Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Élt a várostól távol egy.....
  2011-02-28 21:10:11, hétfő
 
  Élt a várostól távol egy szegény ember, akinek pénze kevés volt, de szíve annál nagyobb.

Ennek a szegény embernek volt két gyermeke.
A Teremtő Östen már rég magához szólította a feleségét.

A két gyermek, egy leány és egy fiúgyermek, együtt nőttek fel, egy neveltetésben részesültek. A leány, ahogy felcseperedett elhagyta a szülői házat, távolra költözött,- dolgos életet élt.

A fiú éjt- nap alá téve lopta a napot. Irigy volt és fukar.
Nem számított neki, hogy szegény dolgos édesapja keményen dolgozik meg minden betevő falatért.
Aztán egy nap tényleg szűk napok köszöntöttek rájuk.

Az Öreg ágynak esett, és a tüdőasztma elvitte.

A fiú magára maradt, egyedül volt mint a kisujja. Nem tudta mitévő legyen, honnan is szerezhetne betevő falatot.

Az Öreg tanításként hagyta rá az élet rejtelmeit, amit ő sutba dobott.
Nem tudta mit tegyen a gazdasággal, az állatokkal.
Dolgokat ugyan megfigyelt, de nem tudta alkalmazni, mivel rest volt a munkára...
Nem tudott mást tenni, kénytelen volt a munkához nyúlni.
Egyre többet jutott eszébe szegény édesapja, akit az éltében soha nem méltatott egy dicsérő szóval, de még egy kedves mosollyal sem jutalmazta.
Kénytelen volt megfogni a munka végét, hisz rá volt utalva.
Egyik napról a másikra élt, tengette életét.
Kínjában már odáig jutott, hogy a Jó Istenhez fordult.
Először csak egy imát mormolt el,- dacosan, kényszeredetten...
Aztán valahogy rítussá vált benne, és azt vette észre, hogy mindez természetessé válik.
Felismerte, hogy mindenért csak magát hibáztathatja. Beismerte tévedéseit, amit életében elkövetett.
Szentül meg volt győződve róla, ha nem így tett volna, az édesapja még mindig élhetne.

Önvád, önvádat követett...
Nem volt ezután se éjjele, se nappala,- önmagát marcangolta.
Az egyik nap épp a szénát hordta, amikor mintha megszólalt volna mellette valaki.

- Ne emészd magad!
- Bocsáss meg a botlásaidat, a hibáidat, és kezdj új életet!
- Ne a múltat sirasd, hisz azon már változtatni nem lehet!

A fiú szétnézett,- de senkit sem látott.
A hang pedig így folytatta:
- Ha az ÚR, a Teremtő Östen megbocsátja vétkeidet,- akkor te is bocsáss meg magadnak!
Önmagad lényét ne vesd tagadásba. Amit tettél az volt,- elmúlt.
Változtatni már nem lehet rajta.
Vond le belőle a tanulságot,
vess számot az életeddel és indulj el az utadon!

Ha mindig a múltat siratod, és azon keseregsz, hogy mi volt és mi lett volna, ha ez lett volna... előre nem léphetsz.
Beleragadsz saját keserűségedbe, és az önsajnálatba, ami nem előre visz, hanem a múltba ragaszt.

Isten Angyala áll előtted, de mivel nem látsz, így csak sugallatokat tudok küldeni neked.

- Mindenkinek joga van az élethez.
Mindenki kap esélyt, és ha önmagát felül tudja emelni, akkor előre tud lépni.

- Nagy baja az emberiségnek, hogy a múltban ragad.
Saját keserűségén tipor keresztül, tetteit, elszalasztott éveit siratja.
A múltban él, és nem képes a jelent megélni.
Csak hátra, vagy előre lát. De mi van most a jelen pillanatban?
Ha nem éled meg a jelent, akkor nem tudod a múltat és a jövőt összekötni, nem tud kapcsolódni.
Belőled futnak ki ezek a szálak, és energiaként jelen vannak.
A te tudatosságod és rálátásod, ami eldönti, hogy az adott pillanatot miként éled meg. Hogy mit döntsél, és mit tervezzél.
De ha nincs meg az adott pillanat, akkor a jövő is elszalad.

- Most oldozd fel önmagad ember!
Formáld át magad, élvezd a jelen pillanatot, lásd mi az, amit megérleltél. Vess számot magaddal,- de aztán előre nézzél, és ne nyisd többet fel a múlt kapuját!

A fiú azt hitte,- álmodik....
Egy pillanat alatt ráeszmélt, hogy minden szó, ami benne megszólal IGAZ.
Innentől fogva, egy új csapásvonalat adott az életének,- tartalommal töltötte meg.
Megfogta a munka végét, gazdálkodott.
Évek múlva tehetős emberré vált,- megházasodott, családot alapított.

Az öreg édesapja a Mennyből boldogan, mosolyogva tekintett le a fiára,
- Ez így volt RENDjén - mondta.
Éltében nem úgy taníthatta ahogy ő akarta, így holtával megváltotta a fia életét.

 
 
1 komment , kategória:  Tanulságos  
Játék
  2011-02-27 06:49:40, vasárnap
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Linkek  
Gyerekszáj
  2011-02-26 13:36:28, szombat
 
  Gyerekszáj:


1.Jobban szeretem Anyuci testvérét, mint a sajátomat. Anya testvére a nagynéném, az enyém meg senkim!
2. Anya pocijában van egy baba, csak azt nem tudom, hogyan nyelte le.
3. Az anyukákra nem szokás kiabálni, ők hasznosak.
4. Amikor két ember egymásba szeret és először megpuszilja egymást, rögtön összeesnek és nem is kelnek fel legalább egy órán át, de van, hogy még tovább.
5. A félsziget egy olyan sziget, amit nem fejezetek be teljesen.
6. A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel.
7. Úgy szeretnék még egy fiútestvért, de Anya állandóan tampont használ.
8. Minél öregebb az ember, annál drágábbak lesznek a fogai.
9. A kislányok azért nem tudnak állva pisilni, mert nincs mibe kapaszkodniuk.
10. Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerűen pohárba teszi őket.
11. Egyszer olyan beteg voltam, hogy 40 kiló lázam volt.
12. Nekem már nincsen Nagyim, elültettük a temetőben.
13. Az anyukáknak szintén legelniük kell, hogy tej jöjjön a cicijükből?
14. A svájci teheneket elsősorban csokigyártához használják fel.
15. Szardínia lakosait szardíniának hívják.
16. Hogy jó legyen, a kórházi nővérkének teljesen sterilnek kell lennie.
17. Az orvosok azt mondják, hogy a halálos betegségek a legrosszabbak.
18. Amikor a kistesóm született, akumulátorba kellett tenni.
19. A lepke egy olyan rovar, amely a helikopterek családjából származik.
20. A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható: elejéből-hátuljából hús van, a bőréből cipő, a szőréből kefe, a nevével meg káromkodni lehet!
21. Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni amelyek nem is léteznek.
22. Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva.
23. Az életbiztosítás egy olyan pénz, amit az kap meg aki túléli a halálos balesetet.
24. Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik.
25. Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem Apu fog főzni ránk.
26. Az akvárium egy mini-tenger, ahol a házi halacskák úszkálnak.
27. A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor Apa elköltözik otthonról.
28. Az örökbefogadás sokkal jobb lehetőség, mint a szülés. A szülők saját maguk választhatják ki a gyereket és nem kell mindenáron elfogadniuk azt amit éppen kapnak.
29. A Pápa a Vákumban lakik.
30. Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.
31. A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, hogy ki ne lötyögjön a tejük.
32. A férfiak nálunk csak egy nővel házasodhatnak. Ezt úgy hívják, hogy monotónia.
33. Nem értem miért haragszik annyira Anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt és meg kínai, nem is a miénk!
34. A nővérem már megint kitűnővel fejezte be az osztályt, csupa ötösök. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja ezt velem!
35. A Nagyi elköltözött a túlvilágra. Most már nekem is van valakim külföldön.



 
 
1 komment , kategória:  Viccek  
Az utazás ki van fizetve
  2011-02-26 13:18:35, szombat
 
 


Link
Az utazás ki van fizetve

Kwami nagy, félelemmel teli szemekkel nézett az édesanyjára. Hát az anyukája is el akarja hagyni őt, ahogyan apja már korábban elment tőle?
- Olyan fáradt vagyok - suttogta az édesanyja. Szeretettel nézte kisfiát, és békés mosollyal az ajkán aludt el, hogy soha többé fel ne ébredjen.
Kwami nagyon sírt, és sokáig nem tudott megvigasztalódni amiatt, hogy el kellett búcsúznia az édesanyjától. Most már valóban nem volt senkije, aki gondoskodjék róla. Ez igazán nem volt csekélység. De valamit minden gond, minden fájdalom ellenére sem tudott elfelejteni, és ebbe kapaszkodott csendes örömmel és szilárd várakozással: ,,Egy napon majd te is részt vehetsz ezen az utazáson, amelyet az Úr Jézus már kifizetett érted.“ Ezek voltak édesanyja utolsó szavai. Ez az ígéret volt a fénysugár a búcsúzás fájdalma közepette.

Amikor néhány héttel később egy nagy, utasokkal teli autóbusz megállt a faluban, ahol Kwami lakott, a kisfiú is felszállt. Bár egészen egyedül volt, elégedettnek és jókedvűnek tűnt. Bizakodóan foglalt helyet a buszban, kis ruhacsomagját a térdére tette, figyelmesen körülnézett, és barátságosan rámosolygott útitársaira.
Nemsokára jött a kalauz, és az útiköltséget kérte a kicsitől, ami joga és egyben kötelessége is volt. A kisfiú először értetlenül nézte a nagy embert, majd egészen elképedve így szólt:
- De hiszen az útiköltséget már kifizették értem!
- Ne fecsegj itt ostobaságokat, kisfiú - szidta türelmetlenül a kalauz - itt senki sem fizetett érted.
A kisfiú a fejét rázta.
- Nem, itt senki, de Jézus fizetett értem.
- És ki ez a Jézus, talán a busz tulajdonosa, mi? - kérdezte türelmét vesztve a kalauz.
- Nem, hiszen ezt egyáltalán nem mondtam. Én csak azt mondtam, hogy Ő fizetett értem - felelte rendíthetetlenül Kwami.
A kalauz hiábavaló próbálkozása, hogy hozzájusson a buszjegy árához, felkeltette az utazóközönség figyelmét; néhányan a fejüket rázták, mások alig tudták visszatartani a nevetésüket.
- Hol van az apád? - kérdezte most a kalauz - Itt van?
- Nekem nincs apám, elragadta a halál.
- És hol van az édesanyád?
- Az anyukám is meghalt - felelte szomorúan Kwami - De mielőtt meghalt volna, elmondta nekem, hogy egy napon egészen ingyen elindulhatok egy messzi útra, mert Jézus kifizette értem az útiköltséget, amikor meghalt a kereszten. Amikor megláttam ezt az autóbuszt, gyorsan beszálltam. Azt hittem, hogy mivel az Úr Jézus már kifizette az utazás árát, azt senki sem fogja kérni tőlem.
E szavaknál a buszban csend támadt. Már senki sem mosolygott, és senki sem gúnyolódott. A kisfiú ártatlan szavai sokakban keltettek szégyenérzetet. A kicsi olyan gyermeki bizalommal volt az Úr Jézus iránt, akiről édesanyja beszélt neki, hogy ez meghatotta az utasokat.
Egy idős, nagyon tiszteletre méltó megjelenésű, szép ruhába öltözött afrikai férfi belenyúlt a zsebébe, és kifizette a csekély összeget.
- Kisfiam - fordult aztán Kwami felé, aki barátságos intésére mellette foglalt helyet - nagyon is igazad van abban, hogy az Úr Jézus fizetett érted. De nem csak egy ilyen kis árat fizetett, mint amennyibe egy ilyen utazás kerül ebben az autóbuszban. Tudod, a mi kis utazásainkért itt a földön, bizony nekünk, magunknak kell kifizetni az útiköltséget. De az Úr Jézus valami sokkal, sokkal nagyobbat tett értünk. Olyasvalamit, amit te magad sohasem lennél képes megtenni: Kifizette érted a mennybe vezető utat. Bűneink miatt ez az utazás sokkal többe kerül, mint amit mi magunk valaha is ki tudnánk fizetni. Isten ezt jól tudta. Az Ő irántunk való szeretete azonban igen nagy volt. Ezért szívében elhatározta, hogy tulajdon Fia, Jézus Krisztus a kereszten elszenvedett halála által, életével fizet értünk, hogy ne maradjon zárva előttünk az Ő mennyei birodalmába és az Ő szívéhez vezető út. Ez volt az az ár, amit Ő kifizetett érted. Hiszed-e ezt?
- Ó, igen - felelte Kwami csillogó szemmel - most már mindent értek. Ami ezt az utat illeti, ezt a mait, ebben tévedtem. De ami az útiköltségre vonatkozik, ott mégis igazam volt, ugye?
És a kisfiú elégedetten dőlt hátra az ülésén, és boldogan kiáltotta:
- Útban vagyok a menny felé, és Jézus kifizette az utamat.
Az idős ember elgondolkodva nézett rá.
- Szeretnél velem jönni, és nálam maradni? - kérdezte barátságosan egy kis szünet múlva - Azt hiszem, a feleségem örülni fog, ha hazaviszek magammal egy ilyen kisfiút.
Csak egy pillantást kellett vetnie Kwami ragyogó arcára, és minden további nélkül fölismerte, hogy javaslata kedvező fogadtatásra talált.
- Önöknél maradhatok, amíg elindulok a nagy utazásra? - kérdezte reménykedve a fiú.
Feleletként egy meleg nagy kéz fogta át az ő kis barna gyermek kezét, és Kwami szívét eltöltötte a védettség mélységes érzése, amit édesanyja halála óta nem érzett: apát és otthont talált.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Ritkaság! Olvasd el! Érdemes!
  2011-02-26 10:57:26, szombat
 
  Lukács Ernő egy igazi ,,anticeleb", aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség.

- Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet?

Ernő bácsi:

- Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam.

- Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát?

- Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok. De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig.

Juci néni:

- Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt.

- Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek?

- 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek.

- Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora?

- Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron.

Ernő bácsi:

- Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg.

Juci Néni:

- Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt. Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt.

- Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra?

Ernő bácsi:

- Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek.

Juci néni:

- Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.

- Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni?

Ernő bácsi:

- Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába.

Lukács Ernő és családja. Igazi "anticeleb".


Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul.

- Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb?

Évi:

- Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért.

Ernő bácsi:

- Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád!

- Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek?

- Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb.

- Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él?

- Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi.

Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el. Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen.

- Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni?

- Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom.

- Egészségügyi problémájuk sem volt soha?

- Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan könnyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni?

- Nem bánnám...

- Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van.

Juci néni:

- Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szaporulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan 'bio' volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban.

Ernő bácsi:

- A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott.

- Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni?

- Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek.

- És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is?

- Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hússzal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón.

- A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?

- A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet)

- Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

- Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

- Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?

- Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

Hetek / Piros Júlia
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Mai mottó
  2011-02-25 21:53:08, péntek
 
  "Genetikánk tölti meg a puskát, de az életmódunk húzza meg a ravaszt"

A világ legnagyobb felfedezéseit olyan emberek tették, akik túl hülyék
voltak ahhoz, hogy tudják, hogy az adott dolog lehetetlen.
 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok  
Mai mottó
  2011-02-25 21:38:59, péntek
 
  Mindegy, hogy hogyan telt a mai nap ...Mindig emelt fővel kell hazamenni!




Link
 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok  
A nyaklánc
  2011-02-24 17:08:53, csütörtök
 
  Egy anyuka elment vásárolni 6 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.
,,Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi..."
Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.
,,Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor erre járunk."
A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra.
Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot.
Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában, még lefekvés előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt fürdésnél, és amikor úszni ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt.
A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.
Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától: ,,Kislányom szeretsz engem?"
,,Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!"
,,Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat."
,,Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra," - válaszolta a kislány.
,,Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát!" - és adott egy jó éjt puszit a homlokára.
Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától: ,,Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat."
,,Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet," - kérlelve válaszolta a kislány.
,,Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged." És gyengéden átölelte.
Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pigyeregve ül az ágyán.
,,Kislányom, mi a baj? Mi történt?" - kérdezte szelíd hangon.
Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának: ,,Tessék, apa, neked adom."
Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt.
,,Ez a tied, egyetlenem."
A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még szebbet ajándékozhasson neki

/szerző: számomra ismeretlen/
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Agresszív gyerek énekek!
  2011-02-24 16:27:25, csütörtök
 
  Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.

- Miért, miből látszott?

- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.

- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is?

- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.

- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?

- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.

- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..

- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?

- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink megfagynak.... Basszus!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Húúúú Ez gépkocsi ajtó!
  2011-02-22 12:55:23, kedd
 
  Link  
 
1 komment , kategória:  Videó  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 38 db bejegyzés
e év: 262 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 23
  • e Hét: 154
  • e Hónap: 1004
  • e Év: 32857
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.