pulykát enni is szerencsétlen dolog, mert haragot hoz a házhoz.

Halat enni folyó menti vidékeken szerencsét hoz, de máshol a hallal elúszik a szerencse.

Ha szilveszterkor nem eszünk meg mindent, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.
Az egész kenyér megszegése régi szokás. Így a családnak mindig lesz kenyere.

Szilveszterkor zajt szokás kelteni. Ennek célja az ártó, rontó erők távol tartása. Régen ehhez ostort, csengőt, dudát és kolompot használtak, manapság trombitát és petárdát.

Szilveszterkor a pogácsába érmét sütnek. Aki megtalálja a szerencsepénzt, annak szerencsés és bőséges lesz az új éve. De az összes pogácsának el kell fogynia éjfél előtt, máskülönben minden az ellenkezőjére fordul.

Aki rétest süt, annak hosszú lesz a boldogsága, és ha jól megtölti, akkor a gazdagsága is.

Az óév és újév közötti éjszakán a lányok megtudhatják, ki lesz a párjuk. Házilag gyúrt gombócba férfineveket kell tenni. A főzéskor először a víz felszínére jövő gombócban van a jövendőbeli neve.

Az új év első napján kerülni kell a vitát és a veszekedést, máskülönben az egész év azzal fog telni.

Az új év első napján tilos mosni, teregetni, varrni, fonni, mert ez az egyik családtag halálát ,,okozhatja".

Az új év első napján semmit sem szabad kivinni a házból, még a szemetet sem, mert ezzel kivisszük a szerencsét.

Malacot enni újév napján jót jelent, mert a malac előtúrja a szerencsét.

Január 1-jén a leghatékonyabb szerencsét hozó étel a lencse. Aki ilyet eszik, annak következő évben tele lesz a pénztárcája. Ha pl. mandulát főznek a lencsébe, és azt egy hajadon megtalálja, akkor az új esztendőben férjhez megy.

Újév reggelén tanácsos friss vízben megmosakodni, hogy egészségesek maradjunk. Vidéken aki reggel elsőnek merít a kút vizéből, szerencsés lesz egész évben.

Az új év első napján nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor az egész évet betegeskedéssel tölthetjük.

Szerencsét hoz, ha az év utolsó napján teletöltjük az összes konyhai edényt: cukortartót, sótartót, kávétartót, stb. Amennyiben ezek tele vannak, egész évben bőség lesz. De ha üresek, vagy nincsenek tele, akkor szükséget fogunk szenvedni ezekből.

A házasulandók és a szerelmesek ügyeljenek rá, hogy a mézescsupor tele legyen! Ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és így csókolóznak éjfélkor, akkor a szerelmük édes és hosszú lesz.

A gyerekek száját azért kenték be mézzel, hogy édes beszédűvé és kedves emberré váljanak.

Az új év első napján csak olyan munkát végezzünk, amit egész évben szeretnénk! És úgy csináljuk, ahogy az új esztendőben szeretnénk!
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Utolsó....
  2011-12-31 07:40:42, szombat
 
  ...nap van az évből. Nekem is utolsó napom lesz (alvásilag) ebben a lakásban. Az újjal (csak számomra az) rengeteg tennivaló van. Leginkább takarítás, de vannak combosabb elintézendők is vele.
Itt, a tvn-en is nulláról indul holnaptól minden. Én is nulláról indulok megint. De kell a változás, kellenek a változások. Persze nem mindenben.

BÚÉK mindenkinek!!











 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden rendhagyó
  2011-12-30 16:22:50, péntek
 
  A karácsony is, a szilveszter is (az lesz) és a közöttük lévő idő is.
Majd rendben lesz minden. Fáradt és nyűgi vagyok. Egy jó forró fürdő, egy film, és némi pihi.
Hogy aludni min fogok, az még rejtély.....



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hol bújnál el?
  2011-12-29 21:57:23, csütörtök
 
  Ha lopnál 1,2 milliárd forintot akkor hol bújnál el??
- A parlamentben, ahol a többiek is...
 
 
0 komment , kategória:  Humor  
A lánc
  2011-12-26 12:04:02, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A Da Vinci kód 95.
  2011-12-25 21:33:56, vasárnap
 
  Az emberek elvi szilárdságot és iránymutatást várnak az egyháztól, állította Aringarosa, nem pedig babusgatást és elnézést!
Azon az éjszakán, hónapokkal ezelőtt, ahogy a Fiat elhagyta a repülőteret, Aringarosa meglepve konstatálta, hogy nem Vatikánváros felé tartanak, hanem keletnek egy kanyargós hegyi úton.
- Hova megyünk? - kérdezte a sofőrtől.
- Az albai hegyek közé - válaszolta a férfi. - A Castel Gandolfóban lesz a találkozó.
A pápa nyári rezidenciáján? Aringarosa még sohasem járt ott, és nem is óhajtotta látni. Azon túl, hogy az volt a pápa nyári lakhelye, a 16. századi fellegvár adott otthont a Specula Vaticanának - a vatikáni csillagvizsgálónak -, amely Európa egyik legkorszerűbb csillagászati obszervatóriuma. Aringarosa sohasem tudott kibékülni a Vatikánnak azzal a történelmi szükségletével, hogy beleártsa magát a tudományba. Mi értelme van annak, ha egybeolvasztják a tudományt és a hitet? Nyilvánvalóan nem lehet a tudomány elfogulatlan művelője az az ember, aki mélyen hisz Istenben. És a hitnek nincs is szüksége fizikai megerősítésre.
Már itt is van, gondolta a püspök, amint feltűnt a Castel Gandolfo, háttérben a csillaghímes novemberi éggel. A be-kötőútról nézve nagy kőszörnyre emlékeztetett a vár, amely öngyilkos ugrásra készül a mélybe. A sziklaperemen gubbasztó várkastély az itáliai civilizáció bölcsőjére nézett - arra a völgyre, ahol a Curiazi és az Orazi nemzetség sokáig harcolt egymással Róma alapításáért.
A Castel Gandolfo még sziluettjében is lenyűgöző látvány volt - hatásos példája a lépcsőzetes védműépítészetnek, amely a sziklás környezet drámai képét visszhangozta. Aringarosa szomorúan állapította meg, hogy a Vatikán a tetőre emelt két hatalmas alumíniumkupolával, ahol a távcsöveket helyezték el, tönkretette az egykor méltóságteljes épületet, amely most úgy festett, mintha bohócsipkákat viselne.
Amikor Aringarosa kiszállt a kocsiból, fiatal jezsuita pap sietett az üdvözlésére.
- Isten hozta, püspök úr. Mangano atya vagyok. Az itteni csillagász.
Remek. Aringarosa morgott valami köszönésfélét, és követte vendéglátóját az előcsarnokba - egy tágas, nyitott térségbe, amelynek dekorációjában ízléstelenül keveredtek a reneszánsz művészet alkotásai és a csillagászati ábrázolások. Kísérője nyomában Aringarosa felment a széles márványlépcsőn - útközben konferencia-központokat, tudományos előadótermeket és turistainformációs irodákat látott. Megdöbbentette a gondolat, hogy a Vatikán lépten-nyomon kudarcot vall alapvető küldetése teljesítésében - összefüggő, következetes iránymutatást nyújtani a lelkek szellemi épüléséhez -, de arra mindig talál időt, hogy csillagászati előadásokat tartson a turistáknak.
- Azt mondja meg nekem - fordult Aringarosa a fiatalpaphoz -, mióta csóválja a farok a kutyát?
A pap különös pillantást vetett rá.
- Uram?
Aringarosa legyintett, és úgy döntött, hogy ma este inkább nem lép fel támadólag. A Vatikán megőrült. Akár a lusta szülő, aki könnyebbnek érzi, ha enged az elkényeztetett gyerek szeszélyeinek, mint ha a sarkára áll és értékekre neveli, az egyház is egyre puhább lesz, ahogy megpróbál egy eltorzult kultúrához igazodni.
A legfelső emelet széles folyosója fényűző látványt nyújtott, és csak egyetlen irányba vezetett: egy óriási tölgyfa ajtószárnyhoz, amelyen ez állt arany betűkkel:
BIBLIOTECA ASTRONOMICA
Aringarosa hallott már erről a helyről - azt beszélték, hogy a Vatikán csillagászati könyvtára több mint huszonötezer kötetet tartalmaz, köztük olyan ritkaságokat, mint Kopernikusz, Galilei, Kepler és Secchi művei. Állítólag itt tartották magánmegbeszéléseiket a pápa legmagasabb rangú tisztségviselői... azokat a tárgyalásokat, amelyeket nem szívesen rendeztek volna meg a Vatikán falai között.
Az ajtóhoz közeledve Aringarosa püspök még elképzelni sem tudta volna, milyen megrendítő hírek várják odabent, és miféle pusztító események láncolatát hozzák majd mozgásba. Csak egy órával később, amikor kibotorkált a megbeszélésről, fogta fel a rettenetes következményeket. Hat hónap múlva, gondolta. Istenem, segíts!
A Fiatban ülő Aringarosa most azon kapta magát, hogy ökölbe szorult a keze, amikor visszagondolt arra az első tárgyalásra. Lazított az izmain, és lassú, egyenletes légzésre kényszerítette magát.
Minden rendben lesz, gondolta, miközben a Fiat egyre magasabbra kapaszkodott a hegyek között. Mégse bánta volna, ha megszólal a mobiltelefonja. Miért nem hívott a Mester? Silas mostanra már megszerezhette a zárókövet.
Feszült idegeit megnyugtatandó, Aringarosa a lila ametisztkövet szemlélte a gyűrűjében. Érezve injai alatt a püspöki hatalom jelvényét és a gyémántok csiszolt lapjait, emlékeztette magát arra, hogy mostani hatalma jóval szerényebb annál, mint amire hamarosan szert tesz.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Lovasszán
  2011-12-24 12:11:37, szombat
 
 



Weöres Sándor: Száncsengő


Éj-mélyből fölzengő
-csing-ling-ling-száncsengő
Száncsengő-csing-ling-ling-
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
-kop-kop-kop-nyolc patkó.
Nyolc patkó-kop-kop-kop-
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
-csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő-csing-ling-ling-
tél öblén távol ring.

 
 
0 komment , kategória:  Ünnep  
Vass Albert: Angyalka
  2011-12-24 08:59:30, szombat
 
  Wass Albert: Angyalka

Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor.
A rendőrség épületében rosszkedvű homály uralkodott. A főnök indulatosan csapkodta az ajtókat egész nap, s az írnok behúzott nyakkal hajolt az asztala fölé, csak lopva mert néha a faliórára pislogni. Iszonyú lassan mászott az idő.
Öt perccel négy előtt a főnök kilépett a belső irodából. Kabát volt rajta és kalap.
- Kimegyek levegőzni, Krájnik - mordult rá az írnokra. - ha ötig nem jövök vissza, hazamehet. Jelentés?
A sovány írnok buzgó igyekezettel szökött fel székéről.
- Semmi fontos főnök úr. Az öreg Garami két hete nem jelentkezett...
A hatalmas rendőrfőnök hangja úgy csattant a nyaka közé, mint a mennydörgés.
- És ezt csak most jelenti? Behozatni a vén bitangot! Büntetőcellába vele! Tán azt hiszi a vén semmirevaló, hogy amiért törvényszéki bíró volt annak idején, most nem kell engedelmeskedjék a törvénynek? Majd megtanítjuk! Ahelyett, hogy hálás lenne, amiért kiengedték a munkatáborból, s megúszta annyival, hogy hetenként egyszer jelentkeznie kell! Most már az is sok neki! Mihelyt bejön a járőr, küldje ki utána! Érti?
- Igenis - hebegte az írnok, s a főnök haragtól fújtatva kidübörgött az irodából.
Az ajtót döngve csapta be maga után.

Kint esett az eső. A hatalmas úr föltűrte kabátján a gallért, s lassú léptekkel megindult az utcán. A ködszagú, nyirkos levegő jólesett, s ahogy zsebre dugott kezekkel, maga elé bámulva haladt, megpróbált nem gondolni semmire. Arra sem, hogy karácsony van. A múltra sem. Semmire. De a léptei súlyosak voltak, s vállait valami nyomta láthatatlanul.
Ázott kis olcsó ruhában sovány leányka haladt előtte az utcán, vállán karácsonyfát cipelt. Alig lehetett több tíz esztendősnél. Nagy volt számára a fenyő, s nehéz, alig vonszolta magát alatta. Harisnyátlan, vörösre fázott lábán, nagy elnyűtt munkásbakancsot viselt. Időnként megállt, letette a fát, és kékre fagyott kezeit szájához emelte. A rendőrfőnök lassan utolérte, és megállt mellette.
- Kinek viszed azt a fát? - kérdezte haragosan.
A leányka ijedt szemekkel nézett föl reá. Szemei kékek voltak és nagyok.
- Haza, nagyapóhoz rebegte félénken. - Nagyapó beteg. A temető szélén vágtam. Nem szabad?
- Miért ne lenne szabad... - morogta a főnök bosszúsan.
Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés fogta el, ahogy azokba a kék szemekbe nézett.
- Hol laktok?
-A Rigó utcában.
A hatalmas ember körülnézett. Üres volt az utca, és félig már sötét. Hirtelen lehajolt és megmarkolta a fát.
- Majd én viszem - dünnyögte valami furcsa szégyenkezéssel a hangjában. - nehéz neked.
A kislány ámulva nézett föl reá, a szeme ragyogott.
- Milyen jó ember maga!
- Gyere! - morogta a főnök, és megindult a Rigó utca felé, vállán a fenyővel. Szó nem esett közöttük egész úton. Egy ház előtt a leányka megállt.
- Itt lakunk - mondta - hátul...
A főnök is megállt, és a fenyőt letette maga mellé a falnak támasztva. Szótlanul nézték egymást egy pillanatig.
- Köszönöm, hogy olyan jó volt... - kezdte a leányka bizonytalanul, de a rendőrfőnök legyintett. Szinte gorombán mondta:
- Ne köszönj semmit. Csak emlékeztettél valakire, ennyi az egész. Nekem is volt egyszer egy kislányom, olyan, mint te...
A goromba hang furcsán ellágyult, s a leányka csodálkozva nézett föl a nagy erős emberre.
- Hol van most?
- Meghalt.
Csönd volt a szó után, mély és sötét csönd. csak az esőt lehetett hallani, ahogy alácsorgott a háztetőről.
- Akkor az égben van - szólalt meg a kislány tárgyilagosan.
- Ott van az én apukám is, meg anyukám is. Biztosan együtt vannak ott most, és az ő kislányuk, a maga kislánya ott fönt... Nem jön be? - kérdezte hirtelen. - nagyapó örvendene, s én is... Segíthetne nekem földíszíteni a karácsonyfát... Aztán énekelnénk egy kicsit, ahogy karácsonykor szokás...
A nagydarab ember lehajtotta a fejét, és egy pillanatra félrefordult. Mintha egy könnycseppet törölt volna ki a szeméből.
Aztán lehajolt a fenyőfáért.
- Gyerünk hát! - mondta, és a hangja furcsa volt, mély és halk, és egészen más, mint azelőtt...
A leányka kinyitotta a kaput, és előrement. Megkerülték a házat.
- Még azt sem tudom, hogy mi a neved - szólalt meg a rendőrfőnök, mikor a hátsó ajtóhoz értek.
- Angyalka - felelte a kislány, és kezét rátette a kopott kilincsre.
- Így szólítanak az emberek. Egyébként Rozi a nevem, csúnya név, ugye? Legyünk csöndesen, hátha nagyapó alszik...
Óvatosan kinyitotta az ajtót és belesett. - Jöjjön! - suttogta halkan. Aztán elakadt a szava és egy pillanatig döbbenve nézett.
- Valami baj van? Beteg talán? A rendőrfőnök halálos sápadt volt, és reszketett. S a szemei... a szemei olyanok voltak, mint aki kísértetet lát.
- Beteg? - ismételte meg a leányka ijedten a kérdést. A rendőrfőnök megrázta a fejét, és szótlanul belépett a nyitott ajtón, vállán a karácsonyfával. A szegényesen berendezett szűk kis szobában egy árva villanykörte égett, fénye hideg volt és kietlen. A szoba sarkában ócska vaságyon, fehér hajú, sovány öregember aludt a falnak fordulva.
A főnök odatámasztotta a fenyőfát a fal mellé.
- Nincs tűzrevalótok, - kérdezte dörmögve, és állával a sarokban álló pléhkályha felé bökött. A leányka betette az ajtót.
- Van egy kevés, de takarékoskodni kell vele - súgta. A szekrény alól előhúzott egy fából készült karácsonyfatalpat, és az asztalra tette.
- Ide tesszük a karácsonyfát, jó?
A főnök föltette a fenyőfát a talpra. A leányka kinyitotta a szekrényt, és elővett egy papírdobozt.
- Amíg nagyapó alszik, földíszítjük a fát - súgta és odatette a dobozt az asztalra. Használt karácsonyfadísz volt benne. A szekrényajtó nyikorgására az öregember ott az ágyon megmozdult, köhögni kezdett, majd nehézkesen átfordult a másik oldalára. Szemei lassan
megnyíltak és keresve tapogatták végig a szobát. Aztán megakadtak a rendőrfőnökön és nem mozdultak többet.
- Nagyapó - újságolta a kislány lelkendezve - ez a jó bácsi segített nekem hazahozni a fát! Nagyon jó bácsi, nagyapó, neki is van egy leánykája fönt az égben, ahol anyuék vannak, és én behívtam, hogy legyen velünk karácsony estéjén... Ugye jól tettem nagyapó?
- Jól tetted, Angyalka - felelte az öregember halkan, anélkül, hogy levette volna szemét a rendőrfőnök arcáról. - tessék leülni rendőrfőnök úr...
Köhögés rázta meg, görcsös, csúnya köhögés.
A rendőrfőnök néhány pillanatig döbbenve nézte hamuszürke arccal. Aztán lassan odament az ágyhoz.
- Nem tudtuk, hogy beteg, Garami úr - mondta halkan. - Hívatott orvost?
A volt törvényszéki bíró megrázta a fejét a gyűrött párnákon.
Kár nekem az orvos - hörögte - tudom én azt. Az idő eltelt fölöttem. Mindannyiunk fölött eltelik egyszer. Ebben az egyben nincs különbség közöttünk...
A köhögés miatt alig lehetett megérteni a szavait. A rendőrfőnök lassan leült az ágy melletti székre és arcát a tenyereibe hajtotta. Csönd volt, csak a beteg ziháló hörgése hallatszott, s az ezüstpapír-láncocskák halk nesze, ahogy a kislány ott az asztal mellett egymás után aggatta őket a karácsonyfára.
- Három gyertyavégem is van még! - szólalt meg boldog, csilingelő hangon, mikor befejezte a díszítést.
- Csak átszaladok Sánta nénihez gyufáért, s aztán boldog karácsony lesz, és énekelünk!
Alig csukódott be az ajtó, a beteg megszólalt megint. Rekedten, akadozva:
- Meghalni... nem rossz... az olyannak, mint én vagyok... csak... azt tudnám... Angyalkával mi lesz? Mi lehet belőle a maguk világában... rendőrfőnök úr? ... Az Angyalkákból?...
A rendőrfőnök néhány percig hallgatott. Amikor megszólalt a hangja komoly volt és szelíd:
- Nekem is volt egy leánykám - mondta. Angyalkának hívtuk őt is. Ekkora volt éppen, amikor... amikor meghalt. A háború vitte el...
- Sok mindent elvitt a háború - felelte a beteg.
- A családomat - mondta a főnök, és a hangja keserű volt.
- Az enyémet is... csak ő maradt. Angyalka. Kinek maradt? - tette hozzá a kérdést zihálva. - nekem, aki elmegyek?...
Aztán csönd volt a két magányos ember körül a szobában. Az emlékek árnyéka ránehezedett a csöndre, sötét, fekete, vérbe fagyott árnyékok, s az asztal közepén álló árva kis karácsonyfán didergett az ócska ezüstdísz. Könnyű, futó léptek hallatszottak kint, s a rendőrfőnök hirtelen fölkapta a fejét.
- Miatta ne aggódjon, Garami úr - mondta sebesen, s a hangja rekedt volt és fojtott.
- Angyalka az én leányom lesz, örökbe fogadom...
Az ajtó megnyílt.
Itt a gyufa! - csilingelte örömtől lelkesen a kislány.
- Most meggyújtom a gyertyákat, nézzék!
A csöndben hallani lehetett a gyufa sercegését. Az öregember feje lassan megmozdult, s egy kép felé fordult a falon. Katonatisztet ábrázolt a kép.
Ez volt az apja - motyogta halkan.
- A rendőrfőnök ránézett a képre, aztán lehajtotta a fejét.
- Magának ellensége volt... - suttogta a beteg lázas szája.
A három kis gyertyacsonk apró, sárga lánggal égett a karácsonyfán.
Félénk, szomorú kis lángok voltak, de égtek mégis.
- Most énekeljünk! - szólalt meg a kislány a karácsonyfa mellett.
A rendőrfőnök fölállt.
- Kezdd el, Angyalka! - mondta szelíden.
Mikor a rendőrjárőr durván berúgta a Garami-lakás ajtaját, döbbenve torpant meg a küszöbön. A hatalmas és félelmetes rendőrfőnök ott állt összetett kezekkel egy olcsó kis karácsonyfa előtt, mellette egy vézna, csillogó szemű leányka, és együtt énekelték a karácsonyi dalt. Az ének elakadt, a leányka szeme nagyra nyílt, ijedtre, az egyenruhák gombjai hidegen csillogtak.
- Tegyétek be az ajtót! - mordult rá a rendőrfőnök az őrjáratra. - nem látjátok, hogy karácsony van?
- Aztán intett. - Énekeljetek!
Ezüstös tiszta csengéssel emelkedett föl Angyalka hangja a fűtetlen, szegényes szobából, föl, föl a magasságos ég felé, s néhány pillanatig egyedül szálldosott, mint egy árva, Istenhez menekülő galamb. De aztán lassan, tompán, mintha mély és sötét pincéből jött volna, követni kezdte énekét a férfiak dörmögő hangja is, s a dal hömpölygött, áradt, nőtt,
emelkedett, míg végül is egyetlen hatalmas zsoltárrá forrva betöltötte a szobát s az egész sötét, hideg világot. S a három kis pislákoló gyertyavég fénye szelíden csillant meg a marcona férfiak megkönnyesedő szemeiben. A beteg vénember ott hátul az ágyban lehunyta a szemeit.
Valami mégis megmaradt - suttogta halkan -, az emberi szív.
Köszönöm, Isten...



 
 
0 komment , kategória:  Ünnep  
kerítsen elő 150-200 milliárdo
  2011-12-23 22:37:16, péntek
 
  A minisztérium rájött, hogyan kerítsen elő 150-200 milliárdot
2011. december 13., 13:57

Első látásra úgy tűnhet, hogy a Házszabály megsértése vagy a fő számok megváltoztatása nélkül nem lehetséges a 2012-es költségvetés időjárás- és viharállóra történő átalakítása - sajtóértesülések szerint azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium megtalálta a megoldást arra, hogyan akasszanak le 150-200 milliárd forintot december 19-ig.

Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a frakcióülése után, majd az Országgyűlésben is kijelentette: csökkenteni kell a jövő évi növekedési előrejelzést, és magasabb euró-forint árfolyammal kell számolni - mindezt azonban a 2012-es költségvetés fő számainak módosítása nélkül. Az InfoRádió úgy tudja, hogy a kormány másfél helyett legfeljebb fél százalékos gazdasági növekedésre számít, a 268 forintos euró helyett pedig 300 forintos árfolyamon kénytelen újratervezni a büdzsét.

Veres János volt szocialista pénzügyminiszter szerint ez már nem oldható meg úgy, hogy a Parlament ne sértse meg a Házszabályt - hiszen az Országgyűlés ma már a végszavazás előtti utolsó módosításokról tárgyal -, Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezető igazgatója pedig azt mondta a Napi Gazdaságnak, hogy a fő számok újratárgyalása nélkül lehetetlen előteremteni a kiigazításhoz szükséges 150-200 milliárd forintot.

Az InfoRádió azonban egy kormányzati háttérbeszélgetésen úgy értesült, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium megtalálta a megoldást, ugyanis valóban nem a fő számok módosításával vagy adóemelésekkel, hanem zárolásokkal teremti elő ezt a pénzt. A rádió úgy tudja, hogy ennek köszönhetően a kormány szerint a költségvetés december 19-i elfogadását semmi sem veszélyezteti, tehát még az sem valószínű, hogy a büdzsé végszavazása a két ünnep közötti időszakra csúszik át.

Az értesülések szerint Orbán Viktornak az a célja, hogy a költségvetés jelenlegi, valamivel több mint 300 milliárd forintos tartalékához ne kelljen hozzányúlni, mert arra szükség lehet a kiszámíthatatlannak ígérkező 2012-es évben.

Fel lehet készülni a bankszámlák zárolására is, hiszen a magánnyugdíj pénztári befizetések további utalása az államkasszába nem lesz elég.

Kiegészítés 2012.12.24.
A maradék nyugdíjpénztári tagok átléphetnek a nyugdíjrendszerbe. Ha a mostani lehetőség megnyitásakor visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe (102 ezer emberről van szó), talán mást nem zárolnak.... De mint tudjuk, valahogy az a zsírosbödön nagyon feneketlen......
 
 
0 komment , kategória:  EZ MÁR FÁÁÁJ!!!!  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
2011.11 2011. December 2012.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 885 db bejegyzés
Összes: 5821 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 402
  • e Hét: 1827
  • e Hónap: 7699
  • e Év: 236564
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.