|
2012-04-20 18:14:01, péntek
|
| |
| |
A szalvéta karrierje
Az első hajlékonylemezt 1969-ben mutatta be az IBM. Az IBM 23FD-t, az IBM System/370 mainframe-ekhez tervezte. A 80 kilobájt adatot hordozó 8 hüvelykes (20 centis) lemezt fogadó meghajtó csak olvasni tudta a lemezt, de a lyukkártyákhoz képest forradalmi megoldás volt.
Az első hajlékonylemezes meghajtó, az IBM-től, még 8 hüvelykes lemezekhez.
Az első írható-olvasható megoldást a Memorex kínálta 1972-ben, ami szintén a jókora 8 hüvelykes lemezre dolgozott. A jóval kezelhetőbb méretű, 5,25 hüvelykes lemezekre egészen 1976-ig kellett várni. Megszületésük története tulajdonképpen nagyon vicces: An Wang a Wang Laboratoriestól - aki úgy érezte, hogy az asztali számítógépekhez és szövegszerkesztő gépekhez, amelyek fejlesztésén akkoriban dolgozott, a nyolc hüvelykes "lábtörlő" több mint körülményes - megkereste a Shugart Associatesnek dolgozó Jim Adkissont és Don Massarót. Bostonban egy bárban ültek össze, hogy megvitassák a dolgot, és mikor Adkisson megkérdezte Wangot, hogy "mégis, mekkorára gondolt", Wang rábökött a szalvétára: "nagyjából ekkorára". Adkisson visszavitte magával Kaliforniába a szalvétát, és lemérte: az öt és egynegyed hüvelykes, azaz 13 centiméteres szalvéta mintájára készítette el a 98,5 kilobájt tárolókapacitású meghajtót.
(computerworld.hu/floppylemez-halala-egy-korszak-veget.html) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Munka |
|
|
|
|
|
Offline
