Három nehéz dolog van a világon.
_Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon.
_Úgy mondani kellemeset, hogy hízelgés ne legyen.
_És úgy érvényesülni,hogy se...
A titok szorítja szívedet,
Elgyengíti lelkedet.
Nehéz magadban tartanod,
...Nehéz nem kimondanod.
Kényszerít hogy fuss előle,
Mielőbb szabadulj tőle.
De Rád bízták, nem teheted,
Lelked mélyére temetheted.
Tőled nem tudja meg soha senki,
Ha a sírba is kell vele menni.
Óriási teherként vinni kell.
Te megőrzöd ameddig kell,
Lelkedet el nem adod !
Van egy különös játék...
Nő és férfi játssza.
Írott szabályai nincsenek.
Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani.
Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron.
Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette,
és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én.
És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az
a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon.
Így a játék szép lesz,
igaz lesz,
amiben nincs kapkodás,
nincs csalás,
nincs vetélkedés.
És ebben a játékban csak együtt győzhetünk.
Nem legyőzni kell a másikat, hanem
vele együtt győzni.
Győzni, és
elnyerni a másikat.
És ez nem játék.
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz... s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
Offline
