Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Tudod......
  2011-06-29 21:50:55, szerda
 
 

Tudod, valahol azt olvastam,
hogy a szerelem a végtelen óceán hullámzása.
Akkor olvastam, mikor arra gondoltam,
hogy a szerelem útját nem kísértheti fájdalom.
Hogy a szerelem valamiféle megdicsőülés,
a lélek menybemenetele.
Nem ő, a szerelem fáj, hanem a kereszt.
Ami fáj, az nem a szerelem,
valaminek a hiánya az, ami fáj.
A bizonyosság hiánya, a közelség hiánya,
az összebújás hiánya.
Máshol pedig azt olvastam,
hogy mi a hullámot látva mondjuk,
látom az óceánt, pedig nem azt látjuk.
Az óceán az egész,
ami nyitott szemmel nem látható,
ő a van,
a hullám az, amit látunk, ami elmúlik,
valójában nincs is,
mert két nincs között semmi nincs.
Úgy gondolom, hogy a szerelem,
az igazi szerelem, az óceán,
szemnek láthatatlan,
minden más a szerelem hulláma,
a bánat is, az öröm is,
ami tegnap még nem volt,
holnap már nem lesz,
valójában nincs is.
A szerelemben a szerelem egyedül a "van".
A többi csak a szerelemnek a hulláma.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Úrnapja
  2011-06-26 14:59:50, vasárnap
 
  Babits Mihály: Eucharistia
(részlet)



Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
 
 
0 komment , kategória:  ünnepek  
Isten gyertyája
  2011-06-25 19:38:39, szombat
 
  Babits Mihály: Isten gyertyája

Engem nem tudtak eloltani:

élek és itt vagyok, itten!

Pedig nagy világ-szelek elé

emelted hős, vak, kicsi gyertyád - -

mit akarsz velem, Isten?



Inog a láng már és tövig ég

bölcs, szent, konok kezeidben. -

S új szelek jönnek, fattyu-vihar,

vakarcs-poklok szégyen-fuvalma -

mit akarsz velem, Isten?



Szégyen-szél, fattyu-lehellet is

zord annak, aki mezitlen:

gyötörni tud, eloltani nem,

míg viaszom csöppig kisírom -

mit akarsz velem, Isten?



Mért tart magasra nagy tenyered?

és milyen éj vize zug lenn,

hol sisteregve kiszenvedek

ha majd kegyetlen beledobsz, hogy

körmödre ne égjek, Isten?


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Görög mese a barátságról...
  2011-06-22 20:53:23, szerda
 
  Görög mese a barátságról...





Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
-Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
-Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész.
- Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre.Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
-Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...
-Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.
Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
-Nem, épp ellenkezőleg...
-Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.
- Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság.Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
-Nem igazán.
-Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?
Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.

/Forrás:Jamekka/
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Emlékezve......
  2011-06-19 17:06:59, vasárnap
 
  Maczkó Edit: Megmaradsz nekem.

Megmaradsz nálam a pillanatban
szebbnek és többnek, mint hittem.
Szívemben mindig az leszel,
kit hozzám rendelt az Isten.

Megmaradsz nekem bizonytalanban,
annak a biztos érvnek.
Ám kifogyhatatlan igyekvésim
nélküled mitsem érnek.


 
 
1 komment , kategória:  emlékezés  
Tudod.....
  2011-06-17 15:20:40, péntek
 
  Azt mondod, ne hagyjam abba, jó, amit csinálok, mintha a gubancnak mondanád, ne gubancolódjék, mintha a fának, legyen tűz belőle, mintha a halottat kérnéd, ne legyen halott, a gubanc, a tűz, a halál, az nem csinálja magát, mint ahogy én se csinálom magamat, mikor begubózom, mikor nincs a tűz bennem, mikor halottnak érzem magam, azért, hogy éljek, hogy tűz legyek, hogy ne legyek önmagam gubanca, azért én nem tudok semmit sem tenni, ahhoz Te kellesz, hogy Téged találjalak, ígérni semmit se ígérhetek, mert soha nem tudom, mikor, meddig vagy itt nekem, nélküled gubanc vagyok, halott, tehetetlen fahasáb.

Tudod régóta gondolom, hogy a test, a másik közelsége, a simogatás, az ölelés, a szeretkezés elégíti ki az embert, de vajon a távolság tud-e közé állni két ember szeretetének, magára marad-e az ember, ha nem érintheti a másik kezét, de hát mindent az agy irányít, ha rágondolok arra, akit szeretek, nem történhet meg velem ugyan úgy, ugyanaz? ma elolvastam egy hosszú levelet, amit Te írtál, szó nem volt benne szeretetről, vágyról, simogatásról, de Te írtad, én pedig olvastam, és jött az érzés, amiről azt mondják, hogy érte test a testtel kell hogy találkozzon, hogy izgalmi állapot kell megelőzze, váratlanul jött az érzés, talán nem is rád gondoltam, csak a soraidat olvastam.

Soha sem akarok arra gondolni, hogy tönkre tetted az életem, hogy miattad lettem magányos. Ez így úgysem lenne igaz, igazságtalanság is lenne tőlem, csak annyi történt, megláttam egy felvillanó fényt, ami azután kihűlt, és közben ésrevettem, mennyire magányos vagyok. Nem azért vagyok az, mert nincs, ki akarjon mellettem lenni, a jó szándék megvan, mások azt is mondhatnák, hogy mit akarok, akár boldog is lehetnék.
De van valami, amire akarattal képtelen az ember. Lehet valaki figyelmes, szeretettel teljes, ha nem érzi azt a másikat, akkor nem tud segíteni neki. Ha nem érzi, mi az, ami fáj a másiknak, nem tudja, mikor van itt a pillanat, mikor kellene kinyújtani felé a kezét. Mikor kellene vigasztalóan átölelni, hogy kevésbé fájjon. Mikor kellene egy kedves szó. Mikor van bajban az a másik.
Mikor vágódik hanyatt, mikor kellene felsegíteni. Nem a testét, a lelkét. Megtalálni a szót, érezni a pillanatot.
Kellene valaki, aki mindig mellette áll. Függetlenül attól, igaza van, vagy nincs. De hát ki tudja eldönteni, hol van az igazság. Nem igazat kellene adni, csak éreztetni, itt vagyok veled, nem vagy egyedül. Nem álást foglalni kell, éreztetni. Valaki mellette van akkor is, ha téved is, ha rossz is, ha buta is.
Akinek egy óriás pofon meg se kottyan, hogyan is érezni, hogy a másiknak, akit csak egy kicsit arrébb löknek, csendesen sír a lelke. Pedig az embernek arra lenne szüksége, hogy érezze valaki, most van vigaszra szüksége. Ez az, amire nem lehet figyelmeztetni, ez, amit érezni kell, e nélkül a megértés nélkül idegennek érzi magát. Az ember. Nem érti, ha neki, ha azzal a másikkal, ha vele történne, ha bárkivel történne, akkor megszakadna a szíve, hogy lehet, hogy ő nem érzi?
Talán edzettebb, vagy talán kevesebb bántás érte, azért vak arra, hogy észrevegye, akit oly nagy igyekezettel akar szeretni, annak épp most szakad apró darabokra a szíve. Nem tehet róla, senki nem tehet róla, a viharos szél az egyik fát derékba töri, míg a másik szinte mozdulatlan.
Persze ki tudja, valószínű, mások a fájdalmaink, az ő fájdalmára én vagyok érzéketlen. Sehogy sincs jól ez így, nem ismerjük, nem érezzük egymást. Vagyis ismerjük egymás szokásait, bogarait, csak éppen egymásnak vagyunk idegenek. Talán a hullámhossz.
Míg nem voltál, nem gondoltam, hogy másnak is érezni kellene, ha nekem belül fáj.

Arcomon szomorúsággal állok
a tömegben,
de miért is szomorú az arcom,
mikor süt a Nap,
belül vidám vagyok,
áhítattal hallgatom
a himnusz zenéjét,
de miért,
ha nincs bennem az áhítat,
miért vagyok szomorú,
és miért vagyok meghatott,

ha nem vagyok szomorú,

és nem vagyok meghatva,

máskor meg mosolygok,

pedig sírni volna kedvem

igen, persze,

megtanultam viselkedni,

jól viselkedni,

mikor azt mondták,

viselkedjek rendesen,

viselkedjek úgy,

ahogy a többiektől látom,

ők is csak viselkednek?

mert mondták nekik,

viselkedjenek rendesen,

de hogy mi az igazság,

melyik a te igazságod,

nehéz eldöntenem,

bohócod vagyok,

vagy szerelmed,

néha úgy érzem,

abba kell hagynom,

amit játszol velem,

gonoszul csúf játék,

de ki tudja,

hátha csak viselkedsz,

rosszul viselkedsz,

hátha legjobban neked fáj,

mikor belém rúgsz elmegyek,

hiszem, mindörökre elmegyek,

nem leszek neked játékszered,

de visszajövök,

mert ha végleg elmegyek,

azzal talán én rúgok beléd,

nem tudhatom,

mi lakozik odabent,

benned, talán ott is

él egy fájó szerelem,

ha csak játszol,

nem veszíthetek,

mit számít az nekem,

ha bohóc is leszek,

ha egyszer nem szeretsz.

Ha egyszer szeretlek.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Öröktűz
  2011-06-16 23:00:37, csütörtök
 
  Reményik Sándor - Öröktűz


Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven...
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Pünkösd után
  2011-06-12 12:54:19, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet - Pünkösd után



Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!
Aztán - boldog pünkösd utánba érni!
S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten.
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni.
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!


 
 
0 komment , kategória:  ünnepek  
Áldott szédület
  2011-06-10 21:59:52, péntek
 
  Pilinszky János - Áldott szédület


A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül,
szorong a száj, remegve egyre szédül,
mint szélhimbálta, imbolygó virágban
a léha szív, és mintha súlyos áram
érintené, alél a test, s a szem már
a drága szempár csak mereng a csöndben,
mint ismeretlen tengerfenéknek alján
két gyöngyszem.

Két árva gyöngy, amely csodál s csodás,
míg oldja-bontja zászlóját a láz,
hogy mint a szél, a szálló angyalok,
sehol se, mégis mindenütt vagyok,
hogy szinte már szeráfi lendülettel
csak szárnyalok, mint száll az illó ihlet,
mint angyalok, kik parttalan terekben
keringnek.

S már nem lehetne könnyed metszeten
se lágyabb, mint most lágy a szám s kezem,
az idegekben érlődő halál
árnyalja kezem tartását s a szám.
S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom
ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz
égessen át, hogy csontomig lehasson
a varázs.

A drága, drága révülés, amelyben
mi fájt és mart és sajgott, elfelejtem,
hogy társtalan, hogy csupa seb vagyok,
mint csillagok közt hulló csillagok!
Csak mély verése ér most, mint a tenger,
a mély örömnek, nincs szívemben jajszó,
ha sírok is, mint sír a tengerekkel
a kagyló.


Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét,
és máris részeg tőled minden érzék,
kit oly hiába, nyugtalan kerestem,
hozzám találsz az áldott szédületben,
hogy többé semmi - ugy-e - nem szakít szét?
mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Egy perc bölcsesség
  2011-06-08 16:27:55, szerda
 
  Anthony de Mello:A csend szava - Egy perc bölcsesség

- Hol keressem a megvilágosodást? - Itt.
- Mikor nyerem el? - Éppen most.
- De akkor miért nem érzem? - Mert nem látsz.
- Mit kellene látnom? - Semmit, csak nézz.
- Mire? - Amire a szemed rápillant.
- Másként kell valahogy néznem? - Nem, a közönséges nézés jó lesz.
- Nem úgy nézek állandóan? - Nem.
- Miért nem? - Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy


 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2011.05 2011. Június 2011.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 150 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 63
  • e Hét: 63
  • e Hónap: 10640
  • e Év: 166013
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.