Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 236 
Válóczy Szilvia: Milyen boldogság?
  2012-04-30 19:52:00, hétfő
 
  Válóczy Szilvia:

Milyen boldogság?


Milyen boldogság,
Ahol szívek halnak?
Csupa hazugság...
A léptek csendben járnak...

- S a szavak, a tettek,
Mit sosem, feledtek,
A bánat, s az élet...
Többé nem félek! -

Milyen boldogság,
Ahol szemek sírnak?
Csupa könny az ágy...
Ha magányba bújnak

- A szavak, s a tettek,
Mit sosem, feledtek,
A bánat, s az élet...
Többé nem félek! -

Milyen boldogság,
Ahol testek várnak?
Hazug értelem...
Süket fülben búgnak,

- A szavak, s a tettek,
Mit sosem, feledtek,
A bánat, s az élet...
Többé nem félek! -

Milyen boldogság,
Ahol csend a lélek?
Haza sem jön már,
Ki messzire tévedt.

- S a szavak, a tettek,
Mit sosem feledtek,
A bánat, s az élet...
Többé nem félek! -

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Farkas István: Alkony
  2012-04-30 19:50:03, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Székely János: Válás után XIII.
  2012-04-30 19:47:39, hétfő
 
  Székely János:

Válás után XIII.


Cirógassátok, állatok,
Dédelgessétek, hű növények,
Ne bántsátok, hatalmasok,
Kerüld ki, szél, eső, kíméld meg.

Segítsd, Sebő, pártold, Kalik,
Dugó, ne duzzogj rá sokáig.
Szolgáld ki, víz, ha szomjazik,
Öreg nap, süss reá, ha fázik.

Én nem tudtam megóvni, hát
Rád bízom, végtelen világ:
Vigyázz rá nálamnál is jobban.

Mert színigaz, hogy nem szeret,
Mégis: ha szenved, szenvedek,
És mégis: jól vagyok, ha jól van.
 
 
0 komment , kategória:  Székely János  
Fili: Az vagyok...
  2012-04-30 19:45:36, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fili  
Hervay Gizella: Csillagaimtól szemedig
  2012-04-30 19:44:30, hétfő
 
  Hervay Gizella:

Csillagaimtól szemedig

I

Csillagaimtól szemedig,
csillagaidtól szememig,
testem és tested között
fényhullámként terjed a vágy.

A tárgyak álmokká vágynak lenni,
a vágyak testté lenni vágynak.

A valóság az álmokon át
újjáteremti önmagát,
s új-magában valóság már a volt-álom is,
s e teljesebb világ újat álmodik.
Így válnak vérünkké, idegsejtünkké,
múltunkká, emlékeinkké az egykori vágyak,
így teremti jelenvalóvá álmainkat a jövő,
szemedben parányi, tűnődő anyaggá váltan
így üzen a tágasabb létnek
a szervetlen világ.

Fiam az ölemben ül.
Ha megfoghatná nagyanyám kezét,
nagyobb távolságot ívelne át,
mint a vágy
csillagainktól szemünkig,
szemünktől csillagainkig.

II

Apám szabadságról álmodott -
én úgy érzékelem a szabadságot,
mint a füveket, a fát;
fiam elvontnak fogja érezni ezt a s
tisztelettel olvassa majd a történei]
"felszabadulás".
Az ő lételeme valami más,
tágasabb öröm lesz.
Apám és fiam csillagsorsa közt
életem bolygóközi űrállomás.

Csillagaimtól szemedig,
csillagaidtól szememig.

Az álom is valóság -
ma dúdolva ezt magyarázom,
szemekkel néz szét,
kezekkel formál értelmem a világon;
kezet adok, és úgy nézek rád,
hogy álmaidat is látom.

 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Lévai Zsuzsa: Csillag leszek
  2012-04-30 19:41:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Lévai Zsuzsa  
Szilágyi Hajnalka: Most csak szeretlek
  2012-04-30 19:39:55, hétfő
 
  Szilágyi Hajnalka:

Most csak szeretlek


Meghajlítasz, még tartasz,
csenddé rajzolod bennem
az utolsó előtti perceket.
Még bírom, súgom,
vállad gödrébe maszatolom
a lezuhanó könnyeket.
Menedéket keresek nálad-benned,
mint ázott, éhes madár,
kinek lelkét síró szél fújja át,
tenyeredbe teszem fáradt szívem.

Vidd, mondanám,
de még akarom ezeket az öleléseket,
mert kell a fény, a levegő.
Érints meg, szelídíts,
tanulj meg, hajolj rám,
engedj lélegezni
veled,
szabadon.
De ne akard szavam hallani,
ma néma sikolyban átkozott
csend szúrta át szívem.
Nézd, már csak a gyűrött imákat
morzsolgatja két kezem,
s hiába mondanám, dacos
akaratom gúzsba köti hangom.

Beléd némulok lassan,
és homlokod mögül
figyelem, ahogy az
alkony lángjában olvadnak a fák,
karcos ágaikról hullnak a nyarat
idéző, hervadó illatok.
Megáll az idő. Kifeszül a tér.
A sápadt fények elmosódnak,
és Isten nevét veszem hiába számra,
a fohászok füstként az ég felé szállnak,
s keverednek össze a fáradt színek,
eltűnik a szép, hallgat a szó,
kék a semmivel fonódik össze,
fehér a feketére borulva
lesz végtelen, mély, ismeretlen.

Most csak szeretlek,
így ahogy vagyok, ahogy én tudok,
itt a szívem közepében,
álmaink közé feküdt csenddel,
beköltözött hittel, reménnyel,
és ezekkel a konok akarásokkal.
Menetelek a viharral szemben,
jövök eléd, érkezem utánad,
búvok ködös hajnalok kabátjába,
helyet kutatok a kacattá dúlt világban.
Apállyal fekszem, dagállyal kelek,
s karodba menekülök, ha
összeomlanak a körém hordott hegyek.

Hamispróféta volt ez a nyár,
zajongón csapódott a földre,
álmainkat bontogatta szét,
majd festetlen oldódott fel az őszben,
s tűnt csupasszá avarszínekben,
rőt alkonyok szárnyai alatt.

Ködfelhőkön varjak tánca
riasztó érzés őszben nézve,
a világ sajduló fekete árvasága.
Lassan elfogy körülöttem minden,
szétcsúszik a jelen a múlttal,
elnyúló árnyékunk a falra tapad,
egybefolyik az est a nappallal.
Testem könnyű, lelkem teher,
feloldódok benned,
csak még egy kis levegőt
adj nekem.

Engedj közelebb magadhoz,
hadd kapaszkodjak világodba vissza,
fáradt vagyok, szememre nehezedik
a hajnal közeledése.
Távolodnak a falak.
Csak te maradsz, és én.
Szemedben a most örökkévalóság,
a jövő kifeszített tükörkép.

Köréd fekszem.
Te kifújod a levegőt,
én belélegzem,
ha én fújom ki,
te lélegzed be,
ha nem veszel levegőt,
megfulladok...

...és úgy roppanok szívedben össze,
mint űzött nyári fények,
Isten összecsukódó tenyerében
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajnalka  
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év 116. Ködök
  2012-04-30 19:36:51, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Válóczy Szilvia: Maradj velem
  2012-04-29 18:35:11, vasárnap
 
  Válóczy Szilvia:

Maradj velem


Mint sebzett vad, menekülnék
Messzire, hol az értelem nem űz,
Rejteném magam a tó csendjébe,
Hol fáradtan huny ki a tűz.

Hitt holnapok közt ás el a sír
Felejtve, bánathalmokban gyötör,
Lelkemben a vakság, csak szelídség,
Sötét moraja szívemre tör.

Óvott menedék tépi lázamat,
Forrón öleli elhagyott álmom,
Darabokra tört eszmémben a hit
Elesett, de most, muszáj felállnom.

Nem gyalázhat újra a gőg,
Lelkem meggyötörni nem engedem!
Bár legyen kedvesség, vagy szerelem,
Te akkor is maradj velem
 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Sajó Sándor: Szülőföldem dalos tája...
  2012-04-29 18:33:06, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sándor  
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 236 
2012.03 2012. április 2012.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 236 db bejegyzés
e év: 2092 db bejegyzés
Összes: 29706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2732
  • e Hét: 12618
  • e Hónap: 64424
  • e Év: 1838123
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.