Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 406 
Olga Földes : Élni kéne...
  2012-04-30 22:56:06, hétfő
 
 
Élni kéne, élni, élni,
hangoskodni, körülnézni,
fűre lépni, táncot ropni,
minden szívbe belebújni!

Ránevetni a világra,
mindenki csodálatára,
hogy az én kis életemnek,
bánatomnak, örömömnek,
a világon nincs párja!

Hűvös, szürke hajnalokon,
nevetni a tegnapokon
s beleveszni a mába
Boldogokkal csak kacagni,
zokogókat vígasztalni,
magunkkal alig törődni,
ahol lehet enyhet adni!

Legyőzni a világ baját,
mellőzni a politikát,
aki szeret kézen fogni,
a rossz elől jól elbújni!

Élni, mint az angyalok,
hogyha egyszer meghalok,
ne mondhassa senki se,
hogy csak "lenni" jött ide!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tibor Baran : CSAK A TE RÉSZED
  2012-04-30 22:53:36, hétfő
 
 
Tested minden részletét
magamba zártam,
elővett játszani
gyakran a vágyam,
megfogtam kezedet,
csókoltam a szádat,
imádtam én minden
kis porcikádat.

Őriztem hűséggel
kék szemed fényét,
könnyű kis testednek
minden szép ívét.
S a legszentebbet.
Mire arannyal írtad:
Elrejtett szirmai
csak neked nyílnak.

Részem voltál nekem,
mint a saját szervem,
szívemben vérem,
agyamban értelmem.
Veled voltam teljes,
nélküled csak részlet,
vászon mire nem
festettek képet.

Én is erősen hittem,
hogy benned élek,
s én fakasztok szívedben
minden szépet.
Kidobtál magadból.
Csak riadtan nézek.
Nem vagyok magamé,
csak a Te részed.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
R.GYÖNGYÖSI KATALIN EDIT: Ma ÉS HOLNaP
  2012-04-30 22:52:06, hétfő
 
 
Ma még enyém volt
fák között libegő szél
halk duruzsolása,
virágok szirmain
pillangók táncolása,
tisztavizű kispatak
csordogáló hangja,
felhőtől pislákoló nap
aranysárga arca.

Ma még zsongott bennem
a lélek tiszta dala,
őrködött nyelvemen
a lelkiismeret szava,
ma még féltettem szerelmet,
biztos nyughelye voltam
a jónak, a reménynek.

Ma még konokul hittem
hétköznapivá töppedő
ünnepek varázsában,
gonoszak irgalmában,
mézet csepegtető
parányi csodákban,
az emberibb életre
vágyódó világban.

De a szeszélyes holnap
sanda felszínén növő
fekete sáncos árnyak
megőrzik -e mosolyát
a széparcú mának? -
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tóth János: Csak a csend
  2012-04-30 22:49:33, hétfő
 
 
Az elmúlás vizébe

csobban a lét,

emléke táguló

körgyűrűre ül,

s a felejtés partján

hullik szanaszét

csak a csend marad,

fájón, hihetetlenül.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szoboszlai Gergő : Mi történt…?
  2012-04-30 22:46:05, hétfő
 
 

Mi történt a világgal? Hova lett a szeretet?

A discoban tombolnak, 10-en éves gyerekek,

Vedelik a piát, mert így nagyobbnak látszanak,

Tévedés, s a gond hirtelen majd rád szakad!

Gödörben találod magad, nincs, barát ki segít,

Csak ivó cimborák, kik csak a neved ismerik,

Remélem, ráébredsz, rossz az út, amin jársz,

Jobb lesz, ha ezekkel még pár évet vársz!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pálfi Zsolt : Olvasztó
  2012-04-30 22:43:28, hétfő
 
 

Szívem szövetét szerelemből szőtték
fénnyel öltötték, formázták angyalkezek
napba szálltak vele, áldani, aranyba mártani
majd pokolra ereszkedtek alá, szurokkal önteni
ki sötét szegleteit.

Teljessé te tetted kedves, művüket
meglátva azt, mit odabe rejtettek
visszhangoztad csöndben, suttogtad harsányan
mutattál magamnak s az egész nagyvilágnak.

Fényed olvasztja mélyfekete éjem
szurokcsöppek, apró fekete gyöngyök
röppennek szerte a légben
emel a szemed, olvaszt nézésed
mikor reppenek és kacagva visszanézek
látom a szívedet, pillantom kétséged
de ne félj egyet sem, nap felé járok
sugarai számban, véle földre szállok
nem új szívet, de szívedbe új lángot
számolatlan kévével, alázattal hányok.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ács nagy Éva : Apóka..
  2012-04-30 22:41:15, hétfő
 
 
Vén apóka fogta a kaszáját,
vállára vette tarisznyáját,
elindult előre,ki a mezőre.
Kasza a vállon,
tarisznya háton,
tarisznyában kenyér
és hagyma.
Ez lesz ma a betévő falatja.

Elindult, ment,
patak partjánál eltévedt,
elcsábította az ének,
ott éltek a tündérek.
Körbefogták apókát,
táncba hívták,
szép szavakkal csábították.
Nem kell ide kasza,
nem kell a tarisznya.

Földöntúli étek
került az asztalra,
apóka csak úgy falta.
Táncoltak,vigadoztak,
apókával mulatoztak.
Maradj itt apóka velünk,
táncolunk, minden bút
feledünk!

Apóka akkor felébredt,
hiába marasztalták
a tündérek.
Vár engem a mező,
az erdő,
vár a dombtető.
Vár a kismadár dala,
anyókám kedves mosolya!

Vár a kunyhóm ,vár a kutyám,
a szerény vacsorám!
Lehet kenyér, s hagyma,
de anyókám szívből adja!
A kályhám melege,
a kedvenc ruhám,
a sarokban ott a puskám.
Itt veletek nem maradhatok,
róluk itt nem gondoskodhatok.

S felvette kaszáját,
vállára tarisznyáját,
elindult előre,ki a mezőre!
Várta ott a munka,
otthon meg anyóka.
Örömmel szaladt eléje,
várta estebédje.

Megette a vacsorát,,
kézen fogta anyókát.
Veled maradok kedves,
csak kezem ne ereszd.
Tündérek hiába hívnak táncba,
te vagy a szívem vágya.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szabolcs Vincze : A plüssfigura balladája
  2012-04-30 22:39:38, hétfő
 
 

Rég letűnt korok elhagyott útjain megyek
Arra, amerre vezet a Sorsom.
Mára el kellett sajnos, hogy engedjem kezedet,
Egy poros plüssfigura pihen a polcon.
Bámul. Üveges tekintetében megremeg a félelem,
Ami a világból tükröződik rá,
Ő csak játékszer. Fejében semmi értelem.
Égető emlékek ridegen válnak halottá.

Rég letűnt korok elhagyott útjain remeg
A rettegés. Felvet kérdéseket.
Mi lesz a jövővel, ha szeretni már nem lehet?
Mondd, ki menti meg akkor az embereket?
Csak néz. Választ ő már nem ad többé, hiába is kérdezem,
Halott rég, ő túl van az életen,
Egykor élt. És, ha ismételten vétkezem,
A bizalmát többé el már nem nyerem. Nem nyerem.

A Föld rég nem olyan, amilyen volt régen.
Nem menti meg soha senki többé már.
Egyre erősebb a Sátán, és elgyengül az Isten,
Rám meg az örök kárhozat, vagy boldogság vár.
Ez a Föld épp oly trágyadomb, amivé tették,
A Nap hiába süt, ha nem lesz többé ház.
A plüssfigurát is egykor nagyon szerették...
Fájó emlékek közt rád eztán ki vigyáz,
Ha emészt a láz?

Rég letűnt korok elhagyott útjain látom,
Hogy merre is tart az emberi faj.
Többször is szóltam, de már egyáltalán nem bánom,
Azt, hogy másabbak lettünk, mint voltunk tavaly.
Ül még. Szíve mélyén egyre jobban emészti a rettegés,
A sors vezet,semmi sem véletlen,
De mindezt megérteni talán nem is kevés,
Nem soká eljár az idő ugyan úgy felettem.

Rég letűnt korok elhagyott útjain friss vér
Szárad rá az emlékek kövére.
Tudom, az én fejemre nem kerül soha babér,
Csak kardot tudnak szúrni egymás szívébe.
Vár még. Fekete múlt poros homályában keresne csodát,
Egy valaki nem hagy el: A Remény.
Lebukik a polcról, de az élet megy tovább,
Hiszen percenként születnek újabb plüssfigurák.

A Föld rég nem olyan, amilyen volt régen.
Nem menti meg soha senki többé már.
Egyre erősebb a Sátán, és elgyengül az Isten,
Rám meg az örök kárhozat, vagy boldogság vár.
Ez a Föld épp oly trágyadomb, amivé tették,
A Nap hiába süt, ha nem lesz többé ház.
A plüssfigurát is egykor nagyon szerették...
Fájó emlékek közt rád eztán ki vigyáz,
Ha emészt a láz?

Rég letűnt korok elhagyott útjain friss vér
Szárad rá az emlékek kövére.
Tudom, az én fejemre nem kerül soha babér,
Csak kardot tudnak szúrni egymás szívébe.
Vár még. Fekete múlt poros homályában keresne csodát,
Egy valaki nem hagy el: A Remény.
Lebukik a polcról, de az élet megy tovább,
Hiszen percenként születnek újabb plüssfigurák.

Hiszen percenként születnek...
Akiket eltemetnek,
Én csak megyek tovább,
Másodpercenként buknak le újabb plüssfigurák.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Smiley-k Zenekar : SOHA NE ADD FEL
  2012-04-30 22:37:06, hétfő
 
 
Válladon hordod az élet gyötrelmét?
S megháborodik, mi ép. Az elméd?
Ezt súgja neked: Ennyi volt! Feladom!
Kiszállok! És ezt a világot itt hagyom.

Hány, és hány ember vélekedik ekképp.
Mi lehet oka? Miért mondja azt? Elég!

Sokaknak élete egy pohár vízen múlik.
S ebbe a pohárba egy légy belehullik.
S ahelyett, hogy kivennék belőle a legyet,
Eldobják a poharat, se vele életüket.

Te gyarló nép! Amit nektek Isten adott
Eldobnátok azt? Hisz nincs hozzá jogotok!
Aláznak, s vernek itt? Elveszted mindened?
Gondolod a pokol majd többet nyújt neked?

Figyelmezz szavamra! Jól vésd az elmédbe!
A lélek temploma az Úr által van védve!

Hányszor mondtad már azt? Isten veled világ!
Annyiszor küldte el hozzád őrangyalát.
Az Úr az őt szeretőt, nem hagyja magára.
Nem görbülhet hajának egyetlenegy szála!

Cipeld hát kereszted, mit válladra tettek!
Ha roskadsz, átvesszük! Ott vagyunk melletted!
Mert nem tudhatod azt, ki az őrangyalod.
Lehet, hogy más, de az is, hogy én vagyok!

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Geo H Radnó : A vész
  2012-04-30 22:35:08, hétfő
 
 

Már csak az idő figyel engem,
lankás percek közt tengődöm,
és őrjítőn nem szól senki-sem.
Sorsom, fagyasztott ismerősöm.

Békés bukások érlelik karmám,
lelkembe szállnak szíves bátrak,
s többé nem öröklöm a magányt,
szirmaim hervadtan, széllel szállnak.

A vész szúrós szavát engedd ki,
hogy a gondolat hatalma nyerjen,
ne legyen uralma rosszaké itt,
s csata nélkül eszmét vezessen.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 406 
2012.03 2012. április 2012.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 406 db bejegyzés
e év: 1474 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 2016
  • e Hónap: 11542
  • e Év: 356490
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.