Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
Boldog Új Évet!
  2012-12-31 19:50:35, hétfő
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Boldog Új Évet!
  2012-12-31 19:49:31, hétfő
 
 




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vázsonyi Judit: Valahol
  2012-12-31 15:59:19, hétfő
 
  Vázsonyi Judit:

Valahol
(rondó)

Valahol éltek, féltek, szenvedtek ők,
kik álmaimba vissza-vissza térnek
- Isten báránya adjon nékik erőt -
valahol éltek, féltek, szenvedtek ők.

- Segíts meg Uram minden szenvedőt,
s bocsásd meg nekünk a vétkeinket
valahol éltek, féltek, szenvedtek ők,
kik álmaimba vissza-vissza térnek.

Láttam fájdalmat gyászt, kínt, árvaságot,
míg özönlöttek mind a szenvedők,
a bús menet a horizontra hágott,
láttam fájdalmat, gyászt, kínt, árvaságot.

Gyűlöltem rossz álmaim, mik nem is álmok:
valahol éltek, féltek, szenvedtek ők
láttam fájdalmat, gyászt, kínt, árvaságot,
míg özönlöttek mind a szenvedők.

Bocsásd meg Uram a mi vétkeinket,
s Isten báránya adjon nékik erőt,
mert valahol élnek, szenvednek, félnek.
Bocsásd meg Uram a mi vétkeinket

és tegyél békéd eszközévé minket,
segíts meg Uram minden szenvedőt,
bocsásd meg kérlek a mi vétkeinket,
s Isten báránya adjon nékünk erőt!
 
 
0 komment , kategória:  Vázsonyi Judit  
Pej Erika: Mikor fáj...
  2012-12-31 15:58:15, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Pej Erika  
Mészöly Gábor: Szilveszteri mese.
  2012-12-31 15:57:21, hétfő
 
  Mészöly Gábor:

Szilveszteri mese.


Most itt ültök köröttem, várjátok tőlem a csodát,
Meséljem el szilveszteri versemet,
Hogy e kapatos bohócon jót röhöghessetek.
Hát íme itt van, mi alkalomhoz illő!
A fáradt csend már úgyis megülte a termet,
Tán kiérdemli mesém e pár perc figyelmet...

Így év vége táján mindenki portáján akad
Vidám zene, vagy későig fennmaradt gyermek,
Sok korhely társaság csak most kezd igazán névkeresztet adni Szilveszternek.
Hangos múlatással nyomják el a
születő újév csendes harangszavát,
És pezsgővel koccint a kapatos társaság,
Ezer rakéta égbe röppen,
Így e papírmasé örömben ujjonganak e vidám temetésen,
Üdvözölve a csecsemőt,
És régi fogadalmak szajkózásával gyalázva az elmúló időt.

Ám van egy tetőszoba, hova az újévben is belátnak a régi csillagok.
Asztalán leégett gyertya.
Mellette lehajtott deres fej. Zokog.
Egy ősz ember.

Ha nem hinnék-bolond- még rákacsintanának a nők!
Gyönyörű férfi volt azelőtt!
Bár daliás termete mögött vad természet lakott, már rég óta csendes.
Kik ismerik, úgy tudják, légnyomást kapott.
Nem hiszik történetét, mivel mindenkit nyaggat:
˝Adjátok vissza fiam! Megbántam tettem, jó húsz éve annak!˝

Mert húsz éve ilyenkor, sőt még régebben is
Voltak vidám társaságok, vad orgiák,
És könnyű vérű lányok.
Hol a fénypont csak Ő!
Csak mindig Ő!
Így esett, hogy áldott állapotba került egy könnyű vérű nő.

De mindenki tudta, az apa csak Ő lehet!
S mert az élet megpróbálta már e könnyű vérű nőt,
Meghalt, mikor a kisded született.

˝-Mit érdekel e halott szajha, hisz fiú a gyermekem!
Enyém, majd én felnevelem!
A napi mulatságnak ezennel véget vetek,
Fiam fogja történelemmé tenni nevemet!˝
Szétszéledt hamar a korhely társaság,
Látva a határozott apát, és
Félve közmondásos hirtelen indulatát.

És eltelt egy esztendő.
És új bált ült az apa Szilveszter okán,
És hogy egy éves a fia!

És előkerült a sok régi fáklya,
A kert füzérlámpája,
Az ivócimborák, a könnyű vérü nők,
És sok-sok ital mindenek előtt!

És büszkén hordta körbe a kisdedet!
Míg el nem unta.
Mivel éjfélre minden szolgálót hazaengedett,
A gyermeket ágyba dugta, s a szobát lazán becsukta.

Éjfélig tartott a féktelen lárma,
Mígnem valaki kitalálta,
Ha csöndben várjuk az éjféli harangozást,
Mielőtt meghallanánk az utolsó kondulást,
Kívánni lehet valamit,
És az beteljesedik.

Hát csöndet intett a szobába Ő!
Házigazda jogán középre áll, körülnéz részegen
Ittas áhitat látszik minden emberen.
Mindenki fülel a harang-kondulásra.

Ám a szomszéd szobából hallik a kicsi zokogása.
Egyedül hagyták, fél a sötétben, tán be is pisilt...
Hogy mer most zavarni?
Nem tud magába maradni kicsit?
És úgy felpaprikázódik ezen,
Hangosan fekiált:
Ördög vigyen!
.
.
Mire az utolsó kondulásnak elhalt a szava,
Kijózanodott, és megőszült az apa.
.
.
A társaság örökre szétszaladt.
Ő azóta keresi gyermekét,
És nem hiszik történetét.
Bejárt minden födet, minden óceánt...
Vagyona csak e leégett gyertya maradt.
Kinéz a csillagokra, és felkiált:
Nektek adom életem, csak még egyszer láthassam fiamat!

Ekkor lép egy ifjú a lenti társaságba.
Apja húsz év előtti mása, és apját keresi.
Megismerik, hát rohannak a padlásszobába,
Megvinni az örömhírt neki!
Hiszi is, nem is az öreg,
De kettesével veszi a fokokat,
Lerohan a vidám társaságba,
Meglátja fiát,
És szíve megszakad.
 
 
0 komment , kategória:  Mészöly Dezső  
Komáromi János: Csintalan vágyakat...
  2012-12-31 15:56:06, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
S. Farkas Zsuzsanna: Menny és pokol között
  2012-12-31 15:54:18, hétfő
 
  S. Farkas Zsuzsanna:

Menny és pokol között


Korán sötét az ég, sötét a föld.
Elérkezett az ünnep, ám az árny
bolyongva libben ég, s pokol között,
hová jut, ez ma még komor talány.

Magát becsapni kész. Jelet talán
fehér falon talál, de árnya nincs!
Remegve jár, a párja bús magány,
Charon ladikja már alatta ring.

Enyészeté a test, a lelke vár.
Keresztre vésve lám az ő nevét
simítja női kéz, s a száj imát

zokogva kéri angyalok kegyét:
vigyék a mennybe egyszülött fiát.
...s az árny a fénybe vész, övé az ég!

2011. november
 
 
0 komment , kategória:  Soósné Farkas Zs/naiva/  
Bencze Marianna: Ölelések
  2012-12-31 15:52:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bencze Marianna  
Dsida Jenő: Sárba zuhan a nap
  2012-12-31 15:40:03, hétfő
 
  Dsida Jenő:

Sárba zuhan a nap


A tegnap is elment, a holnap is elmegy,
az öröm is elment, a bánat is elmegy -
Udvarunkon a cseresznyefa
minden tavasszal kivirágzik.
Csókot is adtam, erőt is adtam.
Sokért cserébe keveset kaptam.
Egy gazdátlan burnusz üget
a forró Szaharán.
Agyvelőt tépnek, ideget falnak
örökös csaták, új forradalmak,
de kedvesem szájszéle égő,
piros, mint a vér.
Harangok szólnak, engem temetnek,
nedves sírokban holtak nevetnek;
bizony mondom, egy szép napon
sárba zuhan a nap.
Apám is meghal, fiam is meghal,
a színek ordító rendje is meghal
s görnyedt háttal a kusza vonalak
értelmét keresem.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Benczes Sándor Gábor: Szavak tánca
  2012-12-31 15:34:20, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Benczes S. Gábor  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 2092 db bejegyzés
Összes: 29726 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 986
  • e Hét: 28631
  • e Hónap: 80437
  • e Év: 1854136
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.