Belépés
peterimajoridozsahe.blog.xfree.hu
Bármilyen sportról is legyen szó, az izgalommal teli várakozás majdnem olyan fontos, mint maga az esemény Bob C... Péteri majori Dózsa Horgász Egyesület
1969.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Vörösszárnyú keszeg
  2011-02-10 13:35:12, csütörtök
 
  Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus (Linnaeus, 1758)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Rudd
Német név: Rotfeder


Ismertetőjegyek. Közepesen magas, oldalról lapított testű hal, hát- és hasvonala hasonlóan ívelt. Hátúszója, melyben az osztott sugarak száma 8-9, a hasúszó alapjánál hátrébb kezdődik. Farkalatti úszójában 9-12 elágazó sugár van. Szája kicsi, fölső állású. Szemgyűrűje sárgásfehér vagy narancsos, benne olykor piciny, vérpiros pettyek láthatók. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 38-42. A nagyobb példányok úszói - főként a farok- és az anális úszó - élénkpirosak. Jól fejlett példányai 20-25, kivételesen 30 cm hosszúságot érnek el. A hazai horgászrekord 2,05 kg (1990).
Hasonló fajok. Leginkább a bodorkával (11) téveszthető össze, de annak szája csúcsba nyíló, és hátúszója a hasúszó alapja fölött kezdődik. A leánykoncér (12) szája félig alsó állású, oldalvonalán 44-49 pikkely van, és ennek hátúszója is a hasúszó alapja fölött indul. A jászkeszeg (20) pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60. A sujtásos küsz (25) anális úszója hosszabb, 15-17 osztott sugár van benne.
Környezet. Elsősorban állóvízi hal, legnépesebb állományai a sekély tavakban és víztározókban, az elöregedett holtágakban és a mocsarakban alakulnak ki. Kisebb számban a nagyobb folyók márna- és dévérzónájában, illetve a kis folyók sügérzónájában is megtalálható, de természetesen a nyugodtabb vízrészeken.
Táplálék. Kisebb csapatokban járva keresi táplálékát a hínárfoltok szélén vagy a part közelében, többnyire a víz fölső rétegében. Planktonszervezetek és egyéb vízi gerinctelenek mellett jelentős mértékben fogyaszt fonalas algákat, növényi hajtásokat, rügyeket és magvakat.
Szaporodás. Áprilistól júniusig, 15-18 fokos vízben szaporodik. Ikráit a vízinövények felszín közelében lévő hajtásaira rakja. Az ikraszemek átmérője 1-1,7 mm, számuk 100-200 ezer. A hímek 2, a nőstények 3 éves korban válnak ivaréretté.
Elterjedés. Európai és nyugat-ázsiai elterjedésű őshonos halunk, amely a Pireneusoktól kezdve az Ob vízrendszeréig mindenütt megtalálható az alkalmas vizekben. Hazai lelőhelyei:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Marcal, Répce, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Lókos-patak, Sződi-patak, Benta, Szilas-patak, Szent László-víz,
• Zala, Lesence-patak, Eger-víz, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,
• Dráva, Mura, Rinya, Fekete-víz, Karasica,
• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Eger-patak, Rima, Csincse, Zagyva, Galga, Tarna, Bene-patak, Tarnóca, Tápió, Hajta,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, víztározók, holtágak, mocsarak, csatornák, kubikgödrök, kisvízfolyások.

Jelentőség. Nagyobb jelentősége sem halászati, sem horgászati szempontból nincs, bár a zsákmányban kisebb számban előfordul. Húsa szálkás, de irdalva és átsütve jóízű halétel.
Tavunkban jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Törpeharcsa
  2011-02-10 13:33:55, csütörtök
 
  Törpeharcsa - Ameiurus nebulosus (Lesueur, 1819)

Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Angol név: Brown bullhead
Német név: Zwergwels

Ismertetőjegyek. Zömök, a fejtájékán felülről, a farokrészén oldalról lapított testű hal. Nagy feje elől lapos, hátrafelé fokozatosan emelkedik, orra hosszú, a szeme kicsi. Széles szájában sűrű kefefogazat található. Szája körül 8 bajuszszálat visel, melyek közül 4 a felső, 4 az alsó állkapcson foglal helyet. Hátúszójának elején egy erős, szúrós csonttüske van, melyet 6 úszósugár követ. Farkalatti úszója hosszú, sugarainak száma 17-23, fölötte a hátoldalon egy apró zsírúszó helyezkedik el. A mellúszók első sugara hegyes, kimereszthető csonttüskévé alakult. Farokúszója nagy, hátsó széle kissé beöblösödő. Bőre pikkelytelen, oldalvonala - helyenként kisebb kihagyásokkal - végigfut a testén. A halak színe az okkersárgától a barnásfeketéig változó, oldalait szabálytalan foltok felhőzik. Úszóinak árnyalata a test színével egyező, az úszósugarak és a köztük feszülő hártya színe közt nincs érdemi eltérés. Nagyobb példányai 25-30 cm hosszúak, a hazai horgászrekord 1,98 kg (1996).
Hasonló fajok. Legjobban a fekete törpeharcsa (54) hasonlít hozzá, melynek alaktani bélyegei szinte ugyanilyenek, de az oldala nem foltos, úszóiban a hártya jóval sötétebb árnyalatú a sugaraknál, és farokúszója előtt egy világos harántsáv húzódik. A pettyes harcsa (55) farokúszója bemetszett, az afrikai harcsa (57) hátúszója feltűnően hosszú. A harcsát (56) a zsírúszó hiánya, a menyhalat (67) két hátúszója különbözteti meg.
Környezet. Igazi élőhelyei a növényzetben gazdag sekély állóvizek, az áradások által rendszeresen meglátogatott öreg holtágak, amelyekben időnként mértéktelenül képes elszaporodni. Nem hiányzik a folyóvizekből sem - kivéve a patakokat -, de ott ritkább. Nagyobb folyókban a márnazónától lefelé, kis folyókban a domolykózóna alsó részén és a sügérzónában él.
Táplálék. Főként apróbb gerinctelen állatokkal táplálkozik, de mellettük növényi anyagokat is fogyaszt. Nagyobb példányai az apró halivadékot is elkapják.
Szaporodás. Ivarérettségét 3 éves korban éri el, szaporodása vizeinkben június-júliusra esik. A nőstények ikraszáma 1-7 ezer között változik, de ennek csak harmada érik be, amit egyszerre raknak le a homokos mederfenéken farkukkal kialakított fészekgödörbe. Néhány hétig az ikrát és a kikelt ivadékot együtt őrzik a szülők.
Elterjedés. Eredetileg Észak-Amerika középső és keleti részén élt, onnan hozták be Európába a XIX. század végén, más rokon fajokkal együtt. Itt alakult ki az Európában elterjedt Ameiurus nebulosus pannonicus alfaj. Hazai lelőhelyei:
• Mosoni-Duna, Répce, Duna, Rába, Marcal, Ipoly, Sződi-patak, Dunavölgyi-főcsatorna,
• Dráva, Mura, Taranyi-Rinya, Karasica,
• Vörös-mocsár (Császártöltés),
• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarnóca
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, holtágak, tározók, csatornák
• Jelentőség. A természetes vizek halászatában néhány évtizede még igen komoly tételként szerepelt a törpeharcsa, az utóbbi időkben azonban megfogyatkozott, néhány vizünkből pedig - így például a Fertőből - eltűnt. A csökkenő fogás ellenére is jelentős halunk, amely a piacon is keresett.
Tavunkban jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Fehér busa
  2011-02-10 13:31:35, csütörtök
 
  Fehér busa - Hypophthalmichthys molitrix (Valenciennes, 1844)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Silver carp
Német név: Silberkarpfen

Ismertetőjegyek. Teste megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított. Feje viszonylag nagy, orra rövid, szája kicsi és felső állású. Fejéhez képest kicsi szeme szokatlanul alul helyezkedik el, a száj szögletéből húzott vízszintes átmegy rajta. A hasúszóknál hátrább kezdődő hátúszójában 6-7 elágazó sugár van. Farkalatti úszója hosszú, a széle homorú, osztott sugarainak száma 12-14. Hátrasimított mellúszói nem érik el a hasúszók tövét. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 110-124. A hal hasoldalán, a toroktól a végbélnyílásig egy jól látható él húzódik. A halak színe ezüstös, nem márványozott. Nagyobb példányainak hossza 50-70 cm, de 1 méternél nagyobbak is előfordulnak.
Hasonló fajok. Fejének alsó részén elhelyezkedő szemei a közeli rokon pettyes busa kivételével minden más hazai haltól megkülönböztetik. A hasonló kinézetű pettyes busa (47) ezüstös alapszínét szabálytalan barna foltok márványozzák, hátúszójában 10 osztott sugár van, a hasa csak a hasúszó és a végbélnyílás között éles, és hátrasimított mellúszói túlérnek a hasúszók tövén. A két busafaj természetes vizeinkben is előforduló hibridjein a tulajdonságok kevertek, illetve átmenetiek.
Környezet. Eredeti hazájában a nagy folyók lakója. Tavasszal a folyók fölső szakaszaira vonul, ahonnan ívás után visszatérve, az elöntött ártér táplálékban gazdag, sekély vizeibe húzódik. Hazai tapasztalatok szerint a fehér busa jól alkalmazkodik a különböző környezeti viszonyokhoz. A közepes és nagyobb folyókon kívül jól fejlődik a kisebb és nagyobb tavakban, a víztározókban és a holtágakban is.
Táplálék. Elsősorban fitoplanktont, azaz parányi lebegő algákat fogyaszt, de sok szerves törmeléket és zooplanktont is eszik. Táplálékát a kopoltyúívek belső oldalán kialakult készülék segítségével szűri ki a vízből.
Szaporodás. Életének ötödik-hatodik évében válik ivaréretté, az ikrások testtömeg-kilogrammonként 60 ezer ivarsejtet érlelnek. Az ívás 20 0C vízhőmérséklet fölött, a folyók nyílt vizében megy végbe. A kibocsátott 1-1,5 mm átmérőjű ikraszemek rövid idő alatt három-négyszeresre duzzadnak, és kikelésig a vízben lebegve fejlődnek.
Elterjedés. Eredeti hazája az Amur és az attól délre eső folyók vízrendszere. Közép- és Kelet-Európában már sokfelé megtalálható, Magyarországra 1963-ban hozták be. Lelőhelyei:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Marcal,
• Zala, Sárvíz,
• Dráva, Mura,
• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Zagyva,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, holtágak, nagyobb csatornák.
Jelentősége. Fontos haszonhalunk, ugyanis zömmel olyan táplálékot - planktonikus algákat - alakít át halhússá, amelyet őshonos halaink nemigen fogyasztanak. Tógazdasági termelése a ponty mögé zárkózott fel, természetes vizekbe azonban nem szívesen helyezik ki, mert visszafogására nincs igazán megfelelő módszer. Húsa telítetlen zsírsavakban gazdag, fogyasztása segít az érrendszeri betegségek megelőzésében. Kellő fűszerezéssel ízletes ételek készíthetők belőle.
Tavunkban jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Süllő
  2011-02-10 13:27:27, csütörtök
 
  Süllő - Sander lucioperca (Linnaeus, 1758)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Angol név: Pikeperch
Német név: Zander
Legkisebb kifogható méret: 30 cm. Tilalmi idő: március 1. - április 30.

Ismertetőjegyek. Erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje nagy, szintén oldalról lapított, orrhossza jóval meghaladja a szem átmérőjét. Csúcsba nyíló szája is nagy, fölső állkapcsának vége eléri a szem hátsó vonalát, esetleg azon is túlér. Szájában erős fogak ülnek, melyek között nagyobb, a többi közül kiemelkedő ebfogak is találhatók. Két hátúszója közül az elsőben 13-17 tüske, a másodikban 19-24 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a széle mérsékelten bemetszett. Anális úszója rövid, benne 11-13 osztott sugár van. Hasúszói a mellúszók alatt, de azoknál kicsivel hátrébb foglalnak helyet. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 80-100. Zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendeződésű sötétebb harántsávok mintázzák. A nagyobb példányok 50-60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 14,65 kg (2000).
Hasonló fajok. Nagyon hasonlít hozzá legközelebbi rokona, a kősüllő (79), de az kissé zömökebb, szája kisebb - fölső állkapcsának vége legfeljebb a szem középvonaláig ér -, kifejlett példányainak nincsenek ebfogai, és oldalán a harántsávok határozottabbak. A sügér (74) teste még zömökebb, és első hátúszója végén fekete foltot visel.
Környezet. A nem túlságosan gyors folyószakaszokon és a jó oxigénellátottságú állóvizekben egyaránt jól érzi magát. Nagyobb folyókban már a paduczóna alján is számottevő állománya alakulhat ki, ami a márnazónában tovább növekedve, a dévérzónában éri el maximumát. Jól alkalmazkodik a sókoncentráció változásához, így a félsós, torkolatközeli tengeröblökben is megél. Elkerüli viszont a laza üledékkel fedett mederrészeket és az elmocsarasodó vizeket. A kis folyóknak inkább csak a torkolatában fordulnak elő a befogadó nagyobb folyóból felúszó fiatal példányok.
Táplálék. Az adott vízterületen gyakori halak közül válogatja táplálékát, nem annyira faj, mint inkább méret alapján szelektálva közöttük, a kisebb méretűeket részesítve előnyben.
Szaporodás. Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, március-áprilisban szaporodik. Tavasszal a hímek a fél méternél mélyebb, kemény aljzatú vizeket keresik fel, ahol a fészeknek alkalmas növényzetet - folyóknál az elöntött hullámtéri vegetációt vagy a parti fűzfák kimosott gyökérzetét - letisztogatják. A nőstények erre rakják ikrájukat, amelyet a megtermékenyülés után kikelésig őriznek. Az ikraszemek átmérője 1-1,5 mm, számuk testtömeg-kilogrammonként kb. 180 ezer.
Elterjedés. Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj, de másfelé is betelepítették. Vizeinkben őshonos. Hazai lelőhelyei:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Pinka, Strém, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunsági-főcsatorna,
• Zala, Zala-Somogyi-Határárkok, Sió, Kapos,
• Dráva, Mura, Zsdála, Fekete-víz,
• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak, Takta, Eger-patak, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarna, Gyöngyös-patak,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, holtágak, nagyobb csatornák.

Jelentőség. Legértékesebb és legkeresettebb halaink egyike. Részesedése a halász- és horgászzsákmányban egyaránt jelentős, tehát vizeink süllőállománya gazdasági szempontból is igen komoly értéket képvisel. Nagyobb példányait fogasnak is nevezik.
Tavunkban élő és szaporodó halfaj.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Sügér
  2011-02-10 13:25:41, csütörtök
 
  Sügér - Perca fluviatilis Linnaeus, 1758
Család: Sügérfélék (Percidae)
Angol név: Perch
Német név: Barsch

Ismertetőjegyek. Aránylag magas testű, oldalról lapított hal. Feje és szeme nagy, orra hosszabb, mint szemének átmérője. Szája csúcsba nyíló, de hasítéka kissé fölfelé irányul, benne apró fogak vannak. Fölső állkapcsa hátul a szem középvonaláig ér. Két hátúszója közül az elsőben 12-17 tüske, a másodikban 12-16 elágazó sugár számlálható. Az első hátúszó végén egy nagyon jellemző fekete folt látható. Farkalatti úszója rövid, osztott sugarainak száma 7-10, farokúszója enyhén bemetszett. Hasúszói a mellúszók alatt, de kissé hátrébb foglalnak helyet. Pikkelyei kicsik, de erősen ülnek, számuk az oldalvonalon, amely a hát ívét követi, 57-77. Oldalait zöldes-feketés harántsávok díszítik. A nagyobb példányok 20-30 cm hosszúak, kivételesen valamivel nagyobbak. A hazai horgászrekord 2,43 kg (1995).
Hasonló fajok. Legjobban a pisztrángsügér (73) hasonlít hozzá, de annak csupán egyetlen, összefüggő hátúszója van, még ha az alacsonyabb elülső része határozottan különbözik is a hátulsótól, továbbá az oldala nem sávozott. A széles durbincs (76) hátúszója szintén egybefüggő, oldalán a sávozás elmosódó, és szájszöglete nem ér a szeme alá. De nagyon jó megkülönböztető bélyeg, hogy egyetlen hazai rokonának sincs az első hátúszója végén a sügéréhez hasonló fekete foltja.
Környezet. A változó vízhozamú kis folyók alsó szakaszának jellemző hala, melyet róla neveztek el sügérzónának, de jól alkalmazkodik más környezeti feltételekhez is. A nagy folyók paduczónájában ugyan még ritka, de a márnazónától lefelé gyakoribbá válik. Igen nagy állományai alakulhatnak ki a növényzetben gazdag, iszapos medrű, sekély állóvizekben. A mély tavakban és holtágakban a parti sávban található.
Táplálék. A kisebbek fenéklakó szervezetekkel táplálkoznak, amelyeket szinte válogatás nélkül fogyasztanak, az idősebbek emellett egyre több apró halat zsákmányolnak.
Szaporodás. Többnyire 3 éves korban válik ivaréretté, áprilisban szaporodik. Ívóhelyként a növényekkel benőtt sekély vizek alkalmasak. A nőstények által kibocsátott ikraszemek egymáshoz tapadva gyöngyfüzérszerű láncot alkotnak, amely a növényeken vagy a köveken megtapad. Az ikraszemek átmérője 2 mm, számuk halanként 10-20 ezer.
Elterjedés. Európa és Szibéria túlnyomó részén megtalálható, a Pireneusoktól egészen a Kolima vízrendszeréig. Őshonos halunk, amely legtöbb vizünkben előfordul:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rábca, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Fekete-víz, Apátkúti-patak, Sződi-patak, Szent László-víz, Benta, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunsági-főcsatorna,
• Zala, Zala-Somogyi-Határárok, Eger-víz, Sió, Kapos,
• Dráva, Mura, Kerka, Lendva, Szévíz, Felső-Válicka, Szentgyörgyvölgyi-patak, Kebele, Cserta, Zsdála, Rinya, Taranyi-Rinya, Fekete-víz, Karasica,
• Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Tolcsva-patak, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Csernely-patak, Keleméri-patak, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Cserenkő-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarna, Bene-patak, Tarnóca,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
• Fertő, Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, holtágak, mocsarak, csatornák.

Jelentőség. Kevéssé szálkás, ízletes húsa a süllőével vetekszik, de a nagyobb példányok ritkasága miatt csekély a jelentősége.
Tavunkban elvétve előforduló halfaj.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Ponty
  2011-02-10 13:24:03, csütörtök
 
  Ponty - Cyprinus carpio Linnaeus, 1758

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Carp
Német név: Karpfen
Legkisebb kifogható méret: 30 cm. Tilalmi idő: május 2. - június 15.

Ismertetőjegyek. Megnyúlt testű, oldalról lapított, változóan magas hátú hal. Feje közepes méretű, szája kicsi és csúcsba nyíló, fölső állkapcsán és szájszögletében 1-1 pár rövid bajuszt visel. Orra tompán lekerekített, hossza jóval nagyobb a szem átmérőjénél. Hosszú hátúszójában 15-22 elágazó sugár van, az úszó széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú, és az elején lévő csonttüske hátsó oldala erősen fogazott. Farkalatti úszójában 5-6 osztott sugár van, előttük a csonttüske szintén fogazott. Oldalvonala teljes, pikkelyes pontyoknál 32-41 pikkely számolható rajta. A tenyésztésben korábban nagyobb arányt képviselő tükörpontyoknál inkább csak a hátúszó alatti sorban és a faroknyélen találunk pikkelyeket. A nagyobbak hossza 40-50 cm, de 1 méter fölött is lehet. A hazai horgászrekord 32,33 kg (1997).
Hasonló fajok. Leginkább az ezüstkárásszal (44) téveszthető össze, amelynek alakja és hátúszója is nagyon hasonló, viszont soha nincs bajusza. A bajusz hiánya széles kárászt (43) is biztosan megkülönbözteti, emellett a hátúszója is lekerekített, domború szélű. A szivárványos öklének (42) sincs bajusza, de az a hasonló méretű pontyivadéknál is csak nagyítóval látható, viszont az öklék faroknyelén egy kékeszöld sáv húzódik végig.
Környezet. A folyók dévérzónájának jellemző hala, amelyet másként pontyzónának is neveznek. A lassú vizet kedveli, de jól alkalmazkodik, ezért a paduczóna aljától a torkolatig előfordulhat. Az állóvizek közül a sekély, jól fölmelegedő, gazdag fenékfaunával rendelkező tavak felelnek meg legjobban igényeinek, de nem hiányzik a mélyebb víztározókból, holtágakból sem. Csekély oxigénigénye a mocsaras helyeken is lehetővé teszi jelenlétét, de az áttelelése itt bizonytalan.
Táplálék. Főleg iszaplakó gerinctelen állatokkal, kisebbrészt növényi hajtásokkal és magvakkal táplálkozik, de alkalmanként halivadékot is fogyaszthat.
Szaporodás. Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, szaporodása április közepétől június végéig tart. A nőstények testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, kb. 1-1,5 mm átmérőjű ikraszemet érlelnek. Kisebb csoportokban ívik a növényzetben gazdag sekély szélvizekben, folyók esetén főként az elöntött hullámtéri réteken.
Elterjedés. Őshonos halunk, amely Belső-Ázsiából természetes úton jutott el Európába és Kelet-Ázsiába, majd később sokfelé telepítették. Hazai elterjedése:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Marcal, Ipoly,
• Zala, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,
• Dráva, Mura, Rinya, Karasica,
• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Rakaca, Hernád, Zagyva, Tarnóca,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, horgásztavak, víztározók, holtágak, nagyobb csatornák.
Jelentőség. Halgazdaságaink legnagyobb mennyiségben nevelt és tenyésztett hala, amelyet horgászvizekbe is igen nagy tételben telepítenek. Húsa jóízű, kevéssé szálkás, sokféle halételhez kiváló. Manapság többnyire a gyors növekedésű nemespontyokat részesítik előnyben, de kívánatos lenne néhány természetes vizünkben az eredeti vadpontyállomány fenntartása, melyet Európában veszélyeztetett halként tartanak számon.
Tavunk fő hala.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Pisztrángsügér
  2011-02-10 13:22:11, csütörtök
 
  Pisztrángsügér - Micropterus salmoides (La Cepède, 1802)

Család: Naphalfélék (Centrarchidae)
Angol név: Largemouth bass
Német név: Forellenbarsch
Legkisebb kifogható méret: 30 cm.
Ismertetőjegyek. Megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított testű hal. Feje nagy és vaskos, az orra mérsékelten hosszú, de jóval fölülmúlja aránylag kicsi szemének átmérőjét. Nagy szája fölső állású, hasítéka ferdén fölfelé irányul. A fölső állkapocs a szem hátsó széléig ér, vagy azon is túlmegy. Hátúszójának első része sokkal alacsonyabb, mint a hátulsó. Előbbiben 10 csonttüske, utóbbiban 12-13 elágazó sugár van. Farkalatti úszójában 3 tüske és 10-11 lágy sugár sorakozik. Farokúszója jól fejlett, a széle kissé beöblösödő. Hasúszói a mellúszók alatt foglalnak helyet, azokkal szinte egy vonalban kezdődnek. Pikkelyei kicsik, de erősen ülnek, számuk a hát ívét követő oldalvonalon 61-70. Színezete barnászöld, a fiatalokon hosszanti fekete mintázattal, amely az idősebbeken elhalványul, majd eltűnik. A nagyobb példányok 30-40, olykor 50 cm körüliek. A hazai horgászrekord 3,70 kg (1999).
Hasonló fajok. Úszóinak elhelyezkedését és felépítését tekintve hasonlít hozzá a naphal (72), de annak szája nem ér a szeme alá, háta magasabb, színezete élénkebb. Alakra nézve hasonló hal a sügér (74), de annak szája nem ér a szem hátsó széle alá, két különálló hátúszója van, és oldalát harántsávok díszítik. A pisztrángsügér hátúszójának alacsony első része többi sügérfélénkkel szemben is jó megkülönböztető bélyeg. A nílusi tilápia (82) farokúszóját harántsávok díszítik, a szivárványsügér (83) anális úszója hátrasimítva lényegesen túlér a farokúszó kezdetén. Az amurgéb (84) két hátúszóját hézag választja el egymástól, és farokúszója lekerekített.
Környezet. Sok évtized tapasztalata alapján elmondható, hogy a pisztrángsügér nem igazán kedvelte meg vizeinket. Sokfelé megpróbálkoztak telepítésével, de stabil állománya kevés helyen alakult ki. Elsősorban a sekély és mély vízzel egyaránt rendelkező sóderes vagy homokos medrű tavakban, a nem túl gyors, de kemény aljzatú folyószakaszokon talált megfelelő életfeltételekre, az iszapos medrű vizeket nem kedveli.
Táplálék. Kezdetben planktonnal, később rovarlárvákkal és egyéb gerinctelen állatokkal táplálkoznak, amelyhez növekedésük során egyre több halat is fogyasztanak.
Szaporodás. Ivarérettségét 3 éves korban éri el, májusban szaporodik. A hímek a sóderes-homokos mederfenéken tányérszerű gödröt mélyítenek, amelybe íváskor a nőstények ezer-tízezer, kb. 1,5 mm átmérőjű ikraszemet raknak. A megtermékenyített ikra a hímek védelme alatt fejlődik, de érzékenysége miatt a kelési arány gyenge.
Elterjedés. Észak-Amerika keleti felén Kanadától Mexikóig őshonos, de kedvező tulajdonságai miatt Amerikán kívül is sok helyre telepítették. Európába az 1800-as évek végén, Magyarországra 1909-ben hozták be. ¬A hazai elterjesztésére tett kísérletek kevés sikerrel jártak. Néhány ismert előfordulása:
• Duna (Ráckevei-Duna, Holt-Duna: Tolna), Duna-Tisza-csatorna, Dunavölgyi-főcsatorna, Kiskunsági-főcsatorna,
• Lesence, Eger-víz,
• Dráva, Mura,
• Tisza-tó,
• egyéb horgásztavak, csatornák: hegyeshalmi anyaggödör, Bokodi-víztározó, tatai derítőtó, bánhidai erőmű hűtőtava, pilisvörösvári bányató, Naplás-tó (Budapest), gyékényesi tavak, nagyatádi tavak, Mátravidéki Erőmű hűtőtava (Lőrinci), nyéki bányatavak (Nyékládháza).
Jelentőség. Kitűnő sporthal, húsa is kiváló, de ritkasága miatt inkább csak különlegességnek számít, gazdasági jelentősége nincs.
Tavunkon jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Pettyes busa
  2011-02-10 13:20:43, csütörtök
 
  Pettyes busa - Hypophthalmichthys nobilis (Richardson, 1845)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Bighead carp
Német név: Marmorkarpfen

Ismertetőjegyek. Nyújtott testű, de meglehetősen magas, oldalról lapított hal. Feje nagy, homloka széles, aránylag kicsi szeme a fej alsó részén helyezkedik el. Szája fölső állású, a szögletéből húzott vízszintes a szem alsó szélénél húzódik. A hasúszók vonala mögött kezdődő rövid hátúszójában 10 elágazó sugár van. Farkalatti úszója hosszú, a széle homorú, 15-17 elágazó sugár támasztja. Mellúszói nagyok, hátrasimítva túlnyúlnak a hasúszók tövén. Hasoldalán egy jól látható él húzódik, de csak a hasúszók és a végbélnyílás közötti szakaszon. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 114-120. Testének alapszíne ezüstös, amelyet szabálytalan barnás foltok márványoznak. Nagyobb példányai 50-70 cm hosszúak, de 1 méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 69,1 kg (2001).
Hasonló fajok. Alacsonyan ülő szeme mindegyik őshonos halunktól megkülönbözteti, csupán a rokon busafajjal téveszthető össze. A fehér busa (46) hátúszójában azonban csak 6-7 osztott sugár van, mellúszói hátrasimítva el sem érik a hasúszók tövét, és a hasa már a torkától kezdve éles a végbélnyílásig. Vizeinkben előfordul a két busafaj hibridje is, amelyen a tulajdonságok keverten, illetve átmeneti jelleggel mutatkoznak meg.
Környezet. Eredeti hazájában folyóvízi hal. Szaporodni a folyók felsőbb szakaszaira vonul, majd onnan visszatérve a kiöntések planktonban gazdagabb, sekély vizeit keresi fel, ahol bőségesen talál táplálékot. Az áradások múltával visszatér a főmederbe, ahol a telet is tölti. A hazai állományt nem jellemzi ilyen szezonalitás, de jól alkalmazkodó faj lévén egyaránt megél a folyókban, a tavakban és holtágakban, a víztározókban és a nagyobb csatornákban.
Táplálék. Táplálékát főként plankton és szerves törmelék alkotja, amit a kopoltyúíveinek belső oldalán kialakult készülék segítségével szűr ki a vízből. A planktonból inkább az állati szervezeteket fogyasztja, az algákat kevésbé.
Szaporodás. Természetes szaporodását a hazai vizekben eddig még nem észlelték. Mesterséges szaporításhoz 6-8 éves példányai a legalkalmasabbak, melyeket hormonkezeléssel késztetnek petesejtjeik beérlelésére. Az ikraszemek száma anyahalanként 1 millió körül van, átmérőjük lefejéskor 1-1,5 mm, de a vízben két-háromszorosra duzzadnak, s kikelésig lebegnek.
Elterjedés. Őshazája Kelet-Kína, de a honosítások következtében ma már több kontinensen is megtalálható. Európa középső és keleti részén széles körben elterjedt. Magyarországra 1963-ban hozták be Kínából. Lelőhelyi adatok:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába,
• Zala, Sárvíz,
• Dráva,
• Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Sajó, Zagyva,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, víztározók, holtágak, nagyobb csatornák.Jelentőség. Tógazdaságokban nevelt, gazdaságilag jelentős hal, noha mint zooplanktonevő bizonyos fokig őshonos halainknak is konkurense. Húsa a fehér busáénál ízesebb, telítetlen zsírsavakban pedig még gazdagabb, fogyasztása az érelmeszesedés és a szívinfarktus megelőzését szolgálja.
Tavunkon jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Kősüllő
  2011-02-10 13:18:38, csütörtök
 
  Kősüllő - Sander volgensis (Gmelin, 1788)

Család: Sügérfélék (Percidae)
Angol név: Volga pikeperch
Német név: Wolgazander
Legkisebb kifogható méret: 20 cm. Tilalmi idő: március 1. - május 31.

Ismertetőjegyek. Megnyúlt, aránylag alacsony, oldalról lapított testű hal. Feje hosszú, a szeme nagy, ehhez mérten az orra rövid, nem sokkal haladja meg a szem átmérőjét. Szája csúcsba nyíló, elég nagy, de fölső állkapcsának vége nem ér túl a szem középvonalán. Szájában erős fogak ülnek, de a többi közül kiemelkedő ebfogai csak a 10-15 centinél kisebb, fiatal példányoknak vannak. Körülbelül azonos magasságú hátúszói közül az elsőben 12-14 tüske, a másodikban 20-22 elágazó sugár számolható. Farokúszója jól fejlett, a széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója rövid, benne 9-10 osztott sugár van. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 70-83. Zöldesszürke oldalát határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják. A nagyobbak testhossza 25-30, esetleg 40 cm. A hazai horgászrekord 3,2 kg (1980).
Hasonló fajok. Legjobban a süllő (78) hasonlít hozzá, de annak orra és teste nyújtottabb, oldalainak harántsávozása szabálytalanabb és elmosódottabb, a szája nagyobb - fölső állkapcsa nemcsak a szem középvonalán, hanem többnyire a hátulján is túlér -, és a nagyobb példányoknak is van ebfoga. A sügér (74) magasabb hátú, és első hátúszójának végén egy nagyobb fekete folt van.
Környezet. Elsősorban a dévérzónában él, bár kisebb számban a márnazónában is előfordul. Az állóvizek közül a sekély, iszapos medrű tavakban, holtágakban illetve a tavak és holtágak ilyen jellegű részein jelentősebb állományai alakulhatnak ki, de az elmocsarasodott vizekben nem él. A síkvidéki víztározókban kezdetben még ritka, de a feltöltődés előre haladásával nő a gyakorisága. Többnyire ragaszkodik a nagyobb víztérhez, ahol a rosszabb vízminőséget is elviseli, de kis vizekben nemigen találjuk meg.
Táplálék. Kezdetben planktonszervezetekkel, majd fenéklakó gerinctelen állatokkal táplálkozik, az idősebbek pedig fokozatosan áttérnek a ragadozásra, apróbb halakat fogyasztanak.
Szaporodás. Három- vagy négyévesen válik ivaréretté, szaporodása márciustól június végéig is elhúzódhat. Íváskor a növényekkel benőtt szélvizekbe, folyóknál az elöntött hullámtérre vonul. A növényzetre tapadó megtermékenyített ikrát nem őrzik a szülők. Az ikraszám nőstényenként általában 30-80 ezer között mozog.
Elterjedés. Kizárólag Európában, ezen belül pedig csak a Fekete-tengerbe és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében honos. A két legnagyobb elterjedési körzete a Duna és a Volga medencéje. Hazánkban őshonos, főként nagyobb vizeinkben fordul elő:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Ipoly, Váli-víz,
• Dráva, Mura,
• Tisza, Szamos, Bodrog,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, halastavak, holtágak, nagy csatornák.

Jelentőség. A kősüllő természetes vizeink halászatában kisebb, a horgászfogásokban valamivel nagyobb jelentőséggel bír. A kifogott mennyiség azonban még a horgászzsákmányban is csak 1-10 százaléka a süllőének, tehát a kősüllő nem tartozik a gazdaságilag igazán fontos halaink közé. Húsa egyébként kitűnő minőségű, a süllőével egyező értékű. Európában sebezhető fajok között tartják számon.
Tavunkban nem tapasztalható.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
Harcsa
  2011-02-10 13:15:35, csütörtök
 
  Harcsa - Silurus glanis Linnaeus, 1758

Család: Harcsafélék (Siluridae)
Angol név: Wels
Német név: Wels
Legkisebb kifogható méret: 50 cm. Tilalmi idő (10 kg alatti példányokra): május 2. - június 15.

Ismertetőjegyek. Hosszúra nyúlt, a fején fölülről, a farokrészén oldalról erősen lapított testű hal. Feje széles, a szeme kicsi, orra rövid és lapos. Szája rendkívül nagy, félig fölső állású, benne több sorban és sűrűn parányi fogacskák ülnek. Felső állkapcsán két hosszú, az alsón 4 rövidebb bajuszszál található. Szokatlanul elől lévő és nagyon rövid hátúszójában mindössze 2-4 osztott sugár van. Farkalatti úszója ellenben nagyon hosszú, a végbélnyílástól egészen a farokúszó tövéig nyúlik, sugarainak száma 77-92. Mellúszójának első sugara vaskos, kemény, tompa végű csonttüskévé alakul. Teste teljesen pikkelytelen, oldalvonala végig jól látható. Színe a világosabb zöldesbarnától a feketéig terjedhet, rendszerint márványozott. A viza után legnagyobbra növő hala vizeinknek, hossza 2,5 métert is elérheti. A hazai horgászrekord 112 kg (2004).
Hasonló fajok. Alakját tekintve nagyon hasonlít hozzá a törpeharcsa (53) és a fekete törpeharcsa (54), de ezek a hát- és a farokúszó között zsírúszót viselnek. A pettyes harcsának (55) is van zsírúszója, emellett a farokúszója bemetszett. Az afrikai harcsa (57) hátúszója feltűnően hosszú. Formára nagyon hasonló a menyhal (67) is, de állán csupán egyetlen bajuszszálat visel, hátúszója ellenben kettő van.
Környezet. Nagyobb folyókban a paduczónától lefelé már megtalálható, a márna- és dévérzónában pedig népes állománya alakulhat ki, ha a meder és a partoldal bővelkedik búvóhelyként szolgáló gödrökben, üregekben. Patakokban nem él, és a kis folyókban is inkább csak akkor találjuk meg, ha azok kapcsolatban állnak valamilyen harcsás vízzel, például halastóval, tározóval. Jól érzi magát a folyók duzzasztott szakaszain és a tavakban is, de szaporodásához kedvezőbb az áramló víz.
Táplálék. Falánk ragadozó, tápláléka elsősorban halakból áll - köztük saját fajtársaiból is -, de bőségesen fogyaszt méretének megfelelő gerinctelen állatokat is.
Szaporodás. A 4-5 évesen ivaréretté váló harcsák ívása május-júniusra esik, amikor a víz hőmérséklete már tartósan 20 fok körül van. Állóvizekben a nád vagy a parti fák gyökérzetére, folyókban többnyire az áradás által elöntött hullámtéri növényzetre rakják le ikrájukat, amit később is őriznek. Az érett ikraszemek átmérője kb. 2 mm, számuk testtömeg-kilogrammonként mintegy 25 ezer.
Elterjedés. Közép- és Kelet-Európában, valamint Kis-Ázsiában él. A magyarországi vizekben őshonos, elterjedt faj. Fontosabb lelőhelyei:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Marcal, Ipoly,
• Zala, Zala-Somogyi-Határárok, Sió, Kapos,
• Dráva, Mura, Kerka, Karasica,
• Tisza, Túr, Öreg-úr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak, Takta, Eger-patak, Csincse, Zagyva,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, tározók, horgásztavak, holtágak, csatornák.
Jelentőség. Gazdasági szempontból igen jelentős, értékes halunk. Mellékhalként tógazdaságokban is nevelik, de a harcsazsákmány zöme természetes vizeinkből kerül ki. Halászatára és horgászatára egyaránt serkentőleg hat, hogy semmilyen más fajból nem remélhető olyan nagyméretű zsákmány, mint harcsából. Húsa egyébként szálkamentes, és bár zsírtartalma nagy, rendkívül ízletes.
Tavunkban jelen van.
 
 
0 komment , kategória:  halfajaink  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 39 db bejegyzés
Összes: 141 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7
  • e Hét: 58
  • e Hónap: 574
  • e Év: 12816
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.