Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 404 
Kellemes pihenést,jó éjszakát!
  2011-02-28 17:40:20, hétfő
 
 













 
 
1 komment , kategória:  Kép 2.  
Amaryllis
  2011-02-28 17:33:26, hétfő
 
 













8
/Gazlap Fórum/
 
 
1 komment , kategória:  Virágok  
Retró
  2011-02-28 17:27:15, hétfő
 
 










 
 
0 komment , kategória:  Kép  
Csillagászat
  2011-02-28 17:24:27, hétfő
 
 







 
 
4 komment , kategória:  Tudomány  
Madarak
  2011-02-28 17:20:52, hétfő
 
 













 
 
4 komment , kategória:  Állatok, tengerben élnek  
H. SIENKIEWICZ : Quo Vadis
  2011-02-28 17:16:36, hétfő
 
  HENRYK SIENKIEWICZ : QUO VADIS
regény

Fordította: MÉSZÁROS ISTVÁN

NEGYEDIK FEJEZET

S Petronius meg is tartotta ígéretét.

A Chrysothemisnél történt látogatás utáni napon az egész nappalt átaludta ugyan, de este elvitette magát a Palatinusra, ahol bizalmas beszélgetése volt Neróval, s ennek tulajdonítható, hogy harmadnap Plautius háza előtt megjelent egy centurio tíz-egynéhány praetorianus katonával.[67]

Bizonytalan és rettenetes idők jártak. Az ilyenfajta küldöttek rendszerint egyúttal a halál hírnökei is voltak. Így hát mikor a centurio a kalapáccsal megkoppantotta Aulus házának ajtaját, s az atrium felügyelője jelentette, hogy az előcsarnokban katonák vannak, az egész házban nagy rémület támadt. A család azonnal körülvette az öreg hadvezért, mert abban senki sem kételkedett, hogy mindenekelőtt őt fenyegeti veszedelem, Pomponia átölelte férje nyakát, s teljes erejéből hozzásimult, elkékülő ajkai pedig gyorsan mozogva, halkan mormoltak valamit. Lygia halálsápadt arccal csókolgatta Plautius kezét, a kis Aulus pedig tógájába kapaszkodott - a folyosókról, a szolgálóleányok emeleti szobáiból, a cselédházból és a fürdőből, a bolthajtásos lakásokból, az egész házból tömegesen tódultak oda a rabszolgák és rabszolganők. "Heu, heu, me miserium!"[68] - kiáltások hangzottak, a nők hangos sírásra fakadtak, némelyek máris arcukat karmolták, s fejükre kendőt borítottak.

Csak a vén hadvezér maradt nyugodt, hiszen évek hosszú során át megszokta, hogy szembenézzen a halállal, csak kurta sasarca keményedett meg, mintha kőbe vésték volna. Kis idő múlva a kiabálást elcsendesítette, s a cselédséget széjjeloszlatta, majd így szólt:

- Eressz, Pomponia. Ha ez életem végét jelenti, lesz időnk elbúcsúzni.

S gyengéden félretolta, az asszony pedig megszólalt:

- Adná Isten, Aulusom, hogy sorsunk közös legyen!

Aztán térdre rogyott, s olyan erős hittel kezdett imádkozni, amilyent csakis egy drága lény féltése adhat.

Aulus átment az atriumba, ahol a centurio várta. Az öreg Gaius Hasta volt, Aulus hajdani alantasa s a brit háborúkban bajtársa.

- Üdv neked, vezér - köszöntötte. - Parancsot és üdvözletet hozok Caesartól, s íme a táblácskák meg a pecsét, annak jeléül, hogy az ő nevében járok.

- Hálás vagyok Caesarnak üdvözléséért, parancsát pedig teljesíteni fogom - felelte Aulus. - Köszöntelek, Hasta, s mondd meg, mily utasítással jössz.

- Aulus Plautius - kezdte Hasta -, Caesar megtudta, hogy házadban lakik a lygiusok királyának leánya, kit ama király még az isteni Claudius életében adott át a rómaiaknak, annak biztosítékául, hogy a lygiusok soha meg nem sértik a birodalom határait. Az isteni Nero hálás neked, ó, vezér, hogy ennyi éven át vendégszerető hajlékot adtál a leánynak házadban, de nem kíván tovább terhelni, ugyanakkor azonban arra is figyelemmel lévén, hogy a leány mint túsz Caesar meg a senatus oltalma alá tartozik, megparancsolja, hogy add ki őt kezembe.

Aulus sokkal inkább katona és edzett férfiú volt, semhogy egy paranccsal szemben fájdalmának adott volna kifejezést, vagy haszontalan panaszkodásra vesztegette volna a szót. Homlokán azonban mégis megjelent egy redő, a hirtelen harag és fájdalom kifejezője. E redő láttára hajdanában reszkettek a britanniai légiók, s Hasta arcára még most is kiült a rémület. Most azonban Aulus Plautius e paranccsal szemben tehetetlennek érezte magát. Kis ideig nézte a táblákat meg a pecsétet, majd tekintetét az öreg centurióra emelve, már nyugodtabban mondta:

- Várj az atriumban, Hasta, míg a túszt megkapod.

S e szavak után átment a ház másik végébe az oecus nevű terembe, ahol Pomponia Graecina, Lygia és a kis Aulus már türelmetlenül és aggódva várták.

- Senkit sem fenyeget sem halál, sem a távoli szigetekre való száműzetés - közölte -, a Caesar küldötte mégis nagy szerencsétlenség hírnöke. Rólad van szó, Lygia.

- Lygiáról? - kiáltotta Pomponia csodálkozva.

- Úgy van - felelte Aulus.

S a leányhoz fordulva, így folytatta:

- Lygia, mint édesgyermekünket neveltünk házunknál, s Pomponia is, én is úgy megszerettünk, mintha saját leányunk lettél volna. De te tudod, hogy nem vagy a mi leányunk. Te túsz vagy, akit nemzeted adott át Rómának, s Caesar oltalma alá tartozol. Íme, Caesar most elvisz tőlünk.

A hadvezér nyugodtan, de szokatlan, furcsa hangon beszélt. Lygia szemhunyorgatva hallgatta, s mintha nem értette volna, miről van szó. Pomponia arca elsápadt, s a folyosóról az oecusba nyíló ajtóban rémült arccal megint megjelentek a rabszolganők.

- Caesar akaratát teljesíteni kell - jelentette ki Aulus.

- Aulus! - kiáltotta Pomponia a leányt átölelve, mintha védelmezni akarná. - Jobb volna neki meghalnia.

Lygia pedig, Pomponia keblére simulva, ismételgette: "Anyám! Anyám!", mert a zokogástól más szó nem jött ki a torkán.

Aulus arcán megint harag és fájdalom tükröződött.

- Ha egyedül állnék a világon - mondta komoran -, élve ki nem adnám őt kezemből, s rokonaim már ma vihetnének értünk áldozatot Iuppiter Liberatornak... De ahhoz nincs jogom, hogy elveszítselek téged és gyermekünket, aki még boldogabb időket érhet... Még ma elmegyek Caesarhoz könyörögni, hogy változtassa meg parancsát. Meghallgat-e, nem tudom. Addig is járj egészséggel, Lygia, s el ne felejtsd, hogy Pomponia is, én is áldottuk a napot, melyen házi tűzhelyünkhöz kerültél.

Azzal kezét a leány fejére tette, de akárhogy is igyekezett nyugalmat erőltetni magára, mikor Lygia feléje fordította könnyben úszó szemét, aztán megragadta kezét, és ajkához szorította, az öreg hadvezér hangjában megrezdült a mélységes atyai fájdalom.

- Ég veled, szívünk öröme és szemünk fényessége! - mondta.

Azzal gyorsan kiment az atriumba, hogy a római férfiúhoz és hadvezérhez méltatlan megindultság erőt ne vehessen rajta.

Közben Pomponia átvezette Lygiát a cubiculumba, s olyan szavakkal próbálta őt megnyugtatni, vigasztalni és lelkét megerősíteni, amelyek igen különösen hangzottak ebben a házban, ahol a szomszédos helyiségben még ott volt a lararium,[69] melyen az ősök hitéhez hűséges Aulus Plautius buzgón áldozott a házi isteneknek. Íme, itt a megpróbáltatás ideje. Hajdanában Virginius átdöfte tulajdon leánya szívét, hogy megszabadítsa őt Appius kezéből; még régebben Lucretia önként, életével váltotta meg gyalázatát. Caesar háza a gyalázat, a gonoszság és a bűn barlangja. "De mi, Lygia, tudjuk, miért nincs jogunk kezünket magunk ellen emelni!"... Úgy van! Az a törvény, amely alatt mindketten élnek, egészen más, nagyobb és szentebb, s mégis megengedi, hogy védekezzenek a gyalázat meg a gonoszság ellen még akkor is, ha e védekezésért életükkel vagy kínszenvedéssel kellene fizetniük. Aki a romlottság hajlékából is tisztán kerül ki, annál nagyobb az érdeme. A föld is ilyen hajlék, de szerencsére az élet csak egy szempillantás, s feltámadni csak a sírból lehet, amelyen túl már nem Nero uralkodik, hanem az irgalom - s a fájdalom helyett öröm, a könnyek helyett vidámság van.

Aztán magáról kezdett beszélni. Igen! Ő nyugodt, de azért az ő szívében is vannak fájó sebek. Íme, Aulusnak szemén még ott a hályog, még mindig nem áradt reá a világosság forrása. A fiát sem szabad az Igazságban nevelnie. Ha tehát arra gondol, hogy ez így lehet élete végéig, s elérkezik a pillanat, mikor el kell válnia tőlük, az a válás pedig százszorta nagyobb és félelmetesebb, mint az, amely miatt most bánkódnak - fel sem tudja fogni, hogyan lehetne még az égben is boldog nélkülük. S hány éjszakát végigsírt, hányat végigimádkozott már, irgalmat és kegyelmet koldulva. De ő fájdalmát Istennek ajánlja, és vár... és bízik. S most, mikor újabb csapás éri, mikor e szörnyeteg parancsa elszakítja tőle ezt a drága lényt, akit Aulus szemük fényének nevezett, még mindig bízik, mert hiszi, hogy van hatalom, mely Nerónál erősebb, és van irgalom, mely az ő gonoszságánál hatalmasabb.

S még forróbban szorította kebléhez a leány fejecskéjét, az pedig lesiklott lábához, s szemét Pomponia peplumának[70] redőibe rejtve, hosszú ideig így maradt szótlanul. Mikor végül felemelkedett, arcán már némi nyugalom látszott.

- Sajnállak, anyám, sajnálom atyámat és öcsémet is, de tudom, hogy az ellenállás mit sem használna, sőt mindnyájatokat elvesztene. De azt megígérem, hogy szavaidat sosem felejtem el Caesar házában.

Még egyszer Pomponia nyaka köré fonta karját, s aztán, mikor mind a ketten átmentek az oecusba, mindjárt búcsúzni kezdett a kis Plautiustól; az öreg görögtől, aki tanítójuk volt, majd komornájától, aki valamikor dajkálta, s végül minden rabszolgától.

Az egyik rabszolga, egy tagbaszakadt lygius, akit odahaza Ursusnak neveztek, s aki annak idején Lygia anyjával és vele, valamint a többi cselédséggel került a rómaiak táborába, most Lygia lába elé vetette magát, majd Pomponia térdéhez hajolva könyörgött:

- Ó, domina! Engedjétek meg, hadd menjek el úrnőmmel, hogy szolgáljak neki, s őrizője legyek Caesar házánál.

- Nem a mi rabszolgánk vagy, hanem Lygiáé - felelte Pomponia Graecina -, de beengednek-e Caesar ajtajáig? S mi módon tudsz majd őrködni fölötte?

- Nem tudom, domina, csak annyit tudok, hogy a vas úgy morzsolódik kezemben, akár a fa...

Aulus éppen akkor ért oda, s mikor megtudta, miről van szó, nemhogy ellenezte Ursus kívánságát, hanem kijelentette, hogy nincs is joguk őt visszatartani. Lygiát mint túszt küldik el, mert Caesar követeli - kötelesek tehát vele együtt elküldeni egész kíséretét is, mely szintén Caesar oltalma alá kerül. S odasúgta Pomponiának, hogy kíséret címén annyi rabszolganőt küldhet Lygiával, amennyit jónak lát, mert a centurio nem tagadhatja meg azok átvételét.

Lygia számára volt ebben valami vigasztaló, s Pomponia szintén örült, hogy a maga választotta cselédséggel láthatja el Lygiát. S Ursuson kívül valóban elküldte vele öreg komornáját, a fésüléshez jól értő két cyprusi leányt és két germán fürdető nőt. Választása csupa olyan emberre esett, akik már az új tanok követői voltak, mivel pedig már Ursus is néhány év óta ezt követte, Pomponia számíthatott e cselédség hűségére, s ugyanakkor annak is örült, hogy az igazság magvai immár elhintetnek Caesar házában.

Néhány szót is írt, amelyekkel Lygiát Aktéra, Nero felszabadított rabszolganője oltalmára bízta. Pomponia nem találkozott ugyan vele soha az új tanok híveinek összejövetelein, de azoktól hallotta, hogy Akté sosem tagadja meg tőlük szolgálatait, s hogy buzgó olvasója a tarsusi Pál leveleinek. Egyébként azt is tudta, hogy Nero fiatal szabadosnője örökös szomorúságban él, s hogy egészen más lény, mint Nero háza népének többi tagja, s hogy általában ő a palota jó szelleme.

Hasta vállalta, hogy személyesen adja át a levelet Akténak. Természetesnek tartotta azt is, hogy egy király leánya nem lehet kíséret nélkül, nem okozott tehát nehézséget azok átvételénél, sőt azon csodálkozott, hogy ilyen kevesen vannak. Csak az indulást sürgette, nehogy azzal gyanúsítsák, hogy a parancsot nem teljesítette elég buzgón. Elérkezett a válás órája. Pomponia és Lygia szeme ismét megtelt könnyel; Aulus még egyszer a leány fejére tette kezét, s kis idő múlva a katonák elvitték Lygiát Caesar házába, miközben a kis Aulus, testvére védelmében, kiáltozva kísérte őket, s apró öklével fenyegette a centuriót...

De az öreg hadvezér elkészíttette gyaloghintaját, közben pedig Pomponiával az oecusszal szomszédos pinakothekába[71] bezárkózva így szólt feleségéhez:

- Hallgass meg, Pomponia. Elmegyek Caesarhoz, bár tudom, hogy hiába, s noha azt is tudom, hogy már Seneca szava sem számít semmit nála, mégis elmegyek Senecához is. Ma többet jelent Sophronius, Tigellinus, Petronius vagy Vatinius... Ami Caesart illeti, lehet, hogy ő sosem hallott a lygius nemzetről, s ha Lygiát mint túszt mégis kikövetelte, ez csak azért van, mert valaki rábeszélte, s hogy ki, azt nem nehéz kitalálni.

Az asszony hirtelen ráemelte tekintetét:

- Petronius?

- Úgy van.

Pillanatnyi csend állt be, aztán a hadvezér így folytatta:

- Íme, mire vezet, ha az ember beenged a házába egy ilyen tisztességtelen és lelkiismeretlen embert. Átkozott legyen a pillanat, mikor Vinicius átlépte házunk küszöbét! Ő hozta ide Petroniust. Jaj Lygiának, mert nem a túsz, hanem az ágyas kell nekik.

S beszéde a haragtól, a tehetetlen dühtől és a nevelt leánya miatti fájdalomtól most még sípolóbb volt, mint máskor. Egy ideig még tusakodott önmagával, s csak összeszorított ökle mutatta, hogy ez a harc milyen nehéz.

- Eddig tiszteltem az isteneket - mondta -, de e pillanatban már úgy vélem, nincsenek istenek a világ felett, csak egy van, egy gonosz, örült szörnyeteg, s a neve Nero.

- Aulus! - kiáltotta Pomponia. - Nero csak egy marék hitvány por az Istenhez képest.

A férfi hosszú léptekkel rótta a pinakotheka mozaikpadlóját. Életében voltak nagy cselekedetek, de hiányoztak a nagy szerencsétlenségek, tehát nem volt hozzájuk szokva. Az öreg katona jobban ragaszkodott Lygiához, mintsem hitte volna, s most nem tudott beletörődni a gondolatba, hogy elvesztette. Ezenfelül megalázottnak érezte magát. Ránehezedett egy kéz, amelyet megvetett, de ugyanakkor érezte, hogy az ő ereje semmi amazéhoz képest.

De mikor végre elnyomta haragját, amely gondolatait megzavarta, így szólt:

- Feltételezem, hogy Petronius nem Caesar számára vette el őt tőlünk, mert nem akarhatja magára vonni Poppaea haragját. Így hát vagy önmaga, vagy Vinicius számára... Ezt még ma megtudom.

S kis idő múlva a gyaloghintó már vitte is a Palatinus felé, Pomponia pedig, magára maradván, a kis Aulushoz sietett, aki egyre sírt testvére után, s egyre Caesart fenyegette.


 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Vitamin ABC
  2011-02-28 17:14:06, hétfő
 
  Vitamin ABC
/Vitamin Sziget/

E vitamin

Az E vitamin fiatal tagja a vitaminok családjának, hiszen története csak a XX. század elejére nyúlik vissza. Kémiai szerkezetének leírása 1943-ban Fernholz nevéhez fűződik.

Más zsírban oldódó vitaminokkal ellentétben a szervezetben csak rövid ideig raktározódik, ezért rendszeres pótlása szükséges.

E vitamin megjelenési formái:
D-alfa-tokoferol: ez az E vitamin természetes és igen jól felszívódó formája.

D-alfa-tokoferil-acetát: az E vitamint egy ecethez hasonló molekulával kombinálták, hogy ez által nagyobb stabilitást nyerjen, ez a legjobb formája a szívbetegségek megelőzésére, a legtöbb orvosi kísérlet során is ezt használták.

D-alfa-tokoferil-szukcinát: ezt a szintén stabil E vitamin fajtát alkalmazták a legtöbb rákellenes kutatásban.

E vitamin élettani hatásai:
Az E vitamin antioxidáns vegyület, amely segít semlegesíteni a szervezetben felgyülemlett, káros hatású szabad gyököket.

E vitaminra testünk minden sejtjének szüksége lehet, ezért van az, hogy jótékony hatását szívünktől kezdve az agyunkig minden szervünk érzi.

Segíti az optimális agyi állapot fennmaradását, és csökkenti a szívbetegség és a trombózis következtében fellépő szélütés kockázatát.

Csökkentheti a különféle (tüdő, végbél, mell, gége) rákfajták kockázatát.

Lelassítja az öregedés folyamatát, a ráncok megjelenését is késleltetheti.

Enyhíthet a premenstruációs tüneteket.

A gének működésében is fontos szerepet játszik, márpedig a gének hordozzák a legalapvetőbb biológiai információkat.

különösen fontos szerepet játszik a sejtfalak jó állapotban tartásában.

a bőr, az idegek, az izmok, a vörösvérsejtek, a vérkeringés és a szívműködés egészségének megőrzésében.

erősítik az immunrendszert, amely a fertőzésektől védi a szervezetünket.

E vitamin természetes forrásai:
búzacsíraolaj
napraforgómag
mogyoró
mandula
édes burgonya
müzli
Tévhit, hogy az olyan növényi olajok, mint például a szója- vagy mogyoróolaj az E vitamin jó étrendi forrásai. Ezekben az olajokban ugyanis leginkább az E vitamin gamma-tokoferol, nem pedig az alfa-tokoferol formája található. (A tokoferol az E vitamin kémiai neve, az alfa-tag pedig az E-vitaminnak azt a molekuláját jelzi, amely az emberi szervezetben a legaktívabb.)

Bár a gamma-tokoferolnak is vannak antioxidáns tulajdonságai, a szervezetünknek elsősorban alfa-tokoferolra van szüksége. Az is elképzelhető, hogy a túl sok növényi olaj fogyasztása megakadályozza az alfa-tokoferol felhasználását szervezetünkben.

Felszívódását segítő tényezők:
C vitamin és szelén egyidejű fogyasztása

Felszívódását gátló tényezők:
magas koleszterinszint kezelésére felírt kolesztiramin tartós szedése
a margarinfélékben és félkész termékekben előforduló transzzsírsavak
légszennyeződés
fogamzásgátló tabletták
túladagolt réz, mangán
szervetlen vas (vas II-szulfát) fogyasztása esetén tönkremegy az E vitamin, ezért szerves formátum (vas II glukonát, citrát) javasolt

E vitamin optimális mennyisége:
A különböző tanulmányokra támaszkodva az optimális mennyiségnek a napi 400 NE látszik, bár sok embernek még ennél is többre van szüksége.

Megelőzésre és terápiás célokra felnőtteknek: 100-1000 mg/nap

Rövidebb és hosszabb távon: különösebb mellékhatás nélkül maximum napi 800 mg E vitamin fogyasztható, a leghatékonyabb formája a d- tokeferol, viszont a dl tokeferol kerülendő mert szintetikus forma.

Ajánlott a fogyasztása azoknak, akiknek a családjában rendszeresen előfordult szívinfarktus, akik erős légszennyeződésnek vannak kitéve, illetve akik szeretnék lassítani testük öregedését ill. a sportolóknak.

Hiánytünetek:
kimerültség
sérülékeny bőr
lassú sebgyógyulás
visszértágulat
izomtónus-vesztés
terméketlenség
Figyelmeztetés!
E vitaminnak nincsenek túladagolási tünetei, klinikai kísérletek során, semmilyen mellékhatást nem tapasztaltak.

Van azonban néhány olyan rizikófaktor, amiről tudnunk kell. Bár az E vitamin lecsökkenti a szívbetegség és a trombózis következtében fellépő szélütés kockázatát, enyhén megnöveli a szivárgó vérerek okozta szélütés kockázatát.

Ez a kockázat nem jelentős, hiszen a szélütések óriási többségét vérrögök képződése okozza, melyeket az E vitamin segít megelőzni. Ám ha ön jelenleg antikoaguláns gyógyszert szed, beszélje meg orvosával, ha emellett E vitamint is kíván szedni.

A cukorbetegeknek is csökkenteniük kell inzulinadagjukat, ha E vitamint szednek.

A reumatikus szívbetegségen emberek pedig, akiknél a szív egyik fele már megrongálódott, először csak 50-100 NE E vitamint kezdjenek szedni, orvosi felügyelet mellett.




Természetes összetételű E-vitamin
A Highland PR403 E vitaminban (400 IU) található természetes d alpha tokeferol számos kutató szerint hatékonyabb és jobban felszívódik, mint a szintetikus - dl-alpha tokoferol - változat.

A készítmény további előnye, hogy hozzáadott cukrot, mesterséges színezéket és tartósítószert nem tartalmaz, valamint GMP minősítéssel rendelkezik (ténylegesen bevizsgált, garantált összetételű).



 
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
Ásványi anyagok
  2011-02-28 17:07:33, hétfő
 
  Ásványi anyagok
/Vitamin Sziget/




Vanádium

Leírás
A vanádium nem életfontosságú nyomelem.

Segíthet a vércukorszint szabályozásában, és az inzulin termelésben. Egyes kutatások szerint csökkenti a májban termelődő koleszterin mennyiségét. Részt vesz a méregtelenítési folyamatokban. Szerepe van a fogak és a csontok megfelelő fejlődésében. Legújabb kutatások szerint pedig a daganatos betegségekben is segíthet.

Természetes forrásai:
olajos magvak
gombák
gabonafélék
petrezselyem
rákok és más tengeri élőlények.

Felszívódást gátló tényezők
Felszívódása rossz, aránya kb. 0,1-1% a gyomor-bélrendszerből. Kevesebb mint 5%-a szívódik fel, a felvett mennyiség nagy része a vizelettel, kisebb része az epével ürül ki.

Optimális mennyiség
A napi vanádium szükséglet 0,03 mg körül van.

Hiánytünetek
Nem ismeretes.

Fontos!
Nem ajánlott a vanádium szedése várandós és szoptató anyukáknak, gyermekeknek, máj- és vesebántalmakkal küzdőknek.


 
 
0 komment , kategória:  Egészség,életmód  
A természet világa
  2011-02-28 17:02:30, hétfő
 
  A természet világa

ÉJ KIRÁLYNŐJE



Ez a kaktusz egyfajta kúszónövény, melynek törzse fák törzsére vagy bármilyen más támasztékra kapaszkodva törekszik a nap felé. Általában csak 3 cm széles, de több méter hosszú. A tű alakú tövisei 0,5-1,2 cm hosszúak, és nem különösen látványosak. Mialatt a virágzásra várunk, megfigyelhetjük, hogy a finom fehér szőrökkel fedett bimbó az areolából miként fejlődik ki.






A virágok éjszaka nyílnak, ez az oka közismert nevének is: ,,éj királynője". Ennek a fajnak a pontos származási helye nem ismert. Mostanra számos trópusi és szubtrópusi országban vált természetessé, ahol kertekben és parkokban nevelik szép virágáért. Kaktusztermelők szárdugványról szaporítják. A termesztésben viszont ritkán éri el a kifejlett méretet. Ennek oka legtöbbször az, hogy kisebb edényekben nevelik, pedig nagy helyigényű ez a kapaszkodó kaktusz.








ELEFÁNT






 
 
0 komment , kategória:  Természetről minden  
Kunhalmi dollár – 130.
  2011-02-28 16:57:56, hétfő
 
  Kunhalmi dollár - 130 - nyolcvan millió esély...
nawesh - 2010.07.17

És megtörtént a csoda. Mely milliószor, milliárdszor megtörtént már. Mely nap, mint nap, minden másodpercben, valahol a Földön megtörténik: megszületik egy gyermek.

Mária fiatal kora és a háromasikrek miatt az orvosa nem is mert másra gondolni, mint császármetszésre. Igaz, helyi érzéstelenítéssel és így Mária végig tudatánál volt. Csaba könnyes szemmel fogta a kezét. Sajnálta a feleségét... A végén még Mária nyugtatta. Időnként a szülőszoba párkányára nézett...

Amikor bevonultak, Csaba elővette Mária Mesterének a kis képét és kitette a párkányra. Meg egy teamécsest is előhalászott és meggyújtotta. Látták az orvosok, nővérek, de senki nem szólt egy szót sem...

Egyszer jött egy nővér és elmondta a jó hírt, hogy megszületet Mária testvére. Piroska már túl volt a nehezén. De hamarosan megszülettek az ikrek is...

Bátornak sok mindent el kellett intéznie. Diszkréten borítékot csúsztatott az orvos zsebébe. Nem értett ezzel egyet, de hálás volt, a szülések komplikáció mentesek voltak. Beszélni kellett a főnővérrel, hogy a felesége és a lánya is vegetárius ételt kér. Szerencsére ezen már fel sem akadtak.

Nap mint nap bejöttek látogatni a lányokat, kialakították a babaszobákat. Bátor nehezebb helyzetben volt, mert Rózsa sem múlt még el egy éves, de Bátor nem ijedt meg a pelenkázástól, etetéstől. Szerencsére ezekben a napokban volt, aki vigye a boltokat, üzleteket. S Eszterben, nyolc és fél éves nagylányában segítőtársa is akadt. Eszter nagyon boldog volt a hírtelen kibővült nagycsaládra. Nem elég, hogy még egy hugicája született, de egyik napról a másikra háromszoros nagynéni is vált belőle.

Esténként Csaba átjött Bátorékhoz. Tévéztek, beszélgettek... Egy alkalommal Csaba feltűnően szótlan volt. Bátor igyekezett kifaggatni, de csak nehezen nyílt meg - Csak melankólikus hangulatban vagyok. Tudod mikor születtek a gyerekeink?

- Persze, hogy tudom, július 11-én.

- Igen, ez a népesedési világnap... - jegyezte meg a fiú.

- Soha jobbkor.

- Tudod miért ez a nap a népesedési világnap? Mert a számítások szerint 1988-ban ezen a napon érte el az emberiség lélekszáma az 5 milliárd főt.

- De most sokkal többen vagyunk.

- Igen... Megközelítőleg 6 milliárd 825 millióan...

Bátor Csabára nézett - S ez nyomaszt? Hogy ilyen sokan vagyunk?

- Úgy érzem, hírtelen rám szakadt a felelősség...

Bátor mosolygott - Most mondhatnám, de nem mondom, hogy gondolkodtál volna 9 hónappal ezelőtt... De én bízom benned. A legtöbb srác ha már 16 évesen megejtett egy lányt, egyszerűen lelépett volna. Te meg Mária mellé álltál. Büszke vagyok rád. És hidd el, amit csak tudunk, segítünk. Nem hagyunk magatokra benneteket...

- Tudom és... köszönöm. Nem ez a baj. Illetve nem is baj, hanem csak azt a felelősséget érzem, hogy évente 75-80 millióval többen vagyunk ezen a bolygón és az idei ,,többlettből" három lány az enyém.

- Jól látod, értük vagy felelős. Te vagy az apjuk, rád fognak felnézni, hozzád futnak majd, ha bajuk lesz, s lehet, az édesanyjuk helyett neked súgják meg először, kibe is szerelmesek. Ez az élet rendje... Jó esetben elélnek úgy 2090-ig és ha ezeket az éveket megalapozzátok, boldog életük lesz.

- Talán ezzel a ,,jó esetben"-nel van baj. Olvastam valahol, hogy azok, akik a hatvanas évek után születtek nagyobb eséllyel halnak meg járványok, háborúk, erőszak, vagy éppen a környezetszennyezés által, semmint ágyban párnák között.



Bátor nevetett - Hatvanas évek. Te és én is azóta születtünk. Vagyis ha aggódsz, talán először magadért aggódja. Bár itt, Magyarországon olyan hihetetlennek tűnik, hogy háború lenne, de tudom, jön a klímaváltozás, és bizony öltek már meg embert pár forintért is. Messzire vezet a gondolat, de talán azzal is tettünk a dolog ellen, hogy egy csapásra nagycsaládosokká váltunk. Te is tudod, Magyarországon csökken a népesség. Ahhoz, hogy fennmaradjunk, egy nőnek 2-3-4 gyermeket kellene szülnie. Ehelyett jelenleg egy nő 1,3 gyermeket szül. - nevetett - ne kérdezd, hogy lehet harmad gyermeket szülni, de ha elnézem a sok szinglit, akinek egy sincs, vannak elképzeléseim. Mondhatnám, megtettük, amit a haza követelt...

- Értem én, csak... Lesz rajtuk kívül 7 999 996 olyan ember, aki ebben az évben született, vagy születik. Mindegyik érvényesülni akar, élni, megélni, szeretni, dolgozni... Vajon mennyi esélyük lesz...

- Még túl fiatal vagy, hogy ezen rágódj...

- Fiatal, de mégis háromgyerekes apa...

- De igazad van - Bátor sóhajtott - Sajnos, vagy a mi esetünkben mondhatnánk, szerencsére, nem egyforma eséllyel indulnak az életben. Abból a 80 millióból nagyjából 4 millió meg sem éli az első életévét. További egy millió öt éves kora előtt meghal. Egy gyermek halála sem lehet természetes. Számít az, hogy szennyezett vizet iszik valahol Bangladesben, vagy AIDS-es dél-afrikai anyától születik, vagy szerencsétlenségére lányként látja meg a napvilágot egy eldugott Kalkuttai sikátorban és az anyja inkább megfojtja? De vajon milyen eséllyel indul a nagybetűs életbe az a 75 millió, aki olyan szerencsés/szerencsétlen, hogy megéli az ötödik életévét is? Talán a harmada esténként sokszor éhesen fekszik le, a fele egyre ritkábban és egyre kevesebb tiszta vízhez jut.

Bátor sóhajtott - Míg a mi gyerekeink majd elballagnak az óvodából, tíz és tíz milliók nem hallottak arról, hogy óvoda. Néhány milliónak már akár óvodás korában is dolgoznia kell, mert olyan keveset keres mindenki a családban, már aki egyáltalán dolgozik, hogy szükség van minden kis keresetre. Vajon mennyi gyereket soroznak be katonának, hány lányt erőszakolnak meg, mielőtt pubertálna? Vajon mennyien érik meg a felnőtt kort? A gyerekeink egyetemre mennek, míg ki tudja hány millióan a nevüket sem tudják majd leírni... Persze ne legyünk igazságtalanok. A mi gyerekeinknek sem lesz fenékig tejföl az életük. Mi, a szüleik dönthetünk, hogy egy fizetésből igyekszünk ekkora családokat eltartani, vagy idő előtt menjenek el a feleségeink dolgozni. Persze akkor kellene bölcsődei hely, ami nincs. Itt élünk Kunhalmon és ha az itteni iskolába íratjuk be őket - persze tételezzük fel, hogy a leégett iskola helyett lesz másik - akkor eleve hátránnyal indulnak az életben, mert vidékiek, mert nem elit iskolába járnak.

Bátor maga elé bámult. Mintha csak magának mondaná - Izgulhatunk, hogy az iskolában ne kezdjen el dohányozni, ne álljon szóba idegenekkel, az iwi-en ne adjon ki magából túl sokat a perverz állatok miatt, idegeskedhetünk, hogy ne drogozzon, hogy ne kezdjen túl hamar szexuális életet... - Bátor felnevetett - Mert a legtöbben nem ilyen szerelmesek, mint te, hogy igába hajtsák a fejüket - De hidd el, az a 80 millió, aki idén megszületik, mégis szerencsés, mert legalább egy csipetnyi esélyt kapott az életre. Szemben azzal a 60 millióval, akit kikapartak az anyja hasából...

- Mi a megoldás?

- Kell megoldás? - Bátor elgondolkodott - A kisközösség. Akikre támaszkodhatsz. A család, a barátok, a vallásod, az egyesületed, akikbe kapaszkodhatsz. A néped... Hogy tartozz valahová. Gyökértelenül nem megy... Elpusztulsz...

- Ez jeleneté, hogy kunhalmiak vagyunk?

Bátor elmosolyodott - Nézz az asztalra. Roskadásig meg van rakva komatálakkal. Olyanok is jöttek, akik egy éve még szóba sem álltak velünk. Igen, azt hiszem, nagyobb eséllyel vágunk neki a viszontagságos világnak, mert tudhatjuk, hogy Kunhalomhoz tartozunk.

Csörgött Csaba mobilja. Felállt, kiment az előszobába. Bátor fél füllel hallotta, hogy valakivel beszél. Ő a tévét nézte. Valami buta amerikai sorozat... Csaba kisvártatva visszajött - Anyám volt - mondta - Érdeklődött, mikor mehetnek be a kórházba megnézni az unokáikat.

- Nos, ezek szerint édesapád lassan megbékél?

Csaba vállat vont - Lehet. Annyira még nem, hogy ő hívjon fel, de anyám szerint roppant büszke, hogy háromszoros nagyapa lett...

Bátor késő éjszak feküdt le. Előtte még megnézte az e-mailjeit. Ráakadt egy népességkalkulátorra. A szám 6 825 678 261-et mutatott. Majd amikor kikapcsolta a gépet, már 6 825 678 320-at. Ilyen sokan lennénk? Négy kis emberke néhány km-rel arrébb a kórházban aludt éppen...

Kunhalmi dollár - 129 - életben maradni
Nawesh
nawesh rovata (nawesh.virtus.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Mindenmás /történ.,elbesz/  
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 404 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 404 db bejegyzés
e év: 928 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 385
  • e Hét: 2262
  • e Hónap: 5535
  • e Év: 5535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.