Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Böjte Csaba : Ablak a végtelenre - részletek a könyvből
  2013-06-05 08:59:36, szerda
 
 




Minden vallás...


Minden vallás követői hisznek egy magasabb rendű Lény létezésében, aki teremtette és kormányozza a világot, és hiszik, hogy az élet nem ér véget a halállal, a túlvilági lét a földi élet jutalma vagy büntetése.
Bármely vallás követője is valaki, keresi a kapcsolatot Istennel, szertartásokon vesz részt, áldozatokat mutat be, imádkozik, Tőle reméli élete nagy kérdéseinek megválaszolását, megoldását. Minden vallás életszabályokat, tanításokat ad, hogyan lehet leginkább megközelíteni a Tökéletességet, a Hatalmasságot, a Bölcsességet, a Szeretetet.
Az ember szeretett volna találkozni Teremtőjével, megérteni életének értelmét, célját. Az emberiségnek nagy istenkeresői vannak: Buddha, Konfucius, Mózes, Mohamed, Szent Ferenc... Keresték az Istent, gyönyörű dolgokat alkottak, írtak, öröm a műveiket olvasni, értékesek.







Isten eljött a földre

A keresztény egyházak abban hisznek, hogy Isten eljött a földre, és megmutatta az igazi arcát.

Egyetlen más vallás nem mondja, hogy az ő alapítója, prófétája Isten, mindenki azt mondja, hogy ember volt: Buddha Kr. e. a VI. században élő nemes, Konfucius Kr. e. 500 évvel élő kínai bölcs, Mohamed Kr. u. VI-VII. században élő kereskedő... Egyedül Jézus Krisztus merte azt állítani, hogy Ő az Atyától jött, és nemcsak mondta, hanem életével, halálával bizonyította is, hogy Ő valóban Isten fia.
Tehát egyfelől vannak az emberek, akik az Ég felé nyújtóznak, és megsejtenek valamit a titkokból, amelyeket mások számára is megfogalmaznak, másfelől az Isten, aki az Égből hozzánk jön, és felénk nyújtja karját.
Más műfaj az ember alkotása és egészen más Isten alkotása. Nem mondhatom, hogy az emberi mű nem lehet gyönyörű: Nagy Szent Teréz, Konfucius írásai, Ghandi, a dalai lámák és a többi vallásalapító gondolatai rendkívül értékesek, de mégis más műfaj, nem evangélium, nem Isten személyes, közvetlen szava hozzánk. Ezeket az írásokat nagyra kell becsülnünk, azokat az embereket, akik ezen eszmék alapján keresik az Istennel való találkozást, kiteljesedést, az Egyház minden fórumon nagy-nagy tisztelettel övezi.
Ez a nagy különbség a kereszténység és a többi vallás között. Ez nem jelentheti azt, hogy a keresztények jobbnak tarthatják magukat a többieknél, lenézhetik őket, viszont a többi vallás hívei nem Isten személyes, tiszta, szép szavait követik, hanem egy emberét, aki lehet csodálatos és nagyszerű, de mégsem maga az Isten.






A hegyre fel sok út vezethet


Biztos, hogy minden embernek, aki a legjobb szándék szerint iparkodik járni élete útján, bármilyen vallású, lelke mélyén ott van az élő Isten.
Mindenki a maga hite szerint üdvözülhet is, elérheti a tökéletes szeretetet.
A hegyre fel sok út vezethet. Viszont van egy út, amelyet maga az Isten mutatott meg nekünk, és nem hiszem azt, hogy más út biztosabban, egyszerűbben elvezetne az Égbe.
Krisztus tanítása számomra a mindent átfogó, a mindenre végtelen egyszerű választ adó tanítás, amelyre azt mondom, hogy igen, ez az, amit én kerestem.
Hiszem, hogy a mohamedán ugyanaz előtt az Isten előtt borul le, mint én. Nem is abban látom a problémát, hogy ki milyen Istenben hisz, hanem a kérdés az, hogy ez az Isten, az ő vallásának tanítása szerint, mit kér az embertől.






Az igazságtalanság

Az édesapámat igazságtalanul börtönbe zárták, és a kínzások miatt a szabadulása után néhány hónappal meghalt.
Gyerekként úgy éreztem, hogy bosszút kell állnom. Minél jobban megismertem Krisztus tanítását, annál jobban láttam, hogy nem abban az értelemben kell bosszút állnom, ahogyan előre elgondoltam. Az édesapámat mi ölte, ki ölte meg? Az emberi butaság és bűn. Nem a fogdaőr, nem is a kommunista rendszer, hanem az emberi sötétség, balgaság, amely egymás torkának ugrasztja az embereket. A sötétség ellen nem lehet úgy harcolni, hogy én is agyonütök két-három embert, hanem csak úgy, ha fényt gyújtok. Ha lángot szítok, a világosság oszlatja el a sötétet.
Az emberi butasággal szembeni ,,bosszúm" az, amit teszek: szeretem, oktatom, nevelem a gyermekeket, hogy kevesebb sötétség legyen a Földön.
Tőlem azt kéri az én Istenem, hogy hetvenszer hétszer bocsássak meg. Sőt, ha én apám gyilkosainak megbocsátok, akkor Isten előtt is, de a keresztény közösség előtt is értékes, megbecsült ember leszek - ez számomra érték, erény.
Sajnos, vannak olyan vallásos közösségek, akik úgy érzik, hogy az ő Istenük azt kéri tőlük, hogy még mindig a ,,fogat fogért, szemet szemért" ószövetségi elvek szerint éljenek. Úgy érzik, hogy ha a vérbosszút apjukért nem hajtják végre, vagy ha megfeledkeznek a népüket ért sérelmekről, akkor bűnt követnek el.







Link
 
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba:Ablak a végtelenre  
Világ - Panoráma, az egyetlen hiteles politikai műsor
  2013-06-05 08:50:24, szerda
 
  Világ-panoráma 2013.05.31.


Link


Közel-keleti tévelygések. Sokan azt tartják, hogy Szíria az Irán
elleni háború előszobája.
Vendég: Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő.
Műsorvezető : Szaniszló Ferenc


Világ-panoráma 2013.06.03.


Link


Emlékezés trianoni diktátumra. Volt-e esélyünk elkerülni Magyarország feldarabolását?
Alakulhatott volna másképp? Mi lett volna, ha... 1918 őszén a magyarság megvédi hazáját, nemzeti területeit. Képes lett volna rá? Képes lenne ma rá?
Műsorvezető : Szaniszló Ferenc


A Világ-Panoráma eddigi adásai az Echo Tv videótárában:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Világ - Panoráma  
Mi lenne, ha a holokausztról is ünneplő módon emlékezne meg
  2013-06-05 08:42:49, szerda
 
  Novák: Mi lenne, ha a holokausztról is ünneplő módon emlékezne meg a kormány?

Mielőtt a 2004-ben a határon túli magyarok megtagadására buzdító szocialisták a nemzeti elkötelezettség mintapéldájaként tüntetnék fel magukat - van merszük nekik felhánytorgatni a Fidesz 1990-es trianoni kivonulását -, emlékeztetjük őket egy három évvel ezelőtti parlamenti eseményre: az MSZP távol maradt 2010-ben a parlamenti Trianon-emlékülésről - áll a Jobbik közleményében.


Link





Javasoljuk a holobulik bevezetését is

Az Országgyűlés alakuló ülésén pedig a Jobbik-frakció által énekelni kezdett Székely Himnusznál - amelybe bekapcsolódtak a Fidesz és a KDNP képviselői - a legtöbb szocialista képviselő pakolni kezdett, s elhagyta az üléstermet. A szocialisták gyalázatát ezen a videón meg is lehet tekinteni.


Link


A Jobbik ugyanakkor hasonló hazaáruló gesztusnak tartja a Fidesz mai hozzáállását is a gyásznaphoz, hiszen 1990-ben a Trianon-megemlékezésről kivonuló párt ma ünnepséggé silányítja hazánk megcsonkítását, a magyarok jelentős részének jogfosztottságát. Ünnepi beszédeket és koncerteket tartani, kizárólag az összetartozás pozitív üzenetéről beszélni bűn június 4-én, a december 1-jei Medgyessy-Nastase koccintáshoz fogható gyalázat. A közpénzből finanszírozott Barackfa című bárgyú, idióta dal pedig a magyarság legnagyobb tragédiájának megcsúfolása.


Link


Gondoljunk bele, milyen felháborodás alakulna ki, ha a kormány hasonlóan ,,ünneplő" módon, vigasságokat szervezve emlékezne meg a holokausztról! - mutat rá a jogosan felmerülő párhuzamra Novák Előd, a Jobbik alelnöke.

(Kuruc.info)



Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Pósa Lajos: Verje meg az Isten!
  2013-06-05 08:35:08, szerda
 
  Pósa Lajos: Verje meg az Isten!

Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, - fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínü lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdászerü két kezének
Tüzes ostorával!





 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Trianoni megemlékezés Kézdivásárhelyen HVIM rendezésében
  2013-06-05 08:17:07, szerda
 
  Videó Toroczkai ajánlásával: a vármegyések így emlékeztek meg Kézdivásárhelyen

Székelyföld reménységének lángját a vármegyések őrzik!


Toroczkai László Facebookon:

Elszakított, megszállt területen nem nagyon hallhattatok még olyan rigmusokat skandálni teli torokból, mint amelyeket a kézdivásárhelyi vármegyések mai rendezvényén. Ajánlom mindenkinek a székelyföldi HVIM alábbi videóját megtekinteni, különösképpen azoknak, akik esetleg már feladnák a hosszú, nehéz küzdelmet. Nézzétek és hallgassátok a kézdivásárhelyi vármegyéseket, s meglátjátok, hogy van még remény!


Link







(Szent Korona Rádió)
 
 
0 komment , kategória:  Szent Korona Rádió  
Lesz feltámadás, lesz Nagy-Magyarország!
  2013-06-05 08:10:39, szerda
 
  Ifj. Tompó László - Hunhír.info

,,Magyar az, akinek fáj Trianon", vallotta Illyés Gyula, hasonlóan Dsida Jenőhöz, aki pedig így sóhajtott fel egykoron: ,,aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom". Nem tudja bizony, mit jelentett Szent István birodalma feldarabolása, mi több, egy francia újságíró, Henri Pozzi szavaival, egyenesen kivégzése. Elvették területünk 71,4, lakosságunk 63,5, réz, arany- és ezüsttermelésünk 100, évi vastermelésünk 83,1, faiparunk 81,4, vasúti vonalaink 62,1, szántóföldjeink 61,4, kivitelünk 61,7, behozatalunk 59,1 százalékát. Idegen megszállás alá került Erdélyben 1 704 851, Felvidéken 1 084 343, Délvidéken 563 597 és Őrvidéken 24 807 magyar, miközben honvédségünk összlétszámát 35 000 főre csökkentették, amíg Csehszlovákiáé 150 000, Jugoszláviáé 130 000, Romániáé 125 000 fő lehetett. De mégis miért?






Ugyanazért, amiért egy élő szervezetet a vírusok, baktériumok megtámadnak. Egyrészt nem törekedtünk nemzeti érdekeinket a kiegyezés által nyújtott keretek között is érvényesítő politikára, másrészt nem védekeztünk a Kárpát-medencét bekebelezni akarókkal szemben. A kiegyezéstől az első világháborúig a népek, nemzetek közötti tényleges és végzetes különbségeket lekicsinylő vagy egyenesen letagadó, nemzeti eszményeinket megvető, világpolgárságot hirdető szemlélet, a kozmopolitizmus, továbbá a marxista és szociáldemokrata istentagadás, az egyházgyűlölet milliókat fertőzött meg. Gazdasági életünket a szabad versenyt hirdető, a hagyományos falusi életformát felváltó városiasítás törte kerékbe. Hazánk ipari és kereskedelmi élete egyetlen szervezet láthatatlan, jól elrejtett akaratának volt alárendelve már az 1870-es években, a Rothschild-háznak.

Mindeközben pánszláv, román irredentista és egyes, a természetes erkölccsel, keresztény világnézettel és magyar észjárással szemben ellenséges pénzügyi-gazdasági körök, a polgári-radikális szabadkőműves páholyok hathatós segítségével, hazánk területének feldarabolására törekedtek, élükön a párizsi nagypáhollyal. A franciákkal barátkozó román irredentista körök a dákóromán elmélet jegyében nyíltan törekedtek Erdély elfoglalására. Az aránylag önálló Szerbia pedig Oroszországgal kereste a kapcsolatot, hogy az északi és déli szlávokat egyesítse egy nagy birodalomban a Monarchia szétverésével. Brit, francia, szláv diplomaták Európa-szerte lépten-nyomon csak gyaláztak bennünket, sikeresen elhitetve, hogy elnyomjuk nemzetiségeinket. Arról nem is beszélve végül, hogy az osztrák, cseh, román bankárok áron alul vásárolták fel eladósodott birtokainkat, így 1900-ban már 436 külföldi kereken kétmillió kataszteri holddal rendelkezett belőlük.

Mindeközben kormányaink hallgattak, azon íróinkat, politikusainkat pedig, akik mindezek miatt megkongatták a vészharangokat, nem létezőknek tekintették. Ennek köszönhetően sikerült lefegyverezni bennünket kívülről és belülről egyaránt. A Széchenyiek, Deákok felelősségérzete mintha teljesen kiveszett volna közéletünkből, különösen is nagyvárosaink s Budapest internacionalista légköréből. Drámai erővel nyilatkozott erről a kor egy mára sajnálatosan elfeledett elbeszélője, Szemere György 1912-ben:

,,Micsoda város is ez a Budapest! A pártpolitika áldozatainak, szélhámosainak, a félreértett zseniknek, a kopott mezben járó becsületnek, az ártatlanság vásárjának s a bűnök diadalának eme Bábelje! A tisztességes ember, ha nem örökölt vagyont, tengődve él benne, igyekezetének, polgári erényeinek többnyire hiába várja jutalmát, viszont sohasem lehet benne biztos, hogy társadalmi becsületétől nem fosztja-e meg a rágalomból élő zuglap vagy kaszinói intrika. Minden tekintetben kalandor város a mi hiú betáblázott fővárosunk."

A hazudozási hajlam ma a legsötétebb szennyfolt a magyar jellemen. Pedig nem öröklött bűn (apáink nem hazudtak), a kisebbségtől tanultuk el kényszerűségből, hogy jobban védekezhessünk ellene. És ugyancsak eltanultuk. Nemcsak a gyermek hazudik ebben az országban, de (arcpirító valóság) a bajszos ember is, nemcsak a paraszt, maga a miniszter is.

A pártpolitika oltárán sikerült feláldozni úgyszólván minden nemzeti értéket, egyéni erőt, kiválóságot, jellemet, tudományt, művészetet. Íróink, művészeink idegen impressziókat árulnak híg lére eresztve, tudósaink tíz könyvből gyártanak egy tizenegyediket. Budapest utcáit képtelen épületmonstrumok éktelenítik el a magyar stíl cégére jegyében."

A nálánál jóval ismertebb Fekete István a ,,Zsellérek" című regényében pedig egyenesen arról írt, hogy mindezek miatt Trianont nem Trianonban csinálták, hanem ,,a kiegyezéstől a forradalomig", a hazánk területi épségét 1918-ban feladó Károlyi Mihályig, ugyanis e fél évszázad alatt nálunk ,,kivándorló irodákat állítottak fel állami segédlettel, nemzetrontó újságokat pénzeltek verejtékes adókból, megölték a kisipart és a céheket, pedig ezekből kellett volna a kivénhedt, földje vesztett középosztály helyett egy új, gerinces középosztályt kinöveszteni. Ehelyett csináltak egy hazátlan, vallástalan, nemzetközi proletár munkásságot, mely az első alkalommal belemart az országba."

Bele bizony, éspedig olyannyira, hogy 1919-ben 133 napon át a Lenin-fiúk kifosztották és meggyalázták országunkat. Csak néhány példa. Az általuk ,,reakciós"-nak nevezett Magyar Tudományos Akadémia működését megszüntették, épületét a rendőrséget és a csendőrséget felváltó Vörös Őrség rendelkezésére bocsátották. Az úrnapi körmenetekbe belelőttek, megtiltották a magyar irodalom tanítását. Marxista orvostanhallgatók arra kényszerítették a lefoglalt egyházi iskolák leánynövendékeit, hogy meztelenül aludjanak velük, mondván, a szemérem ,,burzsoá csökevény". 25 710 000 példányban megjelent 334 sajtótermékük természetesnek tartotta a nők kommunizálását, a házasság szükségtelenségét, a szabadszerelmet. A minderről ,,Bujdosó könyv"-ében beszámoló Tormay Cécile alapján állíthatjuk: ha nem is kizárólag e 133 napnak köszönhetjük 1920. június 4-én szentesített megcsonkításunkat, de mértéke kiszabásához bizony döntően hozzájárultak e történések.

Egy ilyetén külső és belső ellenségektől kivéreztetett ország alig akarta elhinni mégis, hogy feldarabolhatják. A kormány részéről a trianoni diktátumot Drasche Lázár Alfréd író-téglagyáros és Benárd Ágost volt népjóléti miniszter is csak azért írta alá, mert bíztak abban, hogy így a már megszállt felvidéki és erdélyi területek magyarsága szenvedésén enyhíthetnek, és az antant azon ígéretében, hogy a kárvallott államok kérhetik a reájuk vonatkozó határok kiigazítását.

De miként is vallottak 1920. június 4-éről akkori eleink? Álljon itt Padányi Viktor történész megrendítő visszaemlékezése:

,,E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytan-óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig... és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név ált: »A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe«, és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: »Consummatum est.«. Elvégeztetett. Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. Nagymagyarország keresztre feszítésének napja volt, 1920. június 4. Péntek."

Költőink, íróink is kivétel nélkül gyászoltak, ugyanakkor hirdették, hogy ha van nagypéntek, van feltámadás is. Elég legyen csak a közismertek közül József Attilát idéznünk:

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

Erdély építész írója, Kós Károly, szintén keserűen konstatálta a történteket:

,,Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit: valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket. Tudjuk, miért."

Ugyanakkor ő is hitet tett egyértelműen amellett, hogy végső soron rajtunk múlik, visszavesszük-e azt, ami a miénk:

,,Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba, lelkünkön bilincs. De tudom, talpra kell állanunk mégis. De tudom, újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát. Tudom: vágni fogjuk kemény, vad sziklába az utat, melyen egy kemény, régi nép lép majd velünk és utánunk újra csak felfelé!"

Vágták is bizony akkori véreink! Az elszakított területek magyarsága nevében Reményik Sándor arra intett mindenkit, hogy csak kettőt ne hagyjunk: a templomot és az iskolát! És ,,ha nem lesz többé szentesített mód / Oktatni gyermekünk az ősi szóra, / Ha minden jussunkból kivettetünk: / Egy Iskola lesz egész életünk, /S mindenki mindenkinek tanítója." A ,,hitben, hűségben, tisztaságban" egymásnak való ,,folytonos példaadás" által az anyaország és a megcsonkolt részek együttes erővel vehetik majd vissza számunkra kedvező történelmi körülmények között mindazt, ami minket illet. E tudatban Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna ,,Hitvallás"-ának két világháború között iskoláinkban minden tanóra kezdetén elimádkozott első versszaka hathatósan hirdette: ,,Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában."

Ez a hit valóban csodákat művelt akkor. Revíziós igényeink fokozatosan kielégültek: 1938-ban az Első Bécsi Döntéssel visszatért a Felvidék többségében magyarlakta része, majd 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben a Második Bécsi Döntéssel Észak-Erdély és Székelyföld, 1941-ben a Délvidék néven egybefoglalt Bácska, Drávaszög, Muraköz és Muramellék. Leírhatatlan örömet éreztek ekkor véreink. Próbáljunk csak belegondolni, mit jelentett Horthy Miklós bakái csizmáinak kopogása az eső verte Kolozsvárt! Amikor a román hatóságok 1918-ban oda való bevonulásuk első jeleként szó szerint kilakoltatták véreinket az utcára, vagy amikor a Székelyföldön eljárását indítottak azon tanítónő ellen, akinek lakásában piros cserepet, fehér függönyt, zöld levelet találtak, sőt megtörtént, hogy egy irredenta versért felakasztották. Amikor a Felvidék és Kárpátalja húsz éves cseh megszállása alatt az ottani börtönök hamarosan megteltek magyarokkal pusztán azért, mert nem tagadták meg nemzetiségüket, amikor azt, aki Himnuszunkat elénekelte, letartóztatták, amikor a beneši Csehszlovákia tankönyveiben azt terjesztették például, hogy Árpád soha nem élt s a magyarok az árpa szóból faragták mesterségesen ezt a nevet!

A visszatérés elementáris örömét így örökítette meg Wass Albert ,,Jönnek!" című regényében:

,,Éreztem, hogy rohanni kellene, kirohanni a mezők közé s végigkiáltani rajtuk riadó szóval, hogy öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek! Az erdőig szaladni és felverni a fákat, hogy énekeljenek a boldogságtól! Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek, délnek, átölelni egyetlen pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne tudjanak egymástól soha elszakadni."

Ezt az érzést akarták 1945-től és akarják belőlünk ma is kiirtani azok, akik eleve lemondanak rögeinkről. Pedig ezt sohasem tehetjük! Fokozatos nemzetépítéssel nem az autonómia, hanem, tűnjék pillanatnyilag bármennyire is illúziónak, a teljes revízió hozhat csak gyökeres megoldást ma is, hiszen nem nekünk kellene autonómiát adniuk a románoknak, hanem nekünk lehetne nekik, ha akarjuk. Hiába sulykolják belénk örökösen, ,,minek a teljes területi revízió, úgysem tudnánk mit kezdeni a visszatért, zömében már amúgy is idegenek lakta országrészekkel", ,,minek kesergünk erdélyi ásványkincseink elvesztésén, amikor egy kilogrammnyi kvarchomokból is mennyi energia nyerhető", Istenadta ösztönnel kell ragaszkodnunk jussunkhoz, amit, Juhász Gyula szavaival, ,,magyar erő szerzett vitézül / S magyar szív és ész tartott meg bizony" .

Ha a tollunkat elveszi valaki, még nem az övé. Csak akkor lesz az övé, ha neki adjuk. Addig csak bitorolja. Így kellene viszonyulnunk a Kárpát-Duna Nagyhazához is. Ha elvették, kötelességünk visszavennünk. De miért félünk annyira ettől? Közmondásosan a kutya sem azt ugatja meg, akitől fél, hanem aki tőle fél. 1940-ben minden oláh uralom ellenére is még zöld volt a Székelyföld. L. Rádai Ilona ,,Sikolytó Erdély" címmel 1942-ben megjelent torokszorító regényében olvassuk: ,,Épülnek ezeken a tiszta székely vidékeken a nagy cifra oláh templomok, de vajon ki fog oda bemenni? Építhettek ti oláhok akkora díszes templomokat, mint a római szent Péter templom, nem lesz magyar, aki bemegy díszes falai közé. Adóztatjátok a magyart, lehúzzátok a bőrét hétszeresen, de egy utat meg nem javíttok. Az utak romlanak, és ha ez így folytatódik, egyik faluból a másikba is nehéz lesz eljutni, télen pedig valósággal el lesznek zárva a világtól. A nép szenved, de büszkén viseli a sorsát: fiait gyötrik, bántalmazzák, katonának viszik, és oláhul kell megtanulnia a jobbra át-ot, balra át-ot. Messzire viszik őket, távol egymástól, hazájuktól, elszórják egymástól őket, hogy magyar szót ne hallhassanak, de magyarságukon változtatni nem tudnak. Hazajön az agyongyötört székely fiú és lerázza magáról az oláh sallangot: több oláh szót nem mond ki, csak ha muszáj, és a fiát titkon tanítja a Himnuszra."

Adja meg az Isten, a történelem egyetlen Ura, hogy kilencvenhárom évvel hazánk kivégzése, helyesebben kivégzési kísérlete után minél többen legyenek az iménti regényrészletben jellemzett magyarok Királyhágón innen és túl, akik nem hagyják sem a templomot, sem az iskolát, sem a földet, akik tudják a ,,haza bölcsé"-vel, Deák Ferenccel, hogy ,,amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges", és a
székely íróapostollal, Nyirő Józseffel, hogy ,,nem a hajlongó, hanem az egyenes derekú, égre néző magyaroké a jövő". Akik által lesz még feltámadás, lesz Nagy-Magyarország! Lesz, mert Kárpátok koszorúzta hazánk olyan, mint egy életfa, amelynek gyökerei olyan mélybe nyúlnak, hogy azokat ártó kéz ki nem tépheti. Ezért nem kívánhatunk végül hát mást, mint amit 1943-ban mára méltatlanul elfeledett költőink közül Alföldi Géza megfogalmazott versében, imígyen:

Csak a gyökér kitartson!

A Fa névtelen gyökereinek ajánlom

Kinn a szőlőnkben, emlékezem rája
deszkakunyhónk előtt állott
öregapám diófája.

Ha vihar támadt - szőlőkötözéskor -
dörgött az ég, csattant a villám,
füstölt az úton a felpaskolt por,
ahogy végigverte a dörgő esőostor,
bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
miként robognak a felhők az égen.

Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
a szél a gallyakat csomósan tépte,
hullott a zöld dió áldott termése,
mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta:
de győzte a vihart öregapám konok,
törzsekopott diófája.

Csak a gyökér kitartson!...

Még ma is hallom,
motyogott nagyapám -
Nem lesz baj gyerek!
Dió lehullhat,
új tavasszal terem az ág újat,
ág is nőt a letépett helyére,
de ha a gyökér nem bír nőni tovább,
a diófának, kisunokám, vége!

Most is vihar, szél tépi, rázza,
de állja a vihart Árpád vezér
ezer éves, öreg diófája.
Kárpátokról az Adriáig nyúlnak a gyökerek,
tapadnak a földre, hogy termés legyen
az örök magyar szőlőhegyeken,
hogy élni tudjon dió, levél, ágak:
Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának

Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
Letörhet száz ág, ezer nő helyére,
S ha csupán a csonka törzs marad,
Ha új tavasz zsendül, kifakad!
Uram, csak Te lássad,
Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
A gyökér kitartson!

A gyökér: kitartson!


Ifj.Tompó László írásai a Hunhíren:


Link




 
 
1 komment , kategória:  ifj.Tompó László írásai  
A nemzetcsonkítás napja (Emlékműsor a Pannon Rádióból)
  2013-06-05 08:03:31, szerda
 
  Június 4-e gyásznap, a nemzetcsonkítás, a nemzetgyalázás napja. A Pannon Rádió Rockszerda adásában elhangzott Trianon-kronológia G. Németh Éva szerkesztésében. A legendás rádió már több mint egy évtizede egész napos műsorral emlékezett a magyarság legnagyobb sorstragédiájára. A zene és a szöveg egységével figyelmeztetett arra, hogy "nem nyugszunk bele".


Link




 
 
0 komment , kategória:  Előadások, versek,mp3 formátum  
Nem lesz Tormay Cécile-köz Judapesten
  2013-06-05 07:54:43, szerda
 
  Ismét Tarlóssal törölték fel a padlót - nem lesz Tormay Cécile-köz Judapesten

Kincses Albin - Hunhír.info

Tarlós főpolgármester ismét orra bukott a cionisták előtt. Parancsuknak engedelmeskedve a következő, június 12-i közgyűlésre beterjeszti javaslatát, mellyel a közgyűlés visszavonja azt a múlt heti rendeletét, melyben egy II. kerületi, eddig névtelen közt Tormay Cécile-ről neveztek el. A szabad és független Magyarországon csak az történhet, amit a cionisták engedélyeznek.






Tarlós István főpolgármester nem várja meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) "szakértőinek" állásfoglalását a magyarország ezidáig egyetlen Nobel-díjra javasolt írónőjével kapcsolatosan, hanem a cionisták parancsának engedelmeskedve lehetetlenné teszi, hogy közterület viselje a két világháború közötti időszak meghatározó irodalmi személyiségének a nevét. Tormay Cécile még egy kis közterületet sem érdemel meg az állítólag szabad és független Magyarország fővárosában, mert különböző cionista szervezetek antiszemitának minősítik azért, mert naplójában ki merte mondani az igazságot, és be merte mutatni a zsidók vezette Patkányköztársaság magyarellenes bűntetteit.

A múltjukkal szembenézni képtelen cionisták azt elfelejtik, hogy a két világháború között jóérzésű zsidók zsinagógáik falára kihelyezett márványtáblákon kértek bocsánatot a patkányköztársaság idején fajtársaik által elkövetett szörnyű bűncselekmények, tömeggyilkosságok, Dunába lövések, emberkínzások miatt. Persze, ezek a táblák eltűntek a zsinagógákból, hogy e szent helyek csak az elgázosított zsidó milliókra emlékeztessenek, akiket magyar segédlettel is küldtek a kamrák fenekére a németek.

Minden esetre vélelmezzük, hogy a cionista parancsra meghozott döntés azt eredményezi, hogy elkapkodják a nemzeti könyvesboltból Tormay Cécile könyveit. A budapesti Magyar Menedék könyvesbolt már fel is készült a rohamra. A cionisták megint a saját farkukba haraptak. Ha nem gerjesztik a botrányt, Tormay Cécile a legszélesebb rétegek körében ismeretlen marad. Most meg mindenki arra lesz kíváncsi, hogy mi az ami, ennyire kiverte a biztosítékot a rettegőknél.


Link


Nyilatkozat a Nobel-díjra jelölt Tormay Cécile megvédéséről
Nincs új a nap alatt: Tormay Cécile-t ismét antiszemitának bélyegezték. Akik bélyegeznek, azokat a tények sohasem zavarják. Pedig a tények segítenek eligazodni még annak is, aki Tormay Cécile-től egy sort sem olvas. Mik a makacs tények? Tormay Cécile-t, a világhírű magyar írónőt 1935-ben francia javaslatra egyhangúlag nevezik ki a Népszövetség legmagasabb rendű bizottsága, a Szellemi Együttműködési Bizottság élére. A Népszövetség az ENSZ elődje. Ezen bizottság élén Tormay Cécile Madame Curie-t követi: kizárólag feddhetetlen tudós asszonyokat tűntettek ki ilyen hatalmas pozícióval.
Tormay haláláig tölti be ezt a fontos posztot, és ámulatba ejti a világot, köztük a sokszoros francia miniszterelnököt, Herriot-t. Tormay Cécile magas színvonalú intellektusa és erkölcsisége nem csak művészetében, de a diplomáciában is lenyűgözi kortársait. A jobboldalisággal nem vádolható Anatole France jóslata bevált, ő minden idők talán legnagyobb nőírói karrierjét jósolta Tormaynak. ,,A régi ház" után a ,,Bujdosó könyv" is akkora siker volt, hogy az USA-ban egymás kezéből kapkodták az emberek. Tormay Európa után meghódította Amerikát. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, a legjobb öt közé került. 1937-ben újra jelölték, mindenki biztosra vette, hogy Tormay végre Nobel-díjas lesz. Ha nem halt volna meg április 2-án, bizonyára ő lenne első irodalmi Nobel-díjasunk. Gyászolta az ország és az egész világ. A Nyugatban - melyben a cenzúra nélküli Kosztolányit, Babitsot és Móriczot is lehetne antiszemitának bélyegezni - Szerb Antal siratta el a Napkelet főszerkesztőjét.
Levonhatjuk hát a következtetést. Két lehetőség van: az egyik, hogy a fent említettek Tormay Cécile-lel együtt mind antiszemiták voltak. Akik Tormay Cécile-t antiszemitának bélyegzik, azok antiszemitának tartják a Nyugattól kezdve Anatole France-on át a Nobel-díj bizottságot és a Népszövetséget, továbbá az akkori Európát és az USA-t.
Másik lehetőség, amit Tormay Cécile tettekkel bizonyított nap nap után, hogy sem a Napkeletben, sem egymilliós (!) tagságú civilszervezetében, a MANSz-ban nem volt helye faji vagy vallási előítéleteknek. Bizonyítékok sora áll rendelkezésre! Csakhogy van valami, ami miatt Tormay Cécile a diktátorok számára elviselhetetlen: ő az egyetlen ,,walesi bárd" a magyar irodalomban. Íróink közül egyedül őt ítélte halálra a kommün. Mert egyedül ő ismerte föl a kommunizmus működését, és látott a jövőbe. Ő merte megírni az igazat 1918-1919-ről. A kommunisták szellemi utódai ezt sohasem fogják megbocsájtani.
A Nemzeti Értékvédő Egyesület és a Tormay Cécile Kör a Magyar Örökség-díjas Tormay Cécile-t és a 90 éves Napkeletet példaként állítja a Nemzet elé, és felhívja a figyelmet, hogy mindazok, akik nem állnak ki megvédésük mellett, azok a kommunista eszmék és módszerek továbbélését segítik.




Link


"Gyorsan előálló fizikai rosszullét fog el a zsidók közt" - nyílt levél Tarlósnak az antiszemita Móricz Zsigmond ügyében

"Idegen faj idegen fajon nem uralkodhatik"


Tisztelt Főpolgármester Úr!

2013. május 29-én a fővárosi közgyűlés döntött arról, hogy a jövőben Tormay Cécile írónő nevét viseli egy II. kerületi, kicsiny méretű közterület. A döntés ellen azonnal tiltakozott a Mazsihisz, majd külön levélben emelte föl szavát az említett zsidó szervezet leendő elnöke, Horovitz Tamás úr, a debreceni zsidó hitközség elnöke. E sorok írása közben értesültem arról, hogy már a Zsidó Világkongresszus (WJC) is foglalkozik az üggyel: Ronald S. Lauder WJC-elnök (s világszerte ismert Tormay-kutató) megdöbbenve értesült az Ön által vezetett testület döntéséről.
A tiltakozás hatására Főpolgármester Úr csütörtökön bejelentette, hogy a szerdai döntés felülvizsgálatát kezdeményezi, s állásfoglalást kér a Magyar Tudományos Akadémiától. Mivel öntudatos magyar állampolgárként én is felelősséget érzek hazánk jelenéért és jövőjéért, mivel határozott álláspontom szerint a múlt bűneivel való fáradhatatlan szembenézés reggeltől estig kötelező parancs minden magyar ember számára, ezért azt kérem Öntől: a fővárosi közgyűlés vizsgálja felül valamennyi közterület, közintézmény stb. elnevezését. Köztudott ugyanis, hogy több meggyőződéses antiszemitáról és rasszistáról neveztek el utcákat, tereket - a szobrokról vagy a Liszt Ferenc Repülőtérről nem is beszélve. A korábbi, sötét, intoleráns századokban ugyanis nagyjaink elsöprő többsége valamilyen számomra felfoghatatlan okból kifolyólag egyáltalán nem volt jó véleménnyel a derék zsidóságról, sőt ennek még tapintatlanul úton-útfélen hangot is adott...
Jelen levelemben mindössze Móricz Zsigmondra szeretném felhívni főpolgármester úr figyelmét. Ez a rasszista, antiszemita író sajnos még ma is közmegbecsülésnek örvend szerte az országban. Budapest egyik legforgalmasabb tere az ő nevét viseli, sőt iskolát is elneveztek róla. Tűrhetetlennek tartom, hogy a Holokauszt Emlékév küszöbén ennek az antiszemita írónak a nyomait még nem tüntették el Budapestről. Itt az idő!




Móricz és Csibe Leányfalun

Tormay Cécile 1918-19-es naplója miatt került a szégyenpadra. Bizonyára tudja, Móricz Zsigmond is írt naplót. A Tanácsköztársaság idején, 1919. július 27-én többek között az alábbi döbbenetes sorokat jegyezte fel füzetébe:
Két zsidó ül a hajón velem szemben. Valami rákényszerít, a most bennem forrongó tűnődések a zsidóság szerepéről, hogy erősen nézzem őket, s megállapítsam a lényüket.
Az egyik lehet 62 éves, a másik 36. Lehetnek apa és fiú is, bár a mi gyakorlatlan, keresztyén szemünknek minden két zsidóban van annyi hasonlóság, amennyit ritkán látni ker. családtagok közt.
Orruk, fülük nagy, szájuk furcsa, alsó ajkuk előredagad; olyan száj, amelyet mindig undorral láttam, úgy hogy el kellett fordítani róla a szemem. Hányásinger támadt a torkomban ettől a szájtól s mivel ösztönszerűleg mindig védekeztem attól, hogy a kellemetlen képzetekkel, halál, betegség, undor dolgaival foglalkozzam, nem is tudnám, miért: de most rájöttem, a megfigyelés erőszakja alatt, hogy ez az undor erotikus. Ez a száj erotikus tapadást ígér, s ez homosexuális iszonyt kelt.
Szemük apró s olyan szem, amit folyton csipásnak látunk. Vastag szemöldök, középen kettős ránc. Óriási áll a fiatalnál, az öregnél viszont korcs, degenerált kiscsontú áll a lefittyent ajak alatt. A fiatal nagy álla miatt olyan pofoncsapott fej, az öreg pedig egy kis vakarcs héjafej.
/.../
Nem éreztem soha külön szagát a zsidónak, de nem hiszem, hogy ne volna szaguk: faji szag, ami nekik nyilván izgató s kellemes, és más fajra izgatóan félelmes. Bűzös jelenség ez a két test. Kell, hogy valami penetráns szag jöjjön ki belőlük. Másképp nem érteni azt a gyorsan előálló fizikai rosszullétet, ami elfog a zsidók közt. Mikor a Szovjetházban voltam, ugyanolyan émelyítő hányásinger fogott el, mint mikor egyszer-kétszer a zsinagógában néztem őket, vagy egyáltalán nagy tömeg zsidót éreztem meg egy tömegben magam körül.
/.../
A zsidó azonnal, egyénileg s rögtön, ebben a percben érvényesülni akar. Várakozás nélkül, türelem nélkül, beosztás nélkül rögtön, mindent, mohón akar bekapni. Nincs ideje ideálokért, eszmékért, ábrándért dolgozni, nincs ideje várni, tűrni, nélkülözni: ő amit rögtön meg tud csinálni, azt rögtön meg is csinálja. Vadul, nyersen, mindenki rovására, tele akarja szívni magát, felfúvódni, élvezni, kiélni, kéjelegni, tobzódni, hányásig zabálni és felpuffadásig uralkodni.
/.../
Azt mondta egy csaknem százéves paraszt nekem a millenium évében: ,,aki nem tud tűrni, nem fog uralkodni".
A zsidóság, míg tűrni meg nem tanul ideálokért, távoli célért: addig nem fog az idegen fajú néptömegen uralkodni.
A zsidóság a saját faji céljaiért igen, azért tudott tűrni. Csaknem két teljes ezredévet élt át idegen fajok közt szétszórva, és nem olvadt be, nem tűnt el: fenntartotta magát a jövőre, az egész világon, a világ minden népén való uralkodásra.
Ma úgy látszik, mintha megjött volna az alkalom, az ezredéves álom beteljesedésére: s mikor megjött az idő, kitűnik a cél hiábavalósága. Idegen faj idegen fajon nem uralkodhatik. Azt leigázhatja, lenyűgözheti, kiszipolyozhatja, de nem lesz vezetője."
(Móricz Zsigmond: Naplójegyzetek, 1919. Bp, 2006., 177-186. o.)
Ilyen s ehhez hasonló szörnyű szavakat, mondatokat írt le 1919-ben Móricz Zsigmond, akinek az életműve ma is tananyag a magyar iskolákban. ,,Nem lehet számunkra példakép, és nem viselheti közterület sem a nevét annak, aki műveiben zsidózik, uszít és a fasizmus ideológiáját népszerűsíti" - fogalmazott levelében Horovitz Tamás hitközségi elnök úr. A fent idézett sorok bizonyára Önt is meggyőzik arról, hogy nem állhatunk meg félúton: Móricz és a többi antiszemita szerző sem lehet példakép, nevüket nem viselheti közterület.
Végezetül engedje meg, hogy még egy apró részletet idézzek Móricz Zsigmond rasszista bejegyzésektől hemzsegő naplójából:
,,A szatmári állomáson elkezd kiabálni valaki, hogy Schvarz, Svarc! Egy zsidó kidugja a fejét, s abban a pillanatban rémes pofont kap. Elkezd lamentálni, hogy ő hogy jut ehhez a pofonhoz. Bepöröli az illetőt. A bíró azt kérdi: Maga Schvartz? Nem, mér volnék én Swarz? - Úgy, ha maga nem Svarc, akkor mér dugta ki a fejét? Elmehet."
(187. o.)
E sorok olvastán ugyancsak méltán pirulhat orcánk. Hála Istennek, ma már nincsenek ilyen felelőtlen bírók és egyéb közszolgák. Igenis ki kell dugni a fejünket, akár Schvartz, akár Tarlós a nevünk.
Bölcs döntésében bízva maradok tisztelettel:

Bistrán Demeter

(Kuruc.info)


Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
CsakKína tartja terrorszervezetnek az UjgurVilágkongresszust
  2013-06-05 07:45:36, szerda
 
  Csak Kína tartja terrorszervezetnek az Ujgur Világkongresszust - és "magyar" talpnyalói


Váratlanul érte az Ujgur Világkongresszus (WUC) alelnökét, hogy a magyar rendőrség a múlt héten terrorizmus gyanújával őrizetbe vette, majd kiutasította Magyarországról, mindezt anélkül, hogy bármilyen bizonyítékot felmutattak volna ellene - erről maga Ümit Hamit beszélt a Radio Free Asia (RFA) rádióállomás ujgur szolgálatának.





A WUC Európáért felelős alelnökének erős a gyanúja, hogy Kína állhat az ügy hátterében. Ümit Hamit az Ujgur Világkongresszus ifjúsági tagozatának budapesti ülésére érkezett, amelyet a múlt hét végén rendeztek volna meg. A magyar rendőrség csütörtökön őrizetbe vette, kihallgatása csaknem 12 órán át tartott, majd Németországba toloncolták, ahol a WUC székhelye található.
Az északnyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm területen élő ujgur kisebbség jogaiért küzdő WUC budapesti ülését - amelynek helyszínét bombariadó miatt lezárták - végül nem tartották meg, jelentette az Eurasia Review hírportál az RFA nyomán.
"Erős a gyanúm, hogy Kína sötét keze van ebben a dologban" - mondta Hamit az RFA-nak Németországba való visszatérése után. Elmondása szerint budapesti kihallgatása során világossá vált számára, hogy terrorizmus gyanújával tartják fogva. A magyar rendőrök azt közölték vele, hogy "fenyegetést jelent Magyarország biztonságára".
"Az egész teljesen váratlanul ért engem és a szervezetemet is. Az Ujgur Világkongresszus ifjúsági tagozatának ülését törvényes keretek között szervezték Budapestre a Magyarországon bejegyzett Magyarok Világszövetségének támogatásával" - mondta a WUC Európáért felelős alelnöke. "Német állampolgár vagyok, 19 éve Németországban élek, és több mint 10 éve dolgozom együtt európai emberjogi szervezetekkel. Magyarországon nyolc alkalommal jártam az elmúlt 10 évben, szoros kapcsolataim vannak magyarországi jogvédő szervezetekkel. Nem vagyok idegen Magyarországon" - hangsúlyozta Hamit.
A WUC alelnöke kijelentette: elképzelhető, hogy a kínai állambiztonsági szervek "hamis" információval látták el a magyar rendőrséget a személyével kapcsolatban, és ezzel "riadalmat keltettek" Magyarországon. "Egyedül Kína tartja a WUC-t terrorszervezetnek" - tette hozzá.
Az RFA anyagában utalt arra, hogy Peking a hszincsiangi erőszakos cselekményekért általában ujgur "terroristákat" tesz felelőssé. Jogvédők szerint viszont a kínai hatóságok eltúlozzák a terrorfenyegetettséget a térségben, hogy eltereljék a figyelmet a társadalmi feszültségeket okozó központi intézkedésekről. A Kínában élő ujgurok arra panaszkodnak, hogy hosszú ideje etnikai diszkrimináció és elnyomó vallási rendelkezések áldozatai, közösségükben komoly probléma a szegénység és a munkanélküliség.
Az RFA idézte Dilxat Raxitot, a WUC szóvivőjét, aki szerint a magyar kormány magyarázattal tartozik Ümit Hamit kiutasításáért és a szervezet ülésének ellehetetlenítéséért. "Felszólítjuk a magyar kormányt, hogy indokolják meg, miért állították le magyarországi tevékenységünket" - mondta a szóvivő.
Dolkun Isa, a WUC végrehajtó bizottságának elnöke az eset kapcsán azt mondta: amennyiben a magyar hatóságok "a kínai kormánytól való félelmükben" vették őrizetbe Hamitot, az "nagyon sajnálatos fejlemény nemcsak az ujgurok, hanem más elnyomás alatt élő nemzetiségek számára is".
Dolkun Isa szerint Kína gazdasági hatalmát veti latba annak érdekében, hogy akadályozza az ujgur szervezetek külföldi tevékenységét. Peking nyomást gyakorol több közel-keleti, illetve közép- és dél-ázsiai országra azzal a céllal, hogy utasítsák ki területükről és küldjék vissza Kínába a Hszincsiangból menekülő ujgurokat.
"Ha Kínának sikerült elérnie, hogy Magyarország is behódoljon (követeléseinek), az nagy veszélyt jelent nemcsak az ujgurok, hanem az egész világ emberi jogi helyzetére" - közölte a WUC-vezető. Az illetékes magyar hatóságok hétfő délutánig nem válaszoltak az MTI-nek az üggyel kapcsolatos megkeresésére.

(MTI)


Link


Interjú Patrubány Miklóssal :


Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Újvilág Passió Kecskeméti Arborétum 2013
  2013-06-05 07:39:09, szerda
 
  Újvilág Passió Kecskemét. A Kecskeméti Katona József Színház hagyományteremtő szándékkal hozta létre a produkciót 2012-ben. Reményeik szerint minden évben, június első hétvégéjén megmutathatják nézőiknek a kecskeméti Újvilág Passiót, idén, június 5-e és 8-a között láthatja a nagy közönség a festői szépségű Arborétumban.






Részletek a színház honlapján :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2013.05 2013. Június 2013.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 1866 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 149
  • e Hét: 3740
  • e Hónap: 93224
  • e Év: 1991435
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.