Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
A keresztények azok az emberek, akiken átsüt a napfény!
  2012-09-01 19:47:22, szombat
 
  A keresztények azok az emberek, akiken átsüt a napfény!

Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély
csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek
különböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig kérdezgette
édesanyját: "Ez mi? - Kik vannak ott? - Miért beszél a bácsi?".
Éppen imádság következett, mire az asszony meghajtotta a fejét, de a kisfiú
továbbra is nyugtalanul fészkelődött és megkérdezte az édesanyjától:

"Anyukám, nézd, ott kik azok?" Majd a
tanítványokra mutatott az ablaküvegre.
Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és
megpróbálta röviden kielégíteni
kíváncsiságát. "Azok ott, kisfiam, a
keresztények".
Az iskolában másnap hittanóra volt, ahol
a kereszténységről beszélgettek.
Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg
ki a keresztény. A válasz így hangzott:
"A keresztények azok az emberek,
akiken átsüt a napfény!"






Kalkuttai Boldog Teréz Anya:

,,Szeressünk, ahogy Ő szeret, - segítsünk, ahogy Ő segít!
Adjunk, ahogy Ő ad - szolgáljunk, ahogy Ő szolgál!
Legyünk vele a nap 24 órájában - Érintsük Őt visszataszító álruhájában!"
******************************
,,Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem
rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya,
Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!"
(...)
******************************
Róma, 2012. augusztus 31.
Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette nővér








Kedves Barátaim, Látogatóim !

Köszönöm leveleiket, látogatásaikat.
Szeptember közepéig ritkán leszek gépközelben,
de ha tehetem és időm megengedi,
jelentkezem újabb blog bejegyzésekkel.
Kívánok mindenkinek felhőtlen napokat,
jó pihenést és kikapcsolódást.
Vigyázzanak magukra és egymásra.

Szeretettel gondolok Önökre: Ballán Mária
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
Gyóni Géza : LE AZ ÁLARCCAL!
  2012-09-01 19:15:23, szombat
 
  A politikai "elithez":


Gyóni Géza : LE AZ ÁLARCCAL!

Le az álarccal, kufárok fajzatja,
Le az álarccal, világ-uzsorások.
A Végzet ajkán elhangzott a Rajta.
Nem tűri többé tenger bitorlástok.

Gőgös, lelketlen úrságtok cafatját
(Gőgös, lelketlen, aranyéhes népség)
Kairó utcáin az ebek szaggatják.
Shakespeare szégyenli angol születését.

Becsukott szemek nagyvégre kinyiltak:
Ti voltatok a világ példaképe?
Szabadság? vallás? munka? béke-csillag?
Mennyi hazugság süllyedt tenger-mélyre!

Mennyi hazugság! A szabadság őre!
Ki irja fel az irek szenvedését?
Sirjában forog Hellász éneklője,
Kit messze üzött a szabadság-éhség.

Mennyi hazugság! Angol és szabadság.
Ó, hogy nem ég ki e szóra a szátok.
Szabad mezőknek sok rabolt aranyját
Rabszolga ezrek vérével mostátok.

Mennyi hazugság, mennyi farizeus!
Ti voltatok az Irás terjesztője?
Júdás csak egyszer adta el Jézust -
S ti kereskedést üztetek belőle.

Ti és a Jézus!... Az ős vadon jajgat
Hittérítéstek üvöltő gazságán:
Láthatlan Istent adtok a vadaknak,
Hogy ellopjátok a szinarany bálványt.

Mennyi hazugság; angol és a munka!
London leánya hentereg a kéjbe -
S fehér ingéért embert öl naponta
Fekete bányák fekélyosztó mélye.

Mennyi hazugság: méltóság és béke!
Aranyimádó irtó kapzsiságtok
Bérelt barmoknak végveszedelmére
Vérrel mosatta végig a világot.

Vérrel mosatta, drága embervérrel,
Ó, Krisztusoknak kiontatott vére,
Amelyből egy csepp aranyheggyel ér fel
S átokkal száll a bérgyilkos fejére.

Átokkal száll rád, kufárok fajzatja:
Örök szégyenben kell érte pirulnod...
A Végzet ajkán elhangzott a Rajta,
S nyakadra lépnek az uj Nibelungok.

(Krasznojarszk, 1916.)





 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Marschalkó Lajos: VILÁGTERROR - VILÁGURALOM
  2012-09-01 19:07:50, szombat
 
 




Marschalkó Lajos: VILÁGTERROR - VILÁGURALOM



A hamu tüzesedni kezd az elfojtott parázsban, a vulkán kráte­réből kitörni készül a lávazuhatag, amely egykor elpusztította Pompejit és Herculanumot, Sodomát, Gomorhát.
A földkerekségnek van egy központi problémája, amelyről nem mer beszélni senki. A keresztény világnak van egy tabuja, amely érinthetetlen. Van ,,szent-tehén komplexum", amelyhez éppúgy nem szabad hozzányúlni, mint India szent majmaihoz.
Mindezt úgy hívják, zsidó kérdés.
Aki ma ezt említi, azt elsősorban bolondnak tekintik, a pszy­hiáter terrorizmus és sarlatánizmus, vagy az úgynevezett ,,igazság­szolgáltatás" hatáskörébe utalják. A fehér ember és az egész kultúr-világ ennek a világterrorizmusnak igájába nyög, csak éppen nem akarja tudomásul venni, hogy milyen sorsot szántak neki.
Mint előző oldalainkon már megírtuk: Hitler, Rosenberg téves úton keresték a zsidó probléma nyitját, mikor faji alapra helyezték át a kérdést és Mózes, Ezdrás, Nehémiás isteni kiválasztottságról szóló elméletével szembe állították az árja-germán kiválasztottsági dogmát. Negatív és - mint az eredmény mutatta - háborúvesztő, terméketlen, negatív-judaizmus volt ez. De barna ingben, horog­keresztes karszalaggal is ugyanazt hirdette, mit Mózes, Ezdrás és Nehémiás 5000 évvel megelőzőleg faji, nacionalista és nemzetek feletti alapon, mint a zsidó nép számára kiadott különleges isteni parancsolatot.
A zsidó-kérdés kulcsa nem. a faji, hanem a hatalmi alap. Milyen méretű e világban egy 13-16 milliós nép politikai, gazdasági, szellemi hatalma és milyen alapon jöhetett ez létre?
Ostobaság azt hinni és hirdetni, hogy a zsidó alacsonyabb rendű faj, mint a germán, kelta, vagy magyar, indus, turáni. Ellenkezőleg! A zsidó, a maga nézőpontja szerint magas intelligenciájú fajta, amely ma már semmi esetre sem azonosítható az egykönyvű Tal­mud-zsidóval, a koszos kis galiciánerrel. A keresztény emberiség, sőt a zsidóság legnagyobb liberálisai és szabadsághősei azonban világosan látták, hogy a Tan, a Talmud és a Thóra a világtörténe­lem legnacionalistább, legsovénebb, leghatalomratörőbb népét, a legkülönlegesebb népi képletet nevelték ki a zsidóból. Népet, amely csak akkor tud létezni és élni ha kezében tart minden kulcs-pozíciót, minden hatalmat és léte, megmaradása érdekében minden népet terrorizálni tud.
Talán nem érdektelen, hogy Herzl Tivadar a cionizmus apos­tola a földkerekség legintelligensebb zsidóságából származott: a budapestiből. De ugyancsak Magyarországon született egy másik, meghallgatatlan zsidó próféta is, akinek nevét talán nagyon keve­sen ismerik, Herzl Tivadar tanainak száz százalékos ellentéte, dr. Fejér Lajos.
Dr. Fejér Lajos vérrel, szívvel, lélekkel zsidó volt. Azonban mikor már Magyarország határain is tombolt a hitlerizmus, úgy, mint a nagy zsidó próféták, akik hiába akarták népüket megvál­tani és megmenteni a Jehova, vagy Hitler bosszúja elől, hatalmas könyvet írt, amely talán egyetlen tökéletes felismerése a zsidó-kér­désnek. Miután magyar nyelven jelent meg és Európában már a második világháború előszelei fújtak, dr. Fejér Lajos könyve idegen nyelveken nem jutott el a politikusok, az államférfiak asztalára és természetesen meghallgatatlanul maradt még a magyarországi zsi­dóság legmagasabb, legintellektuálisabb köreiben is.
Dr. Fejér Lajos, az európai zsidóság tragédiája közeledtén, valami kísérteties felismerésre bukkant, amely nem volt tetszetős sem az asszimilánsoknak, sem a cionistáknak és mégkevésbé hitle­ristáknak. Ez a felismerés annyiból állott, hogy a hitleri és rosen­bergi nacionálszocializmus és a mózesi, vagy talmudi cionista zsidó nácizmus között nincs semmiféle különbség. Adolf Hitler a fajvédő törvények tekintetében szerény epigonja volt Mózesnek, a zsidó Führernek. A hitlerizmus nem volt más, mint negatív júdaizmus. A marxizmus és a kapitalizmus pedig ugyanígy egymás édes­testvérei.
A marxizmus - írja a nagy zsidó tudós és publicista - ­tökéletes parafrázisa a zsidó messianisztikus hitnek. Szellemi vigasz­talás, amelyet a gazdasági és politikai elnyomatásban lévő munkás­osztály részére rajzolt meg Marx, a tan apostola.
S folytatja tovább: ,,Minden zsidó eszmével foglalkozó cikk, akár pap, akár profán zsidó írja, par excellence, politikai cikk. A zsidó eszme nem vallási eszme, hanem a nemzeti, állami törvény­közösség eszméje. A zsidóság az egész világot átfogó irredenta moz­galom, amelynek szellemi forrása a zsidó vallás, hivatásos agitáto­rai a Papok és médiuma a zsidó népi anyag.
Juda Halevi szerint a népek sorában az isteni kiválasztottság folytán olyan elsőbbséget élvez, amelyet meg nem oszthat és nem is oszt meg más népekkel.
Ez a felfogás jelentené - érvényesülésében a népek faji alapon nyugvó hierarchiáját, amelynek élén a zsidóság állam, ő képezné a népek arisztokráciáját. Az így kialakuló világban olyan kaszt­rendszer fejlődne ki (de nem hivatási, hanem faji alapon), ahol az emberek közt a fokozati rendszer, mint az indusoknál, a nagy tö­megnek lealjasításához vezet: ahol már nem is jön emberszámba és az állat rendfokára alásüllyedt pária".
,,Iróniája a sorsnak, amely a népek és fajok történetét igaz­gatja, hogy a hitlerizmusban olyan faji politika nyer kíméletlen alkalmazást, amely árja - faj elnevezés alatt a német fajra ugyan­azt a kiválasztottsági teóriát érvényesíti, - de egyedül és kizáró­lag a zsidósággal szemben! - amit a zsidó vallás alkalmazna a zsidó faj javára, ha fejlődésének irányában uralomhoz jutott volna. És alkalmazná a világ összes fajtáival szemben!"
És olvasván egy zsidó próféta, az eichmanni KZ-ben elpusztult nagy magyarországi zsidó bölcselő sorait[1], úgy érezzük, hogy ismét a Mene Tekelt írják a Fehér Ház és a Kreml falára. Egyetlen faj arisztokratizmusa, vagy plutokráciája fenyegeti az egész földkerek­séget. Egyetlen faj kiválasztottjai ülnek a New York Times, a Time a német 4 milliós Bild-Zeitung asztalainál, a televíziók, rádiók szerkesztői szobáiban. Akarunk-e hát a ,,népek arisztokráciájának" nyomorult elnyomottjai lenni? Akarjuk-e amit egy becsületes ma­gyar zsidó, dr. Fejér Lajos jósolt meg, hogy az állat foka alá sül­lyedt pária legyünk?
A zsidóság mindenkor is a terrorizmus népe volt. Josephus Flavius, a szintén nagy és kiváló zsidó történelemtudós ,,A zsidó háborúról" szóló könyvét kell elolvasnunk ahhoz, hogy meglássuk: a bolsevizmus nem marxi és lenini találmány. Az ó-korban is volt, a mainál sokkal rosszabb bolsevizmus - annyi csekélyke különb­séggel -, hogy a GPU- és Cseka-módszereket akkor még nem idegen népek, hanem saját fajtájuk, saját népük vezetői ellen foly­tatták a mai ,,humanisták".
Josephus Flavius zsidó volt. Százezres galilei hadsereget veze­tett két római cézár - Titus és Vespasianus vasfegyelmű légiói ellen. Megverték, legyőzték. Ez még mit sem változtatott zsidó hazafiságán.
Flavius József, akkor kezdett lélekben is a rómaiak oldalára állani, mikor látta, hogy a Templomot, amelynek nagyságáról, szépségéről senki se adott nálánál szebb és jobb leírást, hirtelen megszállja a csőcselék, a zsidó mob és Jeruzsálem fölött úrrá lesz egy olyan terrorista, - ma úgy mondanánk - bolsevista uralom, amelynél szebbet, véresebbet, kegyetlenebbet nem álmodhatott se Lenin, se Sztálin, se Derzsinszkij.
A Titus és Vespasianus légiói által már-már megközelített Jeruzsálem belállapotairól, az ókori bolsevizmusról így ad hírt az 7 900 év előtti hírnök:
,,A zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint valami tisztátalan állatok csordáját úton, útfélen mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket (nobiles) és a fiatalságot megkö­tözve börtönbe csukták, arra számítva, hogy kivégeztetésük halo­gatásával többeket párthívükül megnyerhetnek..."
Mik ezek, ha nem a szovjet-orosz bolsevizmus, az ÁVH, Cseka, GPU 1900 év előtti módszerei?
Mert Josephus Flavius folytatja:
,,Kivégeztetésük előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kel­lett elszenvedniök; testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és kín­zástól, és amikor már nem volt hely a testükön a kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket - a kardra... A népet pedig olyan félelem, rettegés szállotta meg, hogy nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga halottját. Tizenkétezer nemes em­ber pusztult el így".
A zélóták gyilkolási dühe - írja Flavius - főként bátor és jeles férfiak ellen irányult, azt tartva, hogyha ezeket irigységből kipusztítják, ezzel az erényektől való félelemtől is megszabadulnak. Kivégezték tehát, sok mással együtt, Goriont egy származásra, mint tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban - a szabadságot!"
A bolsevizmus lefelé szintező jellegzetessége ott lángolt már a római légiók által ostromolt Jeruzsálemben is. ,,A nagy bűnté­nyekre és a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanazon büntetés volt: tudniillik a - halál, s ez elől csakis az menekült, aki ala­csony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető legsilányabb ember volt".
Egyenesen rémítő, ahogy Josephus Flavius leírja a zsidó ter­roristák hatalmába tartott Jeruzsálem akkori állapotait: A zsidó terroristák ,,ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók, valamit esznek; nyomban be­döntve hát az ajtókat, és a félig összerágott ételt az emberek torkából húzták ki, evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megdögönyözték; nőket, akik markukban valamit rejtegettek. megtépázták. Nem volt könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a vala­mit rágcsáló gyereket földhöz vagdalták... A tekintélyesebb és gazdag embereket maguk a zsarnokok elé kísérték s egyrészűket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost elárulni akarták a római­aknak". (Szovjet kirakat-perek!)
Vajon nem-e a Szovjetunió és a keleti államok bolsevizmusáról írta Josephus Flavius?:
,,Az uralom fölött egymással mindkét részről villongásban vol­tak, a gazságokban azonban egyetértettek... Nem bírom egyenkint felsorolni gáztetteiket, s ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha egy más város sem szenvedett annyi mindenfélét és emberemlékezet óta nemzet, nem volt még fékte­lenebb a gonoszlelkűségben".
Nem egy útszéli antiszemitának, vagy ,,elvadult náci gyilkos­nak", hanem a galilei hadak ,,héber főparancsnokának" félelmetes ítélete ez saját nemzete fölött.
Szinte a hátunk borzong tőle, hogy idézzük Josephus Flavius könyvének egyik fejezetét, ,,arról az asszonyról, aki éhségében megsütötte a fiát". A héber hadvezér, későbbi történetíró állításait azonban 1900 éven át tényekként fogadta el a világ és a tárgyila­gos történetírás. Ezek szerint bizonyos Mária nevű asszony, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát.
,,Te nyomorult kis gyermek, mondá - írja Josephus Flavius, - kinek tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az osztályrészed; az éhség pedig előbb utólért, mint a rabszolgaság, ezeknél még a lázadók, még rettenetesebbek. Légy tehát az én eledelem, légy a lázadóknak a bosszuló szelleme és légy az emberi életnek egy me­séje, ami még csak egyedül hiányzik a zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket mondva megölte a fiát és miután megsütötte a felét meg­ette... Ennek a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnál­kozásuknak adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meg­gyűlölték ezt a nemzetet. A cézár pedig azért Isten előtt beszámolt magáról; mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette ne­kik, hogy mindazok, amiket csak elkövettek, feledve lesznek".
A türelmes rómaiak számára is betelt végre a mérték. A cézár rohamra vezényelte légióit, mikor a Templomot a felkelő bolsevis­ták felgyújtották és Flavius szerint 1 600 000 zsidó pusztult el a rómaiak ellen vívott háború idején. Titus cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta:
,,Ahányszor csak győztem, mindig békére szólítottalak fel ben­neteket, mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek kímé­lettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlataimat és a templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel" - fejezi be Flavius, aki ezután már csak a cézár római diadalmenetéről ír.
A divus caesar, aki helyreállította a római birodalom békéjét, nem sejthette, hogy amikor szétűzi és elhurcolja a zsidókat, 1900 évre terjedő szerencsétlenséget szabadít a világra. Mert, csak okta­lan ,,antiszemita" mondhatja, hogy a zsidóság okvetlenül a békét­lenség, a héber Flavius szerint ,,féktelen gonoszlelkűség" népe.
Azonban, senki nem tagadhatja, hogy minden nép sorsát, jel­lemét, magatartását, az új és újabb nemzedékek gondolkodásmód­ját a tradíció, a nevelés határozzák meg. Mikor Titus cézár szét­űzte a zsidókat, akkor a terror és a terrorizmus népét szabadította a világra.
A tegnapi és a mai zsidók sem tagadhatják: e népet, nem a fajiság, nem a vérség nevelték azzá, amivé lett, hanem a Tan, amely ott van a szentkönyvekben lefektetve. Ott volt már akkor is, amidőn Titus légiói Jeruzsálem falai alatt állottak. Ott volt korábban is és a lerombolt Templomban olvasták tudós papok és főpapok ,,Isten igéjét", amely soha nem is volt más, mint a zsidóság állami törvénye, amely a zsidót azonosította Istennel. S ez a Tan, akárhogy is nézzük és a kereszténység egyik része hiába vallja magáénak az Ó-szövetség (Tóra) tanait, a minden népek elleni nacionalizmus, a népgyilkosság és népirtás vallása!!!
Humanitásról, filantropiáról szóló üres szavak helyett elő kell venni az Ó-szövetséget, a Tórát, a Talmudot, Sulhán Árukot, ame­lyek mind a nem-zsidó népek megvetését, a nemzsidó ember szabad kirablását hirdetik.
A nagy magyar, katolikus hebreológus, aki tökéletesen tudott héberül, Huber Lipót kalocsai kanonok, minden úgynevezett anti­szemitizmus nélkül, a héber betűk fotokópiájával bizonyítja ezt a zsidó terrorizmust. Idézi az Albó, Széfker ikkarim 1861 Lemberg-i kiadását, amely szerint teste, lelke a bálványozónak (a nem zsi­dóknak) szabad, mennyivel inkább vagyona (pénze), mert helyes megölni a bálványozót. ,,Öljétek meg azt, akinek nincs vallása (a vallástalant)". Így figyelmeztet a Tóra a bálványozókra, nem­zsidókra. És Mózes, a nagy Führer, kiadja a Jehovától közvetlenül kapott parancsot: Egyáltalán senkit se hagyj életben". (Ó-szövetség, Mózes, V. 20. 16.)
Senki sem tagadhatja, hogy a zsidóság híven megtartotta a nemzeti és vallási parancsokat.
Huston Stewart Chamberlain, ,,A XIX. évszázad alapjai", .,Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts" alapvető művében olvassuk, hogy a szétűzetés útón a zsidók Ciprus-szigetén olyan terrorista lázadást rendeztek, az akkor már hanyatló római biro­dalom ellen hogy annak 400 000 nem-zsidó, földközi-tengeri em­ber esett áldozatául. Említettük azt is, hogy a régi, klasszikus Rómában Ciceró, a nagy történetíró, római szenátor és a római hatalom egyik legkiemelkedőbb szellemisége, a bíróság előtt csak halkan sugdosva mert a bírákhoz szólni, mert - mint mondotta - a zsidók anyagilag tönkreteszik, ha őszintén beszél.
Miután a Kr. u. második évszázadban Ciprus-szigetén többség­ben voltak és ott meg akartak alapítani egy új zsidó nemzeti álla­mot egyetlen napon legyilkoltak a sziget lakosságából 220 000-et és egyedül Cyrene városában 240 000 nem-zsidót Pusztítottak el. (Momsen: Römische Geschichte V. 543. oldal.)
A terror és népgyilkosság népe Titus cézár jeruzsálemi győ­zelme után szétáradt a világ minden részébe. A zsidóság egy jelen­tős része a mai Spanyolországban kötött ki. A nyugati gót királyok - miért, miért nem? - minden kedvezménnyel, elárasztották a zsidó bevándorlókat. A hála az volt, hogy - Chamberlain szerint - a spanyolok ellen tisztán üzleti érdekből a nyugati gót ki­rályság, a befogadó állam ellen, szövetségesül hívták a mórokat.
A kalifák segítségével aztán, mint a feltétlen zsidóbarát He­man ,,Die Weltstellung der Juden" (1882. 24. old.) írja, - összpon­tosítottak a maguk kezében minden anyagi és szellemi hatalmat. A mór állam elpusztult, ami azonban a zsidóknak mindegy volt. Az időközben felépült spanyol államban ugyanúgy kezükbe vettek minden hatalmat, pénzt, gazdagságot.
,,Az ország gazdagsága teljesen az ő kezeikben volt: a föld­birtok az uzsorások tevékenysége és a spanyol nemesség eladóso­dása következtében mindinkább az ő birtokukba került. Az állam­titkároktól a pénzügyminiszterig minden hivatal, minden adó- és pénzügy a zsidók hatalma alatt állott. Egész Aragonia tulajdon­képpen zsidó zálogban volt. Hatalmukat főként kiváltságok meg­szerzésére használták fel. Például adósság követelése esetén egyet­len zsidó esküje a kereszténnyel, arabbal szemben, elég volt a bizo­nyításra, míg a keresztény esküje a zsidóval szemben, egyáltalán nem volt érvényes. Hatalmukkal oly mértékben visszaéltek, hogy végül is a nép felkelt ellenük". (Antiszemitizmus? - A szerző.)
Ugyanilyen hatalomátvételre készültek azonban Nagy Károly német-római birodalmában, amely kegyesen befogadta őket. Nagy Károly az adóbehajtást, az államigazgatást csaknem át­ruházta a zsidókra. Mint adóbérlők és az állami hivatalok vezetői ezek hamarosan a különféle kiváltságokat szerezték meg a maguk számára. A zsidó bűnözőt mérsékeltebb büntetésre ítélték, mint a keresztényt, a vásár-napokat, szombatról vasárnapra helyezték át.
Nagy Károly, aki a keresztény középkor legnagyobb politikai lángesze volt, rendelkezett bizonyos célirányos gyengeséggel. ,,En­gedményeket tett s az ügyes zsidó csalásnak és a zsidóság diplomáciájának". (Maurice Pinay: Verschwörung gegen die Kirche". 463. oldal.)
,,Ezekben az időkben - írja Graetz a zsidóság neves történet­írója - a zsidók voltak a világkereskedelem főképviselői".
Az ugyancsak zsidó Kastein megállapítja, hogy a zsidó keres­kedelem már az évezredfordulón Franciaországtól Indiáig és Kí­náig terjed és a zsidó hitközségek az egész világon úgy működtek, mint kereskedelmi ügynökségek. A zsidó Schedechias volt a császár bizalmi orvosa és a zsidók az ő segítségével jutottak be az ud­varhoz.
,,A zsidó taktika - írja Maurice Pinay - az volt, hogy hűen szolgálni a császárt, hogy ekként a keresztény államban minden hatalmat a maguk számára hódítsanak. Nagy Károly halála után fia Ludvig került a trónra, aki még jobban áldozatául esett a zsidó hatalmi törekvéseknek".
,,Ha új, tetterős keresztény vezetők nem harcoltak volna a zsidó bestia ellen, a római-germán szent birodalom már 11 évszázadnak előtte a zsidó imperializmus áldozatává vált volna". (Maurice Pi­nay. Verschwörung gegen die Kirche 467. oldal.)
Ezt megelőzőleg azonban az egész világkereszténységet fenye­gette az arianizmus, amelynek vezetője a Líbiában született zsidó Arius volt, aki a keresztény szentháromság tanával a régi zsidó dogmát, az egyetlen zsidó istenség, a Jehova-tanát igyekezett a keresztény egyházakba becsempészni, ötödik hadoszlopa útján. Hány és hány keresztény esett áldozatául e terrorisztikusan terjesztett tannak. Hány és hány nem-zsidó lett áldozatává a Julianus apos­tata által kötött ál-keresztény és zsidó szövetségnek, amelynek során a császár megígérte a zsidóknak, hogy saját költségén építteti újra Jeruzsálemet és a Templomot?
,,A Julián császár kedvezéseitől elkapatott zsidók, a kereszté­nyek iránti fanatikus gyűlöletükben Palesztina és Szíria különböző városaiban vakmerően elpusztították a keresztény bazilikákat. Pél­dájukat követték az egyiptomi zsidók is" - írja Abrosius. (A. d. Theodosium ep 29. 18.)
Amidőn N. Konstantin utóda Konstancius császár az áriánu­sokhoz pártolt. Egyiptomban a pogányok és a zsidók karddal, botokkal rohanták meg a (keresztény) népet a templomokban. Szerzeteseket lábbal tiportak és így öltek meg. (Athanasius Encycl. ad episc. nr. 3. Közölve, Huber Lipót által.)
Alexandriában - a legnagyobb zsidó diasporában - 418-ban felgyújtották a keresztények Szt. Alexander templomát; s mikor a keresztények ennek megmentésére siettek, borzalmas vérfürdőt ren­deztek a keresztények között.
Amikor Phokas kelet-római császár uralma alatt a perzsa király rátámadt a kelet-római birodalomra, a kereszténység ellen­ségeivel rokonszenvező szíriai zsidók a szíriai Antiokiában ,,a város keresztény lakosságának nagyrészét leöldösték és óriási máglyán elégették". (Nicephorus. Historia Eccles. XVIII. Cap. - Huber Lipót.)
Kr. u. 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet és ott ren­geteg keresztény foglyot ejtettek. ,,A zsidók pedig sáskaseregként özönlöttek a perzsák táborába, és tőlük - kiki tehetsége szerint ­potom áron mintegy 90 000 keresztény foglyot vásároltak meg, akiket aztán kisebb-nagyobb csoportokban kegyetlenül lemészárol­tak".
A római birodalmon kívül például Perzsiában szintén hatal­mas méretekben folyt a zsidóterror. Kr. u. 343-ban Sapur perzsa király uralkodásának 35 éve alatt 16 000 keresztény szenvedett vértanúságot. Csak egyetlen napon 129 apácát végeztek ki a zsidók. (,,Az akkor teljesen zsidó uralom alatt állott Perzsiában, Sapur zsidói száz püspököt és más egyháziakat végeztettek ki".) (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 63. old.)
Arábiában a Kr. u. 522-ben hatalomra jutott zsidó király, ke­gyetlen üldözést kezdett a keresztények ellen. Negraán városában a zsidó király 4000 keresztényt ölt meg.
,,A vérengző zsarnok Hakim (Hakem egyiptomi kalifa 996-­1021) a zsidók biztatására (a mai Spanyolországban) több ezer keresztény templomot pusztított el és a keresztények százezreit mészároltatta le. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 71. old.)
A terror népe mindig is értett hozzá, hogy mohamedán, vagy keresztény királyokat, államhatalmakat mint használjon fel, meg­hódított népek elnyomására.
Kastiliában 1350-ben, mint 15 éves gyermek került a trónra ,,Kegyetlen Péter", aki a kastiai zsidóvezért Samuel Ha-Levi Abulafia-t nevezte ki előbb pénzügyminiszterré, majd az ország első miniszterévé.
,,Sajnos a történelem bizonyítja, írja Maurice Pinay, - ha a zsidók valamely keresztény, vagy nem-keresztény országban a ha­talmat kezükbe veszik, akkor a gyilkosságnak és terrornak olyan hulláma indul meg, amelybett patakokban folyik a keresztény és pogány vér". A fiatal királyt zsidó miniszterek és asztrológusok (a mai pszychiáterek megfelelői!) vették körül s mikor a nemesség és a király rokonsága fellázadt a korlátlan zsidó terror ellen ,,Péter úgy érkezett Kastiliába, mint egy vérszomjas, éhes farkas a juhnyájba. És előtte haladt a rémület, oldalán a Halál és nyomán foly­tak a vérpatakok".
A zsidók Kastiliában elérték ,,hatalmuk csúcspontját". A pápa kiátkozta Pétert és Kastilia keresztény alattvalóit feloldozta min­den, az államnak tett eskü alatti kötelezettségeik alól. Addig azon­ban, amíg erre az intézkedésre sor került, ezrek és tízezrek estek áldozatául a ,,keresztény" uralkodó lobogói alatt folytatott zsidó terrornak.
Ma már tulajdonképpen felesleges beszélni arról a zsidó terror­ról, amely elborította Spanyolországot. A spanyol államot és népet a végleges leigázás veszélye fenyegette. Zsidók voltak a földbirto­kosok, a király miniszterei, a püspökök. Kialakult az ál-kereszténnyé vált zsidók arculata, a marannóké, akik kifelé ugyan keresztények voltak, de befelé a zsidó vallási szokásaikat, szertartásaikat követ­ték s csupán egyetlen céljuk volt: meghódítani a keresztény spanyol államot. Spanyolországban már a nép, sőt az arisztokrácia felkelése fenyegette, mikor Torquemada, az inkvizíció vezetője azt ajánlotta a királynak és királynőnek, hogy szólítsa fel a zsidókat: vagy tér­jenek keresztény hitre, vagy hagyják el az országot.
Az 1492. március 31-én kelt királyi parancs a spanyol és a világtörténelemben kiemelkedő fordulópont. A terror népét kötelez­ték, hogy négy hónapon belül vagy elhagyja az országot, vagy ke­resztény hitre tér.
Mikor a kiutasítási rendelet megjelent, Abarbanel a király zsidó kincstartója a legelőkelőbb marannókkal megjelent a palotában, hogy 300 000 arany, abban az időben jelenlegi dollár milliárdokat jelentő összeg felajánlásával, a rendelet visszavonására bírja. Minderről tudomást szerzett Torquemada főinkvizítor, aki kezében feszülettel megjelent az Alhambrában, s így szólt az ingatag királyi párhoz: ,,Iskarióti Judás 30 ezüst pénzért árulta el ezt; felségtek 300 000 aranyért akarják elárulni" - és elhagyta a termet. Erre az ural­kodó pár állhatatos maradt.
1492. augusztus 2.-án 30 000 zsidó család, kb. 150 000 zsidó; mások szerint 350.000, a király hajóin elhagyta Spanyolországot. Sokan Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak egészen Budáig.
Portugáliában 4 év múlva, 1496-ban Manuel király szintén elűzte a terror népét.
A ,,népek arisztokráciája faji alapon" azonban ment és vándo­rolt tovább, szerte a világon. Jeruzsálem? Egyiptom, Perzsia, Róma, Spanyolország, Portugália, Oroszország? Mindenütt ott maradt nyomukban az országpusztulás. Ott maradtak a kifosztott népek nyomorban.
S ott maradt az, amit a magyarországi származású zsidó pró­féta, dr. Fejér Lajos, a művelt, okos és éppezért az eichmanni KZ-ben elpusztult, modern zsidó látott meg:
,,A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét, ráerőszakolja (helyesen mondva: ráterrorizálja) a világra".
A kultúra nem egy nép, vagy egy faj monopóliuma. A keresz­tény népek egyike sem tekintheti magát a többivel szemben ­,,kiválasztottnak", vagy hivatottabbnak a kultúra ápolásában. Csak éppen a zsidó faj, amely a keresztény népek kultúrájának ápolásá­ban részt nem vett és több mint kétezer évet kizárólag, vallástudo­mányának fejlesztésében töltött. - Talmudját és kabaláját művelte - őrizett meg olyan faji önhittséget, amely az egyes zsidóban ál­landóan ébren tartja azt a faji suggestiót, hogy ő is a többi népek­nél különb szellemi képességek birtokában van" - írja Fejér Lajos (Zsidóság: 315. oldal).
,,A népek faji alapon nyugvó arisztokráciája", akkor érte el a világtörténelem során soha nem élvezett hatalmát, mikor a hitleri birodalmat amerikai, angol, orosz fegyverek legyőzték.
Az új, a ,,demokratikus" Nyugat-Németország az amerikai át­nevelők, zsidó terroristák, OSS és CIA-zsidók uralma alatt elvesz­tette minden képességét az önállóságra. Ha a világtörténelem során van nemzeti szerencsétlenség, az a német tragédia. E népnek eltörték a gerincét: nürnbergi-perrel, hazugsággal, terrorral, hamis igaz­ságszolgáltatással, Morgenthau-tervel, licenzírozott újságok félre­vezetésével, minden erkölcs, vallás, nemzeti érzés, gyalázatos dest­rukciójával.
Nyugat-Németországban csak 30 000 zsidó él, de épp itt bizo­nyosul be, hogy a ,,népek arisztokráciájának", legyen az csak har­mincezer főnyi, nagyobb hatalma lehet, mint magának az ötvenkét milliós nemzetnek és kormányának.
A zsidó hatalomnak Nyugat-Németország fölött tényleges alapja: 1. a nagy Adenauer tévedése, amely abból indult ki, hogy az Izraelnek nyújtott, egyszer, s mindenkorra szóló 3 és félmilliárd DM-es ,,jóvátétellel" megnyerheti a világ-zsidóság szimpátiáját és Amerika, valamint a világ-zsidóságától hátbiztosítást kaphat, a bol­sevista veszedelemmel szemben. (Élete utolsó időszakában mondta, a Der Spiegel című nagy magazinnak adott intervjújában: ,,Vi­gyázzunk! A világ-zsidóságnak nagy hatalma van!" Mintha csak Ciceró mondotta volna a legfelsőbb római törvényszék előtt.) 2. Az adenaueri megalkuvásnak következménye nem az volt, amit a bölcs kancellár várt; a demokratikus Németország becsületének, világtekintélyének helyreállítása, hanem a Nyugat-Németország ellen megindított és a végtelenségig fokozott zsidó gyűlölet-propaganda Tel-Avivtól New Yorkig és végestelen végig, a földkerekségen. Az Izrael javára megkötött 3 és félmilliárd márkás ,,jóvátétellel" Adenauernak nem sikerült nemzetét kiszabadítani a zsidó terroriz­mus nyomása alól. Ellenkezőleg! Jöttek az újabb és újabb cionista követelések, zsarolások! Mikor Eichmann Adolfot közönséges em­berrablás és a világ ,,humanista" közvéleményének hallgatása mel­lett elrabolták Buenos Airesből, J. C. Burg, a mélységesen kiábrán­dult és okos zsidó író a ,,Zsidóság sorsa hóhérok és csalók között" című könyve szerint, Adenauer New Yorkban ,,véletlenül" találko­zott az éppen ott tartózkodó Ben Gurionnal, akinek 500 millió DM-ről szóló csekket adott át, azzal a kéréssel, hogy az Izraeli bíróság előtt ne azonosítsák a mai nyugatnémet államot a hitleri Harmadik Birodalommal. Ben Gurion ,,a nagy barát" zsebre tette a csekket, ami azonban nem akadályozta a világ-zsidóságot abban, hogy ne folytassa a Nyugat-Németország elleni megvadult gyűlölet­propagandát.
Az eredmény szörnyű és világ-veszélyes, mert a terror előbb-­utóbb csődbe kergeti a nyugatnémet államot. Jönni fog a munka­nélküliség és annak segítségével a szovjet-bolsevista hatalom özön­lik be majd a Rajnáig és a francia, olasz kommunisták millióinak segítségével, egészen a spanyol határig.
A megfélemlített és a demokratikus rendért minden zsarolással kétségbeesett versenyt futó Nyugat-Németország eddig 35 milliárd DM-et fizetett ki a zsidók ,,egyéni kártalanítására". A Wiedergut­machung összege el fogja érni az ötven, esetleg százmilliárd DM-et is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szerte a világon egész ügyvéd­kolchozok alakultak hamis tanúk verbuválására, a kártalanítások hamis eskü alatti nyilatkozatokkal való igazolására, ha tudjuk, hogy a német Wiedergutmachung hivatalok számtalan tisztviselőjét kel­lett megvesztegetettség miatt elítélni és ha ehhez hozzávesszük, hogy a többiek - épp ezért? - állandó megfélemlítettségben élnek, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Nyugat-Németország ma a kétmilliós Izrael, gyarmata lett.
Európa területén különféle terrorista-szervezetek épülnek fel. Ilyen például a ludwigsburgi ,,náci bűnöket üldöző hatóság", amely egy vörös múltú zsidó, Bauer legfőbb államügyész hatalma alatt áll. Ilyen a Wiesenthal Simeon által vezetett bécsi zsidó dokumen­tációs központ, amely szoros együttműködésben van a ludwigsburgi, de egyben a moszkvai szovjet-hatóságokkal.
Ezek működésének ,,fényében" lehet meglátni, hogy a fehér em­beriség a német nemzeti szocialista hatalom legyőzése után a világ­terrorizmus uralma alá jutott. Közel negyedszázaddal a ,,náci bű­nök" elkövetése után a ludwigsburgi nyugatnémet államügyészség, szoros egyetértésben az izraeli titkos-szolgálat náci ,,háborús bű­nöst" keres. Óriási költségekkel nyomoznak Martin Borman, Men­gele, az auschwitzi orvos felkutatására. Auschwitzi kirakat-perek folynak, amelyek során a földkerekség legtöbb államából hatalmas költségekkel hajtják fel a tanúkat, akiknek legnagyobb része ­- dr. Latenser védőügyvéd szerint, - hamis tanú. A nyilvánvaló ha­mis tanút nem esketi meg a bíróság, nehogy egy zsidónak baja essék. A hamis tanú mehet és futhat, miután a német munkás adó­jából felvette a 9000 márkás tanúdíjat. És a hamis tanúk miatt hányan, de hányan választják az ártatlanul elítélt kisnácik közül a börtönben az önkéntes halált, mint az egyetlen kivezető utat a XX.-ik század igazi győztesei és igazi bűnöseinek terrorja elől való menekvést.
Ennek a Szovjetnél is rosszabb, hangtalanul gyilkoló terroriz­musnak legkiválóbb fegyvere, az amerikai zsidók által felépített nyugatnémet ,,demokratikus" sajtó, amelynek megteremtésére a megszállás idején az amerikai-angol zsidó sajtótisztek, a Hans Habek, a Henry Ormondok, a gyűlölet tűzköréből máig sem szaba­dult emigránsok adták a lizenceket és a sok milliós alaptőkét. A ,,demokratikus" Nyugat-Németország sajtó cárja ma Axel Springer, aki négymilliós Bild Zeitungjával, a monopolizált sajtó-kon­szernjével a közönyös német munkástömeg, közvélemény-csináló atyaistene. A német intelligenciának szánt, kétségtelenül magas nívójú Der Spiegelt, a nyugatnémet sajtódestrukció magazinját Rudolf Augstein szerkeszti, aki halovány náci múltja ellenére Challoner angol sajtó-őrnagy és két zsidó emigráns kezéből kapta a megbízatást a német lélek, a német ifjúság ,,felvilágisítására" ­mivel szerencsésebb a helyzet a többi jelentős nyugatnémet lapok­nál, ahol a múltjukat titkoló karrierista egykori náci újságírók ver­sengenek zsidó kollégáikkal a nemzeti és szellemi, immár az erköl­csi értékek rombolásában, hajdani bajtársaik kegyetlen üldözésében. Azonban akármilyen mértékben süllyednek erkölcsileg a zsidó-világ­terror szolgálatában, akármilyen lelkesen szolgálják is ki a cioniz­must és akármilyen hévvel magyarázzák, hogy-a német újra-egyesí­tés érdekében meg kell alkudni a világ-zsidóság hatalmával, a világszerte folyó Németország elleni külföldi, gyűlölet-hadjárat nem enyhül egy árnyalatnyival sem.
Nem is fog enyhülni soha, mert itt nemcsak a Thóra és Tal­mudból ismert ötezer éves bosszú folyik, hanem ennél is sokkal több. Mert minden eichmanni emberrablás, auschwitzi, treblinkai és sobibori kirakat-per mögött ott áll az igazi nagy cél és az ó-szövet­ségi ígéret beváltása utáni világhajsza: adjatok és fizessetek még több Wiedergutmachungot!
A sokak által megcsodált Nyugat-Németország és a neo-demok­rácia a satellit-szellem, a régi Landsknecht-mentalitás Amerikánál is tipikusabb megtestesítője. Ha újabb és újabb jóvátételek kizsarolósa céljából a zsidók merényletet akarnak elkövetni Ben Gurion nagy barátja, Konrad Adenauer ellen, ha aljas rágalmakkal, a zsidó-gyilkosság gyanújával ,,kilövik" a kormányból prof. Ober­lündert, a menekültek nagy, szudéta-német patrónusát, ha moszkvai, budapesti, prágai segítséggel és egy Wiesenthal-szerű galiciáner be akarja bizonyítani, hogy Lübke nyugatnémet köztársasági elnök ,,koncentrációs lágereket épített" a hitleri idők alatt; akkor ő ellene indul meg hajsza, nemcsak a kommunista államokban, hanem a moszkvai és - természetesen - new yorki lapokban.
A világterror irányítói már beleszólnak abba is, hogy ki legyen a német kancellár, mint ez George Kiesinger megválasztása után történt, aki ,,náci múltja" miatt elsőszámú megzsarolható alanya lett a cionista-kommunista világterrornak. A világterroristák ma már ott tartanak, hogy elő akarják írni az ötvenkét milliós német népnek, ki legyen a következő köztársasági elnök. A new yorki ,,Aufbau" című német nyelvű cionista újság már odáig megy a ter­rorizmusban, hogy egyenesen Hamburg zsidó főpolgármesterét, dr. Herbert Weichmannt ajánlja, sőt követeli Nyugat-Németország jö­vendő köztársasági elnökének, mert ezzel a választással ,,a német nép bebizonyítaná, hogy úrrá lett a hitleri múlt fölött".
Különös német végzet, hogy ezt a népet azért gyűlölték Nyu­gaton, mert Goetheket, Beeothoweneket, Clausewitz-méretű nagy katonákat adott a világnak, ma pedig azért vetik meg, - mint ezt több angol, francia, szovjet-orosz, sőt kínai politikus megállapítja, mert saját fészkébe piszkít, önmagát gyalázza, kisebbíti, a zsidó ­világterror hatása alatt. És a világzsidóság kajánul nevet a német politikusok, államügyészek, bíróságok megdöbbentő szolgalelkűsé­gén, mellyel meghajlik a ,,népek arisztokráciája előtt" és szüntele­nül, csak az Ó-szövetségi parancstól reszket:
,,Mert a nép és az ország, amely néked nem szolgáland elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. És szopod a népek tejét és királyok emlőjét szopod!" - jósolta a már idézett Ézsaiás.
Nyugat-Németország leigázása, erkölcsi és politikai felbom­lasztása nem német és legkevésbé nemzetiszocialista, hanem európai és világ-tragédia, a XX. század legsötétebb fejezete, mert az 1945. május 9.-én támasztott erkölcsi, politikai űrön keresztül mint a tüzes láva-folyam árad be a bosszú, a terror, a szovjet­befolyás.
A zsidó világhatalom, amelynek - nagyobbrészt hamis eskü alatti nyilatkozatokra és hamis izraeli, lengyelországi tanúk vallo­mására 35 milliárd márkát fizettek ki a nyugatnémetek - olyan terrort gyakorol; amelyhez hasonló nincs se Vörös Kínában, se a Szovjetunióban. S ez a terror - a világhódítók hideg terrorja ­rosszabb, mint a gépfegyveres, vagy a hajdani tungid-terror. Az csak a testet tudja megölni. Ez azonban a lelket, az erkölcsi maga­tartás tisztességét öli ki Goethe, Schiller, Beethoven, Nietsche, a feltalálók, orvostudósok egykori nagy nemzetéből.
Adenauertől kezdve, Ludwig Erhardt és Kiesinger kancellárokig a nyugatnémet nép mindig úgy szerette magát a világ előtt csil­logtatni, mint a nagy német nép egyedüli és kizárólagossági joggal felruházott képviseletét, arról azonban kevesen tudtak, hogy a né­met Bundestag, a bonni parlament, a szövetségi német kormány, a szövetségi államok kormányai, az igazságszolgáltatás szervei, a rendőri hatóságok legtöbbje az izraeli és new yorki parancskiadási központ alantas végrehajtó hatóságaivá váltak.
A világ-zsidóság ma már úgyszólván minden német ügybe bele­üti az orrát és terrorisztikusan parancsolni akar a 18 milliós világ­kisebbség nevében az 52 milliós népnek. Nahum Goldmann, a World Jewis Congress legfőbb terroristája ,,radikális változásokat" követel a nyugatnémet iskolák demokratikus tantervében, a világ­zsidóság javára. Ugyancsak a World Jewish Congress az egész világon hecceket rendez Nyugat-Németország ellen, mert a hesseni Landtagba bevonult néhány National Demokratische Partei által választott képviselő. Beleszólnak abba, hogy ki kaphatja meg a Deutsche Stiftung nagydíját. S ha véletlenül egy olyan nagy szel­lemi ember kapja meg, mint Armin Mohler, a konzervatív, elfogult­ságoktól mentes német író, akkor rögtön rásütik a bélyeget, hogy ,,antiszemita".
Az újságok, az idegen talpnyalásra berendezett államügyészek és politikailag megfélemlített bírák, ülnek az államügyészi és bírói magas pulpitusokon és ítélkeznek nem a németség, hanem a világ­zsidóság nevében. Ma már nemcsak Shakespeare Velencei kalmár­ját törölték a német színházak műsoráról, hanem már ott tartanak, hogy ha egy bremeni kávés-cég osztogatja a kávét hőn szerető német vásárlóknak, akkor arra kényszerítik, hogy a reklámot vonja vissza, mert abban egyetlen egyszer előfordul a ,,zsidó" szó.
Ma már a keresztény egyházak legkitűnőbbjei sem védettek a sorozatos, és pimaszkodó zsidó támadástól. Köln érseke Frings kar­dinális, csak annyit kérdezett egy hozzá belopakodott Nussbaum nevű amerikai rabbinustól: Biztos-e Ön abban, hogy hatmillió zsidó pusztult el a hitleri koncentrációs táborokban?"
Huszonnégy óra múltán Frings kölni kardinális a zsidó világsajtónak olyan pergőtüzébe került, hogy kénytelen volt demen­tálni, visszavonulni, magyarázkodni és végül is részt venni a zsidó­-keresztény testvériség hetén.
Még ennél is megdöbbentőbb a világ-zsidóság akciója az oberammergaui passió-játékok ellen. Az európai nagy pestis elmú­lása után fogadalmi ajándékként felajánlották az oberammergauiak, hogy 10 évenként előadják a Krisztus szenvedéseiről szóló passiójátékokat. Négyszáz éven keresztül játszották egyszerű hegyi pa­rasztok, falusi lányok, asszonyok hét órás előadást betöltő pas­siót. Pontosan úgy, ahogy az, az Új-szövetségben írva van. Nem tettek hozzá egy szót sem és nem vettek el egyet sem az apostolok megnyilatkozásaiból. Amikor aztán a cionisták meghirdették a vi­lág-bojkottot az oberammergaui játékok ellen, a városi tanács fel­fogadta Hans Schwaighofer rendezőt, aki átírta a több száz éves szöveg egyes jeleneteit, hogy abból kiküszöbölje ,,az antiszemita megjegyzéseket". Mert amit az Új-szövetség ír, ami kétezer éven át érvényes volt a kereszténység számára, íme antiszemitizmus lett. Schwaighofer a játékban szereplő zsidókat és keresztényeket ,,al­legorikus figurákkal" helyettesítette. Mi más ez, mint a világuralom terrorja alatt.
Az ősi cél újra itt látható: dechristianizálni az egyházat, úgy­mint az arianusok, a marannusok, vagy a szabadkőmívesek akar­ták. Összekavarni az eszméket, meghamisítani a Bibliát is, hogy aztán a Vatikánban egy napon majd ne a Miatyánkot imádkozzák, hanem a Kol-nidré imádkozása előtt, mint a világ minden zsinagó­gájában ma is, felhangozzék a Sátán egyházának szörnyű átkozó­dása:
,,Háborúval sújtsa (Isten) a kutahait (a kereszténységet) és fejedelmét (értsd Szamaélt az ördögök fejét, aki a rabbinizmus szerint kormányozza a kereszténységet). Takarja (a kereszténysé­get) felhő hat hónapon át, hogy fekély csapásával kínoztassék. Verje meg himlővel és büntesse haraggal és dühvel. Mert az Örök­kévalónak vérontása leszen (Boszrában=Rómában, a keresztény­ség országaiban). Rendezd ezt (a vérontást) Boszrában; buktasd meg a királyt (=a pápát) a Te dühödben és akkor ébreszd majd üdvöd szeretteidnek (a zsidóknak). Te örökkévaló nem fogod meg­tagadni irgalmasságodat. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 455. oldal.)
A kereszténység kétezer éves történelméről két nézet uralko­dik. Az egyik - amit egy nagy magyar szellemi ember dr. Vágó Pál hirdet, hogy a Thórában zseniálisan levezetett zsidó világhódítás csakis a kereszténységet teperte le. Ennek pedig történelmi oka, az a világosan bizonyítható tény lenne, hogy Krisztus apostolai egyszerűen nem értették meg mesterüket.
Ezek lelkében a mózési hit oly mély nyomokat hagyott, hogy az új vallást el sem tudták képzelni a Thóra nélkül. Ez kiderül azokból a vitákból, amelyek az Evangéliumnak ,,Az apostolok cse­lekedetei" halálát követő 15.-ik évben tartott zsinatukon még arról vitatkoztak, hogy szabad-e körülmetéletlen embert megkeresztelni, ill. bevenni a keresztény közösségbe? Nem tudták megérteni, hogy a Megváltó univerzális erkölcstana a zsidó törzsi elzárkózó erkölcs­tannal összeegyeztethetetlen. Nem értették meg, hogy Krisztus tanítása egyenesen a zsidó istenkiválasztottság tana ellen irányult, amelynek megdöntése logikusan a zsidó közösség felbomlásához vezetett volna. Ha az apostolok következetesen ezen az úton ma­radnak és diadalra viszik Krisztus antijudaista erkölcstanát, csakis ebben az esetben teljesíthették volna azt a küldetést, amellyel a Megváltó emlékének tartoztak, mert csakis ebben az esetben vált­hatta volna meg Krisztus a világot a sátán zsinagógájától.
A létet fenyegető e végveszéllyel a synhedrion tisztában is volt, amikor a főpap azzal az indoklással mondta ki a halálos íté­letet, hogy jobb, ha egy ember hal meg mintsem, hogy egy nép pusztuljon el.
Ezzel szemben az apostolok azzal, hogy az új vallás történelmi alapjául megtartották a mózesi hitet - amelyet az ő jogutóduk a keresztény Egyház a Biblia ó-szövetségi részével együtt szentté avatott - és egy önmagának ellentmondó ideológiával szerencsét­lenítették meg híveiket, nem adtak többet annál, mint amit egy szakadár zsidó szekta adhatott; egy olyan ideológiát, amely gya­korlati megvalósításában minden tekintetben kedvezett a zsidó ha­talmi törekvéseknek. A zsidók - mert hiszen az apostolok, ha vérségileg nem is, de világnézetükben ezek voltak - meghagyták izraeli használatra a harcos politikai messiást, a keresztényeknek pedig egy jámbor Krisztust adtak, aki azt tanítja, hogyha jobb képeden pofon ütnek, tartsd oda a balt is, ha hétszer bocsátottál meg hiába, bocsáss meg hetvenhétszer, ne törődj a földi javak gyűjtésével - bízd ezt a zsidókra - viseld türelemmel szolgaságo­dat, mert mindezért a túlvilágon bőségesen jutalmaztatol.
Amennyire ez igaz, ugyanannyiban igaznak látszik a másik vé­lemény is, amely szerint a keresztény egyházak kétezer éve nem állott másból, mint a zsidó beszivárgás és terrorizmus, antiszociá­lis gondolat elleni elkeseredett harcból.
Ezt a harcot árulta el XXIII. János és VI. Pál pápa, nem na­gyon dicsőséges uralma alatt, a Vatikán. A zsidó világterror be­hatolt az ökumenikus világ-zsinatra és megvalósította az ariánusok és marannusok nagy álmát: az antijudaista keresztény-szellem le­igázását.
Hitlert legyőztük! mondták a második világháború diadalmasai. - Most következik Jézus Krisztus !
És a vatikáni zsinat aláírta a kereszténység halálos ítéletét. Legalizálta önmaga fölött is, a zsidó világterrort!


[1] Vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály az Országos Magyar Sajtókamarának a németeknél is nagy befolyású elnöke, Oláh György német-barát publicista, Lits Ernő a “Weltdienst" magyarországi vezetője eredménytelenül próbálták megmenteni dr. Fejér Lajost.




Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Csurka István: A HATODIK KOPORSÓ- dráma
  2012-09-01 18:52:21, szombat
 
  A hatodik koporsó dokumentum-dráma. A szövegében elhangzó részek nem egy esetben azoknak a korabeli diplomáciai iratoknak a szinte szó szerinti másolata, amelyeket korábban magyarul is kiadtak. Mint megjegyezte, az akkori jegyzőkönyveket csak egy drámaíró szemével kellett elolvasni, hogy a téma megírható legyen.

Az új színmű címével a Nagy Imre 1989-es újratemetésekor használt, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése során meggyilkolt magyar fiatalokat jelképező koporsóra utal vissza.

A szerző kiemelte, hogy A hatodik koporsó nem egy alakja valós történelmi személy, a darab azonban nem egykori események színrevitele, hanem a Magyarország fölött egykor döntéseket hozók valamiféle szembesítése döntéseik következményeivel egy egyfajta utólagos irodalmi igazságtétel érdekében. A hatodik koporsó üzenete szerint minden nemzetek között kirobbant viszály, ami az első világháború után történt - így az 1956-os magyar forradalom leverése is - a Párizs környéki konferenciák döntéseiben gyökerezik, amelyeket nem a világháborúban győztes nemzetek ítélete, hanem fölsőbb, pénzügyi körök minden háborúban üzletet látó szándéka határozott meg - mutatott rá Csurka István, aki szerint Trianonban tetőzött az a fajta történelemhamisítás, amely azóta is meghatározza a közgondolkodást.



Csurka István : A HATODIK KOPORSÓ


Link

Link


Csurka István : A HATODIK KOPORSÓ

dráma



Történik a múltban és a jelenben. Színhelye a versailles-i békekonferencia egyik különterme, amely-ben a cseh-szlovák-román és a szerb-horvát-román határmegállapító bizottság ülésezett 1919 feb-ruárjában. A hátsó front nagy részét egy hatalmas tárgyalóasztal foglalja el, amely mögött majd a de-legátusok ülnek, valamennyien szemben, középen az elnök, Tardieu. A tárgyalóasztal a székekkel és a delegátusok mögötti szakértői széksorokkal együtt egy dobogón van, és mindenestül előrébb tolha-tó, amikor a tárgyalás folyik. A szakértői székeken nem ül senki, zárt ülés lesz, határozathozatallal. A szereplők két részre oszlanak: a jelen szereplői, akik ma is élnek, és a jegyzőkönyvek alapján felidé-zett történelmi személyek, akik közül csak a Kivégzett Forradalmár látja az élő főszereplőt, a Hatodik Koporsó Apródját.



SZEREPLŐK

Élő személyek:

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA
FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI
MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI
KÉT FRANCIA SZÁLLÍTÓMUNKÁS az elején


Felidézett személyek:

KIVÉGZETT FORRADALMÁR
FEKETE AFRIKAI és ALGÉRIAI ARAB SZÁLLÍTÓMUNKÁS a végén
TARDIEU, a bizottság francia elnöke
DR. SEYMOUR
HARCHOW
DE MARTINO
SIR EYRE CROWE
LEPPER
GRÓF VINCI
BALFOUR
SIR SAMUEL STUART
BARUCH
JAKOB SCHIFF
ROTHSCHILD
HOUSE EZREDES
CLEMENCEAU



I. RÉSZ


A színpad egy-két másodpercig üres. Baloldalt hátulról a kastély főbejárata és aulája felől belép a két feltaláló. Egy franciaországi és egy magyarországi számítástechnikai szakember. Évek óta együtt dolgoznak. Alaposan körülnéznek, minden kapcsolót, csillárt megnéznek, poloskaérzékelővel végigta-pogatják a falakat.


MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(valami gyanús lesz neki: baloldalt mélységben középtájon, de a színpad szélén egy telefonfülke-szerű üvegkalitka áll, telefonnal, műszerekkel)
Ez mi? Ezt nem értem.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(odamegy)
Ezt minden korabeli eszközével együtt el kell fogadnunk, mert az összes tárgyaláson alkalmazták, de nem fog zavart okozni. Ez Harchow főhadnagy fülkéje. Ő minden tárgyaláson jelen van, hivatalosan ő a demonstrátor és a felszolgáló személyzet irányítója, valójában ellenőr volt, összekötő a Legfelsőbb Tanács amerikai tagjai és a bizottság vezetője között. Az angol titkosszolgálat ügynöke. A békekonfe-renciára francia állományban delegálták. Egy lengyel zsidó, kiképzést Amerikában kapott, de francia tisztnek hitte mindenki.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Magyarországon járt valaha?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Állítólag megfordult a Galilei Körben. Az Apród mindent tud róla, szemmel tartja.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Nem megy a fejembe: egy főhadnagy magas rangú diplomatákat, minisztereket ellenőriz már 1919-ben. Ma, a bősz neoliberalizmusban teljesen természetes, de '19-ben?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Ez a bolsevik módszer akkor kezdődött, és éppen itt kezdődött. A feladat éppen az, hogy bemutassuk a történelemhamisítás ősi technikáját. Versailles-ban vagyunk, kedves barátom...
(jelentőségteljesen néznek egymásra: végre, hogy eljutottak idáig, kezet ráznak, összeölelkeznek)
Behozathatom a Hatodik Koporsót?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(bólint, de kérdéseivel feltartja)
Mikor épült ez a kastély?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Itt minden barokk. Bálokat és irodalmi szalonokat rendeztek itt a tizenhetedik, tizennyolcadik század-ban. Eredetileg körben elfüggönyözhető páholyok és kis szobák vették körbe a termet, ezeket később egyesítették a nagyteremmel.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Oda bújtak el szeretkezni az udvaroncok?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Meglehet, de meg kell jegyeznem, egy kicsit önreklámozásnak tartom a sűrű francia szeretkezési hajlandóságot.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
No, azért elég buják ők.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(közbevág, nem akar több időhúzást)
Kimutatták, hogy országos sztrájkok után kilenc hónappal megugrik a születések száma.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Sok sztrájk van viszont.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
No, akkor belevágunk?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Bocsáss meg, nem tudok szabadulni ettől a Harchow főhadnagytól. Lemberg, Kahal, aztán Amerika és itt francia főhadnagy. Bolsevizmus? Nem veszélyeztetjük a Hatodik Koporsó Apródjának életét? S az ügyet?
(megint egymásra néznek, állnak)

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
A kilences Harchow önmagában nem komoly veszély, hiszen már nem él ő sem. A mai CIA és Mo-szad - az. Kérdés, tudják-e, hogy mi eddig jutottunk, és itt forgatunk.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Nem tudjuk, meddig, s hová jutottak a történelemhamisítás technikai és politikai védelmében. Csak azt tudjuk, hogy a tömegember képernyőn való előállításában mit értek el, és a lenini-sztalini embernyo-morítással, a nyílt terrorral mekkora beletörődést sikerült kiváltaniuk. De hogy a történelemhamisítás tudományos és lelki védelmében milyen eszközökkel rendelkeznek, azt nem tudjuk. Most, ahogy meg-láttam ezt a fülkét, ahogy szétnéztem ebben a teremben, félek.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Harchow a békekonferencia után nyilván bőséges és pontos jelentést adott le gazdáinak, és ezeket az információkat mind a kifejlődő izraeli, mind az orosz, mind a brit titkosszolgálat megőrizte. Azokban nyoma sincs a mi Apródunknak, hiszen az élő Harchow nem találkozott vele. Senki sem találkozott vele. Csak most, a felidézett múltban találkoznak. Ez a mi előnyünk. Nem lettetek ti odahaza egy kicsit túlságosan habozók, aggályoskodók?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Mi a habozás és a nem döntés rendszerében éltünk. Ez mégis veszélyes. Mert nem tudjuk, milyen technikával őrzik a történelemhamisítást. Ez a Harchow főhadnagy már akkor, születése pillanatában a történelemhamisítás őre volt. A történelemhamisítást később sem hagyták biztonsági zárak nélkül. Nem kellene várnunk a találmány működtetésével? Ha még nem tökéletes és kisiklik, akkor nem tet-tünk semmit, Apródot megölik, és megy tovább a meseszekér

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Egy ilyen találmány sosem lehet kész, sosem lehet tökéletes. Egyszer kipróbáltuk Pesten a Szép Ilona cukrászdában, amikor Ságvári elvtársat és a csendőröket visszaidéztük, és semmi komoly hibát nem észleltünk. A történelemhamisító kommunista miniszter gyanútlanul elmondta beszédét, és megkoszo-rúzta Ságvári elvtárs emléktábláját, százszázalékosan leleplezve önmagát, gyökereit. Vágjunk bele!

MAGYARORSZAGI MAGYAR FÉRFI:
Hozzák be a Hatodik Koporsót!

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(kitárja az ajtót, amelyen bejöttek; és beinti a szállítókat. Két francia szállítómunkás behozza a Hatodik Koporsót)

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Az Apród hol van?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
A palota többi részét ellenőrzi,
(a franciaországi magyar férfi megmutatja a szállítóknak; hová tegyék a koporsót. Leteszik középre. Megköszöni nekik a munkát, szignálja a szállítólevelet, a szállítók kimennek. A Hatodik Koporsó na-gyobb, mint egy valódi koporsó)

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(felemeli a koporsófödelet)
Elég tágas. Érdekes, még temetőszaga is van, földszaga.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(egy ajtónak egyáltalán nem látszó baloldali falrészt kinyitva, majd gondosan visszacsukva jön be)
Bocsánat, uraim. Minden tiszta, de például ezt az ajtót nehezen találtam meg.
(itt is körüljár, megkocogtatja az üvegkalitkát)
Üdvözlöm, tovaris Harchow!
(a középen álló koporsóra)
Nem ide gondoltam.
(mutatja, hogy hová)
Toljuk ki oda, a balszélre!

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Meg tudjuk mi ezt mozgatni gurtni nélkül?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Azt hiszem, igen. (két feltaláló tolja, nem mozdul)

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Van súlya.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(megérinti ujjával, a koporsó könnyűvé válik, a két feltaláló letenyerel a földre)
Bocsánat. Csak nekem engedelmeskedik, mert én már belaktam,
(magyarázólag)
A vagonban.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Még egyszer és utoljára hangsúlyoznom kell: a dolog veszélyes.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
A konferencia 1919-es résztvevői, amikor elkezdjük a visszaidézést, nem fogják látni magát, a kopor-sót sem, de amikor a felvett dokumentumdrámát a maga szereplésével és láthatóságával előadjuk, vagy feltesszük a világhálóra, vagyis, amikor valójában leleplezzük a történelemhamisítást, magát fogják felelősségre vonni. Mint a nagyapját 1957-ben.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ötvennyolcban végezték ki, és a 301-es parcellában földelték el. Szeretném azonban megkérdezni, hogy ha már ennyire szabadon játszunk az idővel, élettel, halállal, jelennel és múlttal, szegény nagy-apámat nem lehetne
(,,feltámasztani"-t akar mondani, de meggondolja)
perbe hívni. Netán politikai oka van annak, hogy őt nem hagyjuk szóhoz jutni?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Nyers ember volt az öreg. Puszta kézzel esett neki a Monstrumnak, aztán szerzett egy csákányt, és azzal verte a csizmákat, és mindvégig fegyverrel harcolt. Nem politikai, hanem biztonsági oka van a távoltartásának.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem fogadom el ezt az érvelést. Mihelyst magamra maradok, az én személyes indíttatásom lesz a legfontosabb tényező, és én mindent a magyarságnak ahhoz a tagjához, a történelemnek ahhoz az egyetlen pillanatához kötök, amit ez a koporsó és annak eredeti lakója, a nagyapám jelent.

MAGYARORSZAGI MAGYAR FÉRFI:
Tehát elhozta.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Itt van. Úgy, ahogy elföldelték, drótokba csavarva, de még nincs perbe híva.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Ha mi innen kitettük a lábunkat, minden a maga felelőssége. Kapcsolatot sem tudunk tartani. Nincs irányító központ, nincs tanácsadás, minden a maga belátása szerint történik. Ha akarja, perbe hívhatja a nagyapját. Őt kivégezték, magát védi az eltörölt halálbüntetés...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Miként nagy-apám gyilkosait, vagy a sortüzek elrendelőit és végrehajtóit.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Igen, a halálbüntetés el van törölve az EUban, de eltehetik láb alól, mint Bang-Jensent 1959-ben New Yorkban, a Central Parkban, vagy másokat, akik a kialakult kelet-nyugati státuszkvót, a meghamisított történelem státuszkvóját veszélyeztető tevékenységet folytattak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Tudom.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Önt felelősségre vonhatják a győztes hatalmak által megkötött teheráni, jaltai, potsdami szerződés, valamint a párizsi békeszerződés rendjének felborításáért, szélsőséges nacionalizmusért, és végül holokauszt tagadásért.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem fogok zsidózni.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Csakhogy a felsorolt konferenciák határozataival való szembeszegülés mindegyike holokauszt taga-dásnak minősül. A holokauszt mítoszba beletartozik minden Európát felosztó, minden nemzeti önálló-ságot megszüntető szerződés elfogadása.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
A meghamisított történelem következménye minden nemzeti csüggedtség, minden lehajtott fej, min-den szolgaság. Nem csak a legyőzött nemzeteknek kell elfogadniok ezeket a hallgatástörvényeket, hanem az úgynevezett győzteseknek is, amelyek ugyanolyan vesztesek, csak némi jólétet kaptak a hallgatásért.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Uraim, elég! Tudom én ezt! Most azonban a jólét forrásai kiapadtak, ezért antiterrorista világháborúval kell fegyelmezni a népeket, és nekünk ez a legkiválóbb alkalom arra, hogy leleplezzük a történelem-hamisítást,
(legyint)
Nem érdekel! Az én nagyapámról van szó, akit kivégeztek, elföldeltek. Fütyülök én a holokauszt mí-toszra - ebben a koporsóban,
(belefekszik)
Menjen arrébb, fater!
(recsegés)

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
(a másik feltalálónak)
Magázza a nagyapját...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(meghallja, kiszól a koporsóból)
Sose volt Párizsban.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Csak a rend kedvéért: akkor állítja meg a dokumentumdrámát, amikor akarja. Amikor egyes küldöttek-hez szól, csak az hallja, érti, csak az válaszol, akit fénnyel kiválaszt. De ez egyik-másik küldöttel kap-csolatban nehézkesen fog működni. Ha valaki kívül van a versailles-i körön, vagy nincs megveszte-getve, mint a többi, vagy idegen kultúra neveltje, az kikapcsolódásokat okozhat.

(Hatodik Koporsó Apródja csak most száll ki a koporsóból)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ilyenkor észrevesznek?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Nem, azt azért nem, de ilyenkor jobb, ha lecsapja azt, aki kapiskál valamit.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És ha hölgy az illető?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Akkor más módon kell ájulásba kergetnie.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Boldog házasságban élek, két gyermekem jár iskolába Budapesten.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Nem sok hölgy fog maga elé kerülni, 1919-ben a diplomácia szinte kizárólagosan férfi tevékenység volt.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(a fülkére mutat)
Azt hiszem, a bolsit fogom először lecsapni.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Ő mint bolsi az európai kultúra szerves része. Sajnos.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI:
Hát akkor, azt hiszem, mindent megbeszéltünk. Eb visszamegyek a magyar, a barátom a francia ta-lálmányi hivatalba, és a találmány tökéletesítésén dolgozunk.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(az ajtóig kíséri őket)
Bill Gates legyen önökkel!
(a két férfi kimegy, a Hatodik Koporsó Apródja belefekszik a koporsóba, eltűnik)
Vajon mennyi időm van kezdésig?
(felnevet)
De hülye vagyok: hát annyi időm van, amennyit teremtek. Szundítok egyet.
(magára húzza, üggyel-bajjal, kézzel-lábbal a koporsófedelet)
Ki kell próbálnom a szellőzést,
(kisvártatva lelöki a fedelet)
A szellőzés: mint a nagy-apámé.
(éppen akkor, amikor a fedél nagy dübbenésekkel leesik, lép be Dr. Seymour, az amerikai küldött, de nem vesz észre semmit. A Hatodik Koporsó Apródja kiszáll, nyújtózik)
Mennyit aludtam?
(Csak most veszi észre Dr. Seymourt)
Az első hiba. Akár észrevett ez a pasas, egyébként az amerikai küldött, doktor Seymour, akár nem, én mindenesetre nem hívtam, és ő mégis itt van. Van még mit csiszolni, feltalálók!
(odamegy a le és fel járkáló amerikai küldött mellé, egyszerre lép vele, eltáncol előtte, az amerikai semmit sem vesz észre. Otthagyja, a koporsó elé áll, az amerikai megáll, a feje megvilágítódik, min-den más elsötétül)
Dr. Seymour!

DR. SEYMOUR:
(a hang felé fordul, megilletődötten áll, megborzong)
Kitártak itt egy ablakot? Valami hűvösség csapott meg.
(nem akarja tudomásul venni, hogy megszólították)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(egy kihallgató tiszt hangján, keményen)
Dr. Seymour!
(Dr. Seymour egy lépést hátra lép)
Nem Nürnberg felől fúj a szél?

DR. SEYMOUR: Ide, Versailles-ba? Ez képtelenség.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ez a halál szele. Nürnbergben hozták meg azokat a halálos ítéleteket huszonöt-huszonhat évvel ké-sőbb, egy ugyanilyen nemzetközi bíróság ítéleteként, amelyeket maguk itt most megalapoznak.

DR. SEYMOUR: Egy szót sem értek az egészből.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Dehogyisnem! Maga fiatalember, most, 1919-ben még nincs ötvenéves, és negyvenötben megélte még a versailles-i vetés bőséges aratását.

DR. SEYMOUR: Jogász vagyok, de a nürnbergi perben nem vették igénybe már a szolgálataimat.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
A nürnbergi perrel párhuzamosan Magyarországon is százakat végeztek ki, kiirtottak egy egész veze-tő osztályt. De minden itt kezdődött, a hazug ítéleteknek ebben a termében. Versailles - Nürnberg, és magyar népbíróság, Bárdossy László kivégzése, majd Donáth Györgyé, és a Magyar Közösség pere, aztán az ötvenhatos megtorlás, több mint négyszáz akasztás, arccal a földnek elföldelés - itt kezdő-dött.

DR. SEYMOUR: Bocsánatot kérek, ez a béke-konferencia, és a cseh-szlovák-román és a román-szerb-horvát-szlovén ügyeket tárgyaljuk.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ez sem igaz. Maguk kizárólag magyar ügyeket tárgyalnak.

DR. SEYMOUR: Elnézést, kihez van szerencsém? Már percek óta társalgunk, de én nem látom önt, mert a szemembe vág valami kísérteties fény. Ön lát engem?
(elbizonytalanodik)
Ön talán Kun Béla megbízottja? A magyar utalásokból erre következtetek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Kun Béla is megbízottja valakinek, nemde?


DR. SEYMOUR: Az én megbízóm az Amerikai Egyesült Államok kormánya és Wilson elnök.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Közvetlen főnöke is van önnek.

DR. SEYMOUR: Természetesen minden apró ügyemmel nem zaklathatom az elnököt. House ezre-des, az ő titkára adja ki a közvetlen utasításokat.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És ő kivel beszéli meg a teendőket? Nincs fölötte senki?

DR. SEYMOUR: Baruch úrra gondol?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Na, látja, megy ez. És mi a közös nevező Kun Bélában, House ezredesben, akinek eredeti családneve Mandel és az apja rabbi, valamint Baruch úrban?

DR. SEYMOUR: Trockijra gondol?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem, de a nyom jó. Trockijt is ide vonhatjuk.

DR. SEYMOUR: Ez fajelmélet, és nyílt antiszemitizmus. Baruch úr otthon a hadigazdálkodás főnöke volt, minden anyagi kérdés, minden kiutalás, minden tonna acél, minden tonna réz tőle függött. Szerin-tem a legnagyobb hatalommal rendelkezett az elnök után - ha nem előtte és itt is szabad bejárása van mindenüvé. Még az ötök nagy üléseire is akkor megy be, amikor akar, és azt löketi ki a konferen-ciáról, akit akar, beleértve az ilyen sztereóhangú antiszemitákat. Fedje fel magát, különben kidobatom Baruch úrral.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(odamegy hozzá, összefogja a mellén a kabátját, megrázza, arcul csapkodja, térdre kényszeríti, felál-lítja, közben:)
Még mindig úgy érzed, hogy egy illetéktelen személy van itt?
(otthagyja)

DR. SEYMOUR: Nem, már nem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ti, amerikaiak, nem fogjátok aláírni a békeszerződést.

DR. SEYMOUR: Nem tudom, lehet, hogy így lesz. Mindenesetre a folyosókon már rebesgetik. Most dől el, ezen az értekezleten.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Semmi gazemberséget nem akadályoztok meg, hagyjátok, hogy a többiek, a kedvezményezett romá-nok, szerbek, csehek és szlovákok semmibe vegyék az elnökötök által publikált alapelvet, a népek önrendelkezésének jogát, aztán finnyásan félrevonultok: én nem ilyen lovat akartam? Ez szemét mun-ka.

DR. SEYMOUR: Wilson elnök a legnagyobb jóindulattal, mintegy az európai szellem megmentésének ajánlataként hozta át az óceánon ezt a magasztos elvet. Ezért lesznek köztünk sportemberek, igazi keresztyén amerikaiak is, mint például Bandholtz ezredes és mások.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És te mit keresel itt, te sötét New York-i zugügyvéd?

DR. SEYMOUR: Egyszer voltam büntetve.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem hagylak békén, ne félj! Add elő, miért jöttél ide hívásom nélkül! (lekerül róla a megvilágítás és az egész terem megvilágítódik)

DR. SEYMOUR: El is mehetek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Menj!

DR SEYMOUR:
(elindul körbe, hogy kimegy valamelyik ajtón, de mindegyik be van zárva)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Itt vagy még?

DR SEYMOUR:
(leül a helyére a tárgyalóasztalnál)
Egyezzünk meg! Mennyi pénze van önnek egy feltáró vallomásra, és ki fogja nekem átadni, ha ön megőrzi láthatatlanságát?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Mondj egy összeget.

DR. SEYMOUR: Százezer. Csak dollárt fogadok el. Az lesz a világpénz, erről szól ez a konferencia.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Belegyezik ebbe Anglia?

DR. SEYMOUR: Nem kérdezzük. Mióta beléptünk ebbe a háborúba, nem kérdezünk, csak rendelke-zünk. Balfour, angol külügyminiszter, aki szintén itt lesz, Samuel Stuart főmegbízott úrral egyetemben. Amikor beléptünk, nyomban kiadott egy nyilatkozatot, és megküldte a Rothschild bankház fejének. Nagy- Britannia támogatja a zsidók palesztinai letelepedését és a térségben egy zsidó vallási állam-rész kialakítását, természetesen a többi jelenlévő nép egyenjogúsága mellett. Balfour azonnal észre-vette, hogy az amerikai zsidóság igényeihez kell alkalmazkodnia. Ehhez a nyilatkozathoz is a mi had-ba lépésünk kellett. Ezért csak dollárt fogadok el, még font sterlinget sem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Már a számládon van a pénz.

DR. SEYMOUR: Itt most egy titkos értekezlet kezdődik az említettek részvételével.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Mikor érkeznek ide az említett urak?

DR. SEYMOUR: Bármelyik percben itt lehetnek. Engem 11-re rendelt ide House ezredes, a cseh-szlovák-jugoszláv határmegállapító bizottság ülése 12-kor kezdődik.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És miért éppen ezt a termet választották?

DR. SEYMOUR: Mert itt szolgál Harchow főhadnagy, akinek a szakértelmében a leginkább megbízik mind Baruch úr, mind pedig House ezredes. Nagyon fontos a titkosság.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(elfordul, a koporsó felé mondja)
Hát ez nagy fogás, erre nem számítottam. Azonnal be kell kurblizni a gépezetet. És ezt az öregem is élvezni fogja.
(széles karmozdulatot tesz mindkét kezével. A világítás mindenütt kihuny, aztán teljessé válik. A Ki-végzett forradalmárnak, bele a koporsóba beszél)
Nagyapám! Nagyapám! Perbe hívom. Nagyapám, dolog van!
(a koporsóban nincs mozgás. Belehajol a koporsóba)
Aki magyar, velünk tart!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(szemét törölve nyomban felül. Harminchat éves, széles vállú, overallos munkásember)
Mi van? Fegyvert adjatok!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Csendesebben.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Ne utasítgasson! Kicsoda ön? Jól öltözött, azt látom. Mutassa a cipőjét. Ha cipője sárga bőrcipő, akkor ön csak ávós lehet.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(mutatja a cipőjét)
Sötét öltönyhöz nem hordok sárga cipőt. Én az ön unokája vagyok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(kilép a koporsóból, az overallja zsebeiből egy-két szerszámot, fogót, kalapácsot visszadob a kopor-sóba, de egy franciakulcsot a kezében tart, úgy közeledik a Hatodik Koporsó Apródja felé. Odamegy Hatodik Koporsó Apródjához, közelről is megnézi)
Éppen egy 424-es szelepét szereltem, amikor elvittek. A fiam akkor hatéves volt.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Amikor a munka után hazament és megmosdott, térdére ültette, és kis apródomnak szólította.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
így volt, de ez még nem bizonyít semmit. Ezt az ávó kiverhette a hozzátartozóimból.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
A feleségéből?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Kötve hiszem, de a szomszédokból esetleg.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Menjen vissza a fekhelyéhez, talál benne bizonyos bronzdarabokat.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(Dr. Seymour felé mutat, aki az asztalnál ül)
Az ki? A kihallgatásaimon is mindig ketten voltak, és az egyik hátulról fenyegetően figyelt.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem magyar és nem ávós, de nem jó ember.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nagyon idebámul.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Bámul, de nem lát és nem hall.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Süket? És vak?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Egyik sem. Később elmagyarázom.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(belekotor a koporsóba, s kiveszi Sztalin mutatóujját meg egy darabot a pofacsontjából. Földöntúli örömmel)
Jóska! Az anyád postarabló istenét!
(összekoccantja, feldobálja, elkapja, s odasétál a Hatodik Koporsó Apródjához)
Kis unokám!
(megöleli)
De ő nem lesz feltámasztva.
(Sztalin ujjával a szobor útmutató mozdulatát utánozza)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Azon vagyok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Szeretnék kérdezni egyet-mást. Nagyanyád...?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Mindent elmondok, de később, mert most fontos dolgok következnek. Menjen vissza a koporsóba és maradjon csendben! Magát és a koporsót nem látja senki, de ha közbeszól, mindent elronthat. Ha nekem akar mondani valami, koccintsa össze a bronzokat!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(fél lábbal már a koporsóban)
Mégis? Nagyanyád?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Él. Nyolcvankét éves.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Ó, Istenem! Átugrottunk egy századot?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És az új pocsékabb.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Új fegyverek vannak?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Rengeteg. De most már nekem is van egy.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Magyar fegyver, ami csak a miénk?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(megütögeti a koporsó falát)
Ez az. Magával együtt, nagyapám. Mi most olyan időben beszélgetünk, 1919-ben, amikor maga még nem is élt, nem is szólva rólam.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(kissé lehangolódik)
Ez valami regény akkor...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Lenni jó?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Lenni jó. Ha én most tényleg vagyok.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Most van, nagyapám, mert a múltat élő valósággá tudom tenni. Az öröklétben pedig mindketten hi-szünk.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
De én csak nagyanyádról...
(erős dörömbölés a rejtekajtón)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Megjöttek. Figyeljen!
(Dr. Seymournak)
Doktor Seymour! Ön mögött a falban van egy kisajtó, csak egy tapétás gomb a kilincse. Nyomja meg azt a gombot és engedje be az urakat!

HARCHOW:
(kilép a fülkéjéből)
Várjon, ne mozduljon, doktor Seymour! Majd én.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(megdöbbenve, rosszat sejtve)
Ön hogy kerül ide?

HARCHOW:
Itt dolgozom
(odasiet a túlról újra megdörömbölt kisajtóhoz, kinyitja és bejön Sir Samuel Stuart, Balfour, Jakob Schiff, Edmund Rothschild, House ezredes és Baruch)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(összezáró karmozdulatot tesz)
Saját jegyzőkönyvem számára: megtörtént az első baleset!
(a terem elsötétedik)
Ahogy várható volt, Harchow főhadnagy okozta. Fejgépet rá!
(Harchow közben visszament a fülkéjéhez, ott állítja meg a fény.)
Harchow főhadnagy! Lépjen felém két lépést!

HARCHOW:
(kettőt hátralép)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Tehát tudja, hol állok, és esetleg lát is. Fordítson hátat nekem!

HARCHOW:
(most engedelmeskedik, hátat fordít)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Igen, így van. Egy-null ide.

HARCHOW:
(észbe kap, hogy rosszul csinálta)
Bocsánat! Azt hiszem, most vagyok háttal a hangnak, amely parancsokat osztogat.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(közelebb megy hozzá, majd egészen testközelbe áll)
Most közelebb kerültünk egymáshoz?

HARCHOW:
Nem hiszem, hogy erre volna mód. Legalábbis részemről.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Kemény legény vagy.
(ököllel állcsúcson vágja, Harchow összecsuklik)
Bocsáss meg, ezt az utasítást kaptam erre az esetre.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(összeüti a bronzokat)
Szóval ez ávós?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Olyasmi.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Ezekkel így kell bánni, a szép szóból nem értenek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Kérdés, hogy ebből értett-e...
(felrázza, magához téríti Harchowot)
Jól van, főhadnagy úr?

HARCHOW:
Lehetnék jobban is.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Menjünk sorjában. Egy: hogyan közlekedik ön?

HARCHOW:
Fülkémben süllyesztő-emelő áll rendelkezésemre,
(bemegy, rááll, eltűnik, majd feljön és odalép, ahol a Hatodik Koporsó Apródját sejti)
Nincs több titkom.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Majd meglátjuk. Most hányan vagyunk a teremben?

HARCHOW:
Az ön hangja meg jómagam.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És a Legfelsőbb Tanács tagjai, és a meghívottak, akiket az imént engedett be.

HARCHOW:
Nem emlékszem, hogy akárkit is beengedtem volna.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem?
(a beengedett tárgyalóküldöttség a tárgyalóasztal előtt áll, egyvonalban, a Hatodik Koporsó Apródja mindegyiket megnevezi és mindegyik sorra fejgépet rak)
Bizonyos ebben?
(Balfour feje fényt kap)
Ez ki?

HARCHOW:
Balfour angol külügyminiszter, a Legfelsőbb Tanács tagja.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Mit tud még róla?

HARCHOW:
Közvetlenül az USA hadba lépése után a világ zsidósága és a cionista mozgalom számára nagyon kedvező nyilatkozatot tett, megajánlva a zsidók letelepedését Palesztina területén. A zsidók nagyon hálásak neki ezért. Közvetlenül az öreg Rothschildnak küldte el, aki akkor, 1917-ben az angol zsidó-ság vezető személyisége volt.
(Balfour feje eltűnik, Rothschild kap megvilágítást)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ő az?

HARCHOW:
Nem, aki most itt áll, az a fia, az egyik, a most Amerikában élő bankár, Wilson elnök úr egyik közeli embere. Nagy összegekkel járult a kampánya finanszírozásához.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Szereti a presbitereket.

HARCHOW:
(őszintén röhög)
Ez jó.
(a fény átmegy Sir Sámuel Stuartra. Harchow kérdés nélkül folytatja)
Sir Sámuel Stuart. Palesztinai főmegbízott és lengyel referens. A Lengyelországról beadott jelentésé-vel érte el, hogy a most létrehozott lengyel állam, a lengyelek ősi álmának teljesülése ne lehessen egyszersmind a felébredő lengyel nacionalizmus hatására pogromokkal terhes. Vagyis előírtuk, hogy hogyan bánhatnak zsidaikkal a felszabadult lengyelek.
(A fény Baruch fejét világítja meg, Harchow iskolás leckefelmondásba kezd)
Jozef E.
(az Efraimot nem mondja ki)
Baruch 1884-ben született Oregon államban, az apja jól menő orvos. Jogot végzett, kohómérnöki és bányamérnöki diplomát is szerzett. Rövid ügyvédkedés után bekapcsolódott a rézüzletbe. Mind a Guggenheim rézvállalattal, mind a Khuen és Loeb and Co.-val üzleti kapcsolatokat épített ki, és saját vállalkozásai vannak. A háborúban magas beosztású tisztviselővé nevezték ki.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Köszönöm! A felelet jeles.
(A koporsóhoz megy, a nagyapjának)
Tehát nem hallotta, amit az előbb a másikból szedtem ki, különben ezt nem merte volna így előadni.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Az én kihallgatóimnak nem volt ennyi eszük. Minden el volt döntve, mondhattam, amit akartam.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Most is így van. Itt is ez a helyzet. Ezt kell bebizonyítanunk.
(Harchownak)
Kezdjék meg a tárgyalást!

HARCHOW:
(lekerül róla a fény és mindenki újra látszik, Harchow House ezredeshez lép)
House ezredes úr, jelentem, a tárgyalás megkezdhető, biztonsági kockázat nincs!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(csak magának)
Húha, de gyanús ez az alak.

HOUSE EZREDES:

Köszönöm! Uraim, kérem, foglaljanak helyet! Ki-ki tetszése szerint (a küldöttség leül a tárgyalóasztal-hoz, középen Balfour, mint a legnagyobb rangú politikus, mellette Sir Sámuel Stuart, Baruch balszélre ül, szinte háttérbe, Rotschild ugyanígy jobbszélre. Dr. Seymour szerényen nem ül a nagy asztalhoz, hanem Harchow kalitkája mellé húz magának egy széket és ráülne, de Harchow észreveszi és mivel túlságosan közelinek találja a kalitkájához, hátrább teszi)

HARCHOW:
Szíves engedelmével.

DR. SEYMOUR: (megérti) Hogyne, hogyne.

HOUSE EZREDES:

Tájékoztatom a jelenlévőket, a Wilson-kabinet tagjait, hogy erre a Wilson elnök úr nélküli ülésünkre Balfour brit külügyminiszter úr kérésére azért itt került sor és nem a szokásos helyünkön, Washington-ban, mert Balfour külügyminiszter urat és jómagamat is számos teendőnk ideköt Párizsba, a békekon-ferencia működésének felgyorsulása ugyanis az állandó jelenlétünket kívánja.

BALFOUR:
(átveszi a szót)
Wilson elnök urat pedig az amerikai államügyek éppen hazaszólították, ezért ezt az ülést nélküle va-gyunk kénytelenek megtartani.

JACOB SCHIFF:
(Rothschild közelében ül)
Ne kerteljünk, magunk közt vagyunk: azért nem lehet itt, mert marhaságot készül elkövetni.

BALFOUR:
De ez csak a bizottság egyik felének a vélekedése,
(ránéz Baruchra, hogy szóljon)

BARUCH:
A világháború iszonyatos véráldozatot követelt a népektől, de, valljuk be, nem oldott meg semmit. Most a nemzeti kormányok egy része a békekonferenciába veti reményét, hogy az majd megoldja a világ átrendezésének feladatát, de ezt a békekonferencia csak akkor tudja teljesíteni, ha nem leplezi le és nem teszi tönkre azokat az erőket, azokat a háttérhatalmakat, amelyek a háború anyagi terheit biztosították. Ha Amerika és személyesen Wilson elnök és vele mi, ez tanácsadó testület, amely az anyag és a pénz tömege fölött rendelkezik, lelepleződik, akkor rakhatunk mi akárkit a jövő intézményei élére, a Népszövetség élére, kormányok és köztársaságok elnöki székeibe, a népek elfordulnak tő-lünk. És igazuk is lesz, mert amíg ők véreztek, mi meggazdagodtunk.

ROTHSCHILD:
Nem árulok el titkot: én tíz év múlva és húsz év múlva is kölcsönözni akarok.

BALFOUR:
Még ha biztosítva van is a titkosság, nem helyes a dolgokat ennyire világosan kimondani.

BARUCH:
Itt most világos és egyértelmű határozatot kell hoznunk. Rothschild úr és jómagam azon az álláspon-ton vagyunk, hogy Wilson elnököt és vele bennünket, ezt a számára legfontosabb testületet is ki kell emelnünk a békekonferencia kínos, a népek közt iszonyatos ellentéteket, gyűlöleteket, adott esetben újabb háborúkat előidéző, de szükséges és érdekünkben álló döntéseinek felelősségéből. A bizottság más tagjainak ezzel szemben az a véleményük, hogy ha az elnök kivonul, Amerika és vele mi is elve-szítjük részesedésünket a győzelemből. Azt hiszem, eléggé érthetően szóltam.

BALFOUR:
Jómagam, mint politikus középütt álltam, de azért kértem ezt az összejövetelt, mert ennek az érvelés-nek a helyességét, bölcsességét nem tudom tagadni. A pénz tisztara mosása Nagy-Britanniának is érdeke.

HOUSE EZREDES:

Nos, uraim, 1919. február ötödikén meghallgatta a már tavaly megalakított Cseh-szlovák Köztársaság külügyminiszterét, Edvard Benes urat, a békekonferencia egyik meghatározó személyiségét, aki ezt megelőzően már tizenegy memorandumot adott át az európai rendezés tárgykörében, különösen Né-metország és Ausztria-Magyarország felosztását illetően.

BALFOUR:
(helyeslően, veszi át a szót)
A béke-konferencia minden tagja, beleértve magamat is, elismeréssel adózik Benes úr munkásságá-nak, rendezési elképzeléseinek, amelyek Masaryk elnök úr történelmi kutatásain alapulnak, de a ki-alakult helyzetben persze némileg túlmennek azon.

BARUCH:
Bocsánat! Most magunk között vagyunk, és majdnem mindent megvitattunk már négyszemközti talál-kozásokon. Nincs most szükség arra, hogy a diplomáciai nyelv köntösébe burkolózzunk. Arról van szó, hogy Benes elvadult cseh, huszita önzésében, német és magyargyűlöletében túlment egy hatá-ron, elfogadhatatlan hamisításokkal élt, és ez különösen a mi elnökünknek, Wilson úrnak szúrt sze-met, aki ugyan nem túlságosan jártas az európai kérdésekben, de felháborította Benes durva történe-lemhamisítása. Most haza akar menni.

SIR SÁMUEL STUART:
Még el sem kezdődött, és ő már haza akar menni, de én egyetértek vele.

SCHIFF: Mert betegesen presbiter maradt.

BARUCH:
Legyünk méltányosak hozzá! Emlékezzünk, mennyire nehezen szánta rá magát a háborúba való be-lépésre!

BALFOUR:
Mindent a maga által alkotott elv, a népek önrendelkezési joga alapján néz.

SCHIFF:
Ezt a magasztos elvet mi, néhányan adtuk szájába még háborúba lépésünk előtt, mert csak így tudtuk rávenni a hadüzenetre. Amerika csak a szabadság és a demokrácia védelmében háborúzhat, vélte ő erős ragaszkodással.

BARUCH:
Ez az óriási találmány most már végérvényesen az ő nevéhez fűződik. Ezt mi meghagyjuk neki. Ami a háttérben történt, az nem számít már, és a közvéleménynek soha nem is szabad megtudnia. Ez tulaj-donképpen a demokrácia terjesztése fegyverrel. Ilyet egy presbiter ki se ejthet a száján. Ez szabad-ságvetés olyan vetőgéppel, amelyben ólomgolyók vannak.

SCHIFF: Rézhüvelyben.
(nevetnek, Baruch is nevet)

SIR SÁMUEL STUART:
Ez a vetőgép óriási. Farmjai vannak, Baruch úr? (mindenki nevet)

ROTHSCHILD:
Engem nem érdekel a megroggyant elnök. Ha hazamegy, hát hazamegy, de azokat a célokat és azo-kat a befektetéseket, amelyeket mi ebbe a háborúba invesztáltunk, nem hagyom veszni. A német ügy már nagyjából rendben van. A németek a megnyomorításukért most a franciákat okolják. A franciák diadalittasak, hogy bosszút álltak 1871-ért. Ha nem lett volna hódító Bismarck, nem lett volna marne-i csata sem, és nem lett volna most német kapituláció. Több száz éve fennálló bankházam jól helyezte el a pénzét 1871-ben is, 1914-ben is, és most a békekonferencián is jól akarja elhelyezni. Minden tiszteletem Wilson elnöké, de ragaszkodom ahhoz, hogy a békekonferencia a német rendezés vona-lán haladjon, azaz, hogy az európai nemzetek egymást okolják. A németek a franciákat és viszont, és így tovább.

SCHIFF: De ez sajnos nem jelenti azt, hogy holnap nem fogják mindketten a zsidókat okolni...

ROTHSCHILD:
Az sem baj. A zsidóság népi törzse mindenkor vállalt szenvedéseket az egész nemzet fennmaradásá-ért és kiteljesedéséért. Ha a most felosztásra kerülő Magyarország zsidóságára szenvedés vár, hát viselje el, vagy települjön ki hozzánk, Amerikába, de az ügynek, a világhatalom ügyének előre kell haladnia. Áporodott békekorszakra nekem nincs egy fillérem se...

SIR SÁMUEL STUART:
(fitogtatja irodalmi műveltségét)
,,Fuvolázó békekor", ahogy III. Richárd mondja Shakespeare királydrámájában, ne alakuljon ki, amely egy enyhe rendezés esetén kialakulhat?

ROTHSCHILD:
Köszönöm a kiegészítést! Közép-Európára és mindenekelőtt a magyarokra térve, meg kell hagyni őket abban a hiszemben, hogy ezt a békét, amely feldarabolja őket, mert őket fel kell darabolni, a franciák-nak köszönhetik.

BARUCH:
Bocsánat! Közvetlenebb célpont is kell nekik. Egyidejűleg támogatni kell az érvényesülésben a való-ban gonosz, magyarellenes Benest. Az összes határkérdést az ő memorandumai alapján kell elintéz-ni, így a kárvallottak gyűlölete átháramlik Benesre, a csehekre és a románokra. Mentesülnek a franci-ák, és állandósul a szembenállás.

HOUSE EZREDES:

Az elnök úr pedig finnyásan hazamehet, és nem kell aláírnia a békeszerződést. Igaz, erre még rá kell venni, de én már elkezdtem dolgozni a lelkében.

SCHIFF:
Igen, hajlik a dologra.

HOUSE EZREDES:
Én már a kikötőbe rendeltem a George Washingtonba pillanatnyilag legnagyobb hadihajónkat.

BARUCH:
Hozzunk tehát határozatot! Wilson elnök sértődjék meg, hagyja itt a békekonferenciát, ne írja alá a békeokmányt, az amerikai és részben a brit küldöttek mindenütt igyekezzenek enyhíteni a feldarabolt vesztes népek fájdalmait, a bosszúálló szerepében hagyják meg a franciákat és Benes urat, akit erre nem is kell ösztökélni, de a pénz feletti döntés maradjon ennek a tanácsadó testületnek a kezében!

JACOB SCHIFF: Akkor is, ha a következő elnököt nem Wilsonnak hívják?

ROTHSCHILD:
Magától értetődik.

BARUCH:
Kérdezem tehát a bizottságot, elfogadja-e ezt a Rothschild-Baruch javaslatot, melyhez most már Balfour külügyminiszter úr is csatlakozott.

SIR SÁMUEL STUART:
Meg vagyok győzve, elfogadom.

JACOB SCHIFF: Elfogadom, de kikötöm, hogy a Népszövetség első elnöke zsidó legyen.

BARUCH:
Külügyminiszter úr, lehetséges ez?

BALFOUR:
Lehetséges.

BARUCH:
Főhadnagy úr! Fel tud húzni nekem egy Kárpát-medence térképet?

HARCHOW:
Természetesen, uram. (lelógatja azt a térképet, amelyet majd a következő tárgyaláson is használni fognak, a hosszú nádpálcát Baruch kezébe adja, aki a hátulról megvilágított térképen belülről rajzol-gat) Ez a magyar birodalom közel húszmillió lakosú, csak valamivel több, mint a fele magyar, de a magyar történelmi vezető osztály uralja. Ha ezt a birodalmat egyben hagynánk, tíz év múlva harminc, húsz év múlva negyvenmillióssá nőne, és erősebb európai tényezővé válna, mint Franciaország, Ausztriáról nem is szólva. Ha feldaraboljuk, akkor is legalább harmincmillió lakosa lesz, de ereje semmi. A magyarok minden erejét leköti a jogos revans, a románok és a szlovákok, a szerbek csak az érdemtelenül kapott birtok megtartása érdekében fogják még iszonyatosabban gyűlölni a magyarokat. Mindegyik a békéről fog szónokolni, de nálunk fognak kilincselni, hogy adjunk pénzt fegyverkezésre.

HOUSE EZREDES:
És egymást is akadályozni fogják. A szerbek a románokat, a szlovákok a cseheket, és mindannyian a magyarokat.

ROTHSCHILD:
Ez egy aranybánya. Pénze egyiknek sincs, de mindegyik háborút akar.

BARUCH:
(bólint)
Éhesek maradnak. Oda állnak, oda sodródnak, ahová rendeljük őket.

BALFOUR:
Meg kell jegyeznem, hogy ez egy új háború lehetőségét is magába foglalja.

BARUCH:
Nem zárom ki. Nem tudom. A mi földrészünkről tekintve ez közömbös. Ha kitör, esetleg újra jövünk megvédeni a szabadságot és a demokráciát. Ha az a bolsevizmus, amit most odahaza nálunk majd-nem kizárólag barátunkhoz, Bronstein Leóhoz kötnek, megerősödik, akkor ellene még akár keresztes háborút is hirdethetünk,
(nevetnek)
Most tehát a helyzet a következő: a közép-európai rendezést Benes memorandumai és tervei alapján kell végrehajtani, nem csupán azért, hogy megossza a gyűlöletet a Nyugat és a csehek és a románok iránti gyűlölettel, hanem azért is, mert ez a legjobban végiggondolt eljárás, amely megakadályozza a Magyar Birodalmat abban, hogy stabilizáló erő legyen Közép-Kelet-Európában.

ROTHSCHILD:
Mennyibe kerül ez az egész?

SIR SÁMUEL STUART:
Nem veszélyes. Kéjnőket kell még hozatni, bár jönnek maguktól is, és a művészeket, festőket, költő-ket kell egy kicsit megtámogatni, hogy sok olyasmivel traktálják a népeket, ami szokatlan, ami új, amit a népek nem értenek. Érezzék a polgárok, hogy most minden más, és vannak új perspektívák.

SCHIFF: El kell terjeszteni, hogy új korszak kezdődik.

BALFOUR:
A határozat elfogadva. Uraim, az angol békeküldöttség meghívja a társaságot ebédre, gulyás lesz, csípős paprikával.
(kimennek ott, ahol bejöttek)


Vége az első résznek



II. RÉSZ


A terem sötét, csak a koporsó területe, van némi fényben.


HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA a belső végén ül magába roskadva, a KIVÉGZETT FORRADAL-MÁR két kezét a tarkóján összefonva fekszik, hasonló hangulatban. Hosszan hallgatnak, nem történik semmi.


HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Haza kéne mennem, mint Wilson elnöknek.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Hová?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Húszmillió halott a csatatereken, és ők megtervezik újabb ötvenmillió halálát, mert az az üzlet. Embe-reket tolnak ide, tolnak oda, a legkisebb erőfeszítés nélkül. Pusztán a pénz erejével. Hát le lehet ezt leplezni egyáltalán? Nincs a történelem egyszer s mindenkorra meghamisítva? Nem az maga a törté-nelem lényege, hogy állandóan hamisítódik?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nem adhatod fel. Majd én segítek.
(kalapáccsal üti a bronzot)
Egyszer már szétvertük a pofáját a történelemhamisítónak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Megint igaza van, nagyapám! Sztalin az ő teremtményük. Sztalin itt született Versailles-ban. Most azokat kell leleplezni, akik helyzetbe hozták. A történelemhamisítókat. Nagyapám! Bevonom a mun-kába,
(feláll, tesz egy indító karkörzést)
Figyeljen!
(Libasorban bejönnek a delegátusok az aula felől, előbb elsétálnak az asztal előtt, aztán leülnek, utol-jára érkezik Tardieu, az elnök, leül középre, a helyére. A tárgyalóasztal, miután mindegyik delegátus leült, előrébb nyomul, Harchow pedig mögéjük leereszti Nagy-Magyarország hegy- és vízrajzi térkép-ét, amelyen egyes városok piros körökkel meg vannak jelölve. Leteszi a hosszú demonstráló nádpál-cát Tardieu elé. Tardieu-nak jókedve van: megsuhogtatja a nádpálcát. Harchow beül a fülkéjébe)

TARDIEU:
Az ülést megnyitom. Ma, 1919. február 17-én a román és jugoszláv ügyek bizottsága az erdélyi román határvonal kérdését vitatja meg. Kérem a küldött urakat, ismertessék a határvonallal kapcsolatos vé-leményüket!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(megkocogtatja a bronzot)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(leállítja a felvételt)
Mi a probléma, nagyapám?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Élvezem, tetszik, olyan, mintha színházban volnék, de nem értem. És ha nem értem, nem tudok segí-teni neked, fiam.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ez egy dokumentumfilm felvétele. A feltalálók, egy magyarországi hadmérnök és egy franciaországi, emigráns magyar tudós, kibernetikus. Eljutottak oda, hogy a világegyetemben semmi nem vész el, a kimondott szó, a gondolat, a mozdulat és a személy visszaidézhető, és pontosan úgy, ahogy történt, felidézhető. Eddig a történettudomány papírdokumentumok, levéltári anyagok, visszaemlékezések feldolgozására, egy-egy nagy elmében való újraképzelésére volt utalva, és az írók ezek alapján alkot-ták meg hatalmas történelmi regényeiket. Ez megmarad ezután is, mert erre is csak az ember képes. Ebből lesz a kollektív emlékezet, a nemzeti és az egyetemes, és ezt próbálja rendszerezni a történe-lemfilozófia. Most léptünk egyet. Talán előre. Bizonyos helyeken, bizonyos nyelveken, bizonyos épüle-tekhez, helyekhez kötötten százszázalékos pontossággal vissza tudjuk idézni a fontos eseményeket úgy, ahogy történtek. Ezzel leleplezzük és kizárjuk a történelemhamisítást, amely megmérgezi és eltorzítja a jelent És ott, ahol a történettudomány eltévedt, vagy a hatalom hamisításra kényszerítette, avagy egyszerűen az új nemzedékek fellépésével szükségszerűen megtörtént a történelemhamisítás, vissza tudjuk idézni az eredeti állapotot. Itt most ez történik: leleplezés, és ebben most én már nagy-apámra is számítok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Mert én már egyszer szétvertem egy történelemhamisítót.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Pontosan. Mert nem csak a szobrát verte szét, hanem a lényegét. Eddig csak azt ismerték el, de azt is csak amúgy mellékesen, hogy a másik nagy diktátor, Hitler Adolf ebből az igazságtalan megnyomorító békerendszerből fejlődött ki. De magát én azért hoztam el, és ezt a feltalálóknak se mondtam el, hogy bebizonyítsam, a maga által szétvert Sztalin és rendszere is itt született. A nagy bűn itt követődött el Európával.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Köszönöm, fiam! Várom utasításaidat. Szétverjük a pofájukat! Aki magyar, velünk tart!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(elindítja a felvételt)

TARDIEU:
(ott folytatja, ahol abbahagyta, papírokat lapozgatva)
Megállapítom, hogy Olaszország küldöttsége nem tett javaslatot erre a határvonalra vonatkozóan.

DE MARTINO:
Az olasz küldöttség...

HARCHOW:
(a saját jegyzőkönyve számára)
...amely az éjszakát a Folies-Bergereben töltötte.

DE MARTINO:
(az egész asztal nevet)
...elvileg Romániának a Szövetséges és Társult hatalmakkal kötött 1916-os titkos szerződésében előírt határvonal fönntartásának Edvard Benes által is javasolt álláspontjára helyezkedik, ugyanakkor nincs szándékában kifogást emelni egyéb - etnográfiai, gazdasági, valamint stratégiai megfontolások eredményeként kialakuló megoldások figyelembe vétele ellen.

HARCHOW:
A fekete bőrű konzumnővel nem ezen a nyelven beszéltél a páholyban, amikor az öledben ült, szem-ben veled és kigombolta a nadrágod...

DR. SEYMOUR:
Az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége a tárgyilagosság és az igazságosság érvényesülése érde-kében, a népek önrendelkezési joga nevében tisztelettel megkérdezi a bizottságot és az 1916-os szerződést fenntartó olasz küldöttséget, hogy ezek a határmegvonási javaslatok milyen etnikai meg-oszlásra vezetnek.

LEPPER:
A brit birodalom küldöttsége elismeri, hogy a kérdéses területet majdnem teljesen magyar népesség lakja. Szatmárnémetiben 33 ezer magyarra ezer román jut. Ennek ellenére az angol küldöttségnek az a véleménye, egyetértve Edvard Benes több memorandumban és határjavaslatban kifejtett vélemé-nyével, hogy Románia és CsehSzlovákia között a vasúti, ebből következően kereskedelmi összekötte-tés fontossága felülmúlja az etnikai szempontot.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(széles karmozdulat)
Ennyi. Leállunk.
(sötétbe borít mindent, csak a koporsó marad fényben)
Sajnos ezt nem fogja érteni a közönség. Az imént látott titkos értekezleten négy amerikai, vagy ameri-kai érdekeltségű zsidó és Balfour angol külügyminiszter elhatározta, hogy Magyarország durva felda-rabolását Benesre tolják. Mit ad Isten, egy félóra múlva már az egész küldöttség ezt szajkózza. Hogy lehet ezt elképzelni?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Sehogy, fiam. Két nap kellett ahhoz is, hogy az üzemen a rossz hír minden műszakban szétfusson. Ez fizikai képtelenség.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ezt tehát csak úgy lehet elképzelni, hogy ezek a Benes-elvek a békekonferencia nyüzsgésében, lefe-désében, gyomorfordító tülekedésében, seftjében már eleve benne voltak. Mint a New York-i utca tülekedésében Trockij ajnározása. Trockij a Miénk! Trockij a világ ura!
(karmozdulat, indít, Tardieu fejgépet kap)
Monsieur Tardieu, szabad kérdeznem, hol vacsorázott tegnap?

TARDIEU:
Nem sok magyart ismertem Párizsban, de ilyen szemtelent és tolakodót egyet sem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ön Singer báróné estélyén vett részt. A báróné, egyébként egy bankelnök felesége, és a békekonfe-rencia majdnem száz közreműködőjét látta vendégül, persze voltak ott mások is, nagyobb halak és tőkések, befektetők és sok szabad nő. Alkuszok, akik most határmegvonó szakemberek, messziről érkezett, nem is mindig kifogástalan modorú emberek, akik most jogászkodnak, statisztikai szakértők, etnográfusok, akik mindannyian valami kisebb pozíciót töltenek be a konferencián. Megmondaná, monsieur Tardieu, ki volt az a férfiú, akiről az estélyen a legtöbb szó esett?

TARDIEU:
Természetesen Benes Edvard volt az a férfi.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Köszönöm, elnök úr! Megmondaná azt is, hogy már minden küldött fejében el van döntve, hogy Er-délyt mindenestül a románoknak kell adni?

TARDIEU:
Nem, minden fejben még nincs eldöntve. Vannak lassú észjárású munkatársak is.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(leállítja a felvételt, leveszi a fejgépet Tardieuról, az leül a helyére, a nagyapjának)
A háborút is így nyerték meg, bomlasztó hátországi propagandával, amely aztán kijutott a frontra is. A hátország uszító, romboló sajtója, együtt a népre zuhanó nélkülözések özönével belülről vágta szét a nemzeteket, elsősorban a magyart, ahol a sajtó nagy részben zsidó volt.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Tiszának földet kellett volna osztania.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ez igaz. És később is. De valami más is kell legyen. Miféle szolgaösztön mozgatja itt a brit birodalom, a világbirodalom küldöttét? Egy Sir Eyre Crowe Benesre hivatkozik. Félelmetes! Ki az a Benes?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Amikor Bogár, a hóhér kitekerte a kötél által már úgy, ahogy kirántott nyakamat, félmunkát végzett a piszok. Rövid és vastag a nyakam, meg is feszítettem, mindig is vastagnyakú kálvinista voltam, és ezért egyszerre nem ment ki belőlem teljesen a lélek. Meghaltam, az orvos is megállapította a halál beálltát, én mégis mindent láttam, csak azt nem tudom, honnan. Talán egy kicsit följebbről. Éreztem azt is, képzeld el, hogy smasszerok zsákba dugnak és drótokba csavarnak - most is, mintha érezném itt magamon ezeket a drótokat aztán még egyszer körülkötnek, és felhajítanak egy Csepel platójára. Közben nyögnek és káromkodnak, mert még nehéz voltam, bár a siralomházban sokat leadtam. Aztán csak azt éreztem, hogy belöknek egy megásott gödörbe. Arccal a föld felé fordítva. S tolják rám a földet. Aztán pedig döngölik. Akkor sötétült el előttem minden. Ez is itt kezdődött, az elföldelés, egy nemzetet akartak elföldelni, arccal a pokol felé.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Maga mindent ért, nagyapám!
(ismét elindítja a felvételt)

DE MARTINO:
(fénybe kerül a tárgyalóasztal, a küldöttek gúnyosan mosolyognak)
Elnök úr, szeretném, ha a főhadnagy úr megjegyzése a lokál meglátogatásáról nem kerülne bele a jegyzőkönyvbe. Az olasz küldöttség megfeszített munkát végez hetek óta, és Nitti külügyminiszter úr jóváhagyásával egy kis kikapcsolódást engedélyeztünk magunknak.

TARDIEU:
Megértem önt. Kérését teljesítem. Főhadnagy úr, a mulatóhelyre való utalás kimarad a jegyzőkönyv-ből.

HARCHOW:
Tudomásul vettem, elnök úr.

DE MARTINO:
(folytatja hozzászólását)
Egyetértve Sir Eyre Crowe brit delegátusvezetővel, Olaszország képviselete...

HARCHOW:
(inkább csak a koporsó irányában)
...amely az utolsó töltényét is kilőtte a mulató szeparéjában...

DE MARTINO:
...a román Erdély és a csehszlovák állam közötti összeköttetést célszerűnek találja, ugyanakkor óva-kodni kell attól, hogy olyan döntés szülessen, amely ellentétes a nemzeti elvvel, következésképp inga-tag és veszélyes helyzetet teremt Közép-Európában, Olaszország szomszédságában.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(miközben megvilágítódik De Martino feje és a többiek árnyékba borulnak)
Nem gondolja, De Martino úr, hogy az 1848-49-es elbukott magyar szabadságharc katonáinak, Türr Istvánnak és társainak vitéz részvétele Garibaldi seregében több kiállást is megérdemelne?

DE MARTINO:
Dehogyisnem. Minden együttérzésem a magyaroké, akiket itt most, mint a böllérek feldarabolunk.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Hány román katonája volt Garibaldinak?

DE MARTINO:
Ne nevettesse ki magát!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Miért? Rokon nép, nemde? És cseh? Légiós, ilyesmi. .

DE MARTINO:
Többet nem mondhatok. Miniszterelnököm szigorú utasítása, hogy a magyarok iránti rokonszenv hal-vány kinyilvánítása a végső határ. Neki is parancsolnak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Kik? A franciák?

DE MARTINO:
(legyint, mintha valami trágárságot mondana)
Még az angolok fölött is lóg valami.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Pénzügyi függőség?

DE MARTINO:
Részben az, hadseregünk hitelekből van fenntartva.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
A nagy szláv hódítás támogatása a német erő ellenében?

DE MARTINO:
A német erő bennünket nem fenyeget. Mi lényegében Németország természetes szövetségesei vol-nánk, hiszen Rómát az akkor már keresztény germánok hódították meg, akik viszont lassanként átvet-ték őseink latin jogrendszerét, a klasszikus műveltségünket. Az biztos, hogy ezt a germánokkal való összekötöttséget ebben a körben most tagadnunk kell.
(A fejgép kialszik, a tárgyalóasztal megvilágítódik)

TARDIEU:
Ez nem éppen egyetértés, olasz szövetségesünktől feszesebb kiállást várok el. Senki, semmilyen magánjellegű körülmények között, sem mulatóban töltött éjszakák után, se újabbak előtt nincs fel-mentve az egyértelmű állásfoglalás alól.

DE MARTINO:
(ránéz az olasz küldöttség több tagjára, gróf Vincire, és jóváhagyásuk után kimondja)
Egyetértünk. Szatmárnémeti a románoké.

TARDIEU:
Megállapítom az angol, a francia és az olasz küldöttségek egyetértését Erdély északi határának kér-désében. Szatmárnémeti, Máramarossziget, Nagyvárad, Arad, Temesvár Romániáé.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(suttogva)
Verd szét a pofájukat!

TARDIEU:
Kérdezem az amerikai küldöttséget, hajlandó ehhez az állásponthoz csatlakozni?

DR. SEYMOUR:
Az amerikai küldöttség tisztában van a közlekedési kérdések fontosságával. Erdély és Cseh-Szlovákia között a vasúti összeköttetést biztosítani kell. A közlekedés kérdése különösen nagy jelentőséggel bír Szatmárnémeti és Nagyvárad térségében, mindazonáltal az amerikai küldöttség nem szeretne annyi magyar területet elvenni, mint amennyivel az angol határvonal tervezet számol. Hajlandó azonban Szatmárnémeti és az onnan északi irányba kiinduló vasútvonal kérdését megvitatni.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Amerika pózol,
(az amerikai fejgépet kap)
Még akkor is, Dr. Seymour, ha ez a teljesen jelentéktelen egyvágányú vasút mind déli, mind északi részén színmagyar területen halad, és ezzel sérül a népek önrendelkezési joga? Meglehet, egyedül csak Benes Edvard fog utazgatni ezen a vonalon és másodosztályon, mert első nincs rajta. Mit gon-dol, olvasni fog, a tájat nézi vagy memorandumot szerkeszt?
(Harchow nevet)

DR. SEYMOUR: Cseh-Szlovákia és Erdély, továbbá Cseh-Szlovákia és a most megalakuló Szerb-horvát-Szlovén királyság közötti vasúti összeköttetés létfontosságú mindhárom állam számára.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Van épeszű ember, aki el tudja képzelni, hogy ezen a sovány, egyvágányú vidéki vonalon államok közötti kereskedelmi szállítást le lehet bonyolítani? Egyáltalán volt valaha és lesz-e valaha ilyen irányú áramlás a Felvidék és a szerbeknek adott Délvidék között? Mi az a titkos háttérerő, amely értelmes embereket ekkora értelmetlenség fölötti szemhunyásra késztet?

TARDIEU:
Ne válaszoljon, Dr. Seymour.

DR. SEYMOUR: Értettem, nem válaszolok.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem baj, uraim, majd válaszol önök helyett a történelem. Huszonöt év múlva, amikor önök közül töb-ben már nem is élnek, mások meg még élnek, de már nem értik a világot, benyomul majd ide egy ázsiai horda. Szatmárnémetibe is, Nagyváradra is, de Bécsbe is, és végül Berlinbe is. Méghozzá győztesen. Győztesen, de roppant emberáldozat árán. Húszmillió felesleges szláv halott. És sok ázsi-ai halott árán. Kazah, csecsen, kirgiz katonák, tatárok, akik azt sem tudják, hol járnak. Csodálkoznak, hogy ahová csak beteszik a lábukat, ott mindenki burzsuj, a szobákban szekrények vannak, a falakon szentképek, takarók, dunyhák és van mit enni. De győztek. És nem úgy győztek, mint önök ebben az első háborúban, amelyet most fejnek meg bankáraik számára, hogy az ellenfél országaiban háttérerő-ik megindították a bomlasztás gépezetét, hanem komoly harcban győztek, mint korábban Napóleon ellen.

SIR EYRE CROWE:
Ne tartson itt nekünk tanórát! Én részt vehettem még a teheráni konferencián, mert Winston kedvelt engem. Sztalin tekintélyt parancsoló ember volt, kétségtelenül volt benne bizonyos bizalmatlanság, de ezen nem lehet csodálkozni. Winston tartott tőle, de Roosevelt elnök csodálta. A történelmet nem lehet utólag megváltoztatni.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem bizony. Sztalin tudta ezt. Ahogy betette a lábát valahová, mindjárt eltörülte a történelmét. Interná-lással, börtönnel, akasztófával és otthon Gulág szigetcsoporttal. Özönlöttek Sztalin seregei, a nemez-csizmásak, jöttek a földig érő köpenyekben, lötyögő fegyverekkel, amerikai acéllal, szénnel és hadi-anyaggal, Amerika szövetségeseként, és megerőszakolták a magyar nőket. És mit ad Isten, észre sem vették a színmagyar Szatmárnémetit, az erősen elzsidósodott kultúrájú Nagyváradot és Aradot összekötő vasútvonalat. Átlépték. Meg sem botlottak benne.

TARDIEU:
Meddig kell ezt nekem hallgatnom?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(ügyet sem vet rá)
Övék lett a Duna és a Tisza, birtokba vették Cseh-Szlovákiát, Erdélyt, és végül Berlint, és vele Euró-pát. Látják, mennyire fontos ez a Magyarországot feldaraboló vasútvonal, amelynek fontosságát Edvard Benes állapította meg? Sztalin csapatai Berlin előtt Prágát is elfoglalták, de mire beérkeztek volna, Benes megint éberebb volt és a cseh felszabadulás megint ki lett kiáltva, mielőtt a felszabadítók megérkeztek volna. A cseh köztársaságot mindig a vákuumban kiáltják ki. Ismét az emigráns kormány lett a hivatalos cseh kormány, s az üres városban a cseh humanisták levetkőztették anyaszült mezte-lenre a prágai német nőket, asszonyokat, lányokat, nagymamákat, és megtelt a város röhögő, huma-nistákkal. Végighajtották a nőket Prága utcáin, röhögő, gúnyolódó, gyűlölettel teljes cseh humanista köpködések közepette. Mintha ők űzték volna ki a németeket harcban Prágából. És aztán lett belőle egy hősi ellenállás hamis története. Miként Franciaországban is. A tényt, hogy Hitler három hét alatt legázolta őket a belga határtól a Pireneusokig, csak az ellenállás óriásira felfújt meséjéül tudták ellen-súlyozni. Hamis történelem, hamis humanizmus, hamis legenda. Mert ők a humanisták, ahogy Benes memorandumaiban minden második mondatban hangsúlyozza. Holott a cseh Európa legkegyetlenebb népe.

TARDIEU:
Meddig kell ezt nekem hallgatnom?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(m.f.)
De Sztalinnak Benes se kellett. Benes két év múlva örülhetett, hogy az életét meghagyta Joszif Visszarionovics Sztalin. Hiába szegődött moszkvai tartózkodása idején a szovjet titkosszolgálat besú-gójának. Tudják önök, hogy akire most esküsznek, kommunista besúgó volt? Így bizony, tisztelt béke-konferencia,
(a küldöttek megmerevednek, szoborszerűen előre néznek)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Megrendültek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ne higgye, nem tudnak.
(bezáró karmozdulat)
Leállunk.
(leül)
Fáradok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Fiam. Megígértél nekem valamit...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Rendben van, de ez nem tartozik rájuk.
(Mindent sötétbe borít, csak ők ketten és a koporsó előtere világos)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nagyanyád? Később... férjhez ment?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ha ő nem lett volna, én most nem volnék itt. Mindent neki köszönhetek. Férfi meg sem érinthette. Soha nem ment férjhez.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(felszakad belőle, sír, könnyeit törölgeti)
Ó, az édes! Ó, a szentem! Tudod, kisfiam, bár hagyta, hogy kivégezzenek, engem szeret a Jóisten. Pedig a siralomházban felszabadítottam, csak azt kértem, hogy tisztességes emberrel nevelje fel a fiam, ha úgy adódik.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem úgy adódott. Tudod, fiam, mondta, amikor már felnőttem és megértettem, ,,a kivégzettet nem lehet felcserélni". Naponta beszélgetett nagyapámmal, mintha imádkoznék. Lehet, hogy imádkozott...

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Ó, a drága. Istenem mit nem adnék... Te, fiam... őt nem lehetne?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem lehet. Ő él. Nem is értené. Számára az ura él, annak ellenére, hogy elvették az életét. Tőle nem lehetett elvenni. Ezt nem bírná ki. Mert él. Él. Nem lehet.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(kimászik)
Mit nem adnék a mátkacsókjaiért! A mátkaságunk volt a legszebb az életemben,
(leborul, mintha a fűbe borulna, és mellette a karján feküdne a mátkája)
Édes! Senki sincs itt, csak az erdő zümmög. Hallod a zümmögést?
(ráborul, megcsókolja)
Ó, édesem, de gyönyörű vagy, de csodálatos a melled!
(két markába fogja a mellét, csókolja)
A melled, a szád. A szád, a szemed. Istenem, de szeretlek...
(feltérdel, majd feláll és felhúzza a nőt is, forog vele, táncol, belép neki, megdönti, nyakát csókolja)
Soha ne eresszed el a nyakam! Ha a nyakamba akasztod magad, megszűnik a világ. Ó, édesem! Sose eressz el!
(maga fölé emeli, úgy táncol vele)
Ó, a tomporod! Az öled, az édes öled! Ó, gyere, gyere, mindig gyere, kérj engem, add magad! Ó, egyetlenem!
(visszamegy, leül a koporsó elé, hátát a koporsónak veti)
Nincs még egy ilyen szerencsés ember a földön,
(hallgatnak)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
A fiam? A te apád.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Egész életében nagyapám terhét cipelte. Megtörték. Az ellenforradalmár fia, a kivégzett fia. Pedig tehetsége volt, de tanulni nem engedték, megtörték, beszervezték, alkoholista lett, el is vált anyámtól, aki olyanféle volt, mint nagyanyám, hiszen tudta, kihez ment hozzá. Apám, amikor jött a változás, megijedt, hogy leleplezik. A kivégzett fia beszervezett feljelentő. Pedig nem hiszem, hogy ártott volna valakinek. Gyanús körülmények között halt meg, aránylag fiatalon.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
A kis apródom. Bizony, eszes kölyök volt, meg ügyes is. A gazemberek!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Most megkezdem a számonkérést!
(a szokott mozdulattal indít)
Dr. Seymour! Ön a jegyzőkönyvek tanúsága szerint korábban azt mondta, hogy Erdély jellegét tekint-ve román.

TARDIEU:
Ezzel a békekonferencia elnöke, Clemenceau miniszterelnök és hadügyminiszter is egyetért, és a békekonferencia legfelső tanácsában is mindenki. Erdély jellegét tekintve román.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Igaz, nem Önt kérdeztem, de elfogadom a választ. Azért intéztem kérdésem az amerikai küldötthöz, mert neki, mint az amerikai küldöttség figyelemre méltó tagjának, aki nyilván sok amerikai államtitokba is be van avatva, nyilvánvalóan több ismerete van a bolsevizmus jellegét illetően is. A bolsevizmus milyen jellegű? Hol alakult ki, és mi a meghatározó tartalma?

DR. SEYMOUR: Visszautasítom a kérdést. Született antibolsevista vagyok, elnökömtől, Wilson elnök úrtól a népek önrendelkezési jogának képviseletére, a demokrácia érvényesítésére kaptam felhatal-mazást.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ezt értem, Dr. Seymour, ez rendben is van, én azonban azt szeretném tudni, mennyi pénzt adtak hu-zamos amerikai tartózkodása idején ugyan-azok a bankárok, akik később oly áldásos hatással voltak Wilson elnökre, Trockij, azaz Bronstein Leónak, az orosz bolsevizmus és a vörös hadsereg kétségte-len vezetőjének? Mennyit és miért? Amerikában.

SIR EYRE CROWE:
A bolsevizmus jellegét tekintve természetesen orosz

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Sir, ön rendkívül tájékozott. Meg tudná mondani, hogy két évvel ezelőtt, 1917-ben, amikor az orosz bolsevikok puccsal átvették a hatalmat, ki lett az első államelnök?

SIR EYRE CROWE:
Közömbös. Akkor az mindössze egy jelképes tisztség volt, a főhatalom Lenin kezében összpontosult.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Megkérdezem öntől, Dr. Seymour, New Yorkban és általában az Államokban is így látták ezt? Utalok mai, korábbi találkozásunkra is...

TARDIEU:
Milyen találkozásra, tisztelt doktor Seymour?
(ráförmed Seymourra)
Ön látta ezt a magyar pasast? Nem érzi úgy, hogy a bizottságot tájékoztatnia kellene?

DE MARTINO:
Példátlan!
(döbbent csend az asztalnál, ismét megmerevednek, a mozdulatok félbemaradtak)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Mi történt velük?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Őket arra a találkozóra nem hívták meg, amelyen az imént találkoztam az amerikaival, persze ő nem látott. Ők kis pontok ahhoz. De látták, hogy itt van a New York-i Rothschild, Schiff és Baruch, meg vannak rémülve, hogy kimaradtak valamiből. Tudják, hogy ezek a pénzemberek irányítanak mindenkit. Balfour angol külügyminiszter pedig azonnal tájékoztatta az övéit, mert Angliában azért még van va-lami rendszer és fegyelem. Mindenki arról suttog a konferencián, hogy valami nagy dolog készül, és akkor kiderül, hogy én, akit ők nem látnak, tudok mindent, találkoztam az amerikaival, aki látott... Leg-szívesebben kinyírnák. Ez elviselhetetlen, félelmetes számukra,
(indít)
Dr. Seymour! New Yorkban az utca népe inkább Leo Trockijt, a hadsereg főparancsnokát tartotta a forradalom mozgatójának. Igaz ez?

DR. SEYMOUR: Mely utcákra gondol?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
A Wall Street szűkebb utcáira, ahol a bankházakból, kis biztosítókból, pénzváltókból kifutófiúk szalad-nak át a szomszéd bankba az átutalt pénzekkel. És a pénzből a rövid úton eltűnik valamennyi. Ön ismeri ezeket az utcákat. Vagy a Broadway környékére és az Ötödik sugarút tájékára, ahol a tömény-telen sok varroda dolgozik a magas házak felső emeletein, és munkásai mind sötétruhás idegenek, akik röviddel előbb érkeztek valahonnan Long Islandre, és amikor nem varrják a fehérneműt a fehér-nemű-készítő varrodában, ezek a férfiak lent tolonganak az Ötödik Sugárúton, elképesztő sűrűség-ben, ami számukra megszokott és természetes, és állandóan pénzt és eszméket cserélnek. Az ing-mellkészítők szakszervezete a bolsevistákat dicsőíti, és a szőrmekészítők műhelyeiben, melyeket a szőrmekészítők szakszervezete ural, sokan a hazatérést latolgatják. De délben mind lent tolongnak az Ötödik Sugárúton, és Trockijról beszélnek. Így van ez, Seymour úr? Erre gondol?

DR. SEYMOUR:
(megadja magát)
Erre gondolok.

TARDIEU:
(ordít)
De ne tegye ezt, mister! Vagy netán árulással kell szembesülnie a bizottságnak?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Tehát, ki volt az orosz jellegű bolsevista állam első elnöke?

DR. SEYMOUR: Kamenyev.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Akit...?

DR. SEYMOUR:
...Rosenfeldnek hívtak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És a második?

DR. SEYMOUR:
Szverdlov.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Akit?

DR. SEYMOUR:
Isten bizony nem tudom.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Csak azt tudja, hogy Erdély jellegét tekintve román. Kisegítem: Joshua Szolomon Mojsevics. Ha önök egyöntetűen nem álltak volna ki amellett, hogy Erdély román jellegű pusztán azért, mert a falvakat és a nagy hegyek többségét egy írni-olvasni nem tudó pásztornép tölti meg, akkor én most nem firtatnám az orosz bolsevizmus jellegét. Mikor határozta meg egy történelmi nemzet jellegét az ormótlan tömeg? Erdély magyar jellegét protestáns és katolikus magyar fejedelmei határozták meg, akik vérrel és kard-dal és diplomáciával megvédték gyönyörű államukat. Hol, mikor, minek adott jelleget az ormótlan tö-meg? Tardieu úr! Öntől kérdezem. Napóleon vagy a guillotine előtt őrjöngő csőcselék?

TARDIEU:
Tőlem ne kérdezzen, mert én önnek nem válaszolok. Harchow! Újra hívja Clemenceau-t! Kérem, fá-radjon ide, mert itt kitört a magyar kommün! Ég a ház.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(a koporsóhoz megy, suttogva)
Ezt akartam. Most végük.
(mintha nem is hallotta volna Tardieu szavait, folytatja, Harchow pedig telefonál)
Egy csak magának élő és egyes-egyedül pópáira hallgató, hol jámbor, hol vad, eredetileg valamilyen szláv keveréknyelvet beszélő nép adna jelleget egy európai történelmet író fejedelemségnek? De a bolsevizmusnak nem az ad jelleget, hogy Oroszország első két elnöke kicsoda. Az nem? A románok egyetlen egyszer adtak fejedelmet Erdélynek, amikor Mihail Viteazul, török instrukcióra és segítséggel betört Erdélybe, és egy rövid ideig uralkodni próbált, de aztán kiverték. Erdély minden fejedelme tör-zsökös magyar volt, az Árpád-házig visszavezethető családfákkal, s ezek a protestáns és katolikus fejedelmek vallásszabadságot teremtettek és a Habsburgok ellen a törökkel, a török ellen a Habsbur-gokkal szövetkeztek, de fenntartottak egy magyar államot. Egy magyar államot, értik? Karddal, politi-kával, alkukkal és bölcsességgel. Közben századról századra fokozódott a román beáramlás, de semmit nem határozott meg, egészén addig, míg Wilson elnök remek terve a népek önrendelkezésé-ről fel nem húzta a sorompót az államalkotó magyarok önrendelkezésének elsöprése előtt. És ez vé-letlenül egybe esik Trockij Leó tündöklésével. Ezt fejtsék meg nekem!

TARDIEU:
Ausztria-Magyarország elvesztette a világháborút.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ez igaz. De Trockij is! Csak az a baj, hogy Wilson elnök 14 pontja között nem találom azt, amelyik kimondja, hogy nem kap önrendelkezést az a nép, amelyik veszít. És az sem, amelyiknek az élére előbb Kamenyevet, majd Szverdlovot teszik. Vagy ön szerint, Tardieu úr, az orosz népnek, amelynek a brit delegátus szerint a bolsevizmusa orosz, van most orosz önrendelkezése? Trockij ad önrendel-kezést az orosz népnek?

SIR EYRE CROWE:
Ott most polgárháború dúl.
(bejön Clemenceau, az asztaltól mindannyian felállnak)

CLEMENCEAU:
(keményen)
Nem tudom, Tardieu úr, miért kellett ennek a baljós szellemjárásnak a feltárásával augusztus nyolca-dikáig várni, amikor a románok bevonultak Budapestre, és már annyira kifosztották, hogy kénytelenek vagyunk újragondolni a velük való szövetséget, amelyet különben is minduntalan megszegnek.

TARDIEU:
De hát, bocsánat, miniszterelnök úr, február 17-ét írunk!

DE MARTINO:
(magának)
Clemenceau szenilis. Nagyszerű, hazamehetünk, nem kell aláírni semmit.
(Tardieu-nak és a többinek)
Ha a békekonferencia elnöke mondja, akkor augusztus nyolcadika van.

TARDIEU:
EZ képtelenség.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(a Kivégzett Forradalmárnak)
Csavartam rajtuk egyet. Most megfogtam őket. Egyébként tényleg szenilis.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(Borzasztóan élvezi)
Bocsánat, kicsit hangos lettem

CLEMENCEAU:
(ebből meghall valamit)
Mi az, ki van itt?

TARDIEU:
EZ az, miniszterelnök úr. Ezért voltam bátor idehívni. Itt tartózkodik egy hívatlan vendég, egy hang, egy szellem. Valószínűleg magyar, akinek a háta mögött áll valaki. De bátorkodom megjegyezni, hogy ez 1919. február 17-ére vonatkozik.

CLEMENCEAU:
Ne lovagoljunk ezen! Én a Legfelsőbb Tanács augusztus 7-i, majd 8-i üléséről jöttem ide, ahol kényte-len voltam megállapítani a következőket. Hetedikén megállapítottam, hogy nem támogatom azt, hogy Romániát tengeri blokáddal fenyegessük meg azért, mert megszegte szövetségesi kötelezettségeit. Balfour brit külügyminiszter akkor azt mondta, helyesli, hogy ne fenyegessük Romániát tengeri blo-káddal. Ha a brit hajóhad nem vonul fel, akkor természetesen nincs is értelme.

TARDIEU:
Augusztus hetedikén? Igen, jelen voltam, támogattam az ön álláspontját, de most még csak február 17-e van.

CLEMENCEAU:
Ne lovagoljon ezen! Harchow főhadnagy! Hanyadika van?

HARCHOW:
Egyidejűleg van február 17-e és augusztus hetedike, valamint augusztus nyolcadika. Ez itt a békekon-ferencia,
(magának)
Fogok én állást foglalni ilyen kényes kérdésben?

CLEMENCEAU:
Tehát Balfour azt mondta, idézem: félek, rá leszünk kényszerülve, hogy még ennél is messzebb men-jünk. De már most tisztában kell lennünk a következményekkel, a hatással, amit ez Európában ki fog váltani. Ez lenne ugyanis az első szövetségesek közti torzsalkodás, ami felszínre kerül, az első repe-dés tömörülésünkön. Ráadásul ez a világnak abban a felében keletkezne, amely komoly politikai fe-szültségekkel terhes. Nem áltathatjuk tehát magunkat a következmények felől, amelyek súlyosak le-hetnek.
(Clemenceau fejgépet kap)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Balfour tehát tompítani igyekezett az ön románok iránti indulatát?

CLEMENCEAU:
Mindig azt teszi. Ő is, Pichon külügyminiszterem is. Nem tudom, miért és azt sem, ki áll a hátuk mö-gött.

TARDIEU:
Tudja, kihez beszél, kinek válaszolt, miniszterelnök úr?

CLEMENCEAU:
Teljesen mindegy, kaptam egy értelmes kérdést, ami ritkán történik meg velem a francia kormány ülésein.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
És miért nem tartott ki a Romániát elítélő álláspontja mellett?

CLEMENCEAU:
Kitartottam, amennyire tudtam.
(ordít)
Mert nincs egy vasam se. Mert nem tudok zsoldot fizetni, mert a francia köztársaság pontosan annyira ki van merülve anyagilag, mint a németek, akiket legyőztünk. Rá vagyok utalva a pénzembereimre. Azzal vágtam vissza: a jelenlegi helyzet elé Románia állított bennünket, amikor arcátlanul kihívást intézett a szövetségesekhez. Ezt képtelenség elviselni, legszívesebben itthagynám az ülést. Figyel-meztessük Romániát, hogy összeütközésbe kerül a szövetségesekkel, hogy felmondjuk vele a szö-vetséget.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(összeüti a bronzot)
És akkor nem kapja meg Erdélyt?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Várjon csak, nagyapám...

CLEMENCEAU:
És akkor erre Pichon megint előáll a félelmeivel: jobb volna a szövetség felbomlását nem említeni, és csak annyit felróni, hogy Románia összeütközésbe keveredik velünk.
(közvetlenül és egyedül Hatodik Koporsó Apródjának magyaráz, de nem teljesen biztos benne, hogy az hol áll)
Pichon gyakran nem a saját véleményét mondja, hanem képvisel valamit, valakiket. Szabadkőműves. De háborúban ezt félre kéne tenni.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Miért fél Ön ettől a Pichontól? Kinek dolgozik ez a Pichon?

DR SEYMOUR:
Hát, ez az, elnök úr, ez a magyar mindig ilyeneket kérdez. Kinek dolgozik a francia külügyminiszter? Kinek? Felháborító!

CLEMENCEAU:
A szabadkőművesek semmit nem tudnak megcsinálni, de mindent meg tudnak akadályozni,
(megint mindenkinek)
Gorion tábornoktól viszont a következő táviratot kaptam
(most már fejgép nélkül, szemben a bizottsággal):
A románok közölték a fennálló magyar Friedrich vezette kormánnyal, hogy mivel a magyarok nem fogadták el az ő saját román fegyverszüneti feltételeiket, át fognak kelni a Dunán. Megállapítottam azt is, hogy Holban román tábornok nem engedélyezte annak a táviratnak a sajtóban való közzétételét, amelyet én, a békekonferencia elnöke küldöttem a magyar kormánynak. Ezen sopánkodik az én saját tábornokom, ahelyett hogy jól valagba rúgná a román kollégát! Hát megnyertem én ezt a háborút? A románok továbbra is olyan tetteket követnek el - írja továbbá Gorion tábornok, - amelyek szégyent hoznak egy, az antanttal társult hatalom becsületére. Ártatlan személyeket durván bántalmaznak, élelmiszert, jószágot, mezőgazdasági felszerelést, vasúti gördülőanyagot rekvirálnak, és küldenek azonnal Romániába. Az értelmetlen blokád és a vasútvonalakban végrehajtott pusztítások következ-tében Budapestet az éhezés réme fenyegeti. Ha nem kötelezik haladéktalanul a románokat Budapest kiürítésére és magyarországi fosztogató akcióik befejezésére, úgy a magyaroknak az antant jóakara-tába vetett bizalmuk minden bizonnyal szertefoszlik.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
S mit válaszolt erre ön, a békekonferencia elnöke?

CLEMENCEAU:
Azt, hogy pillanatnyilag a Legfelsőbb Tanács semmit sem tehet. Mellesleg, amikor kérdőre vontam amerikai szövetségesünket, hogy az ő bécsi kirendeltségük, a technikailag legjobban felszerelt kiren-deltség miért nem továbbította azonnal a román kormánynak küldött szigorú táviratomat, az amerikai tiszt csak hímezett-hámozott. Késlekedését technikai akadályokkal indokolta. Hát mi van itt? Ez a francia győzelem eredménye? Ezért estek el százezrek?

HARCHOW:
(saját feljegyzése számára, de mindenki hallja, Clemenceau úgy tesz, mintha nem hallaná)
Ez egy fecsegő vénember lett. Ha nem vigyázunk, sok kárt okoz még az ügynek
(egy pisztolyt vesz elő a fiókjából)

CLEMENCEAU:
Augusztus 11-én még semmi jele nem volt, hogy a románok megkapták a táviratomat. Balfour erre azt mondta, hogy a románok késlekedése szándékos. Buxton tábornok pedig arról értesített Budapestről, hogy a szövetséges tábornokok csak nagy nehézségek árán tudják elkerülni a kellemetlen összetűzé-seket a román tábornokokkal. A románok ugyanis felettébb kihívó módon viselkednek a szövetséges tábornokokkal. Kérem, adjanak nekem egy széket!
(Harchow egy üres széket elvesz az asztaltól és alá teszi, közben a pisztoly is a kezében van. Cle-menceau fáradtan leül, elővesz, a pipáját és tömi)
Most magam sem tudom, milyen időben vagyok és hol. Hol vagyok?
(sóhajt)
Az őseim hugenották voltak, de valahogy megúszták a katolikus vérfürdőt, a család ma mar katolikus
(lassan, elrévülten tömi a pipáját, pedig már meg van tömve. Harchow visszaül a fülkébe)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Baj van, nagyapám! A gép nincs felkészülve őszinte beszédre. Nem tudom, mi lesz a következménye ennek az őszinteségi rohamnak. Lehet, hogy lelepleződünk. És a koporsó is. De hát ki számíthatott erre? Éppen Clemenceau, a "Tigris"?!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR
(még nem fogja fel, kedélyesen)
Hol vannak a fogai?

CLEMENCEAU:
(megtömte a pipáját, gyufát keres zsebeiben, de nem talál)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Adjon neki tüzet, nagyapám, én nem dohányzom.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(nagy, kovás réz öngyújtót vesz elő overallja zsebéből, meggyújtja, és Clemenceau pipája elé tartja)

CLEMENCEAU:
(megfogja az öngyújtót, pöfékel)
Nicsak... ez érdekes. Ki tartja nekem ezt az öngyújtót?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Én.

CLEMENCEAU:
Köszönöm.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(egy vállvonással beül a koporsó végébe)
Nincs itt semmi hézag, fiam.
(az öngyújtót dobálgatja, játszik vele, élvezi)
Tüzet tudok adni, de magam rágyújtani nem tudok...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(Harchowot figyeli)

HARCHOW:
(most kibiztosítja, kijön a fülkéből, és lépked a hol felrepülő, hol eltűnő öngyújtó irányába. Megpróbálja elképzelni, hogy hol lehet az, aki dobálja)
Ha jobbkezes a láthatatlan ember, akkor az elkapott öngyújtótól tizenöt, húsz centire lehet a szíve.
(Céloz, de a Kivégzett Forradalmár elteszi az öngyújtót.)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(magának)
Sajnos nem néztem meg a fiókját alaposan, ki kellett volna szednem a golyókat a pisztolyból.

CLEMENCEAU:
(folytatja elmélkedését magának és a bizottságnak)
Minden felbomlott. Győztesek vagyunk, de nyertesek nem. Csak a pénzemberek nyertek. Revansot vettünk, megkaptuk Elzászt, Strasbourgot, az iparvidék egy részét, de ki vagyunk szolgáltatva azok-nak, akik tizenhétben léptek be a világháborúba, és eldöntötték - a maguk javára. Mert ott a pénz.

HARCHOW:
Ez már sok. Felhívom Baruchot, hogy ha úgy adódik, lelőhetem-e.

CLEMENCEAU:
(kiüríti a szívott pipát, a kis parazsat eltapossa, másik dohányzacskót vesz elő, abból tömi)
Nem ízlik ez a dohány, illatosabbra gyújtok,
(töm)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nagyapám! Adjon neki tüzet újra.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Szívesen, fiam. Rokonszenves nekem ez az öreg. Francia?
(odamegy, ismét tüzet ad)

CLEMENCEAU:
Ki van itt megint?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Mondom, hogy én.

CLEMENCEAU:
Ja, emlékszem, köszönöm.

HARCHOW:
(közelebb lép, keresi a célt az öngyújtó mellett, mögött, de nem találja)
Félek, hogy a Tigrist lövöm le. Legalább valami sziluettet látnék.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(nagyon jól érzi magát, eljön Clemenceau-tól, de nem fekszik vissza, hanem dúdolva körbejár a te-remben, és dobálgatja az öngyújtót, végül rátalál a dallamra, amely feldereng ifjúságából)
,,Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk.." Hogy is van tovább, nem tudod, fiam?

HARCHOW:
(lépked utána, céloz, de nem mer lőni, mert mindig változik a helyzet)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Valami olyasmi, hogy harcba boldog jövőért megyünk...

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(maga is próbálgatja)
,,Bárhol is van hazája."

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(kifele csak annak a kamerának, amelynek a helyét csak ő tudja, egészen előre jőve, hogy nagyapja se hallja)
Clemenceau-t nem lőheti le, mert ő írta alá a békeszerződést, és olyat nem tehet, ami nem történt meg. Nagyapámban nem tud kárt tenni, majd csak eltalál valakit. De a zavar, amit okoztam neki, elis-merem, nagy. Mentségem, hogy a helyzet is rendkívüli. Egy miniszterelnök őszintén kitárulkozik. Min-dig ez történik, ha egy politikus őszinte? Erre a jövőben fel kell készülni, mert úgy látszik, előfordulhat ebben a felfordult világban,
(visszamegy a felvételbe)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
(leteszi az öngyújtót a koporsó belső peremére, és vesz magának egy széket az asztaltól, leül Cle-menceau mellé, majd megunja ezt a helyzetet, és leheveredik elé)
Mesélj még, öreg komám! Érdekes a dumád.

TARDIEU:
(a bizottságnak)
Akármit mond is, azt, amit mondott, nem szabad innen kivinni. Valami történhetett vele, valamit elkö-vettek a személyiségével szemben. Idős emberekkel előfordul, hogy kiesnek az időből. Remélem, vissza tudjuk állítani a békekonferenciát vezető egyéniségét. Itt most rendkívüli események játszódnak le, s ez nagyfokú fegyelmet követel mindannyiunktól. A békekonferencia eredményességéről van szó. Határozataink érvényesek.

CLEMENCEAU:
(a Kivégzett Forradalmár felé, ahol sejti)
Ki vagy te, barátom?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Én egy kivégzett vagyok.

CLEMENCEAU:
A románok végeztek ki?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Á, nem, a magyarok szovjet parancsra.

CLEMENCEAU:
Akkor te román vagy?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nem én, hál' Istennek. Magyar vagyok. Engem 1956 után, a forradalmunk után két évvel végeztek ki Budapesten, a kisfogház udvarán.

CLEMENCEAU:
No, várjál csak! Ma itt minden dátum összezavarodik. Mit állítasz te? 1956-ban forradalom volt Ma-gyarországon? De, mondod te 1919. augusztus 8-án, hogy pontot tegyek a vita végére, hogy 56-ban volt? Volt? Tizenkilencben nem lehet azt mondani arra, ami 56-ban történt, hogy volt. Ez képtelenség. Nem tudsz jól franciául? Lesz. Csak azt mondhatod 19-ben, hogy lesz.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nem, én azt mondom: volt. Elsőként estem neki egy kölcsön- csákánnyal a Sztalin-szobornak, de nem sokra mentem vele. Aztán szereztem jobb szerszámokat és ledöntöttük.

CLEMENCEAU:
Most szeretném látni a szemedet. Mit döntöttetek le? Milyen szobrot? Miért kell egy szobrot ledönteni? Nem volt szép? Hogy hazudsz, az biztos, a szemedet szeretném látni...

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Ahhoz meg kellene fordítanod a csontvázamat, hogy az üres szemgödrömet lássad. Engem arccal a földnek temettek el, négyszáznál is több társammal együtt, és drótokba csavartak és ledöngölték a földet rajtam. Ott vagyok a koporsóban, a hatodikban.

CLEMENCEAU:
Borzasztó. És miért? Gyilkoltatok? Bankot raboltatok? Zsidó pogromot rendeztetek? Kicsit sokat zsi-dózol. Franciaországban ez nem divat. Soha nem kaptunk volna támogatást Amerikától, és nem nyer-jük meg a háborút, ha annyit zsidóznánk, mint te. Hol van az a koporsó? Nem látok itt semmiféle ko-porsót.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Ha eljön az ideje, meglátod. Én a Sztalin-szobor ledöntése miatt lettem kivégezve, meg azért, mert végig részt vettem a budapesti harcokban. Nekem, te ne magyarázz, amikor semmit sem értesz. Meddig tartott a te életed? Téged mikor akasztottak fel?

CLEMENCEAU:
Engem nem akasztottak.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Miniszterelnök voltál, és nem akasztottak? Mint háborús bűnöst se?

CLEMENCEAU:
Én győztem. Igaz, nem nyertem, de ezt már mondtam, nemde?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Azokat a szovjet csapatokat, amelyek addig az országban tartózkodtak, és a rendszer ávós csapatait, mondhatom, egy hét alatt szétvertük. Magyarország két-három napig szabad volt. Tudod te mi az, három napig szabadnak lenni? Franciaország volt már három napig szabad?

CLEMENCEAU:
Franciaország mindig szabad.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Mert nem tudja, mi a szabadság. Az nem szabadság, hogy királyokat és királynékat akasztunk, aztán meg vesztes országokat darabolunk fel.
(sóhajt)
Megalakult a Nemzetőrség, forradalmi bizottságok jöttek létre, és a munkástanács volt a legnagyobb erő. De a miniszterelnököt valamivel utánam felakasztották. Nem érzel ezért valami felelősséget?

CLEMENCEAU:
Bocsáss meg, nekem ez így egy kicsit sok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nem szeretek én sokat magyarázni, így történt, hidd el. Magyarországot 1945-ben megszállták a szovjet csapatok, Sztalin csapatai.

CLEMENCEAU:
Erről a Sztalinról hallottam. Több jelentés is említi, mint a bolsevik vezérkar egyik sötét, erőszakos, ravasz tagját, aki azonban egyelőre jelentéktelen. És grúz, nem zsidó, és nem is szabadkőműves. Azt hittem, nem lesz belőle semmi.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Azoktól a hajzatoktól erősödött meg, amelyeket itt hoztatok. Magyarország feldarabolásától erősödött meg. Kun Béla minden terroristája hozzá menekült, és ti segítettétek őket.

CLEMENCEAU:
Kikérem magamnak. Amerika segítette a bolsevikokat, pénzelte őket, és több tízezer New York-i zsidó szaladt haza a pénzével, hogy folytassa a régi bótot, de azt nem lehetett folytatni. Beálltak a Csekába, komisszárok lettek, megcsinálták az Internacionálét. Én nem segítettem a bolsevikokat, de tudok róla, hogy Amerika és Anglia sok pénzt adott nekik, Kolcsaknak, Gyenyikinnek, a fehéreknek meg jóformán semmit. Mi sem támadtuk meg őket. Miből? Az amerikaiak nem adtak pénzt egy oroszországi hadjá-ratra, és katona sem volt hozzá.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Sztalin bosszúból négy moszkvai magyar zsidó, Rákosi, Gerő, Farkas, Révai kezébe adta a hatalmat, és ezek olyan diktatúrát vezettek be, annyit fosztogattak és raboltak, hogy a mai román tatár-járás, amiről az előbb beszéltél, kismiska hozzá képest. De megmondom, még ha megorrolsz is miatta, ak-kor is: abban, hogy Sztalin és a szovjet ezt tehette velünk, a ti kezetek is benne van. Ha nem tépitek szét a hazámat, az oroszok soha nem vonulnak be Budapestre. Ez tény, ne is haragudj. (hátul a kisaj-tón bejön Baruch, az asztalnál ismét mindenki feláll)

CLEMENCEAU:
(észreveszi Baruchot, de úgy tesz, mintha nem látná, hogy itt van. Ülve marad)
Nem tehetek érted semmit, öngyújtós barátom. Erdélyt teljes terjedelmében Románia kapja, az északi részt Benes, azaz Cseh-Szlovákia, a déli részen osztoznak a szerbek és a románok. Magyarország vesztett, törpe államnak kell lennie, erő nélkül, és él, ameddig él, magánügy,
(úgy tesz, mintha csak most venné ész- re Baruchot)
Üdvözlöm! Mi szél hozta ebbe a bizottságba?

BARUCH:
Önért jöttem, elnök úr. Várjuk a Legfelsőbb Tanácsban.

CLEMENCEAU:
Ez nagyon kedves öntől.
(megy a kisajtó felé. Odaér, a vállára teszi a kezét)
Hanyadika is van ma a Gergely-naptár szerint?

BARUCH:
1919. február 17-e.

CLEMENCEAU:
(Tardieu-nak)
Hallották. Február 17-e. Folytassák a határmunkát a benesi dekrétumok szerint!
(kezét Baruch vállán nyugtatva kimegy)
(a bizottság tagjai ismét megmerevedve ülnek, maguk elé néznek)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Uraim, csak nem lepte meg önöket ez a finom tájékoztatás az erőviszonyokról? Ilyenkor azt kell mon-dani: ez van, és szét kell tárni a kezet.

TARDIEU:
Uraim, mi most megerősítést kaptunk. Határvonalainkat a Legfelsőbb Tanács elfogadta. Magyaror-szág felosztása befejeződött. Határainak kijelölése az Ausztriától elválasztó határok kivételével a né-pek önrendelkezése jegyében megtörtént. Köszönöm a jó munkát! Az ülést ezennel befejezettnek nyilvánítom. Egyúttal engedjék meg, hogy személyes felhatalmazás birtokában tolmácsoljam a Singer bankárcsalád meghívását vasárnap estére! Természetesen minden bizottsági tag személyes meghí-vót is kap, a szokásoknak megfelelően, és a meghívás kiterjed a bizottság szakértőire, munkatársaira is. Edvard Benes is jelen lesz.
(mindenkivel kezet fog az aula felé vezető ajtóban, s végül utoljára maradva a Hatodik Koporsó Apród-ja vélt helye felé néz)
Azt hiszem, döntetlenre végeztünk: a határokat mi húztuk meg, de ön megtudta, amit akart.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Önt még életben találja Adolf Hitler revansa. Hitler jelen pillanatban még csak egy Schicklgruber nevű káplár az osztrák hadseregben, de negyvenben, éppen az itt Versailles-ban kapott fel-hatalmazások eredményeként három hét alatt lerohanja Franciaországot. Igaz, ezzel is Baruch úrék elképzeléseit teljesíti. Akkor nem lesz döntetlen az állás, és Singerék sem fognak estélyt adni.

TARDIEU:
(bambán)
Nem értem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Nem baj. Menjen!

TARDIEU:
(alaposan körülnéz és kimegy)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(belekarol a még mindig a Clemenceau-val való beszélgetéskor elfoglalt helyzetében a széken ülő, kissé csüggedt nagy-apjába, felsegíti, a koporsóhoz viszi)
Dűljön vissza, nagyapám!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Vége a szerepemnek?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Vége. Nagyon szépen köszönök mindent! Maga nélkül semmire sem mentem volna. Tökéletesen szerepelt, nagy szükség volt a realizmusára.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Nincs újabb forgatás?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Egyelőre nincs. Feltámasztani pedig csak Jézus Krisztus tudja.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR:
Azzal nincs baj, jól megvagyok én odafent, de tudod, idelent mégiscsak más. Sokkal érdekesebb, még ha nincs is az ember feltámasztva. A szerep, a munka. Köszönöm, hogy gondoltál rám!
(megölelik egymást, kezet fognak, visszamászik a koporsóba, a Hatodik Koporsó Apródja ráilleszti a hátfalra támasztott fedelet, de Kivégzett Forradalmár kopog belülről)
Kicsit még hadd levegőzzem!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
(leveszi)
Rendben van!
(áll, gondolkozik, észreveszi a fülkéjéből figyelő Harchowot, odamegy)
Mért nem megy a dolgára?

HARCHOW:
Nekem itt van munkám

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Volt. Most visszaáll az idő a jelenbe és maga itt felesleges. Adja ide azt a pisztolyt, és tűnjön el!
(átveszi a pisztolyt)
Mindent hagyjon itt, és ne a süllyesztőn, hanem az ajtón át távozzék!
(Harchow elindul a kisajtó felé)
Ott is kimehet, ha úgy jobban tetszik.

HARCHOW:
(a félig nyitott ajtóban)
Ön engem orrba vágott. Sose felejtem el. A békekonferencia után az Egyesült Államokba megyek, és a Wilson utáni elnök hivatalában fogok európai ügyekkel foglalkozni. Csak hogy tudja, mire számítson, magyar barátom!
(erősen berántja maga után az ajtót)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Tudom.
(körülnéz, a székeket visszarakja a helyükre)
(elgondolkozva)
Nem döntetlen ez. Megtettük az első lépést a történelemhamisítás felszámolása felé. Vagy nem?
(az aula felől bejön két szállítómunkás. Az egyik fekete afrikai, a másik algériai arab)

FEKETE AFRIKAI:
Innen lesz a szállítás?

ALGÉRIAI:
Ötre vagyunk rendelve. Öt óra tíz.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Az a koporsó lesz. Budapestre megy a Gare de l'Est-ről.

FEKETE AFRIKAI:
Tudjuk.
(odamennek, belenéznek, elszörnyülködve hátralépnek)

ALGÉRIAI:
Mi ez?

FEKETE AFRIKAI:
Irtóztató.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Ő az én nagyapám.

ALGÉRIAI:
Miért így temették el, drótokba csavarva, arccal a földnek fordítva? Borzalmas.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Az 1956-os magyar forradalomban ledöntötte Sztalin szobrot, és harcolt a szabadságért, és ezért kivégezték.

ALGÉRIAI:
Szomorú. Az üzletszabályzat azonban az ilyen esetekre felárat ír elő.

FEKETE AFRIKAI:
Sajnáljuk. Akkor is felár. Úgy is mehet?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Mehet.
(ráteszik a fedelet, gurtnival aláfognak, viszik)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA:
Meg van fizetve.



VÉGE
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Friedrich Klára: Androsovics József védelmében
  2012-09-01 18:30:59, szombat
 
  Androsovics Józsefet a Magyar Szigeten ismertem meg, évekkel ezelőtt. A Dunaújvárosi Rovásíró Kör megalapítója, szervezője, a székely-magyar és nem a kazár rovásírás terjesztője. Gyermekeket készített fel a Szakács Gábor által létrehozott Kárpát-medencei Rovásírás Versenyekre. Ezt a munkáját - inkább hívatását - ingyen végezte és végzi. Nem vett fel huszonéves korában képviselőként munka nélkül félmilliós jövedelmet és további milliókat sem az Európai Uniótól.
Előzmények:


Link

Így a továbbiakban csak azok szóljanak ellene, akik többet tettek nála fizetség nélkül Magyarországért. Ismeretségünk évei alatt egyszer sem tapasztaltam, hogy hazudott volna.
A Rovás.info ezen írásban az áll,

Link


hogy táblarongálás történt. Ez nem igaz. Androsovics a saját és mások elmondása szerint először a nemzeti színű szalagokat vette le a táblákról és átadta Matyasovszki Gábornak. A szalagok nem értek földet, erre is ügyelt. A táblákat nem kitépte, mert nem voltak lebetonozva, ezek ideiglenesen elhelyezett táblák voltak, bemutatás céljából, mintegy áruként. A táblákat kiemelte a földből és nem ledobta, vagy odavágta, hanem a földre fektette. Ezt is tanúk bizonyítják.
Szakács Gábor ott egy lényeges kérdést tett fel: hogyan kerültek a táblák a MOGY-ra? Erre Matyasovszki Gábortól azt a választ kapta, hogy a Rovás Alapítvány megkeresésére. Ezt a szervezők részéről jelen lévő Nagy László is hallotta, többekkel együtt.
További fontos kérdésre várjuk a választ: Kinek a táblái voltak ezek, Szegedi Csanádé? A Rovás Alapítványé? Matyasovszki Gáboré? Kik a magukat károsultnak nevezők, akik bizonyára egész életükre szóló és utódaikra is érvényes kártérítést követelnek majd?
A fent jelzett írásban gúnyolják Androsovics helyesírását. Aki keveset ír számítógépen, annál előfordulnak ezek a típushibák, amelyek kézírásnál nem jelennek meg. Everson nevének írásáról: van olyan számítógépes levelem, amelyben egy Magyarországon ezrek által szájtátva hallgatott előadó pontosan úgy írta le Everson nevét, ahogyan Androsovics.
Az amerikai és bécsi szabvány szakértő (aki magyar ember, valamint nem finnugrász) úgy került a képbe, hogy Hosszú Gábor (Rovás Alapítvány) a magyar rovásírók többsége által 2008-ban elfogadott szabványosítási beadványba a magyar rovásírók megkérdezése nélkül utólag betette a kazár írást, sőt azt is, hogy ősi írásunk részben a kazár rovásból ered. Talán nem bűn, ha ezzel Androsovics és még nagyon sokan, például a Szondi Miklós által szervezett Solti Tanácskozás résztvevői sem értenek egyet.
És most ne jöjjenek nekem a hozzászólók szokásuk szerint a német nevemmel, mert minden felmenőm magyar ember volt, Magyarországon, Magyarországért dolgozott, haszonlesés és haszon nélkül, ezért nem fogom apám tisztességes nevét megváltoztatni. Akinek ez nem tetszik, az csatlakozzon a szép nevű Szegedi Csanádhoz, aki rovástábla állítás ügyben a Rovás Alapítvány tábláinak volt a reklámarca.
Most akkor hogyan is lesz tovább, ki fogja avatni a fizetős táblákat Csanád nélkül? Kíváncsian várjuk, ki lesz az új reklámarc a fizetős táblák avatásánál, melynek módozatát, ünnepélyes rendezését eredetileg Szakács Gábor dolgozta ki, Szegedi Csanád és a Rovás Alapítvány tagjai ezt másolták, másolják hivatkozás nélkül.
Az amerikai és bécsi szakértő képviselője a Magyarok Világkongresszusa idején tartott tanácskozáson (2012/8/18) megígérte, keresik a lehetőséget, hogyan lehetne a szabványba beemelni, legalább feltételezés szintjén azt, amit már kutatásaimmal bizonyítottam, hogy a székely-magyar rovásbetűk elődei a Tordos-Vinca műveltség jeleiben fedezhetők fel. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyarság őshonos a Kárpát-medencében, nem a besenyők üldözték be 896-ban. Így ez a tervezet igazabb is és a magyarság érdekeit is jobban szolgálja, mint az arámi és kazár eredetfelfogás.
A véleményem az, hogy minden rovásfelirat, mely hiteles rovásemlékről származó betűket használ, elősegíti ősi írásunk terjedését. Azonban ha nem ez a cél, hanem a hagyományőrző csoportok által, helyi kezdeményezéssel indított táblák kiszorítása anyagi érdekből, továbbá ezt a mozgalmat Magyarországon és Felvidéken elindító és kidolgozó Szakács Gábor lejáratása, ez nem a terjedést, hanem a viszályt, a megosztást eredményezi.
A harcot nem Androsovics kezdte. Azok kezdték, akik az olyan levelek mögött állnak, mint amelyből idézek egy részletet, egy hivatalos válaszból, amikor egy szervezet gyönyörű turulos faragott táblát akart állítani egy magyarországi településen: ,,Igazgatóságunk a táblák eljárási és műszaki feltételeinek meghatározásánál a Rovás Alapítvány ügymeneti eljárását veszi figyelembe... A rovásfelirat betűkészletének, betűcsaládjának és grafikai megjelenítésének egységét a Rovás Alapítvány felügyeli...A fentieket figyelembe véve a rovásírásos helységnévtábla kihelyezéséhez nem áll módunkban hozzájárulni."
A turulos táblát tehát nem helyezhették ki. Mi ehhez képest az, hogy Androsovics néhány percre a földre helyezte a fizetős fém táblákat? Hiszen amikor Androsovicsék elmentek, a Rovás Alapítvány megbízottai újra felállították azokat. Kinek az engedélyével?


Friedrich Klára
2012/9/1


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Tragikus sorsú erdélyi fejedelem,akinek nem jutott koporsó
  2012-09-01 18:25:04, szombat
 
  Egy tragikus sorsú erdélyi fejedelem, akinek nem jutott koporsó

Kevés olyan alakja van történelmünknek, akiről annyira megoszlanának a történetírói vélemények, mint Kemény Jánosról. A tragikus bukása óta (1662) eltelt 350 esztendő alatt voltak olyanok, akik elismerően szóltak róla, jószándékú, becsületes embernek tartották, aki egy tragikus politikai félreértésnek, rossz helyzetfelismerésnek köszönhette vesztét. Mások nem találnak magyarázatot fejedelemségére, és kegyetlenséggel, karrierizmussal, politikai haszonleséssel vádolják.





Kemény egy tragikus világpolitikai helyzetben lett az erdélyi közélet meghatározó egyénisége. A 17. század második felében az európai politika napirendjére került a hanyatló Oszmán Birodalom kiszorítása Európából. Igen ám, csakhogy 1656 szeptemberében olyan váratlan politikai és katonai fordulat következett be Isztanbulban, amely egyrészt megpecsételte Erdély sorsát, másrészt a Porta hatalma még negyed századig régi erejében látszott tündökleni. Ez a konstantinápolyi fordulat annál meghökkentőbbnek hatott az európai diplomaták és hadvezérek előtt, mert ekkoriban a szultán birodalmát már Európa-szerte ,,leírták". Az 1650-es években így bizonyos szempontból légüres tér keletkezett Magyarország körül. III. Ferdinánd (1637-1657) tehetetlenségét az 1618 és 1648 között zajló pusztító harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke utáni kimerültség ás politikai passzivitás bizonyította, a Porta pedig megtorlás nélkül hagyta I. és II. Rákóczi György önálló külpolitikai és katonai akcióit. II. Rákóczi György (1648-1660) tehát teljesen logikusan jutott arra a következtetésre, miszerint ha mindkét nagyhatalom akcióképtelen, Erdélynek, illetve Magyarországnak sikerülhet megnyernie a nagy politikai sakkjátszmát, s talán megvalósítható a Mohács óta dédelgetett politikai vágyálom: az országegyesítés. Ezért - a nagy előd, Báthory István nyomdokain haladva - 1656 végén elfogadta az egyik lengyel főúri párt által neki felkínált koronát. Vesztére.
1657. januárban indította Rákóczi lengyelországi hadjáratát, kezdetben sikereket is ért el, sőt hadserege, amelynek főparancsnoka Kemény János volt, elfoglalta Krakkó és Varsó városait is. Azonban még az előző esztendő szeptemberében történt valami rendkívüli dolog Isztanbulban. Ez évben már az ötödik nagyvezért emelte a szultáni önkény hatalomra. Köprülü Mohamed egy írni-olvasni nem tudó 70 éves aggastyán vasakarattal és kemény kézzel rendbe szedte a birodalom zilált ügyeit, s a Porta ismét régi fényében tündökölt. S Köprülü nem tűrte hűbérese önálló katonai vállalkozását. Szigorú parancsot küldött Rákóczinak, hogy azonnal térjen haza, aki nem vette komolyan a török ultimátumot, nem mérve fel az oszmán fővárosban bekövetkezett politikai fordulat világrengető jelentőségét, mire a nagyvezér a krími tatár kánt küldte az erdélyi fejedelem ellen. 1657. július 31-én a mintegy 20 ezer főt számláló erdélyi sereg Kameniec Podolskinál a tatár kán fogságába esik, aki a Krímbe hurcoltatja őket. II. Rákóczi Györgynek sikerült megmenekülnie, mert egy kisebb udvari kísérettel néhány nappal korábban előrevágtatott, s épp július 31-én ért magyar földre. A Krímben fogságban ülő hadseregét nem váltotta ki, így csak azok szabadulhattak a rabságból, akiknek családja és rokonsága elég módos volt ahhoz, hogy összeadják a tetemes váltságdíjat. Keményért mint főgenerálisért 116 ezer tallért (erdélyi pénzben 58 ezer forintot) követelt a tatár kán. Rákóczi a Habsburgok bevonásával indítandó nagy európai törökellenes háborútól várta az erdélyi válság rendezését. A reneszánszát élő török hatalom bosszúja azonban nem maradt el. Köprülü nagyvezér Rákóczi azonnali távozását követelte, s miután ő erre nem mutatott hajlandóságot, 1657. október 27-én török követ érkezett Gyulafehérvárra, s kézbesítette a rendeknek a Rákóczi letételét parancsoló szultáni rendeletet. Így november 2-án az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta - bár a jelöltek között Kemény és Barcsay Ákos neve is felmerült - Rhédey Ferencet, Bethlen Gábor sógorának a fiát.
Rákóczi azonban nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe - sőt maga Rhédey is csak ideiglenes, átmeneti állapotnak tekintette fejedelemségét -, így 1658. március 27-én segélykérő delegációt menesztett Bécsbe, I. Lipót királyhoz. Erdélyben egyébiránt is egyfajta kettős uralom alakult ki, hiszen a cím szerinti fejedelem Rhédey volt, a valóságos hatalmat azonban továbbra is II. Rákóczi György gyakorolta, annál is inkább, mert ő volt Erdély legnagyobb birtokosa (s akkor még nem is szóltunk óriási kiterjedésű királyi magyarországbeli uradalmairól), őt azonban Köprülü semmi áron nem volt hajlandó uralkodóként elfogadni. A Portára küldött erdélyi követek így vallottak erről: ,,Ha Őnagysága kopját szúrna is a földbe, s azt arannyal borítaná, mégsem tűrnék a fejedelmi székben. A vén eb vezír (ti. Köprülü) megdühödött ellenünk, jóakaróink sem mernek szólani, a pénz nem kell az ebnek" (Áldanánk napjaink politikusainak a nevét, ha ezen állítás rájuk is igaz lenne.) A bukott fejedelem hajthatatlansága azt eredményezte, hogy 1658 nyarán három irányból támadt az ellenséges had Erdélyre: a budai pasa és a nagyvezér nyugatról, a tatár és román segédcsapatok keletről és délről. Az igazi pusztítást a tatár és román martalócok végezték. Összlétszámukat 100 ezerre becsülik. Irtózatos nagy szám ez, kivált ha figyelembe vesszük, hogy a fejedelemség összlakossága ekkoriban 700 ezer fő lehetett. S Erdélyben ez idő tájt még magyar többség volt. (A későbbiekben majd kitérünk rá, miért is van e ténynek fontos jelentősége.) A támadó hordák elpusztították Bethlen Gábor gyönyörű késő reneszánsz fejedelmi palotáját, a híres főiskolát és a székesegyház belsejét, kihányva sírjukból a fejedelmek s más előkelőségek holttesteit.
Az apokaliptikus pusztítás láttán az erdélyi három nemzet engesztelő küldöttséget menesztett a nagyvezérhez Temesvárra, ahol Köprülü nagyvezér, aki elveszítette bizalmát a Rákóczi kreatúrájának tekintett Rhédey iránt, 1658. szeptember 14-én Barcsay Ákost nevezi ki Erdély új fejedelmének. Ez volt Erdély történetében az első eset, amikor a török már a látszatra sem adott, s forma szerint is mellőzte a szabad fejedelemválasztás jogát. Rákóczi azonban Barcsay kinevezését sem ismerte el - alkotmányjogi szempontból teljesen érthetően, reálpolitikai szempontból már vitatható a lépése -, s hadaival ellene fordult. Végre, kétévi fogság után Kemény János 116 ezer tallérnyi váltságdíja egy részének lefizetése ellenében 1659. augusztus 26-án megérkezik Barcsay fejedelem Keresztesmezőn tartott országgyűlésére. Barcsay azonnal megbízta, hogy menjen követségbe Rákóczihoz, s próbálja meg helyreállítani közöttük a békét. Egy hónappal később, 1659.szeptember 24-én a marosvásárhelyi országgyűlés visszahelyezte Rákóczit a fejedelmi székbe, aki rövidesen követséget menesztett a királyi Magyarország főméltóságaihoz, azok segítségét kérve, ugyanezt cselekedte Barcsay is, csak ő a török Portára indította saját delegációját, s a szultán katonai beavatkozását sürgette. Ezzel teljessé vált a politikai káosz Erdélyben.
Ekkoriban kapcsolódik be tehát Kemény János a két uralkodó közötti tárgyalásokba, amelyeknek legfontosabb fejleménye, hogy mindkét fél felajánlja számára a fejedelemséget. Kemény több okból sem hajlandó azt elvállalni. Egyrészt a józan ész diktálta ezt számára, hogy az amúgy is bonyolult politikai helyzetet trónra lépésével ne kuszálja össze még inkább. Másrészt jelleméből fakadóan hűségtartó volt, komolyan vette a Rákóczi-háznak tett esküjét. (Már hűségesen szolgálta az elődöt, I. Rákóczi Györgyöt is). Végül figyelemmel kell lennünk a 16-17. századi erdélyi belpolitikai viszonyokra is. Erdélyben az ország törvényei értelmében a ,,libera electio" útján választott törvényes fejedelem kétségkívül II. Rákóczi György volt. Már Rhédeyt is erős török ráhatás, parancs eredményeképp választották meg, Barcsayt pedig despotikus módon, egyenesen a nagyvezér ültette a fejedelmi székbe. Kinevezésének körülményeire jellemző, hogy amikor Barcsay nem akarta vállalni a fejedelemséget, a nagyvezér ellentmondást nem tűrő hangon ordítozni kezdett vele, mire szegény Barcsay kénytelen volt belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Ráadásul Barcsay a török támadást rövid uralkodásának egyik évében sem tudta elhárítani, és tovább bonyolította a problémát, hogy épp az ő uralkodása alatt emelte fel a szultán az Erdély által fizetendő adó összegét 40 ezer aranyra, ezenkívül 250 ezer arany hadisarcot is kivetett a fejedelemségre, s mindennek tetejében Barcsay ezt a pénzt valószínűleg magáncélokra fordította, hiszen a Porta - Rákóczi makacssága mellett - épp a summa nem fizetése miatt vezette évről évre hadjáratait Erdély ellen.
Kemény a marosvásárhelyi országgyűlés után nem kívánt részt venni a várható bonyodalmakban, s mivel kapott a diétától egy mentesítő törvényt, egy évre kivonult a királyi Magyarországon lévő birtokaira. Itt megnősült, feleségül vette Lónyay Annát, Wesselényi István özvegyét, így közvetlen rokoni kapcsolatba került az ország - király utáni - első számú közjogi méltóságával, Wesselényi Ferenc nádorral, és Aranyosmeggyesen telepedett le. Bár Kemény remélte, hogy a Mindenható ,,megelégedvén rajtam forgott keresztekkel, hátralévő kevés részét életemnek már nagyobb lelki s testi eredménnyel engedi eltöltenem", e vérbeli államférfinak és hadvezérnek ez a boldogság nem jutott, nem juthatott osztályrészül. Wesselényi nádorral és a magyarországi főurakkal rendszeres összeköttetésben állott és folyamatos tájékoztatást kapott tőlük a Habsburgok politikájának aktuális állásáról, ennek köszönhetően formálódott 1659-1660 folyamán új politikai koncepciója. Tehát a leendő erdélyi fejedelem első kézből, ha úgy tetszik, hiteles forrásból jutott információkhoz az európai törökellenes szövetség szervezési munkálatairól, s a bécsi ,,háborús párt", valamint a magyar főméltóságok ebben elfoglalt szerepéről. Az említett bécsi irányzat erősödését vonta maga után, hogy a török ármádia 1660 nyarán ismét Erdélyre tört - a már jól megszokott, hároméves forgatókönyv szerint. Ezúttal azonban a támadásnak vészes következményei lettek, ezért is erősödött a háborús irányzat I. Lipót kormányában. 1660. május 22-én II. Rákóczi György vereséget szenved Szejdi Ahmed budai pasától a szászfenesi ütközetben, ahol maga is halálos sebesülést kap. 1660. augusztus 27-én pedig Ali pasa, az Erdély elleni portai hadjárat szerdárja, miután egyesült Szejdi Ahmed, budai pasa seregeivel, másfél hónapos ostrom után elfoglalja Erdély legfontosabb erődjét, Váradot. A történelem, illetve a politika különös fintora, hogy Szejdi fogolyként magával hurcolja Várad alá a törökbarát fejedelmet, Barcsayt is. Tehát hiába halt hősi halált a törökellenes uralkodó, Rákóczi, ez a legkevésbé sem akadályozta a törököket, hogy végigpusztítsák a Partiumot, ezerszámra hajtva el a foglyul ejtett lakosságot rabszolgának Sztambulba, majd birtokba vegyék Váradot, erősítve így az erdélyi politizáló közvéleményben a törökellenes irányzatot.





1660 nyarán tehát úgy tűnt, hogy közel egy évszázad elteltével, Nagy Szulejmán Szigetvár alatt bekövetkezett halála után, amikor az oszmánok megálltak az európai hódítás akkori határán (drinápolyi béke, 1568), most a ,,Köprülü-reneszánsz" idején ismét tovább kívánják növelni a hódoltság területét, hiszen a budai pasa, Szejdi még Várad eleste előtt megüzente a Habsburgoknak, miszerint a szultán magáénak tekinti Rákóczi hatalmas királyságbeli uradalmait, gyakorlatilag egész Északkelet-Magyarországot, sőt Erdély hódoltatásával is fenyegetőzött. Várad elestének Európa-szerte nagy diplomáciai visszhangja támadt. ,,Várad a török kezébe esett, ami annyit tesz, hogy a barbároknak megnyílt az út Magyarországot, Morvát, Sziléziát és Lengyelországot megrohanni" - fejezte ki 1660. szeptember 17-ei jelentésében Chiaromanni parmai követ a nemzetközi hangulatot. Krakkó, Velence, Róma, Párizs egyaránt az egész Európát fenyegető veszedelemnek fogta fel, hogy Szent László király városának tornyaira az ottomán félhold került. Éppen ezért 1660 nyarán a grazi konferencián a magyar politikusok azt a javaslatot tették, hogy a török ellen a német fejedelemségek, Franciaország, Velence , a pápai állam és Oroszország összefogásával egy nemzetközi koalíciót hozzanak létre.
Az elképzelés teljesen reális volt az adott nemzetközi viszonyok között. Miként azt a korszak kiváló ismerője és szakértője, R. Várkonyi Ágnes több tanulmányában is kifejti, a vesztfáliai béke (1648) után a világgazdaság kiterjesztését élő Európában a török hatalma több ok miatt is neuralgikus s eltávolítandó góc lett. A Porta uralma alá hajtott területek fontos nyersanyag-lelőhelyeire, piacaira, gazdasági kulcspozícióira egyre inkább szükségük volt a korai kapitalizmus nagyvállalkozóinak. A dinamikusan fejlődő Európa nem mondhatott le a török alatt élő országok gabona-, állat-, bőr-, gyapjú-, fa- és egyéb szállítmányairól, a bányatermékekről, és nem nélkülözhette az angol szövetek és a német fémipari termékek kielégíthetetlen külső piacait. Anglia és Franciaország már a 17. század eleje óta kiépítették az oszmán területeken kereskedelmi támaszpontjaikat, ezek azonban veszélybe kerültek a Török Birodalomban az 1660-as évektől kibontakozó - fentebb már említett - Köprülü-féle restaurációs hatalmi politika következtében, amely mögött egy erős fundamentalista iszlám vallási csoport és belső török-arab kereskedőréteg állt. Várad török ostroma idején egy német újság leszögezte, hogy annak elestével veszélybe kerül a hegyaljai borvidék és a délről Kassán át Lengyelországba vezető kereskedelmi út. Velence pedig a román fejedelemségekből származó importszállítmányai miatt aggódott Erdély sorsáért.
A fentebb mondottak következtében Erdélyben is felülkerekedett a Habsburg-párt. Az 1660. augusztus 25-én Bonchidán tartott tábori országgyűlés úgy határozott, hogy Bécshez folyamodnak segítségért, és Kemény Jánost mint a rangban első, legtekintélyesebb és igen jó királyi magyarországi s ezen keresztül bécsi kapcsolatokkal rendelkező politikust visszahívták az országba. 1660 nyarára Keményben megérlelődött a gondolat, hogy Erdély nemzetközi helyzetében sok minden megváltozott az Önéletírásában - 17. századi irodalmunk egyik remekműve és nélkülözhetetlen történelmi forrás is - általa is a legnagyobb erdélyi államférfinak és példaképnek tekintett Bethlen Gábor uralkodása óta. Az újra feléledt török expanzió, a területfoglalás általános pánikhangulatot idézett elő országszerte, sőt miként láttuk Európában is. Kemény úgy látja, hogy Erdély száz évre visszanyúló viszonylagos függetlensége a török oltalma alatt már nem tartható fenn a továbbiakban, épp az oszmán hatalom félelmetes méreteket öltő megerősödése és agresszív politikai-katonai törekvései következtében. Ugyanakkor Wesselényi nádortól és más magyar mágnásoktól is folyamatosan értesült a bécsi politika megváltozásáról és a háborús párt felülkerekedéséről.
Mindezért az erdélyi bevonulás mellett döntött, és 1660. november 20-án kiáltványt intézett az erdélyi rendekhez, melyben felsorolta indulásának okait. Arról az óhajáról szól, hogy a hazát fenyegető végső veszedelem elhárításában kíván közreműködni, illetve a személyében esett sérelmek dolgát is tisztázni akarja. Megemlíti még, miszerint az ,,egyességet" - ma nemzeti egységnek mondanánk, amitől reménytelenül messzire került a 21. század eleji magyarság - tekinti a megmaradás legfőbb eszközének, s ennek megvalósításáért indult el Erdélybe. 17. századi történelmünk egyik legnagyobb alakja ezzel nekivágott egy mind konkrét, mind szimbolikus értelemben vett igen kockázatos útnak, hogy annak végére érve megszerezze a fejedelmi hatalmat .


Lipusz Zsolt - Kuruc.info
(Folytatjuk)


Link
 
 
1 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Kormányzati támogatás a hazug finnugor mítosznak
  2012-09-01 18:20:02, szombat
 
  Kormányzati támogatás a hazug mítosznak: hazánkban tartják a "Finnugor Népek" VI. Világkongresszusát


Magyarország ad otthont a Finnugor Népek VI. Világkongresszusának szeptember 5. és 7. között; a siófoki rendezvényen egyebek közt etnopolitikai, jogi, nyelvi, oktatási, kulturális, valamint demográfiai kérdések kerülnek napirendre, és számos kulturális program várja a résztvevő országok delegáltjait.






A Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete által rendezett háromnapos esemény megnyitóján a magyar államfő, valamint a finn és az észt köztársasági elnök is részt vesz - mondta el egy csütörtöki sajtótájékoztatón Hammerstein Judit, az esemény megrendezéséhez szükséges 150 millió forintot biztosító Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős, szép nevű helyettes államtitkára.

Az 1992-ben alakult Finnugor Népek Világkongresszusának célja, hogy a különböző országokban élő finnugor nyelvrokon népek között a kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatokat erősítse. A kongresszus alapító tagjai Magyarország, Észtország, Finnország és Oroszország - emlékeztetett az államtitkár. (MTI nyomán)


Link
 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
EGÉSZSÉG-és GYÓGYÍTÓNAP
  2012-09-01 18:14:36, szombat
 
  2012. szeptember 8. szombat 10-19 óráig: Kis Boldogasszony napján

EGÉSZSÉG-és GYÓGYÍTÓNAP



Hogyan őrizzük meg egészségünket természetes módon,
a gyógyszerek mérgező mellékhatásai nélkül?

10-11-ig: Prof. Horváth István orvosbiológus (immunológus):
Az érelmeszesedés megelőzhető, leküzdhető és gyógyítható

11.00-12.00-ig: Váradi Tamásné BEMER szaktanácsadó:
Professzionális mágnesterápia, keringésjavítás felsőfokon
A BEMER terápia ismertetése, alkalmazása a megelőzésben, és a gyógyításban.
A helyszínen a készülék bemutatásra kerül, igény szerint kipróbálható.

Ebéd idő: 12.00-12.30-ig

12.30-14.00-ig: Dr. Eöry Ajándok a biológiai tudományok kandidátusa:
Üdvösség az egészség visszaszerzésén keresztül
Hogyan éljünk egészségesen legalább 100 évig? Korai kínai rákdiagnosztika.

14.15-15.45-ig: Balogh Béla író, mérnök: Valóra váltható álmok
Egészségmegőrzés, gyógyulás, teremtés a gondolat erejével.

16.00-17.00-ig Váradi Tamás csontkovács: Természetes egészség
Csontkovácsolás a magyar népi gyógyászatban.

17.15-18.45-ig: Cserjés Panka életmód tanácsadó: "Élet" a konyhában
A gabonák ősidők óta az ember legtermészetesebb táplálékai, felbecsülhetetlen értéket képviselnek táplálkozásunkban. Táplálnak, gyógyítanak és mint "mag", szellemi erőt képviselnek. Milyen betegségre mit fogyasszunk?
Főzőtanfolyamot bevezető előadás, több évtizedes gyakorlati tapasztalattal:
Gabonafőzési technikák, elkészítési módok.


Helyszín: Pomázi Művelődési Ház: Huszár u. 3.
Belépő: 2.500.-Ft


Volánbusz menetrend:


Link


HÉV Menetrend:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
A Kerecsenfészek 2102 őszi-téli előadásai
  2012-09-01 18:03:19, szombat
 
 




Link
 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
Sólyomfi-Nagy Zoltán közeli programjai és üzenete
  2012-09-01 17:48:56, szombat
 
  Szeptember 1-2-án Kecskemét-Hetényegyházán:
Ősforrás Iskola - kezdő csoport
A részletek:



Link


Szeptember 22-én, szombaton este 5-9 óráig Táton, az Ősforrás Központban:
Bor Tengri Szer - az Őszi Nap-Éj Egyenlőség Ünnepe

Szeptember 29-30-án Budapesten:
Ősforrás Iskola - kezdő csoport
A részletek:



Link


Minden további eseményről olvashatsz itt:


Link


Szeretettel látlak.

Áldás
Sólyom
06-20-3634076





 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 181 db bejegyzés
e év: 2101 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4366
  • e Hét: 4366
  • e Hónap: 98938
  • e Év: 1847304
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.