Zajló,múló
történelem
Még fáj,mutatja nekem
Hősök jönnek
emlékezni
Őket nem lehet feledni
Szegény
nemzet,de sok csatát
Megélt,s vesztette el sok
hős fiát
Tatár,török,labanc,orosz
Minden háború
halált,vért hordoz
Háború az halál osztó
Bár
hol dúl,könny fakasztó
Don
kanyarban,ágyútűzben
Feledni nem lehet soha
sem
Hős apáink vére miért folyt
Hadurak,míg
egyezkedtek
Halálba az ártatlanok mentek
Egyre
gyűltek a keresztek
Megfakultak a
keresztek
Hol sírjaik emelkednek
Soha-soha nem
lehet feledni
Hőseinkre kell mindig
emlékezni
Don kanyarra,vagy a többi
harcra
Honnét apák,fiuk nem tértek haza
soha
Hősök vére kiált fel az égre
Háborút ne
,békét már a magyar megfizette
Megfizették
ártatlanok
Egy nemzet borult értük
gyászba
Apát,fiút hiába várva
Egy nemzet hajol
le a keresztfára
Mert emlékezünk,s nem
feledünk
Gyászos emlék történelmünk
Hősök előtt
fejet hajtva
Isten adjon nyugalmat
poraikra
Emlékezünk a Don kanyari áldozatokra
Az
egész nemzet fejet
hajtva
Zajló,múló történelem
Még fáj,mutatja nekem
Hősök jönnek emlékezni
Őket nem lehet feledni
Szegény nemzet,de sok csatát
Megélt,s vesztette el sok hős fiát
Tatár,török,labanc,orosz
Minden háború halált,vért hordoz
Háború az halál osztó
Bár hol dúl,könny fakasztó
Don kanyarban,ágyútűzben
Feledni nem lehet soha sem
Hős apáink vére miért folyt
Hadurak,míg egyezkedtek
Halálba az ártatlanok mentek
Egyre gyűltek a keresztek
Megfakultak a keresztek
Hol sírjaik emelkednek
Soha-soha nem lehet feledni
Hőseinkre kell mindig emlékezni
Don kanyarra,vagy a többi harcra
Honnét apák,fiuk nem tértek haza soha
Hősök vére kiált fel az égre
Háborút ne ,békét már a magyar megfizette
Megfizették ártatlanok
Egy nemzet borult értük gyászba
Apát,fiút hiába várva
Egy nemzet hajol le a keresztfára
Mert emlékezünk,s nem feledünk
Gyászos emlék történelmünk
Hősök előtt fejet hajtva
Isten adjon nyugalmat poraikra
Emlékezünk a Don kanyari áldozatokra
Az egész nemzet fejet hajtva
Már úgy gondoltam én
Rosszul látok
Színesebben látom a világot
Vöröset látok,hol zöldellni kell /vörös iszap/
Sárgát látok,ahol kék folyna el /cián/
Már azt gondoltam
Én a rosszat látom
Minden fájdalmat kikiáltom
De nem,nincs elég szó arra
Milyen szörnyeteg támadt a magyarra
Háború dúl,ember-ember ellen a szívekben
Mi történik itt,míg saját bánatom fájlalom
Mások lelkében is szélvihar dúl,nagyon
Lehajtott fővel,térdre rogyva,megalázva
Porba sújtva,kihasználva
Nincs erő,ami fölemeli
Sem szó,mely életre kelti
Csak a nyomor fészkel rája
Bankok hada csap le otthonára !!
S nem tud felállni a súly alatt
Már nem is kiabálok,hasztalan
A szembe szél elviszi a hangomat
Csak némán tátogok
Mint a partra vetett halak
Pedig kiáltani kellene
Nagyot,hatalmasat !!
Szembe szél hiába dönget falat
Hogy meghalljátok hangomat
Mert elvettétek az elmúlt éveimet
Ingyen,önként odaadtam nektek
Azt mondtátok mindenkinek jut kenyér
De sorban állunk az eltagadott múltunkért
Mit tettetek az emberekkel ???
Milyen rózsaszínt hazudtatok nekik ?
Fekete és szürkeségbe az életük elveszik !!
Betegség és nyomor létezik
S elfelejtett ,elhazudott ígéretek
Mikor lesz már elég,s felemelitek fejetek
Elhazudott dolgos évek vannak mögöttetek !!!
S támad az ellen,nem volt elég !!
Nincs már semmi büszkeség
Ismét hazugsággal szövi a hálót !!
Letagadja az Istent,a valót
S mi ne kiabáljuk,mert
A szembe szél fújja a riadót !!!!
2O13.O1.25. Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhődte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
Elsírt már minden könnyet, keservet
Lerázott már minden láncot
Kivívta békében a szabadságot !
De szabadság csalfa remény
Nem pihen , mint madár a fészkén
Bűnt-bűnre halmoznak fel
Szívünk keserve sose múlik el
Kárpátokkal ölelt szent földet
Mindig szabdalják tőlünk
Vagy csellel, vagy háborúval
Csapolják meg vérünk !
Elterelik Dunánkat, Tiszánkat
Fel-fel támad ellenünk
A vad gyalázat
Szép hazánkat csonkítják
Amerre csak lehet
Nem szárnyalhat szabadon a képzelet !
Külhonban vitáznak
Mi volt bűnünk régen
Mikor hunyt le csillagunk
A nyugati égen
Hiába vigyáztuk hősi áldozattal
Vesztesek mi voltunk minden kárhozatban !
Forradalmi láng gyúl
Mégis a magyar szívben
Himnuszunk erőt ad minden ütközetben
Nem veszünk el addig
Míg a múlt él a szívünkben
Él még a magyar virtus a lelkekben !
Nem lesz semmi baj
Csak fogjunk össze végre
Remény csillag fut fel ismét az égre
Mert "Megbűnhődte már-e nép "
Ami bűne volt régen
Örömben, bánatban zengjen az ének
Himnuszunk szárnyaljon fel a magyar égre
Töltse el lelkünket igazi ünnep !!!
Dáma Lovag Erdős Anna /2OO9/
Mosonmagyaróvár.2O13.O1.22.
Eljött a tél
Hó paplant terített a tájra
Csend és némaság ült a világra
Csendet felverte egy kislány
Reményteljes sírása
Boldogság jött veled a világra
Boldogság és szeretet
Mivel minket körül vettél
Hogy a szívekben örök tavasz legyen
Ne néma fagyos tél
Öröm az a lelkemnek
Hogy Téged köszönthetlek
Születés napodon én is öleljelek
Adjon még az Isten sok-sok boldog évet
Öröm és szeretet el ne hagyjon Téged
Sok-sok jó baráttal sorba állok
Én is szívemből minden jót kívánok
Szeretet virágaim küldöm én neked
A mai szép születésnapodon
Szívből köszöntelek:. Anna.
Dáma Lovag Erdős Anna:
Vízkeresztről szólva
kép:Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust
Szent az ember mely megkeresztelte
Szent a folyó tiszta vize
Hol Jézus a keresztséget magára vette
Ó folyók,tiszta vizű patakok
Pártosak és pártalanok
Tisztuljatok meg az emlékét követve
Ne legyen ciánnal,vörös iszappal
Medretek megmérgezve
Tiszták legyetek
Ragyogjon vizetek
Jézus keresztségére
Így emlékezzetek
Ó te hegyoldalon suhogó patak
Dalold az embereknek
Rád vigyázzanak
Had ölelkezz tisztán
Dunával,Tiszával
Mint gyermek anyjával
Hogy elmerüljetek
A Fekete tenger habjában
Ó tavak és tengerek
Tisztuljon meg vizetek
Mint az emberi lélek
Ki magára veszi a keresztséget
Magára veszi,- Jézusnak hála!
Kit megkereszteltek
Jordán folyójában
Emberek gondoljatok Rá!
S emlékezzetek !!
Vízkereszt napját ünnepeljétek !!!
Offline
