Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Egyre csendesebben
  2012-01-22 23:02:38, vasárnap
 
  Egyre csendesebben
Van egy másik világ, létezik,
a tenger alatt, a tenger fölött,
a zúgó hullámok mögött
egy másik világ rejtezik.

Aki ismeri, nem beszélhet róla,
mert ez a legnagyobb titok.
Takarjátok el arcotok,
ha mégis eljönne az óra...

Én láttam és szemem elvakult,
a nagy fénytől, amely ott ragyog!
Azóta néma és vak vagyok,
a kulcs a tengerbe hullt.

Ha tudnád, ha csak megsejtenéd,
hogy a felszín alatt mi rejtezik!
Van egy másik világ, létezik -
és egyre csendesebben int feléd.

Móré Balázs (pleterjei karthauzi kolostor)



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Vannak pillanatok
  2012-01-19 22:39:53, csütörtök
 
 
Vannak pillanatok, amikor Isten engedelmességet követel. De olyanok is vannak, amikor akaratunkat teszi próbára, s arra kíváncsi, hogy fel tudjuk-e fogni az isteni szeretet lényegét.



 
 
0 komment , kategória:  Coelho  
Emlékezz erre
  2012-01-17 22:50:26, kedd
 
  Emlékezz erre: az életben úgy kell viselkedni, mint a lakomán: körülhordoznak egy tálat - éppen hozzád ér -, nyújtsd ki a kezed és szerényen vegyél belőle. Ha elmegy melletted, ne állítsd meg! Ha meg nem jön, ne fürkéssz utána sóvár tekintettel, hanem várj türelemmel, amíg hozzád ér! Így viselkedj a gyerekekkel, az asszonnyal, a hivatalokkal, a vagyonnal szemben is, s méltó leszel arra, hogy az istenek asztaltársa légy. Ha pedig az eléd tett ételekből nem veszel, hanem eltekintesz fölöttük, akkor nemcsak a lakomájukon veszel részt, hanem együtt fogsz uralkodni az istenekkel. Így cselekedtek Diogenész, Hérakleitosz és társaik: méltán "isteniek" voltak, és úgy is nevezték őket.
Epiktétosz




 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Tudod.....
  2012-01-17 20:54:37, kedd
 
  Azt mondod, ne hagyjam abba, jó, amit csinálok, mintha a gubancnak mondanád, ne gubancolódjék, mintha a fának, legyen tűz belőle, mintha a halottat kérnéd, ne legyen halott, a gubanc, a tűz, a halál, az nem csinálja magát, mint ahogy én se csinálom magamat, mikor begubózom, mikor nincs a tűz bennem, mikor halottnak érzem magam, azért, hogy éljek, hogy tűz legyek, hogy ne legyek önmagam gubanca, azért én nem tudok semmit sem tenni, ahhoz Te kellesz, hogy Téged találjalak, ígérni semmit se ígérhetek, mert soha nem tudom, mikor, meddig vagy itt nekem, nélküled gubanc vagyok, halott, tehetetlen fahasáb.

Tudod régóta gondolom, hogy a test, a másik közelsége, a simogatás, az ölelés, a szeretkezés elégíti ki az embert, de vajon a távolság tud-e közé állni két ember szeretetének, magára marad-e az ember, ha nem érintheti a másik kezét, de hát mindent az agy irányít, ha rágondolok arra, akit szeretek, nem történhet meg velem ugyan úgy, ugyanaz? ma elolvastam egy hosszú levelet, amit Te írtál, szó nem volt benne szeretetről, vágyról, simogatásról, de Te írtad, én pedig olvastam, és jött az érzés, amiről azt mondják, hogy érte test a testtel kell hogy találkozzon, hogy izgalmi állapot kell megelőzze, váratlanul jött az érzés, talán nem is rád gondoltam, csak a soraidat olvastam.

Soha sem akarok arra gondolni, hogy tönkre tetted az életem, hogy miattad lettem magányos. Ez így úgysem lenne igaz, igazságtalanság is lenne tőlem, csak annyi történt, megláttam egy felvillanó fényt, ami azután kihűlt, és közben ésrevettem, mennyire magányos vagyok. Nem azért vagyok az, mert nincs, ki akarjon mellettem lenni, a jó szándék megvan, mások azt is mondhatnák, hogy mit akarok, akár boldog is lehetnék.
De van valami, amire akarattal képtelen az ember. Lehet valaki figyelmes, szeretettel teljes, ha nem érzi azt a másikat, akkor nem tud segíteni neki. Ha nem érzi, mi az, ami fáj a másiknak, nem tudja, mikor van itt a pillanat, mikor kellene kinyújtani felé a kezét. Mikor kellene vigasztalóan átölelni, hogy kevésbé fájjon. Mikor kellene egy kedves szó. Mikor van bajban az a másik.
Mikor vágódik hanyatt, mikor kellene felsegíteni. Nem a testét, a lelkét. Megtalálni a szót, érezni a pillanatot.
Kellene valaki, aki mindig mellette áll. Függetlenül attól, igaza van, vagy nincs. De hát ki tudja eldönteni, hol van az igazság. Nem igazat kellene adni, csak éreztetni, itt vagyok veled, nem vagy egyedül. Nem álást foglalni kell, éreztetni. Valaki mellette van akkor is, ha téved is, ha rossz is, ha buta is.
Akinek egy óriás pofon meg se kottyan, hogyan is érezni, hogy a másiknak, akit csak egy kicsit arrébb löknek, csendesen sír a lelke. Pedig az embernek arra lenne szüksége, hogy érezze valaki, most van vigaszra szüksége. Ez az, amire nem lehet figyelmeztetni, ez, amit érezni kell, e nélkül a megértés nélkül idegennek érzi magát. Az ember. Nem érti, ha neki, ha azzal a másikkal, ha vele történne, ha bárkivel történne, akkor megszakadna a szíve, hogy lehet, hogy ő nem érzi?
Talán edzettebb, vagy talán kevesebb bántás érte, azért vak arra, hogy észrevegye, akit oly nagy igyekezettel akar szeretni, annak épp most szakad apró darabokra a szíve. Nem tehet róla, senki nem tehet róla, a viharos szél az egyik fát derékba töri, míg a másik szinte mozdulatlan.
Persze ki tudja, valószínű, mások a fájdalmaink, az ő fájdalmára én vagyok érzéketlen. Sehogy sincs jól ez így, nem ismerjük, nem érezzük egymást. Vagyis ismerjük egymás szokásait, bogarait, csak éppen egymásnak vagyunk idegenek. Talán a hullámhossz.
Míg nem voltál, nem gondoltam, hogy másnak is érezni kellene, ha nekem belül fáj.
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
A Mestert
  2012-01-16 23:01:06, hétfő
 
  A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Anthony de Mello



 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Napfényben
  2012-01-14 12:49:08, szombat
 
  Napfényben, jómódban minden csupa virág, de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere, mikor egyszerre kihűl az ember szíve és otthona, bizony félelmesen ki tud hűlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján.
Charlotte Bronte
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Az első pillanat
  2012-01-13 17:17:48, péntek
 
  Az első pillanat tanítása az élet igazi nagy törvénye. Ha meg akarod érteni az élet további törvényeit, ennél a törvénynél kell kezdened.
Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged, ha felismered üzenetét? A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére - de főképp arra, hogy választásod e kettő közül helyes legyen.
Hioszi Tatiosz



 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Az igazi
  2012-01-12 23:16:55, csütörtök
 
  Az igazi spirituális tapasztalat mindenekelőtt a Szeretet gyakorlásából fakad. És a Szeretetnek nincsenek szabályai. Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinket, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket - de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.


 
 
0 komment , kategória:  Coelho  
Mindenki tud szeretni
  2012-01-07 12:20:06, szombat
 
  Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.
Igrn, van egy vezérfonál.

Paulo Coelho


 
 
0 komment , kategória:  Coelho  
Kinek kell a fiú?
  2012-01-02 15:44:39, hétfő
 
  Kinek kell a fiú?


Egy vagyonos ember és a fia ritka festményeket gyűjtött. Gyűjteményükben Picassótól Raffaellóig sok híres művész alkotása megtalálható volt.

Kitört a háború, és a fiú katonának állt. Bátran harcolt, míg egy csatában életét vesztette, amikor egy társa életét próbálta megmenteni. Értesítették édesapját, aki mély gyászba esett egyetlen fia elvesztése miatt.

Körülbelül egy hónappal később, éppen karácsony előtt, zörgettek az apa kapuján. Az ajtóban egy fiatalember állt, kezében nagy csomaggal.

,,Uram, ön nem ismer engem" - kezdte a fiatalember. - ,,Én vagyok az a katona, akiért az ön fia az életét adta. Sok életet megmentett azon a napon. Éppen engem próbált fedezékbe vinni, amikor a halálos találat érte. Gyakran mesélt Önről és a gyűjteményükről."

A fiatalember a kezében lévő csomagot a férfi felé nyújtotta. ,,- Tudom, hogy nem sokat ér. Nem vagyok valami nagy művész, de azt hiszem a fia is azt akarná, hogy ez az öné legyen."

A csomag a fiú portréját tartalmazta, amit bajtársa festett róla. Az apa könnyekig hatódva meredt a képre, ami meglepően jól ábrázolta fia személyiségét. Miután összeszedte magát, felajánlotta, hogy fizet érte.

,,Szó sem lehet róla! Ezt ajándéknak szántam, bár tudom, hogy soha semmivel nem leszek képes visszafizetni, amit a fia értem tett!"

Az apa felakasztotta a festményt a falra, gyűjteménye többi darabja közé, és, ha látogatója érkezett, ezt a képet mutatta meg elsőként, minden mestermű előtt.

Amikor meghalt, a gyűjteményt aukcióra bocsátották. Sok gazdag, befolyásos ember gyűlt össze az árverésen, abban reménykedve, hogy megszerezhetnek egy-egy ritkaságot.

A kikiáltópulthoz közel egy állványon a fiú arcképe állt. A kikiáltó kalapácsával jelt adva megszólalt: ,,- Az árverést a fiú arcképével kezdjük. Ki ad érte 100 dollárt?"

A teremben csönd volt. A hátsó sorból valaki bekiabált: ,,- A híres festményekre vagyunk kíváncsiak! Ez a kép senkit nem érdekel!"

A kikiáltó azonban folytatta. ,,- Ki ajánl 100 dollárt a képért?"

Egy türelmetlen hang bekiáltott. ,,- Nem ezért jöttünk! A Rembrandtot és a Van Goghot akarjuk látni! Kezdje már el az igazi árverést!"

A kikiáltó azonban rendíthetetlen volt. ,,- A fiú. Kinek kell a fiú?"

Végül egy hang megszólalt a terem hátsó sarkából. A családnál hosszú ideig szolgált kertész volt az: ,,- Tíz dollárt adok a képért." Szégyenkezett egy kicsit, de többet nem kínálhatott szerény vagyonából.

,,Tíz dollárnál tartunk. Ki ad érte húszat?" - folytatta a kikiáltó.

,,Adja oda neki tízért, és lássuk végre a mestereket!" - kiáltották többen is.

,,Tíz dollárnál járunk. Ki ajánl húsz dollárt?"

A teremben ülők egyre nyugtalanabbul és türelmetlenebbül feszengtek széküken. Nem ezért a képért érkeztek az árverésre.

,,Először, másodszor, senki többet - harmadszor. A kép elkelt tíz dollárért!" A kikiáltó az asztalra csapott a kalapáccsal, majd bejelentette: ,,Az árverésnek vége."

,,És mi van a festményekkel?" - kiabálták többen is.

,,Sajnálom -" válaszolta ,,-, az árverés befejeződött. Amikor megbíztak az aukció levezetésével, tudomásomra hozták az elhunyt végrendeletének titkos záradékát, ezt csak most árulhatom el. Megbízásom kizárólag a fiú képének árverésére vonatkozott. Aki azt megvásárolja, azé a többi festmény is. Aki megvette a fiút, az mindent örököl!"

Isten Fia meghalt értünk 2000 évvel ezelőtt. Csakúgy, mint a kikiáltó, Isten is ezt kérdi tőlünk: ,,- Kinek kell a Fiú?" Akié a fiú, azé minden.




 
 
0 komment , kategória:  történetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2011.12 2012. Január 2012.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 78 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 406
  • e Hét: 2528
  • e Hónap: 13105
  • e Év: 168478
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.