Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
Megmelegszem kicsit ebben a
  2011-09-30 16:51:36, péntek
 
  Csoóri Sándor
Ha ennyi volt az élet


Megmelegszem kicsit ebben a versben,
ha már a szemetekben is tél van, hófúvás
és a fölburogatott asztalokon is jégcsap.
Jöttök-mentek, siettek, a forgóajtók
szűk rekeszében ott esetlenkedik
közöttetek a halál, de ti már őt se
veszitek észre, mint akik eladták
szembogarukat valamelyik balkáni piacon.


Volt idő, amikor még fázni is tudtunk
együtt. Mind a húsz körmünk
kint éjszakázott a hortobágyi hóban.
Forgott a felvevőgép, sötét berlinerkendők
bojtjai lobogtak a tanyák közt zúzmarásan
s háttal az éjszakának, zúzos tarkónkkal
tudtuk: mögöttünk ott a végtelenség.


Volt-nincs világ. A szívek azóta reumásak.
A bőr alatt mélyen sérült szavak és sérült
forradalmak hevernek temetetlenül -
S márcsak a kutyák zabálhatják föl őket.


Ha ennyi volt az élet, jó, hát belenyugszom.
De ha több? Ha még ezer ablak-villámlás
fényébe kellett volna odaállnunk
egy országért, magunkért és mi fakéreg-arccal
csak úgy arrébb kullogtunk? Ki ráz meg minket
ezért? S kicsoda szakítja szét mellünkön
a színváltó, bécsi inget? Ülök, didergek,
próbálok átmelegedni a versben. Hiába. Sok kicsi űrt
hordok magamban, mintha várakozó sebek volnának
bennem. Várakozó és gyógyíthatatlan sebek.

 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Köszönjük neked fiam, hogy
  2011-09-30 16:50:58, péntek
 
  Csoóri Sándor
Anyám szavai


Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.


Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.


Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.


Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.


Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Ne jöjjön
  2011-09-29 11:23:43, csütörtök
 
  Staszków Jan
Kérés

Ne jöjjön
senki velem
és ne tapossa
az árnyékom
Egyedül vagyok
és egyedül
akarok lenni abban
ami a rendeltetésem
Egyedül
imádkozom
évszázados
rózsafüzéremen
és egyedül szólok
utolsó napomon
tüzes
hangokat
Akkor
senki
se kövessen
ösvényemen
Egyedül akarok
lenni
akár jó
akár rossz
angyal jön
futva értem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkem, zuhant madár, még
  2011-09-29 11:22:16, csütörtök
 
  Áprily Lajos
Csodát!


Lelkem, zuhant madár, még szállni vágyol?
Növő nap, fény, föld, tégy csodát velem,
természet, ments ki mélyből és homályból,
első öröm s utolsó szerelem!
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Mint egy szegény, sebesült
  2011-09-29 11:21:16, csütörtök
 
  Kosztolányi Dezső
Nyárutó


Mint egy szegény, sebesült katona,
a piszkos ősz járkál a mély aranyban,
a sebkötőit is letépi halkan,
s csorogni kezd a vére bíbora.



Olyan alélt, hogy semmit se akar,
a napba bámul búsan és fehéren,
mellén a sok-sok vitézségi érem,
rég kialudt, halott szivet takar.



Egy kőre dől, s már-már aludni vágyna
álomtalan álmot egy régi ágyba,
de nincsen út, mely arra vinne már,



szivében kínok és fájdalmak üszke,
s még hallja, amint fujja-fujja büszke
aranykürtjét a nyár, a messze nyár.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Tilos kikötni. Hadd ússzon
  2011-09-29 11:19:52, csütörtök
 
  Margot Scharpenberg
Álom helyett

Tilos kikötni. Hadd ússzon tovább
az éj-kévékkel a fekete bárka.
Holt csillag nem ismerhet kikötőket.
Ki egyszer célzott, ott áll már örökre
nyilával a hold korongján kerengve,
sekély árokban vizi vár körül.
Tilos halászni. Szájában arany
horoggal úszik a böröndhal erre,
halálpikkelyesen, megtört szemekkel,
oldalt fordult fejjel, a néma zsákmány.
Míg alszunk, üres hullámot fogunk csak
és nincs hajó, mely hidat dobna partra,
árut hozna s vendéget szigetünkre.
Holdbéli ember maradunk, a nappal
mellett elhúzunk, karunk megkötözve
s halál helyett az álom hoz vigaszt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jelenés vagy - mint a téli
  2011-09-29 11:19:02, csütörtök
 
  Kalász Márton
Jelenés vagy

Jelenés vagy - mint a téli reggel!
Havában huzódik meg szemed;
érzem, hogy nyomon tudnék követni
minden cirmot, kék tündér-eret.

Itt a karjaid zuhatag-ive;
válltól a csuklóig hirtelen
megnyilvánul, mint iratlan törvény,
elemi mértan, a szerelem.

Lelkemben ma is e láng kisért meg,
hogy lény lehess ujra, megható,
aki nemcsak hóba-zárt csipőből,
idegben őrzött ölből való;

nemcsak tűnő kristályba szoritott,
itt-ott feltörő rajzként vigyáz —
de eleven test, föl tudna állni,
kéj mögött érezhető sírás;

mozdulat-lánc, amin a termékeny
világ, mint reflektorfény, csap át;
jövőt mosolyba süritő arc ... vagy
lehetőség volna legalább,

ujra a megrenditő, akit hol
megmutat, hol eltüntet a köd —
lehajtott fejjel előttem járó,
különös látvány ég s föld között.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Majd megtudod te is, mi az,
  2011-09-29 11:17:30, csütörtök
 
  Komjáthy Aladár
Majd megtudod te is...



Majd megtudod te is, mi az, a néma éjben
hallgatni, hogyan zúg a szél
az őszi fák között s álmatlanul figyelni,
amint elhal és visszatér.


Majd megtudod te is, mi az, csak a halálra
gondolni egész hajnalig,
amikor nincs egy hang, nincs egy vidáman égő
színfolt, amely elandalít.


Majd megtudod te is, mi az, agg uzsorásként
számolni tűnő perceket,
mik fogyva fogynak és a multban égő lángon
melengetni emlékeket.


Majd megtudod te is, mi az, ifjú királyból
öreg koldússá zülleni,
akit még vágya űz s bolyong a zord világban,
mert helyét többé nem leli.


Majd megtudod te is, mi az, a szerelemből
kihullva sírni tűnt tavasz
szép lányai után, akiknek mosolyát és
sírját benőtte már a gaz.


Majd megtudod te is, mi az, a durva földben
porladni örökléten át
és rothadó szived vágyával egyre lesni
a nemszólaló harsonát.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tört fényű, sárga fasorban
  2011-09-29 11:16:26, csütörtök
 
  Rakovszky Zsuzsa
Őszutó


Tört fényű, sárga fasorban baktatok.
Képzelt kutyámat pórázon rángatom.
Árnyék-anyám ül egy távoli padon,
mindig eggyel odébb, hol el nem érem.


Ahogy ő nincsen, ahogy mint halott,
annyit érzek most Bécs, Róma zajából,
fényeiből - úgy leszek egyre máshol,
kereshetsz bármelyik ponton a térben.

 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Megrázzák ősz szakállukat az
  2011-09-26 19:30:31, hétfő
 
  Kálnoky László
Fosztogató évek

Megrázzák ősz szakállukat az évek,
s távoznak; épp csak megpihentek itt,
mint vándor aggastyánok, kik motyójuk
izmos vállaikon tovább viszik.
Alakjuk lassan tűnik el a ködben,
s míg ormótlan csizmájuk lépeget,
észre se vesszük, hogy batyuba kötve
viszik magukkal az emlékeket.
Nem vigyáztunk e tolvaj koldusokra,
nem láttuk, hogy kérges kezük hová nyúl;
fosztogatásuk úgy tűnik szemünkbe,
ahogyan a múlt bennünk haloványul.
Valakit csókoltunk egy nyári éjen,
és emlékünkből ajka íze eltűnt,
s elfeledtük ruháját, haja színét
annak, akit könnyek között temettünk.
Kincsünket mely bank széfje védi meg?
Számára titkos gödröt merre ássunk?
Pusztulóban ásít a távozó
rablók után dúlt, kiürült lakásunk.
Most ment el egy; nyomában hív a semmi.
Ideje volna tán utána menni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
2011.08 2011. Szeptember 2011.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 174 db bejegyzés
e év: 2685 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 104
  • e Hét: 915
  • e Hónap: 15118
  • e Év: 383970
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.