Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Vallomás szülőföldemről.
  2012-09-20 16:09:19, csütörtök
 
  Engedjetek meg egy személyes vallomást szülőföldemről. Tartozom neki ennyivel.
Szülőfalum Hejőcsaba. A Tapolcavölgy felől a soha be nem fagyó Hejő patak érkezik
ide, mely mellett már honfoglaló őseink is itattak a legendák szerint.
A bővizű patakot jegenyék, kiterjedt fűzek szegélyezték, és a patakparton egy kicsi
házban születtem. Házunk táját híres festők festették, néha egyszerre többen is.
Köztük lábatlankodva, és Anyám tiszta megunhatatlan népdalait hallgatva tanultam
a szépet. Valaha négy vízimalom őrölt a patak vizével. Hányszor bujkáltunk az ódon
fafogú kerekek, ütemre rázó rosták között, s lettünk lisztporosak anyánk örömére.
Szombatonként e patakon érkezett ladikjával hat házzal feljebb lakó ismerősünk, kis
esti szalonnasütésre, borozásra. Szelíd volt e patak, megóvott, amikor másfél évesen
belecsúsztam, és bizony 200 méterrel odébb fogtak ki épségben.
Lehet e tájat nem szeretni?
Később a falu Miskolc elővárosa lett, mely már 80 évvel ezelőtt teljesen összenőtt vele.Ahogy Hejőcsaba gyermekkorom birodalma, úgy Nagy-Miskolc ifjúságom, felnőttkorom színtere lett, iskoláival, kenyeret adó füstölgő gyáraival, szórakozó helyeivel.
Szerelmes vagyok e városba immár öregen, mégis ifjúi hévvel.
Mit lehet ezen az átlagosnál piszkosabb, szegényebb városon szeretni?
Egy szó is elég: változatosságát. Nagy folyókat leszámítva nem tudtok olyan természeti fogalmat említeni, amely közigazgatási határainkon belül ne volna fellelhető.
Ha kinézek megalománia szülte földszinti panellakásom ablakán, félkörben helyi
szőlőskertek két dombját látom présházaival, hangulatos pincesoraival. A két domb
között az óriási fák között Tapolca-völgy, mélyén megbújva híres fürdőjével, melyben
úszkálva járhatod be egy kisebb hegy gyomrát, vagy akár csónakázhatsz a külső tavon.
Mögötte fél karéjban a Bükk vonulatai óriási fáival, tisztásaival. A vonulatok közt
védett fennsík ritka növényekkel, állatokkal. A mészkőhegyek völgyeiben források,
tavak, patakok pisztrángosokkal, vízesés, barlangok. A hegyoldalakban kőbányák,
szénégetők, mészégetők, kissé távolabb szénbányák. Ha a sík felől érkezel, végtelen
búzamezők, romantikus tavak, és a Sajó folyó, mely Felvidék üzenetét hozza.. A táj nyugalmát itt csak új ipar létesítmények törik meg.
Ha felmegyek a 10 perc járásnyi Avas tetőre, szemem a lankás abaúji, borsodi tájat látja.Fent kéklik a szlovák Kárpátok magas vonulata, keleten a Tiszáig lenyúló Zempléni hegy, melynek utolsó csúcsa a Tokaji kopaszhegy, mögötte a Bodroggal, Tiszával, melyen túl már a szabolcsi síkság kezdődik. Délen Tiszaújvároson túl látni. Tiszta időben ilyen kicsi hazánk.
S ha a múltban merengek? Van 700 éves várunk, török időbeli épületünk, sok-sok
ódon házunk, 240 éves vaskohász emlékünk, és több ezer éves emberi lakhely maradványunk , rég kihalt népek emlékeivel, mely bizonyítja, mindig jó volt itt élni.
S volt a magyar hazával összefonódó hol dicső, hol gyászos múltunk,.Ide látszik a Muhi-sík.
S látom elődeinket, kik itt munkálva tették naggyá e szűkebb és tágabb pátriát.
S sajnos látnom kell ellentmondásoktól terhes jövőnket is....a bezárt bányákat, s a
mementóként égig érő felkiáltójel kéményeket, a hajdani iparfellegvár kopjafáit....
Szeretlek így is Miskolc !

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Én még emlékszem...
  2012-09-06 17:13:59, csütörtök
 
  ÉN MÉG EMLÉKSZEM...
.

Én még emlékszem az estre, mikor
Utcánkba hazatért a csorda,
S egy állat sem tévesztett kaput.
Az akácillatú alkonyatban,
Langyos nyugalom öltött testet,
S mikor a jószág csendesen elpihent
A fehérhátú házak tornácairól
A kispadokra mind kijöttek,
A kimért járású öregek,
Hogy elmondják merre, mi hír?
Ki kinek adott keszkenőt,
Jó szóval illették az elmenni készülőt.
Mi suttyó kölkök földön ülve lestük szavuk.
Míg odébb a malomban monotonon zúgva
Lisztté lett a kukorica, búza,
A malomkerékből szabadult Hejő
A fűzek alatt csobogva tovasietett.
Egy hajlott hátú fáradt néne
Görhét rejtett kötényébe,
S kint a padoknál kedvesen kínálta
Mi sóvár szemmel lestük, jut-e belőle.
Nékünk félbetört darabot adott, boldogan ettük,
Pedig nem csomagolt cukorka volt.
Hogyan volt erre idő? Ma sem tudom.
Akkor még nem űzött vad,
De családtag volt minden óra.
Az utca egyetlen kútján
Míg megtöltötték vödrüket a lányok,
Hallgatóztak, szoknyájuk pajkosan libbent.
A legények tág szemmel néztek rájok.
Ők illedelmesen köszönve
Fejüket leszegve siettek el,
S várták őket boldog álmaik.
Mikor egymásnak felelve
Megszólalt a három harang
A távolból egy mozdony felelt reá.
A padon a komor férfiak
Suttogva mérték már csak a szót.
Ujjukkal a csend jelét formálva:
Kit vitt el aznap az önkény.
Kilencszázötvenet írtunk akkor,
Ó, hol van már, Istenem!
S a zúgó akácok alatt így lopódzott be
Zsenge tudatunkba az emberség
És a történelem...

Csabai Lajos

 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
De nehéz az iskolatáska
  2012-09-01 04:32:05, szombat
 
  Demjén Rózsi közel 40 éves slágere e napokban
millió háztartásban refrénként csendül fel.
Dúdolják vagy mormogják egyaránt kicsik és nagyok.
Mert az iskolatáska ma háromszorosan nehéz.
Mert a bennelévők árának kigazdálkodása is esetenként
embertelenül nehéz. Tessék mondani : ma egy segélyből,
vagy 47 ezres politikusok szerint elégséges közmunkabérből
hogyan jön ki mindez ? Különösen ha a nemzetfenntartás
szempontjából is létkérdés kettő vagy több gyerek egyidejű
iskoláztatására gondolunk. És ha mindez mégis keservesen
összejön, marad-e még ennivalóra, vagy villanykikapcsolástól
rettegve sárgacsekkre ?
Mert kikapcsolt villany mellett az oly nagyszerű munkafüzetek
sokasága sem működik.
Vajon volt e szegény a mai iskolatáskák összeállítói között.?
Vagy a tankönyvlobbi mindent felülír ? Gazdasági fellendülést,
felzárkózást hoz a tankönyvhalom kényszerítése ?
De ha mindez össze is jön. Gondolt-e valaki arra, hogy sok gyerek
súlyának harmadát, negyedét teszi ki az iskolatáska súlya.
Mintha én a 75 kilommal naponta 20-25 kilos szatyorral járnék
oda vissza...
Gondoltak arra illetékesek, hogy nem minden gyerek mai kisherceg,
ki után inas viszi a táskát, vagy mai viszonylatban a családi kocsi
viszi iskoláig. De lehet hogy a munkanélküli szülő ráér erre is....
Bölcsen bevezették a kötelező minennapos tornaórát.
Valószínű jót fog tenni az így elgyötört csontok helyremozgatásában.
Nosztalgiával gondolok gyerekkoromra, amikor a néhány tankönyv
között egyedül az atlasz volt szines. És a néhány füzet mindent kibírt.
Könyveink sok évig nem változtak, örökölhetőek voltak, és bírták is
a strapát négy öt éven át...
Mosolyogva rémlik fel bennem az egyszeri gyerek találékonysága, aki
az egyévnyi szétmálló tankönyvből minden nap csak az aktuális aznapi
lapokat vitte magával

Ma még csak a szülők emlegetik Rózsi dalát, de hétfőtől már millió kicsi is.
ha marad bennük erre szusz.
De higyjünk benne, mindez kell, hogy gyerekeink kiművelt fők legyemek...
 
 
0 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
Szeptember van...
  2012-09-01 03:45:57, szombat
 
  SZEPTEMBER VAN...

Párizsban, de úgy általában Európába ma hajnalban beszökött az ősz.
Nesztelenül jött, csak éjjeliőrök húzták összébb magukon a dzsekit.
Most még csak ők tudják, nem lopni jött , legfeljebb jobb kedvünk viszi
csak el. És hagy cserébe vigasznak nyomot édes gyümölcs képében.
Most még tagadja jöttét, alig csökken a tűző nap ereje, de a jó szeműek már
látják fáradt munkálkodását.
A nap egyre többet heverészik mielőtt felkelne, s este hamarább csomagol.
Ismerjük már, hoz nemsokára hűvös hajnalt, rosszabb kedvében majd deret
is a határra, de skandáljuk Petőfi örök fiatal sorait. ,, Még nyílnak a völgyben
a kerti virágok...." Igen, szívünkben késleltethetjük még a hervadást, ha
van szép gondolat, s aki melegít, társ.
A természet is velünk él, őszül, hajtja majd álomra fejét. Fogadjuk bölcsen hát,
az őszt, ne a tóparti fülledt napokat sirassuk.
Aztán ha fortyog az üstben a lekvár, s a tőkéket korán érő súlyos fürtök húzzák,
Dinnyerontó Lőrinc helyett is nekik örüljünk.
Az aszályos nyár nyomán a szerény termésre gondolva mondjuk, hálaisten ezért is.
Hisz a természet váltakozva ad. Hol ebből hol abból most többet s mostohábban
a másikból. Csak az elosztásra ügyeljünk. Jusson szegénynek gazdagnak mindből!
S ha jókedvünk ünnepelni enged, úgy Máriák,Editek, Mihályok, és többiek mind.
Boldog névnapot, emberi szeptembert.....
 
 
0 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 55 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 72
  • e Hét: 87
  • e Hónap: 356
  • e Év: 356
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.