Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Mikszáth írta
  2012-05-28 11:31:31, hétfő
 
  Hogyan lehetne azt képzelni, hogy a lélek, ez a fönséges, megfoghatatlan valami, ne legyen különválasztható a testtől, és megszűnjön nyomtalanul, mint a kihűlt fazék párája. Lehetséges-e az, hogy e földi pálya után, ahol az egyik ember jó és szerencsétlen, szegény és nyomorúságban van koporsó zártáig, a másik pedig rossz, de bőségben él, és mosolyog rá az élet mindennemű örömeivel, lehetséges-e, mondom, hogy ne legyen egy felső elbírálás és egy másik világ ezek után, ahol ezek kiegyenlíttetnek.

 
 
1 komment , kategória:  Igaz idézetek  
János nagyapám békéje
  2012-05-20 22:43:19, vasárnap
 
  JÁNOS NAGYAPÁM BÉKÉJE

János nagyapám nagy kort ért meg. A hosszú évtizedek alatt sok mindent.
Utolsó éveiben kísértem sokszor. Arcára kiültek a megpróbáltatások.
Rideg állattartó ősei konok vonásokat hagytak arcán. Lefittyenő szája
sarkában örökké ott lógott rövid görbe pipája, ha be volt gyújtva, ha nem.
Fénytelen szeme mintha örökké könnyben ált volna. Mintha örökké
elsiratnivalója lett volna. Visszagondolva volt is, magánemberként,
magyar emberként egyaránt.
Mint gyári kovács már az első budapesti Erzsébet híd alkatrészeit is
kovácsolta Diósgyőrben. Akár élete mementója is lehetett volna az
évekig Duna parton álló torzó, mely halála évében adta át helyét az újnak.
Megért két világháborút, felnevelt nyolc gyereket, ebből kettőt a hazának.

Ez a címbeli béke vezérelte élete javarészében. Mennyire ? Mint mindenki,
ő is valószínűleg megingott békéjében többször. A legemlékezetesebbről
szól ez az írás.
Dúlt a háború a negyvenes évek elején. A meghitt falusi életet egyre több
tragikus posta keserítette meg. Majd minden családból volt a fronton,
kiért naponta imádkoztak. István a legkisebb fiú még csak a szórakozni
vágyó fiatal leventék majdnem gondtalan életét élte. Sudár szőke termete
hamar egy lány meghitt álma lett, s bár a lány valami korábbi mende-monda
miatt nem volt nagyapám szíve szerint való, egyre többen suttogtak jövőjükről.
Még inkább így lett ez, amikor a lány terhes lett. István egyszerre volt boldog és
gondterhelt . Otthon is szóba került boldog terve, és nem késett soká a konok
elutasítás. A történelem oldotta meg a helyzetet. Egyazon héten érkezett meg
háromgyermekes József bátyja halálhíre, és az ő váratlan behívója.
Nyakas fajta volt, azonnal cselekedett. Elintézte a soron kívüli házasságkötést
apja tilalma ellenére is. Bátyja halála, és az ő esetleg várható hasonló sorsa
vezérelte, maga elé képzelve nevesincs gyerekét, akit talán sohasem láthat majd.
Zajlott a háború, az ifjú feleség órája is elérkezett., egy szép lányt hozott a világra.
anyja házában lakva. Csakhogy nyakas nagyapám nem ismerte el unokájának.
Júlia nagyanyám áldott lélek volt, elsők között szaladt megnézni, karjába venni unokáját.
Pedig már 16-ik unokája volt a gyermek.
--Legalább nézd meg a kicsit ! kérlelte nagyanyám az öreget.. NEM ! volt a válasz..
Nincs pontos adatom róla, mi volt előbb a leányka születése, vagy István hősi halála.
Beteljesült hát István látomása, de ha nem azonnal érte a fronton a halál, és
tudatánál volt még, talán elküldhette utolsó sóhaját több ezer kilométerről még
gyermekének, feleségének.
János nagyapámat földig döngölte immár két gyermekének elvesztése. A hajdan
erős kovács ágynak esett. Nem sokan hitték,hogy felépül még. Szótlanul szenvedett.
Egy napon csoda történt. Nagyapám magához hívta párját.
--Juli ! Hozzátok el azt a gyereket. Talán mégis hasonlít ránk. Nagyanyámnak nem
kellett kétszer mondani. Szaladt, ahogy öreg lábai bírták
Jöttek hamar persze. Nagyapám nehezen felült ágyában, s kezébe adták a kisdedet.
--Isten hozott világ árvája ! - csontos kezét a kicsi fejére tette.-Kis unokám!
S szeméből folyni kezdett a könny. Sírt a konok kemény kovács . Persze nem csak ő.
Az igazi csoda most jött. A kimondott néhány szó visszaadta lelki békéjét , s lelke után
testi erejét. Még húsz évet élt őrizve magában, de már megbékélve két elvesztett
családos gyermekét.
Mivel én őket évszámaik szerint tovább éltetem: nagyapám most 137 éves.

 
 
0 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Köszöntő
  2012-05-06 06:50:05, vasárnap
 
  ********************
********************

Sok szeretettel köszöntöm anyák napján minden kedves blogtársamat,

olvasómat, aki a mindennapokon Édesanya, Nagymama vagy Kismama.

Legyen Tiétek ma minden szép szó és szép virág....

**********************
**********************

ÉDESANYÁMNAK

Sok bölcsességed még ma is fülembe cseng.
Több volt, mint útravaló, egy életre szépség, öröm.
Kevés minden virág, nincs, csak meghatott szó:
Édesanyám! KÖSZÖNÖM!

/csabailajos/
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
A legszebb szavak
  2012-05-04 19:05:19, péntek
 
  A LEGSZEBB SZAVAK

Sokan megkérdezik, miért kanyarodok vissza lépten nyomon gyermekkorom
kies udvarára. Azt hiszem kettős a válasz. A legtöbb ember álmaiban visszajár
az első tudatra gyúlt élmények színhelyére. A másik, hogy nekem valóban olyan
csodás színhely jutott születési helyül, amelyre kétely nélkül mondom azt, hogy
ilyen nincs még egy. Miből gondolom ? Talán aprócska érv, hogy mesés udvarunkat
kissé távolabbról néha egyszerre két festő is festette egymással versengve.
Egy hajdani festmény rosszminőségű újságkivágásként ma is féltett kincsem.
Gyertek velem ha nem hiszitek. Bár már csak emlékeimben, és néhány halvány
fotón létezik, mégis minden pici darabját le tudom írni.
Képzeljetek el egy nagyjából hetvenszer hetvenes nagy udvart három házzal, mely
udvart félkörben ölel egy öt méter széles, hol fél, hol egy méter mély patak, a Hejő.
A patak Miskolc Tapolcán ered, és a változó vízállást a fürdő leengedése magyarázza.
A patak partján két óriás fűz hajlik a kis házacskákra, a kapuban három hatalmas
jegenye köszönt, mutatja a hazairányt kilométerről is. A tágas udvar mellett van helye
két közepes kertnek is. Az ötméteres patak szélesnek mondható, a túloldali nádas
felől nem volt félnivaló, így be sem volt patak felöl kerítve. S madárdal minden órában.
A három házacskában három család a legnagyobb egyetértésben. Az egyikben akkor
három gyerek / később még három , egyikük születésénél kívülről aszisztáltunk./ A
másikban a gazdáék gyermek nélkül, a harmadik házban laktunk mi, itt születtem én. /és később még két testvérem/.

Megadatott tehát az első két legszebb szó : otthon-haza
De van egy még szebb szó is. De erről egy történet inkább.
Két éves lehettem. Az udvarban állandó volt a nyüzsgés. A felnőttek is gyakran
összejöttek szalonnasütésre, sörözésre, és suttogó politizálásra.
de mi gyerekek szinte állandóan kint voltunk. A gazdáék is sajátjukként
szerettek minket. Változatos játékaink voltak. Legtöbbször a patak partján ültünk le.
hiszen csapatostól hangoskodva jöttek a közeli malom felől a kacsák, ilyenkor elhallgattak
a békák. Néha ladikján leevezett Tóth bácsi, akárcsak kis Velencében lett volna.
Soha nem volt baj. Egyszer mégis. Valahogy megcsúszhattam, és bizony a vízben találtam magam. Az amúgy csendes járású patak akkor éppen nagyobb vízhozammal gyorsabb járással érkezett. A gyerekek gyorsan fellármázták az udvart, s rohantak be anyámhoz.
Ő ahogy volt kirohant, és utánam eredt. Ez nem volt egyszerű a patak sodrása miatt.
A többiek utána. Vagy 200 méter után sikerült lemellőzniük, akkor be a vízbe, aki felnőtt
csak ott volt. Kihúztak engem, utána egymást. Sok kedvem nem volt beszélni, életjelt sem adtam. Egyszerű oka volt, rendesen nyeltem a vízből. Gyorsan elkapták két bokámat, s
fejjel lógatva csurgatták ki belőlem. Végre megmozdultam, akkor a földre fektettek.
Kinyitottam a szemem, és csak annyit mondtam MAMMMAAAA....
Anyám olyan természet volt, hogy hamarabb cselekedett, mint esett pánikba, szavamra most
mégis sírva borult rám.
Ezt minden évben elmeséli nekem, ma volt az ideinek napja. S a végén mindig hozzáteszi.:
Tudja, hogy mi három testvér kedvesen ÉDESANYÁMNAK hívjuk. Neki mégis az a 63
éve kimondott szó a legbecsesebb.
És ugye nem véletlenül ez a legszebb szavunk...

CSABAI LAJOS

 
 
0 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Mérges gombatúra
  2012-05-02 20:03:38, szerda
 
  MÉRGES GOMBATÚRA

Bár a Bükk-hegység északnyugati karéja, mint János költőbarátom írta, zord rinocérosz vonulatként uralja a tájat, a keleti, déli részek ellenkezőleg , szelíd dombokként nyújtják lábukat az Alföld peremére. Csak a különleges élmények kedvelői , és a nagyobb túrákhoz szokott kirándulók igyekeznek Lillafüred irányában meredek sziklafalak közt céljaik felé.
Azért a lankás részek is tartogatnak élményeket Miskolc -Tapolca , vagy Hejőcsaba, Görömböly felé indulva. Nem is kell több napot, sőt egy teljes napot sem feltétlen rászánni az élményszerzésre.
Már tiz évesen is sok kilométeres utakat tettünk e szelid szép tájon. Kimondva gombázó kirándulások voltak ezek, de tudtuk, ha ki nem is mondtuk, hogy a természet simogatása, és a baráti kör nyújtotta élmények adták az igazi vonzerőt. Néha bizony alig pár darab gombával tértünk haza, de ezen legfeljebb szüleink zsörtölödtek, mi cseppet sem bántuk.

Így indultunk el négyen csabai barátok azon az emlékezetes napon is. Péter, Lali, Zsolt és Laci. Nem vittünk tömött hátizsákot, legfeljebb egy kiskés szerénykedett zsebünkben és szatyor a gombának.
Dél tájban indultunk. Fiatalok voltunk, nem fáradtunk hamar. Alig egy óra múlva magunk mögött hagytuk Tapolcát, az azt övező erdőket. Mondanom sem kell nem sok gomba szerénykedett szatyrunkban.
Laci kiadta a jelszót : Nem messze van már Leányvár, legalább azt nézzük meg !
Leányvár 4-5 kilométer Csabához. Mi ott álltunk alig kilométernyire, és nemsokára már a
,,falai ,, alatt.
Igen, idézőjellel, mert nem hogy falat, de egy árva téglát sem lehet ott találni. Hajdan huszita vár állott itt, megőrizte nevét, de vár jellegéből csak egy kiemelkedő nagy domb maradt, és
a legendák. Erdővel sűrűn benőtt halma sok kilométerre látszik ablakomból ma is.
Kissé csalódottan tanácskoztunk, most mi legyen ? Megint Laci döntött.
-Én nagyon szomjas vagyok. Itt van nem messze Kékmező, közepén gémeskúttal.
De a meglepetés ezután jött. Haladva egyre több értékes gombát találtunk. Már ittunk a kút vizéből is, de kicsit még tovább még több gombára leltünk. Nem volt szívünk visszafordulni. Szatyraink már régen púposan tele, mégis kellett a több. Csak nem hagyjuk itt, ha rátaláltunk.
De hová tegyük, hogy vigyük haza.? Lalinak kreatív ötlete támadt. Levetette melegítő alsóját, két szárát elkötötte cipőfűzővel, és mint zsák működött a továbbiakban. Teleszedtük azt is.
S a nagy zsákmány örömében nem vettük észre, a nap egyre jobban közelgett a rinocérosz hegyek felé. Normális ember ilyenkor már közeledik otthonához. De nem mi. Szégyen bevallani, mi az idő-tér csapdájába kerültünk. S mint a Grimm mesékben áll, bizony megvezettek lettünk. Nemsokára halucinálva a fák közt már a mézeskalács házat is látni véltük. Dehogy kívántuk a boszorkát, már nagyon haza akartunk menni.
Péter, az örök számoló a nap állásából kiszámolta, mennyi lehet az idő, és mikor megy le a nap. Nem mondtam még, hogy órára akkor egyikünknek sem tellett.
Péter térképes emlékei szerint kb. hét kilométerre vagyunk falunktól, mely másfél óra alatt legyalogolható. Biztosan így van, de nem fáradtan, és felmálházva gombával.
Elindultunk. Még egy kilométer sem fogyott, amikor a rinocérosz elnyelte a napot.
Egyre szürkébb volt az erdő. Szerencsére Péterben lehetett bízni, a sötét úton sem tévedtünk el. Hanem bátorságunk erős próbára lett téve. Sejtelmes állathangok rémítettek a szürkületben. Valaki felvetette, hogy az esti vadászat veszélyes ránk, mert négyen ugyancsak csörtettünk. Zsolt mondta, valahol olvasta, hogy ha énekelünk, sem a vadászok nem lőnek, sem a vadak nem támadnak. Lázasan keresgéltünk valami alkalomhoz illő dalt. Ez az, ami ilyen lelkiállapotban nem megy. Egy két dal csak összejött. Az egyik úgy rémlik 55év távlatából, mintha a Bunkócska lett volna. Ironikus volt, de adott vissza némi bátorságot.
Lali már félholt volt hosszú nadrág nélkül, vacogott, ráadásul fűzőtlen cipőjéből is gyakran
kilépett, míg megtanult benne járni. De nem, a zsákmányt nem dobjuk el, mint süllyedő hajós a kincset.
Péter ezúttal kihagyott egy két tényezőt, és az út sokkal hosszabb volt, mint gondoltuk. Már régen besötétedett. Még egy kilométer mindig hátra volt, szerencsére vikend házas területen. Már nagyon szerettünk volna hazaérni. Hogy otthon mi lesz, senki nem mérlegelte.
De nem is kellett hazáig várni. Már az utolsó lankán ereszkedtünk le, látszottak a szélső házak fényei, amikor feltünt, mintha a murvás út közepén is szálfák nőttek volna. Zsákútcára gyanakodtunk, de bár az lett volna. Mert bizony nem szálfák voltak azok, hanem hármunk apukája.... Elénkbe jöttek. Az ott elhangzottakat nehéz rekonstruálni. Péter apja úriember volt, megválogatta szavait, ez a másik két apukára is hatott. Az én apám hirtelen indulatú volt, de sosem emlékszem, hogy valaha bántott volna. Nem mondom, a nadrágszíj gyakran
lekerült akcióra készen, de inkább csak díszlet volt a cseppet sem csendes eligazításban. Most is hallom: ,, Ezért két meccsre nem mehetsz el ,, Nagy büntetés volt ez Grosics és Sándor Csikar idejében. Laci apja mélyen hallgatott. Talán örült, hogy nem lett baj. Azért csak megszólalt : Ezért még számolunk. Csak azt tudnám, anyádat hogy csillapítsam le.
Zsolt volt a legnagyobb gondban. Délelőtt még nem tudta, hová megyünk, így be sem jelentette. Egy reménye volt. pedagógus szülei bíztak megfontoltságában, és barátaiban.
Azt hiszem az utóbbiban nem tévedtek.
Hej, de örömest mennék veletek újra gombázni ! Még ha égi apukáink indulataival kellene is számolnunk.

Az egyik gombász nevében: CSABAI LAJOS

 
 
2 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Május, Te virágos
  2012-05-01 00:43:12, kedd
 
  MÁJUS, TE VIRÁGOS

Valahogy mintha a májusi események jobban megmaradnának
bennünk. Talán azért, mert a hosszú tél és a szeszélyesen alakuló
tavasz után ebben a hónapban a leg ember közelibb az időjárás.
Végre felsóhajt a test, és a lélek, felmelegszik dermedt szívünk.
Sokak szerint a legszebb, legemlékezetesebb dolgok e hónapban
történnek velünk. Ezt bizonyítja ezernyi májusi vers és dal is.
Bár néhány fagyos szent még bezavar, ez jobbára csak a termésért
aggódó kertészkedők homlokát redőzi. De a leveles május, virágos
rét látványa már a legzárkózottabb szíveket is felmelegíti.
Nincs május millió virág nélkül. Ennek első legszebb költeményeit
a reménybeli menyasszonyok, azok a lányok kapják májuskosárban,
akik már szívből választottak és választattak. Mifelénk még így van.
De a többieknek is jut májusfa, vagy egy bocsánatosan lopott csokor
orgona.
Az első vasárnap virágai az Édesanyáké, Nagymamáké tőlünk,a most
szavakat kereső, hálás szívű, vagy éppen könnyel emlékező örök
gyerekektől. Van e rá elég szó, szép virág, hogy az érzést kifejezze?
Május elseje hajdan a munka látványos ünnepe is volt. Ma fájdalom,
egyre többen vannak, akiknek nincs mit ünnepelni....
Ez évben piros pünkösd is május hónapra esik. S május utolsó hetére
esik a vakációt váró gyermeksereg játékos ünnepe, a gyermeknap.

Május, te virágos ! Add, hogy mindenkinek a szépről, a jóról szóljon
a hónap, és örömmel emlékezhessünk majd rád !

 
 
2 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2012.04 2012. Május 2012.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 55 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 72
  • e Hét: 87
  • e Hónap: 356
  • e Év: 356
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.