Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
Dsida Jenő A csillagig
  2011-02-28 23:59:26, hétfő
 
  Dsida Jenő
A csillagig

A csillagig, mely este kel,
az út oly véghetetlen,
hogy ezredévek múlnak el,
míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudt
a kéklő távlatokban,
de rezgő fénye, a hazug,
egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,
lassan suhan az égre;
amíg nem látta senki: volt,
ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket
és éjbe hullt a vágyunk,
a holt szerelmek fényüket
még küldözik utánunk.





Link
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei.  
Harmat a csillagon
  2011-02-28 23:57:36, hétfő
 
 
Kányádi Sándor
Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.
1963



Link
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei.  
A léleknek is van bája.....
  2011-02-28 23:43:48, hétfő
 
  Gracián

"A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad, ami volt: erény"



Link
Gracián
Arról, aki nem remél, és
nem vágyakozik...

Legyen kívánnivalód. E nélkül boldog-
ságodban is szerencsétlen leszel. A test
lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent
megkapnál, kiábrándulnál a már meg-
szerzettből, és még többre áhítanál. Mert
kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszerezni való, ami élteti a vágyat
és a reményt. A boldogság csömöre ha-
lálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.
Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a
boldogság ígérete is. Aki már nem remél,
aki már nem kíván, annak félnivalója is
akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a
félelem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Nap és a Hold találkozása
  2011-02-28 23:20:09, hétfő
 
  A Nap és a Hold találkozása

Egy réges- régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele. Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot: hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek, hol pedig szelídnek, csöndesnek.
Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgösnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, aki mindig mosolyogva fogadja őket, sem a folyókról és tengerekről, melyeknek ők fodrozzák vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be égi útjának hátralévő részét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban az ég másik oldalán útjára induljon a Nap.
Az a Nap, aki sohasem gondolt a Holdra, csupán sietett eloszlatni az utána maradt hideget, sietett fölmelegíteni a levegőt. Szikrázott, forgott az égen, tréfált a felhőkkel, játszadozott a széllel, azok pedig elmesélték neki, hol jártak, mit láttak. Üzenetet hoztak az erdőktől, a földektől, s a Nap addig nyújtózkodott, míg fel nem melegítette a legrejtettebb zugokat is, meg nem talált minden élőlényt. Sosem volt szomorú, sosem volt fáradt, és sosem gondolt arra, hogy mi lesz vele, ha egyszer majd megöregszik. A Holdat ő sem látta soha, eszébe sem jutott neki, hogy mi történik a világban éjszaka, ki világít az égen, ha ő nincsen ott.
Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltogatták egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott.
Ezen az éjszakán a Hold megállt az égen s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap a megszokott időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni.
A Hold szilárdan állt a helyén, az ég leg magasán, és akkor sem mozdult, amikor már
elviselhetetlen hőség vette őt körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Ez volt a legszebb szerelem, ami eddig a világon létezett, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Buddha Tanítása a boldogságról
  2011-02-28 21:12:53, hétfő
 
  Buddha
Tanítása a boldogságról

- Így érvel az ostoba: ez a föld az
enyém, ezek itt az én gyermekeim. Íme
minden együtt van, hogy teljes legyen a
boldogságom- mondta Buddha a tanít-
ványainak.
Hallgatói megkérdezték:
- Miért ostoba az efféle gondolko
dás?
- Mert aki ezt mondja, az azt sem
érti, hogy még ő maga sem a saját tu-
lajdona. Valójában semmit sem birtok-
lunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen
a dolgokat továbbadni, azt a dolgok
birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy
tartsd a kezedben, mintha vizet mar-
kolnál. Ha a tenyeredbe zárod, össze-
nyomod; ha magadhoz láncolod, a lé-
nyegétől fosztod meg. Tartsd szabadon,
es örökre a tied marad. Ez az igazi bol-
dogság!



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Epikurosz azt tanítja:
  2011-02-28 21:10:57, hétfő
 
  Seneca
Az erény boldogsága

Epikurosz azt tanítja: az erényes ember
boldog, mert a boldogságát az erényből
fakadó gyönyörteljes érzés teremti. Meg
azt is állítja: nincs boldogság gyönyör
nélkül. Utána pedig: az erény boldogít,
de nem tesz teljesen boldoggá.
Hogyan lehetséges ez? Én még nem
jöttem rá. Hisz a boldog életnek min-
dene megvan, ami a boldogsághoz kell;
vagyis a boldog élet egyszerre boldog és
a legboldogabb....
Ha megnevezel valakit, aki másoknál
boldogabb, akkor meg tudsz nevezni a
boldogabbnál még boldogabbat. De a
legfőbb jónál jobbat nem ismerek, fölötte
nincs már több lépcsőfok.
A boldog ember- az erény embere,
és higgy Epikurosznak: aki erényes, az
valóban boldog. Az erény nem fokozható,
nincs jó erény és jobb erény. Egyetlen
erény van: az erény. Erényed feljogosít:
élj boldogul!...



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tatiosz: Csillagszikrák
  2011-02-28 21:09:13, hétfő
 
  Tatiosz: Csillagszikrák ragyogása

Hallottál a csillagszikrákról?
Róluk szeretnék mesélni neked.
Egyszer a kis csillagszikrától
megkérdezték: - Akarsz csillag lenni?
Miután ránézett a hatalmas világra, ahol
fénylő csillagok ragyogtak, ezt válaszolta:
- Én is szeretnék ilyen csillag lenni.
Csakhogy nem tudta, mit kell tennie, ezért
segítettek neki:
- Menj, és vidd magaddal, amit itt tanultál,
a többiek ugyan így csinálják.
- Milyen a csillagok útja?- kíváncsiskodott
tovább, hiszen még nem tudott róla semmit.
- Amikor a csillagok útján jársz, minden rólad
szól, és veled történik. A többiekkel ugyanúgy
van, ezért ne felejtsd el, amit itt tanultál.
Ez az egyetlen, amit tanácsolhatunk.
- Egyedül leszek?- kérdezte a kis csillagszikra.
- Sosem leszel egyedül, kapsz magad mellé szülőket
és testvéreket. Lesznek olyan csillagtársaid is,
akik máshol élnek, de attól ők még a testvéreid,
csak másképpen.
- Mi lesz, ha mégis elhagynak?
- Akkor sem maradsz egyedül, az ajándékot a földre
is magaddal viszed.
Miféle ajándékról beszéltek?- kérdezte a csillagszikra.
- Kis tudást kaptál ajándékba: a többit neked kell
megszerezned.
- Egyedül menni fog nekem?
- Még egy ajándékot kaptál: a segítségünket, ezért
akkor sem leszel egyedül, ha a földkerekség, legmagá-
nyosabb teremtményének érzed majd magad. Próbálj meg
emlékezni erre.

Anakész úgy döntött, csillag akar lenni.
Fénylő, kicsi szikraként érkezett, rögtön
tanulni kezdett a csillagok földi iskolájában.
- Mit kell tennem, Tatiosz, hogy az úton
szépen járjak?
- Hallgass a szívedre- válaszoltam.
- Kihez szegődjem, ha szívem mégsem
tudná a választ?
- Szíved mindig mindenre tud válaszolni,
te vagy az, aki nem hallod meg üzenetét.
- Mit tegyek, hogy úgy szeressenek
és kövessenek, mint téged?
- Nem kell semmit tenned. Egyszerűen
Legyél önmagad. A szeretet nem cél, ahová
valamikor megérkezel. Azt meg végképp
ne kívánd, hogy követőid legyenek, mert
aki vonzani akar az taszítani fog.
- Amikor válaszolni tudsz a magad által
feltett kérdésekre, nem lesz szükséged
többé sem kérdésekre, sem válaszokra.
Anakész ettől fogva hallgatott. Kértem,
jobban bízzon magában:
- Tekints úgy az életre, mintha utaznál.
Valahonnan elindulnál, s majd valahová
megérkezel, akkor könnyebb lesz.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Anyukámért
  2011-02-28 21:07:02, hétfő
 
  Minden bajban velem voltál
óvtál,féltőn vigyáztál rám
segítettél ahogy tudtál
erődön felül csak adtál.

Imádkozok én most érted
Isten kegyelmét kérem,
bűneidet megbocsátva
fogadjon be hajlékába.

2011 febr. 27.
Margaréta




Link
 
 
0 komment , kategória:  Margaréta/saját verseim/  
Édesanyámnak.
  2011-02-28 21:02:44, hétfő
 
  Édesanyámnak.

Édesanyám Rád gondolok
szívem nagyon összeszorul,
láthatatlan kötelék
mit a halál tépett szét.

Én most is a Tied vagyok
amíg szívem dobogni fog.
Mindig adtál és nem kértél
szeretettel így neveltél.

Friss ez a seb szinte vérzik
van akik ezt nem is értik,
Édesanyját ölelheti
szeretetét érezheti.

De aki már egyedül van
Édesanyja régen meghalt
azt tudja ezt megérteni
nem lehet ezt elfeledni!

2011 febr. 27
Margaréta




Link

 
 
0 komment , kategória:  Margaréta/saját verseim/  
Barátaimnak!
  2011-02-28 20:56:15, hétfő
 
  Barátaimnak.

Barátaim vigasztalnak
részvétükkel rám gondolnak
nekem ez most jól is esik
köszönöm ezt mind nekik.

Ha nem volnának Barátok
nem is tudom mit csinálok,
kővé fagyna tán a szívem
Ők melengetik a lelkem.

Számíthatok Rájuk tudom
levelet írnak a skypon
nem hagyják hogy szomorkodjak
bánatomban osztozkodnak.

Köszönöm,hogy vagytok nekem
lehet,hogy meg se érdemlem,
igyekszem majd meghálálni
és még jobb baráttá válni.

2011 febr. 27
Margaréta






Link
Barátság.
:
Olyan egyedül érzem magam
valami belül megszakadt,
Barátaimra gondolok
ki bánatomban velem vagytok.
Csoda ez a barátság
az éteren és netten át
mert erre már nem számított
közülünk tán senki már.
Modern világ,modern élet
ez is hozhat még sok szépet
ha barátok vesznek körül
annak te csak szívből örülj.
Most barátokat találni
--hidd el, nem is olyan könnyű
és ettől jobbat kívánni
nem lehet,hisz ez gyönyörű.
Kezet fogunk képzeletben
együtt vagyunk szeretetben
jó,hogy én rátok találtam
része lehetek a csodának!
2011 Febr. 23
Margaréta..


 
 
0 komment , kategória:  Margaréta/saját verseim/  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 71 db bejegyzés
e év: 1430 db bejegyzés
Összes: 12654 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 858
  • e Hét: 19236
  • e Hónap: 62569
  • e Év: 828929
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.