Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 127 
Részlet az Erdők könyvéből
  2011-08-31 23:58:26, szerda
 
 


Link
Wass Albert
Az aranymadár
.
, , . . . Amikor már nagyon fáradt leszel,
és nagyon céltalannak érzed a sorsodat:
egyszerre csak érted üzen a a zöld erdő.
Először csak egy kis szellővel,
mely csak úgy végigsurran melletted az utcán.
Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit,
de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák. . .
illatukat neked gyűjtik a rét virágai. . .
jöttödet lesi az ösvény. . .
jöjj, siess. . . !
.
Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat folytogatja a honvágy.
De nem mehetsz.
Nem eresztenek a láncok, amiket rádraktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen,
és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő.
Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat,
és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.
Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét.
Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán,
és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.
Valami megpattan benned akkor.
Szemedből előtörnek a könnyek,
elmossák rólad a láthatatlan láncokat,
kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken,
bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.
És te elindulsz majd ezen az ösvényen.
Keletnek, mindig csak keletnek,
amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint...
( Részlet az Erdők könyvéből)
Forrás: Internet



Link
 
 
0 komment , kategória:   Wass Albert versei.  
Grigo Zoltán: Mondd...
  2011-08-31 23:50:56, szerda
 
  Mondd...

Mondd, simogatnál engem, mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?

Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?

Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb már nem visz el?

Ha az idő nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?

Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?

Grigo Zoltán



Link


Szentjeim

Aludni készül már lassan az utca,
házfalakra csendet sző a félhomály,
a kémények is fázva összebújnak,
alkonyi nap tesz fejükre koronát.

Ahogy a madarak öreg fák odvában,
úgy reszketnek szívemben az emlékek,
sápadt gyertyaláng lobban fel szobámban,
rég látott arcokon táncolnak a fények.

Az asztalon a terítő hófehér,
ahogy minden szent, és tiszta ünnepen,
rajta egy pohár víz, só, meg a kenyér,
mint mindig amikor várlak titeket.

Itt vannak mellettem üres székeim,
nézem őket tehetetlenül, bénán,
úgy szaporodtak meg ahogy éveim,
vallatom őket, de csak néznek némán.

Az őszi ködtől már minden tejfehér,
elmúlás ellen lázadnak sejtjeim,
nemcsak egy napig, November elsején,
amíg csak élek, lesztek ti Szentjeim!

Grigo Zoltán


 
 
0 komment , kategória:   Grigó Zoltán versei  
Szívemben mindig lesz egy hely
  2011-08-31 23:41:15, szerda
 
  Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

Heinrich Heine
Forrás: Internet



 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei.  
Nem múlnak ők el....
  2011-08-31 23:39:26, szerda
 
  Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Juhász Gyula


 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Vers
  2011-08-31 23:35:58, szerda
 
  Kollár Zoltán : Valahogy olyan egyszerű volt minden

Hosszú sétámon egyszer csak mellém
kanyarodott, elkísért, velem maradt.
Mikor megállított, lehajoltam,
tenyeremmel mertem
és soká kortyoltam belőle.

Kölcsönvett áldások.

Fogadd tőlem!
Kortyolj te is,
vagy moss kezet,
vagy fürödj meg.

Építsék Benned a holnapot
és adjanak Neked is békét!

Nézd, Neked adom.
Ajándékba.

Örökre!



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Sárhelyi Erika----- Féltés
  2011-08-31 23:32:49, szerda
 
  Sárhelyi Erika--Féltés

Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üde zöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.

Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.

Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg...
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Képes idézet
  2011-08-31 23:29:17, szerda
 
 


Link



 
 
0 komment , kategória:  Szepes Mária versei,gondolatai  
Ne visszafelé gondolkodj!
  2011-08-31 23:27:25, szerda
 
  Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad?
Nem rossz szándékkal tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég.
Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, hanem előre figyelni.
Arra, hogy most mit teszel.
Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre.
De hogy befelé figyelsz, az jó jel.
Ne ijedj meg tőle!
Változást hoz, és a változásban van a jövő.
Minden napnak a maga terhét nézd! "
/ Schaffer Erzsébet /



 
 
0 komment , kategória:   Idézetek.  
Jöjj velem…
  2011-08-31 23:21:49, szerda
 
  Jöjj velem...

Jöjj most velem sétára hívlak
Távolban a Gyöngyös patak hídja
Betonrengeteg néma szürkeség
Zajos zsúfolt nekem e városrész.

Derkovits Gyuláról kapta a nevét
Bronzba öntött szobra oly szerény,
Város szülöttjeként: a festő-ecsetjét
Könyvtár és iskola őrzi emlékét.

A városon Borostyánkő út vezet
Római kori Iseum kőrengeteg.
A karnevál hűen őrzi a múltat
Történelme évente örök forgatag.

Savaria a Nyugat Királynője
Ókori város mégis szeretem,
Sétáló utcáján ha végig megyek
Parányi sziget hív oda, érkezem:

Csónakázó tó a fényben megcsillan
Ringó víztükrön hattyú-pár elillan.
Partján bokrok fűzfák gyerekek,
Kacagva kacsákat kenyérrel etetnek

Ismerős hűs árnyas park hívogat
Tölgyfái alatt éltem át titkokat.
Emlékek: mint múltam részeit,
Szívembe zártam színes képeit.
/Horváth M. Zsuzsanna/




Téli álom

Hatalmas pelyhekben röpköd a hó
fákra telepszik súlya földig nyomó.
Vékony ágacska némán sír, s letörik
féltőn óvott madárfészek is ráesik.

Könyörülj tél! az élőlényeken fákon,
vár még rájuk hosszú téli álom.
Takarójuk puha fehér hó legyen
őrizd, védd őket sokáig éljenek.

Zúzmara fátyolként belepi a tájat
jeges hótakaró fénye felém árad.
Panaszos síró hangot hoz felém a szél
fázó madárka éneke a szívemig elér.

Keresem kutatom, végre rátalálok
tolla borzolt, csőre némán tátog.
Gyengéden fogom, ölelem magamhoz
szívemmel óvom, féltőn betakarom.
(Horváth M. Zsuzsanna)



Link
Horváth M. Zsuzsanna

Reggel

Őszi ködös fázós reggel
utazom oly morcos kedvvel.
Ősz hajú kedves idős pár
szemben ül velem az idő jár.

Nézik egymást szemük beszédes
összefonódik kezük, mily édes.
Ajkukat elhagyó féltő szavak
ragaszkodásuk határtalan

Ritkán tapasztalt féltés aggódás
őszinte érzés boldog ragyogás.
Csodás e szeretet magával ragad
varázsa ereje velem marad.

Lassan felszáll a pára a köd
vidám vagyok társam az öröm.
Pillám lehunyom e kép él bennem
ritka érzés fátylán átcsillog szemem.
/2009./




 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Gogol--idézet
  2011-08-31 23:18:47, szerda
 
  ,,Szeress meg engem koromfeketének,
hófehérnek bárki megszerethetne."
/ Gogol /



Link
 
 
0 komment , kategória:   Idézetek.  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 127 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 127 db bejegyzés
e év: 1430 db bejegyzés
Összes: 12740 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1292
  • e Hét: 16436
  • e Hónap: 75244
  • e Év: 937549
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.