Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Az én csendem
  2011-02-26 21:11:18, szombat
 
  Csomós Mariann: Az én csendem

Az én csendem nem szürke némaság,
Nem feszül bezárt falak közé,
Fölösleges szó pora nem lepi útját,
Szabadon, hallhatóan száll fölé.

Az én csendem szélfútta hárfadal,
Hegyek visszhangja, nádi beszédek,
Tücskök hegedűje, égtájak harsonája,
Kő súlya, víz kékje, hegycsúcsa, nap fénye.

Az én csendem nem szótlan, nem kopár,
Nem bújik a hallgatás ölébe,
Napfényen és holdsugáron jár,
Ott van az őszi hajnalok ködében.

Az én csendem madarak kórusa,
Ég és föld viharban csattanó csókja,
Vizek parttól-partig locsogása,
Ezer virág hallgatag bókja.



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Gondolatok a belső békéről
  2011-02-24 16:33:57, csütörtök
 
  Ha az elméd nyugtalan, negatív, boldogtalan,
- a munkáddal
- a kapcsolataiddal
- a pénzeddel
- a kielégítetlen vágyaiddal kapcsolatos gondolatokkal van elfoglalva, nem tudsz az élet pozitív dolgaira koncentrálni.
Ily módon pedig elkerül a béke, és egy boldogtalan világhoz vagy láncolva.
Kezdd el itt és Most - láss hozzá, és formáld át, fogalmazd újra az életed egy új, pozitívabb módon. Az életed az általad épített alapokon nyugszik.
Az alapok - amiket tegnap, múlt héten, tavaly, vagy akár húsz évvel ezelőtt lefektettél - vezettek oda, ahol ma vagy. Mit szeretnél elérni ?
Hogy akarod érezni magad ?
Kezdd el lefektetni az új alapokat még ma, és az eljövendő napokban máris megtapasztalhatod a békét, amit ez eredményez.
Senki sem akar olyan dolgot tenni, amit nem akar.
Mikor az emberek azon kapják magukat, hogy olyan dolgot kell csinálniuk, amit nem kedvelnek, mély kétségbeesésben élnek ; panaszkodnak, és rettenetesen érzik magukat.
Soha nem szánnak rá időt, hogy tisztázzák, mi vezette őket addig a pontig, ahol valami kellemetlen nem kívánt dolgot kértek tőlük.
És meglehetősen ritka, hogy tudatosan fontolóra vegyék, mit tehetnek, hogy javítsanak a helyzetükön.
Az életed során mindvégig képes vagy változtatni az előzetesen kialakított utakon.
Csupán el kell döntened, hogy változtatni akarsz.
Dönts körültekintően, megfontoltan.
Vajon amit ma választasz, nem teszi- e tönkre a jövőben
a békédet ?
Minden embert befolyásol a szociális, érzelmi és pszichológiai háttere - azaz a neveltetése - és az életének eseményei.
Néhányan hagyják, hogy ezek a tapasztalatok - különösen a negatívak - uralják a létüket.
Könnyű elmúlt helyzeteket és más embereket hibáztatni a saját békétlenségedért és
elégedetlenségedért. A békétlenség a vádaskodó, másokra mutogató elmében születik.
Hatalmas művi elégedettséget és kielégülést találhatsz ebben a hiedelem-rendszerben, amely lehetővé teszi, hogy önmagad helyett másokat okolj, és rájuk kend a felelősséget.
A megoldás egyszerű - tégy apró, pozitív lépést, ami eltávolít ettől a hamis, félrevezető és önromboló hozzáállástól.
Lásd azoknak az életed eseményeit, amik - tanító tapasztalatoknak, amelyek segítettek téged oda jutni, ahol ma vagy.
Engedd el a vádaskodást.
Engedd el a negatív gondolatokat.
Fogadd magadba a pozitívat
El fogsz csodálkozni, mekkora békére lelsz majd.

/ Részlet: Scott Shaw Zen-kapu könyvéből /
Link



 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Azon az estén
  2011-02-22 22:05:06, kedd
 
  Míg sötétben futottam köröket,
Te megszólítottál engem, Uram.
Dalod által a falak ledőltek,
s mint Jerikóban, mutattál utat.

Muzsikád zengte be a szívemet,
rám, mint tekergő bárányra leltél
és nem hagytad elveszni lelkemet -
áldva, hálával tartozom ezért.

Azon az estén is megmutattad,
milyen hatalmas a szereteted,
hisz hangodat magamban hallhattam,
s én ezentúl csak téged követlek.
Siska Enikő
Link
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Mögötte
  2011-02-21 21:35:59, hétfő
 
  Reményik Sándor: Mögötte


Ha ti tudnátok azt,
Be furcsán lappang egy-egy vers mögött
Az egyszerű,
A sokszerű,
A kisszerű,
A nagyszerű való!

Erdőégésből néha szikra pattan,
A háta mögött láthatatlanul
A rengeteg lobog.

(De néha versben ég a rengeteg,
S egyetlen szikra lobbantotta fel,
Mely mindörökre látatlan marad.)

Viharból néha viharmadár röppen,
Mélyen, mélyen alatta
Morajlanak nem sejtett tengerek.

(De néha versben viharzik a tenger,
S ki tudja, merre tűnt el a sirály,
A víz színét szárnyával fölverő.)

Sárga levelet sodor messzire,
Időn, teren, mulandóságon át
A pantheonok ormára a szél.

(De néha nincs ősz, őszi lomb mögött,
S az ősz mögött csak egy beteg levél
Aranylik árván és rejtelmesen.)

Ha ti tudnátok azt,
Be furcsán lappang egy-egy vers mögött
Az egyszerű,
A sokszerű,
A kisszerű,
A nagyszerű való!


 
 
1 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Színezd újra
  2011-02-20 18:45:57, vasárnap
 
  Magna cum laude - Színezd újra

[zeneszöveg - dalszöveg]

Ha minden bent van, indulhatok.
A gyeplő végén az indulatok
Megfékezhetetlenül, húznak le délre,
Oly szemtelenül.

Jól van, elengedem magam,
Hogy a Tisza tisztára mossa agyam,
S ha ketten leszünk ott lenn a parton,
Az ecsetemet majd eléd tartom, hogy

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Ha téged sem hagy már hidegen
Az a marslakónak hitt idegen,
Aki tőled lehet az E.T.,
Ha az ötödik pohár megszépíti

Tudom, csak mára kellettem.
Nyugi! A számod eltettem,
Amikor sátrat vertél.
Ej, ha még egyszer sápadt lennél

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Önéletrajz öt rövid fejezetben
  2011-02-15 13:29:36, kedd
 
  Önéletrajz öt rövid fejezetben (Andrew Hizlalda)

Megyek az utcán. A járdán mély gödör.
Beleesem.
Elvesztem... Tehetetlen vagyok.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság mire kimászom.

MÁSODIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Úgy teszek, mintha észre sem venném.
Megint beleesem.
Alig hiszem el, hogy újra itt vagyok.
De nem tehetek róla.
Még most is sokáig tart, mire kimászom.

HARMADIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán. A Járdán mély gödör.
Látom.
Beleesem... amolyan megszokás... pedig számítottam rá.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kimászom.

NEGYEDIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Megkerülöm.

ÖTÖDIK FEJEZET

Másik utcán megyek.
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
A sánta hölgy
  2011-02-13 22:01:20, vasárnap
 
  Gyurkovics Tibor: A sánta hölgy

A parton ment a Sánta Hölgy. A Sánta Hölgynek zöld sapkája volt, puha bundacipőben lépkedett, elhaladt a sétány piros padjai előtt, a lebegő víz mellett ment, beleolvadva a szemközti hegyek kék párájába. Vállát kicsit előrebiccentette egy-egy lépésnél, bal lábát pedig húzta maga után. Olyan kecses volt a mozgása, mint egy sebzett lábú kócsagnak. Minden reggel megjelent a parton, elment az ablakok üvegcsillogásai előtt, a hatalmas platánok téli szürke ágai alatt. Mint egy zene, halad, csöndesen, bicegő ütemre. Legtöbbször egy kiflivéget evett, lassan a szájához emelte, nézett maga elé a földre meg néha a túlpart elvesző házaira.

A gyerekek nevették a Sánta hölgyet. Elbújtak a Loreley fái mögé, a kis parkban.

- Nézd, jön a Sánta Hölgy - mondták, és elbújtak.

Kis bogyókat szedtek, és a mellvédről a zöld sapkára ejtegették. A Sánta Hölgy megállt, ijedten kapkodta föl a fejét a magasba, és türelmetlen mozdulattal sodorta le a sapkájáról a bogyókat. ,,Mi lehet ez? - gondolta. - Talán valamelyik növény hullajtja még a magvait." Aztán továbbhaladt a parton, bicegő lépései egyenletes kis köröket írtak a nedves föld felé.

A gyerekek nem elégedtek meg ennyivel. Vonzotta őket a Sánta Hölgy figurája, mindig kiültek a Loreley-park magasába, és várták.

- Ássunk neki gödröt - mondták. - Csak egy kis gödröt, éppen itt a Loreley alatt. - Nagy nevetéssel készültek a gazságra. Kis gyereklapáttal lyukat piszkáltak a földbe, azt vastagon befedték újságpapírral, és földet szórtak rá. Nem látszott semmi. Ők fölhúzódtak a mellvédre, és várták, hogy jön a Sánta Hölgy. Nagy messziről föl is tűnt imbolygó alakja, egy biccenés, egy lépés, egy biccenés, egy lépés. Kiflit tartott a jobb kezében, azt majszolta. Néha átnézett a túlsó partra, közeledett.

- Most figyeld majd. Mekkorát puffan! - röhögtek a fiúk. A Sánta Hölgy közeledett. Lassú léptekkel jött a gödör felé. Majszolta a kiflit. A gödör előtt megállt. Átnézett a túlsó partra, kicsit lejjebb ment a vízhez. Aztán folytatta az útját.

- Nézd! Kikerülte! - ordítottak a gyerekek. - Végig föl kell ásni a partot! - Neki is álltak, és jó hosszan ástak egy kis árkot, ugyanígy lefedték újságpapírral, gallyakkal és földdel. - Ne féljetek, most nem tudja kikerülni!

Megint fölmásztak a kis park mellvédjére, és várták, hogy jön. Jött. Messziről imbolygott az alakja, egyik kezében kis kiflivéget tartott. Egyet biccent, egyet lépett. Közeledett. Elért az árokig, megállt. Aztán hirtelen a park felé vette az útját, a kis lépcsőkön fölbaktatott. A gyerekek fölmásztak a fára, a Sánta Hölgy meg leült az egyik padra, ette a kiflijét, és nézte a szürke vizet. A késő őszi nap kisütött, levette zöld sapkáját, haját igazgatta, kicsit sütkérezett, elfordult a túlsó part felé. Az egyik gyerek egy nagy bottal elhalászta a sapkáját, a zöld sapka imbolygott, imbolygott a bot végén, aztán eltűnt a fenti ágak zegzugában. A Sánta Hölgy soká nézte a vizet, aztán fölállt, és ment tovább, bicegett a kedves napsütésben. A gyerekek fejükre húzták a zöld sapkát, egymás kezéből kapkodták, behasították, egészen elcincálták. Nagy nevetés töltötte be a parkot.





 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Aki nagyon szereti
  2011-02-11 17:11:30, péntek
 
  "Aki nagyon szereti önmagát, azt nem szeretik a többiek, mert tapintatból nem akarnak a vetélytársaivá válni."

- Richard Wagner -
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Még midíg
  2011-02-11 17:08:11, péntek
 
  FODOR ÁKOS:: Még midíg

nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Nem vásárolható
  2011-02-10 22:26:45, csütörtök
 
  Bruno Ferrero - Nem vásárolható

Fiatal pár lép legyen a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.

Nem tudják eldönteni, melyiket vegyek meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.

- Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, Gyakran még este is.

- Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj.

Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenne - veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette ... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.

Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet Az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit ADSZ?:" Itt kezdődik minden nevelési feladat.



Tejet akartam,

És szörpöt kaptam.

Szülőket akartam,

És játékot kaptam.

Beszélni akartam

És televíziót kaptam.

Tanulni akartam,

És bizonyítványt kaptam.

Gondolkodni akartam,

És eszmécskét kaptam.

Függetlenséget akartam

És fegyelmet kaptam.

Szeretetet akartam,

És erkölcsöt kaptam.

Szakmát akartam,

És állást kaptam.

Boldogságot akartam,

És pénzt kaptam.

Szabadságot akartam,

És autót kaptam.

Tehetséget akartam,

És érvényesülést kaptam.

Reményt akartam,

És félelmet kaptam.

Változni akartam,

És szánalmat kaptam.

Akartam élni ...





 
 
0 komment , kategória:  történetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 150 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 156
  • e Hét: 1515
  • e Hónap: 8795
  • e Év: 131877
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.