Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
Barátságról...
  2011-09-30 17:53:27, péntek
 
  Link



Barátság

Kincs a barát, kivel tudsz beszélni,
ha valami nyomja lelked,
elég csak ránézni,
minden gondod látod elszállni,
s mikor oly sok év után látod elmenni,
szíved meg tudna szakadni.

Láttad minden reggel iskolába menni,
láttad élete minden egyes fájdalmát elveszni,
el sem hiszed, hogy el fog hagyni,
kilenc év után nehéz elbúcsúzni,
könnyek nélkül ezt lehetetlen átélni.

Mit tudnál neki ebben a pillanatban mondani?
kívánsz boldogságot, szeretetet lelni?
oly sok mindent szeretnél mondani,
de szavakra nem tudsz találni,
hisz tudod, ezekkel el kellene búcsúzni.

Látsz arcáról egy könnycseppet lehullni,
ebből is látni,
ő sem akar elhagyni.
Ha nem is fogjátok egymást soha többé látni,
szívetekben minden emlék egy barátra fog emlékeztetni.

Szerzője ismeretlen ...
Link


 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Szép estét!
  2011-09-30 17:32:21, péntek
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Volt egyszer egy szerelem
  2011-09-25 08:06:14, vasárnap
 
  Link



Dante
Volt egyszer egy szerelem
.
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar hagyni kell.
Mosolygott hozzá két szemem,
De mögé más senki nem néz.
Játszani a közömbös embert,
Most látom milyen nehéz.
Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem
Elmegyünk egymás mellett,
A két szemed rám nevet
Kacagva köszönök én is,
De hangom egy kicsit megremeg.
Mosolygok az utcán sokáig,
De aztán ahogy befordulok,
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzolok.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bizalom
  2011-09-25 07:59:36, vasárnap
 
  Garai Gábor
Bizalom

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Jézus arcai
  2011-09-25 07:58:13, vasárnap
 
 
Jézus arcai

Jártam már nyomorban,
hol koldus éhezett,
s kastélyban, hol a királynak
volt aranyból bőségesen.

Láttam már síró asszonyt
a templomban,
s gőgös urat
orrát fennhordva.

Láttam már az
égre tekintett síró gyermekeket,
s gazdag, de mégis
nincstelen embereket.

Láttam már gyermekét
szerető, féltő édesanyát,
s olyat, ki eldobta
Istentől kapott magzatát.

Hallottam már békét s
szeretetet hirdető papokat,
s láttam már
véres háborúkat.

Hallottam már nagy ígéreteket
szóló ,,hős" embereket,
s láttam olyat,
ki ,,csak" szeretetből cselekedett.

Láttam már aranyukat
osztogató gazdagokat,
s ,,nincsüket" is odaadó
szegény parasztokat.

Láttam már a
templomban imádkozót,
s olyat, ki tettével
megmenti a rászorulót.

Láttam én már
annyi arcot s embert,
de mindegyikben láttam
Jézust, a szeretetet.
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából...  
Szép...
  2011-09-25 07:52:15, vasárnap
 
  Link



Link




Link


 
 
0 komment , kategória:  Képek  
A templom koldusa
  2011-09-25 07:49:47, vasárnap
 
 
A templom koldusa

Isten háza nálunk hatalmas.
Két tornya eltűnik a ködben.
Isten háza nálunk mindig tárva,
Imára várva minden időben.
Isten háza, - még alig pitymallik-
Fogadja már a lelkeket,
Kiket nehéz álom nyomasztott,
Vagy kérdésre várnak feleletet.
Jön dúsgazdag, jön szegény,
Hacsak néhány elmormolt szóra is,
Az oltáron égő gyertyafény
Talán ad lelki békét mára is.

Egy mankós koldus jön emitt,
Az üvegajtón betekint,
De nyűtt ruhában be nem menne,
Fázik, de megáll mégis odakint.
A mély árkád alatt óvva széltől
Dermedt lábait megpihenteti.
S mert már rég lakott ételből jól,
Kezét a kijövők felé nyújtja ki.

Bundás hölgy jön, a koldust nem látja.
Szeme távolba réved boldogan.
Végrehajtó ő a bíróságon,
Áldást kért napjára, s már rohan.

Tisztes mesterember lép ki most,
Szeme a kolduson megakad.
Néhány forintot zsebéből kivesz,
Mit sietve a nyomorék kezébe ad.

Hajlott hátú ősz néne jön
Viseltes kabátja széltől se véd,
Fejét alázatosan lehajtva
Látja meg a koldus kezét.
Zavartan megáll, szatyrában kotorász,
De utolsó fillérje a perselybe hullt,
Nincs pénze, de a táska mélyén
Még egy piros alma lapult
Unokájának szánta tán,
De gyors mozdulattal kiveszi,
A koldus arcát megérinti némán
Az almát kezébe teszi.

(Csabai Lajos)
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából...  
Magányos öregek...
  2011-09-25 07:46:42, vasárnap
 
 

Tandari Éva
Magányos öregek ...

Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva,
a konyhába tipeg.
Kis teának, hogy vizet tegyen ...

de visszalép legyintve;
minek már ez ... Istenem ...!

És lassan visszatipeg,
és szobája is hideg,
és szívét a magány
dermeszti meg.

- A gyermekek felnőttek.
Az Ember ... rég meghalt.
Ó, én édes párom!
Hát nem vittél magaddal ...

És bújik az ágyba,
kis melegre vágyva,
várva a békés,
a megváltó Halálra.

Hisz senki sem kopog hogy;
Megjöttem! Csókolom! "
És senki sem köszön rá,
ki Jónapot - kíván.

Magánya maradt csak,
s az emlékezés:
Reszkető szívének, hidd el
ez oly kevés!

Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...

Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet.
Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett!
 
 
0 komment , kategória:  Tandari Éva  
A szeretet virágai
  2011-09-24 13:11:21, szombat
 
  Farkas Éva
A szeretet virágai .
.
Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.
.
Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk.
.
Az én szívemben kis versvirágok nyílnak,
Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak,
Néha a fájdalom elhervasztja őket,
De túlélik mégis a nehéz időket.
.
Virágaimból most szedtem néhány szálat,
Itt vannak kezemben, és reátok várnak.
Olvassátok őket szívvel, szeretettel,
Hisz nektek üzenek minden virág-verssel.
Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2011-09-24 07:29:18, szombat
 
  "Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."
(Buddha)
Link



Kocsis Ferenc

Az emberhez

Feneketlen mélységből fakad a létem,
oly furcsa vagyok, magam sem értem.
Alattam az örök ősidők kútja,
felettem a teremtés burjánzó húrja.
Szerte ágazom önnön tereimben
lótusz ágyamon, fraktál kertjeimben.
Csoda vagyok, titok és ezer rejtély,
a létem dallamát zengő szentély
minden pontjából fényem árad
beteljesítve az emberi vágyad.
Kérdezheted rámvetett szemeddel
mivégre élsz a földön te ember,
s kutathatod hová nyúl gyökered,
énhozzám vezető időszál köteled.
Nem találsz mást pontomon kívül,
a végtelenbe lelked csak beleszédül,
hisz lebegsz énbennem, s én magamban
egzisztálok ím örök lankadatlan.

Készült: 1999. október 8-11

Link



Rabindranath Tagore
(1861. -1941.)


Indiai költő, író.
Gazdag és tekintélyes indiai családban született. Apja 17 éves korában Angliába küldte jogot tanulni, ám ő inkább a művészet felé vonzódott. Több hangszeren megtanult zenélni, és dalokat is írt. Hazatérve Szantiniketánban lévő birtokán gazdálkodott, később iskolát alapított, és egyre népszerűbb műveinek kiadásából élt meg.
Hosszú élete során több mint 50 kötetét adták ki. Alkotásainak egy részét maga fordította angolra, így Európában is kezdett ismertté válni. 1905-től az indiai függetlenség kivívásáért felhívásokat tett közzé, erőszakmentes, pacifista szemlélettel. 1912-ben állította össze az ,,Áldozati ének" kötetét (eredeti címén ,,Gitanjali"), amiért 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
Ő írta és zenésítette az indiai himnuszt. Az 1930-as évekig sokfelé utazott Európában, így 1926-ban több hetet töltött Magyarországon, Balatonfüred gyógyvizénél. Hagyatékát az általa alapított nyugat-bengáliai Szantiniketán egyetem vezetősége gondozza.
Forrás: Internet>>>>magyarsaiva.com
Link



HANG INDIÁBÓL
Baktay Ervin fordítása

Nem hallottad csöndes lépteit?
Jön, jön, mindig jön.
Minden pillanatban és minden korban, minden nap és minden éjszaka -jön, jön, mindig jön.
Sok-sok dalt zengtem én, elmém sokféle hangulatában, de minden hang azt hirdette: jön, jön, mindig jön.
Napsugaras tavasz illatterhes napjaiban az erdei ösvényen: jön, jön, mindig jön.
Nyári éjszakák esős homályában, a felhők mennydörgő szekerén, jön, jön, mindig jön.
Minden bánatomban az Ő léptei súlyosodnak szívemre, s az Ő lábainak aranyos érintése ragyog fel örömömben.
Nem eszméltem a pillanatra, amikor először léptem át az élet küszöbét.
Minő hatalom késztetett arra, hogy létem felnyíljék e nagy misztérium számára, mint a bimbó éjféli erdő mélyén! Midőn éltem reggelén a fényre emeltem szememet, abban a pillanatban megéreztem, hogy nem vagyok idegen e világban, hogy a név és alak nélküli Kifürkészhetetlen karjaiba vett anyámnak képében.
Ugyanez az ismeretlen a halálban éppen így meg fog jelenni számomra: mintha öröktől fogva ismertem volna. És mivel szeretem az életet, tudom, hogy a halált éppúgy fogom szeretni.
A kisgyermek felzokog, amidőn anyja elveszi jobb kebléről, hogy már a következő pillanatban vigaszt találjon a bal keblén.

>>>>>>>>>

AFRIKA
Csoóri Sándor fordítása

Ama hajdan-volt, zavaros időkben
midőn a mennybolt-arcú isten haragjában
ismét szétrombolt mindent, amit alkotott...
Egy napon, midőn a vigasznélküli Föld
ős-dühétől remegni kezdett,
a Vörös Tenger kezei téged, ó Afrika,
a szárazföldtől elszakítottak;
eltéptek a keleti kontinenstől
és odalöktek a hegyek közé, az erdők
alvilágába, hová alig-alig csurog be a fény,
kiszolgáltava durván a tigrisléptű sorsnak.
Más inkább kincset: te titkokat gyűjtöttél össze,
vizet tártál fel, mely hasonlatos az éghez;
s a természet rejtelmet-szülő varázsa
szerelmet támasztott benned a titokzatosság iránt.
Ó, maszkokban táncoló földrész, ijesztő ruhákba bújtál
s holdig-futó vigyorral zavartad szét a rémeket,
de ha megszólaltak fakéreg dobjaid,
szent áhitatodban szellemekért kiabáltál.

Ó, te homályba-búrkolózott,
te, akinek emberi arca
fekete hámréteg mögé rejtőzik el
méltatlan szemek tekintete elől,
megaláztattál mindörökre.
Rádtört az erőszakosok csordája,
korbács-vihart zúdított rád, az átok fekete vízesését,
bilincset hozott, mely mint a hiéna karma, tép;
jöttek a mész-arcúak, a kiművelt barbárság rettenetével,
koponyájukban éjféli sötét és kapzsiság.

Amerre jártak fölgyülemlett a gyász,
s a vérrel-öntözött ösvényeken
sár lett a könnyű por, iszonyú sár,
s e meggyalázott sár göröngyein
te szomorú búcsúzásra készülődtél.
S ugyanekkor az óceán tulsó partján
galamb-álmú harangok szóltak
a naptámadat s az alkonyat óráiban,
dicsőítvén a boldogító istent;
rózsák és gyerekek gömbölyödtek,
s költők énekeltek a láthatatlan szépség
diadaláról versenyezve...

De most, amikor a nyugati szél
élesen süvít, napnyugta előtt,
most, amikor álcázott odujukból
előbujnak a ragadozók és üvöltenek,
jövő század költője,
jelenj meg az elerőtlenedő világon
s kiálts oda a lelkiismeretét eltékozolt hódítónak:
csak ennyit kiálts: ,,Térj észre, őrült!"
Az állati hangok jajdulása közt
ez lesz a legutolsó szó -
az emberiség tisztán kimondott szava.
>>>>>>>>>>

VAK LEÁNY
Kosztolányi Dezső fordítása

Egy vak leány jött a kertembe reggel
s virágfüzért adott, zöld levelekkel.

Én a virágot a nyakamba tettem
s könny csillogott föl mind a két szememben.

A lányt megcsókoltam, majd szóltam: "Áldott,
vak vagy te is, akárcsak a virágok.

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál".
Link



ÉGI ÜZENET
(Töredék)
Naschitz Frigyes fordítása

Szívem felfogja szózatod
vakít a zsenge nap.
Orcád az orcámra simul
szemed szememben fészket rak.
Lelkem szavaddal felvidul
és lábad előtt térdre hull.
>>>>>>>>

TE ALKOTTÁL VÉGTELENNEK INDIA
Zoltán Vilmos fordítása

Te alkottál végtelennek,
Mert úgy tetszett a szívednek --
Lelkem törékeny edénye,
Mert akartad, testet öltött,
Újra, újra kiüríted,
S friss élettel újratöltöd.

Ezt a kicsiny nádtilinkót
Mindenütt hordod magaddal
És betöltöd a világot
Örökké új dallamokkal.

Kezed halk érintésére
Szívem bilincse lepattan,
S ujjongó szavak születnek
Arra, ami mondhatatlan.

Amit adsz, oly véghetetlen,
Hogy nem fér el két kezemben --
Évek tűnnek, korok múlnak,
Folyton töltesz dús kezekkel,
De az edény nem telik meg,
S ahova tölts, mindig lesz hely.

Link



"Kezed halk érintésére szívem bilincse lepattan,
S ujjongó szavak születnek arra, ami mondhatatlan."
(Rabindranath Tagore)
 
 
0 komment , kategória:   Rabindranath Tagore  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
2011.08 2011. Szeptember 2011.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 90 db bejegyzés
e év: 1320 db bejegyzés
Összes: 9219 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 471
  • e Hét: 14413
  • e Hónap: 51563
  • e Év: 611790
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.