Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Jérceleves
  2012-03-16 17:17:55, péntek
 
  JÉRCELEVES

Sándor nagyapám mint minden vasárnap, aznap is ellátta reggel a jószágot,
majd komótosan megborotválkozott, felvette sok évtizedes kopott ruháját,
es elindult templomba. Mindig így tett, hacsak betegség nem tartotta vissza.
Kellett lelkének az egész heti méreg kifüstölése, és valami biztató hír a
az egyre zavarosabb világban. És persze kellett egyszer egy héten az
atyafiság látása is.
A prédikáció nem tudott már sok újat mondani neki. Most is előjött a világ
igazságos rendje, belőle is főképp az, hogy tűrni kell a ránk mért keresztet,
mert Isten megjutalmazza a jámbor lelkeket. Fülében csengett az utolsó mondat is.
,,Ne menjen le a nap haraggal szívedben ,,
Elgondolkodott a szavakon. Nem tudott megnyugvással gondolni arra, miért a
jámborokon csattan az ostor? S miért a szemérmetlen boldogul hit nélkül is?
Kifelé jövet komája köszöntése zökkentette ki sötét gondolataiból. Invitálta,
tartana vele egy nagyfröccsre.
Magában azt gondolta : jámborsága jutalmára régóta vár már, jár neki kis vigasz,
egy kis vérpezsdítő beszélgetés, meg aztán ki tudja mi hírek vannak. Így is tett.
Hanem a hírek nem vidámították fel. Itt is ott is a végrehajtók kopogtatásáról
hallott, s fenyegető árverezésekről. Nagy tartozása, és kicsiny földje jutott eszébe.
így indult haza, fejében a vizezett csinált bor zsongásával, és a hírekkel. Csak a
bor csinálta étvágy csitította egykedvűségét.
Szájpadlását csiklandozta előre a vénülő tyúkból készülő leves, s annak elképzelt
illata. Asszonya otthon tálalt is mindjárt. Míg szekrénybe került a kímélendő ruha,
S a sarokba az ünneplő csizma, az asztalon máris gőzölgött a várva várt leves,
Mohón vette kézbe a szedőkanalat, de az első merítésnél megállt a kezében.
--Tudod Sándorom, aztán mégsem a csupasznyakút vettem kés alá. Régóta nem tojt
már, de tegnap újra kezdte, és tojás nélkül gyúrni sem tudnék. A legnagyobb jércét
főztem hát meg neked.
Sándor előtt elsötétült a világ. Eszébe jutott a jámborok tűrése, a végrehajtók és az igazságtalanság.
Egyetlen rántással megrántotta az abroszt, ráborítva egyenesen nagyanyámra a tálat,
Benne a csenevész nyakkal, kaparókkal, szárnyakkal. Felpattant, és kirohant a házból,
ment az állatokhoz..
Messze volt az est még. Gyomra is korgott, de jobban fájt a szégyene. Először tett ilyet.
Igazítanivalókat keresett az ólban, leemelte a gerendáról két könyvét, melyeket évtizedek
óta forgatott, a bibliát, és a kalendáriumot. Ezeket olvasta mindig, míg az állatok a jászol
mélyén bóklásztak. Sarokba szorítva érezte önmagát. Mégsem tudta, mitévő legyen.
Fülében még csengett : ,,Ne menjen le a nap haraggal" És üres gyomorral, de ezt már úgy
tette hozzá magában.
Márpedig a nap ugyancsak lemenni készült. Ilyen kutyául még nem volt. Mit mondjon asszonyának?
Ekkor egy kezet érzett gyengéden a vállán.
--Gyere Sándorom be! Na ! Összerántottam egy kis káposztát gyenge rántással...
Mint a megvert kutya követte asszonyát .
Úgy fogta vissza éhét, hogy ne tűnjön mohónak. De előbb megszólalt.:
--Aztán tudod-e Zsuzsankám, hogy az a déli dolog nem neked szólt ?
-- Tudom Sándorom, de bízzál, egyszer megsegít minket az Isten.
-- Hiszem én szívből , de mond mikor, Zsuzsanka, mikor ? Halálunkkor ?
1930 at írtunk akkor, ha jól emlékszem...

 
 
0 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Tavaszváró
  2012-03-07 14:16:06, szerda
 
  Tavaszváró

Felleg alól nyílt ég-karimáról
Párás hajnal víg tavaszán
Rejtek alól bújt illa' virághoz
Széncinegének az éneke száll

Távoli bércek hóleve éltet
Kertek alatt szaladó patakot
Éledező nap száz sugarával
Dombokon olvaszt hópamacsot

Mormota ébred bús odujában
Ágon pattan a barkavirág
Mormog a medve a barlangjában
Kisbocsom ébredj, vár a világ!

GÁL JÁNOS




 
 
0 komment , kategória:  Barátaim versei  
Szeretettel Nektek !
  2012-03-06 19:48:07, kedd
 
  *****
Szeretettel köszöntöm Nőnap alkalmából minden kedves
barátnőmet, TVN-es nőismerősömet egy virtuális csokor
ibolyával.

Köszönöm nektek kedvességeteket, érdeklődéseteket, és
azt hogy mindezzel értelmet adtok napjainknak s adjátok
nekünk az éltető harmóniát !
Kívánok életetekben sok boldogságot !

csabailajos
******
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne tudja a balkezed...
  2012-03-02 16:54:45, péntek
 
  NE TUDJA A BALKEZED...

,,Ne tudja a balkezed, mit csinál a jobb." Lehet, nem pontosan idézek
most a bibliából. Talán csak ezt olvasva furcsa sőt logikátlan a mondás.
Ha mélyére nézünk, viszont rögtön tisztul a kép.
A Tanító azt mondja ezzel, hogyha adsz , ne nézd milyen előnyt szerzel
ezzel magadnak
Legjobb, ha saját jótéteményünket mi magunk szinte azonnal elfeledjük
Ha igaz szívű, sokkalta tovább fog arra emlékezni aki kapott, hiszen őt
érinti ez igazán., néha egy életen át emlékezve a dologra.

De ezekre nem emlékezni nagyon nehéz, és a reakció, a jótét visszafordulása
bizony olykor megtapasztalva kedvünket szegheti.
Most nem akarok a jótéttel visszaélőkről értekezni, s arról sem elmélkedek, hogy
néha bizony a kapott fél számára a jótevő kényelmetlen emlék, mert nem jó
emlékezni arra az időre, amikor másokra szorultunk.

Két azonos kiindulású, de ellentétes kifejletű történetet mesélek el, talán megfelelő
tanulságul szolgál..

1. Tizenévesek voltunk. Többször leírtam már, nagyon mélyről jöttem. Nem emberileg,
Hanem anyagi javakat illetően.
Egy keresetből éltünk öten, lakáskölcsönnel, de elv volt, hogy Édesanyánk legyen csak
a családdal, és köztünk ne akciós, hanem eleven élő táplálék legyen a szeretet.
Nagyon nehéz időszak volt ez, személy szerint is sokat nélkülöztem, de egy meleg otthon falai között.. Örök hála érte !
Bizony gyakran volt, hogy reggel még nem tudtuk, mit eszünk délben. Édesanyánk leleményességét segítendő volt egy kert, mely mindent termett. És délutáni iskolakezdésre
Mindig volt egy tányér leves valahogy.
Egy délelőtt váratlan vendég érkezett. Egy iskolatársam állított be, hogy nem boldogult a matek példával, segítsek neki. Megoldottuk a példát, de végére érve, bizony már ebédidő is eljött, és utána sürgető indulás.
Édesanyám a szűk fazékból addig osztott a merőkanállal, míg László barátomnak is jutott
tányérkával. Lászlóékat ismertük, sokgyerekes család beteg apával, anyagi gondokkal.
E naptól minden nap matekóráztunk, és természetesen egy tányérral több volt az asztalon is. Több hónapon át ment ez így, addig amíg a sors külön életpályára nem vezényelt minket. De László évtizedekig szeretettel emlékezett azokra a hónapokra. Összejártunk, amikor szinte egyszerre lettünk apukák. S bár László barátomat hamar elszólította a halál,
még utolsó heteiben is Édesanyám felől érdeklődött...Ennyi a történet Lászlóval.

2. János barátom élete egy regény. Meg is írták a magazinok.
Az örökbeadott kicsi ívadék bár híres ember leszármazottja volt, keserves gyermekkort
szánt neki az élet. Ez csak akkor enyhült, amikor 14 évesen bentlakásos kollégiumba került, és bár nehéz kétkezi szakmát tanult, volt betevő falatja. Csakhogy egy nagy darab suhancnak az erős munka kétszeres étvágyat adott, s bizony a diákkoszt akkor sem volt
súlyemelőkhöz méretezve. Egy üzemben tanultuk a szakmát, és közös érdeklődésünk
kedves percei ilyenkor teltek. Ő félig éhen lévén én két szeletke zsíros kenyérrel hagymával, retekkel nem álltam meg kínálás nélkül. Rendszer lett a reggeli felezésből.. Így ment ez közel egy évig. Barátom titkos célja volt a bölcsészegyetem, ha bele pusztul is, kell !.
Eljött a búcsú napja. Bár váltottunk még néhány levelet, egy szép napon visszajött a levél,
Ismeretlen címzett jelöléssel. Gondoltam, Amerikába ment titkos vágya szerint.
Nagyot néztem, amikor egyszer ismerős arcot láttam a TV-ben. S nemsokára
bölcsészdoktori titulussal szerepelve heti magazinban, rádióban róla szólt egy ideig minden.. Életrajzát kikeresve egy helyen még a hajdani munkás mivolta is feledésbe
merült. Pedig ez akkor nem volt megbélyegző érdem. Barátom célba ért reménye szerint.
Címét nyomozhattam volna, de nem láttam értelmét. Életcélomat én is megtaláltam.
Csak azokat a hajdani küzdelmes éhes napokat feledni tudnám.

Ennyit a jót cselekvésről és a jobb-bal kézről.
S döntse el az olvasó, melyik barátomra emlékszem meghitten.

 
 
0 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Március van, tavasz van .
  2012-03-01 08:26:22, csütörtök
 
  Március elseje van.
A meteorológiai tavasz első napja.
Bár még kötélhúzást játszik a tél a tavasszal,
nem vitás melyik nyer. Hosszabbak már a nappalok,
erejét próbálgatja a nap. Ebben a hónapban a
komor száraz avart már lassan felváltja a zöld ,
s a fák csupasz ágain is egyre több lesz az ékesség,
Jégvirág helyett már kinálja magát az ibolya hóvirág.
Oly jó már hallani a telet átvészelő madarak tavaszt
üdvözlő énekét.
Megélénkül a határ is, és dermedt szívünk is felenged..

Szép márciust kívánok mindenkinek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2012.02 2012. Március 2012.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 55 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.