Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Csaba testvér karácsonyi gondolatai
  2012-12-26 01:50:47, szerda
 
  Karácsonyi elmélkedés


Link




 
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba Atya elmélkedései  
Úrváró. Adventi elmélkedések
  2012-12-26 01:41:41, szerda
 
  December 26.

KARÁCSONY NYOLCADA ALATTI MÁSODIK NAP

Szent István első vértanú ünnepe

ApCsel 6,8-10; 7,54-59; Mt 10,17-22



Még ott csengenek fülünkben a karácsonyi dallamok, a templom falai talán még őrzik az éjféli mise tömjénillatát, az örökzöld fenyők hirdetik az új életet hozó Megváltó születését; az Egyház pedig István első vértanú ünnepét üli. Először talán furcsa, hogy a szeretet és a születés ünnepén miért beszélünk üldözésről és vértanúhalálról, hogy az angyalok glória-énekét miért zavarja meg a megkövezők hangos, gyűlölettel teli kiáltozása.

Bármennyire is próbálkoznánk, karácsony ünnepe mellett nem lehet felületesen, pusztán kellemes hangulatot magunkra öltve elmenni. Az öröm, az ujjongás, a béke megtapasztalása mellett úgy tűnik, ,,véresen komolyan" kell vennünk a megtestesülés titkát. Az Ige testté lett, az Isten belépett emberi világunkba, amikor ,,az éj sietős útjának közepén járt". És bár ,,a világosság a sötétségben világít", a sötétség nem volt képes befogadni Őt. Mert amíg a napkeleti bölcsek útra keltek a csillag fényére, hogy hódoljanak az Élet Urának, Heródes elindult, hogy áldozatot mutasson be a halál fejedelmének.

Az Ige ,,tulajdonába jött", de nem talált maradéktalan befogadásra. Először a szállásadók utasították el, majd Heródes próbálkozott, amit pedig végül mégsem tudott megvalósítani, azt a Golgota keresztje fejezte be helyette. Istvánnak is ezt az elutasítást kellett megtapasztalnia. Hiába tett tanúságot Jánoshoz hasonlóan a világosságról, a sötétségben találta magát.
István példája is mutatja, hogy a megtestesülés ünnepe döntésre hív, Isten kezdeményező felajánlása és hozzánk fordulása bátor válaszra vár. A világosság befogadásán túl tanúságot is kell tennünk az örök Fényről; akkor is, ha épp sötétséget tapasztalunk magunk körül. Ebben erősítsen és bátorítson minket az ünnep laudesének himnusza, amikor hittel valljuk: ,,Istenünk, ha ránk ragyogsz, / Az ember mindent megtehet."


Bokros Márk OSB




 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások,gondolatok  
FILM : Élő mátrix
  2012-12-26 01:36:02, szerda
 
  Már az orvostudomány szerint is másfajta gyógyulás - gyógyítás előtt állunk.
Idézet a filmből:
"- Először azt hittem, hókusz pókusz, aztán rájöttem, működik!"



Link


Új rálátás a testünk, tudatunk és egészségünk összefüggéseire

Az Élő Mátrix A Gyógyítás új tudománya, (teljes estés) filmben megismerhetjük azt a finoman átszőtt hálót, melyben az egészségünket befolyásoló tényezők rejtőznek. Felfedezhetjük az egészségről alkotott legújabb elméleteket, az emberi test-mező kvantum fizikájától indulva a szív koherencián át az információs gyógyításig. Tudósok, pszichológusok, bioenergetikai kutatók és holisztikus gyógyítók osztják meg velünk tudásukat, élményeiket és felismeréseiket.





 
 
0 komment , kategória:  Filmek, videók  
Világ - Panoráma, az egyetlen hiteles politikai műsor
  2012-12-26 01:32:21, szerda
 
  2012-12-21 Világ-panoráma

Adventkor a Hargitán, 1. rész.
Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.



Link


2012-12-24

Advent a Hargitán 2. rész.
Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.



Link


A Világ-Panoráma adásai az Echo Tv videótárában:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Világ - Panoráma  
Miért nem illik
  2012-12-26 01:22:47, szerda
 
  Isten ajándéka: béke és jóakarat az embereknek - avagy miért nem illik "kellemes ünnepeket" kívánni?

Gyönyörű karácsonyi énekünk, amelyet a magyar ,,Stille Nachtnak" is szoktak nevezni, az ,,Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj" kezdetű ének. Szívbemarkolóan fogalmazza meg ennek a karácsonyi éjnek a titokzatosságát és gyönyörűségét. Karácsony éjszakájának valóban titokzatos és gyönyörűséges hangulata van. Van valami megmagyarázhatatlan varázsa, ami azért is különös, mert a valóság, ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem volt ilyen ,,varázslatos". Képzeljük csak bele magunkat a Szent Család helyébe: kétségbeesetten keresnek egy helyet, ahol meghúzhatják magukat éjszakára. Helyzetük reménytelen, sehol egy hely, ugyanakkor közel a pillanat, hogy Mária megszülje gyermekét.


Az az utolsó pillanatban talált istálló bizonyára nem volt ideális hely egy gyermek születéséhez. Egyáltalán nem volt olyan kényelmes és hangulatos, mint amilyennek a festők idillikus képeiken ábrázolták a betlehemi barlangot. Nem, hiszen egy istálló mégsem szülőotthon. Vajon mi lehet a titka annak, hogy kétezer év távlatából minden ridegsége ellenére mégis olyan gyönyörűnek látjuk ezt az éjszakát? Karácsony éjszakájában mindenkit megfog valami, akár hívő, akár hitetlen. Ez a karácsonyi titok: a szeretet. A szeretet az, amelyet mindenki megérez és megért karácsony éjszakájának üzenetéből. Ez a szeretet melegítette fel az egyszerű betlehemi istállót, ez melegítette fel a pásztorok szívét. Ez a szeretet a Betlehemi Gyermeken keresztül sugárzott bele ebbe a hideg és barátságtalan világba.
Tudjuk, mennyi neve volt már ennek az ünnepnek, volt idő, amikor nem volt szabad kimondani azt sem, hogy karácsony. Lassanként megint ugyanitt tartunk, csak most mások felekezeti érzékenységére hivatkozunk. Nem szabad karácsonyfát állítani, csak valami zavaros fényinstallációt, mert az senkit nem zavar - legfeljebb bennünket, keresztényeket. Lehet, hogy jobb volt, amikor a karácsonyt fenyőünnepnek, vagy a szeretet és a béke ünnepének nevezték, hiszen ezek a fogalmak legalább tényleg benne vannak az ünnepben. Az más kérdés, hogy ki, milyen tartalmat, jelentést ad nekik.
A csillogó örökzöld fenyőfa, amely feldíszítve már karácsonyfa, magát Jézust jelképezi, aki elhozta nekünk az örök életet, és feldíszített bennünket a kegyelmek minden díszével. Karácsony valóban a szeretet ünnepe, de kevés, ha csak a mi véges emberi szeretetünket ünnepeljük, mert ez hamar elszáll az ünnepek elmúltával. Karácsony éjszakájának szeretete, ha nem lesz több csupán a mi szeretetünknél, semmit nem ér. Karácsony a béke ünnepe; de milyen békét ünneplünk ilyenkor? Azt, hogy a veszekedő családokban egy estére ,,letesszük a fegyvert"? Nem erről a békéről énekeltek az angyalok karácsony éjszakáján, hanem Isten békéjéről: ,,Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a jóakarat embereinek" (Lk 2, 14.) Arról a békéről énekeltek, amelyet a karácsony éjszakáján született Gyermek ad nekünk.
Minden ember alapvető vágya a szeretet és a béke. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy van-e ennek valami reális alapja? És miért éppen december 25-én ünnepeljük a ,,szeretetet" és a ,,békét"? Tehetnénk ezt bármikor máskor is, de mégsem tesszük. Valamikor a Római Birodalom a Legyőzhetetlen Napot, a ,,Sol Invictust" ünnepelte ezen a napon. Ennek az ünnepnek megvolt a maga reális, kézzelfogható valósága, a nappal legyőzi az éjszakát, a világosság a sötétséget.
A szeretet és a béke ünnepének is akkor van értelme, ha van mögötte realitás. Ez a realitás pedig nem más, mint amit János ír evangéliumának prológusában: ,,Az Ige testté lett, és közöttünk lakott" (Jn 1, 14.). ,,Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött, a világban volt, ő általa lett a világ, de a világ nem ismerte fel őt" (Jn 1, 9-10.). Biztos sokan vannak, akiknek mindez csupán mese vagy legenda. Számukra nyilván mese és legenda az is, hogy létezhet béke és szeretet a világban, emberi kapcsolatainkban. Azoknak, akik így gondolkodnak, így éreznek, nyilván nem sokat vagy talán semmit sem jelent a karácsony. Nekünk viszont azt jelenti, hogy ez a szeretet karácsony éjszakáján testet öltött, egy újszülött gyermek alakjában kézzel foghatóvá, szerethetővé lett, de azt is látnunk kell, hogy a világ nem szereti ezt a Szeretetet.
Ezekben a napokban bizonyára sokan ,,kellemes ünnepeket" kívánnak egymásnak - ez már régi szokás. Azt kívánjuk tehát, hogy az ünnep jól sikerüljön: lehetőleg ne égjen le a karácsonyfa, ne rontsuk el a gyomrunkat, és drága pénzen vásárolt ajándékaink célba találjanak. Kérdés, ez a jókívánság segít-e valamit? Szép gesztus ugyan, de semmit nem változtat kellemes vagy kellemetlen helyzetünkön.
Én nem tudom, hogy kellemes volt-e Mária és József karácsonya. A körülményeket ismerve nem feltétlenül, de az egészen biztos, hogy ,,kegyelemmel teljes" volt. Mi ezt a kegyelmet kívánjuk karácsonykor mindenkinek, mert karácsony öröme ebben rejlik. Ez a kegyelem Isten ajándéka: ,,béke és jóakarat" az embereknek. Ezzel ajándékozott meg bennünket karácsony éjszakáján a megnyílt Ég. Mária kezünkbe adja a kegyelmet, csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk vagy visszautasítjuk. Élünk vele, vagy élhetetlenek vagyunk.


Egy budavári plébános





 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Karácsony üzenete: csak Őáltala, Ővele és Őbenne
  2012-12-26 01:14:21, szerda
 
  Karácsony üzenete: csak Őáltala, Ővele és Őbenne találjuk meg a káoszból kivezető utat

Aligha túlzás, hogy mára az ,,adventus Christi"-t, Krisztus eljövetelének várását az ,,adventus diaboli", az ördög megérkezésének vágyása cserélte fel, és ennek legkézzelfoghatóbb jele ugyanaz, amit egykor egy doni harctérről visszatért honvédünk mondott, amikor arról kérdezték, miről ismerhető fel leginkább az orosz ember: ajkáról lefagyott a természetes mosoly vagy nevetés, köszönhetően a félévszázados kommunizmusnál ezerszer veszedelmesebb, a huszonkét évvel ezelőtti csillagváltás óta mindent elborító, az embert Teremtőjétől függetlenítő, a hitet a tudománnyal szembeállító, az előbbi elhalását és az utóbbi mindenhatóságát hirdető, a szakrális hagyományok megélésétől, a családi és nemzeti közösséghez tartozás természetes élményétől teljesen megfosztó, ezáltal a legszélsőségesebb individualizmust képviselő liberalizmusnak.


Köszönhető ez a félévszázados kommunizmusnál ezerszer veszedelmesebb, a huszonkét évvel ezelőtti csillagváltás óta mindent elborító, az embert Teremtőjétől függetlenítő, a hitet a tudománnyal szembeállító, az előbbi elhalását és az utóbbi mindenhatóságát hirdető, a szakrális hagyományok megélésétől, a családi és nemzeti közösséghez tartozás természetes élményétől teljesen megfosztó, ezáltal a legszélsőségesebb individualizmust képviselő liberalizmusnak, amelynek következtében mára már csak a saját hazájukban rezervátumlakókká szorultak őrzik a betlehemi lángot, ápolják eleink ekkori népszokásait, Adyval mélyen kalapot emelve a havas Krisztus-kereszt előtt az erdőn, vele várva és átélve, milyen, amikor ,,Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének, / Az én kedves kis falumban / Karácsonykor / Magába száll minden lélek."

Pontosan ez a magába szállás hiányzik leginkább világszerte, ezért, hogy az egykor keresztény civilizációkban lehet valaki buddhista, szcientológus, holocausthívő, csak éppen keresztény nem. Ennek keserű valósága bontakozik ki a történetből, miszerint amikor Jézus leszáll a földre, hogy megnézze, mi történt az elmúlt kétezer évben, Londonban bekopog egy házba, és egy kisgyermek nyit ajtót, aki amint meglátja, bekiabál szüleinek, hogy egy vándor van itt, hívjuk be és osszuk meg vele a vacsoránkat, mire ő örül, lám, nem hiába feszítették keresztre, majd Berlinben próbálkozik, ahol szintén bekopog egy külvárosi házikó ajtaján, itt is egy gyermek nyit ajtót, jelezve, egy vándor az, eresszük be, kínáljuk meg valamivel, amire ismét büszke, végül Jeruzsálemben is bekopog egy házba, ahol egy öreg kaftános szakállas ember nyit ajtót, majd hátrakiált, asszony, hozd gyorsan a szögeket, ez már megint itt van!"

Persze a mentális mélyrepülés ma már nem ismer ország- és etnikai határokat, a Második Isteni Személy sorsa gyaníthatóan mindenhol ugyanaz lenne, mint kétezer éve, nem bocsátva meg neki, hogy nem volt egyetemi végzettsége, mégis Mesternek szólították, nem volt orvosi végzettsége, mégis az orvosok orvosának mondták, nem volt hadserege, mégis féltek Tőle, nem voltak szolgái, mégis Úrnak szólították, nem nyert meg egyetlen háborút sem, mégis meghódította a világot, nem követett el semmiféle bűncselekményt, mégis keresztre feszítették, hogy feltámadt és él mindazokban, akik Őt tartják a világ világosságának, a föld sójának, tudván a Szentírás egyetlen mondatával kifejezhető lényegét, miszerint ,,úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3, 16), így ma, amikor a szeretet legösztönösebb testgesztusa, a természetes mosoly vagy nevetés a legtöbbek ajkáról lefagyott, sem feledhetjük, hogy csak CSAK ŐÁLTALA, ŐVELE ÉS ŐBENNE találjuk meg a káoszból kivezető utat, aki valóban elmondhatta önmagáról: ,,Ego sum via et veritas et vita. Nemo venit ad Patrem, nisi per me." Én vagyok az út és igazság és élet. Senki sem jut az Atyához másképp, mint énáltalam. (Jn 14, 6) Ezzel az üzenettel kívánunk hírportálunk olvasóinak áldott karácsonyt, boldog újévet és szebb jövőt!


Link




 
 
0 komment , kategória:  ifj.Tompó László írásai  
Bunyevácz Zsuzsa : Pilis, a Magyar Atlantisz
  2012-12-26 01:11:04, szerda
 
  Karácsonyi révedező: Pilis, a Magyar Atlantisz

Bunyevácz Zsuzsa - Hunhír.info

A Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai, amatőr és hivatásos kutatók keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről. Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, őseink szerint az a pont, ahol "az Ég és a Föld összeér".






A ma emberének sokszor már alig mond valamit a szent hely kifejezés, pedig elég, ha fölelevenítjük a gyermekkori olvasmányainkból, a rég látott filmekből ismert indián szereplőket, és máris könnyebben megérthetjük. Az indiánok vándorlásaik során egyszer csak azt mondják, hogy "itt álljunk meg, mert szent helyre érkeztünk". A "sápadtarcú" nem érti, és nem érzi a hely jelentőségét, mire az indián elmagyarázza, hogy ott laknak az ősök szellemei. A Pilisben a magyar ősök szellemei "élnek", még akkor is, ha "létezésükkel" az utóbbi évszázadokban meglehetősen kevesen és keveset foglalkoztak. Az elmúlt néhány évben azonban ez a rég elfeledett világ mintha kezdene életre kelni. Egyre több olyan lelet, adat vagy új ismeret bukkan fel a Pilis különböző pontjain - nemegyszer különös körülmények között -, ami szinte rákényszeríti az embert, hogy átgondolja a magyarság történetének eddig - a többség számára - kevésbé ismert évszázadait.

A Pilis szakralitásának vizsgálata során a kérdéskör bármelyik vetületét vesszük is szemügyre, szinte minden esetben a legtávolabbi múltba jutunk el, amelyet a sumer ékírásos táblák úgy jellemeznek, hogy a "királyság leszállt a Földre".

Ahol megnyílt a föld

A Pilisben az elmúlt néhány évben sorra kerülnek elő az elpusztított és elfelejtett világ nyomai. Szinte naponta bukkannak fel egykori hatalmas templomok, alagútrendszerek több száz éves maradványai, de előkerültek már a környéken kétezer éves cserépdarabok, nyílhegyek, furcsa alakú kövek és több ezer éves faragványok is. Nem meglepő módon a leletek némelyikén a szív jele látható. 2000. szeptember 23-án a pálos rendet alapító Szent Özséb tiszteletére szabadtéri misét rendeztek Pilisszántón, ahol egész különös leletre bukkantak a két évvel korábban fölfedezett egykori templom romjai fölött. Egy 80 kg-os kő került elő, amelyen azelőtt soha nem látott, különös, kettős kereszt formájú minta látható.

A kő a szakértők szerint egész biztosan a XI. század előtt keletkezett. Pap Gábor művészettörténész a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumiloktól eredezteti az alkotást, mások az egyiptomi kopt keresztény motívumokhoz hasonlítják a kettős keresztet. Egy valamiben azonban mindannyian egyetértenek: a kövön a római, judeo-kereszténységtől eltérő motívum látható.

A keresztes követ most abban a templomban őrzik, ahol korábban szó szerint megnyílt a föld. Mára már kiderült, hogy egy alagútrendszer húzódik alatta, amelyet - az itt talált leletek tanúsága szerint - a középkor előtt alakítottak ki. De maga a templom is érdekes: noha a XVIII. században építette a betelepített tót lakosság, falaira csak Árpád-házi szenteket festettek. Építészeti szempontból pedig semmi nem indokolja, hogy egy vízmosás fölé építették - hacsak nem valami eddig ismeretlen okból.

Pilisszántón találtak már egy szív alakú követ is, rajta két rajzolattal. A felső a régészek szerint egy áldott állapotban levő asszonyt mintáz, aki kísértetiesen emlékeztet a világszerte hasonlóképpen ábrázolt őskori termékenység-istennőkre. Makoldi Miklós régész 6-7 ezer évre becsüli a lelet korát.

Fehér az egyháza...

Maga a pilis szó a kopasz, illetve leborotvált fej jelzője, egy helytörténeti műben pedig azt olvashatjuk, hogy a fejtetőt nevezték így régen. Papi kifejezés is egyben, másik megfelelője, a tonzúra manapság is megfigyelhető néhány szerzetesrendnél, amelynek tagjai a fejtetőt kopaszra borotválják. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül - az ezoterikus tanítások szerint - a Teremtő energiája áramlik. A tiszta, isteni energiának, illetve ennek a pontnak a tanítás szerint fehér a színe. A fehér szín állandóan, kísértetiesen visszaköszön a Pilissel kapcsolatban, ahogy azt egy régi magyar népének is megörökítette:

Ennek a világnak
Fehér a virága
Fehér az egyháza
Fehér a csuhása

Ennek a világnak
Itt dobog a szíve
Itt van a lelke
Itt van a közepe

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tagjai is fehér ruhát hordtak, és ahogy a továbbiakban látni fogjuk, ez a pilisi születésű rend ezer szállal kötődött az "Égből leszállt királysághoz".
Feltűnő, hogy a történelmi Magyarországon mennyi Fehér- vagy Fejérvár van, ismeretes továbbá, hogy minden fontos történelmi helyünk a Fehérvár vagy Alba (latinul fehér) nevet viselte.

Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás fogalmak érdekes találkozása.

A beavatás helye

A fejtető, a legfelsőbb fölött már nincs semmi. Szimbolikusan tekintve a Pilist, az Ég és a Föld határán van az a hely, ahol a földi kilép a Földből és belép az Égbe, magyarul: megkapja az Égi Tudást. Pontosan ez az a hely tehát, ahol a beavatás történhet. Mint ahogy az emberi testben ez a hely a fejtető, ugyanúgy a Kárpát-medence "pilise" az, ami képes a fentről jött finom energiák befogadására.

Ha a történelmi Magyarországot élő testnek fogjuk fel, ahogy az a középkorban általánosan elfogadott nézet volt, akkor ennek az "országtestnek" a fejtetője, a "pilise" nem más, mint a Pilis, az égiek és földiek közötti kontaktus helyszíne. Ezért volt az, hogy ezt a területet időtlen idők óta mindig is a legfelső vezetők uralták. Már az Árpád-házi királyok idején is a legjobban őrzött és féltett birtok volt. (Érdemes megemlíteni, hogy a kutatók szerint az első lovastársadalom, lóról nyilazó hadsereggel, Kr. e. 1900 körül jelent meg a Közel-Keleten. A kánaáni rovásírásos szövegekben ez a nép "PLST", vagyis "PiLiS-Tu" néven szerepel. Többen innen származtatják a filiszteus szót. Az ókori írók e lovastársadalom tagjait "filiszteus hunoknak" is nevezik.)

A Pilis körvonala (a Visegrádi-hegységgel együtt) egy hatalmas szívet formáz, amelynek a közepén található Dobogókő, a Kárpát-medence energetikai központja. Őseink nem véletlenül adták a terület középpontjában álló csúcsnak ezt a nevet, tudniuk kellett, hogy itt "dobog" a világ szíve. Az Árpád korban ezt a területe "Insula Pilis" (Pilis-sziget) néven nevezték. Ha rápillantunk a térképre, és leszámítjuk az utóbbi 1500 év mintegy 400 földrengését, amelyek során például "az egyik hegy belezuhant a Dunába", és így nyilván megváltozott a környék képe, akkor tökéletes szívalakot látunk. A területet a ma itt élők is a Föld szíveként emlegetik.

A korona- és a szív-csakra így tehát a Pilisben egy helyen található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. Az itt található pontokon keresztül átadhatóvá vált az isteni energia az arra alkalmas befogadó személynek. És valóban, a Pilis alagútrendszerében, a titkos barlangokban a pálosok beavatási rítusainak központi szerepe volt.

Isten jelölte ki

A Pilis bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott volt, és a honfoglalásnak nevezett eseményt megelőzően is sok kultikus hellyel rendelkezett. A szkíták Kr. e. 900 körül már létező birodalma a mai Dél-Oroszországtól Közép-Európáig terjedt, magába foglalta tehát a Kárpát-medencét is. Ugyanezt igazolják az ókor nagy szerzői, köztük Arrianosz görög történetíró és filozófus, aki ezt írja: "Az európai szkíták mint legnagyobb nép lakják Európát."

A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát (amely a világon egyedülálló módon nem királyi, hanem beavatási korona), és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható. A szent helyeket, ahogy mondják, maga az Isten jelöli ki. Nem véletlen tehát, hogy a környéken Mária-jelenések, csodás gyógyulások tucatjaival találkozunk.

Visszatérve az indián példához, a szent helyekre mindig csak a varázsló vagy a törzsfőnök engedélyével lehetett belépni. Őseinknél a varázsló a táltos, a törzsfőnök pedig a király volt. A táltosok eltűnésével a pálosok vették át, vitték tovább a hagyományokat, és valóban, a király és az ő engedélyük nélkül senki se léphetett a területre. A legbelsőbb részbe, a Pilis "pilisébe" - a Szentek Szentjébe - még a királyi család tagjai se léphettek be felügyelet nélkül.

A hely ősiségére utal, hogy a Pilis-hegyen állva jól látható a Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor, december 21-én a Nap kel, mégpedig úgy, hogy az éltető napfény a Pilis egyik fontos pontjára esik. A sumerológusok egybehangzó véleménye szerint a "ziribár" szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. (Ismeretes, hogy a legkorábbi kultúrák, gyakorlatilag kivétel nélkül, a "legfelsőbb Istent", a "Magasságost" a Nappal azonosították. Őseink is naphitűek voltak.)

Az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép mintájára épültek. Tudjuk, hogy az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Többek feltételezése szerint ennek pontos mása megtalálható a Pilisben: a csillagkép csillagait a pilisi hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy. Az elrendezés ugyanaz, amit az egyiptomi piramisoknál látunk: a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet pedig a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostorromok találhatók.


Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Műfenyőt vagy igazit? - érvek és ellenérvek
  2012-12-26 01:06:20, szerda
 
  Karácsony nem múlhat el fenyőfa nélkül, ezt már a 19. század közepe óta így tartjuk. Azonban mint a világ szinte minden területére, természetesen ide is betört a műanyag-felhasználás. Olcsósága, tartóssága jó érvként szolgálhat, ellenben ,,mű" érzést kelthet a felhasználóban. De melyik lehet a jobb választás? Érveket és ellenérveket kerestünk.





Az utóbbi évtizedben Magyarországon is terjedni kezdtek a különböző műfenyők. A kereslet növekedésével a termékek árai is lejjebb kerültek, így ma már nem meglepő, ha egy műfenyőért akár egyenesen kevesebbet kell fizetnünk, mint valódi társáért. Az emberek abszolút megosztottak a kérdésben, melyik alá illenek inkább az ajándékok. Egyesek a szokásokkal jönnek, míg mások a praktikussággal, vagy az anyagiakkal.

Hagyományos esetben a karácsonyfa felállítása után két héttel már potyognak a tűlevelek, hiszen a kivágott fa már halott, de a típusok között persze van eltérés. A levelek beleragadnak a szőnyegbe, megszúrják az ember lábát, a kisgyerekekre akár még veszélyes is lehet. Ellenben nagyon jó illatot adó növény, ami a karácsonyi hangulat elengedhetetlen kellékét képzi. Továbbá azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, a kereszténység egyik legszentebb ünnepén talán nem a legodaillőbb egy műnövény köré gyűlni.

Mit mond a pénztárca?

Talán a környezetvédelem, talán az egyre elkényelmesedő világunk hozta létre a műfenyőt. Tény, hogy sokkal kevesebb gond van vele, mint hagyományos társa esetén. Először is olcsóbb. Ha nem is sokkal, de pár év alatt már biztosan spórol vele a család, hiszen egy ilyen fenyő akár 6-8 évig is szép marad, az ágak körülbelül ennyi idő alatt törnek le annyira, hogy már kukába vágja az ember az egészet.

További előnye, hogy a tűk nem hullanak, nem kell méretre vágni a törzsét, sem minden évben hazacipelni a sarki fenyőárustól. A gyártók azokat, akiknek az illat hiányzik, különböző sprékkel próbálják meggyőzni, de akár még műhót is fújhatunk az ágakra.

Egy igazi fenyő szebb, ez vitathatatlan. Egy kisebb, egy méter körüli lucfenyőt pedig 1500 forinttól be lehet szerezni, ami nem is megterhelő. Ha a speciálisabb fajtákat vesszük sorra, akkor az árak az egekbe szöknek. Egy, a barikad.hu által megnézett fővárosi fenyőárusnál egy 100 centiméteres LUC fenyő 1500 forintba kerül, egy kétméteres pedig 4000-be. Ezüstfenyők esetében már feljebb kerül a léc, egy méternél már 3500 forintot kell elővarázsolni, dupla magasságnál pedig már 8500 forintról beszélhetünk. Még drágább a NORDMANN fenyő, ahol 4-től 10 ezer forintig válogathatunk, de a egy hatalmas, 6,5 méteres CUNCOLOR fajta már 124 ezer forintba kerül.





Sokan várnak arra, hogy a fenyőket a korábbi árnál jóval olcsóbban szerezzék be. Éppen ezért nem meglepő, hogy még szenteste is -amikor az árusoknak már csak pár órájuk van haszonnal, vagy legalábbis bukás nélkül túladni a fákon- akadnak vevők. A portálunknak nyilatkozó kereskedő erre utalva azt mondta, hogy még utolsó este sem enged az árból, hiszen akkor sokan szándékosan erre pályáznának. A megmaradt, illetve térítés nélkül visszavett földlabdás fákat ő például jótékonyságból egy kutyaiskolának ajándékozza.

A barikád kérdésére elmondta, hogy a műfenyők piaca nem érinti negatívan a hagyományos fákkal való kereskedést, visszaesést egyáltalán nem tapasztalt. Ezek szerint hiába egyre olcsóbbak a műfenyők, hiába vannak szem előtt az áruházakban, sokan a hagyományokhoz hűen csak igazi fát hajlandóak vásárolni.

Fa így, fa úgy, egy biztos: a karácsony a szeretet ünnepe, ilyenkor békében hízhatunk családunk körében, félretéve a hétköznapi gondokat. Lehet újítani, vagy a hagyományoknak hódolni, a lényeg mindig a szeretet és a nyugalom marad, amit a karácsonyfa körül töltünk szeretteinkkel: az pedig soha nem lesz műanyagból.

barikad.hu


Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Obrusánszky Borbála : Karácsonyunk eredete
  2012-12-26 01:02:13, szerda
 
  Őseink évszázadok óta Jézus születésének ünnepét tartják meg karácsonykor, néhány évszázadig ez volt egyben az újév kezdete. Néphagyományainkban megtaláljuk az újévi köszöntő szertartásokat, egyes mozzanatai egészen a szkíta-hun időket idézik fel.





Vajon mit jelenthet a karácsony? A legtöbb ókori nép a fény születését ünnepelte meg, nem véletlen, hogy a kereszténység már az első egyetemes zsinaton, 325-ben úgy határozott, hogy december 25-én született meg Jézus Krisztus, a Megváltó. Az egyház beépítette rítusai közé és a hívők szerte a világon Jézus születését ülik meg a következő napokban. A néphagyomány viszont ragaszkodik az újév megünnepléséhez. Hazánkban hivatalosan 1092 és 1582 között ugyanis ekkor volt az újév kezdete.

Egy furcsa elmélet

Az utóbbi néhány évben elterjedt nálunk egy különös elmélet, melyet már egyes hagyományőrző csoportok is elfogadtak. Eszerint legszentebb ünnepünk a kerecsen szóból ered. Úgy vélik, hogy akkor reptették őseink szent madarukat, a kerecsen sólymot. Hivatkozásul megjelölik az 1267-es Kassai-kódexet, melynek hollétéről és tartalmáról senki sem tud bizonyosat. De sokszor idézik keleti rokonnépeinket, hogy náluk is hasonló ünnep lehetett. Sem a türkök, sem a mongol népek nem tartanak ilyenkor, vagyis december közepén kerecsen reptetést, ahogyan őseink sem tehették, hiszen ez a ragadozó madár nem tartózkodik a sztyeppéken. Szent állatunk még a nagy hideg elől általában novemberben elköltözik a hazánknál melegebb éghajlatra, Egyiptomba és Líbiába, Ázsiában pedig India a kedvelt célpontjuk.

Egyéb magyarázatok

Egy másik elmélet szerint karácsony szavunk ,,szláv" eredetű és a bolgár kracsun szóból ered, mely rövidet jelent és az utalhat a napfordulóra. A bolgárok eredetileg azonban nem szlávokhoz, akik a történelemben egyébként sem alkottak egységes szövetséget, hanem a szkíta és hun szövetségbe tartoztak, akik évezredek óta uralták Európa keleti felét és Ázsia nagy részét. A bolgárok a 8. századtól fokozatosan elszlávosodtak, de sok szavuk és ősi hagyományuk híven őrzik a szkíta-hun örökséget. A mi karácsonyunkhoz egyébként tényleg van nagyon hasonló ünnepük, a kracsun, ami ismételten azt bizonyítja, hogy mindketten egy ősi sztyeppei örökséget őriztünk meg, immáron keresztény köntösben. Van olyan elképzelés, hogy Kracsun egy ősi isten lehetett, a tél, a hó és a hideg ura. Olyat is olvashatunk, hogy a karácsony, a bolgár és a makedón kracsun szó a születést jelenti.






Karácsonyunk jellegzetességei

Mind a bolgár, mind a magyar népi hagyomány a fény születését várja karácsony éjszakáján. A bolgárok budniknak hívják azt, amikor egy szent tölgyfa vagy köretfa köré gyűltek össze, ott tüzet gyújtottak és egész éjjel virrasztottak, hogy a fény ki ne aludjon. Nálunk főleg a lakásban a karácsonyi égők világítanak a sötétben. Mindkettő az ősi szkíta-hun fakultusszal áll szoros kapcsolatba. Az ünnep alatt kiemelt szerep jut a megterített karácsonyi asztalnak, ahol termékenységi jelképeket helyeznek el sorba. Őseink ezzel akarták biztosítani a következő évi jó termést és bőséges állatszaporulatot. A legfontosabb étel a kalács vagy a kenyér, aminek még a morzsája is varázslatos erővel bír. De odakerülnek gyümölcsök, alma, szárított gyümölcsök és magvak, ezekkel töltik meg a mákos, diós süteményeket is. Karácsony után regösök járják a falvakat, hogy újévi köszöntőkkel szerencsét és boldogságot kívánjanak a falvak lakóinak.

OB

barikad.hu


Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Kovács Kálmánné idei írásai Sólyomünnepre
  2012-12-26 00:36:02, szerda
 
  Naphimnusz Sólyomünnepre

Óh, Napatyánk, szépséges Úr !
Eljöttél hozzánk,
Menekül a múlt.
Sötét árnyak szertefoszlanak,
Jöjj Égi Atyánk, legyünk boldogak!

Fényed nyitja
Félős szívünket.
Óh, Égi Atyánk,
Áldj meg bennünket!


Nóri 2012-12-23

Napisten születésnapja


Sűrű, sötét éjszaka volt. Az év leghosszabb éjszakája. Az eget nehéz, szürke fellegek takarták. Az éles szélben egy kucsmás ember baktatott az erdei ösvényen. A fenyők is dideregtek ebben a sötét hidegben.
A kucsmás ember a kezében egy fejszét tartott, és a fenyőcsemeték felé vette az útját.
- Itt a kerecseny ünnep, legalább egy szép fenyőfájuk legyen ezeknek a gyerkőcöknek, ha már ilyen szegény helyre születtek! - sóhajtott a kucsmás ember. Már nappal, az úton járva kinézett egy csinos kis fenyőfát, most azért jött el.
Megtalálta a sötétben is a kis fát, és már emelte is a fejszéjét. Igyekezett, minél hamarabb mehessen hazafelé ebből a hideg, sötét erdőből a kicsi, meleg házikójába, a családjához.
- Ne vágd ki a csemetémet! - szólította meg a kucsmás embert egy hatalmas, sudár fenyő. - Hagyd, hogy élvezze még Napatyánk csodálatos teremtett világát! - kérlelte.
- De nekem kell ez a kis fa! - válaszolt az ember. - Az örökzöld fenyő az életfa, ami összeköti az eget a földdel. - és észre sem vette, hogy egy fával beszélget.
- Éppen azért! A fa csak akkor tud kapcsolatot teremteni az égi és a földi világgal, ha gyökere a földben van, csúcsa pedig az eget éri. Őseitek lelkei, a tündérek, az égi segítőitek a fenyők ágai között lépdelnek le hozzátok, földi lényekhez.
- Tudom én ezt, te fenyő! De a Sólyom ünnephez mégis csak kell egy üde, zöld fa az otthonunkba. Egyéb sem lesz az ünnepre a gyermekeimnek! A fára is csak annyi díszítés lesz, amit mi magunk készítünk. Elfacsarodik a szívem, ahogy nézem a gyermekeim izgatott várakozását. Festik az ezüst- és aranyszínű diókat, készítik színes papírból a láncot a fára. Pedig édesség is csak az lesz rajta, amit én készítek egy kis égetett cukorból, egy pici napraforgóbéllel, meg amit a feleségem csinál, cukorból főzött szaloncukor. Az igazi ünnepi hangulatot pedig maga az élő fa hozza el. A csodálatos fenyőillat, a gyertyák viasz-szaga és az együttlét harmóniája adja meg a Sólyomünnep bensőséges, szeretetteljes békéjét.
- Miért kell neked ehhez megölnöd egy fácskát, kucsmás ember? Nézd, milyen szép ágaim vannak, amelyeket hamarosan úgyis ledobok, hogy följebb friss, fiatalokat hajtsak! Méregzöldek, erősek, illatosak, gyönyörűen mutatnak majd rajta a színes papírdíszek, az arany- és ezüstdiók.
A kucsmás ember szélfútta, piros arca elkomorodott. Lehorgasztotta a fejét. Kucsmája a homlokára csúszott. A felhőkből hatalmas, csillogó hópelyhek kezdtek szállingózni. Béke telepedett az erdőre.
- Bocsásd meg gyilkos gondolataimat - szólalt meg hosszú hallgatás után a kucsmás ember és a földre engedte a fejszéjét. - Megértettelek, és most már tudom, hogy a fenyőágak is ugyanúgy illatoznak, és éppúgy az örök kikelet zöld igéjét hordozzák, mint maga a fa. - sóhajtott megkönnyebbülve.
- Kedves fenyő, kérlek téged, adj belátásod szerint nekem az ágaidból, amelyek megszentelik a kerecseny ünnepünket.
A fenyő szelleme hálát adott a Teremtő Istennek, hogy egy magyar szívben ismét a szeretet győzött, nem pedig a sötétség, birtoklási vágy.

A várakozás ideje alatt, Álom havának első napjától Napisten megszületéséig a gonosz oldal birtokolja az Atya teremtett világát. Az egyre hosszabbra nyúló éjszakákban a rontók, ártók, boszorkányok és a rossz lelkek teszik a dolgukat. Ilyentájt történik meg a világban a rengeteg baj, csapás, szerencsétlenség. A gonosz hideg, a lelketlen köd, a csúszós utak, a rossz látási viszonyok mind kedveznek a bajok bekövetkezéséhez, amik azért történnek meg, hogy betöltődjenek az emberi sorsok. Megmérettetnek az emberi kapcsolatok, és az emberek szembesülnek belső árnyoldalaikkal, amelyek már csak hátráltatják őket az életútjukon. Eljött az ideje az elengedésnek. Ismerjék fel bűneiket és utasítsák el azokat, hogy amikor Napisten megszületik, testben és lélekben tisztultan fogadhassák a Fényt, megmerítkezhessenek az újszülött Napsólyom tiszta, növekvő fényében.

A Nap, a Sólymok Sólyma, lassan kezdett emelkedni a látóhatáron. Bíborba és aranyba burkolták az égi kezek. Gyönyörűségesen indult el égi útjára az ibolya-lila éjszakában. Az év leghosszabb éjszakájának fogságából nyílt meg szabadulásának útja.

Nehezen indult fölfelé. A sötétség még igyekezett néhány pillanatra gátolni visszahúzni. Nem engedhette, hiszen a növekvő Fény az ő lassú elhalását hozta el.
Az újszülött Napsólyom bukdácsolt a hatalmas szál fenyők koronája felett, gyenge kis sugarai fel-felakadtak a tűlevelű ágakon. Meg-megcsusszant az égi ösvényen, és emelkedése hol lassult, hol gyorsult.
A sötétség csak húzta, húzta visszafelé, de a Hold és a bolygók minden erejükkel táplálták az újszülött Napot. Az égi tünemények egymással szemben álltak, és erősítették a Napistent. A fény és a szeretet ereje. Ez az erő győz le minden rosszat, ártót, gonoszt, és hozzásegíti a Napistent, hogy megszületve a teremtett világ fölé emelkedjék és éltesse.

Tündérek sokasága és várakozó fénylények tömege várakozott a megszentelt helyen. A csillagok szikráztak és sziporkáztak, hangtalan égi kórus énekelt az erdőben. Majd a madarak szólították meg a születő Napot. A sólymok megbillentették pöttyös, barna szárnyukat, büszkén felcsapták szépséges fejüket. Izzó fekete szemük megtelt melegséggel, és pillantásukkal nagy szeretetben biztatgatták a Sólymok Sólymát, hogy ne féljen.

Ahogy a Nap fénye erősödött, a sólymok is egyre jobban emelkedtek. Csodálatos tánc kezdődött az ébredő világ felett, ahogy a sólymok és a Nap közös tánca elindult.

A Nap pörgött-forgott, és csak szórta, szórta fényének ezernyi gyémántcseppjét, míg a sólymok lelkük melegével árasztották el a világot. A lélek fénye a szeretet. A megértés és a türelem ez a Sólyomünnep nagy-nagy titka! Ezek az áldott erők szállnak alá a teremtett világba, és az emberek megkapják ajándékként az emberek. A sólymocskák pedig nem fukarkodnak! Röppennek, és méretlenül szórják a nagy titok kincseit kicsiknek, nagyoknak, gyermeknek, felnőttnek.
Mert a szeretet az igazi ajándék. Az együttlét öröme a boldogság. Nem holmi drága pénzen vett ajándék, csillogó, értékes értéktelenség.
A szeretet azt adja, amire az ember vágyik, ami egyszerű valóságában nyújt örömöt. Amit a kezünkkel készítünk el. Amit megrajzolunk. Amit kivágunk, mert az szerez boldogságot szeretteinknek. Amíg az ajándékokat készítjük, gondolatban a másikkal vagyunk, és ez az érzés szívet melengető ezt ő is érezni fogja. Ettől lesznek fényesek és szépek az ajándékaink. Az igazi ajándék a szívünkből jön.

A sólymok pedig csak hozzák, egyre hozzák és szórják méretlenül az égi szeretetet és fényt. Ünnep van! Megszületett Napistenünk! A Sólymok Sólyma, a Fény. Lesz hát kikelet és újjászületés!

- Kegyelmi ajándék a világnakminden évben az újjászületés - villogtatta sugarait a Napsólyom. - Hálás vagyok néktek, sólymok a segítségért, világra jöttemért. Legyen hát ajándék minden embernek a születésem! - mosolygott a szorgos kis sólymokra és a tündérekre. - Mindnyájan hallottátok a fenyőfa és a kucsmás magyar beszélgetését. Láthattátok igaz szívét is. A természet iránti tisztelete és szeretete erősebb volt benne, mint a birtoklási vágy a fenyőfa megszerzésére. Szerintetek is ajándékot érdemel? - mosolygott széles fénnyel a Napisten.
A sólymok hevesen bólogattak, vijjogtak, így mutatták ki egyetértésüket. Hiszen a tiszta szívű magyar ember megérdemel egy kis ajándékot az Égi Atyjától.
- No, akkor munkára fel, sólymocskáim! Sok jó ember és még több kiváló gyermek lakik ebben az országban, akik ajándékot érdemelnek. Bírjátok még az iramot kis, tollas segítőim?
A sólymok ismét bólogattak, vijjogtak és igazgatták szárnyaikat.
- Van három napotok a Sólyomünnep megszentelt napjáig, hogy mindent beszerezzetek és elrendezzetek, hogy gyertyagyújtás idejére az ajándékok az életfa ágai alatt legyenek!
Mit tettek a sólymok, mit nem, az örök rejtély marad. De a szegény kucsmás ember szerény, de tiszta hajlékában, a feldíszített fenyőág-csokor alatt a család minden tagja ajándékot talált.

A vígkedélyű sólymocskák tündéri ügyességgel raktak aztán minden magyar gyermek kerecseny fája alá ajándékot. A lassan a világra telepedő alkonyatban pedig hálatelt szívvel nézték a magyar emberek örömét. Csillogó, meleg, fekete szemük tekintetével elkísérték a lenyugvó Nap utolsó sugarát.

Mire eljött az este, lassan a világra telepedő alkonyatban a sólymocskák fáradtan, de boldogan, hálatelt szívvel nézték a magyar emberek örömét. Ebben az évben is megtörtént a csoda! Csillogó, meleg, fekete szemük tekintetével elkísérték a lenyugvó Nap utolsó sugarait.





 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2101 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 187
  • e Hét: 187
  • e Hónap: 89671
  • e Év: 1987882
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.