Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 105 
Először a szem csókol, aztán a kezem,
  2012-02-25 08:55:33, szombat
 
  Szabó Lőrinc:
Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,

s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -

vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -

vagy mit tudom én!... Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -

óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Öröm: Boldog vagyok.
  2012-02-25 08:53:43, szombat
 
  Petrarca:
A boldogságról

Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Ezt mondta magáról a nagy Pompeius is,
mikor orgyilkosai karddal támadtak rá.
Pedig valljuk meg, soha nem volt boldog,
még akkor sem, amikor a legboldogabbnak tünt,
amikor élete ragyogó fényben pompázott.
Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Boldog vagy, miközben úgy élsz,
mint az otthontalan vándor, a különös távfutó.
A rögös utat végigjárva valóban az lehetnél,
ha közben ezer veszély nem térítene el utadról...
Öröm: Lelkem azt súgja: én mégis boldog vagyok.
Ész: Jól tudom, miféle boldogságról beszélsz,
de csak ámítod magad.
Miként a költő írja: a boldogság — nyomorúság.
Azt mondod, lelkedben érzed a káprázatot,
de ez meg nem igazi boldogság,
a neve is mutatja: képzelet, fantázia,
de út lehet az igazi boldogság felé.
Nem titkolom csodálkozásomat,
amikor a boldogság igézetében ringatod magad.
Az emberek sok dologban bölcsen látnak,
de ha boldogságról esik szó, szemüket fátyol fedi.
Vélt boldogság az övéké, mert azt hiszik,
hogy dolgok embert boldoggá tehetnek.
Nem akarnak tudni róla, hogy amijük van,
az ingatag és múlékony.
De vannak mások,
akiknek az erény jelenti a boldogságot.
Magam sem tagadom, hogy ők közelebb állnak hozzá,
de életük örökös harc:
az erény és a kisértések harca.
Sajnálom öket, mert tévelyegnek,
hisz biztonság nélkül nincs boldogság.
Öröm: Én mégis úgy látom, hogy boldog vagyok.
Ész: Már válaszoltál is magadnak.
Ha a tévedés boldoggá tenne,
kevés ember volna boldogtalan.
A tévedés szülte öröm hamis és kurta.
Csak az igazság szilárd.
A tévedés: füst es árnyék, mely kezedből elillan.
De eljön majd a kor, mely az árnyakat elhajtja,
s a leplet lerántja a hamis örömökről,
véget vet az ábrándoknak,
és megmutatja a boldog- ság valódi értékét...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet
  2012-02-25 08:52:59, szombat
 
  Kahlil Gibran:
A szeretet

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, Jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet. Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedéseket segíti elő, azonképpen nyeseget is. Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának. Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok. Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától. Fehérre őröl benneteket. Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek; És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok. Hanem, ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek, Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségeteket, és elmentek a szeretet szérűjéről. Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet. Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom". És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát. De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok: Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát. Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját. Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok; És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok. Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad; Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek; Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza; S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje."
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud
  2012-02-25 08:50:11, szombat
 
  Simon András
Szeretet

"Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat. Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit. S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét. Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.,,
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Uram, a két szárnyam nehéz,
  2012-02-25 08:48:17, szombat
 
  Áprily Lajos
Lassú szárnyon

Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.

Te nagy völgyedben ne legyek
énekre béna, hitre gyáva.
Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
mint kicsi koromban anyámba.

Hívott erőseid dalos
lakomáján mindig ne késsem.
Kapudtól ne térítsen el
utat veszítő szédülésem.

Viharszeles mélyed felett
meredekedet bízva járjam,
sziklafalon hajnalmadár,
örömpiros legyen a szárnyam.

És hogyha mégis hullanék
sugaradban vagy sűrű hóban,
sohasem látott arcodat
láthassam egyszer, zuhanóban.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Menjünk a hóba - régi szót
  2012-02-25 08:46:15, szombat
 
  Áprily Lajos
Biztatás a télben

Menjünk a hóba - régi szót
ma emlékezve mondunk.
Fehér megint a szép világ
s megint sötét a gondunk.

A város villany-ezre vár.
Hallgass a régi szóra,
s a hóra vidd a gondodat,
a hóra vidd, a hóra.

A friss hullással elvegyül.
Fagy őrzi, február van.
De víg patakká lesz a hó
az első napsugárban.

Oszló füstöt ki látna meg
fehér felhő-seregben?
Ki lelhetné meg gondodat
sugárzó tengerekben?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Aznap sokáig néztem künn a holdat,
  2012-02-25 08:45:31, szombat
 
  Áprily Lajos
Életrajz

Aznap sokáig néztem künn a holdat,
fátylak futását, rezgő csillagot,
s a magasságok szikrázó zenéje
elhullatott egy hangulat-magot.

Vers lett belőle. Kósza vers: dalolva,
rádió-szárnyon járta be a Tért.
Nosztalgiás vers volt: a csillagokba
a rádió-hullámon visszatért.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Feküdj a vízre, hagyd magad sodorni,
  2012-02-23 18:21:54, csütörtök
 
  Gyurkovics Tibor
Utolsó levél

Feküdj a vízre, hagyd magad sodorni,
mint folyóban a sárga falevél,
minek ereje óriás folyónyi,
miközben pihe-módra alig él.

Simulj a vízre, élj vízszintesen, hogy
ne látszódjék belőled semmi sem,
amíg a nyár arany ereje elfogy,
ő csak lebeg a végtelen vizen.

Suhanj vele - nem kell kirajzolódni,
nem kell pörögni, zúgni - lenni kell,
az Isten kezéből kiejtett holmi
a bőr levélerezeteivel.

A fa emléke borul, mint az árnyék
a hömpölyödő hűs folyón föléd,
nagy koronája biztat egyre: szállj még,
röpülj, suhanj, kitárva vár az ég!

Ne higgy neki. - Nem fa. Te a levél vagy,
mit üzenetül írott valaki,
amit kifog a parton, ha elég nagy
lesz majd a csönd, egy másik valaki.

Ki írt? Kinek? A betűk elmosódnak?
Kibetűzi őket az alkonyat?
Ne gondolj véle, magad megadón hagyd,
hogy fújja a szél levélarcodat.

Az út a fontos, mi magába fogja
a célt, ami Isten szívében él,
simulj a vízre, magad megadón hagyd,
hogy fújja levélarcodat a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csak arra emlékszem hogy éltem
  2012-02-23 18:21:17, csütörtök
 
  Gyurkovics Tibor
Lebegés

Csak arra emlékszem hogy éltem
aztán arra hogy meghalok
lebegtem a homályos fényben
de tudtam - a tiéd vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Én már csak abból élek ha adok
  2012-02-23 18:20:36, csütörtök
 
  Gyurkovics Tibor
Egy Dáliának

Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?

Nem tudja mit csináljon kezem,
csak ha rád várok akkor létezem,
csak akkor lélegzem, ha csókolok
a csókjaidból levegőt szívok.

Őrjöng a tér és szétrobban a perc:
mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz?
csalánként perzsel a torok,
megfulladok s te nem tudod.

Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat - s maradék életem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 105 
2012.01 2012. Február 2012.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 918 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 139
  • e Hét: 4109
  • e Hónap: 13686
  • e Év: 382538
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.