Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 232 
Az élet szép...
  2012-01-31 07:15:17, kedd
 
  Link







"Az élet szép, néha fájni tud, ha csalódás ér. Röpke pillanat... könnyen elillanhat.
Féltőn óvd! Egy mosoly, egy simogatás, szemedben megjelenő könnycsepp, csillogó gyöngyszem. Fájó vagy szép, az érzés mindig csak a tiéd. Vigyázz rá, mert vissza sosem tér! Az élet szép, vedd észre és éld! "


2012. január 31.
Horváth M. Zsuzsanna



Link



Forrás: Versek és Irodalmi Alkotások. >>>A képet készítette:Radics Rudolf
Köszönöm szépen.




...egy szál vörös rózsa
tőled emlékbe,
jéggé fagyott szirma
szerelmünk jelképe."
Horváth M.Zsuzsanna

 
 
1 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna  
Egy barát
  2012-01-30 21:44:56, hétfő
 
  Link




Egy barát

Van oly kérdés, mire nincsen válasz,
S van oly lépés, mihez nincsen támasz.
Magadra maradsz, midőn az idő dönteni kész,
S a sok feléd nyúló kéz, mind elvész.
Nem marad más, csak egy mosolygós tekintet,
Ki ha baj volt, önzetlenül, eddig is segített.
Nézz át a kezek fölött, hogy lásd, ki van veled, ki az kit ne bánts.
Vak voltam eddig, én is, már bánom,
Hisz a kezek fölött most is, a te arcod látom.
.
Horváth Gergely

Link





Dudás Kitty
.
Vers egy baráthoz!
.
Nem vagy vesztes,
Ne írj ilyet,
Mert én nem engedem,
Jó voltál velem,
S mindig kiálltál mellettem,
Nem megyek el,
Mivel szívedben maradok.
Tudom mit érzel,
Ne mondd azt hogy nem.
S búcsúzás jobban fáj majd nekem,
Mert én a színészetben nem találom helyen,
Szeresd ha írok,
Mivel neked teszem,
De ha nem akarod nem teszem,
De én máshogy nem tudom kiadni magamból a szeretettem,
Nekem csak így megy,
Máshogy nem,
A barátságunk örök kötelék,
Mit semmi sem tudd elszakítani,
Sem az idő foga,
Két éve vagyunk barátok,
De nekem egy örökké valóság,
Mit együtt éltünk át,
Köszönöm hogy létezel,
Megőrizlek szívemben örökre,
Búcsúzás még nem jött el,
De ha eléd állok,
Elszorul a torkom,
sírás fojtogat,
De erős leszek,
Nem teszem,
Mert tekintettel vagyok rád!!!

 
 
0 komment , kategória:  Barátságról...  
Szép gondolatok...
  2012-01-30 07:32:54, hétfő
 
  Link





Az a barátság, amely abbamaradt, sohasem volt igazi.
/Szent Jeromos/


"Távol vagyunk egymástól, messze sodort az élet.
Puszit adni nem tudok, így hát irok néked!
Közel hoz minket az Internet, így a barátságunk is szép lehet!
Érzem, tudom, hogy hamarosan találkozni fogok Veled."




"Áldott kincs a Barátság, lélek örök támasza.
Hallgasd meg csengő hangját, szerető szív dallamát."




Link


 
 
0 komment , kategória:  Képeslapok, idézettel  
Manyikától...
  2012-01-29 22:22:36, vasárnap
 
  Köszönöm szépen Manyika!



Köszönteni jöttem Hozzád
születésnapod hajnalán,
első szeretnék most lenni
barátokat megelőzni!

Hoztam Neked vidámságot
csillagot meg fényeket
e-napon most ünnepeljen
minden ember Tégedet!

Legyen lelked szeretettel
mindig csordultig tele,
adhass ebből másoknak is
úgy lesz több majd Neked is!

Kívánok még sok-sok évet
minden jót és szépeket
egészségben békességben
a családod körében!

Barátaid se felejtsd el
ne töröld ki szívedből,
mert az emlék mindig éltet
életen át elkísérhet!

Szívemből ezért kívánom
légy boldog ezen a világon!
Isten éltesen most Téged,
ezt kérem számodra Néked!

2012.01. 29.
Margaréta


Link





"Életed tettekkel, ne évekkel mérd,
gondolatod legyen több, mint lélegzeted.
Érzésekben gazdagodj, s ne számjegyekben.
Szívdobbanásod jelezze a múló időt.
Többet az él, kiben több a gondolat,
Az érzés nemes, és jó a cselekedet."

Link






Link






Szia Marcsika! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Puszillak szeretettel:Manyi



Kívánok örömet, derűt, boldogságot Otthonodba békét, kertedbe virágot..... ....Fejed fölé napot, csillag-tengereket Köréd tiszta szívű, igaz embereket..!! Lábad alá utat, biztosan járhatót.... Szívedbe éneket, magasba szárnyalót .....Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt Múltat, jelent, jövőt, - egyként szerethetőt.... ....Szemedbe sugaras szivárvány fényeket Melyek megláttatják a rejtett lényeget.... ....Újult erőt adó, örömteli perceket Kívánok egy áldott- éltető életet...!!!



Link




Mosolyt és csillagot.
A nap minden percében
Békés pillanatot.
Nyugalmat, örömet,
Sok-sok szeretetet!
Születésnapodra
Szívednek ünnepet!
Isten éltessen!



Link




 
 
0 komment , kategória:  "Gyöngyszemek"  
Manyikától...
  2012-01-29 13:36:07, vasárnap
 
  Link




Barátság....
.
Képzeljétek,hogy mi törtét
egyik este énvelem!
Kopogtak az ajtómon
és meglepetés érkezett.
.
Nem hiszitek el nekem de
azt hittem,hogy káprázik a két szemem!
Marcsi állt az ajtó előtt
kézen fogva férjével.
.
Kell ennél jobb? Nagyobb öröm?
Ha Barátom beköszön!
.
Igaz,hogy-e látogatás
váratlan és rövid volt,
de kettőnk közti barátság
megpecsételt jele volt!
2011 09,
Margaréta


Meglepetés, megható számomra ez a versed. Köszönjük szépen. Nyaralásunkat a Mecsek hegység környékén is töltöttük. Természetes volt számomra, hogyha csak egy ölelésre, egy puszira, de bekopogok hozzád. Soha nem felejtem el azt az estét. Ahogy írod a versedben a kettőnk közti barátság jele volt. Számomra sokat jelent. Tudod, itt ismertelek meg a játékoknál. Köszönöm, hogy Rád találtam. Bár a távolság nagy közöttünk, de annál jobban összeköt a szeretet, a bizalom amit érzek, és a szívem súg nekem. Még egyszer köszönöm Nektek!



Jó barát...

Ismerős a ház, a fák,
az ablakból
integet egy jó barát.
Ölelésre nyújtja karját,
az öröm könnye
csillog arcán.
Mit éreztem?
Leírni nehéz,
e szeretet mindennél
többet ér, fel nem adom...
senkiért, semmiért.
míg élek, a szívemben
gyöngyszemként, őrzöm én.
2011. szeptember 18.
Horváth M. Zsuzsanna

 
 
1 komment , kategória:  Barátságról...  
Ellopnám
  2012-01-29 12:58:54, vasárnap
 
  Link




Káli László
Ellopnám
.
Én ellopnám, ha tudnám, a felkelő Nap fényét,
A Hold ezüst sugarát, csillagok ragyogását,
hogy Neked adjam mindet majd egy hajnalon.
És ellopnám, ha tudnám, a hegyek tiszta kékjét,
A mező selymes zöldjét, a nyugvó Nap bíborát,
Hogy Tiéd legyen minden, minden, mit adhatok.
Még ellopnám, ha tudnám, a Világ minden virágát,
s e tarka színű tengert, mind lábad elé szórnám,
minden virág minden szirmát ajkadra csókolnám!
Én ellopnám , ha tudnám, a bánat sötét felhőjét,
mely könnyet csal szemedbe, s helyébe gyémánt
csillogását varázsolnám! Bárcsak megtehetném!
Forrás: Internet



Káli László
Aznap...

Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég...! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem!
Mint a legszebb virág a réten... Nem enyém,
nem tied, senkié. Enyém csak a pillanat, mint
az illata a virágnak. De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok...
És a kis padon, a vállamon pihentél, miként
pihegő galamb. És úgy öleltél, mint aki soha
nem enged el, s én úgy öleltelek, mint az ér
fonja át a szívemet. A fűszálak táncoltak talán,
vagy a Világ forgott sebesebben? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna, ha akkor
megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.


Link







Káli László
Azért...

Azért... Van abban valami kétségbeejtően
szomorú, hogy ma már a legtöbb mondatunk
azzal kezdődik: Emlékszel még? S a felelet:
Hogyan is feledhetném? Valahogy így alakult.
Emlék lettél, s én a múlt. Ma már azon jár
az eszem, hogy is volt, amikor így, vagy úgy
találkoztunk valahol, és hogy hol. És nem
pedig, hogy így, vagy úgy, de találkoznunk
kellene. Valahogy ez mégis természetes.
Mint az is, ahogy az ember (természetesen,
és természeténél fogva) tiltakozik ez ellen.
Legalábbis egy darabig. Úgy az eleje fele.
Meg közép-tájon. És engedi, hogy fájjon,
ahogy a napok kiszakadnak, egy-egy darabját
lelkének magukkal cipelve. És ahogy fogy
az idő, mert egyre kevesebb, ami előttünk áll,
úgy lesz az ember egyre több. Egyre több
emlék. Mégis, a lelkében csupán mint árnyék,
ha játszik a fénnyel, úgy dereng a kérdés:
Emlékszel? Arra, ott? S mintha arra járnék
megint, szinte magam előtt látom, ahogyan
a fény hintázik faágon ledéren az erdőszélén,
s csillan milliónyi levélen apró harmatcsepp.
Azért... Van ebben valami szomorú szépség.
Forrás: Internet



Káli László
Valami mindig hiányzott

Valami mindig hiányzott. És ez nem jelenti
azt, hogy ne lett volna az egész teljes, mert
dehogy nem! Csak valahogy mégsem volt
teljesen egész. Tudod, mintha borús éjjelen
felnézel, és nem az égboltot hiányolod, csak
a csillagokat. (Még ha az ég le is szakadna!)
Igazából azt már meg nem mondanám, hogy
az, ami mindig hiányzott, megvolt-e valaha,
és csak elveszett később, vagy sohasem volt,
éppen ezért (ettől) hiányzott olyan veszettül.
Nem a szeretet, még csak nem is a gyűlölet!
A féltés és a félelem is létezett ott legbelül!
Valami apróság volt, ami mindig hiányzott.
Valami ,,holnapután is", vagy ,,mindhalálig".
Esetleg az örökké, meg még tán az után is...
Az otthonunk? Amiben azért Te hagytál itt.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Éjszakai vers
  2012-01-29 12:42:38, vasárnap
 
  Efraim Staub
Éjszakai vers

Hajamban őszen csillanak már a szálak
tompán villanak föl a régi képek
Mégis szeretem még az éjszakákat,
hogy múltamba vissza-visszanézzek.


Link





Efraim Staub
Neked csak játék

Neked csak játék.
Álmokból szőttem puha párnát,
mesékből színes tarka képet,
öledbe raktam (messze mentem)
elérhetetlen távol-messzeséget.
Az ég kékjét szobád falára,
tengerszemet is tükrödül.
szerelmet véstem néma fákba,
S Te hallgattál, akár a fák.
Nekem élet, Neked csak játék.
Elhervadt számtalan virág.



Link




Efraim Staub
Csendes órán

Csendes órán, meleg szobában
(az ablakon túl szél fütyül ,
a lombja vesztett vén eperfán
magányos, borzas varjú ül )
A télvégi szél cibálja, tépi
A hótól rozzant ágakat
Én jó meleg meghitt szobámban
Szövöm színes álmaimat.
Nicsak! Ott fenn a falsarokban
Hálóján néma pók remeg.
Nem szép a látvány. Tán megöljem?
Értelme nincs. Ugyan minek!
Éljen csak ott, hisz senkit nem zavar
Szemem csak ritkán téved arra.
Szője hálóját, mint én az álmaim,
S dolgozzon. Lelke rajta.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép gondolatok...
  2012-01-28 23:01:43, szombat
 
  Link



Útravaló
.
Amíg sírni tudsz egy könyvön,
Amíg egy történet elér,
Addig jó a szíved,
Bármit is tettél.
Ne félj az érzéstől,
Ne félj a mától,
Ami rossz volt elmúlik
Elhagy magától.
De szíved megőrzi a jót,
A szép mindig tiéd,
És ha engeded talán,
Bárhova elkísér.
És ha végül odaérsz,
Hová szíved hajtott.
Ott lelsz majd békét,
Csak ott lehetsz boldog.
.
/ismeretlen/
Link



Szombathelyen, 2012. február 25.-én találkoztunk. Felejthetetlen emlék számomra.
 
 
0 komment , kategória:  "Gyöngyszemek"  
Téli csendélet
  2012-01-28 20:56:25, szombat
 
 
Vincze Erika
Téli csendélet

Odakint csend honol, csak egy lélek kóborol,
szakadt tarisznyájában egy falat kenyér,
amerre visz az út, szórja szerteszét,
faágon didereg egy kismadár, talán enni kér.

Sirályok rebbenek a tó felett, ahogy alattuk
roppan a jég, lerázza a fáról a hólepelt a szél,
mint egy gyönyörű hölgy, ki aktjához ülni kész,
vászonra ecsettel festeném, oly csodálatos e kép.

Festenék várdombon vidáman csúszkáló gyermeket,
kacagva szánkózó, hógolyózó kicsi lányt, ahogy
sapkája pottyan a hóba, s keresi kipirult arccal,
aztán gondol egyet és hempereg a frissen esett hóban.

Kertek alatt éhes kutya csaholva oson magányosan,
piros házak kéményének füstje száll messze-messze,
jégvirágos ablakon át kukucskálnak a Holdat kémlelve,
lassan itt az este, megpihen a táj, nyugszik a természet.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Félek
  2012-01-28 20:54:39, szombat
 
  Vincze Erika
Félek

Ébredésem lassú, mégis menni kell,
hajt az idő, egyre csak rendületlen.
Ma jó leszek talán, vagy egy gonosz,
kinek semmit sem ér egy kedves mosoly.

Hosszú a nap, hosszú a perc, s hogy
mit hoz az este nem is sejthetem.
Ülök a járda szélén, körülöttem csend,
csak egy pillanat, s én elveszek.

Indulnék, de nincs erő, lelkemből hova
lett a tűz, mi egyre csak űz, s már
az sem érdekel, csak innen messze el,
elhagyott már rég minden reményem.

Sötét és kihalt a város, fázom és én
egyre csak félek, az éjszaka farkasai
mind vérszagra éhes, nincs kegyelem,
nincs bocsánat, húsomba is belevágnak.

Botladozom, hullik a könnyem, kiáltok,
de senkit el nem érek, kezembe temetem
az arcom, hogy többé senki se lásson,
lelkem húrjain a magány járja a táncot.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 232 
2011.12 2012. Január 2012.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 232 db bejegyzés
e év: 1269 db bejegyzés
Összes: 9244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 738
  • e Hét: 4065
  • e Hónap: 20453
  • e Év: 644930
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.