Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Böjte Csaba : Ablak a végtelenre - részletek a könyvből
  2013-06-20 06:37:33, csütörtök
 
 




Minden babonás dolog veszélyes

Sokszor csodálkozom, hogy nagyon sokan a hit alapelemeit megkérdőjelezik, de mindenféle buta babonát elfogadnak.
Minden babonás dolog veszélyes. Nem azért mondom ezt, mintha mennyei Atyánk sértődékeny lenne, és hamar felkapná a vizet, ha valaki elfordul Tőle, hiszen a gyerekeimmel szemben én is toleráns vagyok, ha kíváncsian kihúznak néhány fiókot, attól nem dől össze a világ: felveszem a rakoncátlant, adok neki egy puszit, megkérdezem, hogy mit keresett, miért duzzog, és előbb-utóbb megoldódnak a problémák. Ha én így tudok hozzáállni egy gyermeki kíváncsiskodáshoz, akkor a Jóisten mennyivel inkább irgalmas.
Nem olyanok vagyunk, mint egy molyrágta cérnaszálon lógó karácsonyfadísz, ami ha túl sokat himbálózik, akkor leesik.






Link
 
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba:Ablak a végtelenre  
Enigmák - Egy igaz történet a szellemekkel - 2013.06.19.
  2013-06-20 06:34:11, csütörtök
 
  Enigmák - Egy igaz történet a szellemekkel - 2013.06.19.


Link


Az Enigmák Facebook oldala :


Link


Az Enigma Family Facebook oldala :


Link







Száraz György honlapja, a " Boldog napot " :


Link


A " Boldog napot " Facebook oldala :


Link







Szűcs Róbert főszerkesztő lapjának, a " Hihetetlen Magazin " - nak a honlapja :


Link


A lap megvásárolható az újságárusoknál.




 
 
0 komment , kategória:  ENIGMA - ENIGMÁK-Ébredések  
Sütő Gábor-Antiszemitizmus: megtévesztők és megtévesztettek
  2013-06-20 06:11:32, csütörtök
 
  Kedves Barátaimnak,Ismerőseimnek! - Az alábbi írás a KAPU 2013. májusi számában jelent meg. A hosszúsága miatt azért ne adjátok fel az olvasását, mert az utóbbi idők egyik legjobb értelemtágítója, és szerzője nagyszerűen foglalja össze gondolatait. Lenne ugyan egy-két hozzáfűznivalóm, DE nem teszem, bízva a tisztánlátásotokban! Szeretettel: Dobrova Éva
(A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS KAPCSÁN)


A TELJES CIKK AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Minden tanár elemi kötelessége legdrágább nemzeti kincsünk
  2013-06-20 06:08:49, csütörtök
 
  Minden tanár elemi kötelessége legdrágább nemzeti kincsünk, anyanyelvünk szeretetére nevelnie

Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Evidenciának kellene persze lennie címadó mondatunknak, ámde egyre kevésbé az. Nem kívánunk senki fölött pálcát törni emiatt, csak tényként állapítjuk meg, hogy hovatovább a legelemibb anyanyelvi ismeretekkel sem rendelkeznek diákjaink. Nem így volt ez hajdanában, amikor még legkiválóbb pedagógusaink, bármennyire buzdították fiataljainkat más klasszikus nyelvek megismerésére is, a hazait valahogy mindig elébük helyezték. Közéjük tartozott az 1807. július 5-én Székesfehérváron született és százötven éve, 1863. június 20-án Kőszegen elhunyt Beély Fidél pannonhalmi bencés tanár.






,,Annak ki nevel és tanít, vagy egykor nevelni s tanítani fog, legszentebb kötelességében
áll igyekezeteit oda irányozni, hogy az édes honi nyelvet, e nemzeti legdrágább kincset,
mely egyszersmind fő feltétele minden másrendű míveltségnek, a lehető legnagyobb
lelkesedés, buzgalom s iparral tanulja, nyelvtanilag alaposan ismerje, fáradhatatlan tö-
rekvéssel előmozdítsa, terjessze, mívelje, szépítse, és a gondjaira bízott vagy egykor bí-
zandó nevendékeit is szinte példájával e nemzeti kincs legtisztább szeretetére, lankadhatatlan
megtanulására, s terjesztésére buzdítsa, s lelkesítse."

Így fogalmazott Alapnézetek a nevelés és leendő nevelő s tanítóról, különös tekintettel a tan történeti viszontagsága s literaturájára címmel 1848-ban megjelent művében. Abból indult ki ugyanis, hogy ,,szűkebb értelemben a nevelés nem egyéb, mint az ifjú ember testi, lelki és szellemi tehetségei s erejinek első éveiben szabályszerűleg eszközlött kifejlesztése, s tökéletesítése", s ennek alapfeltétele a maga korában a műveltség csaknem kizárólagos alapkövének számító antikvitás klasszikusainak ismerete mellett éppen anyanyelvünk minél tüzetesebb megismerése és megismertetése.

Persze, korántsem állt ezzel teljesen egyedül akkori pedagógusaink közül, ugyanis amint Koós Ferenc neveléstörténész rámutat könyvében (Neveléstörténeti tanulmányok, 1996), az erdélyi polihisztor Brassai Sámuel is alkalmasabbnak tartotta az "észtehetségek kifejtésére" a matematikánál a nyelvek tanítását, kiváltképpen az anyanyelvét, minthogy az ismeretszerzés végső célja az ,,önmunkásság", amit nyelvek és a matematika tudása biztosít.

Beély ugyanakkor az első magyar rendszeres neveléstan- és történet szerzőjeként továbbá azt is hangsúlyozta, hogy egy igazi pedagógusnak diákjaival minél gyakrabban kell anyanyelvünkön elbeszélgetnie az általa megtanítottakról, valamint hogy élete végéig állandóan képeznie kell önmagát, amelyre saját példával járt elöl: meghatározta, hogy szerinte egy pedagógus magánkönyvtárának mégis milyen tárgykörű művekből kell állnia:

,,A nevelő s tanító könyvtára inkább kevés, de jeles, mint sok, s haszontalan munkákból
álljon. Itéletünk szerint a nevelői könyvtárt leginkább a következő munkák ékesítik: 1.
jobb nyelvtanok és szótárok, mellyeknek mindennapi hasznokat veszi, s mind magán,
mind nevendékein ezekből mindannyiszor segít, valahányszor szavak, s szabályok iránt
nehézségek s kétségek támadnak. 2. a latin, s hellén literatúra remekebb művei. 3. kézi
könyvek mellyek útmutatása szerint a gyermekeket nevelni és tanítani kell. 4. a honi literatúra legjelesebb terményei, s különösen mellyek a nevelés s tanítás köréhez tartoznak.
5. a külföldi literatúra jelesebb s jobb munkái, ezek közt kiváltképp a nevelést és
tanítást tárgyazó classicusabb művek."





Amint a pályáját megrajzoló Fehér Katalin tanulmányából tudjuk (Beély Fidél és a bakonybéli bencés tanárképzés. Magyar Pedagógia, 1997/3-4. szám), ,,különösen igényes és magas színvonalú volt a neveléstudományi tárgyak tanítása, melyeket Beély Fidél tanított. Az egy tanéven át tartó képzés első félévében tanultak a növendékek pedagógiát. Hétfőn, szerdán és pénteken délutánonként 3-4-ig új ismereteket adott át hallgatóinak, ugyanezeken a napokon reggel 8 és 9 óra között folyt a korábban tanultak ismétlése, rendszerezése és rögzítése. Kéziratban maradt önéletrajzából tudjuk, hogy a fiatal tanár előadásaira rendkívüli lelkiismeretességgel készült. Napi 4-5 órát töltött a külföldi és hazai neveléstudományi szakirodalom olvasásával. Az előadások és a vizsgák nyelve egészen 1844-ig hivatalosan a latin volt, de feltételezhető, hogy a szép magyarságú pedagógiai írásokat közreadó tanár óráinak egy részét már a harmincas évektől kezdve anyanyelvünkön tartotta."

Nem véletlenül tekintették tehát eleink ,,mons sacer"-nek, szent hegynek Pannonhalmát, ahol valaha még evidencia volt, hogy minden tanár elemi kötelessége legdrágább nemzeti kincsünk, anyanyelvünk szeretetére nevelnie.


Link
 
 
0 komment , kategória:  ifj.Tompó László írásai  
Legyen nemzeti ünnep a Rákóczi-szabadságharc évfordulója!
  2013-06-20 05:57:09, csütörtök
 
  "Nem félek kinyilatkoztatni, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy: hazámat felmenteni az idegen járom alól volt céla minden tettemnek" - idézte II. Rákóczi Ferencet Gaudi-Nagy Tamás. 310 éve Rákóczi összefogta az embereket, hogy felkeljenek az akkori új országhódítók ellen akik a törökök után rájuk telepedtek. Méltatlanul elfeledett forradalom ez - mondta el.

Rámutatott, hogy mai nap is vannak olyan erők, melyek úgy akarják tartománnyá alázni hazánkat, mint azt annak idején a Habsburgok akarták. Elvették a magyarok számos jogát, megszüntették az önállóságot, semmibe vették a nemzeti értékeinket. A képviselő elmondta: egy népi kezdeményezés nemzeti ünnepnappá nyilvánítaná a szabadságharc kitörésének évfordulóját is, június 16-át.

Videó- Gaudi-Nagy Tamás: A dicsőséges Rákóczi szabadságharc a mának is üzent (2013.06.18.)


Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Egy 18. századi magyar boszorkányper tanulságai
  2013-06-20 05:27:38, csütörtök
 
  Az emberek többségének a boszorkányokról még manapság is seprűn lovagló, varázsláshoz értő, méregkeverő, rosszindulatú nőszemélyek jutnak eszébe, esetleg gyerekeket sütögető rosszindulatú vénasszonyok. Ez nem meglepő, hisz az európai kultúrkör meséiben, gyakran így ábrázolják őket és a gyerekkori benyomások igen maradandók. Az kevéssé ismert, hogy ez a fajta tipizált kép, azoknak a boszorkánypereknek a következménye, melyek javarészt a 16.-17. században zajlottak Európában, és melyeket összefoglaló módon egyszerűen boszorkányüldözésként definiálunk. Ez a jelenség mind térben, mind időben is megoszlott, mert míg Európa nyugati felén a 17. század végére szinte teljesen megszűnnek a perek, Európa keleti felén növekvő tendenciát mutat a számuk. (1)

Így volt ez a Magyar Királyságban is, ahol a 16. századtól váltak jellemzővé a boszorkányperek, azonban olyan nagyarányú üldözésről, mint amilyenekre Nyugat-Európa egyes részein sor került nem beszélhetünk. Viszont a 18. században is voltak boszorkányperek, sőt ekkor fordultak elő nagyobb számban.(2) Ennek okait Klaniczay Gábor és R. Várkonyi Ágnes kutatásai alapján a következőkben látjuk. (3)

A török hódítás után, 1556-tól a de facto három részre szakadt ország problémáit a felekezeti viták is súlyosbították az újra és újra kiújuló harcok mellett. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a boszorkányperek száma viszonylag alacsony volt. Ez a helyzet azonban 1690-től kezdett megváltozni. Ennek egyik oka az volt, hogy Magyarországon törvénybe ugyan nem iktatták, de az eljárásoknál 1696-től kezdve alkalmazták a Praxis Criminalis-t.(4) Ezt a büntető törvénykönyvet az Osztrák örökös tartományokban, 1656-ban vezették be, és ebben szó esett a boszorkányok ellen alkalmazott eljárási módról is. (5)

A Habsburg-kormányzat legyőzött országként bánt a Magyar Királysággal. Az erre válaszreakcióként kibontakozott Rákóczi-szabadságharc kompromisszumos befejezése után az ország kedvezőbb politikai pozícióba került. Ezután indulhatott meg a regenerálódás, újjáépítés folyamata. Azonban a török hódoltság konzerválta a középkori rendi államfelépítés viszonyait; ez legmarkánsabban abban nyilvánult meg, hogy a magyar rendek lojalitásuk fejében elvárták, hogy belső ügyeikbe Bécs ne szóljon bele. Ennek következtében azok a folyamatok, melyek Európában már lezajlottak, itt késve indulhattak meg. Így volt ez a központosított államigazgatás esetében is, melynek kiépülése a hétéves háború (1756-1763) után kezdődött el, s fontos részét képezte az ítélkezési gyakorlat megváltozása is. Így történt ez a boszorkányperek esetében is, melyek csúcspontjait az 1710-1730, és az 1740-1750 közötti időszakok jelentették.(6) A perek többsége az egykori hódoltsági részeken zajlott, melynek okára több magyarázat is lehetséges. Ilyen például a betelepedők, illetve az itt állomásozó katonaság boszorkányhite, de összefüggésbe hozhatók a nehéz életkörülményekkel, valamint a szabadságharc, majd a török háborúk (1715-1719 és 1737-1739) következményeként fellépő járványokkal.

A boszorkányperek lezárultában fontos szerepet játszott az abszolutista kormányzásra való áttérés, melyet főképp az egységes birodalom eszméje motivált. Ez a folyamat Mária Terézia (1740-1780) nevéhez fűződött, miként a magyarországi boszorkányperek megszűnése is. A királynő 1756-ban egy olyan rendeletet bocsátott ki, mely elrendelte a boszorkányperek teljes anyagának, valamint a halálbüntetést kiszabó ítéletek megküldését a központi hatóságnak elbírálás végett. Majd tíz évvel ez után egy másik rendelet utasította a törvényszékeket, hogy boszorkányperek esetén a peranyagot tortúra és ítélethirdetés előtt a legfelsőbb törvényhozó szervekhez küldjék meg. Az ugyanezen évben (1766-ban) megjelent törvény pedig beszüntette a boszorkánypereket, melyet 1768-ban a Constitutio Criminales Theresiana-ban kodifikáltak.(7)

Mindezt azért tartottuk szükségesnek megemlíteni, mert az általunk vizsgált boszorkányper jegyzőkönyve 1758-ból való, vagyis a viszonylag késői perek, közé tartozik.(8) Ezen kívül további kuriózum, hogy ez volt az utolsó boszorkányper a Csongrád vármegyei Vásárhely történetében.(9) Igaz nem e tény, hanem a jegyzőkönyvben foglalt vallomások inspirálták vizsgálódásunkat, mely alapján a következőket tudhatjuk meg:
Először is valamelyest képet kaphatunk a korabeli boszorkányperek menetéről. Másrészt következtethetünk, arra hogy milyen lehetett a vádlók, vádlottak, bírák boszorkányhite és miféle képzetekre, milyen hatásokra vezethetőek vissza. Egyáltalán egy ilyesfajta büntetőeljárásnál ez mennyire volt meghatározó? Mielőtt azonban erre rátérnénk, úgy vélem, témánk szempontjából érdemes röviden felvázolni a kora újkori boszorkányüldözések néhány jellegzetességét.

Boszorkányüldözés Európában

A boszorkányokról, illetve ártó szándékú varázslást végző emberekről való elképzelés elég régi keletű, tulajdonképpen ősidőktől fogva létezik, és az idők folyamán mindig változott. A kora újkori boszorkányüldözések alapját adó boszorkányhit kialakulása hozzávetőleg a 15. század közepe tájára tehető melyben az eretnekek elleni orgiavádak keveredtek a népi hiedelmekkel, vagyis az egykori pogány hitvilág elemeivel, ezen kívül teológusok elképzeléseivel.(10) Az 1486-ban megjelent Malleus Maleficarum csupán az ilyesfajta elképzelések betetőzése volt. Mivel megfogalmazói dominikánus szerzetesek voltak, e tény a teológia tekintélyével ruházta fel a művet, melynek hatására jellemző, hogy 1487 és 1520 között tizennégy, 1570 és 1660 között körülbelül tizenhat kiadást ért meg a könyv.(11)

A boszorkányüldözések kapcsán egyébként is felmerül a katolikus egyház felelősége, és azt gyakran összekapcsolják az Inkvizíció tevékenységével. Valójában az igazság az, hogy ott, ahol az Inkvizíció járt el boszorkányügyekben, - így Itáliában és a Pireneusi-félsziget országaiban - gondosan ügyeltek ezek kivizsgálására. Ennek következtében jó néhány esetben - főként tömeges perbe fogás esetén - az ügyek enyhe ítélettel, illetve felmentéssel végződtek.(12) Itt megjegyezném, hogy a közvélekedéssel ellentétben az Inkvizíció elsősorban az eretnekek üldözését tekintette fő feladatának, és a boszorkányok üldözésében kis szerepet játszott. Ehhez hozzátartozik, hogy a boszorkányságot is egyfajta eretnekségnek tartották, és az inkvizíció mindig szabályos bürokratikus eljárással kezelte az eléje kerülő ügyeket, ellentétben egyes világi vagy egyházi bíróságokkal. A boszorkányság ügyében a spanyol Inkvizíción kívül a Sanctum Officium indított pereket Itáliában, de ezek száma elenyésző volt.(13) Egyébként, ahol a katolikus egyház tekintélye és befolyása szilárd volt, ott nem fordultak elő tömeges üldözések. Írországban például csak elenyésző számban fordultak elő boszorkányperek.(14) Ugyanakkor másutt éppen a katolikus területeken folyt a legvadabb üldözés, így a 17. század első felében, Németországban a würzburgi és bambergi egyházmegyékben. Würzburgban 1623-1631 között 900, Bambergben 1623-1633 között 600 személyt végeztek ki boszorkányság gyanújával.(15)

Meg kell említenünk, hogy a boszorkányok üldözésében nem volt vallásfelekezeti különbség. Ráadásul az ördögre vonatkozó protestáns elképzelések a 16. században, az ördög erejét nagyobbnak és kiterjedtebbnek mutatták, mint bármikor azelőtt.(16) A protestánsoknál nincsenek szentek, ereklyék, így mindenkinek egyedül kell fölvenni a harcot a démoni mesterkedések ellen. Mindez úgy lehet eredményes, ha a bűnöket mind önmaguk, mind mások lelkében képesek felismerni. Akinek nincs hajlandósága erre, az könnyen a gonosz csábításának eshet áldozatául. A hívő ember egy közösség, gyülekezet részese, tehát aki a bűnre hajlik, vagy bűnös vágyaknak enged, ezáltal az ördög hatalmába kerül, és részese lesz az ő gyülekezetének. Úgy véljük, ez az egyik magyarázata, hogy a boszorkánysággal vádolt személyektől azt kívánták, nevezzék meg társaikat. A kálvini predesztináció szerint pedig nem lehet véletlen, hogy valaki az ördög hívévé válik, hiszen ez azt jelzi, hogy az illetőben nincs meg a kellő eltökéltség az isteni kegyelemre. A Sátán tulajdonképpen próbára teszi az embert, és aki elbukik, annak bűnhődnie kell.(17)

A legtöbb esetben általában világi bíróságok folytatták le a pereket, és a bíróra gyakran hatottak a boszorkányokkal kapcsolatos démonológiai elképzelések. A démonológia a teológia tekintélyére hivatkozva vált tudománnyá, és ez közrejátszott abban, hogy a boszorkányüldözések a 16. század második felétől kezd fölerősödni. Olyan tekintélyek, mint a jogtudós és állambölcselő Jean Bodin (1529-1596), vagy I. Jakab angol király (1603-1625) írtak ekkortájt démonológiai értekezéseket. Ezek abból a szempontból érdekesek, hogy mindkettő reflexió a boszorkányhittel szembeni szkeptikus írásokra, melyek alapját úgyszintén a teológiai értelmezés adja. Jean Bodin De la Démonomanie des Sorciers című műve - mely 1580-ban jelent meg - cáfolatként íródott a németalföldi Johannes Weyer (1515-1588) De Praestigiis Daemonum című, 1563-ban megjelent munkájára. I. Jakab, még skót királyként írt 1597-ben megjelent munkája a Daemonologie ez utóbbinak, valamint Reginald Scot (1538-1599) Discoverie of Witchcraft címmel megjelent könyvébe foglalt eszméivel szállt vitába.(18)

A démonológiai tanok azonban csak összefoglalták a boszorkányperekben kicsikart vallomások lényegét, melynek fontos alkotó része volt a boszorkányszombat, más néven a Sabbath.(19) Ennek értelmében a boszorkányok a Sátánnal titkos szövetségben vannak, amelyet meghatározott időnként megerősítenek, összejövetelek keretében, vagyis megülik a Sabbath-ot. Ennek helyszínei elhagyatott helyek, hegycsúcsok, ahová a boszorkányok egy különleges kenőcs felhasználásával repülnek el. Ott először kinyilvánítják hódolatukat egy csókkal, amit gyakran az ördög hátsó felére adnak. Ezután beavatják az új tagokat, akinek meg kell tagadniuk a keresztény hitet, majd az ördög jelet tesz rájuk. A boszorkányok ezt követően beszámolnak gonosztetteikről, és ,,bűneikről" - bűnnek számít bármilyen keresztényi cselekedet. Az ördög elbírálja munkálkodásukat, majd új feladatokat jelöl ki számukra. Ezután lakomára kerül sor, ahol többek közt kereszteletlen csecsemőket, illetve elhunyt társaik hulláját fogyasztják. A csecsemők vérét és a holttestek csontjait felhasználják méreg készítéséhez, amely majd rontáshoz lesz szükséges. Végül következik az orgia, ahol mindkét nembeliek válogatás nélkül közösülnek egymással és démonokkal. Hajnal közeledtével haza repülnek és a következő napokban, elkezdik gonosz mesterkedéseiket.

Mindebből nyilvánvaló, hogy a boszorkány nem magányosan tevékenykedik, hanem egy pokoli összeesküvés részese. A perek ezért is válhattak tömegessé, hiszen legtöbbször meg kellett nevezni a bűntársakat. Ez kedvezett a rágalmazásnak, a feljelentgetéseknek, vagyis a boszorkányság terjedésének. Ebben rejlett az a veszély, hogy magasan képzett jogtudó emberek megállapításait, a félműveltek, vagy egyszerűen az ostobák, megfellebbezhetetlen igazságnak tartják. A perek során a vallatók elsősorban azt akarták hallani, amit a "tudós művekben" leírtak.

Furcsamód, ahogy a társadalomban ,,meghonosodnak" a boszorkány sztereotípiák, és mire a démonológiai tanok teljesen kidolgozottá válnak, a műveltebb körökben az egész dolgot valami avíttságnak kezdik tekinteni. Ennek egyik oka, hogy jobb körökben - tehát a főúri, de a gazdag polgárság körében is - ,,divattá" lesz olvasottnak, műveltnek lenni. A tudományos eredmények publikálását egyébként is megkönnyítette már a könyvnyomtatás.

Ugyanakkor a 17. századra élesebbé válnak a társadalmi választóvonalak, és ez gyakran az eltérő nyelvhasználatban is jelentkezik. Az eltérő nyelvhasználat pedig eltérő gondolkodásmódot is takar. A felsőbb körök, az arisztokrácia divatja lesz az etalon a többi társadalmi osztály számára, így azok elképzelések, melyeket régebben mindenki elfogadott, igazából már csak népi hiedelemként élnek tovább. Például a párizsi parlament l640-től már nem fogad el beadványt boszorkányság ügyében.(20)

Mindezen tényezők, ha lassan is, de éreztették hatásukat. Ezen kívül egyre többen adnak hitelt a szkeptikusok írásainak is, vagyis Johannes Weyer, és Reginald Scot gondolatainak, melyek a boszorkányság kérdését orvosi problémának tekintették, az üldözéseket pedig gyalázatos dolognak. Itt meg kell említeni Friedrich von Spee (1591-1635) jezsuita szerzetes tanár, 1627-1632 boszorkányok gyóntatója Würzburgban 1631-ben névtelenül megjelent Cautio Criminalis című könyvét, mely bírálta a boszorkányüldözéseket.(21)

A boszorkányüldözések történetében fordulópontnak tekinthető XIV. Lajos 1682-es edictuma, mely tulajdonképpen betiltja a jövendőmondást és a mágia mindenfajta gyakorlását.(22) Ennek megvolt a hatása, mivel a 17. század második felétől a francia nyelv, műveltség, divat lesz az etalon Európában. Így a boszorkányságban hinni ósdi, elmaradott dologgá válik. Azonban a boszorkányperek 17. század második felében, de még a 18. században is jellemzőek, főként Közép-és Kelet Európa és Észak-Európa egyes részein.(23) A konzerválódott társadalmi-gazdasági viszonyok miatt, vallás kohéziós ereje tovább megmaradt ezeken a helyeken, mint a gazdaságilag fejlettebb nyugat-európai országokban.

A boszorkányperek jogi vonatkozásai

A boszorkányokkal szembeni eljárást tekintve a jogszokás területenként eltérő volt. Mint utaltunk rá Európa egyes részein az Inkvizíció volt az illetékes, máshol egyházi, vagy világi bíróságok jártak el a helyi törvénykezési gyakorlatnak megfelelően. Volt, ahol külön törvényt hoztak a boszorkányok ügyében, mint az Angliában, 1604-ben.(24) Máshol a bűncselekmények egy fajtájaként határozták meg, mint a Német-Római Birodalomban, ahol az 1532-ben bevezetett büntetőtörvénykönyv, a Constitutio Criminalis Carolina már elrendelte a tortúrát és a halálbüntetést boszorkányság esetén.(25)

Kétségtelen hogy a boszorkányságra vonatkozó törvények létrejöttében jelentős szerepet játszott a Malleus Maleficarum, melynek harmadik része kifejezetten a boszorkányokkal szembeni eljárással foglakozik.(26) Ugyanakkor fontos tényező volt, hogy a kora újkorra megváltozik a pereskedések formája is, mely szintén jelentősen befolyásolta a boszorkányperek számának növekedését. A feudális perjogban ugyanis sokáig a magánvád alapján indított akkuzatorius eljárás volt az uralkodó. Ennek fő jellemzője, hogy nyilvános és szóbeli volt.(27) A vádlónak bizonyítani kellett állításának hitelességét, ha azonban erre képtelen volt, akkor őt büntették meg a tálió elvének alkalmazásával. Ez a fajta felfogás jellemző volt egészen a 15. századig. Ezért ilyen eljárást kockázatos volt indítani boszorkányság vádjában. Azonban már a 13. századtól kezdve elterjedt egy másik vádemelési forma, az inkvizitórius eljárás, melyet hivatalból gyanú alapján indítanak.(28) Igazából a 16.-19. század közötti időszakban lesz ez domináns performa, melyet mind polgári peres, mind büntetőperes eljárásnál alkalmaznak; témánk szempontjából ez utóbbi érdekes.

Ezen eljárásnál a bizonyítékok megszerzése volt a fő cél, tehát a vádlott nem alanya, hanem tárgya volt az eljárásnak, melyet gyakran feljelentés alapján indítottak meg, és eleve a vádlott bűnösségéből indultak ki. Azért hogy a megvádolt személy bűnösségének bevallására késztessék, némely esetben tortúrát, vagyis kínvallatást alkalmaztak. Ebben többek közt, a kínpadra vonás (strappado), végtagok nyomorítása, vagy éppen tüzes vassal való égetés ,,játszotta a főszerepet".

A boszorkányság esetében ezen kívül bizonyíték volt az ,,ördög jegye", vagyis egy furcsa formájú anyajegy vagy forradás, amivel megjelölte az ördög a híveit. Ha ezt megszúrták és nem vérzett, akkor tulajdonosát már boszorkánynak tekintették. Kedvelt módszer volt a bizonyításra az úsztatás, másnéven a vízpróba. Ennek során a vádlott kezét-lábát összekötötték, és folyóvízbe eresztették. Ha elsüllyedt, akkor esetleg ártatlannak bizonyult, ha fennmaradt a vízen, akkor nyilvánvalóan bűnös volt. Mindez azon a mágikus hiedelmen alapult, miszerint a friss víznek tisztító hatása van, tehát kiveti magából a rosszat.(29) Ebből látszik, hogy a bírák gondolkodásmódját mennyire befolyásolták mágikus képzetek és a kivégzések gyakorlatában is ezért alkalmazták a máglya-halált. Ez utóbbinál persze az is közrejátszott, hogy a boszorkányságot sokáig az eretnekség egy fajtájának vélték, és az eretnekeket a megtisztulás érdekében égették meg. Ugyanakkor a varázslásban, rontásban bűnösnek találtatott személyek holtteste, átkozottá teheti azt a földet, ahová eltemetik. Azonban nem minden boszorkányper végződött halálos ítélettel. A büntetés gyakran testi fenyítés, vagy száműzetés volt ilyenkor, s mivel a perek költségesek voltak, így azok terhei is a vádlottra hárultak, mintegy mellékbüntetésként.

A Magyar Királyság területén a boszorkányság jogi vonatkozásai sajátságosak voltak Ennek kapcsán rendszerint Könyves Kálmán (1095-1116) boszorkányokról szóló törvényét szokták emlegetni, ami valójában a strigákban való hitet utasítja el.(30) A rontást okozó varázslatban Kálmán király ugyanúgy hitt, mint bárki más akkoriban, ennek megfelelően szankcionálta is.(31) Ezen kívül a Váradi regestrumban is előfordulnak maleficummal (rontás) és veneficummal (méregkeverés) foglalkozó esetek, mégis a középkortól kezdve, elsősorban a városi jogban fordulnak elő boszorkányságra utaló kitételek.(32) A büntetőjog ügyében, egyébként is a szokásjog volt az irányadó, tehát ez érvényesült a falu füstje, úriszékek, városi magisztrátusok, vármegye gyakorlatában.(33) Érdekes módón az országos szokásjogot összefoglaló Tripartitumban nem találunk a boszorkányságra utaló részt.

Változik a helyzet a 17. század végén, amikor a már említett Praxis Criminalis bekerült az 1694-ben Corpus Jurisba, és így mindennapokban alkalmazott joganyag részévé válhatott.(34) Ennek fő oka a Habsburg abszolutisztikus törekvések jogalkotási igénye, és ezzel összefüggésben a büntetőjog kodifikációra történő kísérlet, melyben közrejátszott a magyar büntetőjog szabályozatlansága, mely egészen a 1878. évi Büntető törvénykönyv bevezetéséig fennállott. A Praxis Criminalis így valójában szokásjogi elemként lett része a vármegyei, úriszéki és valószínűleg a városok jogalkalmazásának, ami azt jelenti, hogy boszorkánysággal kapcsolatos ügyekben is vélhetőleg más jogi formulákkal összhangban alkalmazták.(35)

Mindezt azért tartottuk fontosnak megemlíteni, hogy rávilágítsunk, a büntetőeljárásokban nem létezett egységes gyakorlat, csupán hasonló jellegű formulák. A következőkben az általunk vizsgált boszorkányper ismertetésekor, részletesebben is képet nyerhetünk a jogi eljárások alkalmazásáról.

Boszorkányper Vásárhelyen (36)

A per megindítása

A jegyzőkönyv tanúsága szerint, a per 1758. február 28. és 1759. március 26. között zajlott a Csongrád vármegyei Vásárhelyen. Itt rögtön két lényeges körülményre kell kitérnünk. Egyik a per helyszíne, mely a jegyzőkönyvben oppidiumként, azaz mezővárosként szerepel, és ebben az időben a Károlyi család birtokában volt.(37) Viszont a jegyzőkönyv az úriszéki iratok közt volt található. Ennek magyarázata, hogy a mezővárosok a földesúrtól, esetleg a királytól, bíráskodási jogkört magában foglaló autonómiát kaptak, és ez alapján eljárhattak polgári és büntető perekben is.(38) Ebből adódóan, minthogy a per szereplői mindnyájan vásárhelyi lakosok, így jogállásukat tekintve valószínűleg mind jobbágyok voltak

Másik fontos momentum az időpont mely alapján, csupán következtethetünk az eljárás megindításának kezdetére. Mivel az inkvizitórius büntetőeljárások a feljelentés után indultak meg, ez valószínűleg csupán néhány nappal előzhette meg a per kezdetét. Egyébként a városi tanács előírta hogy a bíróság előtt tárgyalt ügyekben ügyvéd útján illetve kereset útján járjanak el.(39) Azonban erre a körülményre vonatkozólag nincs adat.

Az időpontot illetően további zavarra ad okot, hogy az első tanú Pap András vallomásában úgy fogalmaz, hogy a jövő évi úrnapi vásárhoz lesz három éve, hogy a vádlottal szóváltásba keveredett. Felmerül a kérdés, hogy most az 1759. év Úrnapjáról beszél, vagy az 1758. éviről? Ez utóbbi esetben, a tanúvallomásnak az előző évben kellett megtörténnie. Mindenesetre a február 28.-i időpont csupán a per feljegyzésének kezdetének fogható fel. Ezt valószínűsíti, hogy a jegyzőkönyvben az említett vallomás, úgy szerepel, hogy azt a többi tanú is megerősítette július 27.-én az úriszék előtt. Ebből következik hogy a tanúkihallgatásokra nem egy időben, hanem különböző időpontokban került sor. Ebben valószínűleg a bíróság elfoglaltsága és a tanúk megidézésnek körülményes volta egyaránt közrejátszhatott. Egyébként a vallomások szövegében szereplő események két kivétellel, nincsenek konkrét időponthoz kötve. Tehát a jegyzőkönyv dátumához időben közelebb és távolabb is lehettek.

A pert különben a két konkrét időpontot is megjelölő tanú, a már említett Pap András, valamint Kozma István vádja alapján indították meg, Katona Istvánné, született Sellymes Sára ellen. A vádlottról megtudjuk, hogy kálvinista hitű és Kecskemétről származik.(40) Számunkra furcsa módon mindezt a rá nézve terhelő tanúvallomások után van megemlítve, amikor azokkal szembesítik. Másik érdekesség vádlottat mindig leánykori nevén nevezik meg, habár hatvan esztendős. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy valószínűleg özvegyasszonyról van szó. A tanúvallomásokban is rendszeresen így nevezik meg. A vádlók személyéről a tanúvallomásokból tudunk meg bővebbet.

A vád tanúi

A tanúvallomásokkal a bíróság célja az volt, hogy bizonyítékot szerezzen a boszorkányságot illetően. A jegyzőkönyvben tizenkét tanúvallomás szerepel, köztük a feljelentést tevő Kozma Istváné és Pap Andrásé. A vallomások kiegészítik erősítik egymást, hiszen mint Pap András, vagy Matók Ferenc esetében a feleség is a tanúk között szerepel.(41) Egyébként érdekes hogy tanúk között a nők vannak többségben, szám szerint nyolcan, igaz mindegyikük neve mellett meg van említve a férjé is. Mint fentebb utaltunk rá a tanúk mind vásárhelyi illetőségűek, tehát ha másként, nem látásból ismerték egymást és a vádlottat is. Csordás István estében csupán az van feljegyezve, hogy ismeri Sellymes Sárát, beszélt is vele. Más tanúk, mint Kozma István, vagy Szentesi Erzsébet (Nagy Mihályné) a vádlott szomszédjában laktak.

A tanúk életére csupán hozzávetőleg következtethetünk a vallomásokból. Pap Andrásnak szőlője volt, és borát a piacon árulta.(42) Mások, mint például Sojti Sára (Tóth Mihályné) a szegényebbek közé tartozhattak, hiszen szitát is a szomszédból kellet kölcsönkérnie és ebből származott nézeteltérése a vádlottal.(43) Legtehetősebbnek Matók Ferenc tűnik, hiszen kislánya betegségekor doktort hívatott, ami feltehetően nem lehetett olcsó dolog. Ezen kívül szolgálólány is volt a házánál, aki szintén tanúskodott a perben.(44)

Sellymes Sára boszorkányságának megítélésében a tanúk három csoportba sorolhatók. A legkevesebben azok vannak, akik nem tudnak ilyesmiről. Idetartozik Nagy Erzsébet (Kongó Jánosné) és Csordás István vallomása. A következő csoportba azok, akik ugyan nem tudnak boszorkányságról, de Selymes Sárára gyanakszanak. Idesorolható Szabó Erzsébet (Borka Gergelyné), Szentesi Erzsébet, Csapó Erzsébet (Kenéz Györgyné), Matók Ferenc, felesége Káposztos Éva, valamint a szolgálójuk Takács Erzsébet (Juhász Mátyásné). Harmadik csoportba tartoznak azok, akik kifejezetten Selymes Sárát gyanúsították boszorkánysággal. Pap András és felesége Jónás Erzsébet, Sojti Sára és Kozma István vallomása tartozik ide.

A boszorkányság gyanújára egyébként, olyan megmagyarázhatatlan titokzatosnak tűnő események adtak okot, amelyeknek mágikus elképzelések, közkeletű hiedelmek, adták az alapját, Ahhoz hogy a perben szereplő vallomásokat értelmezni tudjuk, röviden ki kell térnünk arra, hogy ezen elképzelések miben gyökereztek.

Mágikus elképzelések

Elöljáróban már utaltunk rá, hogy a boszorkányhit lényegi eleme, az ártó szándékú varázslat, népszerűbb nevén a rontás. A boszorkánysággal foglalkozó szerzők túlnyomó része a tudományos presztízs okán a mágia témakörét éppen hogy csak érinti, illetve annak történeti vagy folklorisztikus vonatkozásait veszi figyelembe. Ez azért is sajnálatos, mert a boszorkányság, illetve a boszorkányüldözések értelmezése nem lehet teljes a mágikus gondolkodásmód ismerete nélkül, az egész problémának ez adja az alapját Igaz a mágia fogalmát nehéz pontosan definiálni és általában ahány szemlélet, annyiféle magyarázat fűződik hozzá. Ami bizonyos, hogy mindig olyan célzatosan végzett cselekvési formáról van szó, mely természetfeletti erőket hív segítségül. Tulajdonképpen a mágia egyfajta eszköz, melynek használata mindig valamilyen szertartásos (rituális) tevékenység keretében zajlik. Ez független attól, hogy magia naturalisról, vagyis természetes mágiáról, illetve ceremoniális mágiáról beszélünk. A magia naturalis alatt valójában az úgynevezett szimpatetikus mágiát értjük, melynek lényege hogy a dolgok szimpátia útján hatnak egymásra. Ennek két formája a homeopatikus, vagyis hasonlósági mágia és az átviteli mágia. Mindkettőről példákkal illusztrált leírást találhatunk az Aranyágban, most csupán a lényegüket emelném ki.

A homeopatikus mágia lényege, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, ilyen a vadászmágia, a termékenységi mágia, a bábuvarázs (ez utóbbi talán a legismertebb negatív mágia). Azonban az elv a gyógyításban is felhasznált módszer, mind a mai napig (homeopátiás gyógyítás). Az átviteli mágia elve, hogy a dolgok szétválasztásuk után is hatnak egymásra, illetve kapcsolatban maradnak. Éppen emiatt rontás, betegségokozás esetében is gyakran alkalmazott módszer.

A ceremoniális mágia, amit ,,valódi" rituális mágiának szoktak tartani a magia naturalison alapul, de a természet erőit már igyekszik befolyása alá vonni, jellegüket, hatásaikat rendszerbe foglalni. Tulajdonképpen egyfajta tudományos megközelítéssel dolgozik, ennek megfelelően varázsszövegekkel, varázskönyvekkel, különféle mágikus eszközökkel is felhasznál. Ez utóbbihoz kapcsolódik az időjárás befolyásolása, vihartámasztás, átok formulák használata. Emiatt tartja a néphit a boszorkányságot tudománynak. Szót kell ejtenünk még a vallomásokban megjelenő állattá változás képességéről is, mely a boszorkányhit fontos részét alkotja. Ez az elképzelés az animizmushoz (szellemhithez) kapcsolódik. Ebben a világfelfogásban minden szellemmel rendelkezik, ezért a mágikus cselekedetek alapját is az ezekkel való kapcsolat adja. A közvetítőnek, vagyis a sámánnak ezért gyakran megváltozott tudatállapotba kell juttatnia magát. Ehhez a hipnotikus ritmusok (levegővétel) ugyanúgy hozzájárulnak, mint a tudattágító szerek használata. Ilyenkor rendszerint a testét hátrahagyva ,,elutazik" a szellemek birodalmába, hogy a szellemek rajta keresztül nyilvánulnak meg. Valójában a természet erőinek rendeli alá magát, és eggyé válik velük. Ez magyarázza, hogy a sámánok női ruhát hordanak, vagy gyakran nők, mivel a női elv tradicionálisan passzív, befogadó, változékony. Mindehhez hozzátartozik, az állatalak felöltése, illetve a szellemek állatalakban való manifesztálódása is. Ez az elv hagyományozódik tovább a boszorkányvádakban, az állat alakú segítők, a familiárisok elképzelésében, illetve, hogy a boszorkányok is felvehették valamilyen állat alakját. Mindezek alapján a következőkben a vád tanúinak vallomásaiban a rontásra és lidércnyomásra vonatkozó állításokat vizsgáljuk meg.

Rontások

Vegyük először az egyik vádló, Pap András vallomását, melyet felesége is megerősített. Ebben azt állítja, hogy miután egy vásár alkalmával nem adott ingyen a borából Sellymes Sárának, az megfenyegette. Ezután nem sokkal miközben valamilyen bőrökre vigyázott odajött egy fekete kutya. (Melyet vélhetőleg a bőrszag vonzott oda.) Az állathoz hozzá vágta a botját, melyet az állat megragadott és elvitt egy darabig. Miután a botot magához vette, a teste megdagadt. Eleve Sellymes Sárára gyanakodott, hogy ő küldte rá a rontást. Hogy megbizonyosodjék, csizmájába az asszony ganéját töltötte és felrakta a füstre, és nemsokára meg is jelent a vádlott.

Mindebből kiderül, hogy Pap András a vádlottat eleve boszorkánynak tartotta, hiszen a kutyás esetet nem véletlennek tartotta, és úgy gondolhatta, hogy a kutyát az asszony küldte vagy ő maga volt az. Mindenesetre árulkodó jel hogy a kutya színét feketének mondja. A sötétben miként tudta megállapítani hogy a fekete? A fekete kutya a néphitben eleve rosszat jelentő ómen. A ganéj csizmaszárba töltése és füstbe kötése nem más, mint védekező szimpatetikus mágia. A ganéj jelképezi a rontás okozóját (mivel tőle származik), akit csizma bőrbe tesznek, ami a meleg hatására összehúzódik és az illető, aki nem bírja tovább a kínzatást, előbb utóbb megjelenik.

Sojti Sára és Szabó Erzsébet esetében csupán a vád van meg, de nincs igazán megindokolva. Sojti Sára a férje lába kisebesedett nem sokkal, azután hogy az asszony, csip-csup ügy miatt szóváltásba került Selymes Sárával. Szabó Erzsébet lányának meg kificamodott a nyaka azután hogy a vádlottnak nem tett meg valamilyen szívességet, de miután Selymes Sárát megfenyegette, hogy a Városházára megy a leány még aznap este jobban lett. Úgy véljük, ez esetben szimpla rosszindulatról van szó.

A legkomolyabbnak mind közül Matók Ferenc valamint felesége és szolgálójának vallomása tűnik. Matókék kislánya beteg lett, de a vallomásból nem derül ki mi baja volt. Mivel a gyógyszert drágállották, egy éppen Vásárhelyen tartózkodó német doktor tanácsára, gyógyfüves fürdetést alkalmaztak, mivel az a doktor szerint (!) leviszi a rontást. Ezen kívül így megtudhatják, ki okozta azt. A fürdetés közben megjelent Selymes Sára és elvitt egy tepsit, ez némileg meglepő, még akkor is, ha a tanú állítása szerint jól ismerte a vádlottat, ráadásul az akkor ott szolgáló Takács Erzsébet szerint az asszony azelőtt sohasem járt a háznál. Kilencedik fürösztéskor megjelent a vádlott hogy nézzék meg a kenyerét. Mindezt a feleség azzal egészítette ki, hogy a doktor szerint a leányka nyakából kivettek egy oldalcsontot, és az elméjét is kivették. A szolgáló vallomásban mindehhez azt teszi hozzá, hogy a fürdő készítése közben fekete macska ugrott be hozzájuk.

Az egész vallomásban talán a legfurcsább a német doktor viselkedése, aki szöveg szerint csupán átmenetileg tartózkodott a városban. Nem tudjuk vajon átutazóban volt, vagy a vármegye alkalmazásában állott? Ha képzett orvos volt, miként gondolhatta hogy rontással áll szemben? Bár ha figyelembe vesszük, hogy a 18. században a tanult, tekintélyes emberek hittek vámpírokban, vagy voltak hívei okkult elképzeléseknek akkor ezen nem is kell annyira csodálkoznunk.

Ami még furcsább az az állítás, hogy a gyógyvizes fürösztés mutatja meg, ki okozta a rontást. Azonban nem tudjuk meg miben szenvedett a kislány. Ha hitelt adunk a feleség szavainak a csontot illetően, akkor viszont arra a következtetésre juthatunk, hogy valójában szerencsétleneket egy rászedte valami kókler, aki nem orvos volt csupán magát annak kiadó kuruzsló. Nem kizárt hogy ez lehetett a helyzet, és így érthető Mária Terézia 1754-es rendelete, mely megtiltja, hogy diplomával nem rendelkezők orvosi gyakorlatot folytassanak. Végül a szolgáló beszámolója a fekete macskáról annak a gyanúnak ad tápot, hogy a fürdetés az állat miatt nem lehet sikeres. Ismerve a fekete macskához fűződő hiedelmeket ez nem is meglepő. Másrészt ez azt a is feltételezést is erősítette, hogy valójában a vádlott jelent meg az állat képében. Mindezt figyelembe véve, furcsa hogy Matók Ferenc nem szerepelt a feljelentők között. Vagy valaki rávette őt és feleségét, valamint egykori szolgálójukat a tanúzásra, vagy egyszerűen azért idézték be őket, mert a férfi a jegyzőkönyv szerint, ,,elégszer beszélt" a vádlottal. Természetesen nem kizárható hogy önként jelentkeztek, mert megviselte őket a gyermek elvesztése.

Lidércnyomások

A tanúvallomások közül három számol be lidércnyomásról, mely a szövegben, egyszerűen nyomásként szerepel. Vagyis a boszorkány, megrabolta az életerejüket, ,,megnyomta" őket. Az ilyesfajta képzet az európai hiedelemvilágban eléggé elterjedt nyomó démonokban való hitből ered, akik megrabolják az emberek erejét és megcsapolják egészségét. Ha úgy vesszük hasonlatosságot, mutatnak a vámpírokkal. Tulajdonképpen, a már említett strigák, vagy strixek is ide sorolhatóak. Mindez valójában visszavezethető, a már említett sámáni hagyományra az állattá változás képességére. Ez az elképzelés, Közép és Dél-kelet Európában élt tovább és az itteni boszorkányhiedelem szerves részét alkotta.

A három állítás közül kettő bizonytalan. Szabó Erzsébet csupán céloz arra, hogy esetleg Sellymes Sára lehetett, aki megnyomta. Szentesi Erzsébet nem biztos benne hogy a vádlott volt a tettes. Egészen más a helyzet a harmadik állítás esetében, ahol Kozma István, aki azt mondja, hogy Sellymes Sára három évvel azelőtt éjszaka a házába menve a köldökét szopta.

A köldökszopást illetően nem nagyon találtunk magyarázatot, hogy ez mi lehet, így ez esetben csak találgathatunk. A kétségtelen hogy ez egyfajta életerő elvételre utal, és hogy ilyesmi a köldökön át történik valószínűleg elterjedt hiedelem lehetett akkortájt. Úgy véljük a valóságban kínzó gyomorbántalmakról lehetett, mely párosult a vádlottal, kapcsolatos kényszerképzetekkel. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Kozma Istvánnak valami komoly problémája lehetett a szomszédjában lakó Sellymes Sárával. Vallomásában az áll hogy panaszkodott is a nótáriusnak, hogy az ilyen asszonyt meg kéne égetni.

Vádlottak és vallatásuk

Mint már utaltunk rá a boszorkányról vallott hit szerint, a boszorkány nem magányos bűnelkövető, hanem egy pokoli összeesküvés részese. Emiatt nem meglepő, hogy Sellymes Sárán kívül, boszorkányság gyanújával egy másik asszonyt is kivallattak. Mégpedig meglepő módon, Kozma István feleségét Oláh Máriát.(59) Kihallgatására 1758. október 30-án került sor, ugyanaznap, mint amikor Sellymes Sárát tortúrának vetették alá. Valószínűnek tűnik, hogy az ekkor nyert vallomás alapján fogták le Kozmánét és kényszerítették vallomásra, vagyis vele szemben is tortúrát alkalmaztak.

Hogy miként zajlott a tortúra nem tudjuk, ez ügyben is csupán csak találgathatunk. A Praxis Criminalis hat fokozatot ismer, azonban ez időtáj elterjedt munka a Jurisprudentia Criminalis tizenegy fokozatot említ, melyben az első három fokozat tulajdonképpen fenyegetés és előkészület a kínvallatásra.(60) Figyelembe véve, hogy mindkét nő vallomásuk szerint körülbelül hatvan éves volt, úgy véljük már a fenyegetés, megtette a hatást és képesek voltak bármit bevallani, amit csak kívántak.

A vádlottakhoz intézet kérdésekben, egyébként tetten érhető a démonológiai elképzelések hatása. Ilyenek például azok a kérdések, melyek azt firtatják hogyan lett valaki tagja a boszorkányok társaságának, illetve hogyan kellett megtagadnia Istent.(61) Szintén jellegzetes kérdés, hogy rakott- e rájuk az ördög jelet.(62) Érdekes hogy olyan kérdések is felmerültek, ami a vád tanúinak vallomásában nem szerepelt. Ilyen például a boszorkányok jellegzetes kártételének tartott állatok megrontása, bizonyos Csendesné tehenének esetében. Ezen kívül természetesen a tanúvallomásokban említett rontásokra és nyomásokra vonatkozó kérdéseket is feltettek. Érdekes hogy az egész jegyzőkönyvben csupán ez esetben, a kihallgatás végén szerepel hatósági személyek neve. A bíróság két tagjáé, akik a kihallgatást vezették, valamint a jegyzőé.(64)

A vallomások tartalma

A vallomásokat illetően előre kell bocsátanunk, hogy azokat nem részletezzük teljes mértékben. Ennek oka egyrészt, hogy mindkét tanú vallomásában vannak közös elemek. Ilyen a már említett állattá változás képessége, illetve emberek állattá bűvölése, valamint a vihartámasztás időjárás befolyásolása(65). Ezek világosan mutatják a démonológiai elképzelések hatását, hiszen ezekre találunk példát a Malleus Maleficarumban is(66). Másrészt a vallomások általunk lényegesnek tartott részei, úgy gondoljuk jobban, rávilágítanak a vádlottak mentalitására.

A kínvallatás elrendelése előtt, mindkét vádlott tagadta a boszorkányvádat. Sellymes Sára esetében, még három tanú is akadt, akik szintén nem tudtak boszorkányságról Ezeknél a tanúknál az asszony különböző időpontokban lakott(66). Hogy miért és mit csinált e helyeken nem tudjuk meg, de alighanem valamilyen szolgálatot vállalt. Kozmáné viszont azt boszorkányos cselekedetnek tartotta, hogy Sellymes Sára egy alkalommal (három évvel azelőtt), a háza előtt meztelenül sepert(68).

Ezek után nézzük Sellymes Sára a vallomását melyből, kiderül hogy Kozmáné volt a tulajdonképpeni mestere, akitől a boszorkányságot tanulta, és beavatása három évvel azelőtt történ boszorkányok társaságába. Az asszony vallomásában szembeötlő, hogy saját szerepét kisebbíteni igyekszik, és a legtöbb esetben Kozmánét nevezi meg, mint felbujtót, vagy mint elkövetőt. Például elismeri, hogy Matókék gyermekét ő rontotta meg, de erre Kozmáné utasította(69). Úgy véljük az ilyesfajta magatartás mögött a bosszú szándéka, húzódhatott meg. Ezt a gyanút alátámasztja az is, hogy Pap András megrontását annak feleségének tulajdonítja, aki szintén boszorkány(70). Felmerül a kérdés vajon Papnét miért nem idézték be, ugyanis nincs ilyesmire utalás a jegyzőkönyvben.

Magyarázatot kapunk a meztelen söprögetésre is, ami nem más, mint rontást elhárító termékenységi mágia. A vádlott tette, hogy be ne jöjjenek a békák, és jobban tojjanak a tyúkok(71). Mindehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a meztelenség a tisztaságot jelképezi és a megújulás képességét. Ez azért fontos, mert a söprögetés három éve történt és három éve történt a beavatás is, és ez a bíráknak is feltűnhetett.

Igen érdekes azon állítás is, hogy a boszorkányok soha sem saját képükben, hanem más alakjában okoznak lidércnyomást. Sellymes Sára ebben is Kozmánéra igyekszik hárítani a felelősséget. Többek közt azt állítja, hogy Kozma Istvánt az ő képében saját felesége gyötörte, mert utálta. Az igazi furcsaság ebben az, hogy ezt saját vallomásában Kozmáné is megerősíti(72)! Ez arra enged következtetni, hogy Kozmáné ,,minden mindegy" alapon végre kimondhatta, hogy mennyire nem szereti a férjét.

Kozmáné vallomásában egyébként is van valami furcsa. Mintha büszke lett volna rá, hogy boszorkánynak tartják. Természetesen a kínzástól való félelem is rábírhatta arra, hogy a vallomása sokkal színesebb és fantasztikus elemben gazdagabb, mint Sellymes Sáráé. Jó példa erre az, amikor arról beszél, hogy miként vették fel a boszorkányok közé, ahol rögtön zászlótartónak tették meg(73). Maga az összejövetel a leírás szerint sokkal inkább hasonlított valami falusi murira, mint egy tipikus Sabbath képére. Ezen az eseményen jelen volt négy vagy öt ördög kiknek vezetőjét Lucifernek hívták, viszont a többi ördögnek olyan neve volt, mint Mátyás vagy János. Ez utóbbi lett Kozmáné démonszeretője, és ő volt a boszorkányok vezére, amikor azok rontani mentek(74). Az asszony vallomásában egyébként szembetűnő a szexuális elem, hiszen mikor az ördög jegyéről kérdezik, akkor azt válaszolja, hogy az a nemi szervére került a beavatáskor(75). Mindebből arra következtethetünk, hogy az asszony többek közt azért utálta az urát, mert avval már nem élt szexuális életet, pedig lett volna igénye rá. Igaz Kozmáné a férjénél tíz évvel idősebb volt, és a kor felfogása szerint öregasszony, de mint tudjuk, a nemi vágy intenzitása nem életkorfüggő. Azonban ha helyet adunk egy ilyen feltételezésnek, akkor úgy gondoljuk a szexuális élet hiányát pótló fantáziálásokat hallucinogén anyag használata is elősegíthette. Itt konkrétan a vallomásokban előforduló varázskenőcsre gondolunk, melyet mindkét vádlott következetesen csupán Zsírkén, nevez meg(76). Feltehetőleg a kihallgatást végzők is pontosan tudták miről van szó, ugyanis ez az anyag fontos része a boszorkányhitnek(77).

Ehhez a szerhez elsősorban a repülés képzetét szokták társítani, és Sellymes Sára vallomásában is először ilyen összefüggésben említi, mikor a Gellért-hegyre repültek ennek segítségével(78). A szer eredetét illetően Kozmáné a vallomásában azt állítja- Matókék gyermekére utalva, hogy a Zsír elkészítéséhez szükségük volt gyerekcsontra. Később hogy a Zsírt az ördögöktől kapták(79). Úgy tűnik, mintha valami általános varázsszerről lenne szó. Ezek természetesen lehetettek csupán olyan elképzelések, amelyek a népi hiedelemvilág részei voltak, és a vádlottak csupán azt mondták, amit tőlük hallani akartak. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek az elképzelésnek létezik olyan valóságmagva, ami a sámáni hagyományban gyökeredzik(80).

Sokan úgy vélik - főleg a tudattágító anyagoknak a huszadik század hatvanas-hetvenes évekbeli reneszánsza után - hogy ez a lehetőség nem kizárható, igaz, ennek bizonyítása nehézkes. A tudattágító anyagok használatával ugyan előidézhetik a transzállapotot, az viszont más kérdés, hogy mi alapján ,,jönnek be" a képek. Mindenesetre a sámáni gyakorlatban teljesen elfogadott ez a technika. Elképzelhető, hogy sokan azért hitték, hogy részt vesznek a Sabbath-on, mert volt róla egy kialakult képük: De kérdés, hogy ebben milyen szerepet játszhattak a démonológiai elképzelések? Mivel ezek által kialakított kép kezdett meghonosodni a köztudatban, és a tudattartalomban legtöbbször az jelenik meg, melyet beleraktak.

Mindehhez hozzátehető, hogy a másik oldalról, tehát a vádlók részéről is lehetett ilyesmiről szó. A tanult tudós szerzetesek ugyanis vélhetőleg tisztában voltak a füvek növények erejével. Valószínűleg ők is tudták, mit hogyan lehet használni, és az ő esetleges látomásaik is hozzájárulhattak a képzetek kialakításához. Így lehet, hogy gyakran saját lázas látomásaik jelentek meg a gonoszról írott elmélkedéseikben, vagy kódex illusztrációkon, és később ezek jelentek meg a démonológiai irodalomban, amely mint már utaltunk rá befolyásolták az ilyen ügyekben ítélkezőket is. A szóban forgó per esetében ez teljesen nyilvánvaló és ez megjelenik az ítéletben is.

A per befejezése

Az utolsó Vásárhelyi boszorkányperben az ítéletet 1759. március 26.-án hirdették ki, tehát majdnem egy fél évvel a kihallgatások után. Ebben semmi furcsát nem találunk, hiszen a bevezetőben már említettük azt az 1756-os rendelkezést, mely szerint a boszorkányügyben hozott ítéleteket, fel kellett terjeszteni felsőbb hatósághoz. Igaz, már 1758-ban egy másik dekrétum arról szól, hogy a mágikus praktikákban és méregkeverésben bűnösnek találtatott személyeket Bécsbe, kell küldeni. Igazából nem tudjuk mi történt a vádlottakkal, de több mint valószínű, hogy az ítélethirdetésig, a városi tömlöcben voltak, ami a korabeli börtönviszonyokat tekintve már maga egyfajta büntetés volt.

A kihirdetett ítélet szerint, Sellymes Sárát és Kozma Istvánnét istentagadás, mágia gyakorlásában, ördögi praktikák alkalmazásában találták bűnösnek, és emiatt, kitoloncoltatása és a vármegye területéről való kitiltásra ítéltettek. Ennek okán ismét hivatkozhatunk a vádlottak életkorára, hiszen nyilvánvaló, hogy egy ilyen ítélet számura felért egy halálos ítélettel.

Konklúzió

A nagy kérdés, mégis az hogy kinek volt haszna a perből? Nem akarunk összeesküvés elméletet gyártani, de úgy tűnik Sellymes Sára valakinek, vagy valakiknek útjába volt. A két lehetséges jelölt Kozma István és Pap András. Lehetséges, hogy az asszony házára vagy esetleg birtokában levő földre fájt a foguk. Erre csupán további kutatások adhatnának választ. Természetesen még más okok is fölmerülhetnek, azonban kétségtelen, hogy a boszorkányság esetében, bevádolásokra gyakran egymást jól ismerő emberek közt került sor, és ennek hátterében mindig valami kézzelfogható ok állt. Ezenkívül úgy véljük a per okai között, figyelembe kell vennünk még két fontos tényezőt.

Az egyik Hódmezővásárhely 18. századi földrajzi elhelyezkedéssel kapcsolatos. A település ebben az időben vizes területen helyezkedett el, és ezt figyelembe véve klímája nem lehetett a legegészségesebb. Emiatt előfordulhattak különféle betegségek. A másik tényező társadalmi, mivel a település lakói túlnyomórészt protestánsok voltak, és egy ilyen közeg elég beszabályozott tud lenni főleg egy nő számára. Elvárásoknak kell megfelelni, hit buzgalmat tanúsítani, mely magatartásformákat felerősíthettek abban az időben a protestánsokat hátrányosan érintő törvények is.
Egyébként úgy véljük, a reformáció némileg ,,egészségtelenebbé" tette a két nem viszonyát. Ennek fő oka, hogy a protestánsok a Bibliát tették az isteni kinyilatkoztatás kizárólagos forrásává, és a nő helyzetét is eszerint értelmezték. Más szóval a zsidó patriarchális szemléletet tartották üdvösnek a nőkre nézve, vagyis a férfitól való függést és kiszolgáltatottságot. Ebből a szempontból a protestáns igehirdetők, lelkészek házasodása is leginkább praktikus célokat szolgált, mivel a ,,jobb házasságban élni, mint égni" jelszava csupán a férfi szexualitást vette figyelembe, a női - mint mindig - senkit sem érdekelt. A szexualitás a házasságon kívül ,,bűnös vágy" volt, mely a férfinak még elnézhető, de a nőnek halálos vétek. Az ilyesmi természetesen elfojtáshoz és pszichológiai problémákhoz vezet. Ezt figyelembe véve nem is annyira meglepő Kozmáné vallomása.

Egyébként a vallomásokkal kapcsolatban, úgy véljük ezek legfontosabb momentuma mégiscsak az, hogy azokban nyilvánvaló a démonológiai irodalom hatása, és annak a népi hiedelmekbe való beépülése. Igaz a magyar viszonylatba sokak számára ez nem egyértelmű. Például van olyan szerző, aki egy helyen arra hivatkozik, hogy a Malleus Maleficarumból volt ugyan volt egy-két példány az országban de perekben egyszer fordul elő. Ami véleményünk szerint nem jelent túl sokat, ugyanis perekben inkább jogforrásra vagy eljárási formára vonatkozólag találunk hivatkozást, és nem az azt esetleg inspiráló művekre. Ezenkívül úgy véljük, léteztek modernebb démonológiai munkák, melyek főként német közvetítéssel kerülhettek hazánkba, és az ezekbe foglaltak szolgálhattak alapul boszorkányügyek eljárásainál. Igaz ezt nem vizsgáltuk külön, de ha megnézzük a perek célirányos kérdéseit, teljesen nyilvánvalóvá válik ez a fajta hatás.

Erre vonatkozólag különösen találónak érezzük Schram Ferenc megjegyzését magyarországi boszorkánypereket illetően. Eszerint Ipolyi Arnoldtól kezdve, sokan állították, hogy a Malleus Maleficarumnak nem volt számottevő hatása, ami ugyan formailag igaz, de ezt a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Ugyanis ahogy fentebb említettük, ez a könyv számtalan kiadást megért, és kézenfekvőnek tűnik, hogy nagy hatással bírt későbbi démonológiai munkák szerzőire, ezek munkái pedig más írástudókra. Akár tudományos, akár irodalmi művek szerzőiről van szó. Természetesen ez a folyamat összefüggésben lehetett a boszorkányperek megszűnésével. Különösen érdekes lenne megtudni, hogy ez miként zajlott Magyarországon, és a boszorkányhit miként kezdett beépülni a népi hitvilágba és miként szilárdult meg a 18. század közepére. Ennek a folyamatnak a feltárására további, szerteágazó kutatások deríthetnek fényt.


-------------

(1): KLANICZAY Gábor, A civilizáció peremén. Magvető, Bp., 1990, 270.
(2): Uo., 1990, 265.
(3): Uo., 274-282. Valamint KLANICZAY Gábor, A boszorkányüldözés Közép-és Kelet Európában. In: Tusor Péter (szerk.), R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. ELTE-BTK Bp., 1990. (Továbbiakban: KLANICZAY, A boszorkányüldözés.), 405. 413. R. VÁRKONYI Ágnes, Közgyógyítás és Boszorkányhit. Etnographia, 101/3-4. (1990). (Továbbiakban: R. VÁRKONYI, Közgyógyítás és Boszorkányhit.), 384-437.
(4): AMÁRKUS Dezső (szerk.), Magyar jogi lexikon. VI. Pallas, Bp., 1907, 108.
(5): RÉTI Illés Elemér, A büntetőjog kodifikációjának első kezdetei Magyarországon. Kollonics javaslata és a Novum Tripartitum. Bp., 1916. (Angyal szeminárium kiadmányai.), 20.
(6): KLANICZAY, 1990, 269. F. Löffler. Otto Dix. Recklinghausen 1981.
(7): . VÁRKONYI, Közgyógyítás és Boszorkányhit. 426
(8): Sellymes Sára, Katona Istvánné boszorkánypere, Csongrád megyei 2. sz. L. Úriszéki iratok. Bűnbéli Jkvek. Közli: SCHRAM Ferenc, Magyarországi boszorkányperek 1529-1768.I. Akadémiai kiadó, Bp., 1982. (Továbbiakban: SCHRAM, 1982. I.), 333-340.
(9): NAGY István (szerk.), Hódmezővásárhely története I. Hódmezővásárhely, 1984. 446.
(10): Magának az elképzelésnek a kialakulásával foglakozik: Norman COHN, Európa Démonai. Corvina Bp., 1994. A boszorkányhit gyökereivel, illetve a boszorkányszombat sztereotípiájának létrejöttével: Carlo GINZBURG, Éjszakai történet. A boszorkányszombat megfejtése. Európa, Bp., 2003.
(11): Jacob SPENGER- Heinrich KRAMMER, Malleus Maleficarum. (1486) Trans. by Montague Summers (1928) Online edition at www.malleusmaleficarum.org. (Továbbiakban: Malleus Maleficarum.), Introduction to 1948 Edition by Montague Summers 12. bk.
(12): Gustav HENNINGSEN, A boszorkányok ügyvédje Kossuth Bp., 1988, 29; 277-278.
(13): Rossell Hope ROBBINS, The Encyclopedia of Witchcraft and Demonology. Crown Publishers, New York, 1959, 273.
(14): Uo., 269.
(15): Uo., 35-37. ill.555- 557.
(16): Jeffrey B. RUSSEL, Mephistopheles. The Devil in the modern world. Cornell Universiy Press, Ithaca &London, 1986, 30-31.
(17): Uo., 1986, 48.
(18): Kurt SELIGMANN, Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Gondolat, Bp., 1987, 182. ill. KLANICZAY, 1990, 315
(19): Részletes leírását adja a Sabbathnak: HENNINGSEN, 1988, 64-81.
(20): Peter BURKE, A népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó -Hajnal István kör, Bp., 1991, 316; 319-320.
(21): ROBBINS, 1959, 479-481.
(22): Uo., 319.
(24): ROBBINS, 1959, 281.
(25): Uo., 1959, 215.
(26): Malleus Maleficarum, Part III.
(27): MEZEY Barna (szerk.), Magyar Jogtörténet. Osiris, Bp., 1997, 352. ill. 360.
(28): MEZEY, 1997. 352 ill. 365
(29): Ezen az elképzelésen alapul a keresztelés szokása, mivel Jézust a Jordán vízében keresztelték meg. De eszünkbe juthat a hinduknál, a Gangesz vízében való rituális tisztulás gyakorlata is.
(30): A striga kifejezés a strix romlott szóformája, vélhetően a rossz latinság miatt. A strix, mint repkedő éjszakai démon ismert volt a római hitvilágban, de említést érdemel a félig kígyótestű lamia is. Mindkettő jellemzői a női vonások és az emberhús evés. Nem összetévesztendő a varázslóval, vagyis a sámánnal, ezeket meg is különböztették egymástól, bár a keresztény térítők, szerzetesek szemében mindkettő pogány babonaság volt. Erről bővebben: COHN, 1994, 233.
(31): KLANICZAY, A boszorkányüldözés. 390.
(32): KLANICZAY, 1990, 263.
(33): MEZEY, 1997, 233.
(34): MEZEY, 1997, 229-230. Érdekességként megjegyeznénk, hogy a Praxis Criminalis megfogalmazója Benedict Carpzov (1595-1666) lipcsei jogtudós, és démonológus volt. Állítólag élete folyamán húszezer halálos ítéletet hozott. Személyéről, lásd: ROBBINS, 1959, 78.
(35): MEZEY, 1997, 234.
(36): SCHRAM, 1982. I. 333-340.
(37): NAGY, 1984, 504-505.
(38): KÁLLAY István, Úriszéki bíráskodás a XVIII.-XIX. században. Akadémiai kiadó, Bp., 1985, 36
(39): NAGY, 1984, 445.
(40): SCHRAM, 1982. I, 337.
(41): Uo., 334; 336.
(42): Uo., 333.
(43): Uo.
(44): Uo., 335-336.
59 Oláh Mária Kozma Istvánné boszorkánypere. Csongrád megyei 2. sz. L. Úriszéki iratok. Bűnbéli Jkvek Közli: SCHRAM, 1982. I, 340-345. Ez esetben, csupán a vallatás jegyzőkönyve szerepel a forrásgyűjteményben.
60 SCHRAM, 1982. I, 337 és 341.
61 Uo., 1982. I, 337 és 342.
62 Uo., 339. Hogy mennyire jellegzetes az ilyesfajta rontás, arról lásd: Malleus Maleficarum, Part II. Question I. Chapter. XIV.
64 SCHRAM, 1982. I, 339.
65 Uo., 338; 342; 343.
66 Malleus Maleficarum, Part II. Question I. Chapter. VII; IX. A vihartámasztást illetően, ugyanezen résznél és kérdésnél, a Chapter XV.
67 SCHRAM, 1982. I, 337.
68 Uo., 341.
69 Uo., 338.
70 Uo.
71 SCHRAM, 1982. I, 338.
72 Uo., 339. ill. 345.
73 Uo., 341.
74 Uo., 342; 345.
75 Uo., 342;
76 Uo., 337; 342.
77 ROBBINS, 1959. 365.
78 SCHRAM, 1982. I, 337.
79 Uo., 342; 344.
80 GINZBURG, 2003. 408-414.
81 R. VÁRKONYI, Közgyógyítás és Boszorkányhit. 426.
82 COHN, 1994, 272-274.
83 NAGY, 1984, 367
84 Uo., 508.
85 GLATZ Ferenc (szerk.) A magyarok krónikája. Officina Nova, Bp., É.n. 307; 315.
86 KLANICZAY, 1990, 290.
87 SCHRAM, 1982. III, 55.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Peter BURKE, A népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó -Hajnal István kör, Bp., 1991.
Norman COHN, Európa Démonai. Corvina, Bp., 1994.
Carlo GINZBURG, Éjszakai történet. A boszorkányszombat megfejtése. Európa, Bp., 2003.
DÖMÖTÖR Tekla, A magyar nép hiedelemvilága. Corvina, Bp., 1981.
James G. FRAZER, Az aranyág. Osiris-Századvég, Bp., 1995.
GLATZ Ferenc (szerk.) A magyarok krónikája. Officina Nova, Bp., É.n.
Gustav HENNINGSEN, A boszorkányok ügyvédje. Kossuth, Bp., 1988.
KÁLLAY István, Úriszéki bíráskodás a XVIII.-XIX. században. Akadémiai kiadó, Bp., 1985.
KLANICZAY Gábor, A civilizáció peremén. Magvető, Bp., 1990.
KLANICZAY Gábor, A boszorkányüldözés Közép-és Kelet Európában. In: Tusor Péter (szerk.), R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. ELTE-BTK Bp., 1990, 404-405.
MÁRKUS Dezső (szerk.), Magyar jogi lexikon. II. Pallas, Bp., 1899.
MÁRKUS Dezső (szerk.), Magyar jogi lexikon. VI. Pallas, Bp., 1907.
MAKRA Sándor, A mágia. Magvető, Bp., 1988.
MEZEY Barna (szerk.), Magyar Jogtörténet. Osiris, Bp., 1997.
NAGY István (szerk.), Hódmezővásárhely története I. Hódmezővásárhely, 1984.
PÓCS Éva, Tündér és boszorkány Dél-kelet és Közép-Európa határán. Etnographia, 97/2-4. (1986), 177-256.
RÉTI Illés Elemér, A büntetőjog kodifikációjának első kezdetei Magyarországon. Kollonics javaslata és a Novum Tripartitum. Bp., 1916.(Angyal szeminárium kiadmányai)
Rossell Hope ROBBINS, Encyclopedia of Witchcraft & Demonology. Crown Publishers, New York, 1959.
R. VÁRKONYI Ágnes, Közgyógyítás és Boszorkányhit. Etnographia, 101/3-4. (1990), 384-437.
Jeffrey B. RUSSEL, Mephistopheles. The Devil in the modern World. Cornell University Press, Ithaca- London, 1986.
SCHRAM Ferenc, Magyarországi boszorkányperek 1529-1768. Akadémiai kiadó, Bp., 1982.
Kurt SELIGMANN, Mágia és okkultizmus az Európai gondolkodásban. Gondolat, Bp., 1987.
Jacob SPENGER-Heinrich KRAMMER, Malleus maleficarum.(1486) Trans. by Montague Summers (1928) Online edition at www.malleusmaleficarum.org.


Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Bayer Zsolt : Nyílt levél a nagykövetnek
  2013-06-20 05:06:01, csütörtök
 
  Tisztelt honfitársak! vannak pillanatok, amikor szólni kell. A mostani, ilyen. - Egyre világosabb, hogy Szíria ellen, "felállt" az a nemzetközi hazugsággyár, mely igazoltan hamis jogalappal (vegyi fegyverek jelenléte) támadtatta meg "nemzetközi összefogással" Irakot, és Afganisztánt. Azt, hogy kik szítják ezeket a "helyzeteket", nem kell ragozni: ismert...

A végcél láthatóan Irán, csak még az agresszívaknak, távoli...közelebb kell kerülni, amire Szíria "demokratizálása", az iraki példához hasonlóan, talán már nem várat soká. És akkor el lehet pusztítani ismét egy ősi kultúra bizonyítékait, ami Irak és Afganisztán esetén, igazoltan már nem maradhatott meg az utókornak...


Kérem ezekkel a gondolatokkal olvassák Bayer Zsolt nyílt levelét. Aki eddig nem látta a lényeget, az most talán megérti, hogy mi megy végbe a "globalizáció és demokrácia" álarca alatt.

Kérem, elmélkedjenek... Laporzó

Nyílt levél Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszonynak, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének

Bayer Zsolt

Tisztelt Excellenciás Asszony!

Mindenekelőtt elnézését kérem, de kénytelen lesz végighallgatni egy meglehetősen obszcén és ízléstelen történetet, amely az én generá­cióm majd minden tagjával megesett a berlini fal innenső oldalán.

Miután 1984-ben felvételt nyertem az ELTE-TFK magyar-történelem szakára, úgynevezett előfelvételisként egy évre elvittek katonának. Az ercsi helyőrségbe vonultam be, a pontonos hidász ezredhez.

Késő délután érkeztünk a laktanyába, ahol elkezdődött egy hosszú és elég rémes procedúra, melynek során elvették civil ruhánkat, betereltek a zuhany alá bennünket, majd valami tetűirtó porral beszórták intim testrészeinket, s így, meglehetősen megalázott és kiszolgáltatott helyzetben egyenként oda kellett állnunk egy katonaorvos elé. Az orvos belenézett a torkunkba, felhúzta szemhéjunkat, feltett néhány általános kérdést, majd felszólított, hogy fordítsunk neki hátat, hajoljunk le, és fogjuk meg a bokánkat.

Ez volt a nagy csend pillanata. Ahogy a katonaorvos akkor és úgy belebámult a seggünkbe. Nehéz ám ennél megalázóbb, de egyszersmind ennél groteszkebb pillanatot elképzelni. A pillanatot egyedül Csilló honvéd volt képes fokozni, ugyanis miközben ott állt a doktor előtt a megfelelő pózban, az a következő kérdést tette föl neki:

- Van lyukas foga?

Mire Csilló honvéd őszinte megdöbbenéssel a hangjában így szólt:

- Jézusom! Onnan látszik?

Meg kell értenie ezt a pillanatot, Tisztelt Nagykövet Asszony, csak ezért mesélem el Önnek. Meg kell értenie, hogyan is éltünk mi itt, a Fal innenső oldalán, és azt is meg kell értenie, hogy akkor az Ön hazája volt a mi példaképünk, vágyott menedékünk.

Megtestesülése minden szabadságszeretetünknek és szabadságvágyunknak. Amerikába vágytunk és készültünk majd' mindannyian, miközben politikai tisztünk elmagyarázta nekünk, hogyan fogjuk a megfelelő pillanatban elpusztítani a gaz imperialistákat; miközben Csicsó törzsőrmester a maga keresetlen módján összefoglalta nekünk a Falon inneni világképet:

- Majd kapnak a pofájukba töpfével, és ha az nem elég, hát odab...unk nekik acsással!

Feloldom Önnek a problémás szavakat: a töpfe tömegpusztító fegyver; az acsás pedig atomcsapás. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy azok, akik ezt az ideológiát képviselték a Fal innenső oldalán, ma mind az Önök talpát nyalják. De ez nem számít ma már, ezért nem írnék Önnek egy sort sem.

Azért írok, Tisztelt Nagykövet Asszony, mert eltelt 29 év, mióta ott álltam, bokámat fogva az ercsi laktanya alagsorában - s lám, most az Amerikai Egyesült Államok kukucskál a világ seggébe...

És ez nem is olyan vicces ám. A pillanat csöndje még megvan, a megalázottság is ott lapul mellette, de a groteszk valahogy eltűnt menet közben. Pedig nekünk, itt, Kelet-Közép-Európában a groteszk ám mindenünk, Tisztelt Nagykövet Asszony. De most nem találjuk...

Edward Snowden csak ennyit mondott: ,,Nem vagyok sem hős, sem áruló. Amerikai vagyok." Nos, ebben nincsen groteszk. Ez nem a 22-es csapdája, nem a katona fehérben, nem Yossarian és nem Őrnagy őrnagy őrnagy; ez nem a Zendülés a Caine hadihajón és nem az idió­ta Queeg korvettkapitány... Ez már rég nem az Oroszlánkölykök, ahol Noah Ackermant saját amerikai katonatársai zsidózzák le, és mondják azt neki, hogy Hitlernek csak a zsidóirtásban van igaza. Bizony, Nagykövet Asszony, vagy Irwing Shaw hazudik, vagy ilyesmi esett meg Önöknél a nagy háborúban...

De ma már ez is mindegy. Minden mindegy. Ez már nem Jack London ,,First and last chance"-e és nem a Vadon szava. Nem szegény Ginsberg Üvöltése. Updike Nyúlcipője is oda. Elnémult Capote Fűhárfája, nincsenek már Más hangok, más szobák.

A Vágy villamosa bedöcögött egy gyorsétterembe, és elnyelte az aznapi kedvezmény. Az Összeomlást még le lehetne forgatni naponta, és egyre jobban megértené mindenki, miközben egyre többen szurkolnának Michael Douglas-nek a hazafelé tartó úton (persze, csak addig). A Madárijesztőt már nem lehetne újra leforgatni. A halál ötven óráját sem. Mert még az is tisztességes volt. A Becstelen brigantik már nem az. Tarantino már nem az - de még zseniális. És mindent elmond mirólunk, hogy a Ponyvaregény a kultuszfilmünk... És persze készült még tisztességes film mostanában is: Clint Eastwood Grand Torinója és Mel Gibson Apocalypto-ja. Például.

De Edward Snowdennek már csak tragédiája és tisztessége van. Mert ki merte mondani, hogy elég. Ez a lényeg, Tisztelt Nagykövet Asszony. Ez az elég.

Elég a PRISM-ből. Elég volt abból, hogy a ,,terrorellenes harc kulcsfontosságú programjának" keretében az Ön hazája bármilyen adathoz, e-mail-hez hozzáférhet, és bármilyen telefonbeszélgetést lehallgathat.

Elég volt a Fisa-törvényből. ,,A Fisa lehetővé teszi - az amerikai alkotmány negyedik módosítására hivatkozva -, hogy az amerikai hírszerzés külföldiek adataiban kutakodjon, anélkül, hogy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merülne fel." (Ugye milyen nagy rendező a sors? Éppen a negyedik alkotmánymódosításra hivatkozva gyalázzák meg önök a demokrácia alapeszméjét, hát nem különös véletlen?)

Elég volt abból, hogy az Egyesült Államok elnöke likvidáltathat bárkit. És ezt az ,,apróságot" Eric Holder, az Önök igazságügy-minisztere jelentette be tavaly, csak úgy, mellékesen, egy egyetemi előadás keretében. Eric Holder arról értekezett, hogy az elnök a teljes igazságügyi és igazságszolgáltatási rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai állampolgárokat. Holder szerint a kormánynak joga van ehhez. Joga van, hogy ,,célzott támadással" megöljék saját állampolgá­raikat, vádemelés, bíróság és esküdtszék bevonása nélkül. Természetesen a jogi szöveget titkosították...

Hát mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony? Ilyesmit Sztálin, Ceausescu és Honecker merészelt utoljára megtenni a saját állampolgáraival, de legalább titokban tartották, és nem merészeltek büszkék lenni rá. Mi lett az Ön hazájából, Nagykövet Asszony?

És ehhez mit szól: Szeptember 11-e után Bush elnök bírósági engedély nélkül lehallgatott és őrizetbe vett amerikai állampolgárokat. Akkor a demokraták hevesen tiltakoztak. Volt köztük egy Obama nevű illinois-i szenátor, aki különösen kikelt a bírósági eljárást nélkülöző fogva tartások ellen.

Ez az Obama most Istent játszik, és ítél, élet s halál felett. A demokraták pedig befogják a szájukat, és lapítanak. Illetve dehogy fogják be! Hangosan, öntudatosan kioktatnak bennünket demokráciából.

Abból az országból írnak dörgedelmes leveleket minekünk, ahol az elnök bíró és hóhér egyszerre. Ahol bárkit, bármikor lehallgathatnak, levelezését elolvashatják, és ehhez az sem kell, hogy bármilyen bűncselekmény gyanúja felmerüljön. Abból az országból aláznak meg bennünket, amely országban napi rutin Orwell 1984-e.

Abból az országból merészelnek oktatni bennünket, amely ország fenntartja Guantánamót, ahol tárgyalás és ítélet nélkül tartanak fogva embereket hosszú-hosszú évek óta.

Az az ország, ahol törvényes a fogvatartottak fizikai kínzása.

Az az ország merészel bármit is mondani, amelynek katonái az Abu Ghraib börtönben kutyákat uszítottak a meztelenre vetkőztetett és megkínzott foglyokra, s mindezt röhögve fényképezték.

Az az ország aggódik a magyarországi demokráciáért, amelynek katonái halott afgánokat vizelnek le. Az az ország konferenciázgat mirólunk, amely ország bevallotta, hogy pontosan tudták, Szaddám Huszeinnek nincs vegyi fegyvere, csak kellett valami indok a háború megindításához.

És ez az ország most éppen Aszad szíriai elnök vegyi fegyvereiről hazudozik, és elnézi, sőt támogatja, hogy Izrael megtámadjon egy független államot ugyanerre hivatkozva.

Ebből az országból dorgál bennünket Scheppele professzor asszony- miért is? A negyedik alkotmánymódosítás miatt? Hűha! Tudja Scheppele professzor, tudja Nagykövet Asszony, ha mi reggeltől estig alkotmányt módosítunk, akkor sem tudunk odáig süllyedni, ahol maguk tartanak.

Ugyanis a mi alkotmánymódosításainkban nincsen semmi végzetes és a demokráciát fenyegető szörnyűség.

A maguk hazájában ellenben talán éppen ebben a pillanatban rendeli el az elnök valaki meggyilkolását, bírósági eljárás és ítélet nélkül; a maguk hazájában éppen most olvasgatják a világ bármely országa állampolgárának leveleit, hallgatják le telefonját, s ehhez még bűncselekmény gyanújának sem kell felmerülnie; és eközben maguk azért aggódnak, mert egy pályázaton nem nyert a Klubrádió, és ezért temetik a magyar demokrá­ciát... Nem érzi az egész dolog végtelen igazságtalanságát és penetráns aljasságát, Nagykövet Asszony?

Ez hát a baj, Tisztelt Nagykövet Asszony. Hogy nemcsak szeretni, de már tisztelni is felettébb nehéz az Ön hazáját. Mert az Ön hazája elárult mindent, amiben mi hittünk egykoron. Amiben hittünk, a bokánkat fogva, meztelenül, a Fal innenső oldalán. Az Ön hazája elárulta az én generációm minden álmát, ugyanolyan kegyetlenséggel, ahogy katonáik levizelik a halott ellenséget.

S mindeközben a lehető legfarizeusabb módon bennünket akarnak demokráciára tanítani.

Végezetül azt kell még megértenie Tisztelt Nagykövet Asszony, hogy ezt a levelet a magam akaratából írtam Önnek. Nem kaptam rá utasítást senkitől. Tudom, nehéz ezt elképzelni egy olyan országban, amelyben újságírók megfigyelése és lehallgatása napi gyakorlat, és amelyik éppen most kukucskál a világ seggébe. De higgye el, Nagykövet Asszony, bármennyire is szeretnék, onnan nem látszik a lyukas fog...

Üdvözlettel: Bayer Zsolt

(Ui.: Még egy apróságot fogadjon meg, ha kérhetem. Azt, amit Mel Gibson üzent az Apocalypto elején: Egy nagy birodalmat nem lehet elpusztítani kívülről, csak ha elpusztítja önmagát. Önök most még nagy birodalom. De ráléptek az önpusztítás útjára. Sajnálom...)


Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Gazdag István : Háború a vízért?
  2013-06-20 04:58:32, csütörtök
 
  Így utólag már egyre kevésbé vitatják, hogy Irak lerohanásának legnyomósabb oka - a ,,terrorizmus elleni háború" hangzatos lózungjával ellentétben - valójában az USA krónikus olajéhsége volt. Könnyen előfordulhat azonban, hogy a jövőben egy másik, sokkal életbevágóbb szükséglet miatt fog háborúzni. Miközben ugyanis egy főre vetítve az észak-amerikaiak fogyasztják a legtöbb vizet a világon, országuk vízkészletei nem újulnak meg a kellő mértékben.

Egy friss amerikai tanulmány szerint a legtöbb ember az édesvíz készletek apadását tartja a legaggasztóbb kihívásnak. Az ivóvíz hiánya a megkérdezettek szerint még a klímaválságnál, a légszennyezettségnél és a fosszilis nyersanyagok kiapadásánál is nagyobb veszélyt jelent az emberiségre.

A Föld hétmilliárd lakója közül hárommilliárd nem rendelkezik sem egészségügyi infrastruktúrával, sem víztisztító rendszerekkel, csaknem másfél milliárd ember pedig még az ivóvizet is nélkülözni kénytelen. Ha semmi sem történik a tendencia megfordítására, 2025-ben a Föld lakosságának egyharmada vízínség sújtotta országban fog élni. A déli országokban fellépő összes betegség 80 százaléka a szennyezett víz fogyasztásának tulajdonítható, ami évente ötmillió áldozatot követel, így manapság az ivóvízhiány még a fegyveres konfliktusoknál is nagyobb mértékben járul hozzá a tömeges népvándorlások kiprovokálásához.

E téren tehát sokkal drasztikusabb a nemzetek közötti egyenlőtlenség, mint bármi másban: amíg egy észak-amerikai naponta átlagosan 600 liter vizet fogyaszt (egy New York-i 1000 litert), az EU-országok állampolgárai pedig 250-350 litert, addig egy afrikainak átlag alig 30 liter jut, sőt gyakran ennél is kevesebb.

Szó sincs persze a Föld kiszáradásáról, mert a kérdés nem egy általános vízhiány, hanem a minőségi ivóvízkészletek kimerülése. Édesvíz megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre globális szinten, csak éppen egyenlőtlenül oszlik el, helytelenül hasznosítják, pocsékolják és szennyezik, tehát egyre nagyobb az esélye, hogy iható formájában rövidesen hiánycikké válik. Ha a fogyasztása továbbra is a jelenlegi ütemben növekszik, a szakemberek szerint két évtizeden belül robbanásszerű (650 % !) igény fog mutatkozni iránta.

Ausztráliában már most megkongatták a vészharangot, és az állam minden eszközzel igyekszik megfékezni a vízpazarlást és kordában tartani a lakosság nemtörődömségét. Az ausztrál városokban szigorúan szabályozzák, sőt esetenként korlátozzák a vízfogyasztást. Az Afrikánál is szárazabb déli kontinens területének 70 százalékán a kipárolgás szintje magasabb a csapadék mennyiségénél, és egyáltalán nem léteznek nagy folyók. Ráadásul a paradoxon még súlyosabb, mint máshol, mert noha a Föld egyik legszárazabb területéről van szó, legritkább természeti forrását mindeddig mégis párját ritkító gátlástalansággal pazarolták. Mindenekelőtt az éghajlati viszonyokat figyelmen kívül hagyó intenzív mezőgazdaság igényei miatt a vízkészleteket már a legmélyebb rétegekből is kiaknázták és felhasználták. Így aztán az ausztrálok kénytelenek voltak a tenger felé fordulni, azt remélve, hogy a tengervíz sótlanításával orvosolhatják a problémát, és kielégíthetik szomjúságukat. Az eljárás költsége ugyan jelentősen csökkent az utóbbi években, viszont a felhasznált energia következtében évente 85-230 ezer köbméter széndioxid jut a légkörbe.
Majdnem ugyanez a helyzet az Egyesült Államok nyugati tagállamaiban. Colorado, Arizona, Texas, Új-Mexikó, Nevada és Kalifornia krónikus szárazságban szenved. Márpedig a high-tech és a Szilícium-völgy dacára Kalifornia és öt másik állam élete attól a 2250 kilométer hosszú folyótól függ, amely a Sziklás-hegységben ered, átszeli a Grand Canyont és végül csaknem szárazon éri el mexikói torkolatát. A Colorado nélkül ugyanis nincs víz, és nincs élet. A Dél-Kaliforniában felhasznált víz 60 százalékát a folyóból veszik ki, sőt Las Vegas esetében a város fogyasztásának 90 százalékát. Az utóbbi évekre a folyó vízhozama alig hétmilliárd köbméterre esett, ami fele annyi, mint amennyi a harmincas évek nagy szárazságának időszakában volt. Eközben Las Vegas lakossága, a sivatag kellős közepén, havonta 3-4000 fővel gyarapszik.

Már jelenleg is a víz áll számos nemzetközi konfliktus hátterében, nevezetesen a Közel-Keleten. Ciszjordánia megszállása például csak akkor értelmezhető a maga teljességében, ha tudjuk, hogy vízkészlete lehetővé teszi az izraeli kolóniák túlélését, és hogy egymaga fedezi Izrael vízfogyasztásának negyedét. Ugyanez vonatkozik a Szíriától elhódított Golan-fennsíkra, amely a régió természetes víztornyának szerepét tölti be. Jelenlegi vezetői számára Izrael túlélését a víz fölötti ellenőrzés megszerzése és megtartása garantálja. Ezt a kontrollt az izraeliek szokásukhoz híven a palesztinok jogfosztásával tartósítják, akik engedély nélkül még kutat sem fúrhatnak a saját földjükön, miközben a zsidó telepesek gyakorlatilag sajátjukként kezelik és használják Ciszjordánia vízkészletét. A második világháború óta majdnem 40 esetben került sor

Ugyanígy Törökország, Szíria és Irak igyekszik kivenni a maga részét a Tigris és az Eufrátesz vizéből, történelmi és geostratégiai konfliktusuk tehát alapvetően más megvilágításba helyezi az egykori Oszmán Birodalom iránti nyugati érdeklődés fokozódását, hiszen Törökország birtokolja két szomszédja vízellátásának kulcsát. Noha az USA kérése ellenére a törökök nem voltak hajlandók elzárni a gátjaikat, hogy kiszárítsák Irakot az Öböl-háborúk alatt, a Szíriával szembeni ellenségességüket a két ország közötti hagyományos vízvita is táplálja.

A második világháború befejezése óta csaknem 40 esetben került sor fegyveres erő bevetésére államok közötti vízviták elintézésére, jellemző módon az esetek háromnegyedében Izrael és arab szomszédjai között. Noha kizárólag vízért mindeddig még nem indítottak háborút, a vízhiány fokozódása egész régiók instabilitását és végső soron destabilizálását vonhatja maga után, újabb ürügyet teremtve nemzetközi konfliktusok kirobbanásához.



Link
 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Dr. Sicz György: Nincs más alternatíva – dolgozni kell
  2013-06-20 04:55:51, csütörtök
 
  Dr. Sicz György nyugdíjas kertészmérnökként arra bíztat, hogy termeljünk meg mindent, amit csak lehet, ne íztelen külföldi zöldséget-gyümölcsöt együnk.





Otthon gyümölcsfáit ápolgatja, és a családja - felesége, két lánya és öt unokája (egy sajnos meghalt) - mellett szívesen szakít időt arra, hogy a Lencsési Kertbarátkörben, vagy a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnökségi tagjaként megossza tapasztalatait az érdeklődőkkel. Az aktív idősödés európai éve kapcsán indult sorozatunkban most őtőle próbáljuk megtudni, hogyan maradhatunk tevékenyek.

- Hogy mitől az erő és elszántság? Egyszerű! - mondja dr. Sicz György. Nem vagyok vallásos, bár Dedinszky Gyula bácsi kitüntetett konfirmandusa voltam a rákosi időkben, de a hitem adott erőt, és vén koromban - annyi csalódás után - is az ad, hogy mindig tegyek valamit. Az életnek csak így van értelme. Sajnálom azokat, akik vegetációs ténfergés után kerülnek az anyaföldbe...

Dr. Sicz György 1964-ben végzett Budán, első munkahelye a Május 1. Termelőszövetkezet volt, amely kemény munkával a megye legnagyobb zöldségtermelő téesze lett. Ezt követően a Tsz-Szövetséghez, majd az agráripari egyesüléshez került, és a kertészet fejlesztésével foglalkozott. Utolsó munkahelye a nyolcvanas években egy újonnan alakult cég, a Pannonmag Egyesülés volt, amely össze akarta fogni a hazai zöldségfajták vetőmagtermelését, nemesítését és értékesítését, hogy közös fejlesztésekkel ellensúlyozzák a külföldi nyomást - ez azonban a rendszerváltás miatt meghiúsult.

- Miután nyugdíjba mentem, alapítottam egy faiskolát, gyümölcsfa-oltvány termeléssel foglalkoztam, majd az uniós csatlakozás idején átálltam őszibarack termelésre. Rövid idő után meg kellett tapasztalnom, hogy a multik valahogy leszoktatták az embereket az érett, jó minőségű gyümölcsök fogyasztásáról - jegyzi meg dr. Sicz György.

A csabai szakember sokat publikált különböző szakfolyóiratokban, könyvet írt és szerkesztett, és több évtizeden át szakmatörténeti kutatásokat is végzett, amelyhez az ihletet a város két szülötte, Stark Adolf és Mohácsy Mátyás adta. 1981-ben a Mohácsy-centenáriumon, négynapos ünnepséget szerveztek kertészeti kiállítással a piacon, és szobrot is állítottak Mohácsynak. Alig két éve, 2010-ben pedig, a Lencsési Kertbarátkör fennállásának tizenötödik, Stark halálának századik évfordulóján emlékünnepséget rendeztek, és egy kiadványt készítettek Bereczki Mátéról és Stark Adolfról.

- Amikor a kertbarát mozgalom megindult - folytatja -, azt felvásárlásokkal is támogatták, és volt olyan hogy a környező településeken az emberek tülekedtek a kertekért. Azóta felébresztették az európai igényeket, viszont az elhibázott segélyezési rendszer, a tévé, a számítógép sok embert leszoktatott a munkáról. Pedig muszáj a munkát előtérbe helyezni, nincs más alternatíva: dolgozni kell! - mondja dr. Sicz György, hozzátéve, hogy a sors ajándékaként ő egész hivatalos pályáján azt csinálhatta, amit szeretett. Ehhez inspiratív főnökei voltak, akik nemcsak hagyták dolgozni, de bátorították is. Nagyjából ennyi a titok úgy hetvenegy évesen.

Mikóczy Erika



Link
 
 
0 komment , kategória:  Élet  
Megmenekült a Gemenci-erdő vadállományának nagy része
  2013-06-20 04:44:44, csütörtök
 
  A szervezett árvízi védekezésnek köszönhetően a Gemenci-erdő állatállományának jelentős része megmenekült a vadmentő dombokon és a szárazon maradt területeken - tudatta szerdán közleményben a területet kezelő Gemenc Zrt.

A siker annak is köszönhető, hogy a védekezés előkészítését már több héttel az áradás előtt megkezdte az Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejét művelő erdészeti társaság - áll a közleményben.

A kommüniké szerint a társaság szakemberei a 15 ezer hektárnyi ártéri területen takarmánnyal töltötték fel a vadmentő dombokat, hogy a védett helyeken elegendő táplálék biztosítsa az őzek és vaddisznók túlélését.

Mindennek nyomán a vadállománynak azon jelentős része, amely kijutott a száraz területekre, illetve a vadmentő dombokra, átvészelte az árvizet. Ugyanakkor minden áradás okoz veszteségeket, amelyeket emberi beavatkozással csak csökkenteni lehet, megakadályozni azonban nem - olvasható a közleményben.

A lassú apadással a vadállomány is egyre inkább visszatér korábbi élőhelyére, a Gemenc Zrt. munkatársai pedig megkezdhetik a károk felmérését és a helyreállítást. Ez várhatóan hónapokat vesz majd igénybe - közölte Gemenc Zrt.


MTI - alfahir.hu


Link




 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2013.05 2013. Június 2013.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 1866 db bejegyzés
Összes: 24067 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4067
  • e Hét: 29331
  • e Hónap: 110077
  • e Év: 1701058
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.