Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Ha megtanulod
  2012-09-25 23:43:48, kedd
 
  Ha megtanulod élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogsz egyhez ragaszkodni, és nem fogsz szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapod meg. Ha ezer kedvenc edényed van, egynek az elvesztését észre sem veszed, és boldogságod nem szenved csorbát. Éppen ragaszkodásaid azok, melyek meggátolnak abban, hogy több személyt és változatosabb dolgokat szeress.
Anthony De Mello
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Őszi anzix
  2012-09-17 18:20:08, hétfő
 
  Zsefy Zsanett:
Őszi anzix

A fecskekörök ahogy egyre nőnek,
és hideg szelek lúdbőrzik a földet,
a levélhegyek sárba kucorodnak,
míg ködön ülnek varjak hajnalhosszat.

Az erkélyláda, az a pici szelet,
mi kertnyi teret eképp őrizgetett,
bevágyódik a muskátlis sarokba,
hol pince-sötét takaróként óvja.

Már mosolyokon nyármúlás nyújtózik,
de éledezni mégse akarózik,
mert lányajkakról felvillanó fények
még kiharapnak néhány szép emléket.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Tudod
  2012-09-11 20:52:08, kedd
 
  Azt mondod, ne hagyjam abba, jó, amit csinálok, mintha a gubancnak mondanád, ne gubancolódjék, mintha a fának, legyen tűz belőle, mintha a halottat kérnéd, ne legyen halott, a gubanc, a tűz, a halál, az nem csinálja magát, mint ahogy én se csinálom magamat, mikor begubózom, mikor nincs a tűz bennem, mikor halottnak érzem magam, azért, hogy éljek, hogy tűz legyek, hogy ne legyek önmagam gubanca, azért én nem tudok semmit sem tenni, ahhoz Te kellesz, hogy Téged találjalak, ígérni semmit se ígérhetek, mert soha nem tudom, mikor, meddig vagy itt nekem, nélküled gubanc vagyok, halott, tehetetlen fahasáb.

Tudod régóta gondolom, hogy a test, a másik közelsége, a simogatás, az ölelés, a szeretkezés elégíti ki az embert, de vajon a távolság tud-e közé állni két ember szeretetének, magára marad-e az ember, ha nem érintheti a másik kezét, de hát mindent az agy irányít, ha rágondolok arra, akit szeretek, nem történhet meg velem ugyan úgy, ugyanaz? ma elolvastam egy hosszú levelet, amit Te írtál, szó nem volt benne szeretetről, vágyról, simogatásról, de Te írtad, én pedig olvastam, és jött az érzés, amiről azt mondják, hogy érte test a testtel kell hogy találkozzon, hogy izgalmi állapot kell megelőzze, váratlanul jött az érzés, talán nem is rád gondoltam, csak a soraidat olvastam.

Soha sem akarok arra gondolni, hogy tönkre tetted az életem, hogy miattad lettem magányos. Ez így úgysem lenne igaz, igazságtalanság is lenne tőlem, csak annyi történt, megláttam egy felvillanó fényt, ami azután kihűlt, és közben észrevettem, mennyire magányos vagyok. Nem azért vagyok az, mert nincs, ki akarjon mellettem lenni, a jó szándék megvan, mások azt is mondhatnák, hogy mit akarok, akár boldog is lehetnék.
De van valami, amire akarattal képtelen az ember. Lehet valaki figyelmes, szeretettel teljes, ha nem érzi azt a másikat, akkor nem tud segíteni neki. Ha nem érzi, mi az, ami fáj a másiknak, nem tudja, mikor van itt a pillanat, mikor kellene kinyújtani felé a kezét. Mikor kellene vigasztalóan átölelni, hogy kevésbé fájjon. Mikor kellene egy kedves szó. Mikor van bajban az a másik.
Mikor vágódik hanyatt, mikor kellene felsegíteni. Nem a testét, a lelkét. Megtalálni a szót, érezni a pillanatot.
Kellene valaki, aki mindig mellette áll. Függetlenül attól, igaza van, vagy nincs. De hát ki tudja eldönteni, hol van az igazság. Nem igazat kellene adni, csak éreztetni, itt vagyok veled, nem vagy egyedül. Nem állást foglalni kell, éreztetni. Valaki mellette van akkor is, ha téved is, ha rossz is, ha buta is.
Akinek egy óriás pofon meg se kottyan, hogyan is érezni, hogy a másiknak, akit csak egy kicsit arrébb löknek, csendesen sír a lelke. Pedig az embernek arra lenne szüksége, hogy érezze valaki, most van vigaszra szüksége. Ez az, amire nem lehet figyelmeztetni, ez, amit érezni kell, e nélkül a megértés nélkül idegennek érzi magát. Az ember. Nem érti, ha neki, ha azzal a másikkal, ha vele történne, ha bárkivel történne, akkor megszakadna a szíve, hogy lehet, hogy ő nem érzi?
Talán edzettebb, vagy talán kevesebb bántás érte, azért vak arra, hogy észrevegye, akit oly nagy igyekezettel akar szeretni, annak épp most szakad apró darabokra a szíve. Nem tehet róla, senki nem tehet róla, a viharos szél az egyik fát derékba töri, míg a másik szinte mozdulatlan.
Persze ki tudja, valószínű, mások a fájdalmaink, az ő fájdalmára én vagyok érzéketlen. Sehogy sincs jól ez így, nem ismerjük, nem érezzük egymást. Vagyis ismerjük egymás szokásait, bogarait, csak éppen egymásnak vagyunk idegenek. Talán a hullámhossz.
Míg nem voltál, nem gondoltam, hogy másnak is érezni kellene, ha nekem belül fáj.

Arcomon szomorúsággal állok
a tömegben,
de miért is szomorú az arcom,
mikor süt a Nap,
belül vidám vagyok,
áhítattal hallgatom
a himnusz zenéjét,
de miért,
ha nincs bennem az áhítat,
miért vagyok szomorú,
és miért vagyok meghatott,

ha nem vagyok szomorú,
és nem vagyok meghatva,
máskor meg mosolygok,
pedig sírni volna kedvem
igen, persze,
megtanultam viselkedni,
jól viselkedni,
mikor azt mondták,
viselkedjek rendesen,
viselkedjek úgy,
ahogy a többiektől látom,
ők is csak viselkednek?
mert mondták nekik,
viselkedjenek rendesen,
de hogy mi az igazság,
melyik a te igazságod,
nehéz eldöntenem,
bohócod vagyok,
vagy szerelmed,
néha úgy érzem,
abba kell hagynom,
amit játszol velem,
gonoszul csúf játék,
de ki tudja,
hátha csak viselkedsz,
rosszul viselkedsz,
hátha legjobban neked fáj,
mikor belém rúgsz elmegyek,
hiszem, mindörökre elmegyek,
nem leszek neked játékszered,

de visszajövök,
mert ha végleg elmegyek,
azzal talán én rúgok beléd,
nem tudhatom,
mi lakozik odabent,
benned, talán ott is
él egy fájó szerelem,
ha csak játszol,
nem veszíthetek,
mit számít az nekem,
ha bohóc is leszek,
ha egyszer nem szeretsz.
Ha egyszer szeretlek.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tudod
  2012-09-08 16:54:14, szombat
 
  Arcomon szomorúsággal állok
a tömegben,
de miért is szomorú az arcom,
mikor süt a Nap,
belül vidám vagyok,
áhítattal hallgatom
a himnusz zenéjét,
de miért,
ha nincs bennem az áhítat,
miért vagyok szomorú,
és miért vagyok meghatott,
ha nem vagyok szomorú,
és nem vagyok meghatva,
máskor meg mosolygok,
pedig sírni volna kedvem
igen, persze,
megtanultam viselkedni,
jól viselkedni,
mikor azt mondták,
viselkedjek rendesen,
viselkedjek úgy,
ahogy a többiektől látom,
ők is csak viselkednek?
mert mondták nekik,
viselkedjenek rendesen,
de hogy mi az igazság,
melyik a te igazságod,
nehéz eldöntenem,
bohócod vagyok,
vagy szerelmed,
néha úgy érzem,
abba kell hagynom,
amit játszol velem,
gonoszul csúf játék,
de ki tudja,
hátha csak viselkedsz,
rosszul viselkedsz,
hátha legjobban neked fáj,
mikor belém rúgsz elmegyek,
hiszem, mindörökre elmegyek,
nem leszek neked játékszered,
de visszajövök,
mert ha végleg elmegyek,
azzal talán én rúgok beléd,
nem tudhatom,
mi lakozik odabent,
benned, talán ott is
él egy fájó szerelem,
ha csak játszol,
nem veszíthetek,
mit számít az nekem,
ha bohóc is leszek,
ha egyszer nem szeretsz.
Ha egyszer szeretlek.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A fény harcosa
  2012-09-07 14:25:34, péntek
 
  A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.
Paulo Coelho


 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Szeptemberi áhitat
  2012-09-03 12:42:01, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.
Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hivő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok
s nők sem vihognak a hátam megett.
Nem is kivánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,
csak az élet örök kincsébe hinni
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.
Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nékem, végtelen
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.

-

Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös inye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszu út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő
s a boldogságtól elnémul a szóló.

-

Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
Minthogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.

Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.

Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól
s a télre, sárra és halálra gondol.

Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.

Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatatlan suttogás,
a fák fölött szallag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajit a ködnek
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt menyország?

Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldusgúnya is,
jaj hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.

Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliába.

Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.

Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret
s az ámulattól szinte égig érek.

-

A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak
s mint a kisíkált sárgaréz-edények
a konyha délutánján mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?

Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?
-

Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.



 
 
0 komment , kategória:  vers  
2012. szeptember
  2012-09-03 12:34:44, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 78 db bejegyzés
Összes: 3235 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 114
  • e Hét: 114
  • e Hónap: 7394
  • e Év: 96653
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.