Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
A mondat folytatása
  2012-09-28 19:47:07, péntek
 
  Hervay Gizella: A mondat folytatása

Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak, mint bőrünk és idegeink. De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink, mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem, amit valaki más kérdezett tőled.
Nincs mit tennem, Téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünkben, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinkből. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben, és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde meddig lesz hangosabb az iszonyatnál? Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bujkál: sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra, elég egy hír a rádióban, s a képzelet már robbantja félelmesen fehér fegyvereit. Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj, s a föld minden halála, háborúja.
Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed, hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. Nem hiszed, hogy a robbanás a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható. Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal a múltban és az idegekben és a jövőben. És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben, mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom, hogy életem sem lesz elég érv és halálom se, csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen.Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted, a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen, a pusztulás gondolata ellen, minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen, félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben...
Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon....
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szilágyi Domokos: Titok
  2012-09-27 08:31:07, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos: Titok

A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
Szilágyi Domokos: Pénelopé
  2012-09-25 20:18:09, kedd
 
  Szilágyi Domokos: Pénelopé

Várlak, mert tudom: visszajössz;
visszajössz, mert tudod, hogy várlak.
Tökéletes kör: te meg én,
és tökéletes logika.
A tükör is csak akkor él,
ha van kit tükröznie. Egymás
tetteinek oka vagyunk,
oka és célja - te tudod.
Athéné óvjon. óvd magad.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
Szememben hordozlak
  2012-09-25 10:56:54, kedd
 
  Gyurcsó István:
Szememben hordozlak


Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.

Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.

Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.

S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.

Ki tudna elvenni
tôlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.

Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.

 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
veled vagy nélküled
  2012-09-25 10:54:13, kedd
 
  Hervay Gizella: Veled vagy nélküled

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.

Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.

Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
Percekbe álmodott órák
  2012-09-23 17:12:11, vasárnap
 
  Mentovics Éva:
Percekbe álmodott órák

Vágyainkra fátylat sző a csendes éj.
Ölelj magadhoz, hallgatlak, mesélj.
Szállj velem e karjait kitáró pamlagon,
hol fejem az öledbe hajthatom.

Mesélj az érzékeiddel hangtalan...
most még a csendnek is hangja van.
Bőrömön érzem az ujjaid szavát,
minden rezdülést az érzelem hat át.

Percekbe álmodott órák,
hang nélkül suttogott érzelem,
föld-mélyről feltörő vulkán...
szállj velem... boldogan vétkezem.

 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
Vallomás
  2012-09-23 17:09:15, vasárnap
 
  Vallomás

Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.

Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 15 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 30
  • e Hét: 62
  • e Hónap: 671
  • e Év: 21879
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.