Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Szép az ösz---Vilhelem Margareta
  2013-10-30 17:59:50, szerda
 
  Odakint az ősz sütkérezik,
de oly hidegen tekint felém,
lelkemben gyönge vágy ég,
repülni szeretnék,ha tudnék.

Az ősznek árnya elmereng,
oly szomorúak a reggelek
a csend pihen és kesereg
kimerült testem ?rettenet.

Mellettem fájósan ül beteg
kínos álom, ami született,
az ősznek örök holt porában
a hosszú nyár halk álmaiban.

Az idő tavalyi őszt hozott ,
bár az örök elmúlás az maradt,
a Világ hervad , nem kesergek,
bennem is hervad a régi élet.

Megbűvölten nézem a napot,
valóban nem értem a Világot,
egyszer születünk, aztán halunk,
állandó körforgásban vagyunk.

De a napsütötte dombokon,
az ősz az úr, az elmúlt hatalom,
az égen felhők gördülnek alá,
és száraz zajjal csúsznak tova.


Szép az ősz ,oly szomorúan
ringatja magát fáradhatatlan,
lomhán meglebbenti szárnyait
és lombot zörgetve ásitozik. [W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Öszi játék---Vilhelem Margareta
  2013-10-28 21:10:03, hétfő
 
  Viruló fényben kergetőznek,
hajamon a szél gyermekei,
simogatom kezemmel sebtiben
csitítom játékuk íziben.

Fogynak napsugarak sejtően
vakítanak arany lángokkal ,
duzzadt álmatlan éjszakán,
csak árnyékuk marad talán.

Sietve ,szétborzolt lombokról
perdülnek zizegő levelek,
sárga utakon futkorásznak
kergetik egymást nevetve.

Dudorászva zeng az égbolt
kemény hangon figyelmeztet,
a fellegek lecsüngnek az Égröl,
és rongyosra tördelik a földet.

Kacsint a Hold félig meztelen,
fújja hidegét szerte szét,
bevilágít a szemek tükrébe,
kéken ragyog teste a semmibe.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A nagyszürke ház---Vilhelem Margareta
  2013-10-28 19:02:12, hétfő
 
  Valahol kis utcában nagy szürke házban
örök békesség költözött a szobába.

Nagy hideg van kint, itt a melegben
forr a bór és sül a hús a kemencében.

Szívek laknak bent oly gyerekesek,
az ablakok melegen benedvesednek .

Ide költözött a Világ minden szeretete
bár kint az ónos eső szürkén körülvette.

Felszabadultan járkálok merészen
úgy érzem szívemet mintha lebegne,

Kecsesen lépkedek a bútorok között
érzem figyelnek ,tudják, hogy örülök.

A két lélek; néznek légies mosollyal
testem érzi és mindent összefoglal.

E két érzéki személyből árad az élet
kutatják arcomat ,vajon ezt reméltem?

Csak állok és nézem ;ez volna a béke
ez volna számomra a nyugalom szigete?

Oly jó volna itt maradni mindörökre
ultraviola gyöngyöt keresni szemükben.

Kint az udvaron a sárga rigó füttyent,
jelzi távozásom , puhán vállamra repked.

Angyalok háza ez nincs duzzadó hatalom,
hol te vagy az úr a lélegző puhaságon.

Ahova a szeretet beköltözött isteni imákkal,
és a csókok az angyalok mindennapi játéka,,[W.B.].



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Értelmetlen gondolatok--Vilhelem Margareta
  2013-10-27 20:30:15, vasárnap
 
  Értelmetlen módon,
feléd vitt az este,
gyönge lépteimet,
több csillag is leste
szállt az éji illat,
bódult agyam tőle,
gondolatomban eltört
emléked örökre .

Színes házad előtt
senki sem vett észre.
kékes árnyak várták,
a ködös éji varázst
és huhogtak baglyok
a semmit bólongatták.

Nem néztem ablakod,
hol rebbent a függöny
szú ette vén ajtód
nyikorgatta a kék fény ,
halkan elhagytam
álmodozó kedvem,
intettem baglyoknak
velem együtt `mentek
vadászni új menhelyt,

,új, színesebb házat
hol gondtalan lesz
majd az örök bánat,
testem köré gördült
számtalan szép emlék,
újra számlálhatom a
a sok megtört reményt. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A fájdalom békéje---Vilhelem Margareta
  2013-10-26 23:24:34, szombat
 
  A fájdalom békéje,
a rettenetes türelem,
de harcos istenek,
uralkodnak felettem
rám tekert tüzlepel,
takarja bűneim,mert
védlek félelemmel,
óvlak érzelemmel,
várlak intelemmel és
kacagok a felhőtlen,
kék égnek ablakán
hol lángok repdesnek,
a kihűlt hamu alján.

A rózsa szinü álmok,
bíbort öltenek,
bársonyos szőnyegen
futnak tévedések ,
minden oly csintalan,
minden csak játék
egy tétre méretezett,
örökös ajándék,
rubinvörös kövek,
mérik az értékünk,
nincsen bátorságunk
áthágni törvényünk,
becsapni értelmünk
és saját érzelmünk.

Valaha mérték volt
a valós érzelem,
mindig kívántam
örök ellenségem,
valaha megtörtént
a várva várt csoda
de félve megéreztem
ösztönös végzetem
de tündöklő ruhába
öltöztem kacagva,
bár szivemben égett
tört szilánkok hada.

Büszkén hordoztam
arany koronámat ,
vártam az engem érő
végzetes sorsomat ,
de megszentelten
érkezett az örök intelem,
az örök ellenségem
ki sorsot pecsételt,
de sosem értékelt. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Bolond szerencse-Vilhelem Margareta
  2013-10-22 18:51:42, kedd
 
  Ma könnyezett a Hold
a síri kék égi csöndben
fájdalmat zokogott,kereste
a megmaradt ábrándokat,
mert semmi nem maradt,
hiába üldözte a sugarakat
mert kétféle a Világ,olyan
mint egy vértelen ifjúság,
fele ilyen, fele olyan,illan
tűnik végtelen ,örök időkben.

Hinni az igazat,az örök panaszt
mert semmi a hit,csak túlvilági
örök végtelen marakodás,azért
zokogott ma a Hold e Világon ,
hol mindennél jobb a feledés ,
a fájó túlzottan jött hitetlenség
a bölcs megfontolt véletlenség
a hazugság mit tudsz ;kitudódik,
csapd be magad ,másítsd szavad,
és menekülj,ne várd a jövő ítéletét ,
mert mindennek csak árnyéka vagy
a bolond szerencsédnek is mi marad.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Az ösz---Vilhelem Margareta
  2013-10-21 18:44:42, hétfő
 
 
Már elhangzott a boros ének,
telítődtek a fülledt pincék
nem száll légy a szőlőtőre
lúdbőrzik a dombok bőre.

A hangos dal tova rebbent
elapadtak kövér esték
lábujjhegyen halkan tipeg
a ködbe borult bősz öregség.

Az év mint egy homokóra
pora fentről folyik aláhullva,
minden csak örök halandó
de az én őszöm nem mulandó.

Az én életem csak vesztendő
kit elengedtem nem lelhető,
szépen elapadtak én mellőlem
barátaim, kiket úgy szerettem.

Állok merengve a sárga őszben
keresem kiket nagyon szerettem,
de csak rozsda marta fa levelek
hullnak rám és eltemetnek. [W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Jöttem feléd--Vilhelem Margareta
  2013-10-20 19:07:41, vasárnap
 
  Lánggal jövok feléd,
te a hideg ,érzéketlen,
saját tüzemmel égetlek
és lelked felmelegítem.

Füstöm majd fojtogat
és tömjén illatot áraszt,
kérges szívedet ébresztem
de majd kihűl az én testem.

Így már csak gyűlöllek,
és vad vággyal szétesek ,
mert vakítóan fénylettem ,
de most már hideg lettem.

Jojj közelebb forrósággal,
büszkén ragyogtassad
sugarad, mi szívemre ül
bársonyos hallgatással.

Lobogni fog szívem újra
mint teremtő, szent tüzes láza
és dobbanni fogok lánggal,
ha megérintesz tiszta vággyal. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Dal az alkonyhoz---Vilhelem Margareta
  2013-10-19 20:09:53, szombat
 
  Oly varázslatos az alkony,
mikor parázsban ég a vég,
őszi venyigére szalad a rét
és fájósan csüng a könny.

A zaj elcsitul kékesen,
arany szárnyú éjjeleken,
álmodozó vén hegyek
halkan köpenyt öltenek.

Csak az árnyékok nőnek,
és macska talpon a fények,
rakoncátlanul füstölnek,
halvány árnyat szűrnek.

A fodrozó est előkerekedik
de tétován áll már a Hold,
én békésen ,finoman ölellek,
kedves alkony.- megszeretlek.

De kéken meglebben az Ég,
és vissza néz a napsugár
az alkonyi árnyak kiáltanak,
és csendbe lesz a némaság.


A bársonyos sötétben lépkedek,
virrasztok az őszi est felett
és mennyi fájdalom az éjben,
reménytelen reggelre ébredek. [W.B.]





 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A bölcsesség---Vilhelem Margareta
  2013-10-18 17:49:46, péntek
 
  Nehéz néha értelmesen,
tisztán látni mindent,
törvényt pontban tartani
és bontogatni hitet.

Bölcs lehet az , ki táncol
vakon, a halál elébe,
kinek nem fáj tiszta lelke,
ha szeme szúr a portól.

Így háborgás nélkül ,szenten
nézhet bús világi rendet,
szeme soha nem ejt könnyet,
a vajúdó ,kínos szennyen.

Ha majd elfárad a kedve,
és becsukódnak az ajtók
a szive nem harmatozik
csak virágok előtt hódol.

Néha titkok futnak keresztül
minden ember arcán,de az
emberi bölcsesség ápolja ,
a sorsnak örök mosolyát. [W.B.]



 
 
4 komment , kategória:  verseim  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2013.09 2013. Október 2013.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 472 db bejegyzés
Összes: 3082 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 20
  • e Hét: 155
  • e Hónap: 3637
  • e Év: 67102
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.