Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/186 oldal   Bejegyzések száma: 1856 
T András
  2011-06-30 20:52:34, csütörtök
 
  Tabák András - (Öreg munkás)

Pókhálók a szeme körül.
Fáradt és gyanakvó mosoly,
keserűn tiszta tekintet
s érdes-erős kézszoritás.
Feledhetetlen éveket,
a városszéli telepet,
kiskamaszkorom idézi.
És az elorzott szép reményt.

1993









 
 
1 komment , kategória:  Tabák András 1.  
x
  2011-06-30 20:50:14, csütörtök
 
  Horváth Ödön...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .2013-02-02 , 20:19 .

Horváth Ödön - Már milyen sokszor

Görnyedt hátával toporog előttem;
a ,,Fedél nélkül" lapot szorongatva.
Nem rongyos, de már krisztusi az arca;
megegyezik a keresztjét vivővel.

A véletlenségnek köszönhetően
tőlem kér valamit. Kinyújtott marka
nekem szól, de keresztülnézek rajta;
így továbbmegy, ahogy szokta, letörten.

Közben azért az álszent gondolattal
foglalkozom: ,,Ebben a zord időben
mi történik e szegény csellengőkkel?"

,,Utcán alszanak, hébe-hóba esznek,
mert, amit a hozzád hasonlók tesznek,
szarság" - találkozom a Belső Hanggal.


 
 
0 komment , kategória:  Horváth Ödön 1.  
x
  2011-06-30 20:34:08, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-08-30 11:45:20

John Henry Newman -

Newman, John Henry:

Vezess, drága fény [4]
Lead, Kindly Light

Vezess, drága fény, a sötétségben,
mely körülvesz engem!
Sötét az éj, s én távol vagyok hazámtól:
vezess el engem oda!
Irányítsd lépteimet, mert nem látok tovább,
csak egy lépésnyire önmagamtól.
Egykor távol jártam attól, hogy kérjelek:
te vezess engem.
Magam akartam megválasztani utamat.
Magam fénye voltam, bár mélységek közt jártam,
saját ösvényemen,
s büszkén egyéni célokat hajszoltam.
De most - hadd felejtsem el mindezt!
Oly hosszú időn át megőriztél engem,
vezess továbbra is: süppedő mocsáron át,
folyamok árján és leselkedő szirteken keresztül,
míg túl az éjszakán,
a hajnali fényben nem integet az angyal.

Fordította: névtelen internetes forrásból





 
 
0 komment , kategória:  John Henry Newman 1.  
David Peetz
  2011-06-30 20:31:44, csütörtök
 
  ...... .....



David Peetz - Nyolcezer méteren

Nyolcezer méteren mindkét motor leáll,
Gépünk zuhanni kezd, sorsunk a rút halál,

Pilóták pánikban, minden utas reszket,
Hajadon lágy hangja töri meg a csendet,

Szép blúzát letépi, esdeklőn mondja ki:
Tegyen nővé hamar egy bátor valaki,

Feláll egy tettre kész a harmadik sorban,
Leveszi az ingét: Ezt vasald ki gyorsan!

Fordította - Bencze Imre

Link

 
 
0 komment , kategória:  4.Consummo  
Tad Lawson
  2011-06-30 20:27:42, csütörtök
 
  Csuja Ilona küldte az IWIW-en...... ........... ............#6002 - 2011. június 21. 14:35

Tad Lawson

Az Édenkertben.........



Édenkertben egyik éjjel
Ádám nem volt odahaza,
Éva várja harci kedvvel,
Hajnal felé tér csak haza

Épp az éji állatleltárt...
Kezdi Ádi magyarázni,
Ámde Évit ily szavaktól
Kezdi el a hideg rázni.

Ki az a nő? - kérdi Éva,
Ádám erre kacag nagyot,
Jól tudod, hogy rajtad kívül
Itt a kertben csak én vagyok.

Igazad van - mondja Évi,
S átöleli buzgón Ádit,
Ámde éjjel halkan fölkel,
S megszámolja - a bordáit.

Fordította - Bencze Imre

Link

 
 
0 komment , kategória:  4.Consummo  
Sz István
  2011-06-30 20:24:35, csütörtök
 
 
Szarka István
Világfa

Fájdalmas rügyben, illatos
korhadásban csak állsz,
hálásan fölragyogsz a záporoktól,
kedvtelve szürcsölöd a föld
szivárgó kristályait, s a nap
zuhatag olvadékaiban
sóvárogsz csak az istenek felé.

Csurgód határán bévül otthonos
az ország,
ringatóznak a tollasok,
a páncélosok, lombréseidben,
hónaljaidban kótyagos hold -
hát még a táncaid a mindenféle szélben,
a mocorgós, az örvényes, meg a
reccsenős utolsó

s példabeszédeid, hogy
mint élsz azután tovább
markolatokban, munkapadokban,
embervilág félkész tetőiben,
itt ebben a papírban
s hogy az én életem: a te lélegzeted
s hogy nyár jő nyár után.










 
 
0 komment , kategória:  Szarka István 1.  
x
  2011-06-30 20:22:07, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:22:37

Garay János - zrínyi ilona
Munkács magas várában ül Zrínyi Ilona,
Körötte vérbíborban a tájék alkonya:
A karszék, mely nyugalmat fáradt testének ád,
Márvány pallóra ejti ruhája bársonyát.

Karszék előtt asztalka, aranyozott lábakon,
Asztal fölött kitárva nagy kapcsos könyv vagyon:
A könyvet a magas hölgy csak most lapozta át,
S mintegy pihenve rajta nyugasztja hó karát.

Fürtös fejét a könyvről majdan fölemeli,
S felcsillog a könyűcsepp, mely szép szemét teli
Ilyen, midőn fenséggel, de fellegek közül
A nap, megtört sugárral, az égen fölmerül.

S hosszan, sokáig néz még e nedves pillanat,
Míg nedve gyönggyé fagyva, arcán alászalad, -
Mert, melyet olvas, a könyv, nagy dolgokat jegyez:
Dicső, de gyász családja gyász krónikája ez!

Olvassa szép tiszta apjáról Szigetvár ostromát,
Hol honja veszni hagyta legelső bajnokát,
Ki húszezer törökkel raká körül a sírt,
Melyet dicső nevével a hir könyvébe írt.

De aki, bár dicsőn halt, mint áldozat esék -
Mert a dicső dicsére szűkkeblű törpeség
S vágytársi féltékenység irígy agyart fene:
És Zrínyi Miklós vesztét megérte ellene.

Nagyatyja, György, öröklé Miklós erényeit,
De együtt örökölte irígyit, ellenit:
Országos harci híre, ajkán a nyilt szavak,
Wallenstein táborában szálkául voltanak.

S a fővezér Prágában asztalt terít neki,
De életét a hősnek éltére tette ki.
A németek vigadtak, folyt Rajna tűz bora:
De Zrínyinek utolsó a szörnyű vacsora!

Olvasta nagybátyjának, más Miklós életét,
A nagy hírű vitézét, a kedves dalnokét,
Ki ésszel a tanácsban, fegyverrel a csatán,
Ki lantja zengzetével tündöklött két hazán.

S kit, míg pápák s királyok méltatják érdemit,
Honn Montecuculinak ármánya elveszít,
S kinek bár a vadkan akár csel ölte el:
Ártatlan ontott vére kiált az égre fel! -

Olvasta és erében megjegedett a vér:
Péter, tulajdon apja, kit most a gyász sor ér:
Kit, mert a sérelmnek emelte zászlait,
Bécsnek ítélőszéke palloshalálra vitt.

Péterrel hullni látja s elveszni egyaránt
Anyjáról anyabátyját, a hős Frangepánt,
S könyűt ejt és átkot mond a véres nap felett,
Mely a testvércsaládnak ily rémes sírja lett.

Olvasta első férje, Rákóczy napjait,
S még egyszer átforgatja lelkének lapjait,
Hol régi csalt remények, nagyság s fény álma jár,
Vágyának egykor réve - most csak sírhalma már.

Hol sorsa szövedékén mint hosszú gyász fonál,
Egy cselszövő napának vészjósló képe áll, -
S csendes, szelíd imát mond szegény Rákóczyra!
Báthori Zsófiáért könyezni nem bira!

A gyásznak nincs-e vége? s te sorsok hirnöke,
Sötét könyv, a kapoccsal, koporsó vagy-e te?
Nincs vége még a gyásznak, mert él még Zrínyi vér!
S a könyv az érckapoccsal még tápot egyre kér!

S még olvasott tovább is Munkácsnak asszonya,
Saját házának áll ott hanyatló alkonya:
Benn második férjének döbbentő rajza van,
Egy háborított tenger, vész csapkodásiban.

Elhagyta a szerencse, elhagyta Tökölit:
Árulóvá lett rajta ember, szerencse, hit,
Török rabságban tartják őt, Bécsnek karjai,
S Munkács alatt - mi kell több? - Karaffa ágyui.

De rendületlen áll még a várnak kőfala,
Erőben és reményben áll Zrínyi Ilona:
Az ostromló seregnek ágyúgolyója száll
S az úri hölgy székénél a bársonyban megáll.

"Nem szenvedett-e már meg, oh isten, e család!
Mikor veszed le rólunk karodnak ostorát?"
Szólt s felriad helyéről az ékes úri nő , -
Egy viharoktól sújtott, de büszke cédrus ő.

"A könyvet nyitva hagytam! kezemben a tolú,
Mit írjak még beléje, derű-e vagy ború,
Mit végzésed parancsol?" - s a tollal szép kezén,
Áll, istenétől várva, mi lesz a végzemény...

S megnyílik ím az ajtó! Bécsből egy gyors követ
Öccséről, Boldizsárról ily hirrel érkezett:
"Öcsédről, Boldizsárról hirt hoztam, asszonyom!"
"Szólj - mond a hölgy - ártatlan fogságát jól tudom."

"Már nincsen börtönében! - mond tompán a követ!
Sok év után igazság győzött a bűn felett:
De haj, mit ér az ifjan-őszültnek, hogy szabad?
Agyában őrült lelke örökké rab marad."

"Isten ne hagyj!" - kiált fel a hölgy s székébe hull!
Vélnéd egy szikla rendül a föld ingásitul.
"A legutolsó Zrínyi - szól s kínja iszonyú! -
Van-e kezedben, isten, több töviskoszorú!"

A gyászkövet kifordul, utána mint a fal,
Sápadtan és fehéren, beront egy őr s rivall:
"Mentsd meg magad s amid van, kegyelmes asszonyom,
Elárult rőt diákod, a hűtlen Absolon!

S mit három éven által mint hős oltalmazál,
Munkács utósó várad császár kezére száll:
Reád pedig s fiadra Bécsnek fogsága vár!"
S szólt még - midőn Karaffa előttök álla már!

"Karaffa e teremben: sokat mért rám az ég!
- Szólt megadással a hölgy s fölegyenesedék -
Legyen, vezér, meghozva a legfőbb áldozat:
Vidd Bécsbe meg, mert úgy kell, meghódolásomat."

"Kötésünk áll, - folytatja - én s népem hódolok,
S fiam kezesnek elmegy, többet nem adhatok...
A nő kitépi nektek kebléből gyermekét,
S ti - megnyitjátok érte férjemnek börtönét."

Szólott s gyengéd karokkal átfonja kis fiát,
Hosszan végig csókolja szép arcát, homlokát.
"Vidd most, vezér! de tudd meg , - szólott - hogy a helye
Honnan kitéped, véres - s ez anyja kebele!"

S a könyv az érckapoccsal, ujabb gyásszal telék,
(Hogy a gyász rajzolója, a toll, nem vérezék!)
A toll s a lap nem vérzik, de annál véresebb
A legnemesebb hölgy szívén az óriási seb!

S harmadszor nyílt az ajtó - a hölgy sikoltva kél,
Tököli lép elébe, - most már mindent remél!
"A bécsiek szótartók: szabad vagy s újra itt!"
Kiált s férjére fonja, mint repkény , karjait.

"Szabad- ha úgy akarjuk - mint légben a madár,
Kit egyaránt lőhet le vadász és vadkufár!"
Viszonz a férj sötéten s gúnygörccsel ajakán. -
"Földönfutókká lettünk: száműztek, Ilonám!"

"Nincs hát egyéb számunkra csapásnál!" szól a nő,
S áll megtompult érzéssel, dermedten mint a kő,
A nagynevű családnak utósó sírköve, -
A könyv utósó lapja nevével telve be!

S hajóra száll férjével, roncsolt hajó maga,
Melynek nehéz viharban ketté tört árboca:
Melyen kötélt, vitorlát széthasgatott a szél -
De ércerős keblében töretlen a szív él.

Rég sír takarja már férjével Ilonát,
Szép Ázsiának földe nem bántja hült porát:
A könyv az érckapoccsal itthon maradt nekünk,
Illik: szent borzalommal benn széttekintenünk!...

 
 
0 komment , kategória:  Garay János 1.  
B János
  2011-06-30 20:19:58, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-07-07 10:20:58


Bodó János
A tiéd vagyok

Amikor a nap felkúszik az égen,
Ahogy Babits mondta:égő sziszifuszi kő,
Krőzus gyanánt szórja szét sugarát-
Vagy mint részeg bolond,minden vagyonát:
A havi fizetését-szívem is úgy dobog
Mikor meghallom lépteid:ez ő lehet, csak ő!
Parányi, pondró létem értelmét meglelem:
Halhatatlan vagyok!Igen, már elhiszem
Magamnak, mit tudva tudhatok:
Szerető szíved örökre az enyém-
És én a tiéd vagyok!



 
 
0 komment , kategória:  Bodó János 1.  
x
  2011-06-30 20:13:18, csütörtök
 
  Hugo, Victor: A nap ma fellegek között pihent le este (Le soleil s'est couché ce soir dans les nuées Magyar nyelven)

Le soleil s'est couché ce soir dans les nuées (Francia)


Le soleil s'est couché ce soir dans les nuées.

Demain viendra l'orage, et le soir, et la nuit ;

Puis l'aube, et ses clartés de vapeurs obstruées ;

Puis les nuits, puis les jours, pas du temps qui s'enfuit !



Tous ces jours passeront; ils passeront en foule

Sur la face des mers, sur la face des monts,

Sur les fleuves d'argent, sur les forêts où roule

Comme un hymne confus des morts que nous aimons.



Et la face des eaux, et le front des montagnes,

Ridés et non vieillis, et les bois toujours verts

S'iront rajeunissant ; le fleuve des campagnes

Prendra sans cesse aux monts le flot qu'il donne aux mers.



Mais moi, sous chaque jour courbant plus bas ma tête,

Je passe, et, refroidi sous ce soleil joyeux,

Je m'en irai bientôt, au milieu de la fête,

Sans que rien manque au monde, immense et radieux !



A nap ma fellegek között pihent le este (Magyar)


A nap ma fellegek között pihent le este.

Holnap jön a vihar, majd est, majd éj megint,

és hajnal, villogó fényét ködökbe vesztve,

s nap, éj - szökő időnk egy-egy lépése mind.



Vonulnak a napok, vonulnak csapatostul,

a tengerek szinén, a nagy hegyeken át,

ezüst víz s rengeteg fölött, mely zúgva bozsdul,

zúgva szeretteink halotti himnuszát.



S a szirtek homloka s a vizek arca folyvást

ráncos lesz, s mégse vén, és mindig zöld a lomb,

ifjodván szüntelen; és minden hegyi forrást

a végtelen folyó az óceánba ont.



De én, ki napra nap fejem mélyebbre hajtva

fázósan járok itt, ünneplő ég alatt,

én elmegyek, s a nagy, tündöklő-fényű, tarka

világban semmi sem érzi hiányomat.

Nemes Nagy Ágnes







 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2011-06-30 20:10:07, csütörtök
 
  Dr Kozma László...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-07- 24 , 9:18.

Dr. Kozma László - TEREMTÉS

HAVAZÁS

Reméled, hogy enyhet
Ád az Úr
Hullnak fehér pelyhek
Válaszul.


 
 
1 komment , kategória:  Dr. Kozma László 1.  
     1/186 oldal   Bejegyzések száma: 1856 
2011.05 2011. Június 2011.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1856 db bejegyzés
e év: 20386 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1851
  • e Hónap: 17490
  • e Év: 50886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.