Regisztráció  Belépés
gaby13.blog.xfree.hu
Voltunk ugy mint ti, lesztek ugy mint mi... gaby gabo13
1957.08.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
Mással az ágyban...
  2012-11-30 20:07:22, péntek
 
 



Virággal térdeltél elém,
hogy adjak még egy esélyt,
aztán a más ágyában
élvezted az édes veszélyt.
Igaz szerelmet vallottál
és ígérgettél nekem,
miközben más cserélte
éjjel az ágyban fel a helyem.

Ha eljön majd az éj,
tudom vársz majd rám,
arra vársz, hogy forró tested
csókolja a szám.
A szemed könnyet ejt,
nem vigyáztál rám,
félve arra gondolsz visszatér-e hozzám?

Azt hitted, hogy vak voltam,
de csalódtam az álmokban.
Hogy igaz volt vagy ámítás?
Ezt jobban tudod, mint bárki más.

Ha eljön majd az éj,
tudom vársz majd rám,
arra vársz, hogy forró tested
csókolja a szám.
A szemed könnyet ejt,
nem vigyáztál rám,
félve arra gondolsz visszatér-e hozzám?
 
 
0 komment , kategória:  dalszöveg  
Barátságunk...
  2012-11-30 14:08:26, péntek
 
 


 
 
0 komment , kategória:  sajátk+szöveg  
Örömteli napot kivánt Ildykó...
  2012-11-30 14:05:16, péntek
 
 












 
 
0 komment , kategória:  Barátaimtol  
Egyiptom legendái...
  2012-11-30 13:59:53, péntek
 
  Táncoló kobra, rejtélyes feketemágia, halál a Níluson...





Aligha él olyan ember a földön, aki ne vágyna a titokzatos és legendás, időtlen idők óta csodált Egyiptomba. Bár a fáraók és piramisaik világát évszázadok óta kutatják a történészek, a kőbe vésett emlékeket, a monumentális maradványokat csodálva ma is nehéz elképzelnünk a virágzó és gazdag birodalom mindennapjait, az élő, lüktető Egyiptomot, a félmeztelen rabszolgákkal, szigorú tekintetű fáraókkal.

A templomok hatalmas szobrai, a sírkamrák állatfejű istenei örök mozdulatlanságban néznek a végtelenbe, mi pedig megilletődve ácsorgunk lábaiknál, és azt kívánjuk, bárcsak egy percre életre kelnének.





Az útifilmek fenséges Egyiptomának nehezen elképzelt világa azonban rögtön szertefoszlik, amint földet érünk Kairó vagy Hurghada repterén. Gyorsan kiderül, hogy a legendás Egyiptom, a dicső múlt az egykori őslakosok, a koptok teremtménye, míg ma már - főként európai szemmel nézve - igencsak piszkos és kuszának tűnő arab világot találunk itt. Így az Egyiptomról szóló albumok jellegzetes "fáraóarcú", csapott homlokú emberei helyett súlyos bőröndöket cipelő, papucsos hordárok közé érkezünk, a modern városi nyüzsgés és arabos fejetlenség forgatagába. A reptéri ellenőrzés szigorú, így kissé nehézkesen indulunk hajónk felé, Luxor kikötőjébe. A legjobban talán a ruhák közé rejtett whisky-s üvegek épségéért aggódunk, amelyet Egyiptomot megjárt barátaink tanácsára vettünk magunkhoz. Az itteni baktériumok ugyanis a legtöbb idegennek kellemetlen gyomorbántalmakat okozhatnak, ezek ellen pedig állítólag a legjobb védekezés, ha az étkezések előtt és után fertőtlenítőként valamilyen jó erős alkoholt kortyolgatunk.





Théba felé félúton

Kíváncsian és izgatottan indulunk neki az egy hetes túrának, hiszen hamarosan a világ egyik legcsodálatosabb civilizációjának maradványai között lépdelhetünk, ráadásul végighajózhatunk a Níluson. Théba városába tartó utunk első állomásaként Memnón tizennyolc méter magas ülőszobrai előtt állunk meg álmélkodva, amelyek közvetlenül az országút mellett, megművelt földek között emelkednek. A gigantikus alakok III. Amenhotep fáraó halotti templomát őrizték, - kezdi magyarázni egy, az út széléről hozzánk csatlakozó helybéli férfi - amely templom a Kr. e. 27-ben pusztító földrengésben teljesen öszszeomlott, a szobrok pedig csúnyán megsérültek. Ekkor - a legenda szerint - hajnalonként a repedések miatt, a felmelegedő levegő hatására panaszos síráshoz hasonló hangot hallattak. Később a szobrokat helyreállították, de a felsőtesteket már csak másfajta kövekből tudták újrafaragni, és ezzel Memnón muzsikája örökre elhallgatott.

Kitikkadva hallgatjuk a sötétbőrű, fogatlan férfit, aki története végén büszke mosollyal, határozott mozdulattal tartja markát a jól megérdemelt baksisért (borravaló), amelyet kisebb vonakodás után átnyújtunk neki. Így már rögtön az első napon két dolgot is megtanulunk a modern Egyiptomról: egyrészt, hogy a kedves helybéliek sohasem adják ingyen érdekes meséiket, másrészt pedig azt, hogy az elképesztő forróság miatt víz nélkül soha többé nem indulhatunk útnak. Elhagyva a megművelt földeket az út lassan emelkedő, kopár sziklafalak között kanyarog. Egykor erre vontatták különféle faszerkezeteken a fáraók holttesteit a Királyok Völgyében található sírkamrákba. A völgyben kisvonathoz hasonló színes autók visznek bennünket egészen a bejáratig. A sírhelyek kapuinál hosszú ruhát viselő, turbános férfiak állnak, akik gondosan ellenőrzik harminc fontért vásárolt belépőjegyeinket, és figyelmeztetnek, hogy a kamrákban szigorúan tilos fotókat készíteni.

A titokzatos kriptákba lépve különös hangulat keríti hatalmába az embert, a falakon aprólékosan kidolgozott színes rajzok, hieroglifák és a Halottak Könyvének több ezer éves idézetei sorakoznak. Egy mellettünk bámészkodó fiú a tiltás ellenére megkísérel lencsevégre kapni valamit a káprázatos látványból, de a bejáratnál ácsorgó őr észreveszi, és érthetetlen kiabálás közepette kitépi kezéből a fényképezőgépet, majd dühösen távozik. A rajtakapott fiú a kamra megtekintése után kedvesen, ám határozottan igyekszik visszaszerezni elkobzott gépét, de a felügyelő kérlelhetetlen. A vita után végül a fényképezőgép ugyan visszakerül tulajdonosához, ám a filmet a rendíthetetlen hivatástudattal megáldott őr gyakorlott mozdulattal kirántja a gépből, megsemmisítve ezzel nemcsak a sírkamrában készült képeket, de valamennyi aznapi fotót is.

/Baráth Judit/




 
 
0 komment , kategória:  országok-utazás  
Kívánok neked...
  2012-11-30 13:48:35, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  saját kép  
Elpihen minden...
  2012-11-29 21:25:46, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Látogatás...
  2012-11-29 20:47:15, csütörtök
 
  Szia Drága Barátnőm!

Egész éjjel esett az eső és most is borús idő van,
de azért szépséges napot kívánok Számodra!
Ölellek sok szeretettel és puszival! Ildykó











 
 
0 komment , kategória:  Barátaimtol  
A világ legnagyobb bicepsze.
  2012-11-29 20:42:03, csütörtök
 
 



A világ legnagyobb bicepszének körmérete 79 centiméter, tulajdonosa pedig Musztafa Iszmail. Az egyiptomi férfi számára igazi kihívás a pólóvásárlás, és bár utálja a spenótot mindenki Popeynek hívja.

Musztafa Iszmail karjának körmérete 79 centiméter, akkora, mit egy felnőtt ember dereka. A 24 éves férfi egyiptomi származású, de öt éve az Egyesült Államokban él. A sport mellett az üzleti életben is megállta a helyét, van két benzinkútja, melyből feleségét és Egyiptomban élő családját támogatja.

Musztafa tíz éve kezdte el megszállottan edzeni a testét, amikor a nagybátyja esküvőjén ez egyik vendég gúnyos megjegyzéseket tett az akkor még túlsúlyos fiúra. Ma, több mint egy évtizeddel később már senki sem merné sértő szavakkal illetni, Musztafa Ismail ugyanis hivatalosan is a legnagyobb bicepszek tulajdonosa, teljesítményével bekerült a 2013-as Guinness Rekordok Könyvébe.

A férfi minden nap kétszer edz, reggelenként 5-kor kel és 8-ig edz, ezután megy a munkába, majd este is visszatér a konditerembe. Azt mondja, napi másfél kiló csirkét és fél kiló egyéb húst vagy halat eszik. A szokásos desszertje négy csészényi mandula és két liternyi fehérjeturmix, illetve naponta minimum három liter vizet iszik. Abszurd kinézete miatt Popeynek hívják, aki utálja a spenótot, de imádja a csirkét.

Musztafát rengeteg támadás érte, hogy hihetetlen izmait műtéti beavatkozásnak köszönheti, ezért a férfi több vizsgálatnak is alávetette magát, hogy bebizonyítsa: természetes úton tett szert a rendkívüli izomzatra. A tiltakozások után a Guinness-bizottság újabb ultrahangos és röntgenvizsgálatok végzett el Musztafán.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Éjjeli séta ..
  2012-11-29 20:28:06, csütörtök
 
 



Emlékszel? Ragyogott reánk egy csillag
S mi hosszasan úsztunk hullámzó fényében,
Midőn égető karjai átöleltek
És halált sugalló szorítással vigyáztak ránk.

Elbűvölt minket, majd mámoros vágyak
Bíztató, hívó hangja szólt az Égben
S titkokat súgva ígért szépet,
Leplezve rejtett vágyaink elfojtott sorát.

Néztelek. S még nem tudtam, mit hoz a Holnap,
Csak hagytam, hogy tompuljon testem ereje,
S legyen úrrá rajtam a titkos Végzet,
Melynek fátyla fölöttem lebegett éveken át.

Boldogok voltunk, mint gerlepár a házak
Magasló tornácán, kik örülnek a fénynek,
A napsütés, a felhők énekének,
Simítva szárnyaik fáradt és megtépett csonkját.

Bennem élsz. Síró emlékek zuhannak
Búsan lábaim elé, s fájón lepihennek
Lelkemben remények sugara él,
S elhagyott testemet édesen öleli át.

/Arany-Tóth Katalin/





 
 
0 komment , kategória:  vers  
Mindenkinek...
  2012-11-29 20:14:40, csütörtök
 
 


 
 
0 komment , kategória:  saját kép  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
2012.10 2012. November 2012.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 427 db bejegyzés
Összes: 9852 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 272
  • e Hét: 805
  • e Hónap: 4319
  • e Év: 150654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.