Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 243 
A csukott ajkak éle összeért,
  2011-03-30 09:58:42, szerda
 
  Reményik Sándor:
Csukott ajkak

A csukott ajkak éle összeért,
Mint összefagyott két virágszirom,
A küzdés fájó nyomait, a vért
Letörölte egy kéz nyugosztalón,
Álombabékítőn, enyhén, puhán...

A csukott ajkak éle összeért,
Többé nem kérdezik: miért, miért?
Csókra nem vágynak, szitokra nem nyílnak,
A szó, mint hegye ki nem röppent nyílnak
Ott belül maradt, odabenntörött
S ül az ajkakon valami örök...
Valami nagy-nagy mosolygó fehérség.

A csukott ajkak hordják boldogan
Az Imperator törhetlen pecsétjét,
A bizonyságot: nem kell már beszélni.

Mert sokat szóltak... sok hiába-szót,
Maguknak, másnak sebet-okozót.
Az áldás kihűlt, elégett az átok,
Most lecsukódtak -
És kimondták a legfőbb igazságot.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Én úgy képzelem el,
  2011-03-30 09:57:19, szerda
 
  Wass Albert:
Halál

Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Széltében sem haragszom,
  2011-03-30 09:55:47, szerda
 
  Egyed Emese:
Üzenem

Széltében sem haragszom,
hosszában sem bántalak,
fára, falra kerítésre
felfirkantalak.
Álmomban civódhatnám,
ébren búm riogatnám:
érthetetlen magyar nyelvem
hangoztatnám.
Ki firtatja csöndedet,
kovászolja kenyered,
sátorforma messzeségben
ki lakik veled?
Fordult nappal, csavargó,
hamis holddal, fellegek
félárbocán az idő,
kételyek évszaka jő,
megnevezlek, idézlek,
megváltozunk, szertefoszlunk,
míg elérlek
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Májusi estén,
  2011-03-30 09:53:40, szerda
 
  Wass Albert
Májusi találkozás

Májusi estén,
mikor a lombok holdsugárt szitálnak
s a bodza közt csalogány hegedül:
ugye rossz járni egyedül?

Olyankor a szíved mélyén
soha nem csókolt csókok égnek.
Még el nem ölelt ölelések
tépnek, szaggatnak szüntelen.

Minap, mikor egy ilyen estén
a fehér úton elkószáltam,
nagy-nagy magányba varázsoltan,
fehérarcú, szép szeretőmmel:
Halálasszonnyal találkoztam.

Az úton szembe jött.
Köszöntem. Ő visszaköszönt:
- “Jó éjszakát!" -
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Éjfélt ütött egy régi falióra,
  2011-03-30 09:52:04, szerda
 
  Wass Albert
ÉJFÉLI HANGULAT

Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg,
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.

Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang... vajon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?

Éjfélt ütött az óra... rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni...
fátylas szemekkel elnézni a holdat...
és várni... várni... várni...
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Fájdalmaim fekete kutyája
  2011-03-30 09:50:24, szerda
 
  Wass Albert
Július

Fájdalmaim fekete kutyája
ma hasztalan kocogsz nyomomba már.
Virágok közt járunk ma együtt
én és a Nyár.

Ma Örömisten papja vagyok én,
hiszek életben, szépben, jóban.
Cézár vagyok az ölelésben,
Dárius a csókban.

Forró imákat dalolok,
s letépek minden vadvirágot;
ha meghalok,
csak az fogja tudni, hogy ki voltam,
aki így látott.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Három Mária-ének
  2011-03-30 09:46:19, szerda
 
  Károlyi Amy
Három Mária-ének

I.Kisasszony született...

Mikor a bimbók aludni mentek,
kinyitotta szemét egy gyermek.

Széles térdén ringatta Anna,
kicsi-Mária édesanyja.

Fiút akart. És mostan bánta,
hogy ölében, csak lány a lánya.

De amint nézte, amint fogta,
mellét egy kis kéz szorította.

S mint eső után a nap szárít:
felszárította szempilláit.

S mint kaptár zsongott a reménység
táruló szivén. S szólott száján:

olt még rózsát e kis ágacska
Dávid száradó rózsafáján!


II. Mária arca elpirult

Sötétkék éjjel, sárga szárnnyal
angyal repült keletről délre.
Hajnalvidékről délvidékre.

Minden tolla: bölcsesség fénye,
felhőket bont a szárnycsapása.
Holdas körmű ujjával jelt írt
Mária gyöngyház homlokára.

Rózsaszín lett a csillagok képe,
tátott szirmokba gyöngyeső hullt.
S rózsaszín lett az egeknek széle,
mert Mária arca elpirult.


III:Mert rájuk nézett Mária

Gyökerükig fagytak a fák,
az almafák, a körtefák,
és elszáradtak a rózsafák.

Tűzre kerültek országszerte,
mint karcsu hindu asszonyok,
kiket az uruk itthagyott.

De megsajnálta Mária
május csillagos édesanyja,
a csontig sovány tüskefákat, -
s kivirultak a holt tagok...

S mert rájuk nézett Mária,
illatuk is lett, illatuk.



 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy  
Úristen, add,
  2011-03-30 09:44:38, szerda
 
  Károlyi Amy
Kérelem

Úristen, add,
hogy szakadatlan
ne hánytorgassam, amit adtam.

Mint éj a napra
szakadatlan
arra gondoljak, amit kaptam.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy  
Kopog az eső.
  2011-03-30 09:43:20, szerda
 
  Jánky Béla


Kopog az eső.
Hallgasd! Neked dalol, ha
szavam hallgat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mindenemet magammal hordozom
  2011-03-28 23:36:16, hétfő
 
  Reményik Sándor:
Omnia mea mecum porto

Hajós Ivánnénak


Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.

Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.

Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.

Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 243 
2011.02 2011. Március 2011.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 2685 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 72
  • e Hét: 624
  • e Hónap: 14827
  • e Év: 383679
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.