Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 120 
Babits Mihály: Miatyánk
  2012-09-30 16:38:26, vasárnap
 
  Babits Mihály:

Miatyánk


Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
add, hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajjon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére: ha bűn, hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek: a gaz
tied, büntetni: mienk csak az,
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kísértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen,
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tiéd az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség:
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Ligeti Éva: Veled értelmet nyer ez az élet
  2012-09-30 16:37:32, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ligeti Éva  
Bódás János: Útjelző tábla
  2012-09-30 16:34:26, vasárnap
 
  Bódás János:

Útjelző tábla


Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.

Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek!
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Karády Katalin: Holnap, ki tudja, holnap látsz e még?
  2012-09-30 16:32:47, vasárnap
 
 


Link

Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még?
Ki tudja, holnap fáj-e még,
szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még?
ki tudja, holnap fáj-e még,
szívem a csókodért?

Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
elégni se kár, meghalni se fáj
Egy mámoros pillanatért.

(Refr.) Holnap.......

Ma még a szívem úgy érzem én,
Örökké téged szeret,
Hogy senki mással te nélküled,
Boldog sosem lehet.
A vágyam, álmom ma mind tiéd,
Tiéd száz forró dalom,
A lelkem rejtett kis titkait,
Ma még neked adom.

(Refr.) Holnap.......

 
 
2 komment , kategória:  Karády Katalin  
Harcos Katalin: Kihunyt csillagok
  2012-09-29 16:40:41, szombat
 
  Harcos Katalin:

Kihunyt csillagok


Döbbenet. Pittyegés se szól.
Utolsó sóhaját felitta a csend...
Anya és magzat sírva követte most
sors szabta útját, a végtelent,
és nem tehettünk értük semmit.

Vagy mégis... mégis tehettünk volna?
Ha a politika nem torzsalkodást,
hanem igaz összefogást szítana,
talán lett volna esélyük, - de lásd
nem tehettünk értük semmit.

Még hány halál és szárazra sírt szem
kell, míg népünk összefog végre?
Nem riogatás, hanem óvó intelem
kell. A politikát tegyük félre!
Így nem tehetünk értük semmit!

Vajon a vitát kavarók zöme
tudja mit tesz és mennyit árt?
Kisebb veszély ha megelőzzük,
mintha beengedjük a halált...
Lásd, nem tehettünk értük semmit.

Eső kopog, mossa a mocskot.
De mi marad bent a fejekben?
Félelem? Harag? Bizonytalan dolgok?
Az ember így fajón béna, tehetetlen,
mert nem tehetünk értük semmit.

Szakadj le ég! Gyaluld tisztára a földet!
Szakítsd fel a hazugság kárpitját!
Üvöltsd a csendbe, hogy más az élet,
mégsem gyilkos ez a könyörtelen világ,
hogy tehessünk értük valamit!


 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Fili: az vagy nekem
  2012-09-29 16:35:22, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fili  
Végh Tamás: Fohász
  2012-09-29 16:33:45, szombat
 
  Végh Tamás:

Fohász


Mindennapi szavainkat
Add meg nekünk ma,
Hogy tudjunk
Egymáshoz szólni szépen.
Káromkodjon bár e jelen,
Mi maradjunk meg
Vérpiros igézetükben.

Mindennapi jóságunkat
Add meg nékünk ma,
Hogy ki ne hűljön
Bennünk az a jászol,
Melyből egykor
Kihangzott az Ígéret,
Őszbe lehullt
Nyaraink csendjén törve át.

Mindennapi szívünket
Add meg nékünk ma,
Hogy bírja erővel
A reszkető lélek,
Ne legyen sohasem
Szeretni rest,
Ha már fájdalmait
Hozzád felemelte.
 
 
0 komment , kategória:  Végh Tamás  
Ratkó József: Azt álmodtam
  2012-09-29 16:32:33, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ratkó József  
Garai Gábor: Szeptember
  2012-09-28 14:54:38, péntek
 
  Garai Gábor:

Szeptember


Régóta érzem én: az évek
ilyentájt indulnak velem,
mikor megérkeznek a tépett
fák s levetkőznek nesztelen.

A nyár csodával volt adósom.
S vakul az ég lencséje már,
nem süti át a hit s a hő sem.
Tűnődöm: se csoda, se nyár.-

Marad az esély, a valódi,
a tettel megteremthető,
amiben meg tudok fogódzni,
mi fölmagzik majd s újra nő.

És megédesedik tevékeny
gyöngeségem, gyümölcs a fán:
int maga-megváltó reményem,
mint nyúlánk, szőke-fürtű lány:

dér angyala int, hogy kövessem:
fény s pára ő kivűl-belül.
Hív, halálnál hűségesebben:
végképp elérhetetlenül.


 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Gárdonyi Géza: A bor legendája
  2012-09-28 14:53:10, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 120 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 2092 db bejegyzés
Összes: 29175 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1483
  • e Hét: 37265
  • e Hónap: 117758
  • e Év: 1509975
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.