Belépés
dnemethk.blog.xfree.hu
" A tegnapi bánat célt is adott: Bár szívembe markolt,de élni hagyott. Jöhetnek százszám szélviharok, Mert ezen a Földön nem félni vagyok...&q... Kathalynka Kathalynka
1967.11.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A szegényember és az ő fája
  2011-07-29 17:55:52, péntek
 
 



Hol volt hon nem volt, távol a falutól a hegyek közt élt egyszer egy szegény ember.
A szomszédjai tartották annak, de ö elégedett volt a sorsával, művelte a földecskéjét,
gyarapította jószágát.
A munka mellett a abban lelte örömét, amikor a napi munka után kiülhetett a tornácra
és csodálhatta a szomszéd hegyen levő erdőt.
Amíg fiatal volt sokat járt arra.
Ismerte a fákat igaz a tüzelőt is onnan hordta, ismerte az állatait,
gyűjtötte a gombát és esténként gyönyörködött benne.
Az egyik sétája alkalmával a hegytetőn talált egy kis facsemetét.
Ránézett és egyből látta, hogy ez nem olyan mint a többi fa.
Másabb sudárabb és gondozni kezdte.
Ettől a perctől már nem érdekelte az erdő, csak AZ a fa.
Nem sok idő kellett, hogy elteljen és rájött, hogy a szomszéd fák beárnyékolják.
- Úgy sincs elég tüzelő a télre és most nem az elhullott ágakat gyűjtötte össze,
hanem fejszét fogott, és kivágta a szomszédos fákat.
A kis csemete a keletkezett tisztáson a nap aranysugaraitól csodálatos fává serdült
és az ember minden nap megnézte, de rájött, hogy ez kevés többet szeretne.
Gondolt egyet és egy holdfényes szeptemberi éjszakán titokban megjelent a fánál.
Átölelte és a reggeli nap első sugara így találta őket.
Testben- lélekben egyé vált szeretett fájával.
Már nem érdekelte az erdő . mindig csak a fáját akarta látni.
Kitalálta, hogy ha kivágja az erdőt, akkor mindig a fáját láthatja, és letarolt minden fát ami a hegyen nőtt.
Egy csak egy fa maradt a hegy gerincén, és ez a fa kiteljesedett.
Az ember ezt csodálta amikor a reggeli nap sugarai megsimogatták harmatgyönggyel borított koronáját, azzal tért nyugovóra, hogy éjjel a sápadt hold fényében áll délcegen mint a boldogság szimbóluma. Csodálta nyáron, és csodálta télen, amikor az ágakon született zúzmara mint millió csillag borította be . . . és ő boldog volt.
Éltek évekig ebben az idilli világban simogatva egymást békességben harmóniában,
megfeledkezve térről időről észre sem véve a változások szeleit.
A változásokat, melyek a faluban történtek.
Amíg ők élték világukat, a messzi faluból kisváros, majd nagyváros lett.
Gyárak létesültek, emberek tömegei dolgoztak . . . . és valami más is megváltozott.
Az eddigi kedvező időjárás megváltozott és elérte őket az, amire a szegény ember nem számított.
A változások szele.
Az eddig simogató szellőt felváltotta a város felől fújó szél.
A szél, amely eddig simogatott, most viharfelhőket hozott.
Metsző volt és folyton csak fújt csak fújt a város felől.
- Az ember féltette a fáját és kétségbeesetten kérdezte: - mi lesz veled?- hogyan bírod?
- Erre a fa annyit válaszolt: oly sok időn át voltam itt, tudhatnád milyen erősek a gyökereim.
Kitartok.
És a szél csak fújt csak fújt kitartóan a város felől. A Fa meg kitartott.
Észre sem vették, amikor az egyik ága meghajolt és engedett a szél erejének.
Elhajlott.
- Semmi baj !- ez csak egy ág . . . hitegette magát az ember.
. . .és a szél csak fújt csak fújt . .. az ágak pedig a természet törvényeinek engedve
egyenként engedtek a szél nyomásának, míg az egész korona át nem alakult a szél hatására.
Az ember tovább csodálta nagy tisztelettel, hiszen a Fa KITARTOTT- bármekkora szélnek ellenállt
és idővel olyan lett, mint egy óriási bonsai - a kitartás szimbóluma.
Aztán bekövetkezett a, tragédia . . . . a városi szél nem elégedett meg azzal, hogy átalakította a fát.
Több kellett neki.
Újabb és újabb rohamokat indított a magányos hegytetőn álló fa ellen.
Szövetkezett az esővel. Az esővel, melynek éltető cseppjei nélkül a fa meghalt volna.
Eső-és szél . . . eső - és szél . . . heteken . . . hónapokon át . . . és megtörtént az,
amire senki sem számított . . . az éltető eső fellazította a talajt, alámosta a gyökereket
a régebben simogató szellő amely széllé erősödött egy utolsó rohammal tőből kicsavarta a fát.
Reggel, amikor az ember felkelt, kiment a tornácra, már csak a kopasz hegygerincre vethette tekintetét.

A szél elvégezte munkáját.
 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
A Madár és a Nő
  2011-07-29 17:44:28, péntek
 
 



Volt egyszer egy madár.
Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors.
Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert,
a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
DE egy napon arra gondolt:
mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni ?
És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: "Csapdát állítok neki.
Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott,
de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek,
akik azt mondták:
"-Neked aztán mindened megvan"
De szép lassan különös átalakuláson ment át:
most hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania,
kezdte elveszíteni a lelkesedését.
Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt,
elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon
neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt.
DE nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta
boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét,
az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása
és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan
bekopogtatott hozzá.
"-Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
"-Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "
-Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád,
csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna,
most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."




 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
10milliószoros napok "hívőknek
  2011-07-03 16:41:45, vasárnap
 
  A Tibeti ("Nagy") Buddha Napokat Hívják 10 Milliószoros Napoknak.

A tibetiek szerint csak 4 ilyen nap van az évben.
Ezeken a napokon minden, amit teszünk, gondolunk, mondunk, 10 milliószorosan száll vissza ránk.
Ezeken a napokon érdemes megtennünk mindent, amiről szeretnénk, ha elementáris erővel hatna.

10 milliószoros napok 2011-ben:
Február 4.
Május 17.
Július 5.
November 17.

SOK SIKERT!!!!
 
 
0 komment , kategória:  Ezo  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2011.06 2011. Július 2011.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 33 db bejegyzés
Összes: 294 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 16
  • e Hét: 16
  • e Hónap: 134
  • e Év: 5025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.