Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Adj helyet a jónak
  2013-02-12 19:56:12, kedd
 
 
A virágárus kislánynak egyetlen csokor viola maradt csak a kosarában, de ezt
már nem akarta eladni.
Annamária éppen zsebre tette a csengő pénzdarabokat, amikor kinyílt mögötte
a kapu és egy néni lépett ki rajta. Annamária gyorsan karjára vette a kosarat,
fölállt és illedelmesen helyet adott a fekete ruhás néninek. A néni nagyon
szomorúnak látszott, amikor elsietett a kis virágárus mellett. Sietés közben
leejtette a kezében tartott táskát. Annamária udvariasan lehajolt a táskáért és
kedves fejhajtással visszaadta azt a gazdájának.
- Köszönöm, kedves gyermekem, mind eladtad a virágokat? Úgy látom, van
egy csokor violád még, ezt szívesen megvenném.
- Nagyon sajnálom, de ez az utolsó csokor nem eladó. A Fájdalmas
Szűzanyának szántam a templomba. Ebben az évben leszek elsőáldozó és a
hitoktató atya azt tanácsolta, hogy mindennap tegyünk valami jót.
A néni figyelmesen hallgatta Annamária szavait, aki így folytatta beszámolóját:
- Megkérdeztem édesanyámat, hogy mit tegyek, mit tehetek a Jóisten
kedvére? Édesanyám azt mondta:
- Ajándékozd mindennap az utolsó virágcsokrodat a Fájdalmas
Szűzanyának, hiszen Ő adta nekünk Jézust. Ezzel nagy örömet szerzel
neki és Jézusnak is, akit az ölében tart. Ekkor a jóságos néni megsimogatta a
kis Annamária fejét.
- Derék kislány vagy, maradj is mindig ilyen! Most pedig egyezzünk meg
abban, hogy az utolsó előtti világcsokrot mindig nekem adod. Biztosítlak, hogy
jutalmad nem marad el. Ebbe már Annamária is örömmel beleegyezett. Azután
elment a templomba. Egészen hátul az egyik oldalkápolnában volt a Fájdalmas
Anya szobra. A leányka meghajolt előtte és a virágcsokrot egy vázába tette.
Azután letérdelt, összetette kezét és így imádkozott:
- Ugye örülsz az én szerény virágaimnak és nem vagy nagyon szomorú?
Köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad Fiadat, Jézust. Ajándékozd szent Fiadat
nekem is a közelgő első szentáldozásban. Már előre örülök neki. Ezután sietve
hazament. A beteg édesanya nagyon megörült, amikor kislánya a sok pénzzel
és az illatos narancsokkal hazaérkezett.
- Mama, én mindjárt meghámozok egyet neked. Meglátod, hogy felfrissülsz
tőle. Közben elmesélte találkozását a gyászruhás nénivel, ezentúl neki is kell
virágot vinnie. Az egyik napon a jóságos néni eljött és meglátogatta Annamária
anyukáját. Orvost is hívott, de a beteg anyukán már nem lehetett segíteni. A
Fájdalmas Anya, akit annyira tisztelt, magához vette a Mennyországba. El sem
tudom mondani, hogy Annamária mily keservesen megsiratta anyukáját. Most
egészen egyedül maradt, mint szegény árva leány egy idegen világban. A
Szűzanya azonban gondoskodott kedves gyermekéről. A jószívű néni, aki
elvesztette férjét és gyermekét, magához vette, örökbe fogadta a kis árvát!
 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Vége a farsangi időszaknak – Szerdán kezdődik a nagybö
  2013-02-12 19:43:32, kedd
 
  Hamvazószerda ünnepével idén most szerdán kezdődik a húsvétra felkészítő negyvennapos böjt, amit nagyböjtnek neveznek.

A keresztények nagyböjt bűnbánati időszakában Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.
A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon - illetve nagyböjt első vasárnapján - keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. (A vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak).

bűnbánat
A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a 13. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
A láthatatlan mentőöv
  2013-02-12 11:29:37, kedd
 
 
Évtizedes rekordokat döntött a meleg. Nehéz, fárasztó év után családunkkal egy egész hetet szántunk balatoni kikapcsolódásra. Már az első délelőtt 34 fokot mutatott a hőmérő, amikor letelepedtünk a révfülöpi öreg nyárfák tövében. Gyermekeink kel együtt vízre szálltunk, matracokkal, labdákkal. Sokáig játszadoztunk és élveztük a víz üdítő hatását. Kicsit be-bemerészkedtünk a bóján túli mélyebb zónákba, de néhány karcsapás után visszafordultunk, mivel rövidebb kórházi kezelés után voltam. Egyébként is régen mozogtam, kissé merevek voltak a tagjaim. Azonban mégis hívogató volt a fenséges víztükör, és ebben a kánikulában vágytam egy kiadós úszásra, ami korábban szinte mindennapos volt. Csalogatott a nádason túli rész, ahol a víz is tisztább, selymesebb; mély csend honol és már emberi hangot sem hallani, csak a lágy csobogást és a sirályok vijjogását.

Nekivágtam hát, bemérve az irányt, a szemben lévő dombokat. Csodálatos volt a langyos vizet hasítani! Éreztem, izmaim engedelmeskednek a parancsnak; hol gyors-, hol hátúszásban törtem előre a ringatózó hullámok között. A tűző napsütésben különlegesen szép élményben volt részem. A parttól távolodva csak a víz halk csobogása hallatszott; oldalra, majd hátrapillantva a strand fái mögött felbukkant a Fülöp-hegyi kilátó és a badacsonyi bazaltsziklák égbe meredő, orgonasíphoz hasonló ornamentikája. A természeti látványnál is fenségesebb volt érezni az elemek különleges összhatását: a hullámok selymes simogatását, a nap szikrázó fényének játékát és a vízen is át-átsugárzó, tisztító, gyógyító hatását. Már úgy két kilométerre járhattam a strandunktól, amikor jól kivehetővé váltak a szemközti part szörfözői és strandolói.

Testem e különleges és ritka élménynek engedve, korát is megtagadva, szinte függetlenedett értelmem irányításától, és az úszás örömétől megittasodva egyre csak hasította a habokat. Hátra-hátratekintve az északi hegyvidékre, szélesebb panoráma tárult elém. A két parttól egyenlő távolságra lehettem, mikor úgy döntöttem, visszafordulok. Sőt elhatároztam, hogy visszafelé - e jóleső bemelegítés után - még erőteljesebb úszásba kezdek, hadd érezzem tagjaim jótékony feszülését, és hadd gyönyörködhessek tovább e táj különleges varázsában, isteni harmóniájában. A csodálat és a hála mélységes öröme töltötte el lelkemet, amikor hirtelen jobb lábszáram izmai iszonyatos görcsbe rándultak, szinte kővé meredtek. A heves fájdalom és az ijedtség hatására - no meg előrehaladásom érdekében - a jobb láb munkáját teljes egészében átvette a bal. De pár méter után már az sem bírta a terhelést, és most a bal combomban éreztem az előbbihez nagyon hasonló, fájdalmasan kínzó izomgörcsöt. Mindkét lábam mozgásképtelenné vált a Balaton kellős közepén! Pánikszerűen kezdtem még két használható kezemmel csapkodni a vizet magam előtt, szememmel idegesen pásztázva a tavat, vajon van-e hallótávolságon belül valamilyen vízi jármű, ahol meghallhatnák segélykiáltásomat? De amint körülnéztem, láttam, minden és mindenki elérhetetlen messzeségben van tőlem. Reménytelenül magamra maradtam két kővé vált, fájdalmaktól hasogató lábammal.

A bennem egyre elhatalmasodó félelemtől és kilátástalanságtól zihálva még gyorsabban kezdtem úszni, pusztán a két karommal. Úgy éreztem, a nemrég még kórházban kezelt szívem is mintha görcsösebben és rendellenesebben viszonyulna a jelen állapothoz; talán leeshetett a vérnyomásom, erős lüktetést és fájásfélét éreztem a mellkasom körül. Miután felmértem veszélyes helyzetemet és eszembe jutottak a meggondolatlan fürdőzésből fakadó vízi tragédiák, még inkább eluralkodott rajtam a bűntudattal vegyes halálfélelem. Be kellett látnom, egyetlen testrészem sem elegendő ahhoz, hogy ebből a helyzetből biztonságosan partot érjek.

A kapkodó és koordinálatlan csapkodás reménytelenségében egyszer csak kristálytisztán villant át az agyamon: Lazítsd el és bízd magad Gondviselődre, a lágy hullámokra, és ne csinálj semmit! A következő pillanatban tekintetem egyenesen az előttem kéklő hegy mozdíthatatlan, nyugalmat árasztó tömbjére esett, és eszembe juttatta a jól ismert igéket: "Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet." (121. zsoltár 1-2)

Ahogy ezekbe a mondatokba kapaszkodtam, felhagytam minden emberi erőlködéssel - és közben éreztem, a lábamban lévő görcs kezd kioldódni, s a fájdalom is alábbhagy. Újabb bátorító ige jutott eszembe: "Mikor vízen mégy át, én veled vagyok..." (Ésaiás könyve 43,3)

Az előttem lévő part még elérhetetlenül távolinak tűnt, de a mögötte magasodó hegy, tetején a kilátóval nyugalmat árasztott: "Ne félj, nem hagylak magadra!" Egészen más érzések és gondolatok kavarogtak bennem, ahogy megpróbáltam visszajutni a biztonságot jelentő fövenyre. Befelé úszva úgy éreztem, szinte az egész Balatont át tudnám úszni; a tó közepén azonban - teljesen lebénulva - úgyszólván a halállal kellett szembenéznem. Most pedig karomat alig mozgatva, lábamat élettelenül lógatva araszolgattam a part felé, tudva, hogy családomat már bizonyosan kétségek és aggodalmak gyötrik. Ugyanakkor ebben a fizikai tehetetlenségemben élhettem át és értettem meg igazán a kegyelem folyamatos erejét. Hiszen amikor izmaimat megfeszítve újra gyorsabban akartam haladni, mindkét lábamban felerősödött a görcs, és a fájdalom jelezte: ezt ne tedd! Hagynom kellett hát, hogy két karommal lazán evickélve, a lágy hullámok segítsenek a part felé. Úgy éreztem, szinte lélegzetem ritmusát is Istenre kell bíznom, nélküle erőtlen félelem és bizonytalanság minden mozdulat. Eközben a mélységes hála és köszönet érzései jártak át. Soha nem éltem át eddig ilyen intenzíven Isten közelségét: a Balaton lágy, simogató vize átlényegült Uram gyengéd tenyerévé. Igen, jutott eszembe egy másik igevers is: "Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai." (Mózes V. könyve 33,27)

A méltóságteljes, mozdíthatatlannak tűnő hegyvonulatok és a szikrázó nap, testem tehetetlensége és a víz különleges fenntartó ereje, mind-mind azt hirdették: "Én vagyok a te megtartód! Életed minden pillanatában én veszlek körül állandó óvó, féltő szeretetemmel - még akkor is, ha te ezt nem veszed észre. Életedet kezemben tartom, mert fontos vagy nekem, akkor is, ha te nem érted és fel sem foghatod igazán."

Közel egy óra telt el, mire a part közelébe értem, de lelki élmények tekintetében úgy tűnt, több fényévnyi időzónát utaztam át. Ahogy közeledtem a part felé, a strand hatalmas fái mögött eltűntek a hegyek, a némaság után ismét a strandolók önfeledt fürdőzése, a gyerekek harsány kacaja vett körül. A fáradtságtól elnehezedő karommal, ziháló szívemmel és a görcsöktől mozdulatlanságba merevedett lábaimmal már csak néhány méter volt a partig, hogy végre elérhessem a biztonságos, szilárd talajt. Eszter lányom mosolygós arccal úszott felém: "Már nagyon vártunk, hol csavarogtál? Gyere, játssz velem még egy kicsit a vízben!" A hosszú csend után jó volt újra csilingelő gyermekhangokat hallani, különösen az enyéimét. Ahogy végre partot értem, éreztem, oldódni kezd a fájdalmas izomgörcs. Kimerülve, a fáradtságtól ernyedten vánszorogtam családom felé, de békés, jóleső érzések jártak át.

A tó közepén otthagytam valamit, vagy valakit: azt, aki sokat akart egyedül, sokat képzelt magáról erőtlenségei ellenére is, aki mindig többet akar tenni a "test cselekedetei" által, mint hitből. Ott, a görcsben, fájdalomban, reményvesztettségben valaki valóban megfulladt, meghalt. De életre kelt másvalaki, aki tud Istenre hagyatkozni, engedni és elfogadni. Úgy éreztem, új ember született a Balaton vizében, aki mélyebben megérti az isteni gondviselést: Lásd, önmagadtól, erőlködéseidtől megszabadulva, minden pillanatban kegyelmemből élhetsz, hiszen "markaimba metszettelek fel" (Ésaiás könyve 49,16).

Zsolt 121,1 :
"Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem."

 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Sebzettnek lenni
  2013-02-12 11:25:31, kedd
 
 

Sajnos nemcsak testileg tudunk megsebesülni, hanem lelkileg is. Ami sokszor sokkal rosszabb, mint a testi fájdalom. Ha fáj a lábunk, akkor csak bicegünk, de attól a kezünket, és más egyéb testrészeinket gond nélkül tudjuk használni. De amikor lelkileg megsérülünk, akkor az kihathat mindenre. Depresszióba süllyedünk, nem eszünk, nem akarunk találkozni senkivel, és végül uralmat vesz rajtunk az önsajnálat, keserűség, harag és a bánat. Sokakat barát, családtag, szeretett személy, keresztény testvér sebzett meg, pedig az ember azt hinné, hogy akit magához közel enged, attól nem várhat bántást és fájdalmat. A fájdalom az élet velejárója és el kell tudnunk ezt fogadni, továbblépni, és a megoldást keresni rá. Egy gyülekezet pásztora elment egy nénihez látogatóba. A ház nagyon szép volt és rendezett, egy jó környéken. Viszont a hölgynek nagyon rossz kedve volt, és mérgesen bosszankodott, hogy az önkormányzat egy régi gyönyörű fát kivágott a háza előtt. Kötődött a fához, mert nagyon sok szép emlék fűződött hozzá. De ez az esemény annyira, rányomta a bélyegét a hangulatára és kedélyállapotára, hogy teljesen megmérgezte a beszélgetést.
Végül a pásztor ezt mondta: ,,Kedves hölgyem, megértem fájdalmát, de nem szabad hagyni, hogy békétlenség hatalmaskodjon el a szívében. Túl kell lépnie ezen! És ne azon bosszankodjon, ami megtörtént, hanem azon gondolkozzon, hogy mit tehet. Például, vegyen egy ugyan olyan fajtájú fát, és ültesse el a kertjében. Azt más nem vághatja majd ki. Bár nem ugyan az a fa lesz, amihez rengeteg emlék fűződik, de legalább enyhíteni fogja a fájdalmát." Nagyon sokszor apróbb dolgok is úgy ki tudnak minket zökkenti a békességünkből, hogy az komoly lelki terhet ró ránk. Ezt nem szabad hagynunk, hogy az élet apróbb dolgai állandóan mérgezzék lelkünket. Törekedjünk a megoldásra, ne hergeljük magunkat és ne futkossunk körbe-körbe egy probléma körül.


"A szeretetnek egy csöppje többet ér, mint az értelem óceánja."
(Blaise Pascal)
 
 
0 komment , kategória:  Barátoknak  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 74 db bejegyzés
e év: 1563 db bejegyzés
Összes: 6840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 362
  • e Hét: 362
  • e Hónap: 27563
  • e Év: 326511
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.