|
 1/33 oldal 
|
Bejegyzések száma: 329
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 02:11:37, péntek
|
| |
| |
Balla Zsuzsanna
Tépelődés...
Motoszkál fejemben pár
Téged ünneplő, furcsa gondolat
Készülődik, hogy színre lép,
Aztán elillan, s mégis velem marad,
Keresgélem tovább a szavakat.
Felötlik egy, elhessentem megint
Így megy ez. Közben teszek-veszek,
Betöltök lényemmel egy énféle életet.
Folytatnám, így el nem kezdetlenül,
Tudom, hogy Téged sem kerül
El mindaz, mi ilyenkor méltán kijár,
A jó szándékún sablonos kívánságbazár.
S mondanám én is a boldog ezt meg azt;
Elősorolnám az ismert kedves szavakat,
Mik úgy toppannak elő, mint ősi, megszokott
Mágikus varázsszók, boldogságot hozók,
És örökkön parázslók.
Bár kívántam volna reggel boldog ünnepet,
Kristálytisztaságút, tündöklőt, fényeset,
Egészséget, erőt, derűt és türelmet,
S szerelmet., mely nélkül az élet,
Nem élt, csak tengett.
Folytatnám. Engem is sodor,
Mindaz mi szép, s akarom,
Hogy lehessen tiéd!
Aztán eszembe jut,
Ez így nem te vagy!
Az ünnep nem az,
Amit naptár ír elő
Más által, vagy akár általunk,
Ünnep az a nap,
Mit magunkból belakunk,
S ünneppé avatunk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 02:04:32, péntek
|
| |
| |
Tóth Árpád
Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is piros betűs napja,
tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
vén bánatok fia és újak apja,
csöndes tűnődés lankadt léptű papja,
örülni lassú, és csüggedni gyors;
kit nemessé emelt a föld porából
sok ritka szenvedés, de nem kevély
kitűnni a törpék sekély sorából,
és címere egy hervadt falevél.
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
ha szívvel dobták, halkan énekelt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 02:02:32, péntek
|
| |
| |
Hepp Béla (A)
Szavak
Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,
szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,
szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,
aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,
beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel...
te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj...
lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hepp Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:59:49, péntek
|
| |
| |
Kovács Daniela
Míg Neked muzsikál a lelkem
Vérem zúgása dallá változik,
futó szavak kottáján rezonál a csend,
s míg hiú szívem kisírja földi kínjait,
akkordjaim között helyreáll a rend.
Csöndes szólammal, vágytól kergetve
szimfóniám elkezd feléd szárnyalni,
s addig, míg Neked muzsikál a lelkem,
megtanulok én is sorsot játszani.
_______________________________
Amíg elhiszed....
Van az életnek különös varázsa,
van, hogy lábaid ugrós kedvűek,
van, hogy válladat nyomja egy-két mázsa,
s a kétség gyakran füledbe nevet,
van, hogy elillan sok hiú álmod,
hogy minden sorshullám egyre magasabb,
s hogy ilyenkor sehol sem találod
azt a tenyeret, mely ezek fölött tart.
De amíg elhiszed, hogy a súlyos köd,
csak pillanatnyi életzivatar,
míg újjászülethet régi örömöd,
s bár sebzik, fojtják, de élni akar,
addig vígan a köd árnyain át
haladj előre, hisz begyógyul a seb,
hagyd magad mögött, mindazt, ami bánt,
gondtalan ember, ki vidáman temet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Daniela |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:57:24, péntek
|
| |
| |
Kaffka Margit
Egy madár
Fehér a föld, fehér az ég,
S a hófúvásos táj felett
Kereng, leszáll, meg felrepül
Setét, zajos madársereg.
Szeret, gyülöl, eszik, iszik,
Csácsog, pöröl, él mindegyik...
Ki érti meg a csókaszót
S a varju-szívek titkait?
Csak egy fekete bús madár
Ül egymagába a fatőn, --
Gúnyaszt és nézi társait
Közömbösen, kételkedőn.
S a furcsa kérdés úgy gyötör
A többi száz talány között:
-- Elvonult bölcs-é az az egy
Vagy boldogtalan számüzött?! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:54:03, péntek
|
| |
| |
Fodor Miklós
Veled
Már rég Veled kéne lennem,
De az élet útvesztőjén eltévedtem,
Most Hozzád kéne kedvesem bújnom,
Szerelmedben édesen elrévednem.
Úgy kell, hogy érintsen kezed,
Hogy velem tedd forróvá csókodat,
Kell ölelésed, hogy égbe emeljen,
S mámorba zuhanva érezzem ajkadat.
Már minden percben Veled kell lennem,
Még elhallgatott szavad is itt van velem,
Körbe vesz, s én féltőn megsimogatom,
Míg ölelve megcsókol gondolatom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fodor Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:50:19, péntek
|
| |
| |
Sárhelyi Erika
Ha nem vagy
Ha nem vagy, csak lézeng bennem a lét,
S a lélek kábultan kóborol odabenn
Helyét nem találva, az árva.
Kezedben kezemmel kéne lennem.
Perceket falnak mohón az órák,
Múlnak, mint sosem volt pillanatok,
Miket csak az elme képzeleg.
Nélküled én is tűnő árny vagyok.
Tudom, nem hiszed, ezért is rejtem;
Kezembe bújtatom a szívemet.
Ha jössz, megsimítlak, hogy szóra bírjam
Benned és bennem az egy ütemet.
Sárhelyi Erika
Egy este
A nap lassan búcsút int mára.
A büszke fákra furcsa fények ülnek,
A felhők a földhöz közel kerülnek.
Tompuló neszek közé érkezik
A bíborszínű alkony,
S mint homokban a lábnyom,
Tűnik az idővel nyomtalan.
Csendesül bennem is a zajgó lüktetés,
Az este úgy ér, mint bársonykezű,
Gyöngéd ölelés.
A kéklő álmok messze repítnek,
Utamon arcok, hangok kísérnek.
Nincs fájdalom és nincsenek könnyek -
Hunyt szemem mögött az emlékek
Csöndben széppé szelídülnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sárhelyi Erika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:48:03, péntek
|
| |
| |
Amíg szól a tangó
Ha valaha táncba hívnál engem,
Egy tangót kérj a zenészektől,
Harmonikán játszott, suttogó tangót...
Nézz szemembe, mélyen és hosszan,
Nyújtsd karod, feltartott tenyérrel,
Én áldozatként súgok igent neked.
Míg a zene szól és betölti a termet,
Akaratodra lassan hangolod a testet
Míg lépünk egyet előre, majd oldalra,
Lassan mindegy is, milyen irányba,
Mint a zene, szenvedéllyé válva...
Jobban simulsz, ragaszkodóbban,
Biztosabban, forróbban fogom kezed,
Ösztöneim súgják, merre visz lépted.
Jő a pillanat, lábam tied öleli,
Homlokomon a tekintet, tied égeti.
Fordulunk, eldobsz, visszarántasz,
Egyre forróbban, egyre vadabban,
Alvó kéjünk leheljük tűsarkú-táncban...
gen, ha felkérnél egyszer, lehetnénk,
Magát leleplező, buja, utcai pár,
Élhetne bennünk ily ördögi vágy,
E szenvedéllyel izzó tánc alatt...
Elonor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Elonor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:45:10, péntek
|
| |
| |
Egyed Emese
Hajnalodik
Jönnöd kell, most
hajnalodik,
érzem már szelíd
karjaid, érzem
sóhajod hűvösét,
ébredő kezed melegét -
Jönnöd kell: hozzá tartozol
a hajnalhoz, hozzám tartozol,
sugár a tested, harmatos
erőket, örömet hozol -
Álom és ébrenlét között
elmosolyodsz, ha megölellek,
lehunyt szemedre kék ködök
telepednek: elrejtő felleg,
és zengő pillanatokig
veled vagyok!
Hajnalodik.
Egyed Emese
A többi..
Elalszik majd a hívás, mint a gyertya.
Hidak pillérét hó rajzolja körbe.
Hajnalseprűkkel szavaink behordja
az olvasztóba felejtés-anyó!
Könnyedhez készít illatos kalácsot;
meggyógyítanak házi jótanácsok,
s kerül majd, hogyha elmerengenél,
halaszthatatlan megtennivaló.
A járdasziget békéje vagyok,
nem kezdet, nem cél utazásodon.
Kitalálható történet vagyok,
égabroszon szétmorzsált holdkenyér.
Elalszik majd a hívás, mint a gyertya:
volt-nincs. A többi
kínzó hófehér.
d
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egyed Emese |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-30 01:42:43, péntek
|
| |
| |
Garai Gábor
Nem azért...
Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;
nem azért áll őrt éberen az ész,
mert az indulat szunnyad s elenyész,-
de azért hajt a fegyelem korlátokon át s tereken,
de azért lobban szenvedélyem,
hogy ki élni segít éljen;
hogy ne pólyálja puha paplan
a nyugalomtól nyughatatlant;
hogy a tagadó tétovázzon,
szégyen könnyétől bőrig ázzon;
hogy ki szeret, engem szeressen
hűséggel próbált szerelemben...
Aztán majd úgyis elmegyek.
Tettem mit tennem lehetett.
Függök a felhők lepke-szárnyán.
Villám hasít szét, nem szivárvány.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Garai Gábor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/33 oldal
|
Bejegyzések száma: 329
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 90
- e Hét: 128
- e Hónap: 1696
- e Év: 9303
|
|
|
Offline
