"Ráleltem egyfajta nyugalomra, egy új érettségre...
Nem éreztem magam jobbnak vagy erősebbnek másoknál,
csak hirtelen nem számított hogy mások szeret...
" Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk - míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is. Fodor Ákos
Online
